Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-03-12 / 11. szám
Evangélikus Elet 60. ÉVFOLYAM 11. SZÁM 1995. MÁRCIUS 12. BÖJT MÁSODIK VASÁRNAPJA ORSZÁGOS EVÄNGEÜKUS HETILAP ÁRA: 30 Ft Ha Betlehemben ezerszer is megszületett ______________Krisztus, de benned nem, __________________ak kor mégis elvesztél ___ Angelus Silesius ■■ ■ i „Lángoktól ölelt ki- 1995. március 15. Csoda, hogy létezik. Európa lábtörlője. Különös a mi helyzetünk itt, Európa közepén. Semmi se szól megmaradásunk mellett: külső-belső viharok, viszályok, iszonyatos pusztítások, égések. Politikailag, földrajzilag, gazdaságilag kiszolgáltatott helyzet. Évszázadokon keresztül Magyarország volt Nyugat pajzsa. Tatár, török, orosz birodalmak ütközői voltunk. Hányszor meg akartak már „enni”! Ma is. A „nagyok” felettünk döntenek sorsunkról. Megnyomorított, megcsonkított országunkban fél évezred után nincs idegen katona. Jogilag függetlenek vagyuk és szabadok, örüljünk neki. De tudjuk, igen törékeny ez a helyzet. Igazi krízisben mindig magunkra hagytak minket. Reméljük, ma nem így lesz. Valóban lángok ölelték kis hazánkat évszázadokon át. Mennyi féltés, szeretet van Radnóti Miklós verssoraiban! Pátosz nélkül meg- valljuk ma is, szeretjük és féltjük Magyarországot! Ne legyen szégyen szeretni a hazát, a népet, nemzetet! Isten akaratából születtünk erre a földre. Ránk bízta a „várost”, a poliszt. Munkálkodnunk kell a város hasznán. A ke- resztyénség, az egyház felelősséget hordoz azért a nemzetért, amelyben él. Magyarországnak elsősorban Istenre van ma is szüksége! „Isten, áldd meg a magyart!” Teljes szívünkből kívánjuk ezt. De érdekli-e a magyart Isten áldása? Isten áldása nem csupán a politikai, gazdaságijólét. Láttam már gazdag, szabad egyházakat Nyugaton, hívek nélkül. A jólétben sokan elfeledkeznek Istenről. Nem véletlenül mondták, hogy a nyomor nagy evangélizátor. Történelmi kérdés, hogy Magyarország nyomorúsága megtérést vagy öngyilkosságot fog-e hozni. Ez rajtunk áll. Az egyház nem lehet függvénye az aktuális politikai helyzetnek. Az egyház Isten országának evangéliumát kell, hogy hirdesse és megélje MINDEN ember felé. Régen rossz, ha követi az eseményeket és nem elől jár. Az egyház, Krisztus földön élő teste, csupa élet, ritmus, energia, remény kell, hogy legyen. Ez azért lehetséges, mert mi, törékeny cserépedények Isten erejét hordozzuk. Krisztus így lesz látható halandó testünkben. Elsőrendű feladatunk hirdetni a szabadulás és bűnbocsánat evangéliumát. Van miből megtérnünk magyaroknak, egyháznak, lelkészeknek, gyülekezeti tagoknak. Istentelenség, anyagiasság, gyűlölet, magzatgyilkosságok és még mi minden terhelnek minket. Isten bizonyára meg akarja áldani a magyart, de ez bűnbánat és megtérés nélkül lehetetlen. Amikor ezekben a napokban sok ezerszer énekeljük a himnuszt templomokban és máshol, gondoljunk erre is. A megtérés gyümölcse, következménye a szeretet és az irgalom. Jézus járta a városokat és a falvakat, és MINDENÜTT JÓT CSELEKEDETT. Mindenki számára elérhetővé tette magát. Személyválogatás nélkül odafordult az emberekhez. Érintette a leprást. A megváltás a teljes személyiségre vonatkozik. Az IThessz 5,23-ban a teljes ember megszentelődéséről van szó. Nem választhatjuk szét az emberekben a testet a lélektől. Keményen összefüggnek egymással. A fázó atyafit cinizmus elküldeni melegedni (Jakab levele). A lakosság fele lassan igazi nyomorban él. Nem is beszélve a határon túli magyarságról. Az anyagi nyomor is kihat a lélekre. Sokan depresszióba esnek, nagyon sok a családi feszültség, botrány. Menynyi sérült gyermek! Nem vagyok politikus és gazdasági szakember. Ök azt mondják, csak így lehet kilábalni az eladósodásból, a gazdasági nehézségekből. Eszemmel meg akarom érteni, de a szívemmel, hitemmel nem tudom, nem is akarom. Több százezer forintos fizetésekkel élők nem érthetik meg igazán, mit jelent éhezni! Magyar- országon nagyon sokan éheznek és alultápláltak. A nyomor újra megjelent. Nem nyugodhat meg egyetlen világi vagy egyházi vezető lelküs- merete addig, amíg ez így van. A Biblia arról beszél, hogy az első keresztyének nem tudták elviselni, ha az egyházban, a gyülekezetben szegények voltak. Gyűjtéseket rendeztek, megosztották javaikat. Az evangéliumnak feltétlenül van szociális következménye. A szocializmusnak nevezett korszak azért bukott meg, mert Isten nélkül akart paradicsomot teremteni. Ez valóban nem megy. De ez a bukás nem feledtetheti el senkivel, főleg a hívőkkel, a biblikus szociális gondolatot! Isten igéjéből senki ki nem olvashatja a vadkapitalizmus embertelen programját. A bűnnek ezer arca van. A régi kígyó mindig új eszközöket vet be. A nagy maszlag ma a vallásos materializmus. Ez jelentkezik a „new age” szellemi áramlatban is. Az egyén, az individuum istenítése, az önmegvalósítás mások kárára.' Vallásos színezetű pozitív gondolkodás bűnismeret és istenismeret nélkül. Óriási csapda. Mi továbbra is a megfeszített Jézus Krisztust hirdetjük és követjük, aki szavait, testi-lelki-szellemi energiáit, aztán saját magát adta MINDEN EMBERÉRT. Isten, ne hagyd elveszni, és áldd meg ezt a lángoktól ölelt kis hazát! Ámen. Szeverényi János A TARTALOMBÓL EUROSZEMINÁRIUM BÁCS MEGYEI ESEMÉNYEK MEGMENEKÜLTÜNK A LÁMPAERNYÖ MEGKOPOTT KINCSEK A BÖJTI ÜTŐN (2.) Visszatekintés Megfordulni és visszanézni nem mindig nosztalgia vagy üres merengés. Ne szégyelljük ma megtenni ezt a mozdulatot! Az egészséges és szép visszatekintés maga is élmény. A múltat könnyen felejtő ember pedig hamar kap tanítást az élettől, hogy ne legyen feledékeny, okuljon inkább a megtörtént dolgokból. Mélyen őrzöm régen elhunyt, előre sietett szeretteim egykori vallomását, visszatekintését, emlékezését. Drága örökség egy-egy elmesélt életszakasz bölcsessége. A Szentírás tele van olyan jelenetekkel, amelyekben a búcsúzó elmond minden fontosat az utána következő nemzedéknek. Szellemi és lelki örökséget hagy. Milyen egyház az, ahol nem folyik ez a kincsátadás? Milyen család az, ahol nem a folytatás a legfontosabb? Milyen emberi élet az, amelyet az „utánam a vízözön” vad és primitív ideológiája mozgat? A múlt megbecsüléséhez érdekes módon a jövőn át vezet az igazán őszinte út. A nagyszülő igazi nagy öröme az unoka első lépése. A tanító legnagyobb sikere, ha a tanítvány tökéletesebbet alkot, mint az egykor mindenben belesebbnek látszó mester. Meg kellene állni. Le kellene ülni egy kicsit. Jó lenne elgondolkodni. Találni egy csöndes tisztást, letelepedni és nyugodtan körülnézni: mi van mögöttem Isten kegyelméből és merre indulhatok még tovább. Ez a töprengés, ez a visszatekintés nem bénít, inkább tisztít, gyógyít és megújít. Merjünk hát megállni! Mindig futva és rohanva nem mindig jutunk messzebbre. Bezárnak a múzeumok Győr-Sopron megye területén. Senki sem tudja fizetni az intézményes visszatekintést. Megint szegényebbek leszünk. Elböcsát- ják a teremőröket, gyerekkorom kedvenceit. Élveztem, ha megszólaltak. Szerettem meséiket, történeteiket, anekdotáikat. Tovább őriztem őket a tárgyak adta élménynél. A nagy félreértés mindig újra hatalmába kerít minket. Azt hisszük, mi magunk, egydül és önmagunkban élhetünk. Ebben a hitben gondolkodunk, így érzünk, így döntünk, így keresünk és találunk helyet önmagunknak. A mai vasárnapon azt kell megtanulnunk, hogy érkezünk és továbbmegyünk. Az életünk Isten kezében mindig másokkal összekötött élet. Ez a kapcsolódás sohasem csak jelen idő, hanem mindkét irányban kiterjedő kötődés. Múlt is, jövő is. Ne vágjuk el! Ne tépjük szét! Ne akarjuk megtagadni! Böjt második hetében adjunk időt magunknak! Vegyünk számba élményeket, emlékeket, átélt eseményeket. Nagy tapasztalatokat, amikor kimenekített minket az Isten, amikor átéltük a meg nem érdemelt kegyelem óráit. A múlt is megadhatja mai hitünknek azt a lendületet, aminek híján csak szenved, kínlódik, de igazán nem él. Mit akar velem Isten ma? Mi a célja az életemmel? Erre felelni csak akkor tudok, ha azt is megkérdezem: mit tett velem eddig? Ne zárjuk be túl korán a visszatekintés szobáit életünkben! Ne oltsuk ki türelmetlenül a múltat megvilágító fényeket! Ne dobáljunk ki mindent, ami régi! Nemcsak kacat lehet. Érték is. A históriás ének ízes mondatával induljunk a második böjti útszakaszra: „Emlékezzél, hogy mi történt, Uram, mirajtunk...” Az emlékező ember Istent emlékeztető imádsága így szólalhat meg ajkunkon. t Dr. Szabó Lajos Erdély új unitárius püspöke Még az elmúlt év végén választotta meg az erdélyi Unitárius Egyház Zsinata új püspökét: dr. Erdő Jánost, teljes egyhangúsággal. Ä püspök Kolozsváron végezte a teológiai tanulmányait, majd Oxfordban töltött két évet. Hazatérése után vallástanár volt és ezen a fontos pályán számos tanítványt nevelt egyháza hitében. Bölcsészdoktori fokozatot szerzett a Bolyai Egyetemen és előbb az Unitárius Teológián, majd az Egyesített Protestánss Teológiai Fakultáson tanított. Égyházi munkáját kényszerűen kellett egy időre abbahagynia, őt is internálták és a Duna-csatorna építésénél dolgoztatták. Visszajövetele után több éven át a kolozsvári unitárius központban dolgozott, csak később kapta vissza katedráját. Azóta megválasztásáig teológiai professzor volt. Áz ottani nehéz publikálási viszonyok ellenére is kiadta „Teológia tanulmányok” című kötetét és évek óta szerkeszti a „Keresztény Magvető” című unitárius tudományos folyóiratot. Püspöki szolgálatára kívánjuk Isten gazdag áldását! RADNÓTI MIKLÓS Nem tudhatom... Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik mennek az utón, s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csörgő, vöröslő fájdalom. Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály; annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát, de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát; az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket, míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg, erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat, a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat, s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem, az bakterház s a bakter előtte áll s üzen, piros zászló kezében, körötte sok gyerek, s a gyárak udvarában komondor hempereg; és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma, a csókok íze számban hol méz, hol áfonya, s az iskolába menvén, a járda peremén, hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én, ím itt e kő, de föntről e kő se látható, nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható. Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép, de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, és csecsszopók, akikben megnő az értelem, világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva, míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja, s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek. Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felieg. A két szó nemcsak az abc-ben áll távol egymástól, hanem a tartalmát illetően is. Az egyik fogalom kellemetlenül nyomasztó, a másik üde hangulatot áraszt. Amíg az első szó a kiszámíthatatlanul leselkedő veszélyt érzékelteti - ami bármelyik pillanatban negatív fordulatot hozhat, nagy kárt okozhat -, addig a másik szó olyan valamire utal, ami szép és kedves, ami büszkesége lehet tulajdonosának. A két szó távol áll egymástól, de van az egyikből a másikba átmenet. Ezt élte meg, ezt élte át a Fejér megyei Gyúró kis evangélikus gyülekezete. 1991-ben a megrongálódott templomtorony felújítására nagy összefogással, lelkesen készülődött a kis gyülekezet népe. Az állványlétrák felállításakor derült ki, hogy a templompadlás födémgerendázata szabályosan elporladt. Az is félő volt, hogy a torony renoválásának idején elbírja-e az állványzatot. Különböző erősítésekkel sikerült elvégezni a torony felújítását, de a váratlanul felszínre került födémszerkezeti hibák javítására a feltételek hiánya miatt gondolni sem lehetett. Nyomasztó volt a tudat, hogy az Isten dicséretére egybegyülekező gyülekezet fölött a födém - ahogy akkor kínos tréfával mondtuk - „csak azért van fönt, mert megszokta...” Mindenki tudta, hogy a födém megerősítését minél előbb el kell végezni, hisz a veszély nem hárul el magától. Az 1993. év második felére elkészültek a felújítási tervek, és megszületett a presbitérium elhatározása is, hogy a munkálatokat a lehetőségektől függően 1994-ben, de legkésőbb 1995- ben szeretnénk befejezni. Az anyagi feltételek előteremtése szinte lehetetlennek tűnt. A gyülekezet vezetősége nemcsak megértő adakozásra hívták fel a gyülekezetét, hanem az áldozathozatalban is igyekezett jó példát mutatni. így történhetett meg, hogy a december elején létrehívott alapítványra pár hét alatt több mint 600 000,- Ft adomány érkezett a kis gyülekezetből, amely az építkezés befejezéséig folyamatosan növekedett. A gyülekezeti tagok adományán túl országos egyházunktól, a helyi Gazdaszövetkezettől, a Termelőszövetkezettől és az önkormányzattól kaptunk pénzbeni, illetve természetbeni segítséget. így szerényen megteremtődött a munkakezdés feltétele. Nagyon sokat jelentett a költségek csökkentésére vállalt sok társadalmi munka is, amelynek szervező motorja a közben betegséggel is küszködő Kelemen József felügyelő volt, akinek lelkesedése, hűséges, áldozatos munkája nélkül bizonyára nem ment volna olyan olajozottan a munka. Hogy a templom felújítása mennyire „égető” volt, azt semmi nem fejezi ki jobban, mint az, hogy a munkálatok megkezdése előtti utolsó előtti istentiszteleten a templomban sűrű füst jelent meg. Mint kiderült, nemcsak a födémszerkezetet, de az elektromos rendszert is kikezdte az idő. Olyan erős zárlat volt, hogy a mestergerendán ökölnyi üreget égetett. Csak Isten oltalmazó kegyelme óvta meg a pusztulástól a templomot. Az az oltalmazó kéz, amelynek áldását a szivek és a pénztárcák megnyílásában, az anyagiak és a munka megáldásában folyamatosan érezhettünk, így történhetett meg, hogy a tervezettnél sokkal hamarabb és a reméltnél több minden készülhetett el. Nemcsak a födém megerősítését, hanem a templom teljes tetőcseréjét, a villamos rendszer felújítását, a templom belső vakolását és festését, valamint külső javítását is el tudta végezni a gyülekezet. így élhettük át Gyúrón, hogy a veszélyesből ékes lett. Bátran mehet mindenki hálaadásra, mert nem veszélyes, sokkal inkább szép, kedves és ékes. 1994. augusztus 7-én tarthattuk az első istentiszteletet a felújított templomban. A hivatalos hálaadó ünnepség november 6-án volt, amikor a zsúfolásig megtelt templomban Szebik Imre, az Északi Egyházkerület püspöke hirdette az igét. A felújított templom szentelésében, valamint az istentisztelet keretében az úrvacsoraosztás szolgálatában Lábossá Lajos püspökhelyettes Fejér-Komáromi esperes, Szemerei János korábbi tordas-gyúrói lelkész és Karsay Lajos segédlelkész segítettek a szolgálatban. Az ünnepi istentisztelet közgyűléssel folytatódott, majd a fehér asztal mellett bensőséges hangulatban fejeződött be. Szemerei János ORSZÁGOS PAPNÉ CSENDESNAP Az ez évi országos papné csendesnapot március 25-én 10 órai kezdettel tartjuk a budapesti Deák Téri Evangélikus Gimnáziumban (Budapest V., Sütő u. 1. II. em.). Erre az alkalomra az erdélyi papné testvérek is meghívást kaptak. Az útiköltséget és/Sn étkezés diját az Országos Egyház fedezi. Valamennyi aktív, nyugdíjas és özvegy papné, valamint a lelkésznők férjei jelentkezését szeretettel várja az Északi Püspöki Hivatal (1125 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 24.) március 11-ig. A csendesnap programja: VálO Gyülekezés, énektanulás 10.00 Nyitó áhítat (ÍJn 4, 7-9) Szabóné Mátrai Mariann 10.30 Bemutatkozás 11.00 Előadás: Életforma, hivatás vagy foglalkozás-e a papnéság? Előadó: dr. Frenkl Szilvia Korreferátum: dr. Hafenscher Károly 12.15 Ebéd 13.15 Csoportmegbeszélés 14.30 Csoportbeszámoló 15.00 Papnésors Erdélyben Tájékoztató: Kovács Erzsébet 15.30 A papnék által kitöltött kérdőívek értékelése ifj. Hafenscher Károlyné 15.45 Aktuális kérdések Szebik Imre 16.15 Záróáhítat (5Móz 10, 12) Sárkányné Horváth Erzsébet Veszélyesből ékes
