Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-04-02 / 14. szám

SZÜGY Az egyházmegye legnagyobb temploma LUCFALVA Evangélikus Élet 1995. április 2. Tatárdúlás és tűzvész sem pusztíthatta el Szügyben három műemléképület­tel találkozunk. Közöttük legérde­kesebb - mind építészeti, mind törté­nelmi szempontból - a régi megye­háza, a volt Kubinyi kastély. A XVIII. század közepén ez volt a nógrádi megyeháza 1790-ig, mert a nemesség nem akart Balassagyar­maton ülésezni mindaddig, amíg ott császári katonaság állomásozott. A településnek már a honfoglalás­kor is voltak lakói, később tatár hor­da, török bég, janicsár csapatok számtalanszor feldúlták. A falu népe a közeli hegyekbe menekült. A köz­ségben már Rudolf császár uralko­dásának kezdetén (1577) éltek evan­gélikusok. Bajely János lelkész a Szügyi Egyház története című kéz­iratában szól arról a szomorú való­ságról, hogy a törökök lerombolták a község nagy részét - 44 évig ro­mokban hevert. 1664 körül „az el- széledt közbirtokosság úrbérességé- vel együtt ősi helyre”, szülőföldjére hazatért Ipolyság környékéről. Lel­készt hívott; Suhajda Mátyás szemé­lyében lett pásztora a sokat szenve­dett, megpróbált nyájnak. A lerom­bolt templom falai között, a szabad ég alatt hangzott el újra az ének a hálaadó hívek szívéből, megköszön­ve Isten megtartó és megújító ke­gyelmét. 1683-ban újra menekülni kellett Szügy lakóinak. A szécsényi és füleki török basák seregeikkel Bécs ostro­mához indultak. Újra néptelenek lettek a házak, megállt az újjáépítő munka. Ván­dorbottal indultak el a hívek lelké­szükkel együtt a drenyói erdőkbe. Néhány év múlva visszatérve a „sző­lők alatti kútnál” nevű helyen egy szívvel és lélekkel összefogott a bol­dog nyáj és templomát felújította. 1689. évben, Lukács napján, ünnepi istentiszteleten szentelték fel az Úr házát. Ennek a napnak emléke a templomszentelési emlékünnep min­dig Lukács napján, vagy e nap utáni vasárnapon van. Isten tovább is áldotta népét, atyáink nemzedékét, akik Mária Te­réziához folyamodtak új templom­építési kérésükkel a Türelmi Rende­let előtt. A kérés meghallgatásra ta­lált. Az építés hét évig tarott, 1781 -ben szentelték fel. A templom „szilárd anyagból és monumentális alakban épült.” Vastag falai erődítménynek is be- illenének. Ebben az időben idejártak istentiszteletre a hívek Balassagyar­matról, Csalomjáról, Zahoráról, Ipolyvecéről, Cserhátsurányból, Te- rényből, Kétbodonyból, Bánkról, Csesztvéről, Mohoráról, Patvarcról és Ipolyszögről. Nyolcezer lélek tar­tozott az anyaegyházhoz. A templom - az egyházmegye leg­nagyobb temploma - 32 méter hosz- szú, szélessége 11 méter, magassága 14 méter. A vonatkozó tiltó rendel­kezések miatt a torony mintegy har­minc évvel később épülhetett. Ma már csak három filia tartozik Szügy- höz: Csesztve, Mohora és Patvarc. Templomunkban az oltárkép a feltámadott Krisztust ábrázolja, Pesky József alkotása (1833). Az or­gona 160 éves. A keresztelő medence vörös márványból készült 1883-ban, Luther Márton születésének 400 éves évfordulójára, a hívek adomá­nyából. A torony magassága 31 mé­ter, szélessége 7 méter. Három ha­rang hívogat Isten házába. A legna­gyobb harangot (1250 kg) 1965-ben vette meg a gyülekezet a budapesti Szlovák Egyházközségtől, mivel a második világháborúban elvittek egy harangot. A középső harangot (460 kg) Vladár Viktor lelkész idejé­ben, 1881-ben szentelték fel. A kis harangot csodás körülmények kö­zött találták meg 1920-ban, egy for­ró nyári délután. Hatalmas vihar tört ki, az egész község víz alatt volt... A vihar elvonulása után Ko- czur Mihály és Matus János találta meg kb. 400 méterre a templomtól. Valószínű, hogy 1620-ban a törökök előli menekülés alkalmával rejtették el a föld alá. 300 évig csendben pi­hent az anyaföldben. A gyülekezetben a lelkészi szolgá­lat 1650-ben kezdődött, a nyáj első pásztora Vágber János volt. 1973-ban Csesztván új templomot építettünk a régi helyén. A kis gyüle­kezet nagy áldozatkészséggel 1985- ben temetőjében ravatalozót is épí­tett. A mohorai kis gyülekezet pár évvel ezelőtt felújította templomát, melyben Mikszáth Kálmán és Mauks Ilona esküdött! Patvarcon 1984-ben új templom épülhetett a régi helyén. Az anyaegyház templo­mát belülről - 1982-ben - teljesen felújíthattuk Isten dicsőségére, mindnyájunk örömére! Napjainkban új lehetőség, hogy e visszakapott egyházi iskola épületét gyülekezeti teremmé alakíthattuk át: Az ifjúsági órákat és a gyermek bib­liaórákat, az ádventi és böjti isten­tiszteleteket is melegben tarthatjuk. 1988-tól minden évben megtartjuk a Nők Világimanapját, melynek szol­gálatait megható módon évenként más asszonycsoport végzi. Salamon imádságából idézve fejezem be az ősi gyülekezet történetét: „Tekints a te szolgád imádságára én Istenem, hogy meghalljad a dicséretet és az imádsá­got : hogy a Te szemeid e házra nézze­nek éjjel és nappal.” Záborszky Csaba Lucfalva, Lucin kis falu a Mátra és Cserhát völgyében. Az emberek emlékezetében úgy él, hogy ezen a vidéken élt egy Sámson nevű vár­úr, akinek három gyermekéről ne­vezték el a környék három faluját: Sámsonról Sámsonházát, Márkról Márkházát, Lucziáról Luczint, azaz Lucfalvát. A tatárjárás idején is létezett a település, 1235-ben a község és a templom az egyik kiemelkedő dombon, a „Templomoson” állt. A tatárok 1241-ben a települést fel­égették, lakóit megölték. A pusz­tulás elől úgy menekültek meg né- hányan, hogy elbújtak a tölgyfa odvába, ahol nem találtak rájuk a tatárok. A faluban még ma is élnek olyan családok,, akiknek a „ragad- vány neve” utal erre. (Dubina = tölgyfa odva.) A XVII. század elején juhászok és pásztorok lakták ezt a telepü­lést, akik a Felvidékről települtek át. A nevek is magukban foglalják a foglalkozást: bacsák, bojtárok. A község 1715-ben három háztar­tással szerepelt a népszámlálási adatokban. 1720-ban négy csalá­dot tartottak számon. A község és a templom a jelenle­gi helyére a tatárdúlás után került. Sámsonháza leányegyházaként a gyülekezet fa templomot épített. 1779-ben királyi rendelet alapján a fatemplomot bezáratták, majd 1785-ben nyitották meg újra. A község ekkor kapott szabad val­lásgyakorlatot. 1793-ban, miután elváltak az anyaegyháztól, Sám- sonházától, a fatemplomot kőből épült templom váltotta fel. II. Jó­zsef császár türelmi rendelete to­rony nélküli templomépítésre adott lehetőséget. Ennek a templomnak egyszerű berendezési tárgyai voltak: padok és lócák, majd később egy szép szószék-oltár épült, végül pedig el­készültek a templompadok is. Egy ideig csak egy ajtaja volt a temp­lomnak, de a későbbiek során a meglévő, ajtóval szemben még egy másik ajtót is nyitottak. A temp­lomban karzatot építettek, ami a gyülekezet növekedésével egyre in­kább bővítésre került. Az ének kí­séretére és az áhítat keltésére 1953- ban egy nagyobb és komolyabb orgonát állítottak szolgálatba. A templom egyszerű, de mégis, akik távolról jönnek és megnézik, gyakran mondogatják, ez a temp­lom olyan, mint egy ékszerdoboz. Hitben járó eleink egy alkalommal furfangos módon mentették meg a jezsuitáktól a bezáratás és a lerom­bol tatás elől a templomot. Tele­rakták szénával és azt mondották, ez magtár, illetve községi csűr, s így maradt meg Isten házának. E kis község 1865-ben tűzvész áldozata lett, minden épület el­pusztult, egyedül csak a templom maradt meg, s ott indult el, kezdő­dött meg körülötte az élet. Új pa­rókia 1967-ben épült, a gyülekezet szorgalmas munkája nyomán hat hónap alatt. 1975-ben megépült a gyülekezeti terem is. Téli időben délelőtti istentiszteleteinket a templomban, délután a gyülekeze­ti teremben tartjuk. A Türelmi Rendelet következté­ben tornyot nem lehetett a temp­lomhoz építeni, így később épült fel a templomtól mintegy 200 mé­terre a harangtorony, mellette volt a gyülekezet iskolája, ami később kultúrotthon lett. A templomot a 200 éves évfordulóra teljesen felújí­tották. A felújítás munkálatainak végzése során több mint ezer nap társadalmi munkát végeztek. A gyülekezetnek eddig 11 lelké­sze volt. 1989-től Megyaszai Lász­ló végzi a szolgálatokat a gyüleke­zetben. Minden vasárnap délelőtt és délután van istentisztelet és gyermekbiblia-óra. Férfibiblia- óra, női imaközösségi alkalom, imaóra, bibliaóra, hittanóra, ifjú­sági óra, énekkari próba szolgála­tai a hétköznapon várnak a lel­készre. A gyülekezet és a falu népé­nek jó együttműködését példázza az a tény, hogy már néhány éve együtt ünnepük március 15-ét a templomban tartott istentisztelet­tel, majd pedig az első és második világháborúban elesett hősök em­léke előtti megemlékezéssel. A hősi emlékművet együtt újította fel a falu és az egyház. A falu új iskolájának avatásán részt vett a gyülekezet is, az ava­tó beszédet az akkori miniszter- elnök, Boross Péter tartotta, szolgálatot végzett Szebik Imre püspökünk is. írásom végén azt kívánom, hogy legyen valósággá konfirmációi ká­ténknak a templommal kapcsola­tos tanításának utolsó mondata: „Legyen a mi templomunk a mi lel­ki otthonunk, legyen az Istennel va­ló találkozás erős vára!" Megyaszai László VANYARC Egész országra kisugárzó hatások... m BÉR Hétszáz éve hirdettetik Isten igéje A Cserhát-hegység magasan fek­vő medencéjében szerényen simul a bércek közé Bér község. A festői környezetű település nevét valószí­nűleg Béri, Bérén, berek (birtok) fogalomhoz kapcsolhatjuk. Ezt a feltételezést, egy, az 1200-as évek végén kelt levél támasztja alá, amelyben a Váci Johannita Köz­pont kéri a Sziráki Johannita Rendház főnökétől, a „múlt évi Beréni” birtok bevételeiről szóló kimutatást. A község nevét illetően van még más feltételezés is, de talán marad­hatunk ennél, ugyanis az 1200-as években, a mostani templomdom­bon is volt a Johannitáknak egy épülete. Talán egy kihelyezett ki­sebb rendház, mert ennek falma­radványait a 6 évvel ezelőtti temp­lom ‘restauráláskor ásás közben megtalálták. A templom Nógrád megye egyetlen Árpád-kori falakra épült evangélikus temploma, a szé­pen kifaragott Árpád-kori köveket az 1700-as évek elején történt újra­építésnél felhasználták. Későba­rokk műemlék templomként tart­ják számon. A település kétszer jött létre. Először a török idők előtt. A tö­rökök délről megtámadták ezt a vidéket, a lakosságot a Felvidékre űzték. A falu elpusztult. Az 1600- as években az elűzöttek utódai las- san-lassan visszatértek, hogy má­sodszor is otthont teremtsenek. A visszaérkezők magukkal hozták a Cseh-morva evangélikus testvé­rek kegyességi gyakorlatát, így Bé­ren evangélikus gyülekezet szület­hetett. Az egyházközség mai kör­bélyegzőjén a már hivatalosan gyülekezetté válás időpontja olvas­ható: 1662. A lakosság a két világháború között kb. 1000 fő volt. 1956-ban 1500, ma a harmada, kb. 500 fő. Az evangélikusság élete - hitbeni élete - tradicionális, veretes, sza­bályokat tisztelő és megtartó felfo­gású volt. A cseh-morva testvérek kegyességéből inkább az ének, a „Tranoscius énekeskönyv” énekei és a hagyományok tisztelete ma­radt meg, mint a Biblia naponkén­ti olvasása. A II. világháború utá­ni „ébredés” vagy evangéliumibb gondolkodás, személyes hitvallás, csak mint egy gyenge fuvallat érin­tette a települést. A gyülekezet a 80-as évek köze­pére befejezte ősi parókiájának fel­újítását, majd 1989-ben műemlék templomának renoválását is. A templomot úgy, lebontották, hogy csak a falak álltak - mondta a felszentelési ünnepen Szrna Ist­ván felügyelő, aki Csömör János gondnokkal együtt a munkálatok NÓGRÁD Az 1700-as években alakult a nóg­rádi evangélikus gyülekezet egy fes­tői szépségű, történelmi várhegy ár­nyékában meghúzódó kis faluban, a Cserhát és a Börzsöny hegységek ta­lálkozásánál. Mintegy hatvan szlo­vák család költözött ide a Felvidék­ről, a nagy hatalmú váci katolikus püspökség árnyékába. Mivel a föld­birtokok is a római egyház birtoká­ban voltak, a váci püspökség úgy igyekezett hitehagyásra birni az evangélikusokat, megfenyegették őket; ha nem hódolnak be, elveszítik a kenyerüket. De míg a szomszédos sváb faluban, Berkenyén ez a mód­szer bevált, a nógrádi evangélikusok ragaszkodtak vallásukhoz, és inkább elköltözött a tíz legszegényebb csa­lád Apostagra és ott alapítottak gyü­lekezetei. Sokan azonban Nógrádon maradtak és így érthető, hogy a Tü­relmi Rendelet idején már állt a templom. Ennek a régi templomnak csupán a bejárati boltíve maradt meg, melyet beleépítettek az 1913­„motorjai” voltak. A gyülekezet anyagiakban és munkában hatal­mas áldozatot hozott, amikor 2,2 millió forinttal - ez akkor nagy pénz volt - a puszta falaktól a be­rendezési tárgyakig elvégezte a re­noválást. Ezen időszak alatt akart gyökeret verni a gyülekezetben a Hit Gyülekezete, s hogy ez nem si­került, az elsőrenden hitvallásos híveinknek köszönhető. Isten Lel­ke munkája az, hogy most az idő­sebbek közül többen szíves érdek­lődéssel fordulnak az ige felé. Isten szólongatja a kicsinyeket is. A kisiskolások érdeklődése, bibliai történetek megismerésére, igék memorizálására, játékos bib­liai vetélkedőkre fordított figyel­mük nem csupán emberi indítta­tás. Mind, mind Isten ajándéka, aki a szív mélyére ülteteti igét elő­hozhatja az élet legkülönbözőbb helyzeteiben, hogy emlékeztessen, eligazítson és az ő élő, valóságos létezése felől bizonyságot adjon. ban emeli új épületbe. Ebben a for­májában láthatjuk ma is a nógrádi evangélikusok lelki otthonát. A század eleji építkezést is pénz szűkében kellett lebonyolítani, ezért a gyülekezet presbiterei szupplikálni - azaz gyűjteni - jártak szerte az or­szágban az evangélikus testvérektől. A gyülekezet felügyelőjének, Do­bos Vincének emlékezetében él az a történet, amely szerint a kettesével járó presbiterek egy alkalommal be­kopogtattak egy falucska római ka­tolikus plébánosához is kérésükkel, hogy adakozzon ő is a nógrádi evan­gélikusok templomára. A plébános első megdöbbenésében elutasította őket, ám az utcakapuból visszahívta mégis, asztalához ültette és adomá­nyával bocsátotta útra a bátor híve­ket. Abban a faluban a plébános ad­ta a gyűjtés 40%-át. A gyülekezet­nek sokáig nem volt önálló lelkészi állása, Bánkról látták el a temetési, esketési és nagyünnepi szolgálatokat. Más alkalmakon a hűséges lévita ta­nító hirdette az igét, sőt keresztelt is. Vanyarc, Nógrád megye déli részén fekszik, a Pest megyei ha­tár közelében. A falu a nevét minden bizonnyal egy hasonló nevű emberről kapta, amikor a törökdúlás után újra benépesült a XVIII. sz. elején. Lakosai felső Nógrád és Zólyom vármegyék­ből származnak. Lelkésze 1783 óta van. Petyián Mihály volt az első, aki II. Jó­zsef türelmi rendelete folytán le­rakta a gyülekezet alapjait. Ak­kor a Felvidék menekültjeit fel­ölelő község a különféle szoká­sok keverékét hordozta magá­ban. Csak egyben voltak egyek, mindannyian evangélikusoknak vallották magukat. A galgagutai evangélikus egyház jegyzőköny­vében 1711 szerepel a település kezdeteként. Ezt azonban 1717- re javították ki, mert Vanyarcot ekkor csatolták a galgagutai evangéükus egyházhoz. Előtte Szirákhoz tartozott. Később a vanyarci gyülekezet megerősö­dött és jóval túlnőtte a galgagu­tai egyház lélekszámút, ennek függvényében neki is láthatott az adott törvények értelmében 1954-ben kapott a gyülekezet elő­ször önálló lelkészt Kühn Ernő sze­mélyében, akinek mintegy 30 éves szolgálata után helyettesítő lelkészek gondozzák a gyülekezetét. A nagyrészt római katolikus vallá­sé Nógrádon az evangélikusok ma is ragaszkodnak vallásukhoz, templo­mukhoz. A gyülekezetnek mintegy fele látogatja rendszeresen az isten­tiszteleteket. Az úrvacsoraosztásokon az egész gyülekezet részt vesz! A gyerekek közül senki sem marad ki a hitoktatásból. A gyülekezet nagy áldozatkész­ségről tett tanúságot, amikor az el­múlt évtizedben renoválta templo­mát, és új, modern parókiát, vala­mint szép imatermet épített a temp­lomhoz. El a reménység bennük, hogy újra helyben lakó lelkészük lesz, amire szükség is volna, hiszen korábban a diósjenői, szokolyai evangélikus szórványok is ide kap­csolódtak. Öröm szolgálni olyan gyülekezet­ben, amelyben az igét és a szentsége­ket nagyrabecsülik. templomot építeni. Templom­helyet Balogh Péter ajándékozott a gyülekezetnek, mint felügyelő, és megígérte, hogy saját költsé­gén parókiát is építtet. A temp­lomépítést építési anyaggal és készpénzzel is támogatta. A gyü­lekezet ünnepelve kezdte el leen­dő templomának alapját kiásni, és még ez évben, 1799-ben fel­építette templomát, toronnyal együtt. A templomot Lucas Já­nos béri és Kolozsváry István szi­FELSŐPETÉNY Felsőpetény a Cserhát egyik szép er­dős völgyében meghúzódó kicsiny fa­lucska. Népe részben szlovák származá­sú. Jónéhányan még ma is beszélik egy­kori anyanyelvűket. Feljegyzések szerint már a reformáció századában volt pro­testáns gyülekezet a faluban, ám az ma­gyar és református, azaz a helvét irány követője volt. A török hódoltság alatt a község népe részben kihalt, részben elme­nekült és helyükre a XVIII. sz.-ban felvi­déki szlovákok költöztek, keveredve a magyarokkal. Ők evangélikus vallásukat is magukkal hozták. A gyülekezet hite mélyen gyökerezett a biblikus, Tranosz- ciusz énekeskönyvből táplálkozó kegyes­ségben, melynek jótékony hatása még ma is fellelhető. A gyülekezet 1784-ben építette templomát - szájhagyomány sze­rint egy uradalmi magtár épületét fel­használva. Később tornyot és két haran­got is kapott az egyszerűségében is meg- kapóan szép épület. Ennek a gyülekezetnek az életére is jel­lemző a rendszeres templombajárás és az adakozás. Bár csupán 350 lelket számlál a gyülekezet, mégis új parókiát és imater­met építettek, a legutóbbi években beve­(Folytatás a 4. oldalon) ráki lelkészek szentelték'” fel. 1803-ban már messze hangzó ha­rangok hívogatták a híveket az istentiszteletre. 1805-ben a meg­levő paplakot kibővítették, majd később gazdasági épületeket is építettek. 1816-ban a földesurak, különösen is Dessewffy Imre or­gonát adományoztak az egyház­nak. A templom 1885-ben le­égett és utána nagyrészben át kellett építeni. Az épület egyhajós, északnyu­gati és délnyugati oldalán egy- egy bejárata van. Az egyház kegytárgyait a telepítő Egry, a később betelepült Dessewffy bir­tokos család tagjai és a galgagu­tai lelkész adományozta a gyüle­kezetnek. Sajnos ezek a kegytár­gyak egy betörés alkalmával el­tűntek. A XIX. sz.-ban Vanyarc a Dessewffyek és Beniczkyek révén került be a megyei politikába, majd Veres Pálné, Beniczky Her- min a vanyarci kastélyt országo­san is ismertté tette. Veres Pálné lett a magyar nőnevelés reformá­tora, kinek bronz féldombormű- vét a templom pitvarában (előte­rében) kegyelettel őrzi az egyház. Beniczky Hennin 1868-ban meg­alakította az Országos Nőképző Egyesületet, amelynek egyben el­ső elnöke is lett. Irodalomtörté­neti hagyomány, hogy Madách Imre itt, Veres Pálné kastélyában formálta meg Az ember tragé­diájának nőalakját, Évát. Éva lelkiségét, nőiségét Veres Pálné lényéből merítette. A Veres Pál- né-féle kúria mára az elmúlt idő­szak hanyagsága révén az enyé­szeté lett. Sok egyházi ingatlant államosítottak, melyeknek 1994- ben részleges kárpótlása kap­csán, most új reménységgel lát neki a gyülekezet egy gyülekezeti ház építéséhez és tervezi a ké­sőbbiekben egy megyei regioná- lis ifjúsági centrum építését, ez­zel is készülve a gyülekezet és templomának 200 éves évfordu­lójára. Sokan megtapasztalták az eltelt 200 esztendő során Isten igéjének éltető erejét, melynek jele, hogy van gyülekezet és áll temploma. Egyház volt, van és lesz is Vanyar- con, mert nem ember akaratából, hanem Krisztus igéje által születik a hit és vele az egyház. Sándor Frigyes Klucsik Jánosné Kicsi, de eleven gyülekezetek a Cserhátban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom