Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-10-20 / 42. szám

Evangélikus Élet 1996. október 20. ElH] GYERMEKEKNEK Jg. A 'ff miw.p Mmm. 3T~ " —’ Ha egy hajó idegen kikötőhöz közeledik, mielőtt befutna, megvárja a révkalauzt. Ő az, aki ismeri a kikötőt, a zátonyokat és a rejtett áramlatokat, melyek a büszke óceáqjárókat könnyen ócskavassá változtathatják. A révkalauz gyakran kis bárkával érkezik, jelenléte mégis nélkülözhetetlen, ha a tengerészek biztonságosan akarnak partot érni. Ezt egy hajózásról szóló könyvben olvastam. Engem bosszant, amikor mások akaiják megmondani, hogy mit hogyan csináljak: A nagyi, anyuék, a tesóm és a többiek. Azt mondják, ők már tapasztaltabbak... „Vigyázz, baj lesz az önfejűségből!” Mitagadás, sokszor igazuk is van. Persze ezt általában csak a nagy „koppanás” után veszem észre. Lehet, hogy révkalauzra nemcsak a matrózoknak van szükségük? BESZÉLJÜNK AZ ERŐSZAKRÓL... A címbeli szó ellentéte a szelídség, amelyet Jézus Krisztus is hirdetett az emberek között. Először be­széljünk arról, hogy te milyennek látod magad? Sze­líd, türelmes, vagy akaratos, erőszakos vagy? Nézze­tek körül a világban! Milyennek látjátok? Eluralko­dott az erőszakosság a földön? Sajnos, igen. A szülők hiába próbálják gyermekeiket erőszakos események­től megvédeni, behatol az otthonokba is az erőszak, a televízió képernyőjén, az újságok híradásain keresz­tül. Egészen biztos vagyok abban, hogy számos példát tudnátok mondani a legszörnyűbb erőszakos cseleke­detekre. Kezdődött ez már az első testvérpár életében. (Gon­doljatok csak Káinra és Ábelre!) Nemcsak a mai em­ber életében van jelen a bűn következményeként az erőszak, így volt ez régen is. A Királyok Könyvében ol­vashatunk egy történetet, az erőszak példájaként, Nábótról és a szőlőjéről. Ez a történet azzal kezdődik, hogy Nábót szőlőskertje a királyi kert szomszédságá­ban van, és a király úgy dönt, hogy megveszi, vagy el­cseréli Nábót földjét egy másikra, mivel igen megtet­szett neki a kert. De a földet nem tudja megszerezni a király, valószínű Nábót azért ragaszkodott hozzá, mert szüleitől örökölte. A király megsértődik, bánatában nem eszik, lefekszik, amiért Nábót nem akarja neki el­adni a szőlőjét. Nem ismerős nektek ez a viselkedés valahonnan? Ugye előfordul ez néha a gyerekekkel, ha nem telje­sül a vágyuk, durcásan félrevonulnak, nem esznek. Te mit teszel, ha el szeretnéd érni, amit akarsz? Az erőszaknak nagyon sok formája van. Te melyi­ket alkalmazod, ha úgy érzed, meg kell kapnod vala­mit? De jó lenne, ha senki soha nem lenne erőszakos, még egy kicsit sem! Sajnos, a gyerekek a felnőttektől látják a rossz pél­dákat arra, hogy az erőszakos ember eléri, amit akar. Nábót története itt véget is érhetett volna, de a ki­rálynak volt egy gonosz felesége, aki intézkedett, csak a maga céljai érdekelték, és a legszömyűbb erőszaktól sem riadt vissza. Nábótot hamis vádak alapján elítél­tette, akit ezután megköveztek. így most már akadály nélkül a királyé lehetett a szőlőskert. Megrendítő ez a történet a számunkra azért is, mert ma sem ritka ese­mény az, hogy meggyilkolnak valakit az értékeiért. Gondoljuk csak végig, hol kezdődik ez az erősza­kosság az emberek életében? Már az egészen kicsi gyermekeknél is előfordul, hogy sírva, veszekedve ve­szik el egymás játékát. Később sem tűnik el az erőszak a gyerekek életéből, mert az iskolában, a játszótéren is jelen van a gyerekek kapcsolataiban. A testi bántal­mazások, a gúnyolódások, mind a bűn következmé­nyei. Nagyon szomorú lenne, ha csak azt mondhat­nánk, hogy ilyen a világ, amelyben élünk, nincs mit tenni, el kell viselnünk. De ellenállhatunk a gonosz indulatoknak, szembefordulhatunk a gyűlölettel, az erőszakkal. Igaz, nem emberi erővel, hanem Jézus Krisztus segítségével, aki társként, barátként mellet­tünk áll, amikor a rossz cselekedeteket megtagadjuk, amikor szeretettel győzzük le az erőszakosságot. Rajtatok is múlik, milyen lesz a világ az elkövetke­ző időkben! Csak egyet kell tennetek, őszinte imád­ságban kérjétek az Ur Jézust, hogy legyen erőtök se­gítő szeretettel fordulni egymás felé. Kérjétek Tőle, hogy őrizze meg szíveteket és gondolataitokat a sze- retetben, a hozzá vezető úton! Ne feledjétek, Jézus azt tanította a Hegyi Beszéd­ben, hogy a szelídek öröklik a földet! Révészné Tóth Erzsébet A KÜLMISSZIÓ HŐSI MÚLTJA Gyerek is lehet misszionárius 1721-ben, tehát éppen 275 évvel ezelőtt-HansEgede nor­vég lelkész, felesége és gyermekei - köztük a 12 éves Poul - kalandos körülmények között elindult Grönland jeges vidé­kére. Grönland, a világ legnagyobb szigete akkor Dánia fel­ségterülete volt Norvégiával együtt. Hans Egede hallott ar­ról, hogy vagy kétszáz évvel azelőtt norvégok telepedtek le a szigeten. Elhívást érzett arra, hogy megkeresse leszármazot- taikat és meggyőződjön arról, hogy él-e még a keresztyénség a szívükben? A dán király, IV Frigyes támogatta Egede elképzeléseit - hiszen ő indította el Indiába B. Ziegenbalgot is. Voltak olyan kereskedők, vállalkozók, akik azt remélték, hogy valami anyagi hasznuk is lesz az útból, ezért összefogva, vállalták a több hónapig tartó hajóutat egy vitorláshajón. De bizony, még kikötőt is csak sok bolyongás után találtak. Ezt a helyet „Jóreménység’’-nék, azaz Godthaabnak nevezték el. Itt épült fel Grönland fővárosa, és ma is ez a neve. Reménységre valóban nagy szükségük volt, mert csalódás érte őket Grönlandon. Norvég telepeseket sehol sem találtak. Mindenki a primitív, teljesen idegen nyelvet beszélő, bizalmat­lan eszkimó néphez tartozott. Nagy nehezen tettek szert egy füstös kunyhóra, ahol úgy laktak, mint az eszkimók. De nagy szeretettel közeledtek a bennszülöttek felé, mert hitték, hogy Isten azért küldte oda őket, hogy megismertessék Jézust a va­rázslók hatalmaskodása miatt nagy félelemben élő néppel. Hans Egede legfontosabb feladatának tekintette, hogy a Biblia egyes részeit eszkimó nyelvre fordítsa. Gyermekei eb­ben nagy segítségére voltak. Ők sokkal hamarabb tudtak maguknak társakat találni, mint a felnőttek, ezért a nyelvta­nulás is könnyebben ment nekik. De nagy gondot jelentett fordítás közben az, hogy az esz­kimók sok olyan fogalmat nem ismertek, ami a Bibliában szerepel. Ezért Egede „Isten Báránya” helyett „Isten kis fókájá”-t használta, amikor Jézusról ír. És mivel kenyér nem volt Grönlandon, a Miatyánk 4. kérését így fordította: „Min­dennapi halunkat add meg nékünk ma.” Poul és testvérei pajtásaikat behívták saját kunyhójukba. Itt édesapjuk rajzos bibliai történetekre tanította a kis eszki­mókat. De négy évnek kellett eltelnie, amíg felnőttek között is prédikálhatott. FIATALO KNAK Lehet-e ma fiatalon keresztyénül élni? (5) Előítélet Bizalom Napjaink egyik legkényesebb témája az előítélet. Pedig sokszor és sokat beszélünk róla. Mozdulataink, cseleke­deteink a mindennapi életben - túl a kenetes szavakon - előítéletekkel vannak tele. Azzal az előítélettel, amely nem engedi a másik kibontakozását, nem „tűri el” azt, hogy a másik megmutassa magát. Ez az egészségtelen előítélet uralja mindennapjainkat. Előítéleteink vannak a zenével, verssel, általában a mű­vészetekkel, de még az istentisztelettel kapcsolatban is. Leginkább azonban a másik ember iránt érezzük. Ezzel nem beszélgetek, mert sötétebb a bőre; mert kövér; mert alacsonyabb a végzettsége; mert furcsán öltözködik; mert katolikus; mert protestáns. Azzal meg azért nem állok szóba, mert azt hallottam róla, hogy... A Másik:- Aki elmegy melletted az utcán, de te nem ve­szed észre- Aki egy járda szélén ül szomorúan, de te nem ülsz mellé- Aki segítene neked — szükséged lenne rá de te elutasítod- Akinek gondolata hasonló a tiedhez, de még­is más- Aki próbálja elfogadtatni magát, de mássága irritál- Aki keresi Istent, de te nem mutatod neki az utat- Aki megtalálta Istent, de te nem vállalsz kö­zösséget vele Pedig tudod, érezned kellene, hogy egyszerre vagy a • másik és önmagod. Ha mindig így közeledünk a Másikhoz, soha nem is­merjük meg őt. Nem tehetjük fel a kérdést: „Közösséget akarok-e vállalni vele?” Az előítélet „nélkülözése” nem vakmerőség. Ha engedjük, hogy a Másik megmutassa ön­magát, mondhatunk véleményt róla. Lehet, hogy az első benyomás nem a legjobb, de ha nem vagyunk nyitottak felé, nem ismerhetjük meg. Soha nem mondhatjuk: „a hátam is borsózik tőle”. Nem vakmerőség egy-két órát beszélgetni bárkivel. Egy hosszabb beszélgetés után elfo­gulatlanul dönthetünk, hogy elfogadjuk a Másikat, vagy sem. Ugyanakkor ne feledjük, hogy a másik is így áll(hat) hozzánk! Erős Kinga Bp.-Zugló A varázslók féltették hatalmukat, ezért haragjuk elől többször kellett menekülnie az Egede családnak.. De Jézus Krisztus legyőzte a gonoszt, ezért nem hátráltak meg, tud­ták, hogy a babona és a varázslás nem tehet erősebb-as Igé-n nél. Tizennégy éven keresztül volt együtt az eszkimókkal jó- és balsorsban. De nagyfiát már előbb visszaküldte Dániába ta­nulni. Poul a teológia elvégzése után egész életét Grönlan­don töltötte. Életmódja, nyelve már teljesen hasonló volt a bennszülöttekéhez, ezért őt egészen a magukénak érezték. Lefordította az Újszövetségét számukra, szótárt és nyelvtan­könyvet készített. Ma Grönland 55 ezer lakosának 98%-a evangélikus. Saját püspökségük van. Isten megáldotta Hans Egede, „Grönland apostola” és fia, Poul munkásságát. Bencze Imréné A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064, Gyünk, Petőfi u. 359. A közösség szívében ott él az egymásba vetett kölcsö­nös bizalom, amely a mindennapi megbocsátásból és mind a magunk, mind a mások gyengeségeinek és sze­génységének elfogadásából fakad. De ez a bizalom nem alakul ki egy nap alatt. Ezért idő kell ahhoz, hogy igazi közösséget alakítsunk ki. Amikor valaki belép egy közös­ségbe, mindig bizonyos szerepet játszik, mert meg akar felelni a többiek elvárásainak. Lassanként rájön, hogy a többiek olyannak szeretik, amilyen, és bíznak benne. De a bizalomnak ki kell állnia a próbát, és állandóan növe­kednie kell. Lehet, hogy az ifjú házasok nagyon szeretik egymást, de ebben a szeretetben gyakran van egy felületes és érzé­ki elem, amely a dolog újdonságához kötődik. A szeretet kétségkívül mélyebb idős házastársak között, akik együtt éltek át megpróbáltatásokat, és mindkét fél tudja, hogy a párja haláláig hűséges lesz hozzá. Tbdják, hogy egységü­ket semmi sem bonthatja meg. Ugyanez a helyzet közösségeinkben is: a bizalom gyak­ran a hűséget próbára tevő szenvedések, nagy nehézsé­gek, feszültségek után növekszik meg. Az olyan közösség, amelyben valódi kölcsönös bizalom uralkodik, megingat­hatatlan. (Jean Vanien A közösség c. könyvéből) Gondolatok egy ifjúsági órán- A bizalmat mindig befolyásolja a bennem élő rokon- szenv, illetve ellenszenv. Csak abban tudok igazán bízni, aki szimpatikus, másokhoz eleve bizalmatlan vagyok.- Szerintem a bizalom nem bizalom többé, ha valami­hez (pl. rokonszenv) kötöm. Akkor már valamiféle ér­dekszövetség. Bizalom az, ha nem feltételezem a rosszat a másiktól irányomban. Akkor se, ha ismerem, és akkor se, ha nem ismerem.- Én a bizalmat betegségem során éltem meg. Ahhoz, hogy a gyógyulás útjára lépjek, feltétlenül bíznom kellett a gyógyulásban, sőt abban is, aki ehhez hozzásegíthet (or­vosomban).- Én úgy érzem, hogy a bizalom feltétlen ráhagyatko- zás a másikra. Hadd mondjak erre egy példát. Egy kísér­letben két méter magasra állítottak egy még alig járni tu­dó kisgyermeket. Édesapja kitárta a karját, és így szólt: „Ugorj! Elkaplak!” És a gyerek ugrott. Valami ilyenre lenne szükségünk! De honnan ez bennünk? Én nem tu­dom magamból mindezt kierőltetdi.-Bizalom és szeretet elválaszthatatlan egymástól. Egymásból fakadnak. Ahogyan a szeretet megelőlegezés, a bizalom is az. A bizalom a legjobb befektetés, mert vi­szontszeretet fakad belőle. A legnehezebb a bizalom azok'felé, akiket már ismerek, esetleg be is skatulyáztam. MUyen csodálatos, hogy Isten ismer műiket, mégis teljes bizalommal fordul félénk. Adam és Evá fcűnbeesese után ',az embert újból bizalmáról biztosítja. Isten bizalmá vég­telen á'bűnös emberhez. Hátha mégis megváltozik, tíltha mégis megfordul az élete. Ez az érdemtelen bizalom állí­totta fel értünk a golgotái keresztet! Bízzál Jézusban, add neki minden hitedet! ő azt akarja, legyen mindig béke, szeretet. Bízzál benne, kövesd őt, és halld meg szavát, mert nincsen nála őszintébb barát! Hozzá bármikor mehetsz, tőle bárki is lehetsz, Ő mindig figyel rád, mert nincsen nála őszintébb barát! ÚÉ 28 Válaszaitokat, meglátásaitokat a következő címre várjuk: Bp.-Zuglói Lelkészi Hivatal - 1147 Budapest, Lőcsei út 32. Az egyházszervezet kialakulása T Tazánknak két találkozása volt a keresztyénséggel; Ji az államalapítás idején, és a reformációban. Most, a millecentenárium kapcsán, az egyházszerve­zet kialakulását tekintjük át. * A 970 körül trónra lépő Géza fejedelem leverte a törzsfőnökök egy részét, és földjeik elvételével megerősí­tette hatalmát. 973-ban elküldte követeit a német csá­szárhoz, hogy a várható támadásokat békekötéssel előz­ze meg és keresztyén hittérítőket kérjen tőle. Politikai ér­dekből megkeresztelkedett ugyan, de pogány szokásait is megtartotta. A keresztyénség nem volt ismeretlen a magyarság előtt. Egyházi vonatkozású kifejezéseink (pl.: érsek, püs­pök, apát, prépost, malaszt, kereszt,...) tanúbizonysága szerint a magyarság elsősorban a szlávok révén ismerke­dett meg vele. Ezek a kifejezések szlovén és nyugat-hor- vát eredetűek. A szentségek kiszolgáltatásának termino­lógiája pedig bizánci szláv eredetű - Paul er Gy ula, Melich János és Kniezsa István kutatása szerint. Erős volt a keleti, bizánci (ortodox) egyház hatása. Több törzsfőről, így Bulcsúról, az erdélyi Gyuláról és Aj- tonyról tudjuk, hogy a keleti keresztyénséget vette fel. Eb­ből a korszakból keleti keresztyén szertartású és görög nyelvű kolostorokról is tudunk. Hazánk első temploma­it bizánci építészek építették fel. A fejedelmi udvar megtérítését szláv, elsősorban cseh papok végezték. 973 után megindult a nyugati, főleg német, olasz pa­pok, szerzetesek beözönlése az országba. Az egyház sze­repe akkor haladó volt (gondoljunk pl. a kultúra és a földművelés terjesztésére), bár a rabszolgaságot és a feu­dalizmust elismerte és támogatta. A főnökök egy része éppen ezért nem gátolta a púpok működését, hanem szívesen látták, ha a szabad magyar pásztorok áttértek az új hitre, mert ez a folyamat meg­könnyítette alávetésüket. A római egyház előőrseit földre éhes német lovagok követték. Az egyház és a lovagok egyaránt a fejedelem­nek ajánlották fel szolgálataikat, adománybirtokok re­ményében. Géza, fiát és örökösét, I. (Szent) Istvánt keresztyén hitben neveltette. 997-ben bekövétkezett halála után a feladatok nagyobb részének megoldása Istvánra ma­radt. A fejedelem-változást a törzsi-nemzetségi arisztokrá­cia megpróbálta felhasználni régi uralma visszaállításá­ra. A lázadás a dunántúli Koppány vezetésével tört ki. István azonban - kísérete, a német lovagok és az egyház segítségével - leverte őket. Koppányi felnégyeltette, és a lázadók birtokait elkobozta. így'is jutalmazta híveit. A föld és a nép jelentős részét saját tulajdonába vette. A dunántúli lázadás leverése után Kelet felé fordította figyelmét. Véres harcokban megtörte a besenyőkkel szö­vetkezett keleti főnököket. Ajtony legyőzésével a Maros­vidék, a Gyulák hatalmának szétzúzásával pedig Erdély fölé terjesztette ki hatalmát. Elérkezettnek látta az időt a királyi címfelvételére: 1000-ben megkoronáztatta magát. Régebben zavart okozott István koronázása évének meghatározása. Megszűnik a probléma, ha figyelembe vesszük azt, hogy a középkorban az újévi mellett több, más évkezdő időpontot is ismertek és alkalmaztak. így: a karácsonyit, és ortodox területeken az őszit is. Az utób­bi számítások alapján a koronázás nem 1000-ben, ha­nem 1001-ben történt volna. Innen ered a korábbi szak- irodalomban nem ritka, helyenként ma is ismétlődő fél­reértés. A koronázás 1000-ben történésének sajátos jelentősé­ge lehetett a kortársak, az 1000. évhez különleges vára­kozást fűző misztikusok (= khiliazmus!) mellett az egy­szerűbben gondolkodó emberek számára is. A király az ország leghatalmasabb földesura lett; az ország területének mintegy 2/3 részével közvetlenül ren­delkezett. A nemzetségek széttelepítése végleg betetőzte az amúgy is működésképtelenné vált nemzetiségi szervezet felbomlását. Az új szervezet nem vérségi, hanem területi alapon jött létre: a királyi birtokok területi szervezete, a vármegye hatásköre kiterjedt az egész országra. Istvánnak két törvénykönyve maradt ránk. Az uralkodóosztályon belül elsősorban az egyház kiváltsá­gait biztosították. A papság része lett az uralkodó rend­nek. Papot nem lehetett bíróság elé állítani. A vallási rendelkezések megtartásáról is törvényeiben intézkedett; biztosította az egyházi tizedet. A vármegyerendszer kifejlődését követte a megfelelő egyházi szervezet kiépítése. Abban a tényben, hogy az egyházi szervezet megalapozásakor Géza, majd István inkább a Nyugathoz fordult, kétségkívül nagyobb szere­pet játszottak a bel- és külpolitikai tényezők, mint a ki­fejlődő dogmatikai különbségek mérlegelése. Istvánnak biztosítania kellett a papságot támogató, és attól támo­gatott német birodalom jóindulatát, vagy legalábbis semlegességét, és nem fordulhatott másfelé. Természe­tes, hogy a választás nem jelentett egyirányú elkötele­zettséget. A már említett keleti hatások mellett megálla­pítható, hogy a nagy szkizma (1054) előtt nem lehet szó a keleti és nyugati egyházak éles szétválásáról. Az újabb kutatások kiemelik, hogy a nyugati egyházat megújító reformmozgalmak számottevő kapcsolatban álltak a keletiekkel. Hazánk az egyházszervezés idején a kapcso­latok egyik összeköttetési, illetve érintkezési területe volt. István nyolc püspökséget (Pécs, Veszprém, Győr, Vác, Eger, Várad, Csanád, Gyulafehérvár) és két érsekséget (Esztergom, Kalocsa) szervezett. Ő jelölte ki a püspöksé­gek határait, és nevezte ki az első püspököket. A legré­gibb apátságok és zárdák voltak: a pécsváradi, zalavári, bakonybéli, tatai, zoborhegyi. Minden tíz falut templom­építésre, a papokat pedig tanításra kötelezte. Keleti (görög, bolgár, orosz) és nyugati (főleg cseh és délnémet) térítők korábbi munkájára támaszkodva, Ist­ván idejében az egyházszervezés a nyugati reformmoz­galmakhoz kapcsolódott. A régebben felismert clunyi, vagy Cluny felé mutató hatások mellett újabb szakiro­dalmunk kiemeli egyéb, jórészt Lotharingia francia-val­lon területének hasonló mozgalmai, illetve Észak-Itália felől levezethető befolyások, érintkezések emlékeit. Ezek teszik színessé, sokrétűvé a nyugati egyház hazai terjesz­kedését. A nyugati szerzetesség elterjedésének nyomjelzői ek­kor a Benedek-rend kolostorai, amelyek közül a legje­lentősebb, a pannonhalmi apátság elsőként részesült a lázadó Koppány javaiból, ideértve a somogyiak tized- szolgáltatását, sőt - közelkorú források tudósítása sze­rint - gyermekeik „tizedét” is, vagyis: hihetőleg minden tizedik gyermek egyházi szolgálatra adását. A térítés nem a „szép szó erejével”, hanem jórészt ha­talmi eszközökkel történt: a megyeközpontokba terelt népet valamelyik térítő püspök, papjai segítségével „zsi­nórban” megkeresztelte. Az egyházmegyék, püspökségek ekkor még inkább csak keretek voltak: belső szervezetük, a plébániák és az esperesi kerületek hálózata kezdetleges és bizonytalan volt. Az egyházi szervezet első vezetőinek (Asztrik, Anasztáziusz, Gellért, ...) kiválasztásában is az említett reformirányzatok hatása érvényesült. Egészében tovább erősítette a nyugati egyházi befolyást, de nem szüntette meg a keletit, ami különösen a kolostorok és a szerzetes­ség összetételében még hosszabb ideig számottevően ér­vényesült. István és utódai idejében több keleti szertartá­sú kolostor működött hazánkban, még all. sz. máso­dikfelében, a nagy egyházszakadás után is. I. István nagyságát nem annyira emberi tulajdonságai jelentik, hanem inkább az a tény határozza meg hogy felismerte és erősítette a nemzetté és állammá válás fo­lyamatát. Megkezdte az országépítést. B.B.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom