Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-08-06 / 32. szám

Evangélikus Élet 1995. augusztus 6. LELKÉSZAVATÁSOK AZ ÉSZAKI EGYHÁZKERÜLETBEN BUDAPEST - ZUGLÓ 1995. július 2-án délután külön­leges módon adott otthont Soly­már Mónika végzett teológiai hall­gató lelkésszé avatásának a zuglói templom. Egy a templomok sorá­ban, amelyekhez az avatandó élete kötődik, mégis kiemelkedik most már azzal, hogy az életre szóló el­hívás megpecsételésének színhelye éppen ez a templom lett. Sokan érkeztek meg hálaadásra és áldáskérésre, hogy az indulás percében is imádkozó közösség vegye körül a lelkészjelöltet. Szá­mára különösen is otthonos at­moszféra uralkodott azzal, hogy a zuglói gyülekezet_gyermek- és ifjú­sági csoportjai is vele örültek ezen a napon. Solymár Mónika hat éve kapcsolódott be a gyülekezet éle­tébe, a teológiai tanulmányok utolsó évét pedig már elkötelezett szolgálattal töltötte el a gyüleke­zetben, megosztva a tanulás és munkavégzés között energiáját és idejét. Szebik Imre püspök igehirde­tésében különösen is hangsúlyossá tette azt a szót, amely az avatásra szóló meghívón szereplő ige köz­ponti kifejezése: áldás. Utalt arra is, hogy a lelkészcsaládból érkező számára ismert a lelkészi hivatás ne­hézsége és szépsége egyaránt, de az elődök hűsége erőforrás is az induló pályakezdő számára. Az édesapa celldömölki, sárvári és budafoki szolgálata élő bizonyságtétel mind a mai napig. Az anyai nagyapának a gyömrői református gyülekezet­ben végzett hűséges munkája pe­dig a múltból is hirdeti a papi élet áldásait. Megható pillanat volt, amikor édesapa és leánya felváltva mond­ták a záró oltári imádságot, az áldás előtt pedig felhangzott a zuglói ijjú- sági bibliaóra tagjainak éneke az ol­tártérben. Ez a kép is hirdette a család és a gyülekezeti közösség létfontosságú erejét a felavatott lelkész életében. Az avatási istentiszteletet köve­tően barátok, ismerősök, hittanos gyermekek és a szülők, testvérek, rokonok hosszú sora köszöntötte a felavatott lelkészt. Nagy örömöt jelentett az ünne­pen az a szeretet, amellyel a legtá­volabbról érkezettek, a sárvári gyülekezeti tagok vették körül egy­kori lelkészük leányát a zuglói templom kapujában. Valamennyi résztvevő együttes vágya és kérése, hogy a választott ige valósága - „mondjatok áldást, hiszen arra hi­vattatok él, hogy áldást örökölje­tek. ” (1 Pt 3,9) - kísétje Solymár Mónika életét. Dr. Szabó Lajos * Segédlelkészi megbízások az Északi Egyházkerületben Szebik Imre püspök felavatott lelkészeket küldött ki szolgálatra: MEGYASZAI ENIKŐ MOLNÁR JÓZSEF RÁC DÉNES segédlelkészt 1995. augusztus 15-től Balassagyarmatra segédlelkészt 1995. augusztus 15-től Oroszlányba segédlelkészt 1995. augusztus 15-től Nagygeresdre RIHAY SZABOLCS VERESS ISTVÁN segédlelkészt 1995. augusztus 15-től Pesthidegkútra segédlelkészt 1995. augusztus 21-től Mezőlakra. Pár hónapja, a nógrádi egyházmegye bemutatásakor olvashattunk he­tilapunkban a lucfalvai gyülekezetről. A kis község a múlt század köze­pén - tudtuk meg a tudósításból - tűzvész áldozata lett, csak a templom maradt meg, de az élet újra sarjadni kezdett körülötte. 1967-ben új pa­rókia, 1975-ben új gyülekezeti terem épült. A templomot a 200. évfordu­lóra teljesen felújították. Az a gyülekezet, amelyik objektumaiban bővül és szépül, ott a hitélet is virágzik. Ennek lehettünk tanúi, amikor a júliusi kánikula és szombat­nap ellenére megtelt a szép kis templom Lucfalván, hogy a gyülekezet imádságos szívvel és hálaadással vegyen részt Megyaszai Enikő ordinálá- sán, lelkésszé avatásán. A szolgálatot Szebik Imre, az Északi Egyházkerület püspöke végezte, segítői Megyaszai László, a végzős teológiai hallgató édesapja és dr. Cser­háti Sándor professzor voltak. A püspök avatási igehirdetése a Zsid 10, 23-24 alapján hangzott. A többi között emlékeztetett a település, a gyülekezet és a lelkészcsalád ünnepére. Lelkésznőt a gyülekezetben még nem avattak. Hagyományra érdemes gondolat: a kibocsátó gyülekezetben történjék a lelkésszé ava­tás. Légy a reménység és a szeretet apostola - mondta a püspök - ebben a reménytelen és szeretetlen világban. A reménységet ajándékba kaptuk, nem hallgathatunk róla. Isten szeretetének tiszta forrásából tudjuk ma­gunkhoz venni a szeretetet. Ott legyen ez valóság, ahol szolgálni fogsz. Amit szeretetből végzünk, az másoknak a boldogságát munkálja. Hű az Isten, aki elhívott, elkísér és megtart ebben a szolgálatban. A lelkészek az ősi confírma éneklésével és egy-egy igével áldották meg új szolgatársukat, majd a gyülekezet felügyelője, Kovács István és a gyü­lekezeti énekkar ezt követően pedig Cserenyi János iskolaigazgató a he­lyi képviselőtestület nevében köszöntötte. A gazdagon terített fehér asztalnál adta át Szebik Imre püspök a fel­avatást tanúsító okiratot. Cserháti professzor a Hittudományi Egyetem nevében „búcsúztatott”, biztosítva a továbbképzés lehetőségét. Végül Kalácska Béla esperes kétszeresen is fogadta a lelkésznőt, egyfelől a nóg­rádi egyházmegyében, másfelől első szolgálati helyére Balassagyarmatra. Kalácska Béla AMIT CSAK KÉRTEK, MEGADJA AZ ISTEN Lelkésziktatás Cinkotán (Folytatás az 1. oldalról) Az Ő útján járva azonban nemcsak szép tervek lesznek, hanem megújult, megerősödött életek is. Ennek elérése, megvalósulása a lelkészi szol­gálat célja és értelme. A beiktatott lelkész a heti ige alapján, Istent magasztalva vallott életéről, szolgálatáról és ter­veiről: yyÁildott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem.” Blatniczky János 1966-ban végzett a Teológián. Pécsett, Cinkotán, Kertán és Maglódon végezte eddig Isten áldó szeretetével szolgálatát. Édes­anyja, testvérei, felesége és gyermekei gyűrűjé­ben mondhatta el őszinte szívvel: „Isten szerete­tét nem vonta meg tőlem”. - Ebben a szeretetben jogosan bízva indulhat tovább a cinkotai gyüle­kezetben végzendő szolgálatokra. így legyen! Az ünneplő gyülekezet Az istentisztelethez kapcsolódóan közgyűlés volt. Köszöntők sora hangzott el. Gyülekezet, barátok, testvéregyházak, a család tagjai kérték Isten áldását az új lelkészre és gyülekezetre. ifi. Kendeh György „...aki boldogít mást, boldog csak az lehet” A SÁRSZENTLŐRINCI EVANGÉLIKUSOK A MUNKANÉLKÜLISÉG ELLEN Gyülekezetünkben először azok­nak a lányoknak a gondja nehezedett ránk, akik az általános iskola elvég­zése után sem továbbtanulni, sem munkahelyet találni nem tudtak. Céltalanul telt az idejük. Számukra rendeztünk háziasszonyképző tanfo­lyamot 1990. január 1-jétől március 31-éig, amelyen heti három délelőt- tön főzés, sütés, kézimunka, egészsé­ges élet, otthonberendezés, kerti munka, varrás, szövés képezték a be­szélgetések és foglalkozások tárgyát irodalmi, történelmi, ének-zenei té­mák mellett. Hat lány vett részt szor­galmasan a tanulásban és a gyakorla­tokban, a tanfolyam végén mégis hi­ányérzetünk volt amiatt, hogy elfog­laltságot nem tudtunk számukra biz­tosítani, s az életmódbeli változás ér­dekében is nagyobb hatások lettek volna szükségesek. Vagyis hosszabb, együttlakásos tanfolyam. A leányok nagyobbrészt hátrányos helyzetű, el­maradott környezetből jöttek. Községünkben nagy a munkanél­küliség (a tsz felbomlott, ipar ide nem települt), ez kikerülhetetlenné tette a munkahelyteremtéssel való foglalkozást is. Segítségünkre jött a Megyei Munkaügyi Központ féléves szőnyegszövő átképző tanfolyam szervezésével, amelyen 16-an vettek részt eredményesen, s július 3-án 16 munkanélküli asszony és leány kezd dolgozni a népfőiskolái szövőmű­helyben. Az Országos Foglalkoztatá­si Álap egyévi támogatást biztosít, az önkormányzat helyiséget bocsát ren­delkezésünkre. A lebonyolítás kere­téül Zsivora György Népfőiskolái A népi motívumok sokasága elevene­dik meg e sárszentlőrinci lánvok-asz- szonyok munkája által Alapítványt hoztunk létre, amely mintegy 650 000 Ft-ot költött az ed­digi munkára (szövőszékek, alap­anyag, berendezés vásárlása stb.), ami adományokból, céltámogatások­ból folyt be. Mostani gondunk a ter- melvényeink értékesítésének a meg­szervezése és jövendő anyagi függet­lenségünk biztosítása. Tanfolyami munkánk mellett meg kell említenem az egy időben folyó és egész telet kitöltő népfőiskolái elő­adássorozatunkat is, amely az uzdi kulcsosházban folyik. Ez egy iroda­lom-, iskola-, helytörténeti gyűjte­mény, kiránduló csoportok, ifjúsági táborok egyre kedveltebb színhelye. Az érdeklődők inkább a felnőtt lakos­ságból toborzódnak, általában 30-as létszámban, ami a 300 lakosú telepü­lésen nem jelentéktelen. Számoltunk már 51 résztvevőt is. A vállalkozás „lelke” és szervezője Renkecz József ny. igazgató. Témák az irodalmi, tör­ténelmi, társadalmi, egészségügyi, helytörténeti tárgyak mellett népdal, népi zeneeszközök, néptánc, gazdasá­gi kérdések, természetvédelem, men­tálhigiénés felmérés eredményei, megélhetési kérdések és így tovább. Kari Jánosné Csepregi Erzsébet lelkész, népfőiskola-vezető GONDOLKODJUNK DOLGAINKON (2) Folytatjuk a gondolkodást ébresztő szakaszok ismertetését dr. Sólyom Jenő kerületi felügyelő jelentéséből. lérmészetszerűen érintette a jelentés az iskola-ügyet is. Néhány éve, hogy újra indultak iskoláink. Sem a vezetésben, sem a koordinálásban nem lehetnek még nagy tapasztalataink, de vannak kérdé­sek, melyeket a mindennapok felvetnek. Erről szól a jelentés egyik szakasza. tyAz iskolákról szóló beszámolók az őszi ülésen esedékesek. Egy kérdésről szeretnék mégis szólni, mely foglalkoztat. A két buda­pesti evangélikus gimnázium együttműkö­dési lehetősége azért, hogy minél több evan­gélikus gyerek juthasson be ezekbe az intéz­ményekbe. Jelenleg még mindkét iskolába az általános iskola negyedik vagy nyolcadik osztálya után lehet bekerülni. Idén összesen három-három osztály nyűik mindkét kor­csoportnak, ami 180-200 gyerek felvételét teszi lehetővé. Mindkét iskolában sokszoros volt a túljelentkezés, bár arról nincsenek adatok, összesen hány gyereket érintett, ha levonnánk a kettős jelentkezéseket. Tény, hogy a Deák téren a kilencedik évfolyamra felvettek tiszta evangélikus osztályt fognak alkotni. Bár a fasori két osztályban csak mintegy hetvenszázalékos az evangélikusok aránya, végül is ősszel a két iskolában összesen közel nyolcvan evangélikus gyerek iratkozhat be a kilencedik évfolyamra. Egészen más a helyzet az ötödik évfo­lyamra felvett kis elsősöknél. A Deák té­ren a most felvetteknek mintegy 85 száza­léka evangélikus. A Fasorban azonban ez csak harminc százalék. Mi várható ez­után? A jelenlegi tervek szerint a fasori gimnázium hamarosan teljesen átáll a nyolcosztályos képzésre, megszüntetve a négyosztályos tagozatot. Ha ez bekövet­kezik, akkor Budapesten mindössze egy osztálynyi evangélikus gyereket vehetünk majd fel az általános iskola végén, amikor már könnyebben engedik el a gyerekeket a város másik feléből, vagy kollégiumba vidékről. Kik fogják akkor megtölteni azokat a kollégiumokat, melyekre annyit áldoztunk?” Kétségtelenül szükség volna a két bu­dapesti iskola közötti koordinálásra an­nak érdekében, hogy elsősorban egyhá­zunk fiataljai juthassanak középiskolai oktatáshoz evangélikus gimnáziumban. De ha a jövő útjai valóban arra vezetnek, hogy kevesebb lenne az általános iskola végén felvehetők száma, s ennek követ­keztében üres helyek mutatkoznának a kollégiumokban, azért ezeket a helyeket be lehetne tölteni más iskolák növendé­keivel. A kollégiumi nevelés hangsúlyt kap a jövőben, hiszen a gimnáziumok az oktatás mellett a nevelés feladatát csak részben tudják elvégezni. Milyen jó len­ne, ha kollégiumaink jeleskednének, hogy evangélikus nevelésű diákokat bo­csátanak ki érettségi után az életbe - füg­getlenül attól, hogy milyen gimnáziumba jártak. Ez a szempont még ott is érvénye­sülhetne, ahol egy-egy régió központjá­ban ugyan nincsen evangélikus iskola, de a bejáró, vagy bentlakó diákok lehetné­nek evangélikus kollégiumok neveltjei!? Egy másik felvetése a jelentésnek idő­közben ugyan megoldás felé mutat, de nem árt gondolkodni végrehajtásán, meg­BUDAPEST-BUDAVÁR Egybegyülekeztünk Isten szent házába, hogy Rácz Dénes, Rihay Szabolcs, Szarka István és Veress István testvéreinket teológiai ta­nulmányaik elvégzése után Krisz­tus Urunk parancsa szerint fel­avassuk a lelkészi szolgálatra. E szavakkal kezdődött az idén 100 éves budavári templomban jú­lius 1-jén, szombaton délelőtt az az ünnepi istentisztelet, amelyen Szebik Imre, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke, dr. Cser­háti Sándor teológiai professzor és Balicza Iván parókus lelkész se­gédletével új szolgatársakat bízott meg az evangélium hirdetésével. A négy fiatal közül ketten is a budavári gyülekezet tagjai voltak, és teológusként részt vettek a gyü­lekezet ifjúsági munkájának veze­tésében. Az ünneplő hozzátarto­zókon, három gyülekezet tagjain kívül ezért is voltak jelen lelkésszé szentelésükön a nyári szünidő elle­nére is mintegy harmincán a vári ifjúság tagjai közül. Szebik Imre püspök igehirdeté­sében az egész Magyarországi Evangélikus Egyház ünnepének, a jövő zálogának nevezte ezt az al­kalmat. A 2Tim 1,9 alapján az idős Pál apostol bizonyságtételéből hit­vallásként emelte ki: Isten az, aki cselekszik - értünk! Ő szabadít meg bennünket bű­neinkből, romlott természetünk rabságából. Ő hív el minket a neki való szolgálatra, és ő az, aki meg­ajándékoz, maradandó értékeket helyez életünkbe. Ezért a lelkészi szolgálatot nem a magunk elkép­zelései, hanem Isten akarata, igéje és az egyház jó rendje szerint kell végezni. Sokszor nem könnyű ez a munka. Hiszen eredményét csak ritkán lehet azonnal meglátni, le­mérni. Csábít a pótmegoldások könnyebb sikert ígérő kísértése, az irodalmi, kulturális, vagy politikai aktivitás, ám a lelkésznek mindig tudatában kell lennie, hogy megbí­zatását az evangélium hirdetésére kapta. Szem előtt kell tartania azo­kat is, akikhez Isten küldi őt, a ki­szolgáltatottság, az árvaság érzésé­vel küzdő embert, aki sokszor el sem tud igazodni egyre bonyolul­tabb korunk problémái között. Nekik kell világosan meghirdetni Isten szeretetét, jó rendjét, mellé­jük kell odaállni pásztori segítség­gel, közöttük kell építeni a gyüle­kezet közösségét. Ezt a szent szol­gálatot bízza Urunk azokra, akik követői lesznek. A gyülekezet imádsága, lelkész­társak áldása vette körül az új lel­készeket, amikor a Bibliára tett és esküre emelt kézzel mondták: „...evangélikus lelkészi hivatásom­nak teljes erőmmel és minden te­hetségemmel megfelelni igyeke­zem...” Az istentisztelet után kedves, meleg alkalom volt a közösség gyakorlására a kápolnában rende­zett fogadás. Szülők, hozzátarto­zók, barátok és gyülekezeti tagok fejezték ki örömüket, jókívánsá­gaikat. Négy fiatal számára véget ért a diákélet. Még néhány hét pihenés­ben lehet részük, de már türelmet­lenül várják őket a gyülekezetek, amelyek eddig lelkész nélkül vol­tak. Isten áldja meg, a gyülekeze­tek pedig segítsék és becsüljék meg szolgálatukat! Balicza Iván SAREPTÁBAN A SZENTLÉLEK ÚJ „ERŐMŰVE” KÉSZÜLT EL A Modori úti „Idősek Otthonában” Szebik Imre püspök új oltárt és úrvacso­rái edényeket szentelt és adott át a szolgálatra július első vasárnapján. Amikor szeretetotthonainkba hívjuk idős testvéreinket, akkor szinte egy- begyűjtjük az „erőtlenségeket, betegségeket és sokfajta csüggedést.” - Az ol­tár s az onnan kiszolgáltatott szentségek - szólt az üzenet 2 Tim 1,7 alapján - Isten „erőműve”, onnan árad a Lélek ereje csüggedt lelkünk, erőtlen életünk gyógyítására. - Azt se gondolná senki, mert „szeretet-otthonainkban” érez­zük igazán, hogy szeretetünk sosem „teljes”, hogy annak mindig „híja van”, hogy mindig marad mellettünk szeretetünkre vágyódó szív éhesen-szomjasan, elégületlenül. Az oltárról - a hangzó igében és Krisztus szent testében és vé­rében Isten szeretete keres, körülölel és megvigasztal minden hozzámenekü- lőt. - S talán az sem mellékes, hogy az Otthonainkban élő idős emberek is ki vannak téve a mindnyájunkat körülvevő sok „zűrzavar” félelmeinek. Bizony nemegyszer „pánikhangulat” vesz erőt némelyik testvérünkön saját sorsa, gyengülő egészsége, meg az ismétlődő „búcsúzkodások” láttán. Valóban nem könnyű végignézni „józanul”, ahogyan egymás után mennek el mellőlünk a temetőbe a vándortársaink! - Az oltárról a „józan vigyázás” és a „reménység- Lelkét" adja nekük az Isten, ami „megtart minket” utunk végéig. Az új szárnyasokért Nagyváti Pál „metszette fába” - őskeresztyén művésze­ti hagyományokat követve. A „főkép” a Földről az égbe - a Golgotától a Megdicsőült Krisztusig egy kapun át vezeti a tekintetünket - hitet, reménysé­get prédikálva. Kétoldalt pedig a „négy evangélista” - a szentségek és SAREPTA szimbólumai csendesítik el az oltár előtt megállókat. - Az intarzia oltára „hétköznap” = Életfája. - Egy kicsit a „vasárnapi oltár” gyümölcsét is jelképezve: az evangéliumból telik erő a hétköznapok küzdelmeihez. De em­lékeztet ez a „fa” minket naponta a természetnek arra a színpompás gazdag­ságára, ami körülveszi a Modori úti Otthonunkban élő Tfestvéreinket. A „SZENTLÉLEK ERŐMŰVÉT” avattuk SAREPTÁBAN - hála érte élő Urunknak! Csizmazia Sándor oldásán. Az egyházaknak adott költség- vetési támogatásról és az ingatlanügyek­ről igy szól a jelentés: ,yA majdnem egy év óta hivatalban lévő szociál-liberális kormány szigorúan őrzi a látszatot, hogy semleges az egyházi ügyek­ben, nem változtatott azon a renden, ami alapján az egyházak költségvetési támoga­táshoz jutnak. Hallatszanak azonban olyan megjegyzések, hogy örüljenek az egyházak, hogy rájuk nem vonatkoznak a költségveté­si kiadásokat megkurtító intézkedések. Ép­pen elég az, hogy az erre az évre kapott költ­ségvetési támogatás nominálisan azonos a múlt évivel Jövőre sem várható több, s az infláció hamarosan kicsivé zsugoríthatja a költségvetésből kapott összeget. Az egykor államosított egyházi ingatlanok tulajdonjo­gának rendezésével kapcsolatban egy éve nem született döntés. Illetékes államtitkár híján a bizottságot nem hívták össze. Nem tudni még mikor és milyen formában újít­ják fel a tárgyalásokat A megszorítások te­hát közvetlenül is érintik az egyházakat. ” Az ingatlanok tulajdonjogának rende­zése bizonyára megindul hamarosan, mert a nemrég kinevezett c. államtitkár, Platthy Iván e kérdésnek kitűnő ismerője és remény van arra, hogy a tárgyalásokat felújítják. De ismerve gazdasági helyze­tünket, nehéz megjósolni, hogy milyen ki­menetelűek lesznek ezek a tárgyalások. Máris szó van arról, hogy a tízéves határ­időt húsz évre nyújtják meg. Mindezek ellenére van mit végiggon­dolnunk. Ebben a gondolkodásban segít­hetjük egyházunk vezetőit. tszm LUCFALVA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom