Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-12-03 / 49. szám

Evangélikus Elet 1995. december 3. AZ ORSZÁGOS PROTESTÁNS NAPOK ESEMÉNYEI 100 éves a budavári templom Az ünnepi istentiszteletet a szo­kott reformációi programokkal összekötve előadássorozat előzte meg. Egy héten át, estéről estére népes gyülekezet hallgatta a gaz­dag programot. Az esték hármas pilléren nyugodtak. A közös kö­nyörgés és igeolvasás után előadá­sok hangzottak fel a gyülekezet történetéből. Dr. Fabiny Tibor, Benczúr László, Keszthelyiné Sztéhló Sára, Madocsai Miklós és Szabó László álltak a mikrofon elé. Mindannyian úgy tekintettek a múltba, hogy a jelen örömét, s a jövő Istenbe vetett reménységét építették a gyülekezet jelenlévő tagjaiban. Az előadásokat muzsika követ­te. Néha ez látványos megmozdu­lást jelentett (a gyülekezet Schütz Kórusa - Csorba István vezetésé­vel), néha szóló éneket (Benczúr Erzsébet - Fasang László kíséreté­vel). Volt orgonamuzsika (Peskó György orgonaművész-kántor em­lékezett vissza, az orgonaépítés időszakára és 35 éves kántori szol­gálatára, majd szép kompozíciók megszólaltatásával „illusztrált” be­mutatót tartott a regiszterekről) és volt magávalragadó gitármuzsika (Morvay Éva és Tornai Péter gitár­művészek előadásában). S hallha­tó volt a különleges képességű Cantus Corvinus Énekegyüttes - ők Bach imádság-motettáját szólal­tatták meg: Jöjj, Jézus, jöjj! (Komm, Jesu, komm!). Az esték igehirdetéssel fejeződ­tek be: részben a gyülekezet jelen és volt lelkészei, részben pedig a finn-német-kolozsvári testvérgyü­lekezetek lelkészei hirdették az evangéliumot. Méltó emlékezés volt ez a hét az eseménydús múltra, s nagyszerű előkészület a vasárnapi ünnepi is­tentiszteletre. KH * Az ünnepi istentiszteleten vala­mennyi testvérgyülekezet képvi­seltette magát. Kouvolából (Finn­ország) Mikko Reijonen lelkész, Schrobenhausenből (Németor­szág) Hans Joachim Pittius fel­ügyelő, Nürnberg St. Sebaldus gyülekezetét dr. Ingeborg Böckel képviselte, és ott volt a kolozsvári gyülekezet és az erdélyi evangéli­kusok képviseletében Mózes Árpád püspök. Valamennyien szolgáltak a liturgiában és köszöntötték a ju- bilálókat. Az igehirdetést Szebik Imre püs­pök tartotta Mt 5,14 alapján. 1895. október 23-án Scholtz Gusz­táv püspök felszentelő igehirdeté­sének volt ez a textusa. Ő nevezte a budavári gyülekezetét és temp­lomát „hegyen épült városnak”, és ebben foglalta össze az ige üzene­tét Szebik püspök is. Az egyház nem elrejthető. Nem rejthető el hitünk fényének világossága - Is­ten közelségében élhetünk. Nem lehet elrejteni az igazság lobogó fáklyáját, de hűségünk sokszor pislákoló mécsesét sem. Isten hű­sége őriz minket, és nem közöm­bös, hogy a „hegyen” hogyan szol­gálunk! Stúr Dénes felügyelő olvasta fel a gyülekezet ünnepi nyilatkozatát, felolvasta a történeti összefogla­lást, melyet Madocsai Miklós ny. lelkész készített el, de nem tudott jelen lenni. Sokan osztották meg a gyülekezet örömét jelenlétükkel, köszöntésükkel, így Bálint László esperes, dr. Kiszely István alpolgár­mester, dr. Nagy Gyula ny. püspök, Irene Csontagh a németajkú gyüle­kezet, és Csorna Aronné segédlel­kész a református gyülekezet ne­vében. Ünnepelt és emlékezett a gyüle­kezet énekkara is, a Schütz Kórus. Nevéhez méltóan Schütz: A 12 éves Jézus a templomban című bibliai művét adta elő szólistákkal, fuvola- és orgonakísérettel Csorba István karnagy vezetésével. A 150 éves gyülekezet 100 éves templomában egy héten keresztül így adott hálát Isten megtapasztalt szeretetéért, templomáért és az igehirdetők, „bizonyságtevők fel­legéért”. A Protestáns Kulturális Est az idén a MOM Művelődési Ház­ban zajlott le. Igen nagy volt az ér­deklődés, a tavalyinál nagyobb te­rem jól befogadta a megjelente­ket. Dr. Bóna Zoltán főtitkár meg­nyitója után a Lutheránia Ének- és Zenekara F. Tündér: Erős vár a mi Istenünk I kantátáját adta elő Kamp Salamon vezényletével. Ká- nyádi Sándor erdélyi költő tanú­ságtétele és versmondása az igaz­ságra és a szabadságra mutatott. Üdítő újdonságként hatott a bap­tisták Újpesti Harangkórusának né­hány száma, valamint a Gryllus testvérek bemutatója legújabb mű­vükből, a Hegyi beszédből (Sumo- nyi Zoltán verseire írták). Az est mondanivalóját versekben foglalta össze Incze Ildikó, Balikó Tamás, Csíkos Sándor és Lórik Levente. Az üzenet tovább zengett az egyesített három kórus előadásában. A Rá­day Kórusból, a Pestszenterzsébet Református Gyülekezet Énekkará­ból és a Baptista Ifjúsági Kórusából alakult hatalmas kórust Máté Já­nos, Takaró Mihály és Kovács Ist­ván vezényelte. Az Országos Reformációi Ünnepélyt a kispesti baptista imaházban tar­tották. Itt dr. Hegedűs Lóránt re­formátus püspök igehirdetését hallgatták meg a jelenlévők. lKor 4,9 alapján szólt arról, hogy „látvá­nyosságává lettünk a világnak”. Az Isten színházának megvan a dicső­sége. Krisztus szavát zengjük bele a világba, azt, hogy feltámadott és él, azt, hogy megtérésre, újjászüle­tésre hív és mi is megkaphatjuk ajándékát, hogy hallgatói es befo­gadói lehetünk igéjének. Dr. Reuss András rektor előadá­sának címe ez volt: Reformátori hittel a pluralista társadalomban. A többszínűség megtalálható az egy­házban, de maga a hitünk nem pluralista. Mi tudjuk, hogy két úr­nak szolgálni nem lehet. Egyedül Jézus Krisztus az, akié az üdvös­ség. Nem lehetünk fundamentalis­ták, hittel fogadjuk, hogy az egy­háznak mindig meg kell újulnia, reformációra van szüksége. Az ünnepi liturgiában a MEÖT tagegyházainak képviselői vettek részt, a pestszent erzsébeti és kis­pesti baptista énekkar szolgálata tette teljessé az ünnep üzenetét. T. BÚCSÚ A TEMPLOMTÓL Bontásra kerül a keszthelyi templom Megszokott dolog, hogy lapunk­ban szinte hétről hétre templom­renoválás utáni hálaadásról, új templom felszenteléséről számo­lunk be. Annál nehezebb szívvel tettem eleget a lelkésznő meghívá­sának, amikor október 31-ére a templomban tartandó utolsó isten- tiszteletre hívott meg. Templom­bontás? Miért? - kérdezhetjük. A templom külső renoválása kap­csán tetőfedő mesterek indultak munkába, hogy új cserepezéssel megóvják a templomot a beázás­tól. És akkor derült fény a nagy ve­szélyre: amikor a templomot épí­tették, nem került betonkoszorú a falak tetejére, hanem vastag fe­nyőgerendát fektettek le és abba csapolták bele a szarufákat. Mind­ez 1928/29-ben történt. Azóta be­ázás, a „természetes” kopás foly­tán elkorhadt a gerenda, megcsú­szott a tető és kezdte nyomni a fa­lat kifelé. Sajnos, az alapok sem bizonyultak megfelelőnek, így a fal töve is megmozdult, összedőléssel fenyegetett az erős nyomás. A munkások nem kezdhették el munkájukat, mérnököt, szakértőt kellett hívni, és azok életveszélyes­sé nyilvánították az épületet. Szin­te egyik napról a másikra erős ge­rendákkal kellett megtámasztani a falakat kívülről, a mennyezetet bent a templomhajóban pedig alá­dúcolni. Nagyné Szeker Éva, a gyülekezet lelkésze mondta ezt el szomorúan, amikor megálltunk a templom előtt. A padokat, orgonát már el­szállították biztos helyre, a gyüle­kezet a feldúcolt tető alatt kön­nyes szemmel gyülekezett össze, hogy egy utolsó istentiszteleten búcsút vegyenek szeretett templo­muktól. Az volt a kérésük, hogy úrvacsorái istentisztelet legyen az utolsó alkalom, ezzel is azt erősí­tették meg, hogy Jézussal való szo­ros közösségben, egymás kezét fogva fogadják ezt a csapást, és re­ménységgel indulnak neki az egye­lőre még homályos jövendőnek. A lelkésznő Ezsd 3,10-13 verse­it olvasta fel. Ez volt az alapkőleté­tel igéje. Az ószövetség papjai, le­vitái és férfíai „hangosan sírtak” a régi felett, amikor szemük láttára az új templom alapját rakták le, sokan pedig hangosan örvendez­tek. Ujjongás volt az könnyek kö­zött. Ennek a generációnak pedig könnyek között kell várnia, míg uj­jonghat az új templom alapjánál. Schmidt János, a gyülekezet tisz­teletbeli felügyelője - aki még a templom felszentelésének tanúja volt - foglalta össze röviden a gyü­lekezet és a templom történetét. A kezdet a 17. századra megy vissza, majd 1856-ban gyűlt össze újból a gyülekezet. 1928-29-ben épült fel a templom, augusztus 4-én szen­telte fel Kupi Béla püspök. Az úrvacsorái istentisztelet után a gyülekezet sorban az oltár elé já­rult, és az ott elhelyezett kicsiny gyertyákat egy már ott égő nagy gyertyáról meggyújtották. Volt, aki égő gyertyáját letette az oltár kö­vére és az ott hamvadt el, volt, aki magával vitte haza, hogy képlete­sen „átvigye” majd lángját és fé­nyét az új templomba. Mert lesz új templom. A város önkormányzata máris segített, és tágas telket bocsátott rendelkezés­re, hogy felépülhessen az új temp­lom, az egyházi központ. Ezen az istentiszteleten nagyon sokan voltak. Reformátusok is, lel­készükkel, Kuti Gézával az élükön. Katolikusok és más felekezetek tagjai is, akik könnyes szemmel búcsúztak és vitték magukkal e templom fényét. Reméljük, az új­nak építését is ilyen figyelemmel és együttérzéssel kísérik majd. Az idei Országos Protestáns Na­pok eseményei között a keszthelyi búcsúzás könnyes szemű gyüleke­zete indítson minket testvéri sze- retetre irántuk. A veszteségben is le­het ünnepelni: re­ménységgel! TAPOLCA A keszthelyi láto­gatás napját ki­használva, sikerült betekinteni a szór­ványok életébe is. A meglátogatott szórvány a tapolcai gyülekezet volt. A húszezer lakosú egykori „bányászvárosban” mind­össze 130 református, és 100 evan­gélikus él. A közös templom 1935-36-ban épült. Érdekessége és jellemzője a lelkipásztorolás­nak, hogy mindkét lelkész Keszt­helyről látja el a szolgálatot már 1926 óta. A gyülekezet nagyon öntevé­keny. A város vérkeringésébe is ak­tívan bekapcsolódtak. Még a lelké­szeket is meglepték öntevékeny munkájukkal, mikor bekapcsolód­va a „Virágos Tkpolcáért” mozga­lomba, udvart rendeztek, templom környezetét hozták rendbe, virágo­kat, bokrokat ültettek. Az október 25-i szeretetvendégségen vették át a mozgalom keretében elnyert 2. helyezésükért kapott díjat. Forga­tott ezen a városi TV is - így szüle­tett meg velük az együttműködés - és a halottak napján a temetői is­tentiszteletet közvetítették. Valamikor 1860 táján evangéli­kus lelkész lakott a városban, Tamóczai Balázs személyében, akit összeesküvés vádjával bíróság elé idéztek és onnan nem tért vissza. Szabó Mihály felügyelővel, Saj­tos József gondnokkal és feleségé­vel, Török Krisztina kántorral és Abrahám Andrásné egyházfival be­szélgettünk a gyülekezet pezsgő életéről. „A szeretet hódít” - mondták és ez segít az öntevékeny munkában. tszm Hálaadó nap Felsőpetényben és Nógrádon Két esztendő kitartó munkájá­ért adtunk hálát Felsőpetényben. Kis templomunk, mely elmúlt 210 éves, kívül-belül megújult. Az ün­nepség egyik meghívottja találóan mondta: ragyogóvá lett. Az Úr há­zához illő külső és belső tisztaság emlékeztet, hogy aki ide belép, Is­ten jelenlétét tapasztalja és ő maga is megtisztulhat, megújulhat Jézus Krisztus által. E gondolatok jegyében hangzott az ünnepi istentiszteleten Szebik Imre püspök prédikációja a 27. Zsoltár 4. verse alapján. Istennek köszönjük, hogy a templom a ma­ga szépségében hirdetheti az ő di­csőségét - hangzottak a prédikáció bevezető szavai. Neki a legszebbet szabad csak adnunk, de a község ékessége is a templom. Tornyával az ég felé mu­tat, ahonnan jön a segítség és az áldás minden ember számára. Legyen ez a zsoltárvers mind­annyiunk imádsága. Ajándékozza meg Isten a gyülekezetét a temp­lom utáni vágyakozással! A templom az Istennel való kö­zösség helye: MENEDÉK Ugyan­akkor a templom Isten SZOLGÁ­LATÁNAK a helye is. Végül azért is imádkozik a zsoltáros, hogy LÁTHASSA AZ ÚR JÓSÁGÁT. Ha így megnyílik a szemünk, ak­kor talán másképp szemléljük a magunk életét is. Érre nyújt alkal­mat ez a mai ünnep is. Az istentisztelet után, ünnepi közgyűlés keretében ismertette Benyusovics Ervin felügyelő a gyü­lekezet elmúlt években tett erőfe­szítéseit és a templomfelújítás me­netét. Ezután Zólyomi Mátyás lel­kész köszönte meg a gyülekezet ál­dozatkészségét. Ünnepségünket Németországból jött vendég is megtisztelte Reiner Rinne szemé­lyében, aki a német protestáns egyházak szervezetének delegá­ciójával érkezett Magyarországra. Á hálaadó nap délután Nógrá- jdon folytatódott, ahol a gyülekezet nagy áldozatvállalással felújíttatta orgonáját. Az ünnepséget Trajtler Gábor orgonaművész szép előadá­sa tette emlékezetessé. Bach, Pachelbel és más szerzők művei­nek megszólaltatásával mutatta be, mit tud a sok munkával és fá­radsággal felújított orgona. Az ün­nepséget itt is Szebik Imre püspök igehirdetése gazdagította, aki szol­gálatában az egyházi zene, ezen belül is az orgona jelentőségéről szólt. Az orgonamuzsika is a misszió eszköze lehet - mondta a püspök. Közelebb visz Istenhez, segít el­mélyedni az áhítatban, Isten imá­datában. A zene szépsége, harmó­niája arra az Úrra mutat, aki a mi életünkben is a szépet, a harmó­niát munkálja, hogy boldog legyen életünk. Ezért dicsérjük őt! Az istentisztelet végén Dobos Vince, a gyülekezet felügyelője mondott köszönetét mindazok­nak, akik az orgona felújítását elő­segítették adományukkal, illetve munkájukkal. Köszöntötte Sípos István és Tamai Endre orgonajaví­tó mestereket, akik újjávarázsol­ták a régi hangszert. Nagy öröm volt a gyülekezet számára, hogy az ünnepségen részt vett Bakay Beat­rix segédlelkésznő, aki e hónapban kezdi meg szolgálatát a Nógrádi Gyülekezetben. Az ünnepség fénypontja volt az énekkar szolgálata. Jézus szavát szólaltatták meg: „Jöjjetek énhoz- zám mindnyájan, akik megfáradta­tok és megterheltettetek és én meg- nyugosztlak titeket. ” (Mt 11,28.) Jé­zus békessége, töltött el minket ezen a napon. Éreztük, velünk volt és velünk marad kegyelmével. Zólyomi Mátyás Hírek Nyíregyházáról A nyár folyamán a gyülekezet fiataljainak több korosztályban és több helyen is tartottak táboro­kat. Bozorády Zoltán esperes vezetésével két csendes­hét megrendezésére is sor került Sátoraljaújhelyen. Laborczi Géza és Sztankó Gyöngyi Olcsván szervezett Jcét konferenciát körzeteik fiataljainak. Tiszadobon immár hatodik alkalommal került sor az ökumenikus nemzetközi tábor megtartására, határon túli magyar fiatalok és lelkészek részvételével. Eközben a havi rendszerességgel tartott egyházze­nei alkalmak sem maradtak el. „Lutheránus zenei ud­Az Olcsván konfirmáltak var” elnevezéssel két szabadtéri hangversenyen is gyönyörködhettek a nyíregyháziak, a lelkészi hivatal teraszán. Július 2-án a Nagyvarsányi Baptista Gyüleke­zet rézfúvósai, augusztus 6-án pedig Nagy Csaba táro­gatóművész adott koncertet - utóbbihoz zenetörténe­ti előadás is kapcsolódott. A szeptemberi alkalmon - szerencsés egybeesés folytán - a Cantemus által szer­vezett nemzetközi kórustalálkozó résztvevőit hallgat­hatták a gyülekezet tagjai is a Nagytemplomban: köz­tük a japán Aoi Tori kórust és a finn Jalasjärvi Ifjúsági Kórusát, valamint a Pro Musica Leánykart. Október 1-jén pedig Finta Gergely orgonaművész ajándékozta meg hallgatóságát csodálatos játékával. ­Világi zenei és kulturális rendezvényeknek is helyt adott a Nagytemplom. Augusztus 5-én a „Magyar Bé­keszövetség” által a hirosimai katasztrófa emlékére rendezett hangversenyen Lehotka ,Gábor játszott. Szeptember 6-án pedig a „Nyírségi Ősz” eseményei­nek nyitóalkalmán Kovács Endre adott koncertet. Hosszú évek óta nem volt lelkészavatás Nyíregyhá­zán, így különösen is nagy eseménynek számított I mind a gyülekezet, mind a lelkészek számára - Mol­nár József, végzett teológus avatása, amelyre július 9-én került sor. Szebik Imre püspök a nagyszámú je­lenlévők imádságával kísérve indította útjára egyhá­zunk legfiatalabb lelkészét, aki azóta Oroszlányban szolgálatba is állt. Augusztus 12-13-án a kiskőrösi gyülekezet presbi­terei látogatták meg a nyíregyháziakat, Lupták György lelkész vezetésével. Ez alkalommal a nagytemplomi istentiszteleten a vendég lelkész szolgált igehirdetés­sel, és a két nap alatt számos alkalom nyűt a találko­zásra, ismerkedésre. A Kossuth Gimnázium tanévnyitó istentisztelete szeptember 1-jén, a gyülekezet hittanosainak tanév­nyitója pedig szeptember 3-án volt. Szeptember 10-én Gáncs Péter, nagytarcsai lelkész, a Rádió­misszió munkatársa hirdette az igét, délután pedig szeretetvendégség keretében tartott előadást a misszió fontosságáról. Ezen a vasárnapon a geren- dási gyülekezet egy csoportja is kirándulást tett autóbusszal Nyíregyházán, lelkészeik, Baranka György és Baranka Mária vezetésével, s részt vettek az istentiszteleten. Szeptember 13-án az esti istentiszteleten a Tisza- dobi Nemzetközi Ökumenikus Tábor vezetői - részben határon túli lelkészek - szolgáltak bizonyságtétellel. Az alkalmon elhangzott Gryllus Dániel-Sumonyi Zol­tán: „Hegyi beszéd” című műve is, Gryllus Dániel és Gryllus Vilmos előadásában. Szeptember 15-én a Bor- sod-Hevesi és a Hajdú-Szabolcsi egyházmegyék közös LMK-ülést tartottak a rozsrétszőlői „Bethlehem” Gyülekezeti Házban; Szebik Imre püspök előadása „Népegyház, missziói egyház, hitvalló egyház” témá­ról szólt. Másnap Szebik püspök felavatta az EM- MAUS Szeretetotthon új, húszágyas épületszámyát. Az egésznapos hálaadó rendezvényen köszöntőt mondott a varos polgármestere, Csabai Lászlóné is. A Cantemus énekkar hangversenye mellett a modem zene is képviseltette magát Győri János Sámuel Her- mons együttesének jóvoltából. Szeptember 17-én a Kistemplomban gyülekezeti csendesnapot tartottak „Isten szeretetének különcei” címmel. A szeptember 24-én tartott „Aratási hálaadó ünne­pet” a városi TV is rögzítette. Ugyanezen vasárnap délutánján a „Rokkantak napja” alkalmából ökume­nikus istentiszteletet tartottak mozgássérült ember­társaink számára. Az alkalomra a Start Rehabilitációs Vállalat dolgozói tolókocsik számára szolgáló feljárót építettek a templom lépcsőjéhez. Szeptember 29-én a Kossuth Gimnázium elsősei tettek fogadalmat I szüleik jelenlétében - arra, hogy jó magaviseletükkel, szorgalmukkal öregbítik alma materük hímevét. Ézt követően az igazgatótanács tagjai, és a hitoktatók ünnepélyesen a diákok ruhájá­ra tűzték az iskola jelvényét. Isten iránti hálával gondolhatunk arra, hogy az ilyen „rendkívüli” események mellett a vasárnapi is­tentiszteleteken, kazuális alkalmakon, hittanórákon, bibliaórákon is hangozhat az evangélium. Ehhez kér­nek lelkészeink sok erőt, és Urunk áldását. (ops)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom