Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1996-06-09 / 23. szám
ÜLÉSEZETT AZ ORSZÁGOS PRESBITÉRIUM (Folytatás az 1. oldalról) minden egyházi testület közötti pénzügyi művelet elvégezhető lenne és ezzel időt, kezelési költséget munkaerőt takaríthatnánk meg. A zsinaton' elhangzott egyszer egy elhamarkodott hozzászólásban, hogy a jelenlegi adminisztratív hatalmi központokat, értsd a püspöki hivatalokat és az országos egyházi irodákat meg kell szüntetni és helyette decentralizált vezetésre kell törekedni az egyházban. Bizonyos vagyok benne, hogy ma elegendő decentralizáció található egyházunkban és ez növekedőben van... 2. Az evangelizácio es misszió személyi feltételeinek javítása Elfogadott zsinati törvényeink végrehajtásához, de egyházi jövőképének egészéhez is tartozik a következő javaslat, amelyet az Országos Missziói Bizottsággal együtt terjesztünk a Presbitérium elé. Javasoljuk, hogy 1996. június 1-től egy évi időre bízza meg az Országos Presbitérium a Déli Egyházkerületből^ Gáncs Péter nagytarcsai lelkészt és az Északi Egyházkerületből Verrasztó János Budapest-Káposz- tásmegyeri missziói lelkészt evangélizációs és missziói lelkészként meglévő feladataik mellett az országos evangélizációs és missziói munka szervezésével és irányításával. Munkájukat az Országos Missziói Bizottság tagjai és az egyházmegyei evangélizációs és missziói lelkészek segítik. A munka anyagi és technikai feltételeiről az Országos Egyház költségvetése gondoskodik az Országos Elnökség rendelkezései szerint. Irodáról az Üllői úti épületben gondoskodunk. Az egyéves szolgálati idő elteltével vizsgálja meg az Országos Missziói Bizottság és az Országos Presbitérium, milyen intézkedések meghozatalára lesz szükség a munkával kapcsolatban személyi és adminisztrációs téren. 3. Egyház és állam Be kell számolnom arról, hogy 1995. december 6- án a négy iskolafenntartó felekezet levélben fordult Fodor Gábor miniszterhez. Kértük, hogy az egyházi iskolák számára a minisztériummal 20 évre megkötött közoktatási megállapodások szerinti állami támogatást a kétoldalú polgárjogi szerződések értelmében a mindenképpen járó normatív támogatáson felül folyósítsák az egyházi iskoláknak. Levelünkre 1996. március 20-ig nem érkezett válasz, ezért a négy felekezet vezetői újra levelet írtak, most már a miniszterelnöknek. Kértük, hogy szerezzen érvényt kormányfőként a minisztériummal kötött szerződéseknek. A miniszterelnök a kérés teljesítését ígérte. Azonban mind a mai napig semmiféle intézkedés nem történt. Ez a helyzet azt jelenti, hogy ez évben csupán a következő tanév kezdetéig, szeptember-októberig elegendő az egyház iskolák számára az anyagi fedezet, Egyházunk arra kényszerül a többi egyházhoz hasonlóan, hogy a tatarozásra és a felújításra szánt összegekből és a hitéleti támogatásból fizesse az iskoláknál felbukkanó hiányokat. Ugyanezen a napon, március 20-án kérte a négy felekezet a miniszterelnököt arra, hogy 1991. évi XXXII. sz. törvény módosításánál a kormány érvényesítse a miniszterelnökkel 1995. május 31-én történt közös megegyezést, vágyik:- az egyházi ingatlanokért kért pénzbeli kártalanítást 2011-ig,- a természetben igényelt ingatlanokat pedig 2001ig biztosítsa a korábbi egyházi tulajdonosok részére. A pénzbeli kártalanításnak a megállapodás szerint követnie kell a mindenkori inflációs emelkedést... 4. Intézményeink és gyülekezeteink Néhány gondolatot hadd mondjak el azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, melyek a legutóbbi néhány „gyülekezeti átvilágítás” kapcsán jöttek elő. Néhány gyülekezetünkben ugyanis az egyházi intézmények, iskolák, szeretetotthonok, kollégiumok visszakérése és egyházi újraindítása „átvilágítás” megtartását tette szükségessé. Ilyen volt korábban Aszód, Kőszeg, Szarvas, majd újabban Sopron és Orosháza meglátogatása... Intézményeink kulcskérdésének érzem a jövő útján, mennyire tudnak egy-egy helyi gyülekezet intézményei is és nem csupán a Diakónia Osztály, vagy az egyházi oktatási intézmények egy darabja lenni. Ha ugyanis pl. egy-egy gimnázium elszakad a gyülekezettől és függetleníteni akarja magát az egyháztól is, miféle létjogosultsága van akkor mint evangélikus gimnáziumnak! 5. Teológiai-etikai bizottságunk feladatai Előző presbiteri ülések alkalmával foglalkoztunk már a létrehozott teológiai-etikai bizottsággal. A bizottság alcsoportokban három problémakörben végez majd tanulmányi munkát: a) egyház-társadalom- közélet, b) család-házasság-válás-születésszabályozás, c) homoszexualitás. Mindhárom terület fontosságáról maguk a témamegjelölések is beszélnek. Az előzőhöz tartozna az új alkotmány tervezetének vizsgálata is. Különösen is időszerűvé teszi a bizottsági munkát az a parlamenti törvényjavaslat, amelyik megengedi az egyneműek élettársi közösségének törvényesítését. Jelentésem végén megköszönöm országos felügyelőnknek, az elnökségnek, az országos tisztségviselőknek, az adminisztráció munkatársainak az elmúlt időszak munkáját. Isten áldását kérem egyházunkra a Luther emlékévben nagy reformátorunk számára olyan fontos igével: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. ” (Zsoltárok 46,2) Evangélikus Élet 1996. június 9. Hittantanár-képzés Nyíregyházán Az alábbi sorok elsősorban a jövőre érettségiző, vagy továbbtanulási lehetőségeikről egyéb okokból gondolkodó fiatalok érdeklődésére tarthatnak számot, hiszen országos beiskolázású, nappali tagozatos főiskolai hittantanár-képzés a téma. Múlt év őszén Laborczi Géza igazgató-lelkész kezdeményezésére az a kérés jutott el dr. Reuss András rektorhoz, hogy az Evangélikus Hittudományi Égyetem állapodjon meg a Bessenyei György Tanárképző Főiskolával hitoktatói szak kihelyezéséről. A szeptember 26-án kelt levelet Magyar László kertvárosi és Győrfi Mihály nyír- szőlősi lelkészek is aláírták. Ugyanezen a napon dr. Székely Gábort, a Nyíregyházi Tanárképző főigazgatóját is fölkereste a „küldöttség”. Tárgyalásuk eredménynyel járt, a javaslat kedvező fogadtatásban részesült. Október 19-én megérkezett dr. Reuss András levele is. Ebben a Teológia részéről kifejezte készségét és támogatását. Egyben megbízta Laborczi Gézát az előkészítő munkák elvégzésével, aki még aznap elkészítette a Megállapodás tervezetét, amelyet véleményezésre elküldött a Teológiai Akadémiának. Másnap újabb tárgyalásra került sor a főigazgatóval, melyen megbeszélték a tanulmányi terv fontosabb részleteit. A főigazgató meghívására Laborczi Géza és Bartha István részt vettek a Főiskola Vezetőségének október 31-én tartott ülésén, mely egyhangúlag támogatta a tervet. Ez a fogadtatás előrevetítette a Főiskolai Tanács november 21-én tartott ülésének határozatát is. További egyeztetések, és az „utolsó simítások” elvégzése után 1996. február 26-án, hétfőn ünnepélyes keretek közt került sor dr. Reuss András rektor és dr. Székely Gábor főigazgató aláírásával az Együttműködési Megállapodás megkötésére. Az alkalmon jelen volt dr. Szabóhé Mátrai Marianna, a Gyakorlati Intézet igazgatója is, valamint a sajtó több képviselője. A Megállapodás szerint magyar-, történelem-, vagy énekszakra jelentkezők választhatják másodikként az evangélikus hittantanári szakot. Az érdeklődés figyelembevételével és az első év tapasztalatai után bővíteni kívánják a választható szakpárok körét. Elsősorban a nyelvszakokkal történő párosítás látszik kívánatosnak. Az oktatást helyi lelkészek és főiskolai tanárok végzik majd, és tervezik vendégelőadók bevonását is. A négyéves képzés során tanulmányaikat eredményesen végző hallgatók zárószigorlatát és diplomáját a Hittudományi Egyetem jogosult hitelesíteni. Másik szakjukról a Főiskolától kapják oklevelüket a végzősök. A most következő tanévre a határidő lejártáig tizenöten adták be jelentkezésüket az új szakra. A júniusban és júliusban tartandó írásbelik és szóbelik bizonyára a debütáló felvételiztetők számára is komoly vizsgát jelentenek majd. ops Emlékeim Sztehlo Mátyásról 1996. május 3—5-ig Mezőberény- ben az I. Kerületi Evangélikus Egyházközség, a Német Kisebbségi Önkormányzat, valamint a Német Hagyományápoló Egyesület a helyi németek kitelepítésének 50. évfordulója alkalmából megemlékezést rendezett. A megemlékezésre testvérvárosunkból, Münsin- genből háromtagú küldöttség érkezett, Walter Ruopp alpolgármester, Hartmut Soland evangélikus lelkész és Kari Pfleiderer frakcióvezető személyében. Öt évtizeddel ezelőtt, 1946 májusában egyeseket német nevük miatt oroszországi kényszermunkára hurcoltak, másokat Németországba telepítettek ki. A kitelepített herényi németség jelentős része jelenleg Stuttgart környékén, Esslingen megyében él. A háromnapos megemlékezés az I. Kerületi Evangélikus Templomban hangversennyel vette kezdetét, ahol a helyi művészek mellett fellépett a Villányi Ifjúsági Énekkar is. A hangverseny repertoárjában komolyzenei, klasszikus művek és könnyed hangvételű német népdalok szerepeltek. Másnap kirándultunk az elszármazottakkal és gyülekezeti tagjainkkal a Szarvasi Arborétumba, majd találkoztunk a gyomai evangélikusokkal. A gyomai németség életéről és a kitelepítés helyi vonatkozású eseményeiről a gyülekezet felügyelője számolt be. A nap Német Esttel folytatódott, ahol dr. Kugler József előadást tartott a herényi németség történetéről. Pangert Mihály pedig a kitelepítettek nevében szólt, felelevenítve a múlt tragikus és fájdalmas emlékeit. A megemlékezés emlékező úrvacsorái isten- tisztelettel zárult, Hartmut Soland és Bácskai Károly evangélikus lelkészek szolgálatával. A németség kitelepítése Magyarország történelmének sötét időszaka. A potsdami határozat értelmében a magyar kormány 1945. decemberében döntött a magyarországi németek kitelepítéséről. Az akkori miniszterek véleménye szerint soha jobb alkalom nem adódott a németségtől való megszabadulásra. Ezzel az elhatáEmlékeztünk... rozással eleget tettek a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elvárásainak, ugyanakkor ez a döntés a németek százezreit sújtotta. Szülőföldjüktől, otthonuktól, vagyonuktól megfosztva indultak az ismeretlenbe. A költőnő Margit Pflag- ner így ír: „Dies war unser Haus. Es bleibt und wir gehen. Der Wagen steht vor dem Tor. ” - „Ez volt a mi házunk. Ez itt marad és mi megyünk. A kocsi a kapu előtt áll.” Az új hazában nehéz körülmények között, szorgalmas munkával új életet kezdtek, biztos egzisztenciát teremtettek, azonban még mindig honvággyal gondolnak vissza hazájukra, Magyarországra. Vári Krisztina 1944. december 6-án bombázták először Sopront. Három teológus, akik Sopronban rekedtek különböző okokból, családunkhoz csatlakozott. Velünk élték át a háború utolsó hónapjait. Együtt szaladtunk a Teológus Otthon óvóhelyére, majd egy belvárosi bérház pincéje volt otthonunk néhány hétig. Muntag Andor, Sztehlo Mátyás és Terray László segített szüleimnek a mindennapok nehézségeinek, a már ötgyermekessé nőtt családunk gondjainak elviselésében. Cserében - úgy érzem - otthonra találtak nálunk. Matyi - Kassáról érkezve - néha a legnagyobb nehézségek közepette hazalátogatott, ahol szülei és négy fiútestvére várta aggódva. A teológia elvégzése után többek közt Békéscsabán szolgált, majd hosszú ideig Sám- sonházán szlovák gyülekezet lelkésze volt. Szolgálata vége felé Bük- ’ - xe került. Innen ment nyugdíjba." Amikor utoljára találkoztam vele egy évvel ezelőtt a Sztehlo-ünnep- ségen a budavári templomban, elmondta nekem, hogy nagyon beteg, de ezt elkészültén vállalja. Most április 30-án kaptam a hírt a május 2-i temetésről. Úgy éreztem, részt kell vennem ezen a búcsúztatáson. Felesége elmondta az utolsó napok történetét. Matyi csendben, szó nélkül élte át élete utolsó óráit Te is más vagy, én is más vagyok- de ez egyáltalán nem baj „Te is más vagy. Te sem vagy más” - napjaink másság-kultuszának jelszava ez. Mindenhol plakátokat láthatunk, reklámokat hallhatunk és olvashatunk, amelyek a különböző „másságokat” propagálják, és fölszólítanak bennünket: „Tégy a gyűlölet ellen!” Először nem értettem pontosan, mi ellen, hogyan és mit kellene tennem. Magamban nem éreztem gyűlöletet semmiféle másság ellen, függetlenül attól, hogy egyetérteni sem tudok azzal, hogy valakit csupán azért kellene tisztelnem, mert mondjuk homoszexuális. De azzal sem értek egyet, hogy bárkit is el kellene ítélni amiatt, mert máshogyan gondolkodik, máshogyan él, vagy éppen más színű bőrrel született. Ténynek vettem, hogy minden ember különbözik a másiktól, de azért leözös is van minden emberben, s azt gondoltam, nem is kell ezzel ennél többet foglalkozni. Utóbb azonban már annyit sulykolták a média minden formáján keresztül ezt a „másság-ügyet”, hogy kezdtem intoleráns lenni. Mármint azokkal szemben, akik intoleránsnak és gyűlölködőnek kiáltanak ki, mert más a véleményem, mint az övéké. De nézzük csak, kik is azok a „mások”: végsősoron mindenki, aki nem olyan, mint én. Vagyis más a bőrszíne, vallása, származása. Vagy más a véleménye a világ dolgairól. S amióta létezik a másság, azóta vannak olyan emberek is, akiknek ez nem tetszik, s ezt kifejezésre is juttatták. A történelem és a napi politika nem más, mint különböző függetlenségi, vallási, nemzetiségi, emancipációs mozgalmak megmozdulásainak vagy háborúinak sora. Meggyőződésem, hogy az emberek bármilyen szempontból való diszkriminációja helytelen. De ha már annyira emlegetjük a másságot, arról se feledkezzünk el, hogy másság és másság között is óriási különbségek lehetnek és vannak is. Nem jó, ha a különbségeket egy fogalom alatt összemossuk. Vegyük példának azt, hogy az emberek a Föld különböző tájain különböző bőrszínnel jönnek a világra. A sötétbőrűeket a több pigment védi az erős napsütéstől, ez egyszerűen a természeti adottságokhoz való alkalmazkodás eredménye. így ez természetes, vagyis a természettel összhangban álló. A homoszexualitás azonban nem tartozik ebbe a kategóriába. A Biblia tanítása szerint az egyneműek szerelme az Isten rendje ellen való: „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Isten megáldotta őket és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és- hódítsátok meg a földet. ” (lMóz 1,27.) „Férfival ne hálj úgy, ahogyan asszonnyal hálnak. Utálatosság az. ” (3Móz 18,22.) A Rómaiakhoz írt levelében Pál apostol nagyon szigorúan írt erről a kérdésről: „Mint ahogy asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt gerjedtek fel kívánságukban; férfiak férfiakkal fajtalankodtak, de el is veszik tévelygésük méltó jutalmát önmagukban.” (Róm 1,26-27.) Ezért nem értem, miért kellene a világ legtermészetesebb dolgának tartanom az egyneműek szerelmét vagy éppen házasságát. S azt még kevésbé értem, miért küld a Művelődési Minisztérium a homoszexualitást, mint a másság egyik természetes megnyilvánulási formáját bemutató - vagy éppen propagáló? - plakátokat az ország összes középiskolájába. S ha manapság valakinek fenntartásai vannak a• homoszexualitással kapcsolatban, azt ma intoleránsnak és gyűlölködőnek bélyegzik meg. Az azonos neműek szexuális kapcsolata nem tekinthető természetesnek, s ezért nem fogadható el annak bármilyen formában való „reklámozása” sem, főleg nem a fiatalok között, azt sugallva ezzel nekik, hogy a szerelemnek csupán egy másik fajtájával ismertetik meg őket, hiszen „így is lehet”... Hibának tartom, ha a különböző különbözőségeket a „másság” címszó alatt összemossuk, mert így a nagyon is lényeges eltéréseket tüntetjük el. S hiba megbélyegezni azokat, akik nem tudják elfogadni a természettel és Isten törvényével ellenkező dolgokat. Ezeknek az embereknek más a véleményük, mégsem hirdetnek harcot azok ellen, akik mások, mint ők, vagyis nem úgy gondolkodnak és élnek, mint ők. El kellene gondolkodniuk a „másság-kampány” kitalálóinak is, akik reklámhadjáratukkal bizony harcot indítottak a „máshogyan mások” ellen: hogy nem gyűlöletkeltés és gyűlölködés-e az, hogy intoleránsnak és gyűlölködőnek bélyegzik meg azokat, akik nem egy véleményen vannak velük. Mert - ugye - a toleranciának mindkét oldalon működnie kellene... SA. családja körében. Felesége és leánya csendes éneke, a „Megyek már ó, Uram... ” hangjai mellett lélegzett utolsókat, távozott Urához. 70 évet élt. Felesége, három gyermeke, menye, veje, öt unokája, négy fiútestvére, sógora, sógornői mellett sok-sok ismerőse, lelkésztársa, a volt sámsonházi és büki gyülekezete gyászolja. A ravatalt a büki temetőben, sok-sok virág borította. Kérésére Ittzés János kőszegi lelkész hirdette az igét. „Nekem az élet Krisztus, a meghalás nyereség" (Fii 1,21) alapján. Búcsúzott Tőle Zügn Tamás esperes és Schermann Gábor sárvári lelkész is. Kívánságára - koszorúmegváltás címen - a Sztehlo Gábor Gyermek és ifjúságmentő Alapítványra lehetett befizetni a kihelyezett perselybe. Szomorú szívvel búcsúzunk, de az ébredési idők egyik énekének soraival: „Isten velünk! Viszontlátásra! Boronkayné Sólyom Julianna Május 29-én sajtótájékoztató volt az Országos Egyház Üllői úti székházában. Ezen hangzottak el az alábbiak, született meg ez a tájékoztatás. Polgárok vagyunk és nem alattvalók! Evangélikus városalapítók „hajléktalan” általános iskolával? 1996. január 29-éri, hétfőn Nyíregyháza város Közgyűlése a. szülők, és _a tan testű-., let véleményére hivatkozva elutasította Egyházközségünk igényét, mely szerint az 1991. évi XXXn törvény hatálya alá tarto- .zó volt tulajdonát a 4-es számú általános iskoláit funkciójával együtt visszakérte. 1996. áprilisában új helyzet állt elő. Az Önkormányzat által kívánt S-ös számú általános iskola tantestülete és a szülők írásban kérték az Evangélikus Egyház- községet, hogy vegye át az iskolát további működtetésre. Ennek értelmében 1996. április 22-én az Egyházközség Elnöksége levélben fordult Csabai Lászlóné polgár- mester asszonyhoz, amelyben egyeztető tárgyalások megkezdését javasolta, kifejezve azon készségét, hogy megfelelő feltételekkel vállalja az iskola átvételét. A levelet válaszra sem méltatva, 1996. május 6-án az Önkormányzat az 5-ös iskolát megszüntette, ugyancsak figyelmen kívül hagyva az iskola ügyének újratárgyalását szorgalmazó, több mint 8 ezer aláírást tartalmazó népi kezdeményezést. 19%. május 10-én újabb fordulat következett be, ekkor kapta meg Egyház- községünk a 363 gyermek szülőjének és 41 pedagógusnak és dolgozóknak azon kérelmét, hogy 1996. szeptember 1-jével alapítson evangélikus általános iskolát. 1996. május 13-án Egyházközségünk Elnöksége újabb levéllel kereste meg Csabai Lászlóné polgármester asszonyt és dr. Fazekas János jegyző urat. Ebben a szülők és a pedagógusok kérésének megfelelően a leghatározottabban arra kértük a vezetőket, hogy az iskola alapításáról kezdődjenek tárgyalások. Ebben a következő ajánlatot tettük: .Amennyiben Önök hajlandóságot mutatnak az iskola elhelyezését és finanszírozását támogatni, megfontoljuk annak lehetőségét, hogy Egyházközségünk dön- _ téshozó teátületej elé-vigyük a 4-es iskola épületének kártalanítási igényét”. Ez a volt a központi elemi iskolánk. 1996. május 16-án tárgyaltunk először az önkormányzattal. Ezen a kiegészítő támogatást (ami a város 1996. évi összkiadásának 0,24%-a) megígérték, de az iskola elhelyezésére vonatkozó ajánlatunkat nem fogadták el. Ugyancsak ezen a napon az önkormányzat által összehívott összevont szülői értekezleten a szülők megerősítették azt, hogy evangélikus egyházi iskolába akaiják gyermekeiket járatni. ” 1996. május 24-én, az újabb tárgyaláson olyan feltételeket állított az önkormányzat az iskola elhelyezésével kapcsolatosan, amelyek - szerintünk - szakmailag megalapozatlanok, technikailag kivi- telezhetetlenek. 1. Az Evangélikus Egyházközség mondjon le a 4-es iskoláról. 2. A megszüntetettt 5-ös iskola (2-8 osztályai) a 10-es iskola tagiskolájaként működne tovább a Krúdy Gimnázium épületében, önkormányzati iskolaként. Az egyház itt nem indíthat első osztályt, azt helyezze el az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumban. A tagiskolát az 1997/98-as tanévtől kaphatja meg az Egyházközség. A feltételek Egyházközségünk számára elfogadhatatlanok, amit a tárgyaláson bejelentettünk. Erre az önkormányzati delegáció közölte, hogy nincs értelme a további tárgyalásoknak. Az iskola alapításához szükséges négy legfontosabb feltétel közül három most is adott: a diák, a tanár, a pénzügyi fedezet. De tető ma sincs még a feje felett. Dr. Endreffy Ildikó Laborczi Géza felügyelő igazgató-lelkész Egyházzenei doktorátus Magyarországon A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyházzenei tanszéke megkapta az akkreditációt egyházzenei doktori képzési program megindítására. A doktori képzés 3 évig tart, s a sikerrel végzettek elnyerhetik a nemzetközileg elismert DLA (Doctor Liberalium Artium in Musica Sacra) fokozatot. A doktori programban szervezett (ösztöndíjas) és egyéni képzési formában lehet részt venni. A doktori program az egyházzene magasabb elméleti és gyakorlati szintű művelésére készít fel, s e tudás megszerzését hitelt érdemlően igazolja. A jelölt a doktorképzés három ágazata között választhat: egyházzene-elmélet és -történet - liturgikus orgonaművészet - egyházi kórusművészet. Minden jelölt mindhárom területen képzésben részesül, de mesterművét (mesterteljesítményét) a három egyikén kell elkészítenie. A jelentkezés feltétele: egyházzenei egyetemi diploma és egy C-típusú középfokú állami nyelvvizsga-bizonyítvány felmutatása. Kivételes esetben egyházzenei gyakorlattal rendelkező, a Zeneművészeti Főiskola egyetem tagozatán nem egyházzenei diplomát nyert hallgatók is felvehetők a doktoriskolába, ha bizonyos számú kreditet előzetesen megszereznek és néhány előírt vizsgát letesznek. Minderről bővebb felvilágosítást a felvételi beszélgetésen adhatunk. Felvételi tájékoztatás és szűrő beszélgetés: 1996. június 18-án, kedden 15 órakor a Régi Zeneakadémia (Vörösmarty u. - Andrássy út sarok), 301. tanteremben. A felvételin a szükséges igazolások bemutatásán kívül szabad beszélgetésben mérjük fel a jelentkező jártasságát és érdeklődési körét. A képzés valószínűleg már az 1996/97-es tanévben megindul. Minthogy azonban egyeseknek az előzetes követelmények teljesítéséhez egyéves felkészülésre van szükségük, a fenti időpontban az 1997/98-as tanévre előfelvételi lehetőséget is adunk. Tbvábbi tájékoztatást ugyanekkor tudunk adni.