Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-10-06 / 40. szám

Evangélikus Élet 199a október 6. ffl ife GYERMEKEKNEK g A BESZELJÜNK A FÉLELEMRŐL... Mindnyájan ismerjük ezt a szót, már egészen kicsi gyermekkorunk óta. Nagyon sok példát tudna min­den gyerek, felnőtt mondani arra, hogy mikor, mitől félt. A félelem egy nagyon valóságos érzés az életünk­ben. Legtöbbször az ismeretlen, ijesztő, idegen dol­goktól, eseményektől félünk, de biztosan tudnátok példát mondani arra is, hogy sokan büszkén vallják, ők bizony semmitől sem félnek! Te melyik táborhoz tartozol? A Biblia is beszél a félelemről, de arról is, hogy mit kell tennünk, hogy ne féljünk! Az Ószövet­ség tele van izgalmas, érdekes történetekkel, ahol na­gyon gyakran kiderül, milyen elveszett az ember Isten nélkül. Biztosan ismeritek Jónás történetét. Hát igen, eb­ben a történetben olyan drámai eseményekről olvas­hatunk, ami után nem csodálhatjuk, hogy a félelem lesz úrrá az embereken. Legalább négy esemény kap­csolódik alapvetően a félelemhez. A hajó, amelyikre Jónás felszáll, óriási viharba kerül, a hajósok már at­tól tartanak, hogy elsüllyednek. Félelmükben istene­ikhez imádkoznak, holmikat dobnak a vízbe, mindent elkövetnek, hogy megmeneküljenek, de nem javul a helyzetük. A kapitány az alvó Jónást is felszólítja, imádkozzon ő is az istenéhez. Bajban minden ember­től elvárják, hogy megtegyen mindent embertársaiért.. A hajósok Jónást kezdik faggatni. Ki ő? Mi a foglal­kozása? így derül ki, hogy engedetlensége okozta a veszedelmet. Amikor megtudják a hajósok, hogy a próféta az Úr elől menekül, ismét félni kezdenek, és szemrehányást tesznek Jónásnak. Helytelenítik azt, hogy Isten ellen lázad. Jónás kérését először nem akarják végrehajtani, de végül mégiscsak a tengerbe dobják őt. A vihar ekkor azonnal meg is szűnik, megmenekül­nek. _ rur*.*»rs-i Mi történt az engedetlen prófétával ezek után? Nem leli halálát a hullámok között, Isten máskép­pen rendelkezik felőle. Megmenti őt, egy nagy hal gyomrába kerül. Ez egy igen félelmetes helyzet, de Jónás számára a félelem helyett az Úr felé fordulás a legfontosabb. A halálos veszedelemben csak egyetlen lehetséges dolgot tesz, három nap, három éjjel imád­kozik az Úrhoz, így Isten rendelése szerint ismét a szárazföldre kerül. Ez alatt a három nap alatt értette meg, hogy Isten elől nem rejtőzhet el, vállalnia kell a prófétai szolgálatot. Ezek után Isten igéjére hallgatva, Ninivébe megy, ahol kihirdeti a város lakosainak, hogy bűneik miatt 40 nap múlva elpusztul a város! Félelem fogta el Ninive lakosait, még a királyt is. Félelmükben nem menekültek el, nem vádaskodtak, nem veszekedtek, hanem az egyetlen dolgot tették, A síneket egyre vastagabban lepi a rozsda... A talpfák korhadni kezdenek... A kövek közt kihajtanak a gyomok... Vasútvonal, melyen valaha vonatok döcögtek, embereket szállítva egyik faluból a másikba... Most használaton kívül, lassan elfelejtve! Mire jó - ha már nem köt össze? Tüdőm, így járhat az éntőlem Tehozzád vivő vonal is, ha hagyom! Hát figyelj csak! Imádság indul a második vágányról! Azonnal! amit tenniük kellett. Böjtöt hirdettek, zsákruhába öl­töztek, és ami a legfontosabb volt, imádkoztak és na­gyon megbánták a bűneiket. Az őszinte bűnbánat, az imádság segített nekik. Isten megbocsátott, nem kel­lett tovább félniük. Ez a csodálatos történet számunkra nagyon fontos üzenetet közvetít, megtanít bennünket arra, mit kell tennünk, ha félünk. Nem csak Jónás története tanít bennünket arra, mi is az igazi ellenszere a félelemnek. Az Úr Jézus is biztat, vigasztal bennünket, bátorít igé­jében, hogy ne féljünk, csak Reá figyeljünk, bízzunk a segítségében, ha bajban vagyunk! Ne feledjétek, ha szorongatott, félelmetes helyzetben vagytok, csak egyetlen dolgot, a legfontosabbat kell tennetek! Imádságban Urunknak, Istenünknek kell elmondano­tok, mi az, amitől féltek, mi az, ami szorongat, amire nem találtok megoldást. A segítség nem marad el, megmenekültök, akárcsak Jónás, vagy a Niniveiek, ha őszinte bűnbánattal, reménykedő szívvel fordultok az Úrhoz! Próbáljátok ki! Révészné Tóth Erzsébet KÖSD ÖSSZE! A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064, Gyönk, Petőfi u. 359. fiataloknak Lehet-e ma fiatalon keresztyénül élni? (3.) Pál apostol Athénban járva, azt hirdette az egészen másképpen gondolkodó görögöknek, hogy számára kézzelfogható az Isten­hit, hiszen mi „őbenne élünk, moz­gunk és vagyunk” (ApCsel 17,28). Magától értődő volt Pál apostol számára, hogy mi nem is lennénk, nem is lehetnénk, nem létezhet­nénk nélküle. Úgy, mint a halak sem létezhetnek víz nélkül. Mint a tanmesében. Egyszer a halak arról tanakodtak, hogy vizet szeretnének látni. Míg végre az egyik azt mondta, hogy ússzanak el a tengerbe, s ott találnak egy öreg, bölcs halat, az majd megmu­tatja nekik a vizet. El is mentek hozzá, de bizony nagy kioktatás­ban volt részük: „Micsoda buta ha­lak vagytok! Nap mint nap a vízben éltek és mozogtok. A vízben szület­tetek és ott is végzitek be az életet. A víz kellős közepén éltek, anélkül, hogy ezt tudnátok. ” - így vagyunk mi emberek is az Istennel. Isten­ben benne élünk, minden rámu­tat. Az életünk maga is. És mégis, egyre azt kérdezzük: van-e Isten? Természetes kellene legyen azért, hogy hisszük, valljuk: Isten kezé­ből kaptam az életemet. Az Ő te­remtménye vagyok, Ő az én Te­remtőm. Össze nem keverhetően és szétszakíthatatlanul függök össze vele. Pál apostol Isten-ismerete nem áll meg a teremtéshitnél, mert szá­mára Isten Szentháromság. Ezért beszél nekünk Jézus Krisztusról, aki által Isten üdvösséget szerzett, s akit feltámasztott halottaiból. Valaki most rögtön megkérdezhe­ti: Miért kell külön még Jézus Krisztusba vetett hitünket is meg- vallani? Igaz lenne az a vád, hogy mi keresztyének nem csak Egy Is­tenben hiszünk? Nem mi magunk szolgáltatunk ezzel okot a táma­dásra pl. a mohamedánoknak, akik a több-istenség vádjával illet­nek ezért bennünket? Hogy miért kell Jézusba vetett hitünket hangsúlyoznunk, arra Bibliánk felel a következő igék­ben: „Miután régen sokszor és sok­féleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső idők­ben a Fiú által szólt hozzánk” (Zsid 1,1-2). „Istent soha senki nem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebe­lén van, az jelentette ki őt." (Jn 1,18). Jézus Krisztusban tehát az Isten teremtő akarata öltött testet és ő jelenítette meg, hozta le hoz­zánk és közénk Istent. Amikor Jézus a visszhang felől érdeklődik, amit az embereknél váltott ki munkájával, s megkérde­zi, hogy kinek tartják őt az embe­rek, roppant érdekes válaszokat kap. Egyesek Keresztelő Jánosnak tartják, akit lefejeztetett Heródes, mások Illésnek, ismét mások Isten valamelyik prófétáját látták benne megtestesülni. De amikor a tanít­ványoknak szegezte a kérdést: „És ti kinek mondotok engem?” - ak­kor Péter ezt mondta: „ Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia!” (Mt 16,16). Krisztusról nemcsak Péter vallott, hanem maga az Atya is: „ Te vagy az én szeretett Fiam, ben­ned gyönyörködöm. ” (Lk 3,22). Sőt az ördögök is felismerték: „Mi kö­zöd hozzánk, názáreti Jézus? 1U- dom, ki vagy, az Isten Szentje!" (Lk 4,34). Pál apostol pedig úgy tanús­kodik róla, mint a Megfeszítettről (IKor 2,2). Kicsoda Neked Jézus Krisztus? - Tálán úgy érzed, buta kérdés. Hi­szen az előbb olvasottak alapján Te is annyi választ tudnál adni. Ő döntésre hív, várja a Te válaszodat. Lehet, hogy még kételkedsz, inga­dozol, a válasz elől húzódozol, de hidd el, szeretete elvégzi benned azt a jót, amit elkezdett benned keresztséged napján. Gémes István: Hiszek című könyve alapján Tudd meg, Jézus: valami szépet akartam volna tenni érted. Tündökölni, ahogy kívánod, meghódítani a világot! Tudd meg Jézus: csalódtam benned. Hidd el, semmi értelme ennek. Megingott a talaj alattad, életed a romlásnak adtad! Én lelkesedtem és lobogtam, de most itt látlak elhagyottan. Itt látlak váltadon kereszttel Én más úton mennék. Eressz el! Miért nem szólsz? Csak nézel énrám - keresztedet vonszolva némán - te óriási, szófián árnyék. Örülnél, ha éh is így járnék? Miért nem szólsz? Csak nézel egyre! Mennék én veled föl a hegyre, csak ne a Gyehennába élve, csak né a Koponyák hegyére! Csak tudnék-elfordulni Tőled, elfelejteni, hogy megölnek! Csak ne látnám folyni a véred! Ne látnálak, ne szeretnélek! Tudom, mit mondasz, véres árnyék! Egy kereszt mindenkire vár még. Mindenki találkozik egyszer a megfeszített Szeretettel! Nem lehet téged kikerülni, nem lehet tőled menekülni. Tenélküled mindenki árva. - Megyek, Uram, a Golgotára! Sillye Jenő: Napfény-dal (részlet) Kicsoda neked Krisztus? A világ legfontosabb kérdése! Ezen dől el az örökélet vagy az örök kárhozat. Amint vélekedsz Róla, amint bánsz vele, azon múlik. Má­sokról nagyon is megvan a vélemé­nyed, de Krisztus felől nem értél még rá igazán gondolkozni. Van, aki nem törődik vele. „Mi módon menekülhe­tünk meg ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel?” (Zsid 2,3). Nem- kell nagy bűnösnek lenned. Élég, ha nem törődsz vele és az üdvösséggel, ame­lyet számodra a kereszten szerzett. Van, aki nélkülözhetetlennek tartja - a mások számára. Isten-félelem nél­kül felborulna a rend, gondolja, i Mintha Krisztus társadalmi rendőr lenne. Van, aki a legnagyobb ember­nek tartja. Lehetetlen! Isten Fia volt, annak mondta magát. Ha nem így van, csaló lett volna. Van, aki azt mondja, mint Péter: „ Te vagy a Krisz­tus, az élő Isten Fia!” (Jn 6,69). De semmit sem ér, ha csak szalmaláng módon követed Őt, és aztán megta­gadod a kísértéskor, vagy csak akkor követed, ha veszélyben vagy, és utá­na újra elfelejted. Mintha Krisztus valami tűzoltókészülék lenne, ame­lyet használat után a szegre akasz­tunk. Ilyen nagyot tévedhet az em­ber! Van, aki példát lát benne és úgy akarja követni, de hiába, nincs rá erő. Kicsoda neked Krisztus? Ő meg­váltód akar lenni, aki új életre ment ki bűneidből, hogy azután az ő ereje elég legyen neked boldog, felszabadult, igazi életben a köve­tésre is. „ Uram, kihez mehetnénk? Örök élet beszéde van nálad És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Jn 6,68-69). (Evangéliumi beszélő képek) Válaszaitokat, meglátásaitokat a következő címre várjuk: Bp.-Zuglói Lelkészi Hivatal -1147 Budapest, Lőcsei út 32. A Himnusz ihlette szövött kárpitok - a romos Sándor Palotában Ritkán fordul elő, hogy a kiállításra kerülő müvek és a kiállítóhelyiség összeforrjon, szinte egymásba olvadjon, mint a Szövött Himnuszok a budavári Sándor-palota harcok pusztította, bomba I robbantotta falaival. Mikor beléptem a II. világháborús nyomo­kat őrző „palotába” még Kölcsey Himnu­szának sorai cseng­tek a fülembe: Meg- bűnhődte már e nép -A múltat sjövendőt - aztán hirtelen egy ' borzalmas kép tárult a szemem elé. 1944 fagyos karácsonyá­nak rettenetes éjsza­kája: égett a vár! Bombázás, fülsiketí­tő robbanások, fel­csapó lángok: Buda­vár koronája lángok­ban állott (ideiglenes otthonunkból, a Kossuth téri ház 5. emeletéről néztük). Mentem felfelé a falépcsőkkel kiegészített, egykor fényes márványlépcsőkön, de attól a félszázad előtti képtől nem tudtam Szabadulni. Romos falak, nyers tégla, lógó elhalt ve­zetékek, vastag hajókötél-kapaszkodó a lépcsők mentén - korlát helyett. A fordulókban gyertyavilágítás, mint ahogy a gyertya misztikus fénye övezte a termekben a nyolc kiállító művész alkotásait. Nyolc művészasszony elgondolkoztató, egy vers történelmi sorait képpé formáló vallomását. Min­den mű önállóan is helytálló - bár a Himnusz szakaszait követi -, ki-ki saját érzéseit, látomását vetíti gonddal szövött képében a néző elé. Ugyanakkor ezek a vallomások, nagy­méretű szövött képek, gobelinek láncszemként kapcsolód­nak össze. Romos, évszázados falakba épített - kölcsönka­pott - mai téglák adják a keretét. Mert ez a kiállítás az álla­mi közöny ellenére, vállalatok, magánszemélyek, a jó ügyek támogatói, megértői segítségével és a művészek adni akará­sából, hitéből jött létre. A Pollack Mihály tervezte - Sándor-palota néven ismert - épület jelentős helyszíne volt a magyar történelem, politi­ka mindennapjainak. A képbe fogalmazott, szövött történe­lemfejezeteinek helyet adó falak sok mindent láttak, sok ti­toknak tudói, ezért is tudnak annyira eggyé válni a szívvel, történelem- és művészetszeretettel és nem utolsósorban hit­tel készült művekkel, nyolc művészasszony időtálló alkotá­sával _ Bármennyire nehéz is volt a romos falak között, gyertya­fénynél feljutni az emeletre, sokkal nehezebb lejutni kilépni a hideg termekből, mert ez az együttes, a mai modem tech­nikával készült, történelmünkre utaló képek és az ódon, sok vihart látott falak visszatartják a látogatót. Van mondaniva­lójuk együtt és külön-külön. Hauser Beáta, Hegyi Ibolya, Kecskés Ágnes, Nagy Judit, Pápai Lívia, Péreli Zsuzsa, Polgár Rózsa, Solti Gizella művészi munkája itt és így ér­vényesül igazán! A -teret Janáky Ist­ván építész tervezte meg a kiállítást Jerger Kriszti­na rendezte. A ren­dezőt dicséri a tágas elhelyezés: egy terem­ben két-három több négyzetméteres gobe­lin kap helyet Na­gyok a képek, sok gondolatot fejeznek ki - egyiktől a másikig menve is van idő a témák feldolgozására, megértésére, mert ezek a művészi munkák legalább annyira elgondolkoztatnak, mint gyönyör­ködtetnek Több művésznél jelentős szerepet kap a térkép, a Kárpát­medence hegyei, vizei, az országokat összekötő folyók és hegyláncok Erről beszélgettünk Polgár Rózsával, el­tűnődve a képek előtt. Az ő ünnepi gobelinjén egy oltárt vá­zolt fel antependiummal. Az oltárterítőn, a dúsan redőzött drapérián a magyar térkép, s az ország legjellegzetesebb geo­gráfiai jelei, két nagy fofyónk, a Duna és a Tisza láthatók lyA művésznő oltára, bár egy szakrális oltár, mégis azokat a szabadon álló nagyméretű, nemesarányú oltárokat idézi, amelyek a szabad ég alatt, ligetekben, bérceken állottak Ezt az érzést a gobelinen látható motívum környezete, az oltárt körülölelő táj is erősíti - tágasságot, távlatot, hatámélküli- séget éreztetve”- írja munkájáról Jóry Judit, a katalógus szerkesztője. Az oltár körül, a különböző pontokon, egymás­tól távol álló (élő) emberekkel a közelség a közösség fontos­ságára szeretné a figyelmet felhívni: távol vagyunk egymás­tól, de egymásra vagyunk utalva, minden ember része a kör­nyezetének - mondja Polgár Rózsa. Szövött munkájá­nak alapgondolatáról, az ezerféle színnel is megerősített szimbólumok jelentőségéről, a térkép vízhálózatát az embe­ri testet behálózó erekhez hasonlítva, a minden fölé emelke­dő kereszt motívumáról, a kép felső sarkában ábrázolt nyi­tott kiskapuról, melyen át nemcsak a múltba vagy a jövőbe, de önmagunkba, önmagunk megismerésébe is vezethet út - olyan művészi tudattal beszélt, magyarázott, hogy munkája külön tanulmányt kíván (a szép katalóguson túl, ez minden műre vonatkozhat). Az 1993-ban rendezett kiállításán is­mertem meg igazán művészetét, ötlet- és gondolati gazdag­ságát, most hitét és magyarságát. Nyolc müvészasszony, nyolc góbelinmüvész nem kapott helyet fényes nagy kiállítóteremben? Hála Istennek! Mél­tóbb helyet aligha találhattak volna, mint a magyar nép zi­vataros századaiban sok vihart megélt - ma is feléledésre váró - falak között. Kiemelkedik a MC jegyében rendezett kiállítások közül. Csak kell hozzá is­merni a Himnuszt és tudni, honnan való a művész képbe szövött sora: SZÁND MEG ISTEN A MAGYART! Schelken Pálma Evangélium Színház BM DUNA PALOTA, Budapest V, Zrínyi u. 5. a Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület a Magyarországi Evangélikus Egyház, Református Egyb; és a Magyarok Világszövetsége védnöksége alatt őszi felújító előadás-sorozatot tart 1996. október 26-tól december 1-jéig minden szombat-vasárnap 16" órakor október 26-27. Kovách Aladár: Téli Zsoltár drámai játék 3 felvonásban Szereplők: Pieter van der Maet BITSKEY TIBOR Jászai-díjas érd. r Aletta FORGÁCS SZILVIA Apáczai Csere János O. SZABÓ ISTVÁN Jászai-díjas It looc iron Timofon D A n a nov Y—' T—'■—I. . — » Klaas van Droeten Kát Peleiné Bora Az öreg Keresztúri Bese András II. Rákóczi György fejedelem Basirius ifjú Bethlen Miklós Sikóné Janika A fejedelemasszony követe BARACSI FERENC LETAY KLÁRI ANTAL ANETTA BOLÖNI RÉKA AMBRUS ANDRÁS IMRE ISTVÁN SÁROSI GÁBOR VALKAY PÁL VÁRHEGYI GERGELY HOLL ZSUZSA BADACSONYI GERGELY GALGÓCZY IMRE Történik a XVII. században, Hollandiában és Erdélyt ,„',Á™űvészeti közösség munkatársai: HÜROS ANNA MARIA (díszlet, jelmez) SZATHMARY LÁSZLÓ (szcenika) Rendező: Udvaros Béla Kiegészítés Az Evangélikus Élet szeptember 15-i számában köze ©fan szólalt meg a keresztyénség a magyar festészetben’ “jelenése után kedves és teljesen jogos kritikát kanta Értékes, emktésre méltó oltárképeink felsorolásába radt fáson templomunk oltárképe. ^ ^or ismert, sőt divatos művésze fípnm'ir c*\n,in fa század első éveiben. Mezhitt haSÄ^Än vei, fényeivel táján a legderűsebb oltárképünk hatot^ö^elő^lho^ a ^Mczúr5kéD^MVar^ValtrtrZ^VN szerepelt, de magábfn a c4b^m1rPn“manyaggyÜJt6sb voir120“5'’ nem 3 SOka* enÜege,ett »nyomda ördögének' Aklanné Ball

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom