Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-07-16 / 29. szám
Evangélikus Élei'?9sfe. júiIrjs fél Jjl)5 GYERMEKEKNEK jf[ A Más állat aligha bírná ki ezt a hihetetlen próbatételt, de a „sivatag h^jói”, a tevék képesek napokig ballagni a kietlen, száraz sivatagban, míg terhüket elviszik a célhoz, oázistól oázisig. A kitartás titka, hogy rengeteg vizet tudnak tartalékolni testükben. A vándorlás során ebből a tartalékból élnek. Istenem! Mint tiszta, éltető vizet, úgy zárom szívembe igédet: tanító, biztató, vigasztaló szavaidat, hogy erőt adjon a mindennapok vándordíjain. Köszönöm Uram, e belső tartalékokat! OLIVÉR ÉS A JÓISTEN Olivér kipucolja a tyúkólat „Olivér, igazán kipucolhatnád a piros ládikódat”, mondja anya. „Már úgy teli van, hogy be se lehet csukni ” „Jó”, válaszol Olivér. „Csak előbb átszaladok kicsit Lomhái nénihez. ” Lomhái néni a szomszédban lakik Elég idős, és már nem is lát jól. A háza mögött, az udvarban van egy tyúkól, egy fekete-fehér kakassal és hét tiszta fehér tyúkkal „Lomhái néni, nem lenne itt az ideje megint kipucolni a tyúkólat?” - kérdezi Olivér. „De bizony ki kéne pucolni,” válaszolja Lomhái néni. „De egymagám sose lennék rá képes. ”„Majd én segítek”- ajánlkozik Olivér. Olivér még sose látott ilyen koszos tyúkólat. A piszok mindent befed: a falakat, a létrát és a padlást. A szalma is büdös. Olivér felpakolja a talicskára. Négy talicska szalmát visz ki az ólból. Azután egy lapáttal a falról és a padlóról kaparja le a piszkot. Lomhái néni az ablakot pucolja, és lemossa az ajtót. A tyúkok izgatottan rebbennek hol ide, hol oda. Nem szokták a takarítást. A fekete-fehér kakas újra meg újra Olivér lába után kap. Olivér liheg és izzad, Lomhái néni dünnyögve vakargatja a hátát. „Ez aztán egy munka!” mondja. „Ez tényleg egy”, mondja Olivér. Végre ismét tiszta az ól. A tyúkok a létrán tolakodnak, a fekete-fehér kakas véraláfutásos szemekkel sandít Olivér lába után. Olivér elköszön. Tetőtől talpig piszkos, izzadt hajába fehér és fekete tollak ragadtak Az utcán a szőke Szabinával találkozik, a kilences házból. „Na szia, te aztán jól nézel ki!” mondja Szabina. „Kipucoltam a Lomhái féle tyúkólat!” válaszol Olivér. „Őrület”, mondja Szabina. „Egyedül?” „Majdnem”, mondja Olivér. Amikor hazaér, édesanyja jól megnézi, megragadja és behúzza a fürdőszobába. Különösebb kéraezősködés nélkül bedugja Olivért a kádba. ,„A hajamat ne!” kiabál Olivér. „Hagyd benne a tollakat!” De anya a haját is megmossa. „Tudod”, mondja Olivér, „segítenem kellett neki. Szörnyen nehéz volt. Az egész tyúkólat... Borzasztó fá- radttWgyok - Akis piros ladikot majd holnap pucolom ki.” Az ágyban Olivér a Jóistent szólítja: „Itt vagy?” Majd hallgat, egészen csendben, hogy hallhassa, mit válaszol a Jóisten. „Igen”, mondja a Jóisten, „itt vagyok ” ,„A kis piros ládám.. ”, mondja Olivér, „ki kellett volna pucolnom. Kiválogatni az üveggolyókat, mindet, az enyémeket és azokat is, amelyeket kölcsönbe kaptam. Egy szép nagyot odaígértem a Ferkónak, mert megengedte, hogy menjek a biciklijével. És a Renáta néninek elkezdett rajzom is a ládában van, egy madárfészek fiókákkal. Ezt kérte tőlem szülinapjára. A születésnap már elmúlt, de Renáta néni még mindig szeretné a rajzot! Meg ott van Zsófi levele is, aminek olyan fura a vége: ÖRÖKKE TIÉD, én meg nem tudom, mit válaszoljak... Na meg sok kacat, ki tudja mi minden előkerül, ha egyszer kitakarítom!” „Kemény munka”, mondja a Jóisten. „De most már készítettél egy pontos listát, hogy mi mindent kell majd csinálnod. ” „Tyúkólat takarítani százszor izgalmasabb”, mondja Olivér. „Tudom, tudom”, mondja a Jóisten. „De most már aludj jól ” FERI BÁCSI JÁTÉKAI Készíts keresztrejtvényt! A feladat a mellékelt 4x7-es négyzethálóban egy keresztrejtvényt készíteni. A meghatározásokat összekeverve közlöm. A kérdésekre adott válaszokban megkapod a szavakat, amiket el kell helyezned a hálóban a megfelelő helyre. Figyelj arra, hogy a szavakat vízszintes és függőleges irányban is be lehet írni! Öt fekete kockát is a helyére kell tenned. Beküldendő az elkészített, kitöltött keresztrejtvény. A megfejtést a lap dátumát követő keddig add postára! A meghatározások - összekeverve - a következők: Vámszedő, aki Jézus tanítványa lett * más néven Pál * Sét édesanyja * próféta, Aháb király kortársa * „bolhamozdulat” * lap a magyar kártyában * Timóteus családja ebben a hegyvidéki kisvárosban élt * így kezdődik Elizeus próféta szolgájának a neve * római négyes * ... kereső,... bérlet, és játszó... is van. Humorzsák Peti panaszkodik:- Tisztelendő bácsi! Az édesapám szinte mindennap megver!- Hidd el, fiam, hogy a szülők mindig szerétéiből fényűének.- Elhiszem - ismeri el Péter de ilyen sok szeretetet mégsem érdemiek meg! * A lelkész meglátogatta az óvodát, és megkérdezte az egyik kicsit:- Tudod, ki vagyok én?- Persze! Te vagy a templomban a bemondó! A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyönk, Petőfi u. 359. F I A T A L O Mindennap áldalak téged, dicsérem nevedet örökkön örökké. Ez a nyári nap jóságod csodájával van tele, teremtésed fényében örvendezem. Felébresztetted szívem a közönyből és hálátlanságból. Áldásod nyomait látom, tudom, kegyelmes vagy! Mindennap áldalak téged, dicsérem nevedet örökkön örökké. Számba adod Szavad, nem engeded, hogy ürességbe hangozzanak. Szívemet közelségeddel töltőd meg, és hagyod, hogy én is egy hang legyek a földről hozzád szálló dicséret kórusában. Mindennap áldalak téged, dicsérem nevedet örökkön örökké. Elvetted szívem félelmét, boldogan járhatom utamat. Nem elrejtőző Isten vagy: megnyitottad számunkra a menny kapuját. Szívem magasztaló énekében az örökkévalóság lehellete leng. Mindennap áldalak téged, dicsérem nevedet örökkön örökké. K N A K Születésed napján meggyújtották életed kanócát. Megjöttél, égsz majd elmész. Ami szeretet volt benned, az világít és megmarad. A többi: semmiség. (Alban Herbach) CSODA VAR! az őszi eső, mint a tavaszi eső, mely megáztatja a földet! A reménykedő nem szégyenül meg . Az imádság eljut a címzetthez A válasz időben érkezik Neked csak észre kell venni Nem várni a Csodát, hanem keresni, tenni. A csoda minden életben rejtőzködik, de hogy meglátod-e a számodra készítettet, az tőled függ. Ha már megtaláltad, őrizd, hiszen attól fogva felelős vagy érte. S őrizd az örömöt, amelyet éreztél, mikor felfedezted. Ez az öröm, ha nem engeded elszálni, elkísér téged, beléd olvad, eggyé lesz veled. Bár megfoghatatlan, mégis érzed majd, hogy betölt, hogy jelen van, sokszorozódik, fejlődik, növekszik. Örömöd és Csodád eggyé válnak veled, és ha rádnéz a Csodatévő, láthatja majd, hogy felfedezted a teljességet, amit neked ajándékozott: Őt magát, aki kezdettől veled, benned volt. Oszd meg a Csodát, az örömödet és a Csodatevő határtalan sze- retetét, add tovább, és nem félj attól, hogy elveszted őket, hiszen továbbadva sokasodik a rátalálás öröme, és nem fogy el soha az átölelő szeretet. Tanuld és tanítsd meg másokkal is: „A világ az öröm ezer formáját kínálja, de ezek alapjában véve mind egyet jelentenek: a szeretni tudás örömét.” Ne válj csodát! Ne várd, hiszen már meg is érkezett. Nyisd ki a szemed - látni fogod. Nyújtsd ki a kezed - Ő beléd kapaszkodik. Láthatóvá és tapint- hatóvá válik álmod, örömöd, csodád. A teljesség csodája beléd költözik. Zs. Adél Körbenézek „Ne várj csodát! Mert a csodálatos ígéret teljesül anélkül, hogy csoda történne. Bontsd szét személyedet, és beléd tódul a világ. Bontsd szét a személyeddé vált világot, és beléd tódul a teljesség.” A teljesség csodája, hogy bár óriási, határtalan, mégis, ha befelé figyelsz, felfedezheted, hogy benned van. Benned, akinek tapintható határai vannak, benned és minden emberben, akinek kiterjedése láthatóan véges. Hogyan fér el mégis a teljesség benned, körülhatárolt emberben? A csoda te magad vagy, ha beléd költözik a teljesség, ha felfedezed a benned lakó Isten-arcot; ha észreveszed, hogy tested-lelked összhangja, pontos működése és gondolataid szárnyalása mind-mind a Teremtő formázó kezeinek nyomát viseli. Fedezd fel a csodát, ismerd meg a Csodatevőt! „Áll valaki az út mentén karja egyenesen kinyújtva, mintha keresztre feszítették volna . Tenyere behorpadva mintha szögek marták volna húsát- stoppol Helyet kér magának rohanó életekben. Kevesen veszik fel.” A Csoda áll és vár rád. Vár arra, hogy felfedezd, hogy észrevedd. S te talán keresed, talán már kutatnak a szemeid, figyel a szíved: hol lehet? A kereső találni fog, ti is egymásra találtok: te és a Csoda. Ha nem rögtön veszed észre, ha nem azonnal talál egymásra a tekintetetek, akkor se add fel! Hiszen eljövetele biztos, mint a hajnalhasadás! Eljön hozzánk, mint Szomorú emberek mindenüttt. sehol egy mosoly, jókedvű tekintet. Az ég szürke, csupa felhő, még a nap is elbújt. Megijedt a hidegtől. Nem attól a hidegtől, amit a hőmérő mutat, ugyan! Hiszen a télben benne lüktet nemcsak a halál, a természet pihenése, hanem a reménység is: egyszer tavasz lesz, napsugarakkal, virágzó fákkal, hűs széllel. A szív hidege, az emberek bensőjéből áradó hideg fagyosabb, mint a téli havazás, a mínusz fokok. Ijesztő; s nemcsak a nap bújik el a felhők mögé félelmében a levegő is megfagy. Szinte szilárddá válik a közeg ember és ember között, kemény lesz, éles, és minden közeledd lépés ütközést okoz, fáj. Ez már így marad örökké? - hangzik a kétség- beesett kérdés valahonnan. Csend. Lüktető némaság, kusza gondolatok Tényleg, muszáj, hogy mindig tél legyen? Nem lehetne változtatni? Hiszen a fagyok után egyszer olvadásnak kell következni, a hideget felyáltja a langyos napsütés, a sötétből egyszercsak megszületik a fény. Ez a rend, így kell történnie. Hogy a jégcsap mikor kezd el csöpögni, és mikor bújik ki az első tavaszt-hirde- tő hóvirág, ez rajtad múlik. Igen, egyedül rajtad. A szürkéskék felhőket bíztató tekinteted fújja el, az első rügyek mosolyodtól pattannak ki, a napot is előcsalja barátodat hívó kiáltásod. Ihvaszt egyedül te tudsz varázsolni örömöddel. A kép kész van, de neked marad a színezés feladata. A festék is te magad vagy, benned van minden szín: a nyugalom kékje, a születés zöldje, a világosság fehére, a szeretet és az öröm vöröse, a bizalom ragyogó sárgája. Fedezd fel színeid, örömöd árnyalatait, fesd meg életed tavaszképét! S ha kész vagy? add tovább az ecsetet! Zs. Adél „Szeretném, ha ilyen nagy szeretetben továbbra is összefognánk”- mondták tíz esztendeje a MÁTRAY-HÁZ lakói Az egész néha olyan, mint egy mese... Volt egyszer egy fiatal házaspár, az asszony agrármérnök-tanár, a férj állatorvos. Nagy szorgalommal és szép álmokkal indultak az életnek Kisleányuk születése után az anya súlyos beteg lett. Egészségi állapota, ágyhoz kötöttsége nem tette lehetővé választott hivatása folytatását. Minden erejét összeszedve, hogy kezét, ujjait mozgásba hozza, kézimunkázni, hímezni kezdett. Kézimunkakönyveket ta- nulmányozgatott, mintákat nézegetett. Nemcsak gyakorlatilag sajátította el a népi hímzést, elméletileg is: megismerte történetét, kialakulását, változatait. Férje megszerezte a szükséges munkaeszközöket és fáradhatatlanul dolgozott, tervezett, válogatta a színeket, fonalakat. így kezdődött... Tudta, jó ideig félre kell tennie egyetemi diplomáját. Közben választott új munkájában művészi fokot ért el; már mint népművész, tanítani is kezdett. Vizsgák elismerések közepette és családja aggódó szeretete, figyelme kíséretében - kisleányuk mellett egy mozgássérült kislányt örökbefogadtak -, egészségi állapota javulni kezdett. A kézimunka szeretetét - mely néki annyi örömet szerzett - másokkal is meg akarta ismertetni. 1980-ban a főhivatású agrármérnök a népi hímzés szakágban szakkörvezetői képesítést szerzett. Szakkörökben tanít. 1984-ben áttért a nagyértékű vert csipke művelésére - amit a múltban is kevesen tudtak elsajátítani, művészi szinten készíteni. Budapesten és Pozsonyban megkereste a szakma öregeit, hogy tőlük sajátítsa el a csipkeverést. Múzeumokban gyűjti a mintákat, azokat feldolgozza. Ezzel a tudomány számára is jelentős szolgálatot tett. Közben gyakorolt, forgatta az orsókat, cserélgette és a csipkeverő párnán kezdett kialakulni az első mintai. így kezdődött... (Barátságunk is ezzel kezdődött. Édesanyám is még középiskolás korában sajátította el a csipkeverés ritka szép művészetét és az ő szép munkáit is bemutatta Magdi a Várban rendezett laállításán. Ritka ügyességével, ízlésével Mátray Magda ezen a téren is országos sikereket ért el. Nagy tehetségéről tanúskodó művészi munkáival pályázatokat nyert, 1889-ben elnyerte a „népi iparművész” címet. Itt sem tudott azonban egyéni eredményével megelégedni: örömét, felfedezését másokkal is meg akarta osztani. Szerte az országban szervezte a csipkeverő köröket! A hazai érdeklődőkön kívül pl. a zalaegerszegi néprajzi nyári egyetemen külföldi hallgatói is voltak Aztán legnagyobb örömére megkezdődhettek Bábolnán, Makovecz Imre tervezte szép házukban a csipkeverő-továbbképzések Nyaranta 20-30 fiatal és idős kézimunkát szerető résztvevő ismerkedett a verőfácskákkal alakuló, művészi csipkevariációk készítésével. A tanfolyam ideje alatt arról is gondoskodtak a háziak hogy más területek népművészeinek munkája is bemutatására kerüljön. A kitűnő szakmai előadások sem maradtak el. Szerencsém volt néhány táboron látogatóként részt venni. Feledhetetlen, szép, tanulságos napok voltak Jó volt látni e résztvevők tanulni vágyó együttesét s az esti messze világító, dalos tábortüzeket, vagy a szalonnasütés vidám perceit. Az idei Meghívó a Mátray-Ház 10. egyben utolsó kiállítására invitálta a vendégeket. Snopper Zsuzsanna belsőépítész, iparművész bútorait, Munkácsi Tibor iparművész textiljeit, Végh Ákos népi iparművész kerámiáit mutatták be. Fáradságos, szép tíz év volt. Ahogy a MATRAY-HAZ vendégkönyvébe írta egy résztvevő: „Szívét melengető érzés, hogy találkozhattam olyan házaspárral, akik ennyit áldoznak a művészetért, a kultúráért. Csodálatra méltó az a művészetbe vetett hit, melyet ebben az otthonban láttam. Remélem, hogy lelkes együttesük sugárzása sok embernek nyújt örömet és hitet az élet szépségéhez. ”- EZT AKARTUK! - mondta Magdi legutóbbi beszélgetésünk alkalmával. A mese tovább folytatódik! Szekszárdon, a Babits Mihály Művelődési Házban rendezett hetedik csipkehéten, a jeles csipkekészítő és népi iparművészek kiállításán - amikor először mutatták be együtt a halasi varrott és a magyarországi vert csipkét - Mátray Magdolna, a Csipkekészítők Országos Egyesületének elnöke bejelentette, hogy a Bábolnai Mátray Ház Kft. Aranycsipke díjat alapított hazai és külföldi mesterek munkáinak elismerésére. A díjat első alkalommal 1996-ban adják ki, utána kétévenként. íme egy evangélikus család élete - példamutató élete napjainkban. Sebeiken Pálma Bábszínház Piliscsabán-Megjött Mária óvó néni! - hangzott a kiáltás a piliscsabai Bétnel Otthon udvarán.-És az óvodások is jönnek már? De mi még csak most állítjuk fel a paravánt. Miközben Abaffy Zsuzsa tanárnő a kapuhoz ért, már nyugtatta is a gyerekeket, hogy az óvó néni csak egyedül jött azért, hogy velünk és a munkánkkal ismerkedjen, az ovisok csak egy óra múlva jönnek. Miközben szívformát válogattunk az Evangélikus Bábszínház Egyesület szemléletes emblémája közé, be is mutatkozott a 15 gyerek, akik a Deák téri Gimnázium I. osztályos tanulói és bábcsoportjuk a Csipkebokor nevet kapta. Néhány hónapja gyakorolják a bábos mesterséget és próbákat, előadásokat a kőbányai gyülekezet Kápolna u. 14. sz. alatti színpadján tarthatnak. Most, június 12—18-ig azért költöztek a konferen- ciázók birodalmába, hogy Zsuzsa tanárnő vezetésével és 4-5, a Bábszínház Egyesületet pártoló felnőtt segítségével felkészüljenek Eszter királyné történetének eljátszásával a következő évadra. Június 15-én a Kápolna Színpadon már bemutatott darabbal, Száraz György Furfangos Péterével várták a helybeli 5 óvodából a gyerekeket, akik felnőtt kísérőkkel százan jöttek a ritka eseményre. Az előadás után bátran ismerkedtek a szereplőkkel, valamint saját készítésű bábjaikkal és a nyakukba akasztott emblémával vidáman búcsúzkodtak, azzal a kéréssel, hogy máskor is várják a bábosokat. Délután a gyerekek sétálni, játszani mehettek, de vezetőjük nem lazíthatott, mert terveiről faggattam, amelyeket fáradtságát leküzdve nagy reménységgel ismertetett. A kőbányai gyülekezetből szerveződött „Parányi bábcsoport tagjaival Albertirsán táboroznak augusztus 11—18-ig, novemberben Nagybörzsönyben lépnek fel. Szeptember 16-án indul az évad a Kápolna színpadon, szombatonkénti előadásokkal. Karácsonyra tervezik Tolsztoj Panov Apó című novellájának adaptációját. Majd az 1996. február 18-20-ra tervezett Országos Templomi Bábosok Thlálkozóján vesznek részt. Bekapcsolódik a kőbányai hittanos gyerekek csoportja is, akikkel a pünkösdi alkalommal az .Angyalbárányok” legendát játszották el, szívbéü gyönyörűségünkre. Miközben már az Eszter darab délutáni olvasópróbája és díszleteinek tervezése folyt, elköszöntem tőlük. Kívánok nekik az előkészületek folyamán testilelki épülést, jó tanulást és elmélyülést a hitmélyítő feladatvállalásban. Hesp Edéné ny. óvónő
