Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-04-23 / 17. szám
Evangélikus Élet 1995. Április 23. E0 jftS GYERMEKEKNEK SL A fiatalok n a k BRITT G. HALLQVIST Pufi Pufinak hívja mindenki, mert egy picurkát pufók. Csak egy picurkát. Gyakran áll a tükör előtt, és motyogja: „Csak egy picurkát.” Pufinak fogynia kellene, de ha olyan nagyon szereti a húsgombócot! Pufit Karl-Fredriknek hívják, de ezzel senki se törődik, csak Ulla. Karl-Fredrik! - kiabálja jó hangosan, hogy hallja mindenki. Pufi szereti Ullát. BIBLIAI „KI-KICSODA” Naamán Naamán nevével az Ószövetségben találkozunk. Kortársa volt Elizeus prófétának, Illés próféta tanítványának. Naamán Szíria királyának volt a hadseregparancsnoka, megbecsült, irigyelt ember sokak szemében. Egyszer azonban csapás szakadt az életére, egy akkor gyógyíthatatlan betegség: bélpoklos lett. Akik eddig keresték a társaságát, elkerülték. Akik irigyelték hatalmát, most szánakozva súgtak össze a háta mögött. Volt azonban Naamán feleségének egy szolgálója. Egy izráeli leány, akit egy hadjárat alkalmával hurcoltak magukkal a szírek. A lány azt a tanácsot adta urának, hogy keresse meg az izráeli Elizeus prófétát, aki biztosan tud segíteni rajta. Naamán gazdag ajándékot küldött Elizeusnak, és arra kérte, jöjjön el hozzá, és gyógyítsa meg őt. A próféta viszont ahelyett, hogy elment volna, csak egy üzenetet küldött válaszul a beteg hadvezérnek: „Menj, és fürödj meg hétszer a Jordán folyóban, és akkor újra egészséges leszel!" Naamán haragra lobbant Elizeus válasza miatt. Valami másra számított. Először nem is nagyon akarta teljesíteni az utasítást, de szolgái rábeszélték, hogy tegyen úgy, ahogy a próféta rendelte. És valóban, mikor Naamán hétszer megfürdött a Jordánban, újra egészséges lett. Ekkor hálálkodva járult Elizeushoz, akinél megvallottat* „Most már tudom, hogy nincs más isten, csak Jzráel Istene!" Ez a történet is jól példázza, hogy nekünk, embereknek nem mindig könnyű megértenünk és elfogadnunk Isten akaratát. Mégis javunkat az szolgálja, ha hittel megfogadjuk az Ő szavát. FERI BÁCSI JÁTÉKAI „Hol van megírva?” Egy ismert mondatot kell megtalálnotok az Újszövetségben. A mellékelt ábrán minden téglalap a keresett mondat egy-egy betűjét jelöü. Hétről hétre megadok egy-egy magánhangzót, amely a keresett igében szerepel. A játék négy héten keresztül tart. Most, a harmadik fordulóban az „e” betű van soron. Azok, akik hamar rábukkannak a megfejtésre, hétről hétre plusz kérdésekre is válaszolhatnak, s így gyarapíthatják pontjaikat. Beküldendő a keresett mondat, és az, hogy hol van megírva! □ □□□□ □□□, □ @D[e]n □göesQíiotí A plusz kérdés most a következő: Hány ezüstöt kapott Júdás az árulásért? Kérlek benneteket, hogy megfejtéseiteket a lap dátumát követő keddig adjátok postára! Megfejtés A március 26-i számban közölt képrejtvény megfejtése az ÉNEKESKÖNYV volt. Helyes megoldást a következő olvasóktól kaptunk: Grósz Eszter (Nagybörzsöny); ülés Adél (Egyhá- zasdengeleg); Kardos Anita (Fancsal); ifj. Pintér György (Zomba); Sali Imréné (Rábapaty); Szabó Pál (Kölesd). Minden megfejtőnek gratulálok! „Névkereső” Az alábbi táblázatban tíz próféta neve van elrejtve. Neked hányra sikerül rábukkannod? A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyönk, Petőfi u. 359. Arany János emlékét idézték „Kis kacsóid összetéve szépen Imádkozzál, édes gyermekem". (Arany János: Fiamnak.) Ünnepi délután volt a budahegyvidéki evangélikus gyülekezet Arany János emlékét idéző irodalmi délutánja. Ünnep volt, mert az idősebb korosztálynak - és ezt látni lehetett az arcokon - olyan emlékeket idézett ifjúságuk, diákkoruk hittel teli, kicsit talán álomvilágából, az iskolapadokban tanult költői sorokból, amelyek sokaknak életük kísérője, segítője, vigasztalója lett. Az „aranyjánosi" sorok középkoriaknak s a fiataloknak olyan versekre hívták fel a figyelmüket, amelyek - sajnos! -az ö életükből, tankönyveikből kimaradtak. Olyan versek ezek, amelyekben a hit, a család, a hazaszeretet eggyéforrottan lehel minden idők fiataljainak útmutatója -ha a sorokat nemcsak agyukba, de szívükbe is vésik, mint a budahegyvidéki evangélikus gyülekezet öregei, akik hangtalanul is együtt mondták a verseket az előadókkal. Csere Agnes színművész, Csománé Forgács Emma (rendező is), Dobó József, Dobó László (apa és fia), Kerekes Csaba előtt, megnyitóként dr. Molnár Gyula olvasta fel Arany János születésének 150. évfordulójára 1967. márciusában Székesfehérvárott írt, EGY NEMZET KÖSZÖNT című versét: Százötven év, két teljes emberöltő . s milyen közel vagy Nagyszalontai. Mint köztünk élő, úgy köszöntünk Téged, hangod nem lehet meg non hallani. Mondjam tovább? Kevés egy vers, egy élet végigsorolni, mit adtál nekünk, Kicsi gyermekek, sírba hajló vének Mint drága nektárt, úgy ízelelgetünk... Igaza volt a székesfehérvári Molnár Gyulának: ízlelgettük, ismételgettük Arany János gazdag kifejezéskincsét, költői nyelvünk bámulatos ötvözetét. Lehet-e szebb örökség annál a tanácsnál, melyet fiának adott? Majd, ha játszótársaid közül Munka hí el - úgy lehet korán - S idegennek szolgálsz eszközül, Ki talán szeret... de mostohán! Balzsamul a hit malasztja légyen Az elrejtett néma könnyeken. Kis kacsóid összetéve szépen, Imádkozzál, édes gyermekem. V. S lehet e szebben, hívebben értékelni a családi életet, mint tette a költő a CSALÁDI KÖR-ben, ahogy ő látta, élte, érezte az együttlét, az összetartozás melegét: Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye Oly hívogatólag süt ki a sövényre. Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya, Küszöbre a lábát, erre állát nyújtja. Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kisfiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa. Verse a család, az otthon, a természet, a hazaszeretet, barátság szépségét tükrözi. Csak egy szakasz is mennyit mond a régi családi életről, a vidéki életről. Fábián Gyula irodalomtörténész bevezető előadása és az egyes versekhez fűzött magyarázata tette teljessé a költőre emlékező irodalmi délutánt. Hogy valóban közelünkbe hozta Arany Jánost, azért is tehette, mert ott Passió-kőrúton az országhatáron túl „Hálát adok az Úrnak teljes szivemből, elbeszélem minden csodatettedet" Zsolt 9,2 Jó néhány év óta szokás, hogy a teológusok minden évben előveszik a Passió-történetet. Átgondolják, dramatizálják és Nagyhéten az ország egy-egy egyházmegyéjében a gyülekezeteknek előadják. Évfolyamunk kis csapata tavaly a Bács-Kiskun egyházmegyében és néhány baranyai gyülekezetben szolgált. A Felvidéken élő evangélikus testvéreink hallottak erről a hagyományról, meghívtak minket, hogy közöttük is szolgáljunk a passióval. Isten kegyelméből így indultunk el március 31-én Rozsnyó és Rimaszombat vidékére. Hat gyülekezetben jártunk (Ozsgyán, Rimaszombat, Sajógömör, Hosszúszó, Rozsnyó, Kuntapolca) és hatszor élhettük át Szlovákiában Isten Szendéikének csodáját. Isten kegyelmének csodája az, hogy az ozsgyáni gyülekezetben a magyarul gyengén beszélő szlovák testvérek a mozdulatainkból, gesztusainkból, a hangszereinkből kicsalt hangokból is megértették és talán át is élték, hogy Jézus mit tett értünk a kereszten. Milyen csodálatos, hogy Isten a mi esetlen, szí- nészileg egyáltalán nem tökéletes mozdulatainkat meg tudta áldani úgy, hogy még ezzel is az evangéliumot hirdethessük! Isten hatalmas csodatette, hogy a sajógömöri és a hosszúszói templom zsúfolásig megtelt. A legidősebbektől kezdve a lépkedni is alig tudó kis gyermekekig mindenki ott volt. Szinte az egész falu. És nagy nagy figyelemmel és érdeklődéssel élték végig az előadást. Isten csodatette az is, hogy a 7,6 °C-os kuntapolcai templomban sem fáztunk a szolgálat alatt. E rövid beszámoló keretében nem lehet részletesen kitérni a gazdagon terített asztalokra, a vendéglátókkal folytatott beszélgetésekre. De a legeslegnagyobb csodatette Istennek talán mégis az, hogy a Jézus Krisztus keresztjéről szóló igehirdetést és történetet nem lehet soha megunni! Tavaly 19-szer adtuk elő ugyanezt a darabot, ezen a körúton pedig még hétszer. De minden egyes előadás még nekünk is tudott valami újat mondani, valami új gondolatot ébreszteni. Hol ez, hol az a jelenet vált nagyon is éjővé és tartalmassá számunkra. Áldott legyen ezért az Isten! A szlovákiai körút április 2-án délután ért véget. A határ átlépése után azonban még várt ránk a bánki gyülekezet. Nagy szeretettel és lelkesedéssel hívtak és vártak minket passiós istentiszteletre. Felejthetetlen élményt jelentett itt is a csordultig megtelt templom, a messze földön híres nógrádi vendégszeretet és a sok kedves szó. A szolgálatok után, azt hiszem, mégis csak mi tartozunk köszönettel a gyülekezetnek, hogy fogadtak minket, és hogy szolgálhattunk közöttük! A legnagyobb köszönet és hálaadás a mi Urunknak jár mindé-, nért. A szeretetéért, a kereszten ér- ( tünk elszenvedett kínjaiért és halá-\ Iáért és azért a bizonyos harmadik napért, amelyen a súlyos kő elhen- geríttetett a pírról. Ennek a nagy csodának az átélé- I sét és megértését kívánjuk mindenkinek így, Húsvét küszöbén. Adjunk hálát ezért, beszéljük el mindenkinek az Istennek ezt a világra szóló csodatettét! Percze Sándor teológus Gyenes hóesésben A bácsi szomorúan nézett ki az ablakon. A nyaranta oly hangos Kapernaum udvarán most csak néhány hópehely kergetözött. És csend volt, mély csend. Hol van már a nyár, amikor vidám zsibongás tölti be a levegőt? Merre járhatnak a fiatalok?... Ilyenkor csak néhány idős ember álmodozik a szeretetotthonban. Vagy mégsem? Hiszen — csak nem? ... de igen! — lelkes beszéd, nevetés hallatszik, és máris feltűnik jó néhány diák a kapuban. Ide jönnek. Megtörik a csend, a jól ismert megszokás. Visszajöttek hát, bár nem nyáron. Vajon mit keresnek itt márciusban? Az Evangélikus Egyetemi és Főiskolai Gyülekezet tagjai közt megszületett egy ötlet: miért csak nyaranta lehet ifjúsági konferenciákat tartani? Hiszen olyan hosszú az év! Persze, egy egész hétre nem lehet a diákokat elvonni a tanulmányoktól, de egy hétvégére mindenki tud időt szakítani. Lehetne egyet tartani például húsvét előtt. A téma természetesen a böjt. A tervből valóság lett, és március 31-én mintegy hatvan diák érkezett Gyenesre, köztük mi is. A jó hangulatú ismerkedés után esti áhítattal kezdődött a konferencia. Utána a teaházban - amely minden este várt minket - beszélgethettünk a régi ismerősökkel és szerezhettünk új barátokat. A következő nap - amelyen a konferencia igazán érdemi része zajlott - nem szűkölködött érdekes programokban. A ráhangolódást szolgáló csoportos feladatok megoldása után Szeverényi János ifjúsági lelkész előadását hallgathattuk meg - Jézus, mint Isten és ember címmel. Délután csoportokra bontva folytattuk a munkát. Az irodalmi csoport Pilinszky János, Dsida Jenő és Weöres Sándor művei alapján dolgozta fel a passiót. A „művészettörténészek" diaképek, ikonok és könyvek segítségével idézték fel a szenvedéstörténetet. A zenei beállítottságúak Bach János- és Máté-passióját hallgatták meg, a negyedik csoport pedig drámai szerepjáték formájában foglalkozott a témával. A konferencia számunkra leginkább megindító része a szombat éjféli, imákkal és énekekkel tarkított virszületett a költő városában, gyermekkorában már érezhette Nagyszalonta levegőjét és kisiskolás korában még járhatott Arany János nagyszalontai gyűjtése nyomában, sőt folytatását tervezte. Hajszolt hétköznapjaink közepette kapott felemelő és értékmentő szép irodalmi délutánt áhítat zárta. Schelken Pálma NYÁRI IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ Győrújbaráthegy Ifjúsági Ház Cím: 9081 Győrújbaráthegy, Mélykút utca 1. sz. (Győrből közlekedő autóbuszmegálló mellett) Időpont: június 3-tól augusztus 26-ig bezárólag 1 vagy 2 hetes turnusokban. Váltás mindig szombati napon. Elhelyezési létszám: 15 fő+vezető Költségek: 200,- Ft/nap szállásdíj + ágynemű Étkezés megrendelés alapján. Jelentkezési feltételek:- Jelentkezés a lelkészi hivatal útján- Határidők pontos betartása- Gyülekezetenként egy-egy csoport jelentkezését várjuk kísérővel,- Jelentkezési életkor: 6-14 évesig, lehetőleg külön csoport és 14-18 évesig szintén külön csoport.- Az Ifjúsági Találkozón csak az vehet részt, aki előre személyes értesítést kap a lelkészi hivatal részéről.- A jelentkezési határidő: május 30. Jelentkezési cím: Evangélikus Lelkészi Hivatal 9081 Győrújbarát, Tanácsház utca 3. sz. Telefon: 355-003 (Telefonon közölt jelentkezést írásban is kérjük elküldeni.) Györújbaráti Evangélikus Presbitérium rasztás volt. A gyertyafény és a mély csend valóban böjti hangulatot teremtett. A konferenciát másnap délelőtt úrvacsorái istentisztelet zárta. Mindannyian egy kicsit elgondolkodva, lélekben erősödve tértünk haza. A hétköznapok sivárságában rendkívül fontos számunkra minden ilyen alkalom, amikor végre mindennapi gondjaink félretételével, nyugodtan elmélyülve kereshetjük Isten közelségét. Semmi sem pótolhatja azt a lelki adalékot, amit egy ilyen tábor adhat. A mi korosztályunk számára ez jelenti a feltöltődési az egyetemi, főiskolai hajtásban meggyengült hitünknek, bizalmunknak és szeretetünknek. Olyanok vagyunk, mint a gyenesi bácsi, ugyanúgy bámulunk ki a szürke délutánba és ugyanolyan változatosságot hoz egy ilyen tábor az életünkbe, mint neki. Bár számunkra ott vannak a bibliaórák, amelyek nagyon sokat segítenek, de ez azért mégsem ugyanaz. IEzért szeretnénk megköszönni Pángyánszky Agnes egyetemi lelkésznek, Aradi András pécsi lelkésznek és Szeverényi János ifjúsági lelkésznek, illetve az Egyetemi és Főiskolai Gyülekezet csoportokat vezető tagjainak szolgálatukat és szervező munkájukat. Sziráki László Jézus Te mindent fejreállítottál az ájtatosokra rábizonyítottad az embertelenséget a templomgépezetet és az áldozati lármát mint üzérkedést leleplezted a samáriai istentagadóknál felfedeztél egy új hitvallást a vámosoknál és utcalányoknál nyitottabb lélekre találtál az Isten országa számára mint az írástudóknál és farizeusoknál megkérdőjeleztél rendőrségi előírásokat és polgári megállapodásokat - és áttörted a templomi törvényeket balról előzted és nevetségessé tetted kik túl fontosnak tartották magukat előtted rádöbbentetted kicsinységükre mindenkinél asztalhoz ültél és mindeneket az asztalodhoz hívtál benned Jézus éppen a hátrányok az élet vak és üres járatai az Isten látható megnyilvánulásai Te Jézus a semmiknek mindenük lettél Elkéstem míg te rég elhagytad a sírt, én még ott bolyongtam bezárva te rég elhagytad az árnyékokat én ott kerestelek te már újból fény voltál a kertben csupa virág, csupa élet között életet szórva sötét világ nem engedett meglátni téged szememnek szokatlan a világosság kertészt láttam reggel nem pedig azt, hogy a kertész maga a reggel te mindent másképp tehetsz a legszokványosabb szokvány neked életre mozdul engem is mássá tehetsz még bonyolult, vagyok legyen minden egyszerű, mint egy kertész a kertben itt vagy hát, kiálts erősen a te hangod rendezzen el mindent bennem, már tudom, hogy megismerlek majd, ha azt teszed, amit csak te tehetsz: Szólíts meg engem, nevemet mondd ki hát! 1
