Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1996-02-04 / 5. szám
Evangélikus Élet 1996. február 4. gg |fe GYERMEKEKNEK Jg, F I JOSEF OSTERWALDER: Nagydolgozat Péter dobol az ujjaival, Ági idegesen gyűrögeti zsebkendőjét, Miklós papírzacskóval zörög. Mindenki ideges, mert dolgozatot fogunk írni. Viszket az orrom, a nyakam, zúg a fülem. Istenem, Te ilyenkor is látod, mi van velem? Ott vagy velem, amikor a ceruzám végét rágcsálom és beletörik a bicskám a számtanpéldába? Szeretném, ha ott lennél. TEMPLOMI SÉTA - KICSINYEKNEK Az istentisztelet A szószék úgy néz ki, mint egy kisebbfajta erkély. Azt a célt szolgálja, hogy a lelkészt mindenhonnan jól láthassák. Ami pedig még fontosabb, hogy amit mond, az egész templomban hallható legyen. A szószékről a lelkész mindenkit lát, és őt is mindenki látja. Néha persze ez kellemetlen is lehet, hiszen ki az, aki örül, ha sugdolózáson vagy bóbiskoláson érik? A lelkész felolvas a Bibliából, és arról beszél, hogy mi Isten üzenete a számunkra. Ezt a beszédet nevezik prédikációnak. A lelkész hosszú fekete öltözéket visel, amit Luther-kabátnak neveznek. Régen ilyen ruhában jártak a tudósok. Van, ahol a lelkészt lelkipásztornak is nevezik. A gyerekeknek nem mindig könnyű végig odafigyelni az istentiszteleten. Van, ahol éppen ezért a gyerekeknek külön tartanak gyermek-istentiszteletet, vagy más gyermekalkalmakat. Ott nem csak hallgatniuk kell, de meg is szólalhatnak. Az istentiszteletek régi, több száz éves múltra tekintenek vissza. Minden Jézus Krisztusban hívő ember számára fontosak, és azok is voltak. A templomi énekeket koráloknak nevezik. Olykor még az orgona kíséretével is nehéznek tűnnek. Néha a lelkész kicsit hosszan prédikál, ilyenkor vannak, akik már nem is tudnak odafigyelni. Bizony, még a „nagyoknál” is előfordul ilyen. Sokak számára a legszebb része az istentiszteletnek az imádság. A keresztyének nem csak magukért imádkoznak, de minden emberért az egész világon. A templomban nem mindig csak korálokat énekelnek. A fiatalok szoktak gitár kíséretével is énekelni. Ezek a dalok általában vidámak és lendületesek. Tálán még a gyerekek is jobban élvezik az ilyen alkalmakat. „Jó dolog”, mondja Bence, „ha az istentiszteleten nem csak az idősekre, de a fiatalabbakra is gondolnak.” JÁTÉKTÁR Jézus egyszer egy elgurult pénzdarabról mondott példázatot. Az érme tulajdonosa nagy buzgalommal kereste az eltűnt pénzdarabot. A következő játék résztvevőinek hasonló a feladata. A két csapat egy hosszúkás asztal két oldalán, egymással szemben foglal helyet. Mindkét csoport választ egy kapitányt. Az egyik fél játékosai kezüket az asztal alá rejtve elindítanak kézről kézre adva egy pénzérmét. Akinél éppen nincs a pénz, természetesen az is úgy tesz, mintha az nála lenne. így igyekeznek az ellenfelet megzavarni. Kis idő múlva az ellenfél kapitánya „állj” vezényszóval megállítja a pénz útját. Ekkor a pénzt elrejtő csapat tagjai kezüket ökölbe szorítják, így az ellenfél nem láthatja, melyikük kezében rejtőzik a keresett érme. Az ellenfél kapitánya választ: „csapva” vagy „csúsztatva”. Az előbbi azt jelenti, hogy a pénzt birtokló csapat minden tagja saját vezetőjük vezényszavára tenyerét gyors mozdulattal az asztalra csapja. A csúsztatás azt jelenti, hogy a tenyereket lassan, az asztallap szélétől kell rácsúsztatni az asztalra. Ha ügyesen csinálják, a pénzérme nem csörren meg. Az ellenfél feladata, hogy kitalálja, melyik kéz alatt bújik meg a keresett pénzdarab. A tippelő csoport tanácskozhat, de a végső tippet a kapitánynak kell Jd- mondania. Ha eltalálták, ők kapnak pontot, és övék az elrejtés joga is. Ha tévednek, az a csapat kap pontot, amelynek sikerült jól eldugnia az érmét. Ylumorzsák A fiatal teológus első prédikációja előtt roppant lámpalázas. Izgatottan járkál fel s alá a sekrestyében. Az öreg harangozó vállára teszi a kezét:- Menni fog ez, tisztelendő úr! Magamról tudom, hogy van ez! Velem is ez történt, mikor negyven évvel ezelőtt először fogtam meg a harangkötelet. A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyönk, Petőfi u. 359. atalqknak Néhány gondolat a mozgalomról (Január 14-Há számunkban közöltük Balogh György írását vitaindítónak: „Miért beteg a magyar cserkészet - illetve beteg-e a cserkészet?” Erre érkezett egyik reflexiót közöljük most.) * Örömmel és lelkesedéssel olvastam Balogh György csapatparancs- nok-cserkésztársam írását és kérésén felbátorodva döntöttem gondolataim lejegyzése mellett. Bár fogadalom a cserkészszellemhez csak 1990 óta köt, közös csalódásunk az új cserkészmozgalomban megengedi, hogy a kudarc vizsgálatakor idősebb társaim mellett megszólaljak. Meglátásom szerint új mozgalmunk alapproblémáit pár pontban összefoglalhatjuk:- a nemzeti gondolat nem feltétlenül azonos a konzervativizmussal- elitnek értelme és létjogosultsága akkor van, ha mások ismerik el annak- a magyarság vállalása nem tűr alkut, paktumot. Úgy gondolom, a magyar cserkészet egyetlen örök érvényű és valóban megváltoztathatatlan célja a nemzeti és keresztény szellem vállalásának népszerűsítése. Minden más módszer, forma, alakiság csupán, mely alá kell rendelődjön a valódi hivatásnak. Elszomorodtam ezért csa- patparancsnok-cserkésztársam sorain, hogy „akinek nem felelnek meg a cserkészet működési formái, felépítése stb., annak jogában áll ízlésének megfelelő egyesületet létrehozni... de ne akarja a cserkészetet eredeti mivoltából kifordítani.” A cserkészet számomra nem hagyomány, hanem egy még megoldatlan feladat rendezése felé elhivatott gondolat, melyet nekünk, nemzetben gondolkodó keresztény fiataloknak vállalni szabad, kell. Ha az új cserkészmozgalomban nincs helye a formát és felépítést esetleg megkérdőjelező potenciális tagságnak, akkor a cserkészet nem lesz több avítt-félkatonai és enyészetre ítélt sértődött osztagnál. Jóllehet, igazán tisztelem idősebb társaim véleményét és rendkívül büszke vagyok arra, hogy tagja lehetek annak a közösségnek, melyben ők, a nemzetköziség buta évtizedei előtt nagyszerűen, a kornak magyar cserkészhez méltó választ nyújtottak, mégis úgy gondolom ma a feladathoz, nem a formához kell hűnek maradnunk. Vallom, hogy a történelmi cserkészküldetésünk nem engedi meg, hogy a keresztény szellemiségű nemzetben való egészséges gondolkodást, mint egyedüli kritériumot a régi mozgalom és a baseballsapka zubbonyharca váltsa fel. Feladatunkhoz ma önálló- és alkotó gondolkodásra képes erős egyéniségek a hitelesek, kik vállalják a versenyt, kiket tehetségük és kiválóságra való törekvésük irányít parancsok nélkül is a cél érdekében, melyhez erőt önbizalmuk, azt pedig Isten ad - legyen bár Walkman fejükön, mikor délben megébrednek. A baloldal dühöngése előtti mozgalom összes lépését és módszerét az adott lehetőségekre nézve helyeslem, ám ma nem tartanám korhű válasznak. A nemzetnek való elkötelezettség nem elválaszthatatlan tehát a háború előtti konzervativizmustól, és tévedés közöttük láncot feltételezni leginkább azért, mert bilinccsé válva megfojthatja mozgalmunkat. A cserkészet ma nem elitcsapat, mert az ifjúság nem tekinti annak. Befolyása a fiatalságra csekély, silány, megítélése inkább negatív. Riasztó, hogy nemzeti közösségre mint értékre tekintő fiatalok többsége is elveti ezt a mozgalmi formát, bár nemzeti elhivatottságával - hogyha megalkuvás nélküli - azonosulni tudna. Véleményem szerint a cserkészmozgalmat meg kell nyitni minden magyar érzelmű, modern keresztyén értékeket vállaló, nemzetben esetleg radikálisabban gondolkodó, vagy életmódját tekintve libarálisabb társaink előtt is. Legyen ma a mozgalom gyűjtőszervezet (nem zárja ki belső konzervatív, militáns stb. alakulatok létezését), váljon az alig létező fiatal magyar szellem életkeretévé, életterévé mind a sport (akár baseball vagy jéghoki), a szórakozás, a kultúra, sőt a politika terén is. Ezt vállalni nagyobb bátorság és feladatunkhoz hűbb magatartás, mint önmagunkat elitté avatva, reggeli torna gyanánt busongva ugrálni. Régi cserkésztestvéreink hivatása az új cserkészmozgalom felé legyen a nemzetben gondolkodás kőkemény képviselete. Érzelmi példaként nem szabályrendszert, hanem egy virágzó nagyhazát, elvhűséget, öntudatot kell az új cserkész elé állítani. A radikális új cserkészeket nem szabad a nemzetek egyenlőségével tovább butítani, mert ma igenis verseny közepette állunk, s célunk csak az lehet, hogy a magyarság győztes legyen. Fel kell készíteni a jövő patrióta fiatalságát arra, hogy a közösséghez való tartozás megfelelést jelent, e teldn- tetben is különbséget kell tudni és merni tenni. Csak egy önbecsülését, önértékét visszanyerő generáció lehet képes arra, hogy erényt, erkölcsöt, hitet, a magának legtöbbet jelentő alakban és tartalommal életformává tegyen. Nemzeti létünk terén nem köthetünk több alkut. A Kárpát-Duna Magyar Gondolat szolgálata a cserkészet örök küldetése - mai feladatunk. Adjon Isten erőt hozzá! Flórián Kund cserkész a Magyar Cserkészszövetség volt őrsvezetője, nemrég még fáson diák (Várjuk a további hozzászólásokat.) HARASZTI SÁNDOR: Hóvirágok A Duna felől hideg szél dúdol, az utca népe fázósan siet. A naptányér a februári égről didergő fénnyel búcsút integet. Vézna gyermekhang vacogva szavalja: - a megállónál torlódik a nép - „Fehér hóvirág forintért egy csokrot!” Milyen mozgalmas, mily festői kép! Kezében nem egy, tíz csokor a tálcán. Lyukas kabátján átsüvít a szét. A sarki lámpa fénye zöldre vált át. Fehér hóvirág... Itt van még a tél. Fehér hóvirág bátor úttörője tél fagyán át a győztes kikeletnek, az emberek nem vesznek téged észre, meleget keresni tűz mellé sietnek. A villamosnak lépcsőin is lógnak, taxira meg buszra is jut elég; egymást taposva futnak, lótnák, égy szempillantást sem vetnek tefeléd. Fehér hóvirág fagyból, sárból jöttét törékeny kis tested mennyit szenvedett! Finom kocsányod letörte az Elet: a küldetésért adtál életet. Fehér hóvirág fáj a szívem érted, te meg nem értett, drága kis csokor: szívekbe jöttél meleget lehelni s körötted morcos emberhad lohol. Nem látja senki hogy tiszta fehér vagy: győzelmi fénytől csillog a szemed. Fehér hóvirág a téli avarból: az én szívembe tavasz jött veled! Egyik őse még Bethlen Gábor fejedelemnek dolgozott Kiállítás a Vármegye Galériában Hetvenedik születésnapján művei bemutatásával köszöntötték Égerházi Imre festőművészt, a Vármegye Galéria családias hangulatú kiállító termeiben. Bár az Erdély Művészetéért Alapítvány az erdélyi művészeknek kíván bemutatkozási lehetőséget biztosítani mint a Kuratórium elnöke köszöntőjében elmondta, Egervári Imrét mindig szeretettel fogadják körükben - habár nem erdélyi születésű, de müveiben jelentős szerepet kapott az erdélyi táj, az erdélyi ember, s elsők között volt, aki a határokon túli magyarok művésztelepi meghívására gondolt. Élete két pólusa Debrecen és Hajdúhadház: egyikben az otthona, másik a műterem saját világának ad helyet. Ahogy szívéhez nőtt az Alföldnek ez a sajátos vidéke, a Hortobágy és környéke - sok festménye tesz erről tanúságot -, ugyanúgy érzi érti a havasok, a sűrű erdők, égbenyúló fenyők üzenetét, emberek hívó szavát, bánatteli szeretetét. Erről beszél a gyergyói falu, a Gyergyószárhegyi táj, a Nagyiváni régi temető, a Látomás sorozat, az évszakok változó képe, a Csíki téli táj, vagy a Gyergyóditrói táj, a beszélő arcok, a Szászrégeni leány, vagy a Szárhegyi szénagyüjtők... A művész a tájban él de nem hagyja ki az embert sem. Egyéni kiállításai mellett számos csoportos kiállításon vett részt itthon és külföldön. Számos művészeti díjat kapott, 1992-ben Hajdúhadház díszpolgárává választották. Művészi munkáján kívül 1982-től a Hortobágyi Alkotótábornak vezetője és kiállítója. Alapító tagja a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelepnek, maga js számos külföldi művésztelepen volt és sok országban járt tanulmányúton. Művei hazai és külföldi múzeumokban is helyet kaptak, de gyűjtőknél és közintézményekben is megtalálhatók Kiállítását dr. Czine Mihály egyetemi tanár nyitotta meg a barátság meghitt szavaival értékelve művészetét, az alkotó- és a művésztársakért is tenni akaró embert. Gesz- telyi Nagy Judit fuvolaművész szép játéka méltó volt a kiállított müvek hangulatához A rendezés Kulcsár Edit gondos munkáját dicséri. A szép kivitelű, több képpel illusztrált meghívón a művész önéletrajzi írásából is olvasható néhány figyelemre méltó sor: „E családban élt és alkotott Égerházi, másként Képíró János. Ifjúnemes Égerházi János Bethlen Gábor fejedelemnek dolgozott. Ő festette a fejedelem alvinczi és gyula- fehérvári palotáinak mennyezetét és a gyulakutai református templom kazettás famennyezetét. Bethlen - István nevű testvérével együtt - újra nemesítette őket és címert adott nekik E címerben az első részben lévő hármas halom felett turulmadár hátán egy vitéz. Bal kezében kard, hegyén levágott török fej. Jobb kezében paletta és néhány ecset. Felette felírás: Quard libet licet ” Schelken Pálma Elfújta a szél fúj, ahová akar A nagy zongoristák. Miután a BMG lemeztársaság több mint másfél évtizedre megvásárolta a volt szovjet hanglemezfelvételek nemzetközi terjesztési jogát, reprezentatív gyűjteményt adott ki ezzel a címmel tíz orosz zongorista - Alexander Goldenweiser, Heinrich Neuhaus, Szamjuil Feinberg, Maria Jugyina, Vlagyimir Szof- ronyickij, Szvjatoszláv Richter, Emil Gilelsz, Lazar Berman, Mihail Pletnyov és Jevgenyij Kisszin - felvételeiből. Hárman játszanak közülük Bach-műveket. Érdekes, Ogyesszából származnak mind: itt született 1890-ben Feinberg, 1916-ban Gilelsz, s részben itt nőtt fel az 1915- ben, Zsitomirban született Richter is: anyai ági rokonai Zsitomirban, szülei Ogyesszában éltek. Az ő lemezén két Bach-mű csendül fel, az Olasz koncert és az a-moll Fantázia és fúga (BWV 944). A felvétel egy 1948-as moszkvai hangversenyen készült s meglepően jól szól. Richter fergeteges tempóban játszik, megközelítése - különösen az Olasz koncert nyitó tételében - első hallásra kissé hűvösnek és gépiesnek tűnik, pedig ennek éppen az ellenkezőjéről van szó: Richter tüzes lélekkel hajszolja a szeme előtt lebegő ideát. Igen jellemző rá tehát ez az előadás: jottányit sem enged a csembalóra írt művek helyes előadásáról alkotott képéből. Úgy tetszik, saját érzéseit, saját hangsúlyait is csak akkor engedi szóhoz jutni, ha már minden általa fontosnak tartott követelménynek eleget tett. Hogy ezt az előadást kellőképp értékelni tudjuk, nem szabad megfeledkeznünk arról: 1948-ban vagyunk, jóval Glenn Gould feltűnése előtt, s minden átjárást nélkülöző messzeségben a modem Bach-játék amerikai úttörőjétől, Rosalyn Túrecktől. Kérlelhetetlen küzdelem, az elérhető elérése, a lényeges aspektusok elfogadása - ezt tükrözi Richter 1948-as Bach-játéka. Feinberg Bachtól a BWV 529-es Triószonáta lassú tételét és négy korálelőjáték saját maga készítette átiratát játssza: Wer nur den lieben Gott lässt walten (BWV 647) és Allein Gott in der Höh’ sei Ehr’ (BWV 711, BWV 663 és BWV 662), melyek közül az utóbbit Feinberg - tíz év különbséggel - kétszer is megörökítette. A felvételek 1952 júniusában és 1962 októberében készültek. Csupa békesség, melegség és szeretet. A lényeg megragadása, túlvilági tisztaság. A tempó hullámzásának egyszerisége a helytálló megoldás örökérvényűségével párosul, s nem kezdeti és naiv, hanem végső és érett a mindvégig uralkodó egyszerűség. A bő pedálhasználattól visszhangos a tér, benne mint univerzumban vegyülnek el az egyes szólamok, különállásuk maradéktalan megmaradása mellett. Ember, nem hiszem, hogy valaha is közelebb tudott volna férkőzni Bach világához, mint romantikus, korhűségre cseppet sem törekvő zongoraátirataival az idős Feinberg Moszkvában, az ötvenes éö hatvanas években. Különös. Allein Gott in der Höh’ sei Ehr’. A materializmus metropoliszában megnyíltak a túlvilág kapui. Gilelsszel egy 1968-as leningrádi hangversenyen vették fel a BWV 632-es D-dúr Prelúdium és fúga Busoni-féle átiratát, a hallgatóság sűrű köhögése közepette. Technikai tökély, a hangszeres tudás csillogtatása. Mindez azonban nem öncélúan. Aki nem hallotta, vélhetné erről is, hogy távol van az eredeti orgonaműtől. És távol van? Igazából nem. Gilelsz játékában is ott kavarog a templomok visszhangos akusztikája. A dinamika és a hangszínek élesen elkülönülő szakaszokban elénk táruló gazdagsága az orgona regiszter-váltásait idézi fel. A tiszta, kemény bil- lentés ugyancsak jól idézi a hangszerek királynőjének hangját. Néha halk, sejtelmes zene szól, máskor falakat rengető a dübörgés. Sem Feinberg, sem Busoni és Güelsz Bach-megközelí- tésétől nem idegen a megdicsőülés asszociációja, persze másképpen. Feinbergé maguknak a dolgoknak az intro- vertált apoteózisa, Gilelszé pedig a jelenségeknek az ext- ravertált apoteózisa. Feinberg interpretációjában a hang mintha a világmindenséget járná be, míg Gilelszében mintha templomépületben gomolyogna. Azt már hallgatója válogatja, hogy a templomépület a világmindenséget jelképezi-e számára, ahogyan végül is Feinberg muzsikájának lágy visszhangját is a zongoratesthez láncolhatja valaki. Többféle szél fújt. Szegény Szofronyickij nehezen bírta a mellőzöttséget, épp mikor lassan elkezdték nyugatra engedni a zongoristákat - addig egyedül Gilelsz mehetett -, meghalt. Elfújta a szél. Ebben a sorozatban övé az egyetlen dupla CD: egyik utolsó hangversenyét halljuk rajta. Nem tudom, 1948-ban törekedett-e valaki is korszerűbb Bach-játékra, mint Richter. Jugyina nyíltan vallásos volt: az ő lemezén Bartókot, Stravinskyt, Berget, Kreneket, Hindemithet, csupa üldözött modern szerző művét halljuk. Feinberg 36-ban még annak a brüsszeli versenynek a zsűrijében foglalt helyet, amelyet a fiatal Gilelsz nyert meg. A háború után ő sem utazhatott. Szovjet felvételeiben azonban ritka szépségben tükröződik vissza a lélek világa. A szél fúj, ahová akar. Zay Balázs a
