Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-04-16 / 16. szám

Evangélikus Élet 1995. április 16. 33 JÍ*ÍS GYERMEKEKNEK A FIATALOKNAK Nehéz volt fölfelé az út. Bokrok, sziklák, veszedelmes kőomlások, mélységeket rejtő szakadékok nehezítették a járást, próbára téve kitartást, bátorságot. De mi vár ott fönt? S főleg mi van odaát? A hegyen túl? - megválaszolatlan kérdések voltak addig a pillanatig... ...De egyszercsak mindenre fény derűit. Urunk, keresztutad gyötrelmeit olykor mi is meg kell, hogy ízleljük életünkben. De húsvéti feltámadásod híre minket is felemel, hogy túl fájdalmon, próbákon és halálon, elénk táruljon a nagyszerű látvány: Túl a földi vándorláson az örök élet vár ránk, ahol Veled lehetünk mindörökre, Veled, aki harmadnapra legyőzted a halált! BIBLIAI „KI-KICSODA” Magdalai Mária Mária a Genezáret-tavának partján, Tibériás és Kapermaun közt fekvő Magdalából származott. Mi­után Jézus meggyógyította, az Úr egyik leghűsége­sebb női tanítványa lett. De nem csak életében volt hűséges Jézushoz. Miután Jézust sírba helyezték, Má­ria két asszonytársával elindult, hogy ahogy az szoká­sos volt, bekenjék az elhunyt testét kénetekkel. A há­rom asszony viszont üresen találta a sziklasírt. Ekkor Mária elfutott a tanítványokhoz, hogy elmondja ne­kik, mi történt. Péterrel és Jánossal tért vissza az üres sírhoz. Miután a tanítványok, látva, hogy az asszo­nyok igazat mondtak, ismét eltávoztak a sírtól, Mária még ott maradt, és egymagában sírdogált. Amikor azonban hátrafordult, látta, hogy Jézus ott áll, de nem ismerte fel, hogy Jézus az. Jézus így _szólt hozzá: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” O azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá: „Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hova tetted, és én elhozom.” Jézus nevén szólította: „Má­ria!” Az asszony ekkor már felismerte, hogy a Mester az, akivel beszél. Azután Mária ismét visszatért a tanítványokhoz, és hírül adta nekik: „Láttam az Urat!” FERI BÁCSI JÁTÉKAI „Hol van megírva?” [□□□□□□□□, ! Sliiü I [□□□□mánál Egy ismert mondatot kell megtalálnotok az Újszö­vetségben. A mellékelt ábrán minden téglalap a kere­sett mondat egy-egy betűjét jelöli. Hétről-hétre meg­adok egy-egy magánhangzót, amely a keresett igében szerepel. A játék négy héten keresztül tart majd. A he­tente közölt magánhangzókat ábécé sorrendben is­mertetem. Most, a második fordulóban az „á” betű van soron. Azok, akik hamar rábukkannak a helyes megfejtésre, hétről-hétre plusz kérdésekre is válaszol­hatnak, s így gyarapíthatják pontjaikat. Beküldendő a keresett mondat, és az, hogy hol van megírva! A plusz kérdés most a következő: Hogy hívják azt a helyet, ahol Jézus keresztje állt, és mi a jelentése ennek a névnek? Kérlek benneteket, hogy megfejtéseiteket a lap dá­tumát követő keddig adjátok postára! Megfejtés A „Komplikált” címet viselő játék helyes megfejtése: Lá­bán. Sok jó megoldás érkezett. A beküldők névsora a követ­kező: Bánki Renáta (Inota); ifj. Bors Zoltán (Felpéc); Davi- dovics Ágnes (Budapest); Donáth Ferkó (Ózd); Fancsali Ifjúsági Kör; Grósz Eszter (Nagybörzsöny); Hegedős Ákos és Szentpéteri Miklós (Deák téri gimnázium); Héja Gábor, László és Antal (Csepel); Hugyecz Kornél (Patvarc); ülés Adél (Egyházasdengeleg); Kardos Anita (Fancsal); Marthon Ildikó (Bököd); Németh Anita (Jánosháza); Németh Csilla (Somlószőlős); Nuszpel Mónika és Krisztián (Soltvadkert); Világi Dávid (Győr); Zalán Péter (Budapest); Zombori Ani­kó (Budapest); Zombori Réka (Budapest). Mindnyájatoknak gratulálok! De la is volt a rejtvényben szereplő Lábán? A sok helyes válasz közül most csak egyet, a Fancsali Ifjúság megoldását közlöm: Lábán Jákob és Ézsau édesanyjának, Rebekának volt a testvére. Hozzá menekült Jákob Ézsau haragja elől. Ott ismerkedett meg Lábán lányaival, Leával és Ráhellel, akiket feleségül vett... A dicséret mindannyiótoknak jár, a sorsolás viszont ezút­tal Marthon Ildikónak kedvezett, így ő kap jutalmat is! Húsvéti harangjáték Mit hirdetnek a húsvéti harangok? Ha helyes sorrendben szólaltatod meg őket, neked is elárulják csodálatos üzenetüket! A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyönk, Petőfi u. 359. Ami egy kiállításból megmaradt - nyugalom, béke, döbbenet, hit Vannak emberek, akik még zavartalan harmóniában élnek a természettel. Ez Kunkovács László „A mongol- altáj kazakjai” című kiállításának az alapgondolata. Pe­dagógus, akinek lételeme a falukutató munka s néprajzi, szociológiai képeiből, kultúrtörténeti tárgyú fotóiból 1983 óta rendez kiállításokat. Tárlatai hét országban hétszáz bemutatón hozták közelebb egymáshoz a népe­ket. Ma, amikor a magyarság története annyira foglal­koztatja a kutatókat, mind többen fordulnak kelet felé, érzik, hogy „kultúrák bölcsője ez a táj, a népregék szerint a világ közepe, ahová az égig érő fa gyökeredzik, a felső világba átvezető. Ezt megélni, ezért kellett az Altájba jönnöm” - úja a „Magyar Művészetért-díjas fotómű­vész. Egyik sokakat foglalkoztató kedves képéről ő ma­ga a következőket úja: „... Nem mondtam neki semmit, de látta, hogy fényképezek és gondolhatta, ez most fon­tos. Felkúszott a kurgán tetejére és meztelen kis karjait széjjeltárta. Szálkeresztté formált testével kijelölte magát a végtelen térségben és átölelte azt. Ősei halomsírjánál a kazak kisfiú meg én egyetlen szó nélkül is értettük egy­mást és a lényeget. Kivételes helyzetekben érezhetőd: cselekvéseid nem percnyi meggondolásaid szerint történ­nek, magasabb vezérlésnek engedelmeskedtél..." A Nép­rajzi Múzeum kiállításáról az Operaházban rendezett kiállításra mentünk. Különös bemutató volt: a szépség­ről, a belső kitárulkozásról valló képek mérnöktanár festője soha nem tervezte képei nyüvános bemutatását. Defy István a maga örömére festett és hozzátartozói megajándékozására. A Budapesti Történeti Múzeumba: „Az új világrend rajzokban és szobrokban” címmel az Egyesült Államok Budapesti Nagykövetségének kultúrattaséja, Peter Becskehazy nyitotta meg Patrick Oliphant kiállítását. A szovjet birodalom bukásával nemcsak Európa, hanem az egész világ felkavarodott. Felvételeivel, grafikáival az átrendeződés nehéz időszakában, az új korszak hajnalán Kelet és Nyugat polgárai életére kíván rámutatni. Leg­megdöbbentőbb grafikája a két szembenálló gránát fel­irata: ez egy tisztességes, Istent tisztelő, zsoltárt éneklő, békét szerető, templombajáró gránát - ez egy valóban gonosz, nem hívő, hasznavehetetlen háborút akaró, kommunista, ateista, nukleáris fegyver”. Figyelmeztetés, összegzés? Mennyivel megnyugtatóbb volt néhány nappal ké­sőbb Fenyves Mária Annunciata kállítása a budai Angeli­ka Kávéház Kisgalériájában, melyet Pogány Ö. Gábor művészettörténész nyitott meg. Nemcsak a sok virágos kép a tavasz ígéretét hozó színeivel igazolta a rajzoló érzéseit, saját verssoraival is erősítette: Szép, hitet sugár­zó verseit Sellei Zoltán előadóművész mondta el úgy, hogy az előadótermet betöltő hallgatóság valóban érez­te, hogy „... minden reggel feljő a nap fénylő aranykelyhe és minden éjjel ragyognak a csillagok, mert enyém; tiéd, mindenkié ez a szép világ, ha széppé tesszük a holnapok hajnal-alkonyát: hisz annyi szép van, mi megadja telkünk nyugalmát." Defy István (1912- 1994) az Amerikai Egyesült Államok­ban született, de is­koláit már Debre­cenben végezte, mi­után közben család­ja hazatelepült. Rajzkészsége, a mű­vészet iránti lelkese­dése korán jelentke­zett, azonban csa­ládja kívánságára és anyagi okok miatt a debreceni Jogtudo­mányi Egyetemet végezte el. Nyugdí­jas koráig bíróként dolgozott. Minden szabad idejét képessége kibontakozta­tására használta. Engedéllyel bejárt a Képzőművészeti Főiskolára, Varga Nándor Lajos óráira, később magániskolájába járt rajzolni. Tanársegéde lett. Élete végéig atyai barátság fűzte őket egymáshoz. Dely István festészetére hatással voltak művészi barátai, Holló László és Boldizsár István, a nagybá­nyai művészet jelesei. Szerény, csendes ember volt, nyugdíjas éveit teljesen a művészetnek szentelte. A ma­Tudom, hogy van feltámadás! Az egyházban ritkán használ­ják a „tudom” kifejezést, inkább azt szoktuk mondani, hogy „hi­szem”. Én most mégis le merem írni, hogy nemcsak hiszem a fel­támadást, hanem tudom is. Egy rövid kis történet elolva­sása után talán megértitek, miért vagyok ebben olyan biztos. Egy fiúról szeretnék mesélni. Rolfnak hívják. 10 éves korában az utcán töltötte ideje nagy ré­szét. Szüleit nem érdekelte, mi van vele. A háború után Berlin­ben is sok utcagyerek volt. A sok szörnyűség után ezek a srácok meglehetősen kemény szívvel élték a bandaéletet. Vere­kedtek, loptak, cigarettáztak és ittak is. Érted? 10 évesen! Sőt, egy idő múlva hozzájutottak va­cak, sokadosztályú kábítószerhez is. Rolf nagyszüleit és különböző rokonait kiirtották a nácik, mi­vel zsidók voltak. A szülei élet­ben maradtak, de teljesen kiég­tek. Egyetlen perspektívának a „repülés” maradt és a homályos halál. Eddig nagyon lehangoló a történet, de másképp folytató­dott. Isten elküldött ezekhez a srácokhoz olyan keresztyéneket, akik nemcsak hittek a feltáma­dásban, hanem tudták is, hogy lehetséges. Akik túlláttak a kül­sőn. Akik nemcsak a kis gengsz­tereket látták, hanem látták ben­nük az új élet lehetőségét is. Talán sejtitek a folytatást is. Igen, Rolf megismerte az őérte is meghalt és feltámadott Krisz­tust. Azt a Krisztust, aki átokká és bűnné lett az átok alatt szen­vedő emberekért. Aki magára vette az egyes ember és a világ fájdalmát, bűnét. Aki nemcsak „szövegelt” a szeretetről, nem­csak előadást tartott Istenről, hanem mindezt be is mutatta, megcselekedte. Ahogy a Jelené-, sek könyvében is olvassuk, hogy- vérével vásárolta meg az elve-í szett embereket az Isten számú] | ra. (Jel 5,9) Ma Rolf hasonlói gyermekeket, fiatalokat szere' 11 oda Istenhez, a megoldáshoz, aj feltámadáshoz. A foglalkozása lelkész. Egyik legjobb barátom. Járja Németországban a nevelő­intézeteket, a városokat, utcá­kat. Keresi az elveszetteket, ke- | resi a lelki-szellemi haldoklókat. Az Ő számára sem egy elvont1'] hittétel a feltámadás. Tudja, mert » j átélte. A feltámadás akkor lesz va-1 lósággá, ha valaki személyesen, belső emberében éli azt át. A Biblia is erre biztat: Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus." (Ef 5,14) Szeverényi János Beszélj Jézus kínszenvedéséről és haláláról! Pontban húsvétkor Jézus feltámadott. A feltámadás előtt sokat szenvedett. Az utolsó vacso­rán már volt egy kis árulásszag a levegőben, de sen­ki se szólt, senki se figyelmeztette Jézust. Az olaj­fák hegyén ő sírt, a sumák tanítványai meg aludtak, így aztán senki se vette észre, hogy letartóztatták, és senki se dobta be magát érte. Júdás harminc ezüstért árulta el, Péter semmiért, csak mert be­ijedt. Poncius Pilátus kegyetlenül megkínozta Jézust: meghúzta a szakállát, bizonyos szellemes kérdéseket tett fel neki, véresre korbácsoltatta. Aztán rátettek egy töviskoronát, és miközben egyfolytában jópofáskodtak, odaszegezték a kereszthez. A régi Rómát én látni se bírom, amiért megfeszítette Jézust? Ha Nápolyban van az eset, senki se bántja, és talán még mindig él. Mikor Jézus végképp meghalt, jött egy nagy földrengés, és azok csak akkor vették észre, hogy Isten Fia volt. Három napi halál után Jézus föl­ment a mennybe, megbocsátott egész Rómának, és fö- lénk rakta a pápát. Mit gondolsz a jobb lator történetéről? Valamikor Franciaországban a guillotin volt a ha­lálbüntetés, majd amikor Amerikát felfedezték, felta­lálták a villamosszéket. Ha egy halálraítélt Jézussal ment volna a guillotin alá, biztosan azt mondta volna neki: „Jézus, rozsdásítsd be a pengét, hogy ne essen le”, ha meg villamosszékbe mentek volna, azt mondta volna: „Jézus, csinálj áramszünetet.” De gúnyolódni senki se mert volna Jézussal. Az a bajszos lator vi­szont jobbról csak cukkolta, hogy: „Miféle Istenfia vagy té, ha még egy keresztről se vagy képes leszáll- ni?” Jézustól nyugatra volt egy másik lator, de bajusz, nélkül, aki életében a gonosztevő mesterséget folytat­ta, de holtában megbánta. Most keze, lába oda volt kötözve a keresztre, a levágott feje meg már ott várta a földön. Ő, amikor meghallotta, mit mondott az első lator, jól letolta, hogy ő ilyen telhetetlent még nem látott, ahelyett, hogy megköszönné Jézusnak, hogy neki tö- | viskoronát se kellett viselni, azon szőrözik, hogy ki száll le és ki nem száll le. „Kedves Jézus”, mondta ,jól tették, hogy engem halálra ítéltek, mert én egy tisztes­ségtelen lator vagyok, talán még Barabásnál is rosz- szabb! De te ártatlan vagy, és ez nem igazság, ez diktatúra! Kérlek, ha tudsz, bocsáss meg nekem!” Jézus azt válaszolta: „Bizony mondom neked: még ma velem leszel a paradicsomban.” És ha jól tudom, be is tartotta a szavát. Ez a két „írásmű" két fogalmazás Marcello D'Orta( olasz iskolásokkal íratott dolgozat-gyűjteményéből Az érdeklődők kedvéért íme, könyvei címe: „Isten ingyér teremtett minket" és „Én, reméljük, megúszom". Jó szórakozást hozzájuk! I I Uram, közel voltam hozzád, mégis elszakadtam. Megvallatták hűségemet, neved megtagadtam. Halálodnak harmadnapján vádolnak a tények, halálodnak harmadnapján sírva hajtok térdet. Uram, kerestelek téged, céltalan futottam. Csak magamért, s mások miatt sírodig jutottam. Halálodnak harmadnapján megszűnik az átok, halálodnak harmadnapján szívem megtalálod. Uram, taníts hinni benned, várni új csodára. Tedd életem hűségessé, legyen szavam hála! Halálodnak harmadnapján zendüinek a fények, halálodnak harmadnapján én is áldlak téged! ga örömére és hozzátartozói megajándékozására fes­tett. Halála évfordulóján leányunokája - akinek festése közben érte a halál - rendezte az Operaház Vörös Szalonjában a kiállítást, melyet Rimler Mária nyitott meg. A művész édesanyjáról készült finom vona­lú grafikája sokat árul el művészetéről. Legyen tisztelet minden édesanyának. Schelken Pálma EVANGELIUM SZÍNHÁZ BM Duna Palota, Budapest V., Zrínyi u. 5. a Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület védnöksége alatt 1995. április 23-án, vasárnap délután 1/2 5 órakor bemutatja THORNTON WILDER A mi kis városunk című színdarabját. Fordította Benedek Marcell Szereplők: A rendező ...................... Udvaros Béla Gi bbs doktor................ Bitskey Tibor Jászai-díjas; érde­me s művész Mrs. Gibbs.................... Antal Anetta Ge orge Gibbs .............. Várfi Sándor Re becca Gibbs ............ Mészáros Nicolette Mr . Webb .................... Simon György Jászai-díjas, ér­de mes művész Mrs. Webb.................... Szoboszlai Éva Em ily Webb.................. Forgács Szilvia Wa lly Webb.................. Csirmaz Ádám Si mon Stimson ............ O. Szabó István Jászai-díjas Mr s. Soames ................ Létay Klári Ho wie Newsome.......... Valkay Pál Wi llard professzor ___ Galgóczy Imre Wa rren rendőr ............ Szathmáry László Jo e Crowell .................. Kerekes Zoltán Tö rténik Grover’s Corners amerikai kisvárosban, 1901-1913 között Hang- és fénytechnika: Kerekes Lajos Rendező: Udvaros Béla További előadások: április 30., május 7., 14., 28-án, és június 4-én, du. 1/2 5-kor Jegyek válthatók a Duna Palota jegypénztárában: du. 1/2 2-1/2 7-ig; telefon: 117-2790 Helyárak: 380 - 320 - 260 forint A nagysikerű „TÉLI ZSOLTÁR” előadásunkat ősszel folytatjuk. * Thomton Wilderrel már találkozhatott az Evangélium Színház közönsége. Alig két éve játszottuk a „Hajszál híján” ; című színjátékot, s most ismét őt hívtuk segítségül új bemu­tatónkhoz. Két oka is van ennek: az egyik praktikus oka az,' hogy a nehéz gazdasági helyzet miatt - ezúttal sajnos, sem a protestáns egyházaink, sem az állami támogatás nem tu­dott segítséget adni - olyan darabot kerestünk, amelynek' kiállítási költségei (díszlet jelmez) minimálisak; a másik okai pedig az, hogy ars poeticánk eddigi humanista eszmeiségéhe. hűek maradjunk. E két célkitűzésnek a legalkalmasabbnak Thornton Wilder 1938-ban írt, s azóta világsikerű drámája^ „A MI KIS VÁROSUNK” bizonyult. Egy kisváros szokványos mindennapi élete keretében két család élete eseményei elevenednek meg üres színpadi térben - díszlet, jelmez, kellékek nélkül - átlagemberekhez illő hét- > köznapi gondokkal, gondolatokkal. A férfiak végzik a dől- gukat, az asszonyoké a házi munka és a nevelés, a gyerekek iskolába járnak. S ha ez a kisvárosi történet ez esetberj amerikai is, de ugyanúgy a világ bármely részén is így törté­nik. A szerelem és a házasság is színezi a színjátékot, s a temetőben végződik. Az egyszerű történet során örök prob­lémákat feszeget az író: mi az emberi élet értelme, hol a helyünk a világban? Figyelmeztet bennünket, hogy nem vesszük észre a mindennapi élet szépségét, nem vesszük észre egymást, tékozoljuk napjainkat, éveinket, mintha végtelen1 idővel rendelkeznénk. Aztán egyszer csak itt a vég, a teljes bizonytalanság. És hogy valójában nem az elmúlás szomorú, hanem a megelőző élet közönyössége. Ezekre az alapvető kérdésekre a megoldást Wilder egy\ másik műve, talán legszebb regénye, a „Szent Lajos király hídja” végén találhatjuk meg. íme: „A szeretet minden meg nyilvánulása visszahull a szeretetre, amelyből fakadt. Van az elevenek országa meg a holtak országa, s a híd a szeretet; csak az marad meg, az az élet egyetlen értelme.” I Udvaros b4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom