Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-04-30 / 18. szám
60. ÉVFOLYAM 18. SZÁM 1995. ÁPRILIS 30. HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁNI MÁSODIK VASÁRNAP ÁRA: 30 Ft Krisztus országában az a dolga az igehirdetőnek, ________________hogy szeretettel vigasztalja, s evangéliummal táplálja a lelkeket, hordozza a gyengéket, gyógyítsa a betegeket, _____________________az igét jól hasogassa, s kinek kinek szüksége szerint adja elébe. Luther A TARTALOMBÓL KICSINY GYÜLEKEZET NAGY VÁLLALKOZÁSA HÍREK NYÍREGYHÁZÁRÓL SAJTÓVASÁRNAP FELNŐTTEK KONFIRMÁCIÓJA KITÁRT AJTÓ A A FÉBÉ Diakonissza Egyesület már korábban visszakapta anyaház céljára a Hűvösvölgyi út 193. alatti épületét. Azóta lassan, de szívósan építkeznek, átalakítanak. Most érkeztek el az anyaház kiépítésének legfontosabb szakaszához. Egyik nagyobb szobában elkészült az anyaház kápolnája. A belsőt ügyesen és művészien alakították ki, amint képünk is mutatja. Az ajtót kitárva, a nyílásban megjelenik a kereszt, mutatva, hogy Krisztus az ajtó, és nincsen „más név, amely által üdvö- zülhetnénk”. A szentelés szertartását Szebik Imre püspök végezte,, Bálint László esperes, Madocsai Miklós, a FÉBÉ lelkésze és Csepregi Zsuzsanna lelkész-titkár segédletével. A fent idézett ige alapján (ApCsel 4,12) a püspök elsősorban azt erősítette meg, hogy ez az otthon is „Jézus hajléka”. Jézus nevére szenteljük ezt a kápolnát. Más névre nem érdemes hallgatni. Jézus nevét a kereszthordozás hitelesíti, sokak vallástétele sokak megmenekülését szolgálja itt. Az üdvösség nem a túlvilág kezdete, hanem már itt megkezdődik, vagy ha nem, úgy ott sem folytatóA nemrég megnyílt Evangélikus könyvesbolt KERESZT FELÉ dik. Jézus nevével járni azt jelenti, hogy kívül lehet káosz, de belül rend van! Madocsai Miklós tett jelentést az építés munkájáról. Az épületet 1951 óta a Budai Szeretetotthon használta, legutóbb a Sarepta Otthon dolgozóinak otthona volt. 1994 augusztusában kapták vissza és 3,5 millió forintot fordítottak eddig az épületre. Az imaterem (kápolna) kialakítása ez év elején kezdődött. Ez a magja, a szíve közepe az itt folyó munkának. Közel 700 000 forintba került a megépítése. Ez lesz ezentúl a FÉBÉ-család gyülekező helye, a közös elcsendesedés helye és itt folyhat majd a diakonisszaképzés és továbbképzés, az irgalmasság szolgálatára. , , , Túrmezei Erzsébet, a FÉBÉ főnökasszonya e nap reggelén írta meg az ünnepi alkalomra köszöntő versét, ezzel köszöntve az egybegyűlteket, és hálát adva Istennek e helyért, ahol új erőt adhat. KITÁRT AJTÓ A KERESZT FELÉ Fébé Anyaházunk új imaterme! Utunkon egy megtett lépés megint. Megváltónk, Veled találkozunk benne. Imádásodra hív és csendre int. Az oltár mögött megváltó kereszted, és feléje kitárt ajtó vezet, mert utunk minden nap odaérkezhet, ott tehetünk le nehéz terheket. Várnak itt mindig áldott csendes percek. Igédre boldogan figyelhetünk. Utat mutathat, cél felé vezethet, szolgáim adhat új erőt nekünk. Irgalmasság és szeretet útjára sürget a Te nyomodban szüntelen. Zengjen benne ma is dicséret, hála! Legyen áldott ez az imaterem! 1995. április 2. HATVANÉVES AZ EVANGÉLIKUS ÉLET Lapunk fejlécén bizonyára kevesen veszik észre a szerényen meghúzódó adatot: 60. évfolyam. Csodálkozzunk rá a tényre, és köszöntsük az Evangélikus Életet ezen a szép évfordulón! 1933. január 29-én indult mint az Országos Luther Szövetség „egyháztársadalmi, belmissziói, kulturális és politikai hetilapja. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára: Egész évre 4.40, félévre 2.20 pengő”. Hogyan is lehet hatvanéves, ha 1933-ban indult? A közel három éves szünetet a világháború magyarázza. 1945 után nem volt pénz a megjelenéshez, és csak 1948. november 20-án éledt újra, akkor még a Luther Szövetség sajátjaként, majd 1950. november 19-től lett országos evangélikus hetilap az Evangélikus Sajtóosztály gondozásában. Érdemes belelapozni az el§ő évfolyam számaiba. Vajon mi változott egyházunkban, országunkban, sajtónkban hatvan év alatt? Az induló szám Beköszöntő című vezércikke olyan feladatokat állít a lap elé, amelyeket ma is vállalni lehet: „Az Evangélikus Elet evangélikus életet akar teremteni a csonka ország egyházközségeiben és egyháztársadalmi egyesületeiben. Nem mintha az életnek forrásai ezekben a közösségekben teljesen elapadtak volna..., de mert ez az élet nem olyan pezsdülő és lendületes, ahogy elvárható volna azoktól, akik Krisztus evangéliumának mélységeit felkutatták, és igazságait megismerték. ... Figyelmeztetni akarja ...a politika és társadalom evangélikus vezéralakjait, hogy magas. állásuk fokozott egyházhűséget, evangéliumi öntudatot és evangélikus megállást föltételez. Az evangélium hirdetésére rendelt pásztorokat emlékeztetni kívánja arra, hogy nagy idők nagy követeléseket támasztanak ...és mindenütt ott kell lenniök, ahol Krisztus mellé állnak vagy Krisztus ellen fordulnak az emberek.” A lap foglalkozni kívánt az istentiszteleti rend egységesítésével, a belföldi felekezeti viszonyokkal és a külföldi egyházi élettel, az evangélikus iskolaélet kérdéseivel. A hírszolgálat friss, fürge és kimerítő legyen, „hogy minden evangélikus hivő lelki és kultúrigényét kielégítse". A cél: fáklyagyújtás az éjszakában, „hogy akik magukat az evangélikus életközösség tagjainak vallják, felismerjék azokat a hatalmas lelki és kulturális értékeket, amelyeket egyházunk a múltban képviselt, és a jelenben is képviselni hivatott." Mai zsinati törvényalkotásunk számára is érdekes, hogy az 1933- ban még csak zsinati előkészületi és törvényjavaslati kérdésekben komoly viták robbantak ki. Nem kisebb személy, mint Karner Károly teológiai professzor írta le, hogy „a gyülekezetek ügyeinek intézésére a szükebb képviselőtestület (konvent) alkalmasabb, mint a gyülekezeti közgyűlés" (32. szám). Szembeszállt azokkal, akik jogi- lag-formailag a látszat-demokratikus közgyűlések mellett érveltek, és leszögezte, hogy „az egyház ügyeinek az intézése szempontjából életképes képviselőtestületek alakuljanak meg". A képviselőtestületekbe és egyházközségi tanácsokba pedig „a belső vallásos életet élő, evangéliumi lelkületű egyháztagok kerüljenek bele". Elsősorban az alapfogalmakat kell tisztáznia a zsinatnak az egyház körül, „hiszen az egyház nem társulati elvek alapján létrejött turistaegylet vagy dalárda". Az első év végén, 1933. december 31-én számadással jelentkezik a szerkesztő, Szántó Róbert. Örömmel ad hírt arról, hogy sok a pozitív eredmény, a lap hírszolgálata hozzáértők véleménye szerint kimerítő, gyors és pontos volt. Nem kis büszkeséggel jelentette, hogy „a szerkesztőségnek sikerült közel nyolcvan munkatársat a lap köré tömöríteni". Ami azonban akkor is, és most is nehéz, az az anyagi helyzet: „A lap anyagilag súlyos válságba került, és a szerkesztő mind a mai napig a lemondás gondolatával foglalkozik. ... Tetemes anyagi ráfizetéssel kellett az évet lezárni." Mindezek ellenére a lap 1933-tól kezdve immár a hatvanadik évébe lépett. Egyházunk népének szüksége van rá! Összekötő kapcsot jelent gyülekezeteken, egyházmegyéken, tájegységeken felül, közösséget formál és erősít. Átnyúlik ez a kapocs az országhatárokon kívülre is, a szomszédos államok területén élő magyar gyülekezetekhez, és eljut Európa sok országába, és Amerikába is. Isten áldása kísérje hatvanéves gyülekezeti lapunk, az Evangélikus Élet munkáját. Ha lehet ezen az évfordulón még egy jókívánság, akkor az legyen, hogy sikerüljön a hatvanadik évben is megtalálni és a lap köré tömöríteni közel nyolcvan munkatársat, levelezőt, cikkírót, híradással jelentkezőt, mint az az első évben történt. ^ Dr. Harmati Béla Az Evangélikus Élet I. évfolyama 1. számának fejléce A Protestáns Missziói Tanulmányi Intézet: Isten csodája! Igazi ünnepet ültek a missziói munka iránt felelősséget érzők április 1-jén a Kálvin téri református templomban. Hálaadó ünnepet azért az ajándékért, melyet a Protestáns Missziói Tanulmányi Intézet megnyitásával kapott az Anya- szentegyház. A holland Református Missziói Szövetség magyar kezdeményezésre kiküldte hazánkba Anne-Marie Koolt, aki magyar protestáns külmisszió-történetből doktorált, és 600 oldalas könyve megírásával olyan tudást szerzett e témában, amellyel egy magyar anyanyelvű egyháztörténész sem rendelkezik. Az Intézet alapítói a fent említett holland szövetségen kívül a Magyarországi Református és Evangélikus Egyház, valamint a Károli Gáspár Református Egyetem is, ezért az Intézet tevékenysége széles körre terjedhet, sokakat elérhet. A hálaadó ünnep célkitűzése volt, hogy a missziót megismertesse a hallgatósággal a XXI. sz. küszöbén világméretű és helyi munkásságában. A világba C. Snoei, a holland Református Missziói Szövetség ny. főtitkára segített kitekinteni. Megtudhattuk, hogy a világ ke- resztyénségének 70% -a a déli féltekén található. Hatalmas munka folyt és folyik ott ma is, és az eredményt elsősorban nem a kívülről jövő misszionáriusok érték el, hanem a helyiek, a Szentlélek segítségével. A saját népből való misszionáriusok a missziói munka kulcsai, ők az igazán hiteles tanúk. Bizony, a jelenlevők se gondolták, hogy a 30-as évek világméretű ébredési mozgalma 1935-ben Ugandában kezdődött, ahol 5-6 ember imádkozott kitartóan az ébredésért. Azonnal eszünkbe jutott a Baráti Mozgalom, ahol a magyar ébredésért imádkoztak ugyanebben az időben. Snoei lelkész nagyon fontosnak tartja, hogy ezt a Missziói Intézetet két egyház alakította ki közösen. Isten csodája az, hogy együtt tudunk működni! Nagy szükség van mindkét egyházban arra, hogy a gyülekezetek vezetőit és tagjait missziói munkára képezzék ki. Mert ahol hiányzik a missziói látás, ott hiányzik a hit, az erő; az egyházat megosztott és divatos áramlatok irányítják. Ne mondja tehát senki: nincs időnk a misszióra! Az érdeklődés feléledése az egyház újulása. Megtapasztalhatja mindenki, hogy a missziói érdeklődés pezsdíti a gyülekezeti életet. Meg kell vizsgálnunk tehát a magunk közösségét, hol hagytuk el hitünk lényeges alkotórészeit? Térjünk vissza a forráshoz, a Bibliához, és tanuljunk a múltból. Ebben segíthet nekünk a Missziói Intézet és vezetője, Anne-Marie Kool. A helyi munkákról való beszámolók kiválasztásánál derült ki, hogy milyen sok ága van már hazánkban a missziói munkának. Nem is kerülhetett sor mindenkire. A református társadalmi misszióktól kezdve (Merétey Sándor), a médiákban végzett szolgálatokon keresztül (Ablonczy Zsolt és Gáncs Péter) a külmissziói megnyilatkozásokig, imaközösségek alakulásáig, segítő csoportok munkálkodásáig sok minden szóba került. Előd Erika a Molnár Mária Alapítványról, Gáncs Péter az Evangélikus Külmissziói Egyesületről, Szabó Dániel az orosz és ukrán ébredésről, D. Dobos Károly a lepramisszió szolgálatáról számolt be. Hallottunk az Evangéliumot Minden Otthonba mozgalomról (Göllner Pál) és az üzletemberek között végzett ébresztő munkáról (Magay István). Valóban sokat tanulhattunk egymástól. Hálát adtunk Istennek a lehetőségekért és az emberekért, akiket ezekben a munkákban felhasznál. Ünnepünket szeretetvendégség szakította meg: a Kálvin-terem gazdagon terített asztalait a helyi gyülekezet, a Lepramisszió és a pasaréti asszonyok készítették. Bencze Imréné Ünnepélyes megnyitás a Kálvin téri templomban Ökumenikus istentiszteleten vettek részt a Protestáns Missziói Tanulmányi Intézet konferenciája után a hazai és külföldi résztvevők. Cseri Kálmán református lelkész igehirdetése vezette be az istentiszteletet. ApCsel 1,6-8 alapján szólt „Jézus végrendeletéről”, melyet ugyan a tanítványok nem értettek, de helyre tette gondolkodásukat. Nem politikai ábrándozásokkal kell foglalkozniok, hanem belekezdeni a munkába, ami tulajdonképpen folytatás. Akik ismerik Istent, mondják azt el. Nem dialógust kell folytatni, hanem tanúságot tenni. A tanítványi magatartás nem defenzív, hanem ^offenzív. Szeretetből fakadó felelősségteljes munka. És erőfeletti, kérni kell hozzá a Lélek erejét. Az Intézet megnyitását dr. Bütösi János, a Debreceni Református Teológiai Missziói Tanszék vezetője és az Intézet kuratóriumának elnöke végezte. Páratlan történelmi jelentőségű eseménynek mondta a tényt. Az Intézet korszerű, minőségi missziológiai képzést ad. Dr. Anne-Marie Kool, az Intézet igazgatója tájékoztatta a gyülekezetei célkitűzéseikről. Négy csatornán szeretnék végezni a munkát: 1. missziológiai tanulmányok folytatása, 2. a gyülekezetek missziói felelőssegének kiépítésé, 3. korszerű missziói olvasóterem létesítése az érdeklődők számára, 4. hazai misszionáriusképzés. Mindezekben szeretnének szolgálni, olyan elődök nyomdokain járva, mint Podmaniczky Pál és Danhauser László. A köszöntések sorában dr. Hegedűs Lóránt református püspök örömének adott kifejezést, hogy közös munka folyhat és Jn 20,22 versével kívánt áldást. Dr. Harmati Béla püspökünk kiemelte, hogy itt tudományról, teológiáról van szó. A feladat: kutatni a textus és kontextus értelmét. A misszióval való foglalkozás pedig azt jelenti, hogy a kutatás emberközpontú, személyes legyen. Barátossy Jenő, a Károli Gáspár Református Egyetem főtifkára az Intézet és az Egyetem szoros kapcsolatát ajánlotta, hogy további disszertációk születhessenek. Ds. Ir. Nick M. Tramper, a Holland Református Missziói Szövetség európai titkára bemutatta missziói tevékenységüket (jelenleg is több, mint 50-en szolgálnak Indonéziában!). Sok akadályt kellett leküzdeni, de Isten megsegített és áll az Intézet. Átadva a hollandok köszöntését, lKor 9-ből vette üdvözlő igéjét: „mindezt az evangéliumért teszem, hogy én is részestárs legyek abban.” Két „missziói” pontja is volt az istentiszteletnek. A magyarországi kínai misszió két tagja énekelt, és a cigánymisszióból jött férfi tett bizonyságot. Végül dr. Fabiny Tibor, az Intézet alelnöke mondott zárószót, kiemelve, hogy közös mederben folyhat a munka a két egyház számára, és a hit ébresztése mellett a tudomány művelésére is vezethet. Dr. Anne-Marie Kool doktori disszertációja ez év folyamán magyar fordításban is megjelenik. Bizonyára sokak érdeklődését fogja felkelteni és kielégíteni, akik a misszió barátai. Megjelenéséről olvasóinkat értesíteni fogjuk. tszm ipiH EVANGÉLIKUS KÖRZETI IIP EVANGÉLIZÁCIÓ Az alkalmak 10.00-16.00 óráig tartanak 1995. 05. 20. As/.ód Pest megyei egyházmegye déli része Balassagyarmat Nógrádi egyházmegye Békéscsaba Kelet-Békési, Nyugat-Békési egyházmegye Bp.-Angy alföld Pesti és Budai egyházmegye Csővár GyenesdiásPest megyei egyházmegye északi része Kapernaum Somogy-Zalai egyházmegye Győr-Nádorváros Győr-Soproni, Fejér-Komáromi egyházmegye Kiskőrös Bács-Kiskun, Csongrád-Szolnoki egyházmegye Miskolc Borsod-Hevesi egyházmegye Nyíregyháza Hajdú-Szabolcsi egyházmegye Szekszárd Tolna-Baranyai egyházmegye Szombathely Vasi és Veszprémi egyházmegye
