Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-05-07 / 19. szám
Megalakult az Egyetemes Magyar Református Konvent-Konzultatív Zsinat A húsvét utáni napokban Deb- | recenben és Budapesten 43 országban szétszóródott magyar ajkú reformátusok képviselői gyűltek ösz- sze tanácskozásra. Még 1994 júniusának első napjaiban az erdélyi llllyefalván 9 református egyházke- [rület megjelent képviselői nyilatkoztak úgy, hogy össze kell hivni légy „Egyetemes Magyar Református Zsinatot”, melynek célja a re- ormátus egyházi élet elmélyítése, őrségünk feszültségeinek enyhíté- e az evangélium szellemében, se- >ek gyógyítása. Többszöri előkészítő ülésezés után most történt meg a konzultatív zsinat megalakítása. Az egyetemes zsinat lelkészi elnökévé Csiha Kálmánt, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökét (Kolozsvár), világi elnökké [Szabó Istvánt, az Emigráns Magyar Református Egyház főgondnokát (New York) választották meg. A zsinat székhelye Budapest lesz, ezért szükségessé vált ügyvezető elnök megválasztása is. Erre a tisztre dr. Hegedűs Lóránt duna- melléki református püspököt választották meg. Az egész zsinat gondolatának felvetésében és megvalósításában neki és Tőkés László királyhágómelléki református püspöknek vannak érdemei. Alelnö- köket is választottak dr. Mészáros István tiszáninneni és dr. Márkus Mihály dunántúli püspököt lelkészi, és Czine Mihály valamint dr. Bodnár Ákos főgondnokokat világi alelnöknek. A zsinat célját és feladatát Csiha Kálmán elnök így ismertette: A zsinat nem hoz kötelező egyházi törvényeket, célja a konfesszioná- lis és spirituális együttműködés segítése. Missziós üzenetet szeretnénk továbbítani, hogy a szétszórtságban élő magyar reformátusok egymáshoz közelebb tudjanak jutni és a szétszórtság ellenére is meg tudjanak maradni. Gyakorlati célkitűzésként említette meg a lelkészképzésben való együttműködés, a teológiák „átjárhatóságának” megoldását, a közös istentiszteleti liturgia és közös énekeskönyv megalkotását. Egy mondatban így összegezett az elnök: a konvent demonstratív, konzultatív és reprezentatív testület lesz. Az egyes egyháztestek autonóm módon élnek tovább, csak ajánlásokat teszünk, amit elfogadnak vagy nem fogadnak el, de mindenképpen szeretnénk összehangolni tevékenységünket. Kérdésünkre válaszként kaptuk azt is, hogy ökumenikus vonatkozásban semmiféle változást nem jelent e testület létrehozása, mindenütt úgy, mint eddig, élik meg továbbra is a magyar reformátusok az ökumenikus közösségüket. tszm. ÍKÜLMISSZIÓI KÖRKÉP Műhold, vagy rövidhullám? A tömegkommunikáció korában a műholdvevő készülékek - mit sem törődve a kormányok tiltásaival - a legelképzelhetetlenebb helyeken jelennek meg. így sván ez Pekingben, Teheránban |?és A1 Riyad-ban is. A műholdas adás a jövő útja a növekvő számú keresztyén közvetítőállomások számára, de ez korántsem jelenti azt, hogy az oly régen missziói munkát végző rövidhullámú rádióadóknak lejárt volna az ideje. A Közép-Keleti Közvetítőállomás (KKK) nagy erőfeszítést tesz, hogy nemzetközi összefogással létrejöjjön egy 24 órás műholdas tv-adás, mely 350 millió embernek szolgálna az arab országokban, Iránban és Törökországban. A legnagyobb aka- : dály, jelenleg a megfelelő anyagi alap megteremtése. A terveket számos felmérés előzte meg, s 1996 végére szeretnének egy korlátozott időtartamú adást, majd 2000-re a 24 órás programot beindítani. „Úgy gondoljuk, hogy ennek laz egyesített műsorszórásnak a /megvalósítása szorosan összefügg azzal, hogy mi történik I lenn a Földön - nyilatkozta a KKK képviselője. - Ez egy nagyon praktikus módja a Közelés Közép-Keleten az emberek tájékoztatásának, a keresztyénség terjesztésének. A tv a fő belépési pont az arab világba, hiszen a népesség 90%-a hozzá tud valamiképpen jutni a tv nézés lehetőségéhez. Az első igazi lehetőség ez, mely segítségével szó szerint az emberek otthonába juthatunk be. Lehetőséget ad az iszlám kormányok szabta rendkívül szigorú korlátozások megkerülésére.” A japán keresztyéneknek is megvan ez a nagyszerű lehetőségük, miután a tavalyi Billy Graham műholdas közvetítések mintegy 50 templomban sikeresnek bizonyultak. Terveik szerint a helyi keresztyén gyülekezetek is együtt működnek majd a közvetítő állomásokkal, s még ebben az évben bevezetik a heti rendszeres adásokat. A műholdas közvetítés a jövő útja - de milyen jövő vár a rövidhullámú rádióműsorokra, melyek évtizedeken át az egyetlen missziói lehetőséget jelentették? Felmérések szerint a keresztyén adókat hallgatók száma világszerte növekszik (mintegy 200 millió napi és 600 millió esetenkénti hallgató). Csak a Távol- Keleti Keresztyén Rádió mintegy 65 ezer levelet kap havonta, melyek közül számosban az áll, hogy az illetőnek sohasem lesz annyi pénze, hogy műholdas adásokhoz jusson. „Magunk alatt vágnánk a fát, ha nem használnánk a rövidhullámot - vallják a szakemberek - milliók számára ez az egyetlen elérhető lehetőség. A rövidhullám nem fog megszűnni. Semmi sem állíthatja meg. A világ legszegényebb rétegeit szolgálja. Csupán a technikai lehetőségeink fognak fejlődni, ennyi változás várható." Bálintné Kis Beáta Aszód Balassagyarmat Békéscsaba Bp.-Angyalföld Csővár GyenesdiásKapernaum Győr-Nádorváros Kiskőrös Miskolc Nyíregyháza Szekszárd Szombathely EVANGÉLIKUS KÖRZETI EVANGÉLIZÁCIÓ Az alkalmak 10.00-16.00 óráig tartanak 1995. 05. 20. Pest megyei egyházmegye déli része Nógrádi egyházmegye Kelet-Békési, Nyugat- Békési egyházmegye Pesti és Budai egyházmegye Pest megyei egyházmegye északi része Somogy-Zalai egyházmegye Győr—Soproni, Fejér— Komáromi egyházmegye Bács-Kiskun, Csong- rád-Szolnoki egyházmegye Borsod-Hevesi egyházmegye Hajdú-Szabolcsi egyházmegye Tolna-Baranyai egyházmegye Vasi és Veszprémi egyházmegye AUSZTRÁLIÁBAN JÁRTAM (3.) Gyülekezeti élet Nem tudok belszámolni az auszt- ) ráliai egyházak I életéről. Ennyire L* nem ismertem meg [ azokat. Néhány i gyülekezettel való S találkozásomról, j az ott nyert tapasz- {tálatokról szeret- I nék inkább írni. Bármilyen szo- \ ros volt a konferencia programja, a 1 vasárnapok szaba- \dok voltak. így történhetett, hogy a ihárom ott töltött 'vasárnapon alkal- (mam volt öt isten- mszteleten, öt különböző templomban részt venni. Az egyik ezek közül '4 Wesley metodista gyülekezet templomában volt, ami az imanapi nagygyűlés résztvevőinek szolgálatával történt, tehát ez nem jellegzetesen ausztráliai istentisztelet [volt, hanem egy szép, ünnepélyes találkozás a gyülekezet tagjai és a vendégek között. Milyen gyülekezetekkel találkoztam Melbourne-ben? Egymás felé nyitottak! Kivétel nélkül „egyesülőben : lévő" gyülekezetek istentiszteletén vehettem részt. Anglikán, metodista, presbitériánus egyházak az egyesülés útjára tértek. Óvatosan fogalmaznak: Uniting Church: j egyesülőben lévő egyház, gyülekezet. (Még nem united!) Nagyjából hasonló liturgia, ismerős énekek, a lelké- í szék ruházata is hasonló: fehér köntös, liturgikus színű [ stólával. Az egyik gyülekezetből hiányoztak a fiatalok, a többi kettőben minden korosztály képviselve volt. Családias hangulat volt a jellemző! Két gyülekezetben is úgy kezdődött az istentisztelet, hogy a lelkésznő a gyerekekhez fordult, egy mesét mondott el nekik, ami rávezette őket a későbbi foglalkozás bibliai igéjére. Ének, ima után a gyerekek vezetőikkel együtt csoport- foglalkozásra mentek. Az igehirdetés után a gyülekezet tagjai elmondták, kikért kérnek imádságot, okét azután imádságába foglalta a lelkész. A záróének után alkalom nőm kellett. A legtöbb kérdés az elmúlt negyven év egyházi életével volt kapcsolatban. Csak a legfurcsábbat írom le: Ugye, a megszállás alatt mindenkinek oroszul kellett beszélni? Hála Isten, nem! válaszoltam. Úgy látszik, a válaszaim kielégítőek voltak, mert a végén megtapsoltaké.). A másik érdekesség egy úrvacsorái istentisztelet volt gyermekek részvételével. Megállapítottam, hogy az ottani gyülekezetek „teherbíróbbak”! Nyugodtan tűrték a gyerekek mozgolódását (még egy-két, a bulet inbői készült repülőgép is elröppent a fejek fölött). Azután a gyülekezet tagjai együtt vettek úrvacsorát . fiatal szülök kézenfogvcf, vagy éppen ölben vitték az oltár elé kicsinyeiket, ahol a két lelkész és két presbiter osztotta az ostyát és az apró pohárkákba öntött alkoholmentes szőlőlét. Szép volt okét együtt látni! De azért sok kérdés támadt bennem: teljesen hiányzott az úrvacsorái liturgiából a gyónás, a bűn vallás és a feloldozás. De mindebből mit is érthetett volna a karonülő egyéves? Úgy éreztem, hogy bár lehet gondolkozni azon, hogy egy keresztyén családban felnövő gyermek számára lehetővé tegyük a közös úrvacsorát, elő kell azonban készíteni őket arra, és meg kell őrizni annak komolyságát. Külön szeretnék megemlékezni a negyedik gyülekezetről! Kis magyar református gyülekezet ez vadonatúj templommal. A templom ökumenikus: magyar katolikusok és reformátusok számára épült óriási erőfeszítések árán. Az építkezés mozgatója és végrehajtója egy fiatal magyar református lelkészházaspár: Burján Tamás és Erzsébet. Először van lelki otthonuk a mel- bourne-i magyar reformátusoknak és katolikusoknak. De a lelkész szerint talán már túl késő! Nincs mögötte terheket vállaló gyülekezet. Vagy betagolódtak már egy ausztrál gyülekezetbe, vagy nem is akarnak tartozni sehova! Pedig kár! Február I2-én, délután volt a magyar istentisztelet. A jelenlévő negyvenhét tagú gyülekezet nagyszerű igehirdetést hallhatott lelkészétől. Ezen az istentiszteleten ketten köszöntöttük a gyülekezetei: Erdélyből érkezett lelkésznő testvérem és én. Öröm volt a találkozás magyar testvérekkel ezen a távoli földrészen. Az örömöt csak az keserítette, hogy a magyar centrum területén lévő sportpályán, ami a templom szomszédságában van, körülbelül kétszáz magyar piknikezett, akik tudtak az alkalomról, meghívást is kantok de közülük csak ketten jöttek be a templomba! Evangélikus Élet 1995. május 7. Új felügyelőt választottak Szentantalfán Kis gyülekezet életének szerény ünnepi eseménye volt március 26- án a szén tan talfai templomban. Távol áll attól, hogy országos érdeklődésre tarthasson számot. Mégis szeretnénk megosztani élményünket az Evangélikus Élet olvasóival, mert szép példája annak, hogy a lassan szinte elmorzsolódó apró egyházközségek új életre kelnek. Szentantalfa a Balaton-felvidék pár száz lelkes faluja. A kicsiny, de nagy múltú evangélikus gyülekezet immár 20 éve Mencshely társegyházközsége. A parókia Kovács Lajos lelkészünk halála óta üresen áll. De a kis gyülekezet nem esett szét, Horváth József, majd egy éve Gyarmati István mencshelyi lelkészek szolgálata segített megőrizni hitüket és ragaszkodásukat egyházukhoz. Az elmúlt néhány év új reményt fakasztott: jut még lelkész előbb-utóbb Szentantalfára, Nagy Lajos egykori papköltő kedves falujába is. Méltó parókiával, gyülekezeti házzal, szépen rendbe hozott templómmal tudják majd fogadni, ha az ingatlanaikért kapott kártalanítási összeget jó gazdaként tudják felhasználni. Vidosa Elek, aki 3 évig töltötte be közmegelégedésre a felügyelői tisztséget, sokat fáradozott a gyülekezeti élet aktivizálásán és a gazdasági célok megvalósításán. Most azonban lemondott, mert december óta a nagyobb közösséget, a falut szolgálja, mint polgármester, és két tisztséget nem kíván egy kézben tartani. A kicsiny egyházközségben pedig volt annyi erő, hogy a nem kevés munkát, gondot, adó tisztségre először három, majd visszalépés miatt két jelöltet tudott állítani. Március 26-án gyűlt össze felügyelő-választásra a gyülekezet. Balról jobbra: Sólyom Gyula, az új felügyelő, Gyarmati István lelkész, Vidosa Flck. az előző felügyelő Velük együtt vett részt az istentiszteleten és a gyülekezeti élet jeles eseményén a zánkai, a nagyvázsonyi és a nemesleányfalui egyházközség több tagja. A jelölő bizottság jelentése után Sólyom Gyulát választották meg titkos szavazással. Az új felügyelőt Gyarmati István lelkész iktatta be, majd a presbiterek, az előd, a gyülekezet, Horváth József nyugalmazott lelkipásztor és a szomszédos gyülekezetek üdvözlései következtek. Két kisleány egy-egy énekeskönyvet és gyönyörű virágcsokrot nyújtott át az újonnan választott és a leköszönő felügyelőnek. Sólyom Gyula a köszönő szavak után ígéretet tett, hogy híven szolgálja egyházát, gyülekezetét. Legfontosabb teendőnek a gyermekek és fiatalok eddiginél erősebb bevonását tartja a vallási, gyülekezeti életbe, valamint a gyülekezet pénzével való helyes sáfárkodást: minél több célt minél jobban lehessen megvalósítani a rendelkezésre álló pénzből. Az „Erős vár a mi Istenünk” dallama zúgott a boltíves templomban, ahonnan kilépve, a Balaton-felvidék talán legszebb kilátása tárult elénk. Boldogok, akiknek lelkét ilyen természeti szépség segíti Istenhez emelkedni! Taródy Istvánná Megosztott öröm A lassan öt éves soltvadkerti Evangélikus Egyházi Óvoda jelentős eseményen jelentős eredményt ért el. , A soltvadkerti Kossuth Lajos Általános és Művészeti Alapiskola március 12-én olyan kiállítást rendezett, ahol a bemutatott képző- és iparművészeti munkák legjobbjait több, mint ezer alkotásból választotta ki a zsűri. Ennyien jelentkeztek a Disznóvágás, böllérkedés, disznótor című pályázatra. Az országos szinten megrendezett kiállítás eredményhirdetésén vált nyilvánvalóvá, hogy óvodánk kiváló csoportmunkát végzett, hisz az ebből az alkalomból kiosztott emléklapot is egyik óvodásunk rajza díszíti. 75-ös létszámú óvodánk 37 rajzzal pályázott, s abból 4 óvodásunk - Rácz Zoltán, Turcsán Mariann, Schiszler Kinga és Gurzó Klára - különdíjat nyert. Az erkölcsi elismerésen túl jelentős segítség munkánkhoz az az anyag, amit az ábrázoló munkához - agyag, filc, tempera- és vízfesték - kaptunk. Bács-Kiskun megye lapja a „Petőfi Népe” kiemeli óvónőink: Frittman Istvánná, Lakatosné Hachbold Éva, Takács Agnes munkáját. Övék az érdem e kiváló csoport eredményéért. Köszönet érte. A mi lesz tovább volt óvodásainkkal kérdésre is választ kaptunk azon az iskolai szavalóversenyen, ahol az alsó tagozatosok mezőnyében az első hét helyezett közül hat tanuló a mi óvodánkból indult, s a megosztott első helyezett egyike a mi óvodásunk volt. Remélem, hogy a szép magyar beszédhez vezető úton letettük az első értéket, s visszajelzést kaptunk a megtett útról. Köszönet az ötletért és a sponzorálásért Linkáné Medgyes Klára vállalkozónak, valamint azoknak, akik megrendezték a Kossuth-napok keretében ezt a sok élményt hozó vetélkedőt. Káposzta Lajos Az Evangélikus Egyház Lelki Segély Szolgálat, az EKE és a Tiszta Forrás Alapítvány szolgálóival május 22-én 11 órától május 27-én 12 óráig missziói hetet tart SZENVEDÉLY- ÉS LELKIBETEGEK részére a Szarvas Ótemplomi gyülekezet Középhalmi Iskolájában. Jelentkezés: 5541 Szarvas, Ótemplom Béke u. 15. T.: 66/313-423. Lehetőleg hozzon magával mindenki Bibliát, jegyzetfüzetet, tisztálkodási eszközöket, ágyneműhuzatot. Érkezés: 1995. május 22-én 11 órára, Hazautazás: május 27-én 12 órától. Étkezési hozzájárulás: 2500,- Ft/fő, amelyet a helyszínen kell rendezni. (Aki nem hoz ágyhuzatot, kéijük mosatási díjra számítson) Vájjuk: alkoholisták, neurotikusok, gyógyszerfüggők, kényszerképzetektől gyötörtek stb. jelentkezését, - akik lelki és testi nyomorúságuktól szabadulni vágynak Jézus Krisztus által. Aki kéri és valóban rászoruló, annak mérsékelt anyagi segítséget nyújtunk, esetleg ingyenessé tesszük a héten való részvételt. Kéijük a gyülekezetek segítségét a küldésben, imádságban. Az anyagi támogatásban való segítségüket az alábbi csekkszámlára kérjük: 512-034725-1. A csekk hátsó oldalán kéijük feltüntetni: Lelki Segély Szolgálat, és esetleg a missziói hétre küldött személy(ek) nevét. fogékonyak a szociális kérdések iránt. Istentiszteletek utáni kávézások adtak jó alkalmat kölcsönös ismeret- közlésre. De találkoztunk a gyülekezetek szeretetével úgy is, hogy egy-egy távoleső városból útra keltek asszonyok, hogy házilag sütött édességekkel kedveskedjenek a konferencia tagjainak. Kis ajándékokat rejtettek a konferencián használt tarisznyánkba: kézimunkákat, kézzel festett igéslapokat. Egy buszkirándulás során egy gyülekezet asszonyai gazdagon terített asztalhoz ültették a konferencia résztvevőit. Ezek a kedves meglepetések, a megtapasztalt szeretet régi emlékeket ébresztettek bennem! 1984: LVSZ. Nagygyűlés: mennyi találékonysággal, áldozattal, szeretettel tették gyülekezeteink asszonyai feledhetetlenné a résztvevők számára az itt eltöltött napokat! Kéveháziné Czégényi Klára FELNŐTTEK KONFIRMÁCIÓJA (II.) Tanulás, munkavégzés közben Tudjuk, hogy mennyi fiatal konfirmációja maradt el, mert a közel 50 év alatt sok szülőnek a munkahelyi légköre olyan mérgezési tüneteket mutatott, mely gyermeküknek hitéletét is lehetetlenné tette. Ezért a gyermekek „lelki méregtelenítése” csak később következhetett, amikor már nagykorúvá váltak és egyrészt a maguk döntése volt a mérvadó és ezért már 1989 előtt sem lehetett volna a szülőket felelősségre vonni és hátrányos helyzetbejuttatni. Másrészt gyermekük döntése a legtöbb szülő számára is örömöt jelentett és meghallgatott imádságuk gyümölcse volt. Mit jelent a felsőbb tanulmányok végzése közben készülni a konfirmációra? Emlékszem azokra az óvóképzős főiskolai hallgatókra, akiket a főiskolán is tanítottam, csak a késő délutáni órákban tudtak időt szakítani a külön konfirmációi előkészítésre. De tudták és tudatosan vallották, hogy erre nemcsak azért van szükségük, mert ez előnyt jelent, ha egyházi óvodákban dolgoznak, hanem személyes hitük megéléséhez, házaséletükre va'ló felkészülésben - menyasszonyok voltak és családi életükben is szükséges. Főiskolán végzős és egyetemi hallgató, meg középiskolás diák, akik nem járhattak hittanórákra kisdiák korukban, most nem egy új „tárgyat” vettek fel, amit „gyorstalpaló kurzusban” elvégezhetnek, hanem több hónapos egyéni és közös munkával, tanulás- sal olvan ismeretek ..birtokába” juthattak, melv nemHivatásra készülők így érezték szükségét annak, hogy tanulásukkal valóban hivatásra készüljenek, melyben Isten egy olyan munkakörre hívja el őket, ami a becsületes helytállásban nemcsak kenyérkereset, hanem szolgálat. Ezért volt szívmelengető, amikor a konfirmációi beszámolón (vizsga) az egyik pedagógus a 7. parancsolatról azt mondta: „Becsületes munkával keressük kenyerünket. Ugyanúgy tiszteljük (szeressük) a közöst, mint a magántulajdont. Segítsük embertársainkat akkor is, ha a mi anyagi előmenetelünk sínyli meg azt.” Aki ezt mondta, pedagógiai tanulmányi évei alatt olvasgatta a Bibliát, nagyanyja rendszeresen járatott hetilapját (Evangélikus Élet) tanulmányozta, tehát benne volt abban a vérkeringésben, amelynek áramlata az elődöktől eljutott hozzá és a tengerentúli lelkészrokonság hitfonala erősített. Munkavégzés közben lehet-e erre is időt szakítani? Előttem vannak az arcok, amikor sietve megjelennek hetente késő délután és „bemelegítésként” elmondják a mai pedagógus nehézségeit, és hogy mi fárasztja őket. Látom, hogy oldódnak a feszültségek, miközben énekelünk, imádkozunk, igét olvasunk a témák megalapozására. Átbeszélgetjük azokat a kérdéseket, melyek hivatásukban segítenek: az édesanyának a gyermeknevelésben; a pedagógusnak, hogy a tanítványban Isten teremtményét és megváltott gyermekét lássa. A konfirmációi vizsgán a mozdonyvezető beszámolóját, amely az „Istennek élek” témában hangzott, ezzel a kérdéssel szakítom meg: Ha az egyházat mozdonynak tekintjük, ki a mozdonyvezető abban? Ez a váratlan kérdés több megfejtési kísérletre indította. Egyházi vezetőket, lelkészeket említett, akinek a „fűtők” szolgálatát szántam (gőzmozdonyban) és végül megállapodtunk: Krisztus egyedül az! Éz erősítheti őt - miközben a határon túlra is vezeti mozdonyát I abban a felelősségben, hogy Krisztus tartja kezében nemcsak az egyházat, hanem Övé a hatalom mennyen és földön. így végezhetjük munkánkat, miközben embereket, vagy mást „szállítunk”, mások gondterhét felvesszük vállunkra és szívünkre, miközben gyermekeket tanítunk és nevelünk. Házasságban élünk, vagy házasság előtt állunk. Az ifjú édesanyában talán ilyen kérdés vetődött fel: gyermekemet hitben nevelni csak akkor tudom, ha megalapozom hitemet. Gyógypedagógusok, látva, hogy müyen nehéz „hátrányban” szenvedő gyermekeket nevelni és mennyi szeretet és türelem kell ehhez, vágyódtak a szeretet forrásának a megismerésére, hogy ebben „konfirmálódja- nak”! Ezért hálával mondhatjuk: tanulás és munka- véezés közben fáradozásuk nem volt hiábavaló az I Jr-