Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-12-03 / 49. szám

Lilian nirado. 1995. december a. Gondolatok az egyház háztartásáról szóló törvényjavaslatról A Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinata 19. ülésszakán 1995. november 4-én tárgyalta első olvasatban a gazdasági bizottság előterjesztését az egyház háztartá­sáról. Tfekintettel arra, hogy a 19. ülésszak rendkívüli ülésszak volt, kevés idő állt rendelkezésre az anyag elkészítésére, ezért a bizott­ság a javaslat elkészítése során a személyes konzultációk módszerét és a közvetlen írásbeliséget válasz­totta. A legújabb javaslat (koráb­ban már két különböző javaslat is a zsinat elé került) megvitatására így csak egyetlen bizottsági ülésen kerülhetett sor. A bizottságnak itt döntenie kellett a törvény alapel­veiről és a szabályozási körről, va­lamint a jogszabályi alapokat ille­tően. Ez utóbbi vonatkozásában a bizottság javaslatát az 1934-37 kö­zötti országos-,■ zsinat törvényeire, az 1953. évi XII. törvénycikkre, va­lamint az 1967. évi törvénykönyv vonatkozó szabályaira építette, lé­nyegileg azzal a megfontolással, hogy ami bevált és alkalmazható, azon nem kell módosítani. Több gondot okozott a javaslat­nak a világi törvényekkel való összehasonlítása, hiszen időköz­ben a világi törvények lényegesen megváltoztak (az állam és az egy­ház szétválása, a társadalmi szer­vezetek törvényi szabályozása, számvitel-ügyviteli eljárások, stb.) Az előzőkre tekintettel a bizott­ság úgy határozott, hogy az előter­jesztendő törvényjavaslat az egy­ház háztartására vonatkozzon, ami alapvetően a vagyonnal való gaz­dálkodást és a szűkebb értelemben vett költségvetési gazdálkodást (bevételeket, kiadásokat) öleli fel. (A tételes rendelkezések végrehaj­tására készült egy szabályrendelet- tervezet is, amely a számviteli­könyvviteli előírásokat tartalmaz­za.) A javaslat .a korábbi szabályo­záshoz képest 5-6 új megoldást tartalmaz, ezekből szeretném ki­emelni a törzsvagyon kérdését, amelyre nézve a törvényjavaslat megszorító rendelkezéseket tartal­maz (elidegenítés, megterhelés stb.), bevezeti továbbá az ún. hasz­not hajtó vagyoni kört és az erre vonatkozó vagyoni szabályozást az egyházi célú tevékenység támoga­tása érdekében. Új megoldásokat tartalmaz a javaslat továbbá az egyházi szervezetek különböző szintű támogatásait illetően, így például a finanszírozások módsze­reire (feladatfinanszírozás, cím­zett és céltámogatások stb.). Kü­lön érdekessége a javaslatnak az a megoldás, amely lehetővé tenné, hogy az országos egyház költségve­tését az országos egyház zsinata hagyja jóvá, ez természetesen évente rendszeresen ülésező zsina­tot tenne szükségessé. (A jelenlegi megoldás és az alternatív megol­dás közötti döntés alapja, hogy a zsinat törvénynek tekinti-e az ál­lamhoz hasonlóan - az országos egyház költségvetését.) A zsinat több tucat javaslatot tett az előteijesztett javaslathoz, amelyeket a bizottság munkájánál figyelembe vesz majd. A bizottság munkáját is értékelve, a zsinat vé­gül úgy döntött, hogy a javaslatot részletes vitára is alkalmasnak ta­lálja, így a javaslat - mellőzve az általános vitát - részletes vitára kerül a következő ülésszakon. Dr. Horváth József A törvényalkotás kérdései az egyházi építészeti emlékeink őrzéséről, egyházi építészetünkről Arcok a zsinaton Zsinatunk a 18. ülésszakon elfo­gadta az Egyházi Gyűjtemények­ről szóló törvényt. A törvényterve­zet tárgyalása során azonban vilá­gossá vált, hogy az egyházi építé­szetünkkel kapcsolatos rendelke­zések bizonyos részei a gyűjtemé­nyi törvénybe kell, hogy tartozza­nak (pl. az egyházi műemlékeink védelme), ezért a Zsinat felhatal­mazott az Oktatási Bizottság szer­vezetén belül a tervezet előkészí­tésével. Bevonva az Egyházi Építészeti Bizottságot az előkészítésbe, a 19. ülésszakon tartott rövid ismertetés után a felmerült kérdések és gon­dolatok rendezésénél tartunk. Mindezek ellenére - úgy gondo­lom - mégsem érdektelenek a so­kakat érintő felvetések. 1. Egyházunk épületei és épít­ményei- Egyházi műemlékeink - az or­szágos műemléki jegyzékben nyil­vántartott épületek- Egyházi építészeti emlékeink - templomaink, oktatási épületeink, intézményeink, intézeteink.- Egyéb épületek - minden olyan épület és építmény, amely valamelyik egyházi önkormányzati szervezet tulajdonában van. 2. Egyházi műemlékeink védel­me- Egyházunk tulajdonában lévő műemlékeink egész nemzetünk kulturális kincsei, ezért az állami műemléki nyilvántartásban is sze­repelnek. Az országos műemlékvédelmi törvény értelmében a műemlékek fenntartásáról a tulajdonosok kö­telesek gondoskodni.- A kötelezettség kiterjed a műemlék sajátos értékeit képező építészeti, képző- és iparművésze­ti, valamint kertépítészeti kialakí­tásának minden alkotóelemére és részletére, függetlenül attól, hogy azok használat szempontjából nél- külözhetőek-e, vagy sem.- A kötelezettség kiterjed a műemlék eredeti megjelenését el­torzító sérülések, hiányok kijavítás sára, pótlására is.- Műemlékeinken végzendő min­den építési munka a törvény előírá­sai szerint engedélyköteles. 3. Egyházi építészeti emlékeink védelme- Egyházi építészeti emlékeink egyházi közösségeink hitéletének tárgyi feltételei, egyházunk törté­nelmének, kultúrájának, művésze­tének az alapját képezik. Egyházi jelentőségüknél fogva - függetle: nül attól, hogy az állami műemléki nyilvántartásban nem szerepelnek - egyházunkon belül a műemlékek védelmére vonatkozó rendelkezé­seket ezen épületekre is ki kell ter­jeszteni.- Egyházi építészeti emlékein­ken végzendő minden építési mun- ka - függetlenül attól, hogy hatósági engedélyezésre kötelezett vagy sem - az Egyházi Építészeti Bizottság jóvá­hagyásával végezhető. § 4. Egyéb épületek védelme- Az egyházi önkormányzatok tulajdonában lévő egyéb épületek fenntartásáról tulajdonosuk köte­les gondoskodni.- Minden építési munka, amely az állami törvények alapján ható­sági engedélyezésre kötelezett, előzetesen az Egyházi Építészeti Bizottsághoz jóváhagyásra benyúj­tandó.- Minden olyan építési munkát, amelynek elvégzéséhez a tulajdonos magasabb önkormányzati szervhez fordul anyagi támogatásért, az Egy­házi Építészeti Bizottsághoz kell jó­váhagyásra benyújtani.- Egyházunk épületeinek vé­delmére vonatkozó felvetéseink semmiképpen nem egy centralizált döntéshozó rendszer kiépítését cé­A bátran tervezett jövő Mi, fiatalok azzal a reménnyel fogtunk neki a zsinati törvényalko­táshoz, hogy egyházunk életét fel­pezsdítő törvények születnek, gyor­san és hitből fakadó bátorsággal. Erre a bátorságra ma égetően szük­ség lenne. Zsibbadt az egyházi éle­tünk, s a veszteségek felett siránkoz­va nem lehet előre lépni. A lelkészi szolgálattal és a szolgá­latra való felkészítéssel kapcsolat­ban így születeti meg a „lelkészjelölt­ség” fogalma. Az, hogy a teológiai tanulmányok 6. éve ún. gyakorlati év legyen, olyan év, amikor a hallga­tók a gyülekezetekben „testközelbőr ismerkedhetnek meg a szolgálat ezerarcúságával. Akkor, amikor az említett tön'ények életbeléptetését tárgyalta a Zsinat, azzal a javaslat­tal éltem, hogy a gyakorlati 6. év be­vezetése lépcsőzetesen ' történjék. Úgy, hogy a jövő évtől már a felvéte­li hirdetésben szerepel ez a kitétel, s közben Teológiai Akadémia jelenle­gi hallgatói az alapvizsgát követően nyilatkozhatnak arról, hogy igénybe kívánják-e venni a 6. évet vagy az ötödik év végén teszik le a szigorla­tokat. (A javaslatomban azt is meg­említettem, hogy a diploma tekinte­tében nem lenne különbség 5 ill. 6 év alatt végzettek között addig amíg nem az új rend szerint jelentkeztek.) Ez a javaslat lehetőséget teremtett volna arra, hogy az egyházunk foko­zatosan szokjon hozzá egy - re­ménység szerint - jó újításhoz, s ar­ra is, hogy ne kelljen a jövő század elejéig várni az első „lelkészjelöltek” megjelenésére. Javaslatomat követően dr. Hafen- scher Károly testvérem arról tartott hosszas fejtegetést, hogy a fiatalokat nem lehet „életre szóló ” döntések elé állítani. Hozzászólásának tartalmi részével maradéktalanul egyetértek, de én nem életre szóló döntésről, ha­nem egy kísérleti jellegű bátor pró­bálkozásról beszéltem. S úgy gondo­lom, hogy szavait azért nem kellett volna elmondania, mert, nem köz­vetlenül a tárgyhoz kapcsolódtak, s dr. Hafenscher Károly éppen teoló­giai súlyánál fogva - véleményem szerint - egy merész újítási javasla­tot söpörtetett le a zsinat asztaláról. Az ülésvezető elnök a javaslatomat nem is szavaztatta meg. A félelem görcse a közeli megvalósíthatóság helyett a távoli változásokra vok­solt. A bátor „jövőtervezés” a zsinati munka más fázisából is hiányzik. Egy olyan struktúra körvonalai kez­denek kirajzolódni, amelyek nehéz­kessé teszik a lendületes szolgálatot. S akkor, amikor a strukturális kér­dések tárgyalásánál az egyházközsé­gek állapotát elemző előterjesztés hangzott el dr. Sólyom Jenő alapos statisztikai felmérés-elemzése által, akkor én magam is megdöbbentem. Egyházunknak nincs, illetve nem lehet más útja, mint a lelki munka, a belső gyülekezeti munka megerősí­tése. S mit csinálok én? Évente közel egy hónapnyi időt töltöttem zsinati munkával. Közel ugyanennyit más bizottsági és megyei feladatok ellátá­sával. Ez vagy a töltekezés és az erő­gyűjtés (magyarul a szabadidő), vagy a gyülekezeti munka rovására ment. Mindenképpen a gyülekezet voljt a vesztes, mert vagy állandó ro­hanásban vagy teljes kimerültségben látott. A bátran tervezett jövő - ezért dolgoztam - szerény képességeim­mel - eddig a zsinatban. Most úgy látom, egyházunkban mindenek elé kell rendelni a gyülekezeti lelki mun­kát és a pásztori szolgálatot. A szek­ták veszélye (gyülekezetemben ál­landó a jelentős munkájuk hatása), és a közöny, érdektelenség s a kö­zösségek széthullása ellen kevés az emberi erő. De ha azt sem tesszük meg amit elvárnak tőlünk a gyüle­kezetek, akkor hogyan adunk szá­mot? A bátran tervezett jövő - meg­elevenedő gyülekezetek, ébredő kö­zösségek- ezt nem biztosítja a múlt­ra és a jelen keserűségére építő tör­vényalkotás. Más megoldást nem láttam, hogy ne tegyek a lelkiismeretem ellen: a zsinati tagságomról lemondtam. A további reménykedőknek - akik még ott fáradoznak - sok-sok új ötletet és gazdag fantáziát kívá­nok. S akik a félelmük, vagy a jelen helyzetet konzerválni akaró szűklá­tókörűségük miatt gátjai lettek a len­dületes törvényalkotásnak - azok­nak komoly önvizsgálatot és Lélek­től megújulást kérek. Testvéri szeretettel: Bence Imre volt zsinati tag FELVETEL AZ EVANGÉLIKUS TEOLÓGIAI AKADÉMIÁRA Egyházunk lelkészeinek és hittantanárainak képzése az Evangélikus Teológiai Akadémián fo­lyik, amely egyházunk államilag elismert egyetemi rangú intézménye. Várjuk elsősorban azok jelent­kezését, akik Jézus Krisztusban hisznek és elhívást éreznek, hogy az evangélikus egyházban szolgálja­nak. Az Evangélikus Teológiai Akadémián %képzés lehetőségei a következők: A. Nappali tagozaton a lelkészi szolgálatra fel­készítő teológiai tanulmányok. A tanulmányi idő hat év, öt év teológiai és egy év gyakorlati képzés. A. felvétel - melynek alapfeltétele a középiskolai érettségi - felvételi vizsga és beszélgetés alapján történik. Felvehető hallgatók száma: 25 fő. Első­sorban férfi kérvényezők jelentkezését várjuk. B. Nappali hittantanár-képzés olyan jelentke­zők részére, akik az Eötvös Loránd Tudomány- egyetemen, a Pázmány Péter Katolikus Egyete­men vagy a Károli Gáspár Református Egyetemen valamely tanárszakra már felvételt nyertek, ill. ilyen szakot végeznek, s ezt igazolni tudják. A ta­nulmányi idő öt év. A felvétel felvételi vizsga és beszélgetés nyomán történik. Felvehető hallgatók száma: 10. C. A levelező tagozaton folyó hittantanár- ill. hitoktatóképzésről hamarosan külön tájékoztatót adunk közre. A felvételi kérvényhez - melynek fel kell tüntet­nie, hogy teológiai (A) vagy nappali hittantanári (B) képzésre jelentkezik a kérvényező - a követke­ző okmányokat kell mellékelni: 1. születési bizonyítvány, 2. a legmagasabb iskolai végzettséget igazoló bi­zonyítvány, érettségi előtt állóknak az iskola által a felvételi vizsgákon a középiskolából hozott pon­tok kiszámításához kitöltött betétlap (esetleg a kö­zépiskola harmadik osztályos év végi és negyedik osztályos félévi bizonyítványának fénymásolata), 3. orvosi bizonyítvány, amely igazolja, hogy a je­lentkező felsőfokú tanulmányokra alkalmas, 4. keresztelési bizonyítvány, 5. legalább két évvel korábbi konfirmációt iga­zoló bizonyítvány, 6. kézzel írott részletes önéletrajz, mely feltárja a jelentkező családi és szociális körülményeit, kap­csolatát gyülekezetével, valamint a jelentkezés in­dítékait, 7. az elmúlt két évben végzett egyházi szolgála­tairól (az illető gyülekezet lelkésze által) kiállított bizonyítvány, 8. az esetleges állami (vagy azzal egyenértékű) nyelvvizsga bizonyítványa, 9. a jelentkező nevére megcímzett normál mére­tű boríték. Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de in­dokolt esetben hiteles másolatban is lehet mellékel­ni. A másolat „egyházi használatra” megjelöléssel az egyházközségi lelkész által is hitelesíthető. A felvételhez szükséges az illetékes lelkész aján­lása, mindenesetre annak a lelkésznek az ajánlása a jelentkező alkalmasságáról, aki az illetőnek az utóbbi időben lelkipásztora volt. Az ajánlást a lel­kész a kérvénnyel egyidejűleg küldje meg külön le­vélben közvetlenül az Akadémia rektorának cí­mezve. A fentiek szerinti mellékletekkel ellátott és az Evangélikus Teológiai Akadémia Felvételi Bizott­ságához címzett kérvényeknek, valamint piros postautalványon feladott 1500 Ft. felvételi vizsga­díjnak 1996. március 1-ig kell az Akadémia Rektori Hivatalába (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.) beérkeznie. Az Akadémia lelkészi szolgálatra készülő hall­gatói - amennyiben ez csak lehetséges - lakói a Teológus Otthonnak, ahol lakást és teljes ellátást kapnak. A jó tanulmányi eredményt elért és rászo­ruló hallgatók szerény ösztöndíjban részesülhet­nek. Elegendő hely esetén a hittantanár szak nap­pali hallgatói is kaphatnak elhelyezést a Teológus Otthonban. A felvételi vizsgát alkalmassági vizsga előzi meg amelyre április közepén kerül sor. Az alkalmassági vizsga területe: beszéd-, ének- és kommuniká­ciókészség. A felvételi vizsga írásbeli és szóbeli részére egy­mást követő napokon kerül sor, melynek (várható­an június végi) időpontjáról a jelentkezők értesí­tést kapnak. Az időpont módosítására nincs lehe­tőség. A felvételi vizsga anyaga: 1. magyar nyelv, 2. az Evangélikus Énekeskönyv páratlan számú énekverses rendjeiben (1, 3, 5, 7, 9, 11) található énekversek éneklése könyv nélkül, 3. általános bibliaismeret (az iskolai hittanköny­vek alapján), 4. Luther: Kiskáté, 5. Prőhle Károly „Az evangélium igazsága” c. és 6. Sólyom Jenő „Hazai egyháztörténet” c. hit­tankönyv. Az említett kiadványok beszerezhetők a lelkészi hivatalokban és az Evangélikus Sajtóosztályon (1085 Budapest, Üllői út 24. Tfelefon: 134 35 67; 133 64 38). A felvételi kérelmek elbírálásánál figyelembe vesszük a jelentkezők latin, és valamely modem nyelvből tett érettségijét ill. állami vizsgáját. Budapest, 1995. november 9. Dr. Reuss András s. k. rektor lozzák, hanem annak a meggyőző­désnek a kifejezésére szolgálnak, hogy templomaink, iskoláink és egyéb épületeink fenntartása és védelme ne csak a tulajdonosi jo­gokkal és kötelességekkel felruhá­zott egy-egy egyházközség vállára nehezedő gond és öröm, hanem egész Magyarországi Evangélikus Egyházunk közügye legyen.- Hasonló módon egyházi köz­ügynek tekintjük az egyházunkban zajló építészeti tevékenységet és az építési feladatok végzését. 5. Az egyház szolgálatában vég­zett építészeti teyékenység- Minden egyházi önkormány­zati szervezetnek joga van építési szándékának érvényt szerezni.- A megvalósítás mind teoló­giai, mind kulturális és gazdasági szempontból egész egyházunkat érintő közügy, ezért - az állami törvények betartása mellett - csak az Egyházi Építészeti Bizottság jóvá­hagyásával hajtható végre.- Meglévő épületeken végzen­dő építési munkák jóváhagyási i rendjét az Egyházunk épületeinek védelméről szóló törvényrész ha­tározza meg. 6. Egyházi Építészeti Bizottság- A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Közgyűlése Egy­házi Építészeti Bizottságot választ.- Az Építészeti Bizottság jóvá­hagyási jogokkal felruházott szak­mai testület.- Építészeti tervek jóváhagyása mellett feladata: szaktanácsadás, műemlékvédelem felügyelete, egy- 1 házi műemlékek és építészeti em­lékek nyilvántartása, tervek, irat- anyagok és dokumentumok gyűj­teményének gondozása és szakmai felügyelete. Egyházi építészeti ügyekért fe­lelős testületet 1942. november 20- án hozott létre egyházunk orszá­gos közgyűlése (TUdjuk meg Sándy Gyulának az 1944-ben kiadott „Évangélikus Templomok” című könyvben megjelent írásából). A testület neve: Egyházművé- j szeti Thnács Építészeti Osztálya * volt. Az Építészeti Osztály feladatait í a következőkben határozták meg: ' a) Az egyház minden közületé- : ben, intézetében és intézményé­ben felmerült építészeti kérdések­ben szaktanácsot adni. b) Felügyelni arra, hogy minden egyházi építkezés építőművészeti, szerkezeti és gazdasági szempont­ból a legtökéletesebb legyen. c) Előmozdítani, hogy mind­azok az építmények, amelyeket egyházi közületek és intézmények létesítenek, késő utódoknak is hir­dessék országunk és egyházunk je­lenkorbeli kultúrszínvonalát. d) Őrködni, hogy egyházi épít­kezések alkalmával mindazok az érvényben lévő rendelkezések is betartassanak, amelyek egyes épít­kező közületek és intézmények ve­zetőinek figyelmét elkerülték. Napjainkban is működik hason­ló testület Építési és Egyházművé­szeti Bizottság néven Inotainé Lukácsi Judit vezetésével. Az 1942-ben megfogalmazott feladatok ma is érvényesek. A te­vékenységi kör azonban kiterjeszt­hető a műemléki és építészeti em­lékek gyűjteményének szakmai felügyeletére és gondozására is. 7. Műemlékek és építészeti em­lékek gyűjteménye- Az egyházi építészeti emlé­kek gyűjteményének - amely önál­ló és összefüggő országos gyűjtő­köri közgyűjtemény - fenntartásá­ra, kezelésére a múzeumokra, le­véltárakra és könyvtárakra vonat­kozó jogszabályokat kell alkalmaz­ni.- A Magyarországi Evangélikus Egyház szervezetei egyházi levéltá­rakban gyűjtik az egyház tulajdoná­ban lévő épületek terv- és iratanya­gait, valamint dokumentumait az Építészeti Bizottság szakmai fel­ügyelete mellett. Felvetéseink és javaslataink el­sősorban építészeti szempontok fi­gyelembevételével születtek. A tervezet nem önálló törvény­fejezetnek készül, hanem részekre bontva épül be a megfelelő tör­vényfejezetekbe, ezért szükséges­nek tartjuk más nézőpontok meg­nyilvánulását. Várjuk testvéreink írásos véleménynyilvánítását. Ifi. Benczúr László ífk

Next

/
Oldalképek
Tartalom