Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-05-28 / 22. szám

J* k r 60. ÉVFOLYAM 22. SZÁM 1995. MÁJUS 28. HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁNI HATODIK VASÁRNAP ORSZÁG EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 30 Ft _________________________Aki látni tud, ________annak az anyag azt nyilatkoztatja ki, ho gy az elsőség, a főhely a világmagyarázatban ____________________________a szellemé. Te ilhard de Chardin A TARTALOMBÓL HÚSVÉT HAJNALÁN HÍREK NYÍREGYHÁZÁRÓL AUSZTRÁLIÁBAN JÁRTAM (5.) FELNŐTTEK KONFIRMÁCIÓJA (IV.) Ordass Lajos püspök emléktáblájának leleplezése Pennsylvániában Amikor Ordass Lajos püspök 1947 április 18. és június 4. között az Egyesült Államok evangélikus egyházainak a meghívására meglátogatta annak az országnak az evangélikusait, akkor ott-tartózkodása végén őt a pennsylvániai „Mühlenberg” Egyetem dísz­doktorátussal tüntette ki. Azóta sok idő telt el, és az akkori amerikai egyházi vezetők nagy része, Ordass Lajossal együtt az örökké­valóságba távozott. De élnek még Amerikában napja­inkban is olyanok, akik Ordass Lajos 1947-ben vég­zett szolgálataira emlékeznek és vannak egyháztörté­nészek, akik jó ismerői a kelet- és közép-európai evan­gélikus egyházak háború utáni életének. Ezeknek és Ordass Lajos más tisztelőinek az összefogása révén valósult még az a terv, hogy az említett, á pennsylvá­niai Allentown-ban működő evangélikus egyetem könyvtárában is felavatásra kerül egy Ordass Lajos arcát bemutató dombormű és emléktábla, amely az oda látogatókat a magyar püspökre és kitüntetésére emlékezteti. Az említett emléktábla-felavató ünnepélyre 1995. február 5-én került sor, amelyet dr. Franklin D. Fry lelkész, az emlékbizottság elnöke nyitott meg, akinek az édesapja a Lutheránus Világszövetség harmadik elnöke és a magyar püspök jó barátja volt. 0 egyéb­ként a „Nemzetközi Ordass Lajos Alapítvány”-t is képviselte ezen az alkalmon. Dr. Flisser Ferenc, aki nyugdíjba vonulása előtt a pennsylvániai Bethlehem- ben levő „Szent János” magyar és vend evangélikus egyházközség lelkésze volt és Ordasst személyesen is ismerte, hosszabb előadásában ismertette az egybe­gyűltekkel Ordass Lajos életét. Ő képviselte ezen az alkalmon az Amerikai Magyar Evangélikus Konfe­renciát, amely igen sokat tett az emléktábla-felállítás érdekében. Egy magyar színésznő, Péterjfy Gyöngyi elszavalta Petőfi „Magyar vagyok” kezdetű költemé­nyét; továbbá egy helyi énekkar számai keretezték be az ünnepséget, amelyen professzorokon, lelkészeken és diákokon kívül az Eszakkelet-Pennsylvániai evan­gélikus Egyházkerület püspöke, a szlovák nyelvű „Sión" egyházkerület kiküldöttje, a „Mühlenberg” Egyetem rektorhelyettese és az egyetem lelkésze is vrészt vett. Az emlékünnepély után dr. Eric W. Gritsch egyháztörténész, nyugalmazott teológiai tanár úrva­csorával egybekötött istentiszteletet tartott, amelyen az igehirdetési szolgálatot is ő végezte. Ezen emléktáblával - tudomásunk szerint - három olyan hely van Amerikában, ahol egy dombormű vagy más emlék hívja fel az épületeket meglátogatók figyelmét az 1947-ben először, majd 1957-ben másod­szor is Amerikában járt magyar püspökre. A másik kettő közül az egyik a clevelandi Nyugati Oldali Ma­gyar Evangélikus templomban látható, a második a Minneapolistól nyugatra fekvő Willmar városka egyik újabb evangélikus templomában.-y-y Evangélikus gimnáziumaink tanulói a tanulmányi verseny helyezettéi között 1. helyezést ért el angol nyelvből Szemerey Samu, a Soproni Berzsenyi Dániel Gimnázium III. o. tanuló­ja. Felkészítő tanára: Szentpáli Csaba. 3. helyezést ért el matematikából Ehreth Imre, a Bonyhádi Petőfi Sándor Gimnázium IV. o. tanulója. Felkészítő tanára: Erdélyesi János. 8. helyezést ért el magyar nyelvből Dömötör Edit, a Budapesti Evangélikus Gimnázium (Fasor) III. o. tanulója. Felkészítő tanára: Szálka Miklósné. 8. helyezést ért el német nyelvből Bauer Viktória, a Bonyhádi Petőfi Sándor Gimnázium III. o. tanulója. Felkészítő tanára: Hohlné Probszt Éva. Szeretettel gratulálunk a nyerteseknek és tanáraik­nak. „ISTEN ELŐTT NINCS HELYE A KELÁTÁSTALANSÁGNAK, CSAK A REMÉNYSÉGNEK” Április 26-án ülésezett az Északi Egyházkerület Presbitériuma Az öt esztendőre visszatekintő püspöki jelentésnek a fenti idézet lehet a mottója. Szebik Imre a rendszer- váltással egy időben lett a kerület püspöke. Remény­séggel - a jövőbe tekintés mellett - az Isten iránti hála hullámhosszán emlékezett jelentésében az öt év örö­meire és gondjaira. „Hálára kötelez mindnyájunkat az az örvendetes, valós helyzet, hogy e hazában egyházunk a többi felekezettel együtt szabadon, korlátozás és el­lenőrzés nélkül végezheti szolgálatát, híveink pedig fé­lelem nélkül gyakorolhatják hitüket". Elsősorban nem a mi, hanem az Isten munkájával lehetünk elégedet­tek. A napi ige alapján szólt arról, hogy erősítenünk kell az összetartozás tényét, mert a társadalmunkban je­lentkező jelenségek - mint az egyén kibontakozása a másik ember figyelembevétele nélkül, a közösség ká­rára - a többi negatív jelenséggel együtt, begyűrűznek az egyház berkeibe is. Ezért erősödnünk kell mind Krisztus-hitünkben, mind reformátori örökségünk­ben, mind múltunk kötelezettségében. És összetarto­zunk jelen szolgálatunk felelősségében, mert „nem izolált gyülekezetek, egymáshoz hajszálvékony kötő­déssel tartozó egyházközségek sokasága magyarorszá­gi evangélikus egyházunk, hanem az evangélium hirde­tésére, a szentségek kiszolgáltatására, és az egymással való közösség megélésére megbízást kapott Krisztus testének egy része”. Csak így tudja betölteni küldeté­sét az őt körülvevő társadalomban! Erősítenünk kell az egyetértés szükségességét is. „Pluralista társadalmunkban egyetértésre van szüksé­günk hitünk alapvető téziseiben, a Szentírás lutheri teológiánkon alapuló értelmezésében, szolgálatunk betöltésének fontosságában, törvényeink alkalmazá­sában és betartásában, liturgiánk és Ágendánk hasz­nálatában. A spirituális összetartozás és egyetértés nélkülözhetetlen szimbóluma az együtt ünnepelt is­tentisztelet, az úrvacsora közössége, az együtt elfoga­dott rend alapján.” Végül nagy szükségünk van a vigasztalás szolgála­tára!, mert „egyre több a megrettent, sorscsapások­kal, betegséggel, állásnélküliséggel, anyagi gondok­kal, szenvedélyekkel, családi feszültségekkel küzdő hívünk. Mások a nemzet jövőjéért aggódnak, hiszen fogyatkozik népünk évente 40 ezer fővel, amiből adó­dóan egyházunkban is fogyunk, kb. 2000 hívővel esz­tendőnként. - Növekszik az erőszak, erősödik a nyug­talanság, kiszámíthatatlan és tervezhetetlen a holnap, gyengül a közbiztonság stb.” A helyzet józan látása mutatja, milyen nagy szükségünk van mind az igehir­detés, mind a személyes pasztorizáció vigasztaló sza­vára. Istennek kell egészen kiszolgáltatni magunkat, aki nem feledkezik meg rólunk, hiszen az értünk meg­halt és feltámadott Jézusban mindent nekünk adott! Örömmel állapította meg a jelentés, hogy az elmúlt öt évben valamelyest növekedett a szolgáló lelkészek, a teológushallgatók, az önállósult gyülekezetek szá­ma. Fokozatosan nőtt az úrvacsorával élők száma. Az egyház értékvagyonának gyarapodását elsősorban a visszakapott ingatlanok jelentik. Viszont csökkent az áldozatkészség értéke gyülekezeteinkben, aminek oka egyrészt a pénz inflálódása, de reményét fejezte ki a püspök, hogy az előző év végi ajánlás a jövőben érezteti majd jó hatását. A kerület püspöke a közel 90 budavári gyülekezet­ben végzett szolgálata mellett 267 alkalommal látoga­tott a kerület gyülekezeteibe, aminek során bőséges tapasztalatokat szerzett a kerület életéről. Mindenek­előtt arról győződött meg, hogy továbbra is rendkívül fontos a lelkész személye, a lelkészek által végzett jó minőségű munka: az igehirdetés, a személyes lelki­gondozás, a családlátogatás, a hitoktatás, gyermek- és ifjúsági munka. Valamennyi a misszió földje is. Soka­kat lehet megnyerni és sokakat lehet elveszíteni. Végül a holnapra néző feladataink közül mindenek­előtt a nevelés szükségességét említette, ami egyaránt fontos a gyülekezetekben és az iskoláinkban. „Né­hány iskolát még vissza kell kérnünk és újra kell indítanunk: Sopronban, Nyíregyházán általános is­kolát, Sopronban egészségügyi szakközépiskolát”. De nem szabad elfelejtenünk, hogy iskoláink működteté­se csak az egész egyház javát szolgálhatja. Az ülés második részében jelentések hangzottak el iskoláink és kollégiumaink örömeiről, fejlődéséről, de gondjairól is, az egyházi ingatlanok rendezéséről, az egyházkerületi bíróság megalakulásáról, az egyházke­rület és egyházmegyék múlt évi zárszámadásáról és 1995. évi költség-előirányzatáról. Határozott a pres­biteri ülés az építkezési segélyek szétosztásáról is. Reménységgel kell indulnunk az ezredvég utolsó fél évtizedébe, felmérve, mit is vár tőlünk környezetünk? Mire van szüksége az ifjúságnak? Hogyan tudnak élni és megmaradni gyülekezeteink? „Hitetek reménység is legyen!” - mondja az apostol, „a reménység pedig nem szégyenít meg!" (Róm 5,5.) Lábossá Lajos Elő reménységre hivattunk el Április 28-án ülésezett a Déli Egyházkerület Presbitériuma Az E. T. II. 87. § 1-2. szerint összehívott tanácsko­zás évek óta azzal gazdagodott, hogy hozzátartozik nemcsak a püspöki, hanem a felügyelői jelentés is. Az érdemi munkát éppen a felügyelői jelentés vezeti be. Dr. Sólyom Jenő felügyelő a számok, statisztikai adatok összegyűjtésével rögzíti a megtett utat, s ad előretekintést a gyülekezetek, egyházmegyék, egyház- kerület holnapjába. Hangsúlyossá vált a lélekszám pontos adatainak közlése, s ezzel „a zsinat nagyobb szerepet kíván adni az egyházközségi közgyűlésnek.” Megállapítja a jelentés, hogy az „egyházközségek­nek a hívektől származó összes bevétele az elmúlt évben lényegesen kisebb mértékben növekedett, mint amit az infláció kompenzálása megkövetelne.” Dr. Harmati Béla püspök jelentése jövőbenéző, jö­vőt tervező úgy, hogy „ez év őszén kerületi választá- _sokra kerül sor.” Ez azt jelenti, hogy megújul a presbi­térium, a zsinat előzetes alapdöntése szerint továbbra is meghatározza a négylépcsős struktúra: egyházköz­ség, egyházmegye, egyházkerület és országos egyház. Elemzi a jelentés a tennivalókat a központosítás, a centralizáció és a decentralizáció szempontjából. A kerületi gyűlés hozzászólások formájában dol­gozta fel a lelkészhiány, a gyülekezet és lelkész közötti feszültségek feloldásának lehetőségét, a gyermekmun­ka, hitoktatás nehézségeit, áldásait, eredményeit és kudarcait. Öröm a visszakapott iskolák, beindított óvodák működése, azok sikerei, gyülekezet- és egyházépítö szolgálatai. Szembeötlő a lelkészhiány égető kérdése, a szórványhelyzetben a munkaerőhiány, kellenek a szolgálatot vállaló gyülekezeti tagok. Felmérendő a gyülekezeti lélekszám, mert elérkezett az ideje annak, hogy megállapítsuk 2000-ig, mely gyülekezetek kerül­jenek összevonásra, hol szükséges lelkészi állás meg­szervezése, bővítése. Megnőtt a presbiterek felelőssége, hisz kiteljesedett a lelkészi szolgálat az elmúlt években: kórház, börtön, nevelőintézetek. Fontossá vált a lelkészek lelkipásztoro­lása. Mély nyomot hagyott a lelkészekben az elmúlt negyven év. Nemcsak a híveket viselte meg a történelem. A jövő? Az apostoli levelek a maihoz hasonló „át­alakuló korban állhatatosságra, rendre, biztos útmu­tatásra hívnak föl.” Élő reménységre hivattattunk el, mindenki és minden szolgálati területen. Káposzta Lajos 6. BUDAPESTI BACH-HÉT május 29.-június 4-ig a Deák téri evangélikus templomban esténként 7 órai kezdettel Hétfő Csembalóest JOHANN SONNLEITNER DOBOZY BORBÁLA Kedd Csellóest PERTORINI REZSŐ Szerda Kamaraest PÉTERI JUDIT BÁLI JÁNOS PERTORINI REZSŐ Csütörtök Zenekari est CAPELLA SAV ARIA NÉMETH PÁL Péntek Zongoraest KEMENES ANDRÁS Szombat Orgonaest HERBERT WULF Vasárnap «-MOLL MISE LUTHERÁNIA ÉNEKKAR MAGYAR SZIMFONIKUS ZENEKAR KAMP SALAMON A belépés díjtalan. DR. OTTLYK ERNŐ nyugalmazott püspök május 15- én, 77 éves korában Budapesten elhunyt. Temetése, - hamvasztás után - május 29-én, hétfőn de. 11 órakor lesz a Budapest-kelenföldi templomban. Hamvait a templom kolumbáriumában helyezzük el. „Csak Istennél csende­sül el lelkem, tőle kapok segítséget.” (Zsolt 62,2) (Kérjük a lelkészeket, hozzanak magukkal Luther kabátot) • • A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat hírei A bajor küldöttséggel jártunk éppen Erőspusztán, a menekültek átmeneti otthonában, amikor egy kis autóbusz érkezett néhány kísérővel. Megtudtuk, hogy az oberhesseni Büdingen városka evangélikus gyüleke­zetének lelkésze és tagjainak küldöttsége érkezett, akik megismerve a MÖSZ munkáját, segítségül hoz­ták ezt a kocsit. A német Diakóniai Szolgálattól is­merték meg az itteni szükséget és a gyülekezetben gyűjteni kezdtek. Karácsonyi vásárt tartottak és an­nak bevételét is erre fordították. Tartottak sportnapo­kat, ezek jövedelme is gyarapította a pénzt. A helyi kereskedelem is áldozott e célra, így az 5000 lelkes gyülekezetből nyolc hét alatt összegyűlt a 30 ezer márka és íme, itt a kocsi. Az átadáskor éppen jelenlévő Harmati Béla püspök is hálásan köszönte meg az ajándékot, ugyancsak ezt tette Lehel László, a MOSZ igazgatója is. * Elutaztak Magyarországról Moszkván át Dagesztánba a Ma­gyar Ökumenikus Szeretetszolgá­lat segélyszervezeti munkatársai. A több mint 100 ezer csecsen me­nekült megsegitésére indított nem­zetközi humanitárius program a legnagyobb szükségben élőkön kí­ván segíteni. A Magyar ökumeni­kus Szeretetszolgálat segélyszerve­zeti irodát nyit a dagesztáni Ma- hachkalában, illetőleg a csecsen határ menti Hasavjurtban. A segélyezési munka várhatóan több hónapon át tart. A Magyar ökumenikus Szeretetszolgálat a munka megindításának pillanatá­ban a magyar lakossághoz is for­dul és kéri, támogassák a rendkí­vüli nyomorúságos körülmények között tengődő csecsenföldi mene­külteket. Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat Alapítvány Budapest Bank Rt. 209-23006. „Csecsen menekültek” * A MÖSZ sajtótájékoztatón szá­molt be arról a megállapodásról, melyet a Menekültügyi és Migrá­ciós Hivatallal, valamint az Egye­sült Nemzetek Menekültügyi Fő­biztosa Hivatalának budapesti képviseletével kötött a nagyatádi menekülttáborban ellátott mene­kültek szociális és mentálhigiénés ellátásának‘javítására. Szabó Já­nos vezette a programot, szak­szerű munkát végeztek, a nyolc­fős állami szociális gondozó munkáját négy személlyel egészí­tették ki. Anyanyelvi szinten tudtak be­szélgetni a főként bosnyákokból álló táborlakókkal. Cél volt, hogy a puszta ellátáson túl foglalkoztas­sák a meglehetősen tétlenségre kárhoztatott embereket. Sport- országjárásban és kulturális prog­ramokban vehettek részt, és foglal- kbztatták őket saját népművésze­tük ágainak művelésében is. Külön foglalkoztak a háborús traumák­ból maradandó károsodást szenve­dett gyermekekkel. A népművé­szeti termékeket segítettek árusíta­ni - ebben gyülekezetek is segíthet- nek(!) - és ebből 350 000 Ft-tal újabb erőforrást szereztek a mun­kákban résztvevőknek. Közel 150 fő végzett ezáltal értelmes munkát. A tevékenység tapasztalatai a szociális és mentálhigiénés munka jelenlétének szükségességét igazol­ták. A munka mérhető módon ha­tott a táborlakók mindennapi élet­vitelére, javította mentális állapo­tukat és az egyedi ügyekben elért eredmények a többiekre is jótéko­nyan hatottak. Most folyik a prog­ram időszakának felmérése, de máris látszik, hogy szorosabb együttműködéssel a kormányzati szervekkel a MÖSZ programja jobban tudja lelkiekben szolgálni a menekültek ügyét. a n pj fe

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom