Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-09-15 / 37. szám

BUDAPESTI EVANGÉLIKUS templomok 18. A csillaghegyi evangélikus imaház Története A főváros budai oldalán a 20-as évek derekáig az egyetlen evangé- likus egyházközség a várbeli volt, utána alakult meg a kelenföldi, ó- budai. Az Óbudához tartozó bé­kásmegyeri missziói egyházközség 100 km-es körzetben, a teljes pilisi hegyvidékkel, Szentendréig ter­jedt. A csillaghegyi a budavárinál is régebbi, de német ajkú, sváb tele­pülés. 1928-ban Csillaghegy-Bé- kásmegyeren 110 evangélikus csa­lád élt. A csillaghegyi szórvány 1929-ben fiókegyház, majd 1935- ben missziói egyházközség lett, Csillaghegy központtal. Ónálló anyaegyházzá 1943-ban alakult - papíron, hiszen hívein kívül nem volt semmije, önálló anyagi létre nem volt képes. Az istentiszteletekhez az iskola tanterme lassan kicsinek bizo­nyult. Telket vettek, de a templom­építés terhét nem bírták. Mikler Sámuel fáradozásának eredmé­nyeképpen a gyülekezet adomá­nyai segítségével tízezer pengőért egy villaépületet vásároltak meg, s alakítottak át imaházzá. Vele egy­beépült a lelkészlakás. 1935-ben avatta fel Raffay Sándor püspök. 1941-től 1981-ig szolgált itt Ka­posvári Vilmos, a gyülekezet leg­hosszabb ideig működő lelkésze. Az épület külső renoválása utóda, Benkő Béla (1981-1987) nevéhez fűződik. Az 50-60-70-es évek új lakóte­lepein kicserélődött a lakosság, megszűnt a régi bázis, az állandó gyülekezet 30-40 fő lett. Ugyanak­kor Békásmegyer 40 ezres lakóte­lepén 150 főt tartottak számon, de ott is nagy a fluktuáció, mozgás, el­költözés - hiányzik a szakrális mű­ködéshez szükséges lelki folyama­tosság. A század eleji evangéliku­sok maradéka tradíció nélkül élte le az életét, a templomba járást egyfajta alkalmi találkozási lehető­ségnek tekintve. De a számok csal­nak: a keresztelők, konfirmációk, esküvők, temetések számából ítél­ve 2000 tagja lehetne a gyülekezet­nek. Néha több a látogató, mint a helybeli. Az új templomépítési álmok valóra válását a történelem eddig nem tette lehetővé. Tíz évvel a missziói egyházközséggé alakulás után gyűlt össze a pénz építő­anyagra, de amit megvásároltak, azt a háború után széthordta a la­kosság házainak rendbe­hozásához. Az 1970-es évek elején az állam minden ellenszolgáltatás nélkül ki­sajátította a gyülekezet telkének nagyobbik felét útépítéshez. Azóta ez a kicsi gyülekezet az út mentén élt, a 6 sávos Szentendrei út éjjel­nappal elviselhetetlen zajában. Az 1994-ben felszerelt repülőtéri ab­lakok a zajártalmat 40%-kal csök­kentették. 1988-1996 között Donáth Lász­ló szolgálata alatt végezték el a belső tatarozást és szerelték be a gázvezetéket, az ablakokat, kötöt­ték be a szennyvízcsatornát, a vil­lanyt. A tönkrement épület teljes rendbetétele a jövő évtized vállal­kozása. Az eltulajdonított telek helyett 1996-ban Békásmegyer- Csülaghegy határán kaptak újat. Most már lehetne templomot épí­teni. De e pici gyülekezet 80 éves álma a jövő évezred reménye. Ad­dig az imaházat kell ismételten fel­újítani. E két célra jött létre a Csil­laghegyi Evangélikus Gyülekezet és Templomépítő Alapítvány. Leírás Mikler Sámuel, a gyülekezet ala­pító lelkésze idején épült az Ima­ház új kupolája a kereszttel. A vil­la eredeti félkör alakú teraszát be­építették. A kertben álló harangot 1936-ban öntötte Szlezák László harangöntő. . A templomhelyiség belseje ki­alakítása óta semmit nem válto­zott. Fafaragású szószéke, „tábori oltára” eredeti. Szép hangú har- móniuma a századelőről szárma­zik, s a „ Varróka” kis munkaközös­ségétől, a vörösmárvány kereszte­lőkő a piliscsabai diakonisszáktól kapott ajándék. Egyedül Mester- házy D. oltárképe, Krisztus a ke­reszten későbbi, 1948-ban készült. Ez az épület kezdettől a mai na­pig az idejáró hívek átmeneti gyü­lekező helye - az ő hitük és bizal­muk teszi templommá. Kovács Mária Partnerschaft Emsdetten-Győr „Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább azokkal, akik testvéreink a hitben. ” (Gál 6,10) 1985-ben ez az ige vezérelte az emsdetteni Gustav Adolf Gyüle­kezet néhány Tagját, akik az 1-300 km-re fekvő münsterlandi kisvá­rosból Magyarországra jöttek kirá- dulni. Útközben felkeresték a győri Evangélikus Szeretetház lakóit, akik nagy szeretettel fogadták a vendégeket. Ezzel a „véletlennel” kezdődött a máig is tartó, évről év­re szorosabbá váló kapcsolat a két gyülekezet között. A rendszerváltás előtti időkben német testvéreink a szigorú vám­szabályok ellenére is segítették otthonunk lakóit. Évről évre a leg­nagyobb szeretettel, gonddal vá­lasztották ki azokat a legszüksége­sebb dolgokat, amelyek könnyítet­ték, és ma is könnyebbé teszik az idős emberek életét: mosógépek, betegfürdető lift, ágynemű, mosó­szer, edények, törülközők, felvonó stb. Az adományokat nem postán küldték, hanem személyesen hoz­ták, ezáltal is egyre bensőségeseb­bé vált a német és magyar testvé­rek közötti kapcsolat. Újabb személyes találkozásra 1992 szeptemberében került sor, amikor 44 évi „szünet” után óvo­dánk és iskolánk is végre megnyi­totta kapuit. Emsdetteni testvé­reink ismét nyitott szemmel járták végig az újonnan birtokba vett épületszámyakat. Önzetlen adakozásukból ettől kezdve a szeretetház lakói mellett a kisgyermekek is részesültek. Mindhárom óvodai csoportunk karácsonyi játékcsomagnak örül­hetett. Az óvoda fűtési korszerűsí­tése, udvarának szépítése német testvéreink segítségével ma is fo­lyamatban van. Három év óta leginkább a 12-13 éves konfirmandus gyermekeink­nek dobban meg a szíve az Emsdetten szó hallatán. Idén im­már harmadszor táborozott együtt a két gyülekezet ifjúsága, közel 50 gyerek. A tábor helyszíne évről év­re változik Németország és Ma­gyarország között. Tanulóink által számtalan család tart fenn a tábori együttlét után továbbra is szoros baráti kapcsolatot. A tanév végén az emsdetteni gyülekezet meghívására magam is négy felejthetetlen hetet töltöttem a városban. Különböző intézmény­típusokban volt alkalmam tanul­mányozni a német iskolarendszert, módszertant, tankönyveket és egy­általán az iskolai és gyülekezeti életet. Immár ötödik éve vagyok a győri Evangélikus Iskola tanára. Azóta érzem tanártársaimmal együtt a csodát, ami velünk, mind­nyájunkkal „Őáltala” nap mint nap történik. A fent ismertetett testvéri partnerközösség ennek a csodának egy kis töredéke. Köszönöm neked Uram, hogy midnyájunkat részesíted ebben a csodában, szerető figyelmedet for­dítsd ránk, és áldd meg az új isko­laévet, hogy továbbra is szolgál­hassunk Téged, a Te dicsőségedre. >yA jó cselekvésben pedig ne fá­radjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lanka­dunk ” (Gál 6,9) Hallgatóné Hajnal Judit Reményi János emlékére (1931-1996) Evangélikus Élet 1996. szeptember 15. Rendkívüli e néhány soros me­moár. Nem lelkészről és nem evan­gélikus testvérről szól. Reményi Já­nos művész-karnagy volt és hívő ka­tolikus. Zeneakadémiai tanulmá­nyai után rövid szolnoki tevékeny­ségét követően a diósgyőr-vasgyári zeneiskola tanáraként plántálja a gyermekszívekbe a klasszikus zene szeretetét. Közben az egyházi zene legszebb kórusdarabjai megszólal­tatására alkalmi kórust és zenekart szervez, hogy azok a hatvanas-het­venes évek nehéz viszonyai között is felcsendüljenek különböző fele­kezetű templomokban. Missziói küldetésnek tartja, hogy a „hivata­los ateizmus” éveiben a keresztény hitet sugárzó és mély spiritualitást ébresztő egyházi művek - tiltás, el­marasztalás és gáncsoskodás elle­nére - ihletet adjanak a vörös füs­töt lehelő kohók városában. Művé­szi tehetsége, tiszta embersége és keresztény meggyőződése ismert volt az ország akkor második legna­gyobb városában. „Keze nyomán hivatások fakadtak, keresztény fia­talok (és idősebbek) kapták vissza a reményt. Mintha a zene, a kórus­éneklés csak ürügy lett volna ah­hoz, hogy minél többen tartsák meg kereszténységüket...” - úja egyik méltatója. Miskolci evangélikus templo­munkban többször vezényelte al­kalmi kórusát vagy énekelt kóru­sunkban. A Lutheránus Világszövetség 1984. évi nagygyűlésén a Sport­csarnokban ő vezényelte a gyüle­kezet ökumenikus énekkarát. A felejthetetlen zenei élmény Heu- bach püspököt külön elismerő le­vél írására késztette. Mások is ki­fejezték köszönetüket. Ő szeré­nyen a háttérben maradt, a kórus tagjait dicsérte. 1985-ben került a Magyar Rádió és Televízió Gyermekkórusának élére. A vidékről felkerült mély ihletettségű karnagyot először bi­zalmatlanság fogadta. De a gyer­mekek hamarost megszerették, és megízlelték személyisége értékeit. Velük bejárja a világot, és elisme­rést szerez a kórusmuzsikának. 1994-ben Miskolc város díszpol­gárává fogadja, amely elismerés közel három évtizedes helybeli te­vékenységéért, de sebek gyógyítá­sa is korábbi évtizedek méltányta­lanságaiért. Temetésén tisztelői, a zeneértő barátok, korábbi kórusának tagjai együtt énekeltek, sokszor könnye­ikkel küszködve köszönték Isten­nek Reményi János Liszt-díjas karnagy, főiskolai tanár művészi karizmáját, keresztény hitét, mo­solygó tekintetét, a tántoríthatat­lan helytállást, ,^4/ci mindvégig áll­hatatos marad, az üdvözül.” (Mt 24,13) D. Szebik Imre TELEFONSZÁM-VÁLTOZÁSOK AZ ORSZÁGOS EGYHÁZ ÜLLŐI ÚTI KÖZPONTJÁBAN 1996. szeptember 19-26. között az alábbi telefonszámokat kapcsolják be: Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Iroda Központ, éjjel fax: 117-1637 Építési és Egyházművészeti Osztály: Dr. Inotayné Lukáts Judit Ingatlanügyek: Kórházmissziói Szolgálat: Helfrich Péter és Veperdi Zoltán Fodor Viktor Pétemé Benedek Agnes Jogtanácsos: Dr. Novobátzkyné dr. Nagy Paula 117-5567 Evangéükns Egyetemi és Főiskolai Gyülekezet: Pángyánszky Ágnes Ifjúsági Osztály: Csoszánszky Márta Marton Tamás Evangélizációs és Missziói Iroda: Gáncs Péter Bencze Imre Média Osztály: Nagy László Gazdasági és Pénzügyi Osztály: Szemerei Zoltán 117-6413 Csoszánszky Károlyné j Kendek Györgyné Menus Józsefné Peskó Zsuzsanna J 117-2007 Pénztár: Károlyi Rita 117-5564 Zsinati iroda: Dr. Koczor Miklós Boros Miklós 117-5290 Országos Evangélikus Könyvtár: 117-2532 Országos Evangéükns Levéltár. 117-1826 Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztálya: 117-5478,117-1108 MEVISZ: 117-1671 Nyugdíjas Egyházi Alkalmazottak Otthona: Józsefváros! Evangélikus Gyülekezet 117-2533 117-1803 Az Evangélikus Teológiai Akadémia telefonszámai is ugyanakkor változnak meg: (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.): 363-6451, 363-7454, 383-4537 A Balassagyarmati Evangélikus Szeretetotthon telefonszáma szeptember 16-tól: 06 (35) 301-135 Megemlékezés és hálaadás Garami Lajos ny. lelkész és dr. Selmeczi János c. teológiai tanár augusztus 18-án emlékezett arra, hogy ötven évvel ez­előtt a balassagyarmati templomban - D. Terray Lászlóval együtt, aki Norvégiában szolgált és jelenleg is ott él - D. Ordass Lajos püspök lelkésszé avatta. Ebből az alkalomból a balassagyarmati anyagyülekezetben, ahol mindketten segéd­lelkészként, Garami Lajos pedig hosszú időn át lelkészként és esperesként szolgált, valamint Ipolyszögön, a leánygyüle­kezetben, ahol dr. Selmeczi János született és nevelkedett, az istentisztelet szolgálatát a két jubiláns végezte és a gyüle­kezetekkel együtt adott hálát Istennek az elmúlt ötven esz­tendő áldásaiért. Az istentisztelet végén Kalácska Béla esperes - aki szintén lelkésszé avatásának 25. évfordulójára emlékezett -, vala­mint a gyülekezet vezetői meleg szavakkal köszöntötték a ju­bilánsokat. PORROG Isten iránti hálával értesítjük, hogy új ima­házunk elkészült. Szentelése 1996. szeptember 22-én 11 órakor lesz D. dr. Harmati Béla püs­pök szolgálatával. Ünnepi istentiszteletünkre szeretettel hívjuk és várjuk. A keresztyén embernek életeleme-arkristálytiszta humor- A humor éltette pedagógiámat ­N agy örömmel fogadtam Győri Gábor a HUMOR AZ EGYHÁZBAN című írását az augusztus 11-i számban A kérdést feltevő alcím alapgondolatával - avagy szabad-e olykor keresztyéneknek is beletekinte­ni a görbe tükörbe? - elemzi a témakört a szerző. Meg­állapítása előtt további kérdések feltevésével bennün­ket, olvasókat is bevont az izgalmas probléma megvita­tásába. - „MIT KEZDJÜNK A HUMORRAL? Hagy­juk spontán terjedni, vagy még szaporítsuk is? Tekint­sük bagatell ügynek, vagy hirdessünk ellene keresztes hadjáratot? Létezik-e keresztyén humor, vagy csupán »humán humor« van? Isteni jándék vagy éppen ördögi praktika a görbe tükör?” Számomra tökéletesen mély értelmű az írás utolsó mondata: „Az igazi humor való­jában nagy életbölcsességet jelent, és így Istennek való­ban értékes ajándéka, éljünk vele helyesen!” Nyugdíjas tanárként (földrajz-geológia szakos és pedagógiai tanácsadó) nagy-nagy kedvteléssel már régóta foglalkozom a hasonló jellegű kérdéskörrel, azaz a pedagógus humorával. 1985-ben kissé idegenül fogadták pedagógus körökben a „Viccek, tréfák — aforizmák (szállóigék) - szólásmondások az osztály­főnök munkájában” című írásomat. Addig elsősorban irodalmárok, színészek, humoristák nyilatkoztak a humorról. Nos, Győri Gábor, a kiváló pedagógiai ér­zékkel rendelkező lelkész is felszínre hozta a sokunk által nem éppen, vagy nem eléggé tisztázott kérdés­kört. Magam ezúttal nem a bibliai humorral foglalko­zom. A keresztyén pedagógusok, hitoktatók táborát szeretném pedagógiailag humoros hitükben megerő­síteni. Köztudott, hogy az oktatásban, nevelésben mily nagy szerepe, jelentősége van a motivációnak. A hu­mor (a vicc, tréfa) is tártaimaz(hat) motívumot. Er­kölcsileg csak az a humor ér el pozitív (értékes, előre­vivő) hatást, amely aktivitásra, állásfoglalásra, cselek­vésre késztet. A viccnek valóban van ilyen formáló szerepe? Tapasztaljuk, hogy a gyerekek szeretik, ha a pedagógus jelenlétében viccet mesélhetnek. Fontos nevelési cél annak az értelmeztetése, hogy nem min­den badarság, hülyeség nevezhető viccnek. Aki viccet mond, az tréfálkozik, nevettet, netán könnyet is csal a szemünkbe. A nevettetés vidámságot, jó hangulatot teremt. A vicc, a humor olykor a lelkizés, „prédiká- lás” helyett észrevétlenül talál célba. Nemcsak szigo­rú fegyelem létezik, a derűs fegyelem is helyet kaphat az iskolában. A derűs légkör szinte megváltás a szak­órák rideg világában. Megszívlelendő: nem minden vicc ér el megfelelő hatást; a humor valóban nevettes­sen, legalábbis mosolyt fakasszon, derűt, jókedvet te­remtsen. Az ilyen humornak élce és szellemessége van; a pedagógus, a hitoktató legyen humoros is! A legnemesebb fajta az a humor, amely Karinthy Frigyes szavaival „tökéletes igazság”. A humorista szereplése szakma, mesterség, ugyan­akkor kívánatos, hogy ne mondhassák ránk: ecetképű hitoktató, savanyú uborka tanár. Kétségtelen, a jó hu­morérzékű emberek előnnyel rendelkeznek. A szelle­mes tréfálkozással viszont élnünk kell! Mikszáth nyi­latkozata szerint: >yA humor aszerint értékes, amilyen mélységből van felhozva. ” Igen, vannak könnyű, felszí­nes és nehéz, akasztófahumorú, drasztikus viccek. Az igazi, a tiszta erkölcsöt tükröző humor nem más, mint mélyből feltörő derű. Első elolvasásra talán vitatható a példaként bemu­tatott néhány vicc: A cseles- Apuka, adhatok öt forintot egy öreg bácsinak?- Hát persze, kisfiam. Nagyon szép tőled, hogy gon­dolsz ilyesmire. Hol van az a bácsi?- Ott áll az ABC előtt, és fagylaltot árul. Apai nevelés-Apu, mit jelent az örökkévalóság?- Azt jelenti, amit az ember akkor érez, amikor rész­letre vásárol egy autót. Nyelvtanórán- Kovács - mondja a tanár -, ha azt mondom: én ajándékozok, te ajándékozol, ő ajándékoz, akkor ez mi­lyen időben van?- Úgy karácsony idején. Hittanórán Pistikétől megkérdezi a hitoktató:- Na, Pisti, mondd meg nekem, miért imádkozunk mi a mindennapi kenyerünkért és nem a mindenheti vagy mindenhavi kenyérért?- Hogy ki ne száradjon -feleli Pistike. Biológiaórán A tanár az iskolában arról beszél, hogy minden em­bernek meg kell halnia. Pistike felteszi a kezét.- Na, rhit akarsz, fiam? - kérdezi a tanár.- Tanár úr, ki fogja eltemetni az utolsó embert? Abszolút- Ki az abszolút apáca? .-Akinek már a nagymamája is apáca volt. Pontos meghatározás >- Tisztelendő úr, kérem, bűn az, ha esténként odaha­za gyönyörködöm a tükör előtt a szépségemben?- Nem bűn az lányom, csak tévedés... * Valamennyi felsorolt viccet felhasználhatjuk a ne­velés érdekében. Sorjában: • Segítettél-e már valóban rászorult (öreg) ember­nek? * Szerinted mi az örökkévalóság? • Ajándékot adni és kapni • Te is imádkozol a mindennapi kenyérért? • A halálról ne félelmet keltő érzésük legyen a gye­rekeknek (megbeszélés) • Miért nonszensz az abszolút vicc, és ha mégis megtörténik? (A gyarlóság ellen küzdenünk kell!) i A hiúság helyett reális önismerettel élni! Összegzéséül: A keresztyén ember is ki van téve a gyarlóságnak, tévedhet, bűnt követhet el. Az ilyen tar­talmú vicceket tehát pozitív és negatív értékeléssel kell elfogadni, bírálni. Az ártatlan fricskákat még úgy- ahogy elfogadjuk, (de) a maró gúnyt elítélve vissza­utasítjuk. Eddig a pedagógusok, hitoktatók humorát említettem. Természetes, hogy a keresztyén ember is beletekinthet a görbe tükörbe. A tökéletes igazságot, életbölcsességet tartalmazó és a lelkünk mélyéből származó humorral élnünk kell, hogy tetsszünk Iste­nünknek, ha már ajándékba kaptuk. Remélem, nem tűnik hivalkodásnak, ha személyes esetemmel zárom kiegészítő gondolataimat. Minden tanév végén, az utolsó órán megkérdeztem a 8. osztályosoktól, hogy volt-e valamilyen becene­vem, gúnynevem, amivel illettek. Valahogy nem jött össze a dolog, nemigen becéztek. Aztán az egyik alka­lommal „robbant a petárda”. Az egyik fiú mocorgását észrevéve, erőltettem a kérdést. A szókimondó „tol­mács” bátran mondta:- Hacsaknem Humor Haroldnak nevezhetnénk a tanár bácsit!- Miért? - kérdeztem.- Mert olyan humorosnak tetszett lenni, néha még mókázott is. Nyugdíjasként - becenevemmel - emelt fővel járok, pedig sorolhatnám panaszaimat az egészségi állapotomat illetően. Csakhogy a lelkem, a hitem újabb és újabb erőt ad a testemnek. Derűm a mélyből fakad. Elvégre „Humor Harold” vagyok. Dr. Pleskó András

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom