Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-05-07 / 19. szám
Evangélikus Élet 1995. május 7. GYERMEKEKNEK F I A T A L 0 K N A K Nagyon megbántott! Én haragosan néztem rá, ő meg zavartan nézett vissza. * Valaki csöngetett... Én nyitottam ki az ajtót. Mosolyogva. Ő volt az, és ő is mosolygott. Szívélyesen kezet rázva váltunk el. * Köszönöm, Uram, hogy találkoztam vele. ISTEN A METRÓN BIBLIAI „KI-KICSODA” Poncius Pilátus Palesztina, a vidék, ahol Jézus élt, abban az időben a hatalmas Római Birodalomhoz tartozó kicsinyke tartomány volt csupán. A római császár Y érdekeit birodalomszerte helytartók képviselték, \plyan emberek, akiket a császár küldött, hogy az ő neyébeiKirányítsák a rájuk bízott területeket. Poncius Pilátus is egy ilyen helytartó volt. A császár Júdeát bízta rá. Amikor átvette a megbízatást, biztosan nem is sejtette, milyen világraszóló események részesévé válik a távoli, poros tartományban. Pilátus nem volt kimondottan jóindulatú politikus. Azzal, hogy nem tartotta tiszteletben a zsidók törvényeit, és nem voh figyelemmel érzékenységükre, több alkalommal véres összetűzések okozójává vált. Amikor például vízvezetéket építtetett Jeruzsálemben, a zsidók megkérdezése nélkül elvett a jeruzsálemi templom kincseiből. Egy másik alkalommal a második parancsolat megsértésével okozott nagy felháborodást. A zsidóknál ugyanis tilos volt az állatokat és az embereket képpel vagy szoborral ábrázolni. Ez volt az úgynevezett képtilalom, amelyet a második parancsolat szavaival indokoltak: ne csinálj magadnak faragott képet. Pilátus viszont Tibériusz császár képével díszített aranypajzsokat függesztett Heródes palotájának falára, és katonái sast ábrázoló hadijelvényeket vittek magukkal, amikor bevonultak Jeruzsálembe. Ezeknek az összetűzéseknek is köszönhette, hogy a zsidók nem nagyon szerették őt. De Rómába is eljutott az esetek híre, és ez nem tett jót Pilátusnak. Júdeábán halálos ítéletet nem mondhatott ki más, csak a római hatóság képviselője. Ezért, amikor a zsidó nagytanács elhatározta, hogy Jézusnak meg kell halnia, Pilátushoz vitték, hogy ő mondja ki az általuk kívánt ítéletet. Pilátus semmi bűnt nem talált Jézusban, sőt, szívesen szabadon engedte volna. Úgy próbálta menteni, hogy a jelenlevő zsidókat választás elé állította: kit bocsásson inkább szabadon, Jézust, vagy Barabbást? Amikor a nép Barabbást választotta, vizet hozatott, és jelképesen megmosta a kezét, ezzel mutatva, jelezve, hogy nem érzi magát felelősnek Jézus elítélésében. Megtehette volna, hogy ebben a kérdésben is ellentmond a zsidóknak, mint a vízvezeték, vagy a hadijelvények dolgában. De jobban félt attól, hogy elveszíti a hatalmát, és attól, hogy egy újabb félrelépéssel elveszítheti a császár bizalmát, mint amennyire az igazsághoz ragaszkodott. így végül kiszolgáltatta Jézust a katonáknak, hogy feszítsék keresztre. Nem csak Pilátus számára kérdés, hogy melyik utat válassza, amikor az érdek és az igazság között kell dönteni. Sokszor nekünk is meg kell vívnunk magunkban ezt a harcot. Te hogyan döntesz hasonló helyzetben? FERI BÁCSI JÁTÉKAI „Hol van megírva?” L Ezt az ismert mondatot kellett megtalálnotok az Újszövetségben. Hétről hétre megadtam egy-egy magánhangzót, amely a keresett igében szerepelt. A játék négy héten keresztül tartott. Azok, akik hamar rábukkantak a helyes megfejtésre, hétről hétre plusz kérdésekre is válaszolhattak. A plusz kérdésekre a válaszok a következők voltak: A fenti mondatot az angyal mondta az üres sírhoz érkező megdöbbent asszonyoknak. Jézus keresztje a Golgotán állt, a szó jelentése pedig „Koponyahely”. Júdás harminc ezüstpénzt kapott az árulásért. Án- nás pedig az apósa volt Kajafásnak. A helyes megfejtők neveit és pontszámát lapunk egy későbbi számában olvashatjátok majd. A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyünk, Petőfi u. 359. Második állomás Kilenc óra volt, a reggeli csúcsforgalom véget ért, és már csak néhány ember lézengett az állomáson. Isten leült egy padra, hogy egy kicsit kifújja magát. Kíváncsi tekintettel vizsgálta a padot, mert valamikor ácsként működött, és kitűnően ismerte a famegmunkálás titkait. Ujjaival végigsimította a támlát, s elismerően bólintott: Aki készítette - gondolta magában - szintén jó szakember lehetett. Egyszerre csak odaült a padra egy elegáns, de túlságosan kicicomázott fiatal nő. Hely volt bőven, mégis közvetlenül Isten mellett helyezkedett el, Istennek azonban a szeme sem rebbent, nem először találkozott ilyenekkel, sőt még a menyországban is van belőlük elég, és általában - rossz hírűk ellenére, és a többiek megdöbbenésére szinte mindannyian a jóféle helyeket foglalják el. A nő, arca púderozása közben, a tükrében vette észre szomszédja tekintetét, amely belehatolt a szivébe, és belelátott legrejtettebb gondolatai közé. És elcsodálkozott, mert ebben a tekintetben a megvetésnek még egy szikrája sem volt. Visszahelyezte táskájába a tükröt, és megint ránézett a mellette ülő idegenre, hogy meggyőződjön arról, jól látta-e, amit az imént látott. Aztán hálás, alázatos és beismerő mosollyal rámosolygott Istenre, majd felállt, s szívében új éneket dúdolgatva távozott. Egy másik fiatalasszony telepedett a padra, vele volt gyermeke is, s mint általában a kisfiúk, nyugtalanul fészkelődve aprópénzért nyaggatta anyját, hogy cukorkát vegyen az automatából. Az anya nemet mondott először, nemet másodszor és harmadszor is, de végül a gyerek kezébe adta a pénzérmét. Isten nem lepődött meg, hisz régtől fogva tudta, hogy aki kér, az kap, aki keres, talál, és ajtót nyitnak annak, aki kitartóan kopogtat, de újra és újra csodálta a gyermeki bölcsességet, amelyet oly kibírhatatlannak és elviselhetetlennek találtak annak idején az apostolok. Humorzsák- És tisztelendő bácsi! Vannak állatkolostorok is? — kérdi Tamáska a hitoktatót.- Nincsenek.- Na de akkor hol laknak az állatbarátok? *- Gabi, szerinted tényleg szerencsétlenséget jelent fekete macskával találkozni? - kérdezi a hitoktató.- Az egerek számára minden bizonnyal. (Részlet) Emlékezett az egykori kicsinyekre, milyen csökönyös kitartással kérték hol a fügét, hol pedig a fürt szőlőt annak a kis csoportnak a tagjaitól, amely faluról falura járva hirdette az embereknek az örömhírt. A gyerek visszajött az automatától egy marék cukorkával, odaállt Isten elé, s a zavar legkisebb jele nélkül belenézett a szemébe:- Tudom, ki vagy — szólt - láttalak a hittankönyvemben is, de a képen nem nézel ki ilyen prímán, mint a valóságban. Kérsz egy cukorkát? Isten elvett egy karamellát, a fiú meg - köszönetét sem várva -• visszatért anyjához a pad másik végére. A gyerekek - töprengett Isten - mindig rögtön felismernek, adnak és nem várnak viszonzást. Ezért is mondtam annak idején, hogy aki nem olyan, mint egy kisgyermek, nem juthat be az én országomba. Gilbert le Mouel ♦ Isten a metrón - talán először kicsit furcsa gondolat ez. Mit keres Ő ma, most, ott lenn a fold alatt? Találkozásokat, kapcsolatokat! No, nem az átszállásokat és a csatlakozásokat, mint kapcsolatokat; hanem azokat, amiket az emberek szívük mélyén kötnek vele. O ott van, még a metróban is, hiszen megígérte: veletek vagyok. És aki találkozik vele, akivel O találkozik, már nem folytathatja útját úgy tovább, ahogy eddig tette. Ez a könyv, amiből ezt a részletet olvashatjátok, ilyen találkozásokról szól; arról az Istenről szól, aki ma is, így is keresi az embert. „Az értékőrzés bölcsessége - a megújulás bátorsága!” ÖKUMENIKUS IFJÚSÁGI TÁBOR 1995 Kedves Fiatalok! Idén nyáron újra rendezünk Ökumenikus ifjúsági tábort. Mátraházán, a Református Lelkészüdülőben. Mindazokat a 16 évesnél idősebb fiatalokat hívjuk nagy szeretettel, akik szívesen töltenek együtt néhány napot jó levegőn, szívesen beszélgetnek, énekelnek, kirándulnak testvéri társaságban. Az ifjúsági tábor fő témája: értékőrzés bölcsessége lP - megújulás bátorsága. E téma megbeszélését az alábbi előadások vezetik be :- Zsinati egyház lett a katolikus egyház ?- Matolcsy Kálmán római katolikus lelkész Mit gondolunk ma Calvinról, és mit mondana ma Calvin rólunk?- Páll László református lelkész- Ráismerne-e Luther a Magyarországi Evangélikus Egyházra ma?- Verasztó János evangélikus lelkész- Mit szólna Hubmayer a mai baptista egyházhoz ?- Kulcsár Ferenc baptista teológus- A Weslyanus evangéliumi emberkép- Dr. Hecker Frigyes metodista szuperintendens Gyertek velünk! Ismerjük meg egymást jobban - s talán magunkat is! Időpont: augusztus 14. du. 5 óra - 18. du. 2 óra. Jelentkezni a 2000,- Ft-os részvételi hozzájárulás befizetésével, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa címén: 1026 Budapest, Bimbó u. 127. Tel:- 176-48-47, június 20-ig lehet. A jelentkezőket a részletes programról, az üdülő megközelítéséről és további tudnivalókról írásban tájékoztatjuk. A személyes találkozásig köszöntünk testvéri szeretettel: Dr. Bóna Zoltán sk. * Bízik Zsófia MEÖT főtitkár EYCE nemzeti megbízott Hogyan és miért kerültem börtönbe ? T) őrt önbe senki se jut önszántából. Én sem 13 önszántamból kerültem a Markóba. Tisztelettel gondoltam mindig egykori bázeli professzoromra, Barth Károlyra, aki idős korában szinte kizárólag csak a bázeli fegyházban prédikált. A csípős nyelvű bázeliek meg is jegyezték: úgy látszik, ha a professzor igehirdetését akarjuk hallgatni, le kell csukatni magunkat. Nem tudtam elképzelni magam börtönben szolgáló lelkészként. fisz az igazság, hogy tulajdonképpen könyvkötőként kerültem börtönbe. Görög Tibornak, egyházunk börtönmisszióval megbízott lelkészének ugyanis tudomására jutott, hogy öreg fejjel, hobbiként, könyvkötéssel foglalkozom. Arra kért, hogy könyvkötésre tanítsam a rabokat. Az istentiszteleti és bibliaköri szolgálatok mellett a rabok hasznos foglalkoztatására is gondolt. Vetélkedőket szervezett. Alkalmat biztosított röplabda játékra. A Soros alapítvány segitségével varrógépeket szerzett be s varrótanfolyamot indított bejáró szakoktató közreműködésével. A könyvkötés bonyolult. Helyette elvállaltam, hogy dobozkészítésre tanítom meg a rabokat. A 203-as cellát bízták rám, később a 205- öst is. 15-19 éves fiúk. Egy éve, másfél éve buktak le. Több hónapot töltöttek kemény rendőrségi fogdában. Onnan kerültek ide. Átmenetileg tartózkodik mindenki a Markóban. Tárgyalásra és ítélethirdetésre várnak. Sokáig kell várni. Néha egy évig. ítélethozatal után többnyire szabadulnak. Előtte rendkívül nyugtalanok. Újak kerülnek helyükbe. Kritikus időszak volt karácsony. Az ünnepek kö-. rül fokozódott keserűségük. Minden cellában van tévé, két mosdó, ajtóval zárható WC. Megpróbálják kibírni a börtönt - és egymást. Sokat unatkoznak. Olvasni nincs kedvük. ____f rn is r>r m ltpm Krw f t\n Y. r • h ■ » / I' S h 2 T r I • I 1 lr kérdésre v álaszolnom: Miért? Miért vállalkoztam rá? Őszintén meg kell mondanom, nem a rabok, hanem egy szép, de megvalósíthatatlan álmom érdekében. Miközben egyházunk központi könyvtárában - kedvtelésből - kötögetni kezdtem a régi, többnyire elrongyo- lódott különféle egyházi kiadványokat, eljártam Akadémiánkra is. Az ottani könyvtár vasállványain külföldi és hazai folyóiratok tömkelegé sorakozik évfolyamonként zsineggel átkötve, igazán példás rendben. Bekötésük költségeit csak egy Krőzus tudná fedezni. Egy-egy évfolyam számára könnyen készíthető kartondobozok gyártását kezdtem el. Ha ezer évig élnék, egyedül akkor se végezhetnék a feladattal. Közbejött azonban Görög Tibor kérése és az elképzelhetetlent elképzelhetővé tette. Görög Tibor közreműködésével szerződést kötött központi könyvtárunk a Markó utcai börtön gazdasági hivatalával. A kartont (1 q 7000 Ft), a munkaeszközöket és a munkadíjat (dobozonként 25 Ft) egyházunk biztosítja. A gazdasági hivatal közvetítésével a munkában résztvevők így némi keresethez juthatnak. Az egyik második emeleti cellát már régebben kiürítették és egyházi alkalmak számára asztalokkal, székekkel rendezték be. Itt tartják önkéntes részvétel mellett az istentiszteleteket, és itt kezdtük el a dobozok kiszabását. Az összeállítást és ragasztást cellájukban végezték. A metszőkéseket ugyanis nem vihetik magukkal a cellába. Eddig több mint 700 doboz készült el. Mindig akadt barátom, aki kocsijával önkéntesen vállalta a kartonok beevállítását és a7 pJkés7i’i1t Hohn/nlfi-tplvitplpt December elején a költségvetési keret kimerült. Egy időre leálltunk a munkával. Sok türelmet igénylő, aprólékos munkával, belülről kivilágítható ún. „ádventi csillagokat” készítettünk papírból, 9 darabot. Szponzorokra is találtam. Egy ismerősömnek beszámoltam munkánkról. Fellelkesedett. Amit hallott, elmesélte barátainak. 11 500 Ft-ot adtak össze. Csillagonként 500 Ft-ot kaptak a fiúk. A fennmaradt összegből anyagot szerezhettünk be. Mikulásra piros kartonból valamennyi második emeleti cella számára puttonyokat készítettünk, s szaloncukorral töltöttük. A nevelőtiszteknek és az őröknek is jutott belőle. A csillagnak híre ment. Feltűnést keltett. Csak azt mondhatom, hogy megszerettem és jól érzem magam a Markóban. A nevelőtisztek, az őrök, az ajtónyitogató és ellenőrzést végző portás, a raktáros - mind, mind a legnagyobb készséggel és figyelemmel segítenek. Velük is el-elbeszélgetek. Olykor figyelmeztetnek: vigyázzak! Nem angyalok a fiúk! Mindenki tudja, hogy evangélikus lelkész vagyok. A fiúk lelkész úrnak szólítanak, olykor „bácsinak”. Magázom őket. Eleinte, hogy meghökkentsenek, dicsekedve színezték ki lopásuk, betörésük históriáját. Általában a kaland és szerzésvágy ragadta el őket. „El nem tudja képzelni, lelkész úr, micsoda élmény, amikor pajszerrel felnyitunk egy ajtót, s pillanatok alatt gazdaggá válunk” - mondta az egyik. Van sokgyermekes családban élő. A szegénység késztette lopásra. Vannak gyen- geidegzetűek. Az egyik teljesen kiborult és ÖSB7.• inrte _i ne.11 a \\( -aitáiát Üaránsonv elun. Jó módú család fiaival is találkoztam. Egyikük (középiskolás) felolvasta börtönben írt regénye bevezetését. Egy „új fiú”, amikor megtudta, hogy lelkész vagyok, kérte, mondjam el latinul a Miatyánkot. Elmondtam, de kértem, írja le nekem románul. Három romániai is van közöttük. Evangélikus egy se. Ni- koláj kedvéért felolvastam Szt. Miklós püspök történetét Mikulás napján a Legenda au- rea-ból. Egy Kristóf nevű kedvéért a Kristóf- legendát. Mindezt munka közben. Megkérdeztem: mit álmodtak? Mire készülnek szabadulásuk után? Ez a legnehezebb kérdés. Ők is kérdeznek. Mi a véleményem a jehovisták- ról? Milyen lesz a világ vége? Valóban élt Jézus? Miért szabadító? Ilyen profán kérdés is előjön: mit jelent és miért mondjuk „menj a fenébe, menj a francba”? Ezt éppen Ferenc kérdezte. Még a múlt évben szabadult. Lehet, hogy csupán erre az egy válaszra emlékezik beszélgetéseinkből? Ki tudja? Próbálom fogalmazgatni: mit érhetek el? Miért kellett nekem is börtönbe kerülnöm? Talán azért, hogy valamit magammal vigyek a szabadságból a börtönlakók közé, s valamit magammal vigyek az ő világukból. Talán azért, hogy életüknek egy szakaszán Jézus nevében melléjük szegődjek és testvérükként kísérjem őket. Elgondolkoztatott a karácsonyi ünnepség. Az óbudai gyülekezet énekkara és ifjúsága szolgált műsorával. A fiúk lehozták az ádventi csillagot a földszinti nagyterembe. A női foglyok szépen felöltöztek és kicsinosították magukat. Verseket mondtak és énekeltek. Görög Tibor bevezető szavaiban ezt mondta: Nem azért jöttünk, hogy börtönt látogassunk, hanem mindnyájan Jézus Krisztushoz jöttünk, aki ezt mondta: „Fogoly vol- tam és meglátogattatok'1'’ ? p i j--
