Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-09-15 / 37. szám

fiatal o k n a k mi □ BÍ1 L ki ÍZ :ÓL tü a gj< 9< réí bt ín ;P a e£ tt S< zt n S2 á e 5 •Z ;e k; z r i I I Evangélikus Élet 1996. szeptember 15. [ü]5| GYERMEKEKNEK & A Szeretem nézni a cikázó fecskéket, ahogy indulás előtt még párszor utoljára a házunk fölött hasítják a levegőt a kék égen. Szeretem tátott szájjal bámulni a katonás rendben délfelé vonuló vadkacsákat. De ha lehet választani, a legjobban a parton totyogó hattyúkat kedvelem, Didód miért? Mert azok itt maradnak! Jöhet a kemény tél, a szikrázó hideg, a jég. Nem keresnek melegebb helyet, könnyebb életet. Didóm, a madarak nem maguk döntenek erről. De az emberek igen! Hogy vállalják-e a próbákat, a megmérettetést, vagy elfutnak, keresve a könnyebb életet Én hattyúként szeretnék élni! Adj Uram ehhez kitartó erőt! TANÚIM LESZTEK Tessedik Sámuel Jó dolog, ha valaki rendesen elvégzi a feladatát, lel­kiismeretesen betölti hivatását. Az viszont még ennél is nagyszerűbb dolog, ha valaki a kötelességén felül is segíteni kíván másokon. Ha például egy orvos nem­csak a szükséges vizsgálatokat végzi el, majd felírja a gyógyszereket, de mondjuk: meghallgatja betegeinek ügyes-bajos dolgait is, és kedves szavakkal biztatja őket. Sokszor nagyon kis dolgok is nagy segítséget je­lenthetnek! Most egy olyan emberrel ismerkedhettek meg, aki nem csak a saját „szakterületén” segített az embereknek. Tfessedik Sámuel 1742-ben született, és már fiatal ko­rában nekivágott a nagyvilágnak. Németországba ment, ahol lelkésznek tanult. Látva azonban, hogy mennyivel fejlettebb a németországi mezőgazdaság, mint az itthoni, szeretett volna segíteni a szülőföldjén szegénységben tengődő gazdákon. így nem csak a papi pályához szükséges tudományokkal ismerkedett meg, de tanulmányozta a fejlett német mezőgazdaságot is. Mikor hazatért, az Alföldre került. A szarvasi evan­gélikus gyülekezet hívta meg lelkésznek. Itt méginkább megtapasztalta, milyen elmaradott nyo­morban sínylődik a nép. Tessedik látta, hogy nem elég prédikálnia, tanítania is kell a népet. Tanítani Isten igéje mellett arra is, hogyan tehetik munkájukat ered­ményesebbé. Saját kertjében mintagazdaságot hozott létre. Megpróbálta környezetének bemutatni és átad­ni azokat a mezőgazdasági ismereteket és módszere­ket, melyeket külföldön ismert meg. Modem gépeket szerzett be, melyekkel könnyebbé és hatékonyabbá vált a munka. Iskolát alapított, hogy minél többen el­sajátíthassák a szakértelmet. Híres tanárokat hívott meg, s ő maga és családja is tanítottak. Persze az is­meretek továbbadásában fontos helye volt a hitokta­tásnak is. Tessedik Sámuel nemcsak iskolát, de könyv­tárat is létesített, s ő maga is sok-sok könyvet írt. Sajnos, itthon nem becsülték meg munkáját. Az iri­gyek ármánykodásai oda vezettek, hogy be kellett zár­nia iskoláját. De híre az ország határain túl is elter­jedt. Sok helyre meghívták, még maga az orosz cár is. Tessedik azonban nem hagyta el hazáját, és azt a né­pet, amelyért felelősnek érezte magát. Hitte, a talen­tumokat, a tudását Istentől azért kapta, hogy övéinek segítsen. Noha életében nem becsülték, ma több he­lyen is látható szobra. Élete csodálatos példa arra, hogy a keresztyén em­bernek feladata az emberek javán való fáradozás. Jé­zus is arról beszél, hogy csak az szeretheti igazán az Istent, aki segíteni próbál a felebarátján! TANULSÁGOS TÖRTÉNETEK - SKANDINÁVIÁBÓL Hat fiú engedélyt kért otthon, hogy szabad délután­jukon elmehessenek a tó jegére korcsolyázni. Messze elkalandoztak, s nem vették észre, hogy sűrű köd ereszkedik a tájra. Mikor haza akartak menni, nem tudták, merre van a falujuk. A legkisebb még el is sír­ta magát: „Haza akarok menni!” De hasztalan volt minden, egyikük sem tudta az utat. Otthon a szülők szintén észrevették a sűrű ködöt és féltve gyermekei­ket, megkérték az öreg harangozót, hogy húzza meg a harangokat. Ezeknek a hangja vezette haza a kétség- beesett gyermekeket. Isten is tévelygő gyermekei meg­mentésére szólaltatja meg hazahívó evangéliumát! Bergwall Holger JÁTÉKTÁR Eszperente A játék szabálya jól ismert: úgy kell megfogalmazni vala­mit, hogy a szöveg összes magánhangzója „e” betű legyen. Próbáljunk meg így leírni egy meghatározott bibliai történe­tet! Például így: Egyszer egy szemtelen ember ereszkedett le szennyes lepelben fedetlen terepre. Szembe ment vele Mestere, emberek vele.- Tegyek veled kegyet?- Mester, tegyed kezed szememre.- Vedd eme nyelvemen nedves terep-szeletet, s menj egy ned­ves mederhez, eredj bele, szemed mered, s rendben leszel. S ez lett. De elvetemedett emberek eresztettek meg eszeveszet­ten kellemetlen elveket, berendeltek embereket, men. neveltek eretnek gyermeket. Erre e perbe rekesztett ember szentje mellett nyelvelt. S elkergettetett eme exszemtekn: „Nem lehet helyed egyetlen szervezetben sem!"- Mester, gyere, mesterkedtek ellenem, s elkergettek!- Nekem nem lehet meredek e tett - megjelent s felele ked­vesen Mestere. - Beveszed-e telkedbe eme Embergyerek-elvet?- Merre keressem?- Mereszd szemed s megleled- Teee?-Persze! Erre e megmentett ember fejjel keresve terepet, esedezve el-: terpeszkedett. Erre Mestere felele:- Rendelkezem szemetek felett, mert szemesek szemtelenek s szemtelenek szemesek lesznek A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064, Gyönk, Petőfi u. 359. Semmi vagyok, semmi* * Michael Quist: Itt vagyok Uram cúpű könyvéből Nem ismeri önmagát az ember. Bármnnyire is vizsgálja a lelkiismeretét, nem látja meg igazi nagy nyomorúságát. Alá­zatosnak sem mondható az ember. Bármennyire is vizsgálja a lelkiismeretét, nem látja meg igazi nagy nyomorúságát. Alázatosnak sem mondható az ember. Bármennyire is igyekszik önmagáról rossz véleményt alkotni, igazában soha­sem tudja megdönteni teljesen az eleve elképzelt jó felfogást. Kezdetben, amikor az aktív keresztény végre ki­szabadul önmaga zárt vüágából és másoknak szenteli az éle­tét, sikerrel indul akcióba. De nem tudja megállni azt, hogy arra ne gondoljon, hogy ebben a sikerben neki valóban oroszlán része van. Ám imígy hátráltatja Isten művét. Csak akkor kezdheti meg istenigazában teljes aktivitását, ha meg­értettük, átláttuk, hogy önmagunk erejéből semmit sem te­hetünk. Szerencsére azonban amikor az ember teljesen a háttérbe szorítja önmagát testvérei érdekében, akkor fogadja be Is­tent, és Istent fogadva örökli a Fényt is. Lassan vagy hirte­len, de eláraszt mindent, az aktív keresztényt éppen úgy, mint munkálkodásának minden ágazatát, minden rostját. Fájdalmas felismerés ez. Ezután fölöslegessé válik azt ismé­telgetni, hogy semmik sem vagyunk, hogy egyedül Isten irá­nyítja aktivitásunkat, tőle származik minden eredményesség, a természetfeletti megvilágítás következtében ez az eviden­cia erejével látszik Rá kell bírni az aktív keresztényt arra, hogy ne húnyja be a szemét, se el ne csüggedjen, mert külö­nös kegyelmet kapott az Úrtól, amely nélkül soha még csak meg sem sejthette volna Isten mérhetetlen nagyságát, s az ember parányi voltát. Bárcsak soha, soha el ne felejtené ezt a leckét!... „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők Aid bennem marad és én őbenne, az bő termést hoz Hiszen nélkülem semmit sem tehettek” (Jn 5). „Bizony, bizony mondom nektek Aki bennem hisz, ugyan­azokat a tetteket foga végbevinni, amiket én magam cselek­szem, sőt nagyobbakat is fog tenni azoknál, mert én az Atyához megyek Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megteszem nektek hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban” (Jn 14,12-13). * Uram, Tk akartad így: földre terítetten fekszem. Nincs bá­torságom talpra állni, még rád nézni sem merek. Semmi vagyok, semmi, most tudom csak igazán... Elrettentő a Fényességed, Uram; szeretnék köréből mene­külni. Amióta lakomba fogadtalak, mindent elárasztott Fényed, Kíméletlen Világosságod ragyog mindennap, S látom, szemlélem, amit eddig soha meg nem láttam. Látom bűneim erdejét, amelyet egyetlen fa takart el eddig. Látom a megszámlálhatatlan s a megfoghatatlan gyökere­ket, Látom, hogy minden fellázad bensőmben, s ellentáll, mint az anyag legkisebb parcellája is feltartja a napot és az éjsza­ka árnyékát szüli. Látom amint a gonosz bevehetetlennek hitt erősségemet támadja, S amit eddig megingathatatlannak hittem, ingadozik, már- már megdől! Látom tehetetlenségemet is, már eddig úgy tudtam, hogy érted brilliáns tudok lenni. Látom, hogy minden össze-vissza kuszáit a bensőmben és egyetlen gesztusom sem kristálytiszta már. Látom Végtelen Szereteteddel szemben minden gyarlósá- * gom felmérhetetlen sötétségét. Képtelennek érzem magam arra, hogy akár egyetlen egy lelket is megfogjak szavaim üres zajával, kezeim szélma­lommozgásaival. Látom a Lélek fúvását, ahol semmit sem végeztem, s a mag csírázó festését, ahol nem vetettem. Semmi vagyok, semmi. S most már tudom: semmit sem te­szek. De Te fényt gyújtasz továbbra is, Uram, és mindent megvi­lágítasz: Életemben, lelkemben a legkisebb zug sem maradhat ár­nyékban. Könyörtelen vagy, Uram, és kemény! Hiába forgók, fordulok: a Fényed mindenütt átölel. Mezítelenül állok előtted, Uram, s megrettenve. Fennhangon hirdettem azelőtt, hogy bűnös vagyok és mél­tatlan. így hittem, Uram, de nem tudtam igazán. Színed előtt keresve-kerestem néhány botlást, Mégis csak pár gyatra gyónásig jutottam el kínosan. Uram, most teljes valómmal borulok le előtted. Én, a megtestesült bűn, kérek így bocsánatot. Köszönöm, Uram Fényességedet, amely nélkül ezt soha nem tudtam volna meg. De most már legyen elég, Uram. Esküszöm: megértettem! Nem vagyok én semmi, Mert Tfe vagy MINDEN.» _________________________ BA BITS MIHÁLY Isten gyertyája Engem nem tudtak eloltani: élek és itt vagyok, itten! Pedig nagy világ-szelek elé emelted hős, vak, kicsi gyertyád - mit akarsz velem, Isten? Inog a láng már és tövig ég bölcs, szent, konok kezeidben. - S új szelek jönnek, fattyu-vihar, vakarcs-poklok szégyen-fuvalma - mit akarsz velem, Isten? Szégyen-szél, fattyu-lehellet is zord annak, aki mezítelen: gyötörni tud, eloltani nem, míg viaszom csöppig kisírom - mit akarsz velem, Isten? Mért tart magasra nagy tenyered? és milyen éj viz zúg lenn, hol sisteregve kiszenvedek ha majd kegyetlen beledobsz, hogy körmödre ne égjek, Isten? Boldog az az ember, aki megtalálta a bölcsességet, és azaz ember aki értelmet kap. Mert több haszna van ennek, mint az ezüstnek, és nagyobb jövedelme, mint a színaranynak. Péld 3,13-14 BOLDOGSÁG, ÉRTÉKEINK Országos Ifjúsági Csendesnap 1996. szeptember 28.18-16 óráig Deák téri Evangélikus Gimnázium (V. kér. Sütő u. 1.) Kedves fiatal Testvérünk! Reménység szerint ezen a nyáron Tte is ott le­hettél csendesheteken, konferenciákon. Talán lehetőséged nyílt arra, hogy piheiy, feltöltődj és újra megtapasztald Isten szeretetét és azt, hogy O ma is hív. Ahány konferencia volt, annyi téma és új barát Itt most szeretnénk lehetőséget ad­ni arra, hogy még az évkezdés első lendületé­ben, de már az első élményekkel feltöltve talál­kozhass azokkal, akikkel nyáron együtt voltál. Szeretettel hívnak és várnak a szervezők: A MEVISZ és az Ifjúsági Bizottság A kereszténység első évszázadaiban kulcsfontosságot /1 nyert a festészet. A képi megjelenítés információt hordozó ereje emelte erre a fokra. A templomi falfestmé­nyek, később az oltárképek is bibliai történeteket, szen­tek életét „mondták el” nagy részletességgel és pontos­sággal. A magyar templomokban különösen kedvelt volt a Szent László-legenda ábrázolása. Ez a Biblia Pauperum hosszú évszázadokon keresztül igen fontos volt azoknak az egyszerű embereknek, akik sem latinul (a mise nyelve), sem ími-olvasni nem tudtak A Trianon előtti Magyarország számos gótika korabeli evangélikus temploma tanúskodik erről. Többnyire a mai Románia, de Szlovákia területén is megtalálhatjuk ezeket a temp­lomokat. (Nagyszeben, Brassó, Szászsebes, Homoród- daróc, Gecefalva, Dobs ina, Csetnek) A számyasoltárok afkéső gótika szinte minden művé­szeti ágát egyesítették magukban. Kompozíciós rendsze­rük az asztalosművészet keretei között fejlődött kL M. S. mesternek már a reneszánsz vonásait magjukon hordozó remekművei (Vizitáció, Golgota) a magyarországi művészet történetének fontos állomásai Megfeszített Krisz­tusa szinte Grünewald drámai naturalizmusát vetíti elő. Mátyás király uralkodásának évtizedei alatt számos olasz művész telepedett meg Magyarországon, munkás­ságuk az itáliai művészekével azonos szintű. A gyönyörű miniatúrákkal teli híres corvinák részben Olaszország­ból, részben pedig a Budán alapított miniátorműhelyből kerültek a király könyvtárába. A török megszállás másfélszáz éve után a barokk templomok belső terének díszítésében újra nagy szerepet kaptak a mennyezet- és falképek, freskók. E képek mes­terei kezdetben külföldiek (olaszok, majd osztrákok) voltak. A Türelmi Rendelet után végre új evangélikus templomok épülhettek, jellegzetes szószékoltárral. Az akkortájt készült oltárképek már enyhébb barokk hatást mutatnak, festőik nagyrészt ismeretlenek Meg kell emlí­tenünk a maglódi és a nemeskéri oltárképeket. Különö­sen szépek a nemeskéri kép meleg színei, kedves, kicsit bumfordi naiVsága. Klasszicista építészetünk szép példája a Pollack HOGYAN SZÓLALT MEG A KERESZTYÉNSÉG A magyar festészetben Mihály által tervezett Deák téri templom. Az oltárkép Raffaello: Transfigurató-jának másolata, Loch- bichler munkája. (A kép eredetije a római Szent Péter bazilikában van.) E helyütt a téma szerteágazósága és e cikk korlátozott terjedelme miatt talán kézenfekvőbb lesz az evangélikus oltárképekről nagyobb hangsúllyal szólni. Zalaistvándon található Barabás Mik­lós: Golgotha című festménye. Győrben egy A miskolci templom oltárképe, Székely Bertalan festménye Orlai Pet rich Soma által festett Getsemáne- beli jelenetet láthatunk Templomainkban megtalálható a XIX. század ro­mantikus festészetének néhány darabja is. A m a - gyarbólyi templomba Madarász Viktor fes­tett egy úrvacsorái jelenetet. Székely Bertalan oltárképe Miskolcon (Jézus főpapi imádsá- ga) található. Pécsett egy Madarász Viktor festette oltár­képet láthatunk (Jézus a Getsemáne-kertben) A XIX. sz. végi, XX. sz. eleji magyar festészetről szól­va, nem lehet említés nélkül hagyni Munkácsy Mi­hályt. Három nagyméretű, evangéliumi tárgyú, drámai erővel festett képe sokak által ismert: Krisztus Pi­látus előtt, Ecce homo, Krisztus a ke­reszten. Még két festményt tartok fontosnak felsorolni, termé­szetesen csak szubjektív szelektálás eredményeként. Csók István: Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre cínű képe egy református úrvacso­raosztás költői ábrázolása. A gödöllői művésztelep nagy egyéniségének, Körösfői-Kriesch Aladár­nak szecesszióra jellemző, filozofikus hangnemben fo­gant Ego sum via, veritas et vita című festménye egy gyermekhalál tragédiáját boncolgatja. A nagybányai festőiskola az impresszionizmus hagyo­mányait folytatta, s bár a festők többnyire a plein air fes­tészet örömeivel voltak elfoglalva, született néhány bibli­ai tárgyú kép (Jándi Dávid, Thorma János). Az iskola egyik vezéregyénisége, Ferenczy Károly is elősze­retettel nyúlt biblikus témákhoz. Három nagyméretű festményét kell említenünk: A három királyok, Józsefet eladják testvérei, Hegyi beszéd. A Hegyi beszéd című ké­pen különböző történelmi korból való emberek hallgat­ják Jézust a Nagybánya környéki tájban, közéjük önma­gát is lefestette Ferenczy. Csontváry Kosztka Tivadar egészen egyéni hangot képvisel, piktúrája nem hasonlítható senkiéhez. Hosszú utazásai során bib­liai helyszíneket (Mária kútja Názáretben, A Panaszfal bejáratánál) és bibliai témákat is megfestett (Fohászko­dó Üdvözítő, A Próféta). A XX. sz.-i oltár, illetve templomképeink közül min­denkeppen ki kell emelnünk Ruzicskay György igeábrázolásait a csömöri templomban. Ezek olyan fal­festmények, amelyeken a választott igéket egyszerű, szimbolikus képekkel együtt, az ige mondanivalóját il­lusztrálva festett a művész. Minden evangélikus tv-adásban láthatjuk a nagytar- csai templom kihajtható oltárképét, amely a Biblia Pauperum hagyományait folytatja letisztázott, egyszerű vonalvezetéssel és színezéssel. Csipkay Zoltán munkája 1941-ből. szellemiséget és erkölcsiséget szeretné föllelni, annak igencsak meg kell erőltetnie magát. A mai közvélemény a művész szinte minden megnyilvánulását, legyen az bármi: cselekedet, „happening”, gesztus vagy csak ötlet, kész elfogadni műalkotásként. A művészet, ha félreteszi évszázados (évezredes) hagyományait, üresjáratokba, önbecsapásba torkollhat. A biblikus tematikának nemegyszer semmi köze sincs Bibliához, kereszténységhez. A bibliai helyszín és szereplő csak egzotikum lesz, a korpusz csak az emberi szenvedés és hiábavalóság jelképe. Ha annak fejtegetésébe kezdünk, hogy a mai magyar művészetben miért találunk olyan ke- veíe/ a maradandó értékekből, valószínűleg hosszan el kell időznünk országunk gazdasági és szellemi állapotán, amelyről már egyébként is sokan és sokat szóltak. Min­denesetre jelen van egy olyan igényesebb szellemi és szak­mai hátteret fontosnak tartó irányzat, törekvés is, amely­től művészeti életünk tartalmi megújulását remélhetjük. S ha ez így lesz, akkor a művészet újra arról fog szólni, ami- 'I az igaz művészetnek szólnia kell: teremtésről és tererric tettsegről, örömről és bánatról, megváltásról és szabad­ságról, az élet teljességéről - a szeretet hangján. Aktáimé Balogh Éva i

Next

/
Oldalképek
Tartalom