Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-05-07 / 19. szám

Megalakult az Egyetemes Magyar Református Konvent-Konzultatív Zsinat A húsvét utáni napokban Deb- | recenben és Budapesten 43 ország­ban szétszóródott magyar ajkú re­formátusok képviselői gyűltek ösz- sze tanácskozásra. Még 1994 júni­usának első napjaiban az erdélyi llllyefalván 9 református egyházke- [rület megjelent képviselői nyilat­koztak úgy, hogy össze kell hivni légy „Egyetemes Magyar Reformá­tus Zsinatot”, melynek célja a re- ormátus egyházi élet elmélyítése, őrségünk feszültségeinek enyhíté- e az evangélium szellemében, se- >ek gyógyítása. Többszöri előké­szítő ülésezés után most történt meg a konzultatív zsinat megalakí­tása. Az egyetemes zsinat lelkészi el­nökévé Csiha Kálmánt, az Erdélyi Református Egyházkerület püspö­két (Kolozsvár), világi elnökké [Szabó Istvánt, az Emigráns Ma­gyar Református Egyház főgond­nokát (New York) választották meg. A zsinat székhelye Budapest lesz, ezért szükségessé vált ügyve­zető elnök megválasztása is. Erre a tisztre dr. Hegedűs Lóránt duna- melléki református püspököt vá­lasztották meg. Az egész zsinat gondolatának felvetésében és meg­valósításában neki és Tőkés László királyhágómelléki református püs­pöknek vannak érdemei. Alelnö- köket is választottak dr. Mészáros István tiszáninneni és dr. Márkus Mihály dunántúli püspököt lelké­szi, és Czine Mihály valamint dr. Bodnár Ákos főgondnokokat világi alelnöknek. A zsinat célját és feladatát Csiha Kálmán elnök így ismertette: A zsinat nem hoz kötelező egyházi törvényeket, célja a konfesszioná- lis és spirituális együttműködés se­gítése. Missziós üzenetet szeret­nénk továbbítani, hogy a szét­szórtságban élő magyar reformá­tusok egymáshoz közelebb tud­janak jutni és a szétszórtság elle­nére is meg tudjanak maradni. Gyakorlati célkitűzésként emlí­tette meg a lelkészképzésben va­ló együttműködés, a teológiák „átjárhatóságának” megoldását, a közös istentiszteleti liturgia és közös énekeskönyv megalkotá­sát. Egy mondatban így összege­zett az elnök: a konvent de­monstratív, konzultatív és repre­zentatív testület lesz. Az egyes egyháztestek autonóm módon él­nek tovább, csak ajánlásokat te­szünk, amit elfogadnak vagy nem fogadnak el, de mindenkép­pen szeretnénk összehangolni te­vékenységünket. Kérdésünkre válaszként kap­tuk azt is, hogy ökumenikus vo­natkozásban semmiféle változást nem jelent e testület létrehozása, mindenütt úgy, mint eddig, élik meg továbbra is a magyar refor­mátusok az ökumenikus közös­ségüket. tszm. ÍKÜLMISSZIÓI KÖRKÉP Műhold, vagy rövidhullám? A tömegkommunikáció korá­ban a műholdvevő készülékek - mit sem törődve a kormányok tiltásaival - a legelképzelhetetle­nebb helyeken jelennek meg. így sván ez Pekingben, Teheránban |?és A1 Riyad-ban is. A műholdas adás a jövő útja a növekvő szá­mú keresztyén közvetítőállomá­sok számára, de ez korántsem jelenti azt, hogy az oly régen missziói munkát végző rövidhul­lámú rádióadóknak lejárt volna az ideje. A Közép-Keleti Közvetítőállo­más (KKK) nagy erőfeszítést tesz, hogy nemzetközi összefo­gással létrejöjjön egy 24 órás műholdas tv-adás, mely 350 mil­lió embernek szolgálna az arab országokban, Iránban és Törö­kországban. A legnagyobb aka- : dály, jelenleg a megfelelő anyagi alap megteremtése. A terveket számos felmérés előzte meg, s 1996 végére szeretnének egy kor­látozott időtartamú adást, majd 2000-re a 24 órás programot be­indítani. „Úgy gondoljuk, hogy ennek laz egyesített műsorszórásnak a /megvalósítása szorosan össze­függ azzal, hogy mi történik I lenn a Földön - nyilatkozta a KKK képviselője. - Ez egy na­gyon praktikus módja a Közel­és Közép-Keleten az emberek tá­jékoztatásának, a keresztyénség terjesztésének. A tv a fő belépési pont az arab világba, hiszen a népesség 90%-a hozzá tud vala­miképpen jutni a tv nézés lehető­ségéhez. Az első igazi lehetőség ez, mely segítségével szó szerint az emberek otthonába juthatunk be. Lehetőséget ad az iszlám kormányok szabta rendkívül szi­gorú korlátozások megkerülésé­re.” A japán keresztyéneknek is megvan ez a nagyszerű lehetősé­gük, miután a tavalyi Billy Gra­ham műholdas közvetítések mintegy 50 templomban sikeres­nek bizonyultak. Terveik szerint a helyi keresztyén gyülekezetek is együtt működnek majd a köz­vetítő állomásokkal, s még eb­ben az évben bevezetik a heti rendszeres adásokat. A műholdas közvetítés a jövő útja - de milyen jövő vár a rö­vidhullámú rádióműsorokra, me­lyek évtizedeken át az egyetlen missziói lehetőséget jelentették? Felmérések szerint a keresz­tyén adókat hallgatók száma vi­lágszerte növekszik (mintegy 200 millió napi és 600 millió eseten­kénti hallgató). Csak a Távol- Keleti Keresztyén Rádió mint­egy 65 ezer levelet kap havonta, melyek közül számosban az áll, hogy az illetőnek sohasem lesz annyi pénze, hogy műholdas adásokhoz jusson. „Magunk alatt vágnánk a fát, ha nem hasz­nálnánk a rövidhullámot - vallják a szakemberek - milliók számára ez az egyetlen elérhető lehetőség. A rövidhullám nem fog megszűn­ni. Semmi sem állíthatja meg. A világ legszegényebb rétegeit szolgálja. Csupán a technikai le­hetőségeink fognak fejlődni, ennyi változás várható." Bálintné Kis Beáta Aszód Balassagyarmat Békéscsaba Bp.-Angyalföld Csővár Gyenesdiás­Kapernaum Győr-Nádorváros Kiskőrös Miskolc Nyíregyháza Szekszárd Szombathely EVANGÉLIKUS KÖRZETI EVANGÉLIZÁCIÓ Az alkalmak 10.00-16.00 óráig tartanak 1995. 05. 20. Pest megyei egyházme­gye déli része Nógrádi egyházmegye Kelet-Békési, Nyugat- Békési egyházmegye Pesti és Budai egyház­megye Pest megyei egyházme­gye északi része Somogy-Zalai egyház­megye Győr—Soproni, Fejér— Komáromi egyházmegye Bács-Kiskun, Csong- rád-Szolnoki egyház­megye Borsod-Hevesi egyház­megye Hajdú-Szabolcsi egy­házmegye Tolna-Baranyai egyház­megye Vasi és Veszprémi egy­házmegye AUSZTRÁLIÁBAN JÁRTAM (3.) Gyülekezeti élet Nem tudok be­lszámolni az auszt- ) ráliai egyházak I életéről. Ennyire L* nem ismertem meg [ azokat. Néhány i gyülekezettel való S találkozásomról, j az ott nyert tapasz- {tálatokról szeret- I nék inkább írni. Bármilyen szo- \ ros volt a konferen­cia programja, a 1 vasárnapok szaba- \dok voltak. így tör­ténhetett, hogy a ihárom ott töltött 'vasárnapon alkal- (mam volt öt isten- mszteleten, öt kü­lönböző templomban részt venni. Az egyik ezek közül '4 Wesley metodista gyülekezet templomában volt, ami az imanapi nagygyűlés résztvevőinek szolgálatával tör­tént, tehát ez nem jellegzetesen ausztráliai istentisztelet [volt, hanem egy szép, ünnepélyes találkozás a gyüleke­zet tagjai és a vendégek között. Milyen gyülekezetekkel találkoztam Melbourne-ben? Egymás felé nyitottak! Kivétel nélkül „egyesülőben : lévő" gyülekezetek istentiszteletén vehettem részt. Angli­kán, metodista, presbitériánus egyházak az egyesülés útjára tértek. Óvatosan fogalmaznak: Uniting Church: j egyesülőben lévő egyház, gyülekezet. (Még nem united!) Nagyjából hasonló liturgia, ismerős énekek, a lelké- í szék ruházata is hasonló: fehér köntös, liturgikus színű [ stólával. Az egyik gyülekezetből hiányoztak a fiatalok, a többi kettőben minden korosztály képviselve volt. Családias hangulat volt a jellemző! Két gyülekezetben is úgy kezdődött az istentisztelet, hogy a lelkésznő a gyerekekhez fordult, egy mesét mondott el nekik, ami rávezette őket a későbbi foglalkozás bibliai igéjére. Ének, ima után a gyerekek vezetőikkel együtt csoport- foglalkozásra mentek. Az igehirdetés után a gyülekezet tagjai elmondták, kikért kérnek imádságot, okét azután imádságába foglalta a lelkész. A záróének után alkalom nőm kellett. A legtöbb kérdés az elmúlt negyven év egy­házi életével volt kapcsolatban. Csak a legfurcsábbat írom le: Ugye, a megszállás alatt mindenkinek oroszul kellett beszélni? Hála Isten, nem! válaszoltam. Úgy lát­szik, a válaszaim kielégítőek voltak, mert a végén meg­tapsoltaké.). A másik érdekesség egy úrvacsorái istentisztelet volt gyermekek részvételével. Megállapítottam, hogy az ot­tani gyülekezetek „teherbíróbbak”! Nyugodtan tűrték a gyerekek mozgolódását (még egy-két, a bulet inbői ké­szült repülőgép is elröppent a fejek fölött). Azután a gyülekezet tagjai együtt vettek úrvacsorát . fiatal szülök kézenfogvcf, vagy éppen ölben vitték az oltár elé kicsi­nyeiket, ahol a két lelkész és két presbiter osztotta az ostyát és az apró pohárkákba öntött alkoholmentes sző­lőlét. Szép volt okét együtt látni! De azért sok kérdés támadt bennem: teljesen hiányzott az úrvacsorái liturgi­ából a gyónás, a bűn vallás és a feloldozás. De mindebből mit is érthetett volna a karonülő egyéves? Úgy éreztem, hogy bár lehet gondolkozni azon, hogy egy keresztyén családban felnövő gyermek számára lehetővé tegyük a közös úrvacsorát, elő kell azonban készíteni őket arra, és meg kell őrizni annak komolyságát. Külön szeretnék megemlékezni a negyedik gyüleke­zetről! Kis magyar református gyülekezet ez vadonatúj templommal. A templom ökumenikus: magyar katoli­kusok és reformátusok számára épült óriási erőfeszíté­sek árán. Az építkezés mozgatója és végrehajtója egy fiatal magyar református lelkészházaspár: Burján Ta­más és Erzsébet. Először van lelki otthonuk a mel- bourne-i magyar reformátusoknak és katolikusoknak. De a lelkész szerint talán már túl késő! Nincs mögötte terheket vállaló gyülekezet. Vagy betagolódtak már egy ausztrál gyülekezetbe, vagy nem is akarnak tartoz­ni sehova! Pedig kár! Február I2-én, délután volt a magyar istentisztelet. A jelenlévő negyvenhét tagú gyü­lekezet nagyszerű igehirdetést hallhatott lelkészétől. Ezen az istentiszteleten ketten köszöntöttük a gyüleke­zetei: Erdélyből érkezett lelkésznő testvérem és én. Öröm volt a találkozás magyar testvérekkel ezen a távoli földrészen. Az örömöt csak az keserítette, hogy a magyar centrum területén lévő sportpályán, ami a templom szomszédságában van, körülbelül kétszáz ma­gyar piknikezett, akik tudtak az alkalomról, meghívást is kantok de közülük csak ketten jöttek be a templomba! Evangélikus Élet 1995. május 7. Új felügyelőt választottak Szentantalfán Kis gyülekezet életének szerény ünnepi eseménye volt március 26- án a szén tan talfai templomban. Tá­vol áll attól, hogy országos érdeklő­désre tarthasson számot. Mégis sze­retnénk megosztani élményünket az Evangélikus Élet olvasóival, mert szép példája annak, hogy a lassan szinte elmorzsolódó apró egyházközségek új életre kelnek. Szentantalfa a Balaton-felvidék pár száz lelkes faluja. A kicsiny, de nagy múltú evangélikus gyülekezet immár 20 éve Mencshely társegy­házközsége. A parókia Kovács La­jos lelkészünk halála óta üresen áll. De a kis gyülekezet nem esett szét, Horváth József, majd egy éve Gyarmati István mencshelyi lelké­szek szolgálata segített megőrizni hitüket és ragaszkodásukat egyhá­zukhoz. Az elmúlt néhány év új reményt fakasztott: jut még lelkész előbb-utóbb Szentantalfára, Nagy Lajos egykori papköltő kedves fa­lujába is. Méltó parókiával, gyüle­kezeti házzal, szépen rendbe ho­zott templómmal tudják majd fo­gadni, ha az ingatlanaikért kapott kártalanítási összeget jó gazdaként tudják felhasználni. Vidosa Elek, aki 3 évig töltötte be közmegelégedésre a felügyelői tisztséget, sokat fáradozott a gyü­lekezeti élet aktivizálásán és a gaz­dasági célok megvalósításán. Most azonban lemondott, mert decem­ber óta a nagyobb közösséget, a falut szolgálja, mint polgármester, és két tisztséget nem kíván egy kéz­ben tartani. A kicsiny egyházközségben pe­dig volt annyi erő, hogy a nem kevés munkát, gondot, adó tiszt­ségre először három, majd vissza­lépés miatt két jelöltet tudott állí­tani. Március 26-án gyűlt össze fel­ügyelő-választásra a gyülekezet. Balról jobbra: Sólyom Gyula, az új felügyelő, Gyarmati István lelkész, Vidosa Flck. az előző felügyelő Velük együtt vett részt az istentisz­teleten és a gyülekezeti élet jeles eseményén a zánkai, a nagyvázso­nyi és a nemesleányfalui egyházkö­zség több tagja. A jelölő bizottság jelentése után Sólyom Gyulát választották meg titkos szavazással. Az új felügyelőt Gyarmati István lelkész iktatta be, majd a presbite­rek, az előd, a gyülekezet, Horváth József nyugalmazott lelkipásztor és a szomszédos gyülekezetek üd­vözlései következtek. Két kisleány egy-egy énekeskönyvet és gyönyö­rű virágcsokrot nyújtott át az újonnan választott és a leköszönő felügyelőnek. Sólyom Gyula a köszönő szavak után ígéretet tett, hogy híven szol­gálja egyházát, gyülekezetét. Leg­fontosabb teendőnek a gyermekek és fiatalok eddiginél erősebb bevo­nását tartja a vallási, gyülekezeti életbe, valamint a gyülekezet pén­zével való helyes sáfárkodást: mi­nél több célt minél jobban lehessen megvalósítani a rendelkezésre álló pénzből. Az „Erős vár a mi Istenünk” dallama zúgott a boltíves temp­lomban, ahonnan kilépve, a Bala­ton-felvidék talán legszebb kilátá­sa tárult elénk. Boldogok, akiknek lelkét ilyen természeti szépség segí­ti Istenhez emelkedni! Taródy Istvánná Megosztott öröm A lassan öt éves soltvadkerti Evangélikus Egyházi Óvoda jelen­tős eseményen jelentős eredményt ért el. , A soltvadkerti Kossuth Lajos Általános és Művészeti Alapiskola március 12-én olyan kiállítást ren­dezett, ahol a bemutatott képző- és iparművészeti munkák legjobbjait több, mint ezer alkotásból válasz­totta ki a zsűri. Ennyien jelentkez­tek a Disznóvágás, böllérkedés, disznótor című pályázatra. Az országos szinten megrende­zett kiállítás eredményhirdetésén vált nyilvánvalóvá, hogy óvo­dánk kiváló csoportmunkát vég­zett, hisz az ebből az alkalomból kiosztott emléklapot is egyik óvodásunk rajza díszíti. 75-ös létszámú óvodánk 37 rajzzal pá­lyázott, s abból 4 óvodásunk - Rácz Zoltán, Turcsán Mariann, Schiszler Kinga és Gurzó Klára - különdíjat nyert. Az erkölcsi elismerésen túl je­lentős segítség munkánkhoz az az anyag, amit az ábrázoló mun­kához - agyag, filc, tempera- és vízfesték - kaptunk. Bács-Kiskun megye lapja a „Petőfi Népe” kiemeli óvónőink: Frittman Istvánná, Lakatosné Hachbold Éva, Takács Agnes munkáját. Övék az érdem e ki­váló csoport eredményéért. Kö­szönet érte. A mi lesz tovább volt óvodá­sainkkal kérdésre is választ kap­tunk azon az iskolai szavalóver­senyen, ahol az alsó tagozatosok mezőnyében az első hét helyezett közül hat tanuló a mi óvodánk­ból indult, s a megosztott első helyezett egyike a mi óvodásunk volt. Remélem, hogy a szép ma­gyar beszédhez vezető úton letet­tük az első értéket, s visszajel­zést kaptunk a megtett útról. Köszönet az ötletért és a sponzorálásért Linkáné Medgyes Klára vállalkozónak, valamint azoknak, akik megrendezték a Kossuth-napok keretében ezt a sok élményt hozó vetélkedőt. Káposzta Lajos Az Evangélikus Egyház Lelki Segély Szolgálat, az EKE és a Tiszta Forrás Alapítvány szolgálóival május 22-én 11 órától május 27-én 12 óráig missziói hetet tart SZENVEDÉLY- ÉS LELKIBETEGEK részére a Szarvas Ótemplomi gyülekezet Középhalmi Iskolájában. Jelentkezés: 5541 Szarvas, Ótemplom Béke u. 15. T.: 66/313-423. Lehetőleg hozzon magával mindenki Bibliát, jegyzetfüzetet, tisztálkodási eszközöket, ágyneműhuzatot. Érkezés: 1995. május 22-én 11 órára, Hazautazás: május 27-én 12 órától. Étkezési hozzájárulás: 2500,- Ft/fő, amelyet a helyszínen kell rendezni. (Aki nem hoz ágyhuzatot, kéijük mosatási díjra számítson) Vájjuk: alkoholisták, neurotikusok, gyógyszerfüggők, kényszerképzetektől gyötörtek stb. jelentkezését, - akik lelki és testi nyomorúságuktól szabadulni vágynak Jézus Krisztus által. Aki kéri és valóban rászoruló, annak mérsékelt anyagi segítséget nyújtunk, esetleg ingyenessé tesszük a héten való részvételt. Kéijük a gyülekezetek segítségét a küldésben, imádságban. Az anyagi támogatásban való segítségüket az alábbi csekkszámlára kérjük: 512-034725-1. A csekk hátsó oldalán kéijük feltüntetni: Lelki Segély Szolgálat, és esetleg a missziói hétre küldött személy(ek) nevét. fogékonyak a szociális kérdések iránt. Istentiszteletek utáni kávézások adtak jó alkalmat kölcsönös ismeret- közlésre. De találkoztunk a gyülekezetek szeretetével úgy is, hogy egy-egy távoleső városból útra keltek asszonyok, hogy házilag sütött édességekkel kedves­kedjenek a konferencia tagjainak. Kis ajándékokat rej­tettek a konferencián használt tarisznyánkba: kézi­munkákat, kézzel festett igéslapokat. Egy buszkirándulás során egy gyülekezet asszonyai gazdagon terített asztalhoz ültették a konferencia résztvevőit. Ezek a kedves meglepetések, a megtapasztalt szere­tet régi emlékeket ébresztettek bennem! 1984: LVSZ. Nagygyűlés: mennyi találékonysággal, áldozattal, sze­retettel tették gyülekezeteink asszonyai feledhetetlenné a résztvevők számára az itt eltöltött napokat! Kéveháziné Czégényi Klára FELNŐTTEK KONFIRMÁCIÓJA (II.) Tanulás, munkavégzés közben Tudjuk, hogy mennyi fiatal konfirmációja maradt el, mert a közel 50 év alatt sok szülőnek a munkahelyi légköre olyan mérgezési tüneteket mutatott, mely gyer­meküknek hitéletét is lehetetlenné tette. Ezért a gyer­mekek „lelki méregtelenítése” csak később következhe­tett, amikor már nagykorúvá váltak és egyrészt a ma­guk döntése volt a mérvadó és ezért már 1989 előtt sem lehetett volna a szülőket felelősségre vonni és hátrá­nyos helyzetbejuttatni. Másrészt gyermekük döntése a legtöbb szülő számára is örömöt jelentett és meghallga­tott imádságuk gyümölcse volt. Mit jelent a felsőbb tanulmányok végzése közben készülni a konfirmációra? Emlékszem azokra az óvóképzős főiskolai hallgatókra, akiket a főiskolán is tanítottam, csak a késő délutáni órákban tudtak időt szakítani a külön konfirmációi előkészítésre. De tudták és tudatosan vallották, hogy erre nemcsak azért van szükségük, mert ez előnyt je­lent, ha egyházi óvodákban dolgoznak, hanem szemé­lyes hitük megéléséhez, házaséletükre va'ló felkészülés­ben - menyasszonyok voltak és családi életükben is szükséges. Főiskolán végzős és egyetemi hallgató, meg középiskolás diák, akik nem járhattak hittanórákra kisdiák korukban, most nem egy új „tárgyat” vettek fel, amit „gyorstalpaló kurzusban” elvégezhetnek, ha­nem több hónapos egyéni és közös munkával, tanulás- sal olvan ismeretek ..birtokába” juthattak, melv nem­Hivatásra készülők így érezték szükségét annak, hogy tanulásukkal valóban hivatásra készüljenek, melyben Isten egy olyan munkakörre hívja el őket, ami a becsületes helytállásban nemcsak kenyérkereset, ha­nem szolgálat. Ezért volt szívmelengető, amikor a kon­firmációi beszámolón (vizsga) az egyik pedagógus a 7. parancsolatról azt mondta: „Becsületes munkával ke­ressük kenyerünket. Ugyanúgy tiszteljük (szeressük) a közöst, mint a magántulajdont. Segítsük embertársain­kat akkor is, ha a mi anyagi előmenetelünk sínyli meg azt.” Aki ezt mondta, pedagógiai tanulmányi évei alatt olvasgatta a Bibliát, nagyanyja rendszeresen járatott hetilapját (Evangélikus Élet) tanulmányozta, tehát benne volt abban a vérkeringésben, amelynek áramlata az elődöktől eljutott hozzá és a tengerentúli lelkészro­konság hitfonala erősített. Munkavégzés közben le­het-e erre is időt szakítani? Előttem vannak az arcok, amikor sietve megjelennek hetente késő délután és „be­melegítésként” elmondják a mai pedagógus nehézsége­it, és hogy mi fárasztja őket. Látom, hogy oldódnak a feszültségek, miközben énekelünk, imádkozunk, igét olvasunk a témák megalapozására. Átbeszélgetjük azokat a kérdéseket, melyek hivatásukban segítenek: az édesanyának a gyermeknevelésben; a pedagógus­nak, hogy a tanítványban Isten teremtményét és meg­váltott gyermekét lássa. A konfirmációi vizsgán a moz­donyvezető beszámolóját, amely az „Istennek élek” témában hangzott, ezzel a kérdéssel szakítom meg: Ha az egyházat mozdonynak tekintjük, ki a mozdonyveze­tő abban? Ez a váratlan kérdés több megfejtési kísérlet­re indította. Egyházi vezetőket, lelkészeket említett, akinek a „fűtők” szolgálatát szántam (gőzmozdony­ban) és végül megállapodtunk: Krisztus egyedül az! Éz erősítheti őt - miközben a határon túlra is vezeti moz­donyát I abban a felelősségben, hogy Krisztus tartja kezében nemcsak az egyházat, hanem Övé a hatalom mennyen és földön. így végezhetjük munkánkat, mi­közben embereket, vagy mást „szállítunk”, mások gondterhét felvesszük vállunkra és szívünkre, miköz­ben gyermekeket tanítunk és nevelünk. Házasságban élünk, vagy házasság előtt állunk. Az ifjú édesanyában talán ilyen kérdés vetődött fel: gyermekemet hitben nevelni csak akkor tudom, ha megalapozom hitemet. Gyógypedagógusok, látva, hogy müyen nehéz „hát­rányban” szenvedő gyermekeket nevelni és mennyi sze­retet és türelem kell ehhez, vágyódtak a szeretet forrá­sának a megismerésére, hogy ebben „konfirmálódja- nak”! Ezért hálával mondhatjuk: tanulás és munka- véezés közben fáradozásuk nem volt hiábavaló az I Jr-

Next

/
Oldalképek
Tartalom