Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-12-17 / 51. szám
/ SZAMADAS ES TISZTÜJITAS Evangélikus Élet 1995. december 17. HATÁRHELYZETBEN VIZSGÁZIK EGYHÁZUNK (Folytatás az 1. oldalról) Ki mert volna akkor arra gondolni, hogy az 1948-ban államosított iskoláink közül sok visszakerül az egyház kezébe és nulláról indulva, mára 29 oktatási-nevelési intézményünk lehet, közöttük kilenc gimnázium!... 1. Egyházunk spirituális megújulása Kerületünk 1987. október 24-én beiktatott új elnöksége olyan diktatórikusán vezetett évek után került tisztségébe, hogy első ténykedéseit a „magnus consensus” keresése kellett, hogy vezesse. Helyre kellett állítani azt a bizalmi légkört, azt a spirituális állapotot, amikor hitünk és Istenbe vetett bizalmunk kapcsolódik az egyházi sajátos, a propriumhoz tartozó feladatok körében az emberek egymás iránti bizalmához és a megbocsátás meghirdetéséhez... Az egyházi szolgálat, az evangélium szolgálata segítését mozdította elő, hogy 1990. január 24-én a parlament meghozta a törvényt a lelkiismereti és vallásszabadságról... Ennek az új törvénynek a végrehajtását jelentette, hogy 1990. március 19-én aláírtuk az egyházunk és az állam között 1948. december 14-én kötött Egyezmény fölmondását Németh Miklós miniszterelnökkel... Az is spirituális újrakezdés volt, hogy presbitériumunk 1990. május 17-én elfogadta a múlt bűneit, mulasztásait és benne kerületünk és egyházunk felelősségét elemző azon nyilatkozatát, amelyik nemcsak hazánkban, de fordításban közreadva Európa és a világ egyházaiban is nagy feltűnést és élénk helyeslést eredményezett. Az egyházi megújulás fontos gondolata volt, hogy nem kívánta az ún. „török módszert” alkalmazni, azaz ellenfeleinek levágott fejét nem akarta a vár falára kitűzni elrettentésül. Mindenki, aki az új körülmények között dolgozni, szolgálni akart, kapott munkát és feladatokat. Nem a bűnbakkeresés volt a központi vezérelv, hanem a sokévtizedes egyházi gúzsbakötés után a kötelékek oldása, a gyülekezetek megelevenítése, a hitoktatás megszervezése, az ifjúsági és belmisszíói munka, áz evangélizá- ciók újraindítása.». Nagy volt ä jelentősége az öku- mené területén és a külföldi testvéregyházakhoz, valamint a külföldi magyarok szervezeteihez fűződő kapcsolatok megelevenítésének... Sajnos, a megindult egyházi spirituális megújulást megzavarták a régi rend híveinek különböző akciói, így a kívülről kezdeményezett teológus éhségsztrájk és lázadás eseményei... A spirituális és teológiai tisztázódás ezen harcok között jött létre a presbitériumon belül és az országos presbitériumban, amikor megállapíthattuk, hogy az egyház igenis politizál, azaz foglalkozik a közélet dolgaival, de nem pártpolitizál, hanem a közjó érdekeit keresi és a bibliai-krisztusi erkölcs társadalomban történő képviseletével igyekszik segíteni. Az erkölcsi védőháló kifeszítésével foglalkozva, együtt tudunk lépni a többi keresztyén egyházzal és bizonyos kérdésekben, a iustitia civilis vonalán pedig minden jóakaratú emberrel. Az egyházi belső egységkeresés útján pedig a véleményalkotás úgy történik, hogy minden felelős egyháztag hozzászólhat a kérdésekhez, annak van viszont beleszólása és döntési joga, aki felelős választott tisztségben van, egy-egy grémium tagjaként. Elvetettük tehát azt az áldemokratikus felfogást, amelyik szerint mindenki, mindig, minden ügybe beleszólhat. A különböző felelősségi körök, kompetenciák aránylag világosan vannak megkülönböztetve az egyházon belül, ezek építése és az ezekre figyelés ment meg a káosztól és rendetlenségtől. A spirituális egyházi megújulás útján még számos lépést kell megtennünk. A legutóbbi évek azonban megadták, hogy sok összefüggésben a népegyházi keretek kitágultak és helyet adtak a missziói egyháznak. Nagyszerű lehetőség, hogy a népegyház, a beleszületett vagy szokáskeresztyének sokszor igen jelentős tömegét (Békés megye, Pest megye, Budapest stb.) úgy tudjuk megszólítani, hogy a népegyházi keretek kapcsolópontot jelentenek és a jelszó ezért az evangélizálásban az lehet, hogy „Légy, aki vagy!” 2. Egyházunk intézményi megújulása Jellemző volt az elmúlt évekre a spirituális megújulással párhuzamos intézményi fejlődés. Az államosított egyházi ingatlanok visszaadásáról szóló törvény (1991. július 22.) előtt már visszakapta egyházunk á Budapest Fasori Gimnáziumot és ott 1989 szeptemberétől indult el az egyházi oktatás. Máig 20 oktatási-nevelési intézményt indítottunk el. Az intézményi megújulás részeként számolhatok be arról, hogy sok gyülekezetünk gondolt templomépítésre az elmúlt években. Fölszentelhettük Siófok, Tfelekge- rendás, Szederkény (reformátusokkal közösen), Nagymányok, Zomba és Balatonszárszó templomát. Épülnek-készülnek Dunaújváros, Balatonboglár, Orosháza és Hévíz templomai, ez utóbbi a reformátusokkal közösen. Nagy nehézséget okozott, hogy Keszthely templomát építési hiányosságok miatt le kell bontani és helyette új helyen kell másik templomot, gyülekezeti központot építeni. Az intézményi megújításhoz nagyban hozzájárultak az ingat- lanvisszaadásból származó lehetőségek. Több gyülekezet például régi iskoláját nem általános iskolaként kívánta hasznosítani, hanem átalakította szeretetotthonnak (Kondoros), óvodának (Soltvad- kert), illetve az épület kárpótlási árából új gyülekezeti központot hozott létre (Iklad)... A magyarországi egyházak a magyarországi keresztyénség ezeréves évfordulójára, 2000-re azt a gondolatot fogalmazták meg, hogy minden magyarországi templomot tatarozzunk és hozzunk rendbe. Egyházunk sok gyülekezete már teljesítette ezt a tervet a legutóbbi hat évben. Vannak azonban olyan községek, ahol a kitelepítés miatt a templomok állapota reménytelennek látszik, pl. Udvari vagy Kistormás Tblna megyében. Kérdés, mennyiben lehet a helyi ellenállást legyőzve, esetleg ezeket a templomokat lebontani vagy hasznosítani. Külön szeretnék kitérni jelentésemben az elmúlt időszak legnagyobb egyházi beruházására, a szórványautók lecserélésére. A Bajor Egyház zsinata a testvéregyházi szerződés aláírásával - 1992 - egyidőben azonnal megszavazott számunkra három éven keresztül 500-500 ezer márkás autósegélyt. Ez a kereken 1,5 millió márka tette lehetővé, hogy szórványgyülekezeteink és espereseink szolgálati autóit modem, kisebb fogyasztású Opel autókra cseréljük.; Ezen a helyep is , köszönetét keU mondanunk a Bajor egyház segítségéért és ezt elmondjuk majd az idei, november 26-30. között Regensburgban tartandó zsinaton, ahol a testvéregyházi segítséget, szerződést újabb öt évre fogjuk meghosszabbítani 2000-ig. 3. Egyházunk megújulási folyamatának problémái Az előzőekben a spirituális és szervezeti megújulás eredményeiről számoltam be. A most következő gondolatok kapcsolódnak az elmúlt hat év eseményeinek gondjaihoz. Már említésre került, hogy a spirituális megújulás folyamatát rögtön az elején megzavarta a régi rendhez ragaszkodók vagy az új vezetőséggel nem elégedettek akciója. Ez mutatkozott meg abban, hogy az országgyűlés épületéből „üzent” két honatya az egyháznak sajtókonferencián és összetévesztették a helyszínt. A parlamentből szóltak ugyanis egyházi kérdésekben és a szószékről politikai ügyekben. Mindebben benne volt a magyar általános és egyházi közvélemény tájékozatlansága, naiv- sága és jóhiszeműsége... Jó példa volt a különböző elképzelések és jövőképek ütköztetésére a zsinat összehívása és feladata körüli vita. Hiszen az ún. „ellenzékiek” állandóan a zsinat azonnali összehívását követelték, amikor az egyházi vezetőség az előkészítést hangsúlyozta. Amikor viszont az előkészítés után végre 1991. június 8-án 11 órakor a Budapest-Fasori Egyházközség templomában elkezdődött a zsinat, akkor azt kezdték mondani, hogy túl korán hívtuk össze... A zsinat eddigi négyéves munkája azt mutatja, hogy a résztvevők először maguk is sokat tanultak, tanulási folyamaton mentek keresztül. Hiszen még ma is előfordul, hogy zsinati tagok hozzászólásban meglepő tájékozatlanságot árulnak el arról, milyen is egyházunk... A központi kérdés azonban a szervezeti megújítás, törvényalkotás problémáin túl a bizalom. Ez először is általános magyar problémaként jelentkezik. Hiszen a rendszerváltoztatás körül olyan sokan indultak el a híres „damaszkuszi úton”, ahol a Krisztust üldöző Saulusból Pál apostol lett, hogy csúcsforgalmat regisztráltak. Divattá lett mindenfajta felsőbb- ségünk ócsárlása, megtámadása, lejáratása. Ebben az a magyar írott és sugárzott tömegtájékoztatás játszotta és viszi ma is a főszerepet,' amelyik nem tud kibújni a régi megszokott igazat-nem-mondás köntöséből. Mintha a költő régi fogalmazása lenne ma nagyon igaz: „minden Egész eltörött... Nem sikerült az elmúlt hat évben olyan formában a közösségbe bevonni az egyháztagságot a különböző szinteken, gyülekezet- egyházmegye-egyházkerület- országos egyház, hogy erősödjön és szélesedjen a közös munkát vállalók csapata. Sok gyülekezet vár és elvár, a korábban megszokott központi ukázra vár és bizonyos időszakonként érdeklődik, mit is kellene tennie. Egy-egy adott helyzetben viszont nem az esperes, a püspök vagy az országos presbitérium tudja a helyi teendőket, hanem a gyülekezet elnökségének, a helyi presbitériumnak kell vállalnia a döntés és a kezdeményezés felelősségét... Arról is szólni kell, hogy megtalálható egyházközségekben a hanyagság iroda- vagy épületgondozási vonalon... Az ingatlanok visszavételének és hasznosításának ügyeiben több gyülekezetben ellentétek adódnak és csoportérdekek harcolnak országos érdekek vagy összgyüleke- zeti érdekek ellen. Nagyon szomorú, ha az ilyen egyházon belüli ellenségeskedés egyházon kívüli tájékoztatási eszközök segítségével bonyolódik, amikor „lelkészek támadnak az egyház ellen” vagy központi egyházi alkalmazott szélsőséges folyóiratban jelenteti meg rágalmazó kritikáját az egyházról úgy, hogy nem tár bizonyítékokat az olvasó elé, a lap pedig meg sem kísérli, hogy megkérdezze a másik felet, az egyházi véleményt. Kevéssé sikerült az elmúlt években megerősíteni az evangélikus identitást az elmúlt évtizedek nehéz szakaszai után. Kicsit az volt a múltban a szempont, hogy „mindegy, milyen vallású vagy, csak fogjunk össze”. A speciális evangélikus hangsúlyok, a reformátori tájékozódás, a saját értékek megbecsülése háttérbe szorultak valamiféle általános ökumenizmus szempontjai szerint. Pedig a helyes ökumené mindig azt jelenti, hogy ki-ki a maga értékei, hagyománya felől kell, hogy közeledjen a másikhoz és a szeretet mellett az igazság keresése és el nem hallgatása a fontos. Helytelen a másféle kegyesség vagy az ún. nemteológiai tényezők (templomépítészet, berendezés, liturgia, szokások, nyelvhasználat stb.) alapján történő ítélkezés is. Újra elmondom itt a sokszor és sokfelé használt találó mondást: „Aki nem tudja elviselni Krisztus másfajta juharnak birkaszagát, az magamagát rekeszti ki a Krisztus nyájából”... 1993 októberében újra kezdtük a Protestáns Napok rendezvénysorozatát. Eleinte döcögve haladt, ma már gyülekezetekben, egyházmegyékben mozgalomszerű a reformáció ünnepe előtti több napos eseménysorozat. Összefogja a kulturális és iskolai rendezvényeket is és kapcsolódik hozzá az Evangélium színház, külön protestáns színházunk bemutatója minden évben. Kár, hogy az ökumené terén jelentkeznek zavaró események is, hol katolikus, hol református, hol éppen evangélikus oldalról. Ugyanakkor eddig még nem történt meg olyan, hogy az Ökumenikus Thnács és a Katolikus Püspökkari Konferencia együtt hívta meg a környező országokat, de hívásunk egészen Amerikáig és Japánig is eljutott az emberi ellenségeskedés és a nemzetek viszálya elősorban a volt Jugoszlávia ügyeire gondoló 1995. augusztus 21-23. között rendezett ökumenikus konferenciára Kecskemétre. Jelentésem végén hadd köszönjem meg felügyelőnknek, a kerületi tisztikarnak, presbitereinknek, a hivatal munkatársainak az elmúlt időszakban megtapasztalt segítséget, áldozatot, támogatást. A mostani hét heti igéjét idézem 2Kor 6,2: „Testvérem, íme, most van a kegyelem ideje! íme, most van az üdvösség napja! Az elmúlt szolgálati időszak éveire mindmind érvényesnek érzem ezt a bátorítást. Isten kegyelméből munkálkodhattunk, láthattuk üdvösség- és életteremtő erejét, megújító szeretetébe fogadott minket. Áldott legyen neve közöttünk! Soli Deo Gloria! (Folytatás az 1. oldalról) Igaz, a korábban vázolt ábrázolások inkább egyházszociológiai, társadalmi és egyházpolitikai megközelítésben mutattak határhelyzetet, eldöntetlen, kialakulatlan, változó és változtatható szituációt, míg nem itt eszchatológiai, teológiai értelemben igaz életünk, egzisztenciánk sajátos, kettős vonása. Határhelyzetben jól kell vizsgáznunk. Döntéseinknek életünkre s szolgálatunkra kiható következményei vannak. Adja Urunk, hogy elkövetkező nemzedékek áldva emlegessék nevünket, mert megfontolt, egyházunk holnapját megalapozó, az evangélium szolgálata szélességének, hosszúságáNagy ünnepe volt 1995. november 5-én a Tótkomlósi Egyházközségnek. Ekkor ünnepelte a gyülekezet az 1795. november 8-án Hamaljár Márton szuperintendens által felszentelt templomának 200 éves jubileumát. Erre az ünnepi alkalomra igyekeztünk Orosházáról, Benkő Pállal, a Nyugat-Békési Egyházmegye felügyelőjével. Már messziről megláttuk a síkságból kiemelkedő, magasba törő templomtornyot, amely a délalföldi templomok között az egyik legszebben megkomponált toronysüvegével hívogatóan intett felénk. Az ünnepelt, a 200 éves templom, néhány évvel ezelőtt hófehér ruhába öltözött, és ezt a fehérséget, tisztaságot erre a jubileumi ünnepre is megőrizte. így fogadta magába az ünnepre összegyűlt sok száz hívet és a meghívott vendégeket. Az ünnepi szolgálatot dr. Harmati Béla püspök végezte Gyekiczky János helyi lelkész, és Pintér János esperes közreműködésével. A kétnyelvű istentisztelet bevezető liturgiáját a püspök kezdte a „Nejsvetejsi” eléneklésé- vel, majd a magyar liturgia után a város szülötte, Michal Hudák, Liptovsko-Qravskj. esperes,, 3 Szlovák Evangélikus Egyház Keleti Egyházkerületének püspökhelyettese végezte a szlovák liturgia további szolgálatát. Elsőként a püspök hirdette Isten igéjét. A vasárnap igéje, Zsid 12,4-16. versei alapján elöljáróban arról szólt az igehirdető, hogy ez a templom 200 éve áll, és hangzik benne Isten igéje. De van ellenkeff A Aal/iA «r a ifiilrA«* q ím t tamnlrwvi nak, magasságának és mélységének dimenzióit biztosító döntéseket hoztunk Isten színe előtti felelősségünkben. Új építkezéseink: 1994-ben elhelyeztük a sopronnémeti templom és a révfülöpi konferencia központ, valamint a budaörsi templom alapkövét. Ez évben a budai nyugdíjas lelkészház, a kisfaludi templom funmég az egy évszázadot sem éri meg. Ez a keszthelyi templom, amely 1928-29-ben épült. Mivel az alapja nem volt jól megépítve, ezért most olyan állapotba került, hogy életveszélyessé nyilvánították és le kell bontani. Nemcsak a templomok roggyan- hatnak meg - folytatta a püspök -, hanem a mi hitünk is. A tótkomlósi templom azért áll 200 év óta, mert jó alapra építették. A gyülekezet lelki életének is van alapja, ez a kegyelem, amelyet Isten készített egyháza számára Jézus Krisztus által. Ebben a templomban is hangzott 200 éven át a kegyelem igéje. Ez a kegyelem tartotta meg a tótkomlósi gyülekezetét is az évszázad két világháborújában, a második világháború utáni kitelepülés próbás idejében is. Ez a kegyelem óvja, hordozza továbbra is ezt a gyülekezetét, hogy megmaradjon szép templomával együtt újabb évszázadokon át, hogy templom és gyülekezet együtt hirdesse Isten dicsőségét és megtartó szeretetét. Hudák Mihály esperes Júdás levele 20-21. versei alapján prédikált szlovák nyelven. Igehirdetésében bátorította a gyülekezetét, kozzanak a Szentlélek által. A- templomépítők hite nagy volt, ezért építettek nagy templomot. Azért kell a mai gyülekezetnek imádkozni, Isten szeretetében megmaradni és várni Jézus Krisztus kegyelmét, hogy az ősök hitére rá ne cáfoljanak. Az ünneplő gyülekezetei megtisztelte jelenlétével az amerikai közelmúltban fejeződött be- a gyülekezet még nagyobb örömmel énekelte a Trajtier Gábor orgona- művész által kísért énekeket. Az orgonista az ünnepély folyamán többször is megszólaltatta a hangszert. „100 évet élt meg ez a templom...” - kezdte igehirdetését dr. Harmati Béla püspök Lukács 22,31-34 alapján. - „Ez a 100 év rostáló idő volt. Háborúk, forradalmak, politikai változások is közbeestek ebbe az évszázadba. Az idő tehát próbára tesz mindent, mindenkit. A gyülekezeteket, az egyhádamentumát áldottuk meg. Rövidesen sor kerül a balatonfüredi templom alapkőletételére, amely az önkormányzattal való telekegyeztetés elhúzódása miatt szenvedett idői eltolódást. Felszentelést nyert kerületünk egyik legszebb gyülekezeti háza Székesfehérvárott. Befejezés előtt áll a nagycserkeszi új templom építése. A két jelentés elhangzása után a közgyűlés tagjai szóltak hozzá, kiemeltek egyes részleteket és megerősítették az elhangzottakat. Mindkét jelentést a közgyűlés elfogadta. A hatéves ciklus leteltével a szükséges tisztújítást titkos szavazással elvégezték. A választások eredményét mellékelten közöljük. A jelentéseket a közgyűlés részletesen tárgyalta. A felvetődött kérdésekben határozatokat hoztak: Ajánlották az 1%-os egyházfenntartási hozzájárulás mértékének meghirdetését, a lelkészek továbbképzésének biztosítására a legalább 3 évente megismétlődő részvételt kívánja a közgyűlés a lelkészkonferenciákon. Végül elhatározták, hogy az épülő sepsiszentgyörgyi templom javára offertóriumot kémek a gyülekezetektől (máj. 12. vagy jún. 2. vasárnapján). 200 éves a tótkomlósi egyházközség temploma Centenárium a „Túró Rudik országában” Avagy egy szép ünnepély - gyermekszemmel 1895. december 22-én szentelték fel a nagybánhegyesi evangélikus templomot. Talán akkoriban - a régi szép fehér karácsonyok idején - sem borította több hófelhő az eget, mint 100 évvel később november 5-én délután, amikor a jeles évfordulót ünnepelte gyülekezetünk. A sok fázós ember mégis megtöltötte a padsorokat, hogy együtt ünnepelje Isten házának centenáriumát. A többszáz falubeli mellett a nagy- bánhegyesiekkel közös lelkészük miatt pusztaföldvári és magyarbán- hegyesi hívek is részt vettek az istentiszteleten. Gyönyörködve az orgona hangjában - melynek restaurálása a A DÉLI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKERÜLET TISZTSÉGVISELŐI Felügyelő: Dr. Sólyom Jenő Budapest Főjegyzők: Káposzta Lajos Dr. Gálos Miklós Soltvadkert Budapest Jegyzők: Ihmásy Tamás Andorka Árpád Iharosberény Szekszárd Számvevőszéki elnök: Sándor Miklósné Kecskemét Jogtanácsos: Dr. Boros Péter Budapest Presbiterek: Krähling Dániel Mekis Ádám Sztojanovics András Zászkaliczky Péter Némethné Ribárszky Zsuzsa Dr. Osváthné Sólyom Anikó Dr. Simor Ferenc Dr. Szarka Attila Bonyhád Ácsa Kondoros Budapest Tótkomlós Budapest Siklós Kiskőrös Pótpresbiterek: Fabiny Tamás Ribár János Szabó Vilmos Szemerei János Benedicty Gyula Fest Attila Kendeh Gusztáv Légrádi György Budapest Orosháza Kiskőrös Kaposvár Békéscsaba Szarvas Keszthely Pécs szlovák Zion Synod szerkesztője, dr. Thomas Drobena és felesége, Wilma Kucharek esperes, aki a befejező oltári szolgálat keretében angol nyelven köszöntötte a gyülekezetét. Az ünnepi istentisztelet befejező oltári szolgálatában Harmati Béla püspök Gyekiczky János lelkész és Hudák Mihály esperes segédletével felszentelte és szolgálatra átadta a gyülekezet presbitériuma által ajándékozott nagyon szép úrvacsorái készletet. Áz istentiszteletet követő közgyűlésen Gyekiczky János lelkész a templom történetét ismertetve hangsúlyozta, hogy ebben a templomban 200 éven át szlovák és magyar nyelven hirdették: „Békülje- tek meg az Istennel.” Beszámolóját abban foglalta össze, hogy a tótkomlósi gyülekezet növekedjék, épüljön ebben a templomban lelki házzá, Isten templomává. Majd Isten felé fordult a „Tarts meg Urunk Szent igédben” kezdetű, ismert énekünk szép szavaival, és Isten megtartó, Krisztus oltalmazó és a Szentlélek vigasztaló kegyelmét kérte Tótkomlós népére. Táborszky László esperes kö- szöntötte az ünneplő.gyülekezetét a Kelet-Békési Egyházmegye nevében. flw^'ife'nb^-'Nyugat-Béké- si Egyházmegye esperese a templom boltíveire mutatva arról szólt, hogy Isten szeretete úgy öleli át a gyülekezetét, mint ezek a boltívek a templomban ünneplőket. A közgyűlés utáni fogadáson Juhász Pál, a város polgármestere mondta el köszöntő szavait. Pintér János zakat, sőt még a templomokat is. A gyülekezetnek épülnie kell ebben a templomban. Mert Isten háza csak akkor lesz igazán Isten háza, ha épül a Krisztus benne. ” Az istentiszteletet közgyűlés követte. Bogár István, a gyülekezet gondnoka köszöntötte a megjelenteket, majd Lászlóné Házi Magdolna lelkésznő ismertette a templom építésének történetét. Nemcsak a templomépítő ősökre emlékezett, hanem azokra is, akik áldozatkészségének köszönhető, hogy most is szép, rendbetett templomban ünnepelhettünk. Köszöntők következtek. Üdvözölte a gyülekezetei: Pintér János (Nyugat-békési esperes), a szomszédos megye esperese, Táborszky László, Pathó Gyula (az egyházközség előző lelkésze), Nobik Erzsébet, aki a nagy- bánhegyesiek anyanyelvén, szlovákul köszöntött mindenkit, valamint Halasi László, Deme Zoltán és Ribár János lelkészek. Majd Lászlóné felolvasta dr. Frenkl 'Róbert országos felügyelő és Szebik Imre püspök köszöntő sorait. A köszöntések sorát dr. Harmati Béla szavai zárták. Végül a lelkésznő megköszönte a gyülekezet tagjainak, hogy megjelentek, s a presbitériumnak, hogy szépen előkészítették a rendezvényt. Mire kifelé mentünk a templomból, már hullott is a hó. Ilyen lehetett az időjárás 100 éve is? Nem tudjuk. Azt viszont igen, hogy mi fáztunk, és a nagy hidegben jól esett a gyülekezet asszonyai által készített meleg ízletes vacsora. ifi. László Jenő Csaba
