Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-02-19 / 8. szám

Evangélikus Élet 1995. február 19. A n jftS GYERMEKEKNEK Tegnap még jóbarát volt: Engedelmesen csörgött a csapból, játékosan fodrozva a mosogatószer habját. Meleg simogatással nyugtatta a kádban ejtőző fáradt tagjait. Üdítő felhővel borította, s frissítette a kert virágait és bokrait... De most áttörve a gátakat, zavaros, ellenséges, szennyes áradattal borítja el a szántást, a várost, a házakat, kíméletlenül. Istenem! Segíts jó mederben tartam érzelmeinket. Nehogy a szeretet helyett a birtoklásvágy, a féltés helyett a féltékenység, s a hazafiasság helyett az idegengyűlölet ellenséges áradata öntse el a szíveinket! BIBLIAI „KI-KICSODA” Éhúd FERI BÁCSI JÁTÉKAI „lKorinthus 13” A Bírák könyvében olvashatunk Éhúdról, aki megszabadította népét a móábiak uralma alól. A Bírák könyve a bírák korának eseményeiről tu­dósít. Azt az időszakot nevezzük így, amely az egyiptomi szolgaság és a negyvenéves pusztai ván­dorlás után Kánaán földjére ért Izráel honfoglalá­sát követi. Izraelnek ekkor még nem volt királya, ellentétben a környező népekkel. Izráel törzsei ál­landóan ki voltak téve a szomszédos országok tá­madásainak. De az Úr ekkor sem hagyta magára választott népét. Ahogyan egykor Mózest küldte, hogy kivezesse a népet Egyiptomból, majd Józsuét állította a honfoglaló törzsek élére, úgy a szomszé­dokkal szembeni védekezés vezetésére is alkalom­ról alkalomra elhívott embereket. Ezeket a kivá­lasztott, és különösen jó vezetői képességekkel megajándékozott embereket nevezi a Biblia „bírák­nak”. Ilyen Isten által kiválasztott bíra volt Éhúd is, aki akkor kellett, hogy népéért harcba szálljon, amikor azt a móábiak fenyegették. Már tizennyolc éve sanyargatta Izraelt a móábi király, adófizetésre kötelezve a leigázott népet. Az adót egy alkalommal Éhúd vitte el Eglónnak, Móáb királyának. Miután megtörtént az adó átadása, azt mondta a királynak, hogy titkos beszéde lenne vele, van valami, amit csak négyszemközt tud elmondani. Éhúd egy tőrt rejtett el a ruhája alatt. Mivel balkezes volt, épp az ellenkező oldalon viselte a tőrt, a szoká­sostól eltérően, a jobb oldalán. így a fegyver senkinek nem szúrt szemet. Mikor a királlyal kettesben marad­tak, egy váratlan mozdulattal végzett Eglónnal, majd csendben távozott. Mire fény derült a merényletre, Éhúd már messze járt. Ezután összegyűjtötte Izráel fiait, és nagy győzelmet arattak a vezérüket vesztett móábiak felett. A gyermekrovat készítői stábjának ebne: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyönk, Petőfi u. 359. Talán sokan közületek, olvasva a játék címét, egyből rá­vágják: „De hisz ezt ismerem, ez a Szeretet Himnusza!” Valóban, így is nevezik Pál apostolnak a korinthusi gyüleke­zethez írt levele 13. részét. Az elmúlt héten indult háromfordulós játékunk ezzel az igeszakasszal kapcsolatos. Szavakat keli megtalálnotok, úgy, hogy én megpróbálom körülírni őket a szöveg alapján. A múlt héten két szót kértem tőletek megfejtésül. Beküldendő jelen esetben egyetlen szó. A meghatározás pedig így hangzik: „A látás homályos általa!” Kiváncsi vagyok, rátaláltok-e a keresett dologra lKor. 13-ban, amelyről így ír az apostol. Kérlek benneteket, hogy megfejtéseiteket a lap dátumát követő keddig adjátok postá­ra! Ki - szám - oló A játék helyes megfejtését már közöltem, de a megfejtők­kel adós voltam. íme, a következőknek sikerült pontokat szerezni a Jónás könyvében található számok keresésében: 4 pontos: Baráth László (Mohács); Bánki Renáta (Inota); Donáth Ferkó (Ózd); ülés Adél (Egy házasdengeleg); Németh Hdikó (Mohács); 3 pontos: ifi. Bors Zoltán (Felpéc); 2 pontos: Fancsali Ifjúsági Kör; Grósz Eszter (Nagybör­zsöny); Kardos Béláné (Budapest); Mészáros Szilvia (Ho- mokbödöge); 1 pontos: Németh Csilla (Somlószőlős); Zalán Péter (Bu­dapest). Minden pontszerzőnek gratulálok!!! Ajándékot ezúttal a maximális 4 pontot elért játékosoknak küldök. KEZDD EL. . . „.összekötni a hangjegyekbe út betűket, és máris rátalálhatsz egy gyönyörű ének kezdösorára. Ha megvan, akár énekehi is elkezdheted. Beküldendő a szám, amelyen az Evangélikus Énekeskőnyvben szerepel. Ezt a megfejtést is keddig kell pos­tára adni. Segítségként annyit elárulok, hogy a kezdőbetű valahol az ábra közepe táján helyezkedik el. A labirintus mélyén Parancs János legújabb versei a uraves- es jozsej Aitua-aijas kői tőnek; tíz verskö­tete és többkötetnyi műfordítása után most jelentek meg 1989 és 1992 között írt versei. A szerzőt tömöreb­ben és jellemzőbben aligha lehetne bemutatni, mint azt Deák László teszi ajánlásában: „A középnemzedék egyik legkarakteresebb lírikusa, a 60-as évekre datálható költői megújulás legrangosabb egyéniségei közé tartozik. Töretlen és rendhagyóan következetes pályaíve az elmúlt évtized végére érte el első csúcspontját, és máig tartóan kiérlelt, magasrendű művek, nagy hatású verskötetek jelzik alkotóereje tel­jességét. Jelen kötete - amely szigorú szerkesztés, sze­lektálás eredménye -, a Parancs János-i versvilág és létszemlélet eddig legtömörebb foglalata. A közeledő ezredvég kétségei és dilemmái próbatételének kitett individuumáról ad minden ízében hiteles, morális kérdé­sektől izzó, filozofikus és mégis költői képet. - Kérlel­hetetlen őszinteség és páratlan tömörség jellemzi e kö­tet megejtő, vallomásos líráját." Elgondolkoztató, mély értelmű sorok: A LÁTVÁNY Az alkonyati teraszról olyan ez a park nyáron, mintha álomban látnám. Madárfüttyökkel, trillákkal idegnyugtató káprázat: tündöklő kristálypohár aranysárga borral töltve, a lebukó Nap tüzébe mártva. Az áhított harmónia képe, az üdvösség sajgó igézete. KURTA SÓHAJ várni és várakozni, amig megszólal az Úr, tiszta edénye lenni nem ismert tartalmaknak, erre vállalkoztam ifjan, balgán és felelőtlenül, bárha teljesíthetném, amit fölvállaltam, ó, ha csakugyan tiszta edénye lehetnék a szónak! Még humorra hajló soraiban is utat mutat: AMI AZ ÍRÁSHOZ SZÜKSÉGES Szemüveg, papír, toll vagy írógép, cigaretta, öngyújtó, szipka, csönd, szabad idő, magány és türelem, idegen áram, belső hang, koncentrált ügyelem, mérhetetlen alázat és kivételes szerencse, s aztán már szinte maguktól sorakoznak egymás mellé a szavak, egymás alá a fürgén születő verssorok, szakastok. * Verskedvelő embert gyakran érik meglepetések versolvasás közben - persze én most csak a jó költők­re, jó versekre gondolok! Ilyen meglepetés azonban még nem ért, mint most Parancs János „A labirintus mélyén” című kötetével. Végigolvasva egyfolytában a kis könyvet, egy-két vershez újból vissza akartam térni. Nézem a tartalomjegyzéket. Már maga a TAR­TALOM alatt elhelyezett, szakaszokra osztott verscí­mek - az összefoglaló (magyarázó?) címmel is elgon­dolkoztató. Mialatt a két verseimet kerestem, jött az igazi meglepetés. Visszalapoztam. Tényleg ez csak a TARTALOM? Mintha egy külön vers lenne: egy kötetzáró, mely a részeket is összefoglalja. Aztán a címeket egyfolytában, hangosan kezdtem olvasni. I L 0 K N K „MINDNYÁJAN EGYEK LEGYENEK!” (Jn 17,21)- 150 éves a KIÉ Az egyszerűen nem igaz, hogy a kommunizmus évei alatt nem volt ifjú­sági munka. A KIÉ is különböző sej­tekben élt tovább, szolgált. Sokan, so­kat kockára téve az ötvenes és hatva­nas években is szervezték a táborokat, konferenciákat, házi bibliaórákat. Azt meg még az ÁVH sem tudta ellenőrizni és tiltani, hogy a szülők otthonukban családi áhítatokat tartsanak, gyerme­keiket Isten útjára segítsék. Mély nyo­mot hagyott bennem Édesapám hite. Tizenkét gyermeket nevelt, iparosként pluszmunkákat vállalva is dolgozott, és mint a KIÉ munkatársa, esténként házi bibliaórákat tartott, járták a megye gyülekezeteit, szervezve az ifjúságot. Összegyűjtötte vasárnaponként a fiata­lokat, és a bibliaolvasás mellett fociz­tunk, játszottunk. Minden nyáron konferencián vettünk részt a Tisza- parton vagy a hegyekben. A rendőr­ségnek némi munkát okozott mindez, de nem akadályozták. Ezt a személyes példát azért írtam le, hogy bizonyít­sam, nem a semmiből támadt fel a KIÉ. Ha nem is követjük mindenben apáinkat, ha nem is lehet mindent ott folytatni, ahol abbamaradt, hálásak vagyunk azért, amit Isten általuk elvég­zett. A nyolcvanas évek végén, a politikai légkör enyhülése lehetőséget adott ar­ra, hogy hivatalosan is újra szerveződ­jön a KIÉ. Jelentkezett a nemzetközi KIÉ is, Dieter Reitzner osztrák titkár szemé­lyében. Református és evangélikus fiatalok vettek részt egy németorszá­gi vezetőképző tanfolyamon 1989- ben. Ez lett a csírája az újjáalakult KIÉ mai napig is legerősebb munka­ágának, a munkatárs- és vezetőkép­zésnek. Néhány helyi csoport meg­alakulása után, 1991-ben a Nemzeti Szövetség is megszerveződött. Ma 30 helyi egyesület, csoport alkotja az országos szövetséget. Ennél jóval több az érdeklődő és azon gyüleke­zetek száma, akik igénylik a KIÉ szolgálatát. Az utóbbi öt évben kb. 60 országos konferenciát, evangelizá­ciós programot szerveztünk, melye­ken 4-4500 fiatal vett részt. Két fő feladatot vállaltunk: a helyi ifjúsági munka segítése, csoportszervezés és fejlesztés által, és a négyes program szellemében a különböző program­formák bemutatása, a képzések meg­szervezésével. A következő program- formák szerepeltek képzésünkben: munkatárs- és vezetőképzés, színját­szás, bábozás, újságírás, fotózás, kézművesség, irodalmi kávéház, Ten Sing (ének és zenekar), sport, tánc­ház, táborszervezés, építőtábor és gyermekmunka. Mindezekhez segéd­anyagokat is adtunk. így jött létre egy módszertani újság, a Vezess!, ki- • H. rész adtunk játékoskönyvet, énekesköny­vet, bibliaolvasó segédkönyvet és egy színdarabgyűjteményt. Kiépültek nemzetközi kapcsolataink is. Keletre és Nyugatra is léptünk, és ők is felénk. Igyekeztünk az evangéliumi szellemiségű mozgalmakkal felvenni a kapcsolatot. Több száz fiatal utazott külföldre különböző konferenciákra, képzésekre és több százan jöttek hoz­zánk. Kiemelt jelentőségűnek tekintjük a határainkon túl élő magyar fiatalok­kal való kapcsolatot. Évente 50-60 fia­talt hívunk meg konferenciáinkra Er­délyből, Kárpátaljáról és mi is sokat járunk náluk. Szolgálunk alkalmaikon, viszünk, amit tudunk. A KIÉ, hasonlóan a többi társadal­mi szervezethez, még egy ingatlanját sem kapta vissza az államtól. Pedig len­ne mit... Szükségünk is lenne már na­gyon egy konferenciatelepre, kollégi­umra és más házakra is. Központi iro­dánk többévi vándorlás után 1994-ben végre helyet kapott a régi KIE-szék- házban, a Horánszky utcában. Ma ez az épület, hasonlóan a KLE (Keresz­tyén Leányegylet) székházához, a Re­formátus Egyház tulajdonában van. Méltányossági alapon már néhány négyzetmétert kapott a KIE-munka. ígéretünk van arra, hogy a lehetőségek szerint még bővülhet munkaterüle­tünk. Életem legszebb és legnehezebb ót évét éltem meg a KIÉ „mindenes” tűz­káraként. Több tízezer km-t utaztam, sok-sok gyülekezetét, ifjúsági csopor­tot ismertem meg. öt év alatt talán többet éltem, mint addig összesen. Há­lás vagyok Istennek, hogy egy ilyen pezsgésben részt vettem. A vezető, nemzeti titkári státusról lemondtam 1994-ben, mert a túlfeszített tempón lassítani kellett, de nem mondtam le a KIE-munkáról. Továbbra is néhány munkaterületet megtartva, szolgálok a KIÉ-ben, egyházban, gyülekezetekben. Egy igével fejezem be rövid beszá­molómat. Ezt a mondatot, több más ige mellett üzenetként kaphattuk: „Imádkozzatok értünk, hogy az Isten nyisson előttünk ajtót az igének, hogy szólhassuk a Krisztus titkát." (Kol 4,4) Szeverényi János (Előző számunkban az első rész utolsóelőtti be­kezdésében Kovács Pál helyett Kovács Bálint a he­lyes) Az ICHTHÜSZ Cserkészközösség éves munkatervének két közeli programjára hívjuk fel a figyelmet. 1995. március 10-én délután 5 óra és március 12. délután 2 óra között (böjt második hétvégéjén) kerül megrendezésre az évi rendes közgyűlés a Mátraházi Református Lelkészüdülőben. Alapszabályunk értelmében a közgyűlést a közösség tisztségviselői, valamint a 16 évnél idősebb megjelent cserkészek alkotják. A hétvége programját témák szerint az alábbiak adják: 1. A Közgyűlés hivatalos része: tisztújítás, az 1994-es programok értékelése és az 1995-ös programok megerősítése; Közösségünk és a Szövetség kapcsolata (meghívott előadó dr. Katona Tamás, a Magyar Cserkészszövetség elnöke); Közösségünk és az egyházak kapcsolata (meghívott előadó Szebik Imre, evangélikus püspök). 2. Tematikus munka: kiscserkészet (meghívott előadó Forgács Kinga, országos kis- cserkész vezető). 3. Áhítatok, túra, tábortűz. Minden érdeklődő testvérünket - nemcsak az alkotó tagokat - nagy szeretettel hívjuk és váijuk. Jelentkezni március 1-ig az Ökumenikus Tanács irodájában (1026 Budapest, Bimbó út 127. tel.: 1/176-48-47) lehet az 1100 Ft-os részvételi hozzájárulás egyidejű postázásá­val. (E részvételi hozzájárulás egyrészt nem tartalmazza a teljes költséget - melyet az ICHTHYS Alapítvány egészít ki -, másrészt nem fedezi az ágyneműhuzatot. Tehát a résztvevők vagy ágynemuhuzatot, vagy hálózsákot hozzanak magukkal.) Szintén az éves programunk értelmében rendezzük meg Rover portyánkat március 31. péntek este és április 3. hétfő reggel között a zempléni Középhután. E programon a tizennegyedik életévüket betöltött, olyan cserkészek vehetnek részt, akik fogadalmat 1992-ben, vagy előtte tettek, s legalább két csapattáboron már részt vettek, továbbá e részvételüket parancsnokuk támogatja. A program szervezői tisztában vannak azzal, hogy a tavaszi szünet nem egységes időpontja, a helyszín távolsága, esetleges hétfői iskolai mulasztás mind nehezítő ténye­zők. Ezeket már úgy tekintjük, mint amelyekkel egy rover-kor felé igyekvő, vagy abban járó cserkésznek meg kell birkóznia, ide értve pl., hogy kollégiumból egyenesen ideutazik a szükséges felszereléssel együtt, az esetleges mulasztás miatt előre tanul és tanárai bizalmát élvezi, a késő esti érkezést csoportos odautazással megszervezve megkönnyíti stb. A két egész napos program igazi sikerélményt ígérő, megpróbáló akadályversenyek­ből, túrából, gyakorlati feladatok végrehajtásából, valamint biblia-, természet- és törté­netismereti megméretésből áll. Az elhelyezés fűthető kőházakban történik, tehát a résztvevők teljes egyéni tábori felszerelést hozzanak magukkal a sátor kivételével. A tábor parancsnoka Héjjá Hubert cserkésztiszt, az ICHTHÜSZ Közösség rover-vezetője. Remélve, hogy ezt a megpróbáló, de igazi élményeket ígérő programot sokan vonzó­nak találják, vátjuk szeretettel a jelentkezéseket. Jelentkezni március 1-ig az ökumenikus Tanács irodájában (1026 Budapest, Bimbó út 127. tel.: 1/176-48-47) lehet a 700 Ft-os részvételi hozzájárulás egyidejű postázásával. A jelentkezőket legkésőbb március 17-ig értesítjük a további tudnivalókról. A személyes találkozásig szeretettel kívánunk jó munkát! Vikár Béla ügyvezető elnök Dr. Bóna Zoltán főtitkár Somogyi Dezső András programtitkár Különös csengése lett a szavaknak, mintha a hosz- szabb, rövidebb verscímek egymással párbeszédet folytatnának: kérdeznek és válaszolnak. Újból végi­golvastam: valóban a verscímek összekapcsolódtak, szinte eggyé olvadva fogták össze a különböző témájú címeket, és bár a költő eléggé pesszimista hangula­tát is tükrözik, a verscímek egybeolvasva - egyet­len szó, vagy betű változtatása nélkül, csupán az írásjelek segítségével -, színesen mutatják írójuk egyéniségét, gondolkodását. A könyv a Cédrus Kiadó gondos munkájával jelent meg, a borítón Országh Lili Labirintus c. kitűnő fest­ményének részletével. Schelken Pálma Szolgálat Nagy pelyhekben hull a hó, vastagon borította az utakat, járdát. Az emberek óvatosan lépkednek a síkos talajon. A templomban legtöbbünknek megvan a szokott he­lye. így aztán azonnal feltűnik, ki hiányzik? Most kevesen jöttek. Fürkésző tekintettel keresem Margitka nénit. O kilencvenhárom éves, de vékony testalkatú, mozgékony, meghazudtolja korát. Mindig egy félórával korábban érkezik, megveszi az Evangélikus Eletet, s amíg az istentisztelet elkezdődik - buzgón olvasgatja. Most nem jött el. Délután a kórház kápolnájában is lesz istentisztelet. O a kórház mellett levő szociális otthon­ban lakik harmadmagával. Szobatársai vigasztalója, segítségükre van, ha valamire szükségük van. Kiflit, zsömlét vásárol az üzletben, s kiszolgálja őket. Sokszor csak a párnát kell megigazítani, vagy egy pohár vizet adni. Ha nincs ott, szüntelenül keresik: Margitka, Margitka. O boldog, ha segíthet, minden ellenszolgál­tatás nélkül - szerétéiből. A kórházi istentiszteleten sem volt, így felkerestük őt. Sugárzó arccal fogad. - Úgy örülök, hogy eljöttetek (a gondozónők nem engedtek el a templomba, mert csúszós az út). Bemutatom a szobatársaimat: mellet­tem fekszik Rózsika - most sajnos nincs jól -, a szélén pedig Erzsiké (féloldala béna). Sötétedik, felkapcso­lom a villanyt. Erzsiké néni nyöszörögve takarja el az arcát „ne-ne” tiltakozik a fény ellen. Az éjjeli lámpa nem zavarja. Hirdetek tinéktek... énekeljük az éneket. Majd Gergelyné, teológus testvér imát mond: „Irgal­mas Isten! Jó Atyám! Beteg testtel, beteg lélekkel jövök Hozzád. Megvallom előtted, hogy csüggedéssel, kétségbeeséssel küzdők, és közel vagyok a teljes elme- rüléshez. Ne szállj perbe velem, Uram, nyomorúságo­mat, gyarlóságomat és kishitűségemet kegyelmesen bo­csásd meg nekem." Ez után közösen mondjuk el a Miatyánkot. Halkan beszélgetünk. Majd bejön Gabi nővér és átcseréli Rózsika néni lepedőjét. Megdöbbe­nünk. Alsótestén tenyérnyi seb. A nővér határozott, gyakorolt mozdulatokkal - de mégis gyöngéden kezeli a sebet, szeretettel végzi teendőit. Halkan nyugtatgatja a fájdalomtól nyöszörgő beteget. Igazi hivatásszerete- tet sugároz minden mozdulata. - Huszonhat éves. Lu- dányhalászibcm kezdtem dolgozni. Most itt vagyok. Minden beteg egyforma. Mindenkinek a saját baja a legnagyobb. Ezt a munkát nem lehet másképpen csinál­ni, csak szeretettel - mondja. Margitka néni kikisér. „Most rosszabbul van Rózsi­ka néni - mondja -, kómában van. Éjszaka dörömböl a deszkán, takarót szoktam oda tenni, de így is hal­lani. Sokszor alig alszom valamit.” Nem panaszkép­pen sorolja, csak mint tényeket közöl sajnálkozva. - Most válik világossá, hogy miért is szokott Margit­ka néni el-elszundítani az istentiszteleten, vagy a bibliaórán. Őszinte szívből fakadóan mondjuk: Isten áldja meg, Margitka néni. Isten áldja meg, Gabi nővére Egy hét múlva Rózsika néni elhunyt. Fenyvesiné Unatényi Magdolna

Next

/
Oldalképek
Tartalom