Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-09-10 / 37. szám

Evangélikus Élei i995.szeptember 10. KÉPEK A KECSKEMÉTI KONFERCIÁRÓL MEDITÁCIÓ A SZTRÁJKRÓL A megnyitó istentisztelet szolgálatvégzői A konferencia előadói és vendégei Új esperes az egyházmegye élén A nyár ele­jén lejárt a Győr-Soproni Egyházmegyé­ben Bárány Gyula esperesi mandátuma, aki három cik­lus tizennyolc esperesi éve után nem kí­vánta magát újra jelöltetni. Az egyházmegyei presbitérium két esperesjelöltet nevezett meg, név szerint Jankovits Béla kajárpéci lelkészt, eddigi espereshelyettest és Lackner Pál győri lelkészt. Az egyházmegye gyülekezetei nagy szavazattöbbséggel Jankovits Bé­lát választották esperesnek. Jan­kovits Béla 1972-ben kezdte lelkészi szolgálatát Pakson. 1975- ben Tolnamémedi parókuslelké- sze lett. 1979-ben Bobára került, A 48-as szabadságharc önkéntes katonája volt. A fegyverletétel éjsza­káján néhány társával lóháton meg­szöktek. Nem voltak hajlandók fegy­verüket az ellenségnek leadni. Ott­honának kapujában fegyveres kato­na várta, letartóztatta, s a nagyváradi börtön pincéjében töltött 2 hónapot. Később a trieszti tisztképző akadé­mia kapusa lett. Itt feltűnt egy tanár­nak nagy tudása, amikor rajtakapta, hogy az egyik szünetben a tanulók­nak a táblán bonyolult egyenletet ol­dott meg. Bécsi kihallgatása után főhadnagy lett s azt akarták, _ hogy legyen az Akadémia tanára. Nem szerette a katonaságot. Leszerelt. Buda főmér­nöke lett. Több évet töltött itt, mely­ről tanúskodik a bécsikapu téri templommal szembeni ház falán el­helyezett márványtábla. Thnár lett Körmöcbányán, majd Pozsonyban. Innen került Debrecenbe, ahol a ahonnan 1982-ben érkezett jelen­legi szolgálati helyére Kajárpécre. Eszter leánya diakonisszajelölt, Béla fia pedig a győri Ihnítókép- zőben hitoktatónak készül.- Milyen várakozások élnek benned az esperesi szolgálat iránt?- Egy kicsit tartok tőle és ennek több oka van. Az Észak-dunántúli gyülekezetek tradicionális gyüle­kezetek. Nem könnyű a változ­tatás. Egyházunkban pedig forr, pezseg minden. Új struktúra kidol­gozásán fárad zsinatunk, mindenki új utakat keres. Az egyházmegyei presbitérium is teljesen átalakul. Ezen a tradicionális vidéken nehéz a változtatás. Tártok az esperesi szolgálattól azért is, mert hatalmas mértékben megnő az adminisztrá­ciós feladatom. Eddig sem volt könnyű, mert a lelkészek súlyos adminisztrációs terhekkel küz­denek. Ez most az én esetemben távírda igazgatója lett. Életének vég­ső állomása Kolozsvár volt, ahol az egyetemen matematikát és fizikát ta­nított. A magyar egyháznak 20 éven át volt főgondnoka. Nagyon sokat köszönhet neki a gyülekezet. Sokat foglalkozott a repüléssel. E tárgyból írta meg doktori disszertációját is. Thlálmányok sokasága fűződik a ne­véhez. Jókainak jó barátja volt. Mindketten országgyűlési képviselők voltak. A Közlekedési MúzeHim előtt áll a szobra. Pápán is van egy szobra. Elején Jókai látható, hátulján Martin i Lajos a találmányaival. Fia követte apját. A kolozsvári gyülekezetnek nagyon hűséges tagja volt. Unokája a veszprémi gyüleke­zet presbitere. Nélküle nincs isten- tisztelet. Ő gyújtja a gyertyákat, árul­ja az Evangélikus Életet. A Martin Lajosok beírták nevüket a magyar evangélikus egyház történetébe. Hernád Tibor megsokszorozódik. Végül tartok ettől a szolgálattól azért, mert időhiányom még nagyobb lesz. Esperessé választásom után le kel­lett mondani zsinati tagságomról, mert időmbe semmiképpen nem fér bele. Helyemre Szimon János eddigi póttag lépett.- Mely feladatokat kezelsz priori­tásként?- Legfontosabbnak a fratemi- tás megerősítését érzem. Az idő­sebb kollégák úgy mondják, a fra- temitás régebben erősebb volt. Ez igaz, csakhogy akkoriban nem volt ilyen nagy a lelkészváltozások üte­me és nem rohantak úgy a lel­készek. Ezzel együtt érzem, hogy a fratemitás nem olyan közöttünk, mint amilyennek lennie kellene. Lényeges feladatnak tartom még azt is, hogy jó munkatársakkal ve­gyem körül magamat. Eredményes munkához az kell, hogy munkatár­saimmal igazi csapatot alkossunk. Tüdőm, ez egy hosszabb és lassúbb folyamat eredménye lesz.- Milyen konkrét feladatok yár- nak megoldásra?- Kisfaludon és Sopronnémeti- ben templomépítés folyik, Mórichi- dán pedig templomrenoválás. Meg­oldásra vár néhány üres lelkészi hely betöltése is. Legalább az 5-600 lelkes gyülekezetek kaphassanak lelkészt. Vizitációk is állnak előttem, ame­lyeket nem akarok halogatni.- Minek tekinted magadat espe­resként?- Mindenekelőtt lelkésztárs­nak, az egyházmegyei lelkésztest­vérek pásztorának. Nem szabad, hogy az esperes és a lelkészek között alá-fölé rendeltségi viszony alakuljon ki. Másodsorban koordi­nátornak, aki összehangolja, egyensúlyba hozza az egyházme­gyében történteket. Ezért tartom lényegesnek a különböző egyház- megyei felelősök munkáját. Ha mindenki pontosan tudja és végzi feldatát, akkor nekem más dolgom nincs, mint a koordinálás. Kiss Miklós A sztrájk lehetőségét csak né­hány év óta ismerjük szűkebb ha­zánkban. Korábban tőlünk nyugat­ra elterülő országok híranyagában szerepelt. Polgári demokratikus berendezkedésű államokban ter­mészetes joga minden munkavál­lalónak, hogy részese legyen vállalt kötelezettsége teljesítményi körül­ményeinek, beleszólási lehetősége legyen mindennapi tevékenysége külső feltételrendszerének megha­tározásában. Ilyen például a mun­kaidő-beosztás, a teljesítményszint szabályozása és különösen a mun­kabér megállapítása. Európa nyu­gati felén gyaláan szólnak a mun­kavállalóknak a termelés irányítá­sába és az áru előállítási folyama­tába való beleszólási jogról (Mitbestimmungsrecht). Hazánkban az 1990-es politikai rendszerváltás óta a sztrájk szó egyre többet hangoztatott és né­hány esetben alkalmazták is, külö­nösen a Magyar Államvasutak dol­gozói. Más munkahelyek szakszer­vezetei is fenyegették illetékes munkaadóikat a munkamegtaga­dás bevezetésének kényszerével. Nehéz, gazdaságilag alig tervez­hető körülmények között él ma az ország. E nem kívánatos, múltbeli gazdasági intézkedések fájdalmas örökségeként létrejött helyzet ter­hét a legtöbben saját sorsunkon érezzük és viseljük. Az infláció, a munkanélküliség és az egyre nehe­zedő életkörülmények naponkénti tapasztalataink. A feszültségek ott is fellelhetők, ahol a folyamatos munkavégzés biztosított, de a feltételek romlásá­val és az anyagi ellenszolgáltatás csökkenésével kell számolni. Ért­hető tehát, ha a munkamegtaga­dás eszközével kívánnak élni azok a munkavállalók, akik veszélyez­tetve érzik eddigi munkafeltételei­ket és keresetük értékromlása fe­nyegeti őket. A sztrájkhoz való jo­got, mint végső kényszerhelyzet­ben alkalmazott lehetőséget, alig­ha lehet megkérdőjelezni. Szólnunk kell azonban a sztrájk (Folytatás az 1. oldalról) nevében is hangzott köszöntés, ki­emelve a testvéri kapcsolatot és a jó kapcsolatokról szólt a község polgármestere is. Hatos István, a gyülekezet felügyelője a gyüleke­zet szeretetéből fakadó vendéglá­tást kínálta fel a vendégeknek. Az istentisztelet áhítatát a Községi Liszt Ferenc Énekkar segítette és emelte szolgálatával. István király ünnepe lévén, az is­tentisztelet után a községi ünnepé­lyen vettünk részt, együtt gondol­kodva az államalapításról és a ke­reszténység felvételéről a község népével. A gyülekezet a jubileumon túl a által okozott kár erkölcsi és anyagi nagyságának mértékéről is. Ter­mészetesen nem mindegy, hogy melyik és mekkora munkavállaló szakszervezet hirdet sztrájkot. Ha egy utca nyolc üzlete közül három nem nyit ld, mert ily módon kíván­ja kifejezésre juttatni az önkor­mányzati döntéssel szembeni tilta­kozását, teheti. A lakosság nem marad mindennapi kenyér és szük­séges egyéb ellátás nélkül. Ha egy kisebb település egyetlen ABC- üzlete maradna zárva, a tulajdo­nos döntését joggal érné kritika. Ha a MÁV a szokásos 10 vonatpár helyett csak kettőt közlekedtet adott helyzetben, elfogadható a döntése. Ha már az egyébként is gyér termelést akadályozza teher­vonatok kiesésével, az ország je­lenlegi szegénységében semmi­képp sem helyeselhető az intézke­dés. Ha nemzetközi járatokat is megállít az országhatáron, meg­bízhatóságunkat kockáztatja és jó hírünk csökken a világban. Okoz- hat-e magyar intézmény a magyar hazának nemzetközi presztízsvesz­teséggel járó károkat? Ha pedig arra gondolunk, hogy a pár napos anyagi veszteség, a forintosítható elmaradt bevétel 661 millió forin­tos volt (ez az összeg több mint kétszerese annak az állami támo­gatásnak, amelyet Magyarországi Evangélikus Egyházunk a parla­menti döntés alapján évente vala­mennyi szolgálata ellátásához kap), akkor azt kell kérdeznünk; keresztyén ember jó lelkiismeret­tel részt vehet-e ekkora értékvesz­teséggel és jóhírvesztéssel járó sztrájkban? Szeretnem hangsúlyozni, nem a MÁV intézménye és döntése ellen kívánok itt szót emelni. Ez elkésett állásfoglalás lenne. Kétszeres or­szágos méretű sztrájkjuk azonban régóta elgondolkoztatott a mun­kamegtagadás etikai kérdéséről. Esetük példaértékű. A nyári sza­badság után újra szembesülünk napi gondjainkkal munkahelyen és a magánéletben. Segít-e helyze­jövőre is tervez és gondolkodik. Az iskolájukért kapott kárpótlási összegből új parókiát építenek és a mostanit gyülekezeti házzá kíván­ják átalakítani. Arról is szó esett, hogy az öreg parókiában a század első felének egyik neves papja élt és szolgált: Németh Károly a régi dunántúli egyházkerület püspök- helyettese, neves teológus és ige- hirdető is lébényi lelkész volt. És családi melegséget adott az ün­neplésnek az a tény, hogy a püspök szülőfalujában voltunk, ahol roko­nok és régi barátok szeretete és emlékezése vette körül az ünnep­lőket. Tóth-Szöllős Mihály tünkön, ha a sztrájkot választjuk? Mekkora kárt képes elszenvedni ez az ország? Milyen összegű ér­tékkiesést és bizalomvesztést vál­lalhatunk jó lelkiismerettel? A kérdéseket mindenkinek magának kell megválaszolnia, ha döntés elé kerül, bárhol keresi is mindennapi kenyerét. Végül e rövid meditáció kereté­ben arról is szeretnék szólni, hogy vannak az életnek olyan területei, ahol keresztyén mérték szerint megengedhetetlen a munkameg­tagadás. Ilyen például az egészség­ügy, mert a beteget gyógyítani és kezelni kell; ilyen az oktatás, mert az ifjúságot nevelni s ismeretben gyarapítani kell; ilyen az egyház szolgálata is, mert a templomnak nyitva kell lennie az imádkozni akaró, az igére szomjas és a szent- ségekkel élni kívánó ember előtt. Az újszülöttet nem tarthatjuk tá­vol a keresztségtől, az ifjakat nem küldhetjük el az oltár elől, s a ha­lottat el kell temetni; ilyen a közle­kedés is, mert az ország életbema- radásához szükséges vérkeringést biztosítja. Az a kedvező adottság, hogy vonat helyett lehet autóval, olykor hajóval is utazni s szüksé­ges élelmiszert szállítani, árnyal­tabbá teszi a döntés felelősségét. Természetesen jogos az az elvá­rás, amely szerint a mindenkori kormány az életfontosságú tevé­kenységek anyagi hátterét köteles biztosítani. A vita nem is e morá­lis és törvényileg szabályozott kö­telezettségvállaláson folyik, ha­nem a financiális támogatás mér­tékén. A sztrájkról keresztyén látásunk szerint összefoglalóan az alábbia­kat mondhatjuk. 1. A munkamegtagadáshoz való jog általánosan elfogadott, nem­zetközileg elismert gyakorlat. Ke­resztyénekként végső, kényszer- helyzetben alkalmazható lehető­ségnek tekintjük. „Ahol embertár­sunkért szorongatott helyzetében nem emberségesen állunk ki, nem lehet Krisztus-szolgálatról beszél­ni.” (Arthur Rich). A munkaválla­lók bevonása a döntések meghoza­talába megelőzheti a sztrájkot. 2. A munkamegtagadással járó,'-' egész társadalmat érintő, erkölcsi és anyagi veszteség mértékének fi­gyelembevétele nélkül, nem lehet felelős döntést hozni a sztrájkban való részvételre. „Bizony mondom nektek, amit nem tettetek meg eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg.” (Mt 25,45) - mondja Jézus. 3. Urunk nem munkamegtaga­dásra, hanem hivatásunkban is a Neki s embertársainknak való szolgálatra hívott el mindnyájun­kat. „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálko­dom”. (Jn 5,17) - hangzik Jézus szava. Tehet-e mást - kivételes helyzetektől eltekintve - Jézus kö­vetőjeként a ma keresztyéné? Szebik Imre Három hitvalló nemzedék Panasz helyett hálaadás Püspöki látogatás - a Markóban Mint fogvatartott, nagyon vártam az augusztusi „István királyt”. Hetek óta izgalmas készülődés volt. Görög Tibor lelkész úr fáradhatatlanul jött naponta és a női, majd férfi csoporttal foglalkozott: versek, éne­kek, szavalókórus, kánon begyakorlása. Nem volt ez olyan egyszerű, hiszen a szereplők nagyrésze 18 év körüli, viháncoló, nehezen koncentráló. Viszont a ká­nikulában felüdülés volt a 24 fogvatartott számára ki­jönni a fullasztó zárkákból és a szellős istentiszteleti szobában együtt lenni. Végre eljött a nagy nap! A lányok, ahogy tudtak, ki­csinosítva bevonultak a nagyterembe, a fiúk a szerény intézeti ruhában. Közben magnóról szólt az „István a király” darab zenéje. A Himnusz után a lelkész úr kö­szöntötte a megjelenteket, a vendégeket - köztük mindnyájunk örömére Szebik Imre püspök urat, aki megtisztelt bennünket látogatásával. A műsor jól sikerült. Kiemelkedő pontja volt a püs­pök úr beszéde hozzánk. Mint a lelkész úr utána meg­mondta, a Példabeszédek könyvéből idézte ezt a mondatot: ,Az igazság felmagasztalja a népet, a bűn pedig gyalázatára van a nemzeteknek. ” Igazság és bűn! Luther korából említett egy történetet. Egy felbérelt fiatalember meg akarta ölni Luthert. Követte az ut­cán, az előadói terembe, napokon át. Végül is felis­merte az igazságot - s a bűnéből kiemelkedve lelkész lett. Gondolkodás, felismerés és kiemelkedés a bűn­ből - erre hívta fel figyelmünket a püspök úr. Mind­nyájunknak sokat jelentett. A műsor végeztével külön helyiségbe mentek a lá­nyok, külön a fiúk. Holienka Mária századosnő, aki a műsor előkészítésénél is segített a lelkész úrnak - gyönyörűen megterítette az asztalokat és az asztalra varázsolt sok finomság csak adalék volt a lélek épülé­se mellé. Püspök úr itt is megtisztelt bennünket azzal, hogy közénk ülve, érdeklődéssel és együttérzéssel hallgatta meg az itt töltött idő alatt felgyülemlett ke­serűséget, de a vigasztalódást is. Mint mindennek, ennek a napnak, ennek az ünnep­nek is vége szakadt. Új erővel megyünk tovább, töre­kedve az igazság felismerésére. Köszönet mindazért, ami jó és szép! László Mária fogvatartott EURÓPAI UTAZÁSOK Szent Wolfgang legendája A Salzkammerguti tavak egyik legkedveltebb üdülő­helye Szt. Wolfgang mely a hasonló nevű tó partján fek­szik. Templomát magas támfalak emelik a víz fölé. Masszívnak tűnő, kissé tömpe tornya szerényen integet a vele szemben magasodó Rettenkogel 1778 méter magas csúcsának. Háttérben a havasok elfogyhatatlan láncola­ta figyelmezteti az arta járó földi halandót gyarló ki­csinységére. Nevét a templom Szt. Wolfgang regensburgi püspökről kapta, aki a helyi legenda szerint ezen a tájon élte reme­teéletét, valamikor a 900-as években. A sváb arisztokra­ta családból származó ifiú Istennek akarta szentelni gyarló testét és halhatatlannak hitt lelkét. Tehetsége a regensburgi püspöki székbe emelte, ahol pompás körül­mények között végezhette volna be földi pályafutását. De háború dúlt körülötte, Henrik, Bajorország hercege és a német-római császár között. Elmenekült a csaták zajá­ból és a zord Falkenstein sziklái között kereste és találta meg az imádkozáshoz óhajtott csendet. Útjára elkísérte egy világi híve is a szájhagyomány szerint, aki azonban hamarosan otthagyta őt, nem vállalva az embertelen kö­rülményeket. Sokáig ő sem bírta a természet testet-lelket kínzó zord ölét, és valamivel lágyabb vidéket akart ke­resni magának, ahol majd egy kolostorcellát építhet. Istenbe vetett, középkori vak hite alázatában megra­gadta a mindennapok prózai létfenntartásához nélkü­lözhetetlenfejszéjét, és a Falkenstein tetejéről lehajította a völgybe. Ekként jelezvén az Úrnak a teljes megadás té­nyét: döntse el a Mindenható, hol leljen új hazát magá­nak. Ott, ahol a fejsze az Ég akaratából megáll a földön. A legenda legszebb részéhez érve, erről a rendíthetet­len hitről akaratlanul is az Újszövetség egyik történetére gondolok Jézusnak arra a csodatételére, amellyel egy gyermeket mentett meg a holdkórosságtól, kiűzvén belő­le az ördögöt. Nem is a csodatétel, hanem a hit erejének Krisztusi tolmácsolása ragadott meg ebben a részben. A történet szerint ugyanis előbb ezt a gyermeket az apja Jé­zus tanítványaihoz vitte. Azt remélve, hogy ők is tudnak gyógyítani, mivel tanítványok „...Elvittem őt a te tanítványaidhoz, és nem tudták őt meggyógyítani” - mondta a kétségbeesett apa a Mesternek (Mt 17,16) Amikor a csodatétel megtörtént, a tanítványok meg­kérdezték Jézust: „Mi miért nem tudtuk kiűz­ni?” Jézus így felelt: „A ti hitetlenségtek miatt. Bizony mondom néktek: ha akkora hite­tek volna, mint a mustármag, azt monda­nátok ennek a hegynek: menj el innen amoda és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek". (Mt 17,20) Ez a mustármagnál nagyobb hit adott erőt remeténk­nek ahhoz, hogy felkutassa az Isten által kijelölt helyet. Három napon keresztül kereste az eldobott baltát, míg végre megtalálta. S azon a helyen, ahol ráakadt, most templom áll. Szilárd hite erőt adott gyenge testének arra, hogy pri­mitív szerszámaival összetákolja a vidék első, kicsinyke templomát és mellé egy kezdetleges kolostorcellát. Földi léte korlátozott lehetőségei miatt ennyi futotta az erejé­ből. Istentől kapott feladatát ilyen mértékben tudta csak elvégezni. Mivel rá is érvényes volt H. Broch gondolata: „Minden emberi élet. és minden emberi mű együttjár valami rejtve meghúzódó el- végezhetetlen maradékkal - ezt a sorster- het valamennyiünknek viselni kell.” (Hermann Broch: Vergilius halála) Ez az igazság azonban csak az egyes személy számá­ra lehet tragikus, az emberiség sorsában nem jelent tö­rést. Mert nemzedékek váltják egymást és minden kor megszüli a maga hívőit és szentjeit. Wolfgang kicsi Szent-János kápolnáját is tovább alakít­gatták, bővítgették Gyönyörű, gótikus templom áll most a régi helyén. Belépve a boltozatos, lenyűgöző belső térbe, az üvegablakok-engedte, szűrt fénynél áhítat száll ránk. Tekintetünk azonban hamarosan végigfut időn és téren át, és megáll Michael Pachemek, Dél-Tirol szülöttjének világhírű számyasoltárán, melyen tíz éven át dolgozott a művész. Ebben az alkotásban összefogta a német gótika és az olasz reneszánsz stílusjegyeit, bizonyítván ezzel a művészet folyamatosságát és egyetemességét. A barokk kor tovább díszítette még a templombelsőt. Ez azonban már művészettörténet. A templom ott, a Wolfgang-tó havasok csúcsait tükröző, kék vize fölött Szt. Wölfgangot dicséri. A remetét, aki hitével megren­gette a hegyeket. Az írásos emlékek kicsit másként rögzítették a regens­burgi főpap alakját. Valóban elhagyta püspöki székét, és Mondsee kolostorába vonult vissza. De a róla szóló legenda szebb! Lenhardtné Bertalan Emma

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom