Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-04-09 / 15. szám
Evangélikus 60. ÉVFOLYAM 15. SZÁM 1995. ÁPRILIS 9. VIRÁG VASÁRNAP Érettünk szenved. Szenvedése tehát nem arra való, hogy siránkozzunk rajta. Krisztus Urunk azt akarja, hogy örvendező hálával, hitvalló magatartással ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Elet köszönjük meg kegyelmét, hiszen benne megnyertük bűneink bocsánatát és Isten gyermekeivé lettünk Luther ÁRA: 30 Ft Politikai ellenálló, vagy mártír? ötven éve végezték ki Dietrich Bonhoeffert MEGKOPOTT KINCSEK A BÖJTI ÚTON (6) Tisztelet és hódolat Mintha rég elmúlt volna, hogy a szülők véleményére adtak a gyermekek. Mintha néhány éve vagy évtizede nem kellett volna harcolni a hittanóra elején a csendért, istentiszteleten az áhítatért. Mintha régen a legszegényebb ember is csak tiszta, ünnepi ruhában érkezett volna a templomba. Elképzelhetetlen volt a művirág, a műanyag a legszentebb helyeken, mert oda csak a legértékesebb és a legszebb kerülhetett. Idősödő édesapám még most is csak a saját munkával termesztett, saját kézzel összeválogatott virágcsokrot tudja igazából elképzelni az oltári vázákban. Hány asz- szony míves munkáját örökítik meg legszebb ol- tárterítőink templomainkban! Férfiak összefogása tette rendbe templom- és temetőkertek bozótos, gazos, rendetlen világát. Lelkész-elődeink hányszor keltek fel korán reggel azért, hogy a parókia és környezete szép renddel fogadja az érkező híveket. A rozsdásodó templomkerítést el nem nézte volna a gyülekezet éveken keresztül. Szégyen lett volna a gyülekezetre, sőt, az egész falura nézve. Ma - így szoktuk mondani - más világot élünk. Kinek jutna erre ma az energiájából? Egyszerűbb megrendelni a munkát, és kifizetni a számlát. Csakhogy ebből a munkából - minden célravezető szakértelem ellenére - hiányzik az az értékes alkotóelem, amit éppen Virágvasárnap lehetne megtanulnunk. A személyes részvétel. Megnézhetek egy eseményt a televízió képernyőjén, de ezzel nem vagyok részese az eseménynek igazán. Lehet hallgatni egy beteg testvér hangját telefonon, de így nehezebben válik személyes erő a vigasztalásból. Lehet üzenni valakinek a fejlett technikai eszközök lehetőségeinek maximális kihasználásával, de ettől igazi közösség még nem alakult ki. Virágvasárnap nagy nap. A mi megközeh'té- sünk napja. Jézus annyira közeire jön az életünkhöz, hogy azt legmerészebb álmunkban sem tudjuk elképzelni. Arra az útra lép, amely földi ván- donlásunk poros, fárasztó útja. Az ő lépései így lesznek a mi lépéseinkké. Nem áttételesen, nem is távolról küld irányítást, hanem saját maga megy elöl, hogy aki indulni szeretne, az valóban el is induljon utána. Van azonban még valami, amit ma nem szabad elfelejtenünk. A böjti út két utolsó megkopott kincse: a tisztelet és a hódolat. Talán ezek a legfontosabbak. E kettő nélkül csak látvány lesz a bevonulás. A kép pereg előttünk, de mi mindenképpen kívül és távol maradunk. Lemaradunk. Egy régi tavaszi vasárnap délután jut eszembe. Kisgyerekként megszöktem otthonról, elmentem a körmenetre. Azóta sem tudom megmagyarázni, miért mentem oda, mf tetszett benne. De az ünnepben való részvétel illata, hangja, lépései és hangulata mind a mai napig átjárnak. Biztos, hogy a tisztelet és hódolat első nagy oktatási óráját éltem át a hulló virágszirmok és a zöldellő ágak mozgásában. Bárcsak kerülne több saját munka, természetes anyag és személyes ajándék egyházunk virágvasárnapján az oltárra, a gyülekezeti élet asztalára. Nem dicsekvő, gépies haUeluja kíséretével, hanem a tisztelet és hódolat őszinte hozsánna - kiáltásával. „Dicsérjétek az Urat Földön és a mennyben, Tisztelet és hódolat Szentségéről zengjen! Dicsérjétek hatalma Nagyságáért Istent, Kinek dicső uralma Jóra vezet mindent.” (49. ének 1. vers) ÁLLOMÁSOK A SZABADSÁGRA VIVŐ ÜTŐN (Bonhoeffer önéletrajzi verse) FEGYELEM Kezdd a szabadság fölkutatását a fegyelemnél, tested, lelked is őrizd jól, zabolázzad a vágyat, hogy ne húzzon-vonjon majd ide, majd oda téged. Bizton uralkodjál a tagjaidon s elméden, csak ha engedelmesek, akkor visznek a célig. Ily fegyelemben nyiladoz ím a szabadság titka. TETT A helyeset tedd bátran és ne az óhajtottat. Mért lesed a lehetőt? A valót kell megragadnod. Gondolat árja sodor? Csak tettben él a szabadság! Törj ki tétovaságodból, események zúgnak, Isten igéje, hited hordoz, megtart a viharban, és a szabadság ujjongásra készteti lelked. Bonhoeffer: „A legnagyobb, amit a testvérnek adhatunk, hogy meghallgatjuk” SZENVEDÉS Fordulat áll be. Serény kezeid megkötve. Árván, bús tehetetlen nézed tetteid estét - hulltát. Ámde föleszmélsz s jobbodat ejted nálad erősebb Kéz tenyerébe csöndesen, állhatatos lélekkel. Lám egy pillanatig a tied lehetett a szabadság, s máris nyújtod odább: fénnyel koszorúzza meg Isten! HÁLÁL Ünnep, jöjj, amidőn a szabadság fénylik örökre! Jöjj te, halál - múlandó testnek oldva bilincsét, döntve falát vakká homályosuló léleknek, hadd lássuk, amit eddig elirigyelt a sorsunk! Tett, fegyelem, kín - mind utadon, szabadság, Végül halván, Isten színe előtt igazán a miénk vagy! Fordította: Scholz László Dietrich Bonhoeffer német evangélikus lelkészről és teológusról halálának ötvenedik évfordulóján szerte a világon megemlékeznek. Századunk e keresztyén mártírjának egyik emléktáblájánál még II. János Pál pápa is megilletődötten állt meg. Volt idő, amikor Bonhoef- ferről, a Hitler elleni összeesküvés egyik résztvevőjéről csak mint politikusról beszéltek. A hitvalló egyház listáján - melyen azon bebörtö- nözöttek neve szerepelt, akikért imádkoztak — az ő neve nem szerepelt. Egyházi körökben eleinte inkább az ifjúság kezdeményezte a megemlékezést, hisz az ifjúságnak különös affinitása van a szó és a tett egysége, a keresztyén hit és a vüá- gért való felelősség iránt. Érthető az ifjúság érdeklődése, hiszen Bonhoeffert, „az eljövendő - cselekedve gondolkodó - generáció” sorsa izgatta. 0 a jövendő egyháznak akart „szolgálatot tenni” - amely a szekularizált világban Isten hallgatásának közepette Isten bátorító „meg- vidámító, m^újító” szavát hallatja - amely életformájában önmagán, túl utal Arra, Akinek szolgálatában szabadul fel felelős szolgálatra, segítésre a társadalomban „az adott helyen.” Valóban felelős életet élt. Olyan korban, amikor újból fellángolt a nacionalizmus, ezzel együtt a fajgyűlölet és a militarizmus, szembefordult az erőszakkal és minden erőszakoskodással. Döntő kérdést jelentett számára a Jézussal való találkozás. így vall erről: „Jött valami nagy fordulat az életemben, először jutottam igazán a Bibliához. Nagy felszabadultság volt ez, a keresztyén pacifizmus, amely ellen harcoltam, magától értődővé vált számomra..."- erről egykori tanítványaként 1932-33-ban többször beszélgettünk. Erre visszatekintve, agnosztikus testvérének ezt írja: .Megtalál- tafii az igaz utat, nagyon boldoggá tesz, igazán akkor lennék becsületes, ha a Hegyi beszédet valóban komolyan venném. Vannak dolgok, amelyekért érdemes kompromisszum nélkül kiállni, s nekem úgy tűnik, ez a béke, a szociális igazság, avagy tulajdonképpen maga Krisztus..." Küzdött is az ökumenikus mozgalomban a feszültségek feloldásáért, mozgósította az egész világ keresz- tyénségét. Ahogy a gyűlölet lángjai magasra csaptak, látta azonban, hogy a békét nem lehet erőszak- mentesen megvalósítani. A polgári és katonai ellenállókkal együtt szükségesnek látta a szörnyűségek és a háború megakadályozására Hitler félreállítását, ami közelebb hozhatja a békét. Ezt a lépést keresztyén felelősséggel még mások helyett is vállalta, tudva azt, hogy ez az életébe kerülhet. A Hegyi Beszéd üzenetét a „Követés" című könyvéből ismerhetjük meg. Ezt magyar fordításban sajtóosztályunk ez évben kiadja. Jelentős etikai, teológiai felismerései az „Etika" című könyvében és a fogsági levélgyűjteményben találhatók. Bonhoeffer ezen — és egyéb munkáiból a legjelentősebb részeket válogatta össze O. Du- dzus. Eléggé illetékes is erre, mivel 4000 oldalon publikálta Bonhoeffer írásait. Magyar fordításban „ Válogatás Bonhoeffer legismertebb műveiből" címmel a Sajtóosztálynál jelent meg. (1988.) Néhány szót a végkifejletről. „Közölje kérem, hogy ez a vég, de számomra a kezdet is” - ezt az üzenetet küldte az akasztás előtt Belinek, Chichester püspökének egyik fogolytársával Best angol kapitánnyal. Éppen Schönebergben egy iskolateremben volt, amikor elhangzott a foglár parancsa: Bonhoeffer fogoly, készüljön, jöjjön velem. Az ideiglenes börtönből a flos- senbürgi koncentrációs táborba szállították, s másnap, 1935. április 9-én ki is végezték. A tábori orvos utólag így számolt be az utolsó órákról: „Hétfőn reggel 5 és 6 óra között kivezették a foglyokat, köztük Canaris tengernagyot, Oster tábornokot, Sack birodalmi törvényszéki tanácsost, s felolvasták a hadbírósági ítéletet. A barakképületben az egyik szoba nyitott ajtaján át láttam Bonhoeffer lelkipásztort a rabruha levétele előtt, amint térdenállva bensőségesen imádkozott Urához. Mélységesen megrendített engem e rendkívül szimpatikus ember nagyon átérzett, a meghallgatás bizonyosságát sugárzó imája. A kivégzőhelyen is mondott még egy rövid imát. Aztán bátran, nyugodtan lépett fel a bitófához vezető lépcsőre. A halál néhány másodperc múlva bekövetkezett.” Bonhoeffer a feltámadás reménységének tudatában halt meg. Még előző nap - húsvét utáni vasárnap volt ez - fogolytársainak kívánságára a schönebergj iskola termében áhítatot tartott a hermhuti testvér- közösség bibliaolvasó útmutatójának ótestamentomi és újtestamento- mi igéjéről: „az ő sebei árán gyógyultunk meg”, illetve „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjá szült minket... élő reménységre” Passió és Húsvét, szenvedés és feltámadás - erről már szólt abban a költeményben, amely mély bizonyosságáról tanúskodik: lr£s nyújtsad bár a nehéz kelyhet nekünk, kínnal, keservvel csordultig telit, hálásan vesszük, zúgolódás nélkül, és áldjuk érte drága kezeid." Beteljesedett reménysége. Barátjának, E. Bethgenek írta: „Isten keze és vezetése olyan megrendithe- tetlen bizonyosság számomra, és remélem, hogy ebben a bizonyosságban mindig meg is fog őrizni... Sohase kételkedj abban, hogy az utat, amelyen Isten vezet, hálásan és boldogan járom." A költemény az időközben nagyon ismertté vált versszakkal fejeződik be: „A jó hatalmak csodás fejtekében vigasszal várjuk azt, ami még jöhet, Isten velünk van reggel és az éjben, S tudjuk, mindennap szent keze vezet.” Lehel Ferenc A halálról és a feltámadásról A megemlékezéskor szólaljon meg maga Bonhoeffer is. A nagyhétre való tekintettel két rövid levélrészletét közöljük, melyben a halál és a feltámadás kérdéseit saját életével ütközteti. A feltámadás által a földre utasítva Dr. Szabó Lajos Az ótestamentumi hit, szemben minden más keleti vallással, nem váltságvallás, mégis a keresztyén vallást váltságvallásnak mondják. Nincs itt egy kardinális tévedés, melynek nyomán Krisztust az Otestamentumtól elválasztják és a váltságmítoszok felől értelmezik? Arra az ellenvetésre, hogy az Ótestamentumban a váltság (Egyiptomból és később Babilonból) döntő jelentőségű, azt válaszoljuk, hogy itt a váltság a történelemben, tehát életünk határának innenső oldalán megy végbe, .míg egyébként a váltságmítoszok célja mindenütt a halálnak mint határnak a legyőzése. Izrael Egyiptomból szabadul meg, hogy mint Isten népe a földön, Isten előtt éljen. A váltságmítoszok történelmietlenül egy halál utáni örökkévalóságot keresnek. Már most azt mondják: a döntő, hogy a keresztyénségben a feltámadás reménysége hirdettessék meg, s ezzel valódi váltságvallás jött létre. A súlypont a halálon túlra esik. A hibát és a veszélyt éppen ebben látom. A megváltás itt: megváltás a gondoktól, az ínségtől, az aggodalmaktól, a vágyaktól, a bűntől és haláltól; megszabadítás egy jobb túlvilágra. Vajon ez lenne valóban az evangélium és Pál apostol bizonyságtételének a lényege? Én kétlem ezt! ___A lraracrixián foUótv>»/íqc_t»flmám/cáft oKKan Vv»1rvnTwv7iV a mitológiaitól, hogy az embert egészen új, az Ótestamentumhoz képest még kiélezettebb módon, a földön való életre irányítja, abba állítja be. A keresztyén embernek - szemben a váltságvallás híveivel - nincs utolsó lehetőségként kiút a földi feladatokból és nehézségekből az örökkévalóságba, hanem az életet el kell szenvednie és a poharat ki kell ürítenie, mint Krisztus („én Istenem miért hagytál el engem”?). Amennyiben ezt megteszi, a Keresztre Feszített nála van és ő Krisztusnál. Nem szabad tehát e világot idő előtt hatályon kívül helyezni. Ez közös az Újtestamentumban és az Ótestamentumban. A váltságmítoszok az emberi élet behatá- roltságának megtapasztalásából [határhelyzetekből] keletkeznek. Krisztus azonban az embert életének közepette ragadja meg. 1944. VI. 27. A halál legyőzéséről Ezekben a napokban - húsvét előtt és után - az „Új ének” című énekgyűjteményt átlapozva újból és újból világossá válik számomra, hogy az énekben kifejezett húsvéti örömöt neked köszönhetem. Egy éve nem hallottam koráléneket. Milyen különös az, hogy a belső füllel meghallott zene, ha ennek egészen átadjuk magunkat, csaknem szebb lehet a testi füllel meghallottwól _PoA/lolofAPOti ♦íc'rio_cololr IttVinllilr___________c Kita_ ny os mértékben „új testet” nyer. Csak néhány darab van, amelyet úgy ismerek, hogy belülről tudom meghallani, de éppen a húsvéti énekeknél különösképpen sikerül ez. Húsvét? Tekintetünk inkább a meghalásra, mint a halálra esik. Fontosabb számunkra, hogyan boldogulunk a meghalással, mint az, hogyan győzzük le a halált. Szókratész erőt vett a meghaláson. Krisztus legyőzte a halált. Az eschatos echtros, az utolsó ellenséget (lKor 15,27). A meghalással boldogulni távolról sem jelenti a halállal való megbirkózást. A meghalás az emberi lehetőségek területére tartozik, a halál legyőzése azonos a feltámadással. Nem az ars moriendi - a meghalás művészete - hanem a Krisztus feltámadása felől áradhat új tisztító szél a jelenlegi világba. Itt van a válasz arra: dós moi pou stó kai kinésó tén gén - adj nekem egy szilárd helyet, ahol megállhatok és én megmozdítom a földet. Ha néhány ember ezt igazán hinné s ez meghatározná cselekvésüket, sok minden másképpen lenne. A feltámadásból élni tulajdonképpen ez a húsvét. Nem gondolod-e, hogy a legtöbben nem tudják, hogy tulajdonképpen miért is élnek, vagyis életüknek értelmét. A perturbatio anomorum - a szellem zűrzavara - rendkívül elhatalmasodik. Öntudatlan várakozás ez a feloldó, felszabadító Igére. Azonban még nincs itt az ideje az Ige meghallásának, de ez jönni fog és ez a húsvét talán egy az utolsó nagy alkalmak közül,, hogy jövőbéli feladatainkra felkészüljünk. lq 11 _m_ii
