Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-07-16 / 29. szám

JtLvangeiiK.us -met 1995. julius 16. Lelkésziktatás a szolnoki gyülekezetben Hírek Nyíregyházáról Örömteljes ünnepi eseményre ke^ 'ült sor a szolnoki evangélikus gyüle­kezetben 1995. június 10-én egy kel- emes kora nyári szombat délután. Bácsi Jánost, a gyülekezet közgyű­lése a közelmúltban megválasztott elkészét Halasy Endre a Csongrád- Izolnoki evangélikus egyházmegye esperese bensőséges ünnepi isten- tisztelet keretében iktatta be larókuslelkészi tisztségébe. Átadta a .zolnoki gyülekezet díjlevelét, majd az ősi konfirma eléneklése követke­zett, a jelenlévő lelkészek egyenkén­ti áldása után. Ezek után egyházközségi közgyű­lés következett, az itt elhangzottakat ünnepi jegyzőkönyvbe foglalták. Halasy Endre esperes rövid meg­nyitója után, dr. Münich Béla gyüle­kezeti felügyelő ismertette a lelkész­választás előzményeit, és történetét. Bácsi János nem ismeretlen a szol­noki gyülekezetben, hiszen néhai Fo­dor Ottmár esperes gyülekezeti lel­kész elhalálozása folytán a gyüleke­zet lelkészi állása megüresedett, majd a gyülekezetét az egyházmegye esperese gondozta átmenetileg több mint egy évig hűséggel, becsülettel, szeretettel. A gyülekezet presbitériu­ma az egyházkerület püspökének se­gítségét kérte, aki Bácsi Jánost a szolnoki gyülekezetben történt fel­avatása után a gyülekezetbe küldte szolgálatra, 1992. októberétől. Az az­óta eltelt időben bizonyította, hogy önálló parókusi tisztségre is alkal­mas, a kellő gyakorlati időt letöltöt­te, a gyülekezet és a lelkész egymás­ra talált, kell a fiatal erő a nagy szór­ványban élő hívek összegyűjtésére és lelki gondozására. Ezek után a kö­szöntésekre került sor. Halasi László ev. lelkész Medgyesegyházáról, Tóth Attila evangélikus lelkész az egyház­megye legnagyobb gyülekezetéből a saját tapasztalatait ecsetelve biztatta a pásztorolásra, majd Takács János, az egyházmegye doyenje, a lelkészi kar legidősebbjének a köszöntése következett, később Bízik László lel­kész Pestújhelyről a család és a ro­konság köszöntését hozta, majd Józsa Márton lelkész köszöntője kö­vetkezett. Az evangélikus kar kö­szöntője után Hamar István reformá­tus lelkész a szolnoki református egyház részéről kiemeli a két egyház közötti egymást segítő jó kapcsola­tot. Az egykori gimnáziumi iskolatár­sak köszönetét Pap András reformá­tus lelkész tolmácsolta Vecsésről. Jackó György görög katolikus plébá­nos a Szolnok megyei görög katoli­kusok köszöntését hozta, kiemelte, hogy az evangélikusok és a görög ka­tolikusok is szórványban élnek a me­gyében, ennek következtében a lel­készi munka örömei és gondjai ha­sonlóak. Kövésy Artur, a szolnoki zsi­dó hitközség elnöke, meleg hangon emlékezett meg a néhai Fodor Ottmár esperesről, a korábbi lelkész­ről, akivel rendszeresen együtt tanul­mányozták az Ószövetséget, kérte a hitközség és a szolnoki evangéliku­sok közötti évtizedek óta meglévő jó kapcsolat ápolását és folytatását. Kurdi István a szolnoki methodista gyülekezet testvéri köszöntőjét hoz­ta. Kárpáti Sándor, az Ószolnoki ka­tolikus plébános, a Szolnok legna­gyobb lélekszámú történelmi egy­házának köszöntőjét mondta. Ezek után Szabó László egyház- megyei felügyelő köszöntője követ­kezett, melyben kiemelte, hogy a szolnoki evangélikus lelkésznek soha sem volt könnyű dolga a nagy szór­vány miatt, hiszen több mint 15 tele­pülésen élnek a környéken evangéli­kus hívek; van olyan falu, nem is egy, ahol csak 1-2 hívő él. Bácsi János a gyülekezet története szerint a negye­dik parókus lelkész. Az első lelkész Vető Lajos volt, a későbbi püspök, az ő szolgálata alatt épült a templom, és alakult ki a missziós szórványgyüle­kezet, őt követte Uzon László, a ké­sőbbi budai esperes, akit Fodor Ott­már követett, aki haláláig szolgálta a gyülekezetét, esperesi tisztsége mel­lett, tehát az újonnan megválasztott lelkész méltó elődöket követ. Bácsi János, -a beiktatott lelkész megköszönte a szolnoki gyülekezet támogatását, a hozzászólásokat és köszöntéseket. ígérte, hogy igyekez­ni fog a gyülekezet kéréseit, elvárá­sait teljesíteni. Halasy Endre esperes mint elöljá­rója köszöntötte Bácsi Jánost, ki­emelve a lelkészi munka örömeit és nehézségeit, amelyek - az Isten se­gítségét is megtapasztalva - a lel­készt munkára és szolgálatra serken­tik. Dr. Münich Béla felügyelő zárszót mondott, a közgyűlést berekesztette, és meghívta a jelenlevőket a lelkészi hivatalban tartott „szeretetvendég- ségre”, ahol még néhány óráig kötet­len formában testvéri beszélgetésben volt együtt a gyülekezet és a vendé­geik. Szabó László egyházmegyei felügyelő Beszélnünk kell a homo szexualitásról! A „szabad Nyugaton” némely egyházi körökben polgárjogot ka­pott a homoszexualitás. Ez Jézus­nak, a bűnösök barátjának (Mt 11,19) a követése? Jézus a bűnöst halálosan szereti. De nem a bűnt! De hát nem Isten teremtése-é a homoszexualitás? A reformátorok számára világos és mértékadó volt a biblia tanítása (3Móz 18,22; 20,13.). De ma a „mindent szabad” jegyében meg­feledkezünk lKor 6,12 folytatásá­ról: „..de nem minden használ... ne váljak semmi rabjává!”, s megszü­letett az a nézet, hogy a homosze­xualitás az Istentől teremtett ne­miség egyik formája. A bűneset utáni világban a ter­mészetnek van „selejtje”. Pál az Is­ten magunkra hagyó haragja jelé­nek minősíti Róm 1,18-32-ben a homoszexualitást. Jézus számára az Ószövetség mértékadó. A bűnbo­csátó Jézus sem mondja a házasság­törésen kapott nőnek, hogy csak így tovább, hanem hogy többé ne vétkezzél! (Jn 8,11) A természetben a nemiség célja a fajfenntartás. Az ember fejletlen világrajötte és sokéves fejlődése miatt rászorul anyjára és apjára, valamint anyja is az apára. A férfi és a hő (agyműködésben is) külön­bözik és kiegészíti egymást. Az em­bert a nemek számaránya és alka­ta tartós páros teljes közösségre ter­vezettnek mutatja. A nemiség ezért ennek a közösségnek értékes össze­tartó eleme. Orvosi vélemény szerint csak a férfi homoszexualitásnak lehet testi oka. Ez nyilván a nemi kro­moszómapár jellegéből ered. A homoszexualitás jelentős mértékben mesterséges. Az ókori görögöknél a sportnevelés része. Az iszlám kul­túrkörben a többnejűség hajtja a pár nélkül maradt férfiakat a ho- moszexualitásra. A női homosze­xualitás a férfierőszaktól, az anya­ság terhétől való menekülésből és a háremhölgyek kielégületlensége talaján alakult ki. A homoszexuális az őt elítélő társadalomban állandó társ nélkül marad. Igyekszik új társakat meg­nyerni, ehhez elméleteket gyárt. Bi­zonyos körökben illő a homosze­xualitás, akárcsak a házasságelle- nesség és a művészetnek tisztelt ösztönipar. Ifjak egy nagy mester mellett homoszexuálissá lettek. A társváltogatás mértékét mutatja, hogy egyetlen egyén egy év alatt 150 társát fertőzte meg ÁIDS-szel. Egészséges társadalom nem tá­mogatja a kleptomanias lopását, nem tűri, hogy szadisták kínozzák áldozataikat, paranoiás zsarnok félreállítására megszületik a kísér­let. - Ha műtéti férfivá- vagy nővé tételnél magától értődő egy lélek­tani átnevelés, nem magától értető- dő-e az ilyen segítség homoszexuá­lisok esetében? A homoszexuális sem bűnösebb Isten előtt a többi embernél, de ön- és közveszélyes. Neki is meg kell térnie, Isten előtt bűnösségét elis­merve, bocsánatát Krisztusért kér­ve, a Szentlélek erejével nemet mondva megszokott bűneire. Ter­mészetellenes nemi életükkel sza­kított homoszexuálisok Pál apos­tol gyülekezeteiben is voltak (lKor 6,9-10), de vezetővé egykori ho­moszexuális sem lehetett, hiszen cégéres bűnös nem lehet vezető. Kivételes eset az üldöző Pál, meg is indokolja lTim 1,12-16-ban. Ma nem divat az egyház hitelét jelentő erkölcsre gondolni, s a szabadság­ból a bűn palástját szabjuk (lPt 2,16), ahogy az evangélium tiszta­ságára sem vigyázunk, vitatott kér­désekben pedig nem törekszünk elfogadás kötelezettsége nélkül végig gondolni a szembenálló né­zetét, s feledjük, hogy semmit nem tehetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért! (2Kor 13,8) A homoszexuálisok törvényesí­tett társkapcsolata jobb, mint a társváltogatás. De ennek megdi- csőítése az elváltak újraesketésé- nél (!) is súlyosabb probléma. A homoszexuálisok gyermek örökbe­fogadása veszélyt rejthet a viselke­dési formák átvétele miatt. Tűrhetetlen, hogy Jézusról ho­moszexuális kapcsolatot tételez­nek föl; ez korabeli zsidó környe­zetben lehetetlen. János a men­nyei Jeruzsálemben kívül mara­dóknak minősíti az „ebeket” (Jel 22,15), ami az Ótestamentomban (5Móz 23,19; rév. Károli 23,18) a férfi prostituáltak megjelölése. Dr. Zsigmondy Árpád lelkész volt orvosi kutatóintézeti asszisztens, zsinati teológiai bizottsági tag A gimnázium a templomtoronyból nézve Gyülekezeti élet „Benyomások Kínáról" címmel ve­tített képes előadást tartott Pieter Welge, a Bessenyei György Tanár­képző Főiskola német nyelvi lek­tora, május 14-én este, a gyüleke­zeti teremben. „Oldj fel! Küldj el! Tölts el tűz­zel!” Az országszerte 12 helyen meg­rendezésre került evangélizáció- nak a Hajdú-Szabolcsi egyházme­gyében a nyíregyházi nagytemp­lom adott otthont május 20-án. Az esős idő ellenére - nem csupán Nyíregyházáról és vonzáskörzeté­ből, hanem Debrecenből és a távo­li Köleséről - megérkezett résztve­vőket Szebik Imre püspök köszön­tötte. A nap szolgálattevői Bozorá- dy Zoltán esperes, Bartha István nyíregyházi, és Béres Tamás debre­ceni lelkészek voltak. Az ifjúságot megcélozva indult útjára az az istentisztelet-sorozat, amely minden hónap harmadik va­sárnapján 18 órai kezdettel kerül megrendezésre. Első alkalommal a toleranciáról volt szó. Május 21- én este, a zsúfolásig megtelt gyüle­kezeti teremben először hat fiatal adott elő egy rövid színdarabot, mely arra utalt, hogy a tévesen ér­telmezett „mindent elfogadás” legtöbbször épp az igazsággal szemben válik intoleránssá. Béres Tamás igehirdetésében azt emelte ki, hogy csak az képes igazán tole­ráns lenni, aki szilárd meggyőző­déssel rendelkezik. Győri Mihály az Istennek irántunk tanúsított tü­relméről szólt; még vár az Úr az ítélettel, hogy amíg tart a kegyelmi idő, elfogadhassuk a Jézusban ka­pott új életet. A nyírszőlősi fiata­lok éneket tanítottak, Melich Mi­hály teológiai hallgató pedig den- ckendorű tanulmányútjáról haza­térve köszöntötte az egybegyűlte­ket. Június 18-án, a második üyen al­kalmon a Bozorády Zoltán esperes vezetése alatt álló ifjúsági közös­ség tagjai közül Fenyvesi Zsolt, Bartha Anikó, Pappné Garai Anetta és Molnár József szolgáltak ApCsel 2,42 alapján a gyülekezeti élettel kapcsolatban. A kolozsvári és nagybányai test­vérgyülekezeteket látogatta meg egy autóbusznyi kiránduló, Labor- cziné Sztankó Gyöngyi szervezésé­ben, május utolsó hétvégén. Pünkösdvasárnap hat gyermek lépett az oltárhoz Kálmánházán, hogy először vegyenek úrvacsorát. Konfirmációra való felkészítésü­ket lelkészük, Bozorády Zoltánná végezte. A Luther Márton Kollégium több mint 30 diákja tanévzáró sá­tortáborozáson vett részt Olcs- ván, Laborczi Géza lelkész-igaz­gató vezetésével, május 26-28. között. A fiatalok Dávid király életéről elmélkedtek, de csoport- foglalkozások keretében betekin­tést nyertek a színész-, újságíró- és kézművesmesterség rejtelmei­be is. (ops) Hagyományőrzés a szügyi gyülekezetben 1988-ban szervezték meg elő­ször Szügyben a Nők Világima- napját és azóta újra és újra meg­tartjuk! Űrünk kegyelméből másodszor voltam részese e lélekemelő ese­ménynek. Az elmúlt évben a palesz­tin, idén a ghánai asszonyok hívták imára testvéreinket a világ minden tájáról. Az általuk választott bibliai idézetek, énekek, imádságok, rövid élettörténetek üzenetet hoztak tő­lük, róluk, történelmükről dióhéj­ban. Imáikban felcsendült a béke­vágy is természetesen. Asszonyok, anyák, nők üzentek a föld másik fél­tekéjéről. Életérzéseik mégis azonosak az én asszonyi-anyai-em- beri érzéseimmel. Ez az idő is, melyet a nőnapi imaóra alkalmából töltöttem a gyülekezetünk kis közösségével, úgy érzem, azokhoz is közel vitt lé­lekben, akik hívtak, s üzentek ma­gukról. Azokhoz is közel vitt, akik a világ bármely táján, a világ bár­mely nyelvére lefordítva olvasták, hallgatták ezt a drága üzenetet. Az Imanap üzenete számomra: anyai, asszonyi felelősségünk családun­kért, népünkért, egyházunkért és a világért. Az anya családösszetartó, meleg, megértő, biztonságos gon­doskodása övéiről, felelőssége gyermekeinek érzelmi és erkölcsi neveléséért, lelki életük fejlődésé­ért! A szülők felelőssége a csalá­dok békéjének megőrzésében. A közösség tagjai lelki békességük erejétől motiválva képesek le­gyenek elfogadni a másságot, sze- retetet, megbocsátást gyakorolni embertársaik felé! Ez lehetne Is­ten segítségével, imádságos éle­tünkkel a népek és országok kö­zötti béke biztosítéka is! így való­sulhat meg az est jelmondata: ,A Föld minden ember otthona”, mert Isten minden nép és ember számára teremtette. A Magyarországi Evangélikus Egy­ház (Budapest, 1085 Üllői út 24.) pá­lyázatot ír ki az Evangélikus Országos Levéltár levéltárvezetői munkakör­ének betöltésére. A munkahely: 1085 Budapest, Üllői út 24. A munkakör: az Evangélikus Orszá­gos Levéltár vezetése, az evangélikus szaklevéltárak és gyülekezeti levéltárak szakmai felügyelete és irányítása, a mű­ködő egyházi intézmények és hivatalok irattári ügykezelésének ellenőrzése. Az állás betöltésének feltételei: egyetemi végzettség, levéltári szakkép­zettség, lehetőleg hosszabb levéltárosi gyakorlat, vezetői készség. Az evangé­likus egyházhoz való tartozás előnyt je­lent. Az állás betöltéséhez kapcsolódó juttatásokat személyes megbeszélés so­rán állapítjuk meg a hasonló munka­körben állók illetményének, valamint a szakmai szempontoknak való megfele­lés mértéke szerint. Életünkben oly sokszor a Bib­liából, a könyvek Könyvéből kap­tunk vigasztalást, biztatást, út­mutatást és erőt - nehéz időkben is. Szíveink gyakrabban figyel­hetnék az Úr szavát, igéjét, hogy szűkebb és tágabb környezetünk békességének megőrzésén imád­kozó szívünkkel, életünkkel tud­junk munkálkodni! Hálaadó imádsággal és örömmel fejeztük be együttlétünket és tértünk visz- sza családunkba. A megbízás kezdő időpontja: 1996. január 1. A pályázatot az Evangélikus. Orszá­gos Egyház (1085 Budapest, Üllői út 24.) címére kell beküldeni 1995. au­gusztus 31-ig. A pályázat iránt érdeklődők a fenti címen kaphatnak tájékoztatást a pályá­zat elkészítéséhez és betekintést nyer­hetnek az intézmény munkájába. A pályázatnak tartalmaznia kell a pályázó szakmai életrajzát. Ä pályázathoz mellékelni kell a pá­lyázó legmagasabb iskolai végzettségét igazoló okiratot vagy annak hitelesített másolatát. Be kell nyújtani a pályázónak az in­tézmény vezetésére vonatkozó szakmai programját és szakmai helyzetelemzés­re épülő fejlesztési elképzeléseit. A pályázat elbírálása 1995. szeptem­ber végéig megtörténik. Az eredmény­ről a pályázó értesítést kap. A Magyarországi Evangélikus Egyház Elnöksége Osztrozics Zsuzsanna ig. óvónő Pályázati felhívás EURÓPAI UTAZÁSOK I Reims - gondolatok a katedrális előtt A „legszebb gótikus katedrális” - írják róla az úti­könyvek. Legszebb? Mindegyik a legszebb. Porszem va­gyok, amikor előttük állok, amikor a tekintetemet a ma­gasba repítik a csúcsívek. Szép ez a gótikus csoda. Chartres-ban már félig ké­szen állt a templom, amikor ugyanaz a mester hozzáfo­gott ehhez az újabb müvéhez. Ott már látta, hogy amit alkot, az jó lesz. Mint az Úr a teremtésnél. Befejezvén munkáját, végignézett a világegyetemen. Az alkotásain. „És látá Isten, hogy jó”. így lett a reimsi katedrális a chartres-inak tökéletesí­tett mása. Állok előtte. Hármas kapuzata lenyűgöz. El­tölt a büszkeség! Ember teremtette! Úgy látszik, gyarló­ságunk ellenére is van bennünk valami. Isten képmásai vagyunk. Alkotók! Amikor megépült a templom, és szépségével szédítette a napot, jött egy kőfaragó. Egy másik mester. Egy isme­retlen. Ha előbb él, lehetett volna Krisztus tanítványa is! De később született és kifaraghatta a szobrait. A „Reimsi Angyalt” is. Állok a templom előtt. Nézem a három kaput. Átlé­pek a bal oldalihoz és üdvözlöm őt, az angyalt. A mo­solygót. Nézem széttárt szárnyait, könyökből felemelt jobb kezét. Nézem a mosolyát. „Most és halálom óráján” - mormolom magamban az imát, bár nem vagyok katolikus. Igen, eljön egyszer az a bizonyos óra. Nem tudni, mikor. Nem tudni, hogyan! Vajon tudok-e majd akkor szépre gondolni? Vajon Illyés Gyula látta-e a Canale Grande-t lelki szemeivel, mielőtt elindult volna vele - csak vele - Cháron ladikja? Játszom a gondolattal. Nagy fájdalmaim között majd - bizonyára lesznek, hacsak nem egyik pillanatról a má­sikra megyek el - tudok-e majd visszaidézni valamit ab­ból a sok szépből, amit életemben láttam? Látom-e majd a Pieta-t, a San Miniato al Monte márványoszlo­pait, Siena tigriscsíkos templomát? Vagy a szelíd Notre Dame-ot, királyi fenségében? Egyszerű gótikájának mél­tóságában? Vagy a reimsi katedrálist a mosolygó angyal­lal? Próbálom belevésni az agyamba a látványt. Jó lenne azon a bizonyos órán reá gondolni! Az egyszerű mester remekére! Jó lenne, ha az ő mosolya tessékelne át erről a gyötrő, kegyetlen csatamezőről a megváltás birodal­mába! Vagy talán Orwellnek van igaza? >yA csatatéren, a kínzókamrában, a süllyedő hajón az ember mindig elfelejti azokat a célokat, melyekért küz­dött, mert a teste akkorára növekszik, hogy betölti a vi­lágegyetemet. ” Az exitus is csatamező, kínzókamra, süllyedő hajó. Ezért kellenek a mosolyok! Az angyalok mosolya. Fra Angelico angyalának mo­solya a firenzei San Marco kolostorban. Ahogy kiterjesz­tett szárnyaival köszönti a szűzanyát. Arcán ígéret: a megváltás beteljesedésének ígérete. A madonnák mosolya. Luca della Robbia színes, mázas terrakotta-madonnájának mosolya: a megvaló­sulás mosolya. A „bölcs szüzek" egyikének mosolya a strasbourgi katedrális portálján: a várakozó virrasztás mosolya. Mona Lisa mosolya: a titok birtoklásának mosolya. Milyen mosoly a Reimsi Angyalé? Talán a hit és a sze­retet mosolya. Az egyszerűség és a tisztaság mosolya. A derű mosolya. Szárnyát kitárva, jobb kezét könyökből felemelve int. Nekem int? Ha abban az órában rá tudnék gondolni! Titokzatos mosolyára. ígéretes mosolyára! Ahogy kezét felemelve int, hogy tessék, ez az a kapu, amely a menny­országba vezet. „ Tessék átlépni rajta ” - mondaná. És én átlépnék a kapun, és belépnék a mennyország­ba. Abba a mennyországba, amelyet modem komnk ki­égett hite megtagad. Lenhardtné Bertalan Emma Nem érünk rá... Mielőtt elindulok a templomba, egy mondatot szólok az én Gazdámnak: Úr Jézusom, tedd meg hogy min­denki meghallja a harangszót! Hiszem, ez is imádság. Két konfirmált fiú gyötri a kerékpárt teljes száguldással. Amikor meglátnak, visszafordulnak, mert „rosszat sejte­nek”. Igen ám, de szemben velük, jön egy állandó temp­lomjáró asszony, aki megszólítja őket: gyerekek, hát a templom? Nem érünk rá, válaszol egyikük olyan büszke­séggel, mintha vitézzé avatási ünnepségére menne. Csat­lakozik hozzájuk egy harmadik is. Aztán végig és vissza, száguldoznak a faluban istentisztelet idején. Eszembe jut a költő két sora: „...lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs virága, mert most nem a virág ha­nem a gaz burjánzik földön-szívben a sok eső és a sok bűnbaktérium miatt, és az ilyen lelkületet így nevezem: gengszterpalánták lesznek konfirmáció után? Lesz-e gyülekezet, ha házasságkötésig csak templom mellett járnak az utódok? Nemzedékem az akkori időben sírt vasárnaponként, mert nem jutott a sok testvér miatt mindegyiknek cipő, hogy elmehessen a másik faluban lévő templomba, me­zítláb, vagy csizmában nyáron szégyenlettünk volna el­menni. Hiszem, azok a gyermekkönnyek emlékezetében vannak az Úr Jézusnak, és később pótolta a lábbeliket is... Milyen gyerekek, akik csak ezt tudják adni a szülők­nek, vagy milyen szülők, akik ezt tudomásul veszik és nincsen intő szavuk. Vajon ez is hozzátartozik a szemé­lyiségi jogokhoz?! Nem hinném. Ki fogja most a másik kezét és ki vezeti most a másikat? Nekünk szüléink fog­ták kezünket és mi boldogan szorítottuk azt a meleg szülői kezet, most pedig a gyerekek vezetik a szülőket, de hová, merre, milyen irányba viszik? Tegye minden felnőtt szóvá, mit dobnak el a gyerekek, az ifjak, ha nem érnek rá Istennel találkozni!!! Böröcz Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom