Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-10-22 / 43. szám
Evangélikus Elet 60. ÉVFOLYAM 43. SZÁM 1995. OKTÓBER 22. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 19. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ARA: 30 FT _______Marat asztalán nyitott evangélium. Co mbes szekrényében elrejtve breviárium. __________Zola hagyatékában elkoptatott, __________________sokat forgatott Biblia. Ad y Endre halálos ágyán utolsó percig a Bibliát forgatta. A TARTALOMBÓL EGY ORGONA MESÉS TÖRTÉNETE KRISZTUS-HIT ÉS SZERETETSZOLGÁLAT IGEHIRDETÉS MELY NEM HANGOZHATOTT EL A Teológiai Akadémia professzori kara 1956 - magyar forradalom Nagyon valószínűnek látszik egy magyar történész számára, hogy 1956 októberében néhány napon át Magyar- országon írták a történelmet. Sztálin halála után meglehetősen rövid időn belül kiderült, hogy az általa létrehozott politikai hatalmi rendszer alaposan meg fog változni. Reformmozgalmak jelei mutatkoztak a Szovjet Birodalomban, sőt Sztálin si- ratásának általános hangulatát rövidesen a kritika, majd a szidalmazás hangjai váltották föl. Nálunk 1953. július 4-én Nagy Imre kormányának nyilatkozata az egész országot fölrázta, hiszen lerántotta a leplet az elmúlt időszak zsarnoki politikájáról, és a magyar élet emberi kibontakozásának lehetőségét ígérte. A rákövetkező három év az állampárton belül igen éles küzdelmet eredményezett: Rákosi Mátyás és köre foggal-körömmel harcolt a hatalom visszaszerzéséért és megtartásáért, a reformerek viszont a sztálinista uralom eltávolításáért küzdöttek. Ez a párton belüli harc tette lehetővé, hogy a magyar társadalom valódi érdekei egyre több alkalommal megfogalmazódhassanak, és hangot is kaphassanak. A hazai fejleményekbe számos nemzetközi tényező is belejátszott. Többek között a németországi események, ahol a szovjet tankok megjelenése elégnek bizonyult a rendcsináláshoz. Illetve Lengyelországban a posnani fegyveres munkásfelkelés, amelyben az volt a hallatlan nagy politikai újdonság, hogy a lengyel kormány elismerte annak jogosságát. A magyar politikai hegyomláshoz azonban a legnagyobb lökést a Szovjetunió pártjának XX. kongresszusa adta, ahol Hruscsov feltárta a sztálinizmus vétkeit és egyúttal elindította a rehabilitálás és a személycserék folyamatát. így kerülhetett sor nálunk a gazdasági hibák nyílt megtárgyalására, a politikai vezetés körében jelentős személycserékre és a hírhedt Rajk-per ártatlan elítéltjeinek és kivégzettjeinek az ünnepélyes eltemetésére. Ez az október hatodikára időzített temetés már a magyar forradalom közvetlen előjátéka volt. A forradalom október 23-án robbant ki. Színterei a Bem-szobor, a Parlament, a Rádió és a Hősök tere voltak. Itt került sor Sztálin szobrának ledöntésére. Ennek a szimbolikus eseménynek a fényképe bejárta a világsajtót és ma is számos külföldi történelem tankönyvben látható. A fegyveres harc a Rádiónál robbant ki, de Nagy Imre többször átalakított kormánya fegyverszünetet kötött a beavatkozó szovjet hadsereggel, így győzött a forradalom. A mámoros öröm azonban nem tartott sokáig, mert bekövetkezett november 4-én a magyar forradalom vérbefojtása. A mi egyházunkat is súlyosan érintették ezek az események. Nagy Imre 1953-ban elmondott kormány- programjában a következő mondatok szólnak erről. „Nagyobb türelmességet kell tanúsítani vallási kérdésekben. Megengedhetetlen e téren adminisztratív eszközök alkalmazása, ami bizony eddig néha előfordult. A kormány ebben a kérdésben a türelmesség alapján áll... ” Sajnos a miniszterelnök szavainak valóra váltása éppen a politikai huzavonák miatt még váratott magára. A kemény kéz politikája már 1948-ban lecsapott Ordass Lajos püspökre. Mivel következetesen érvényt akart szerezni egyházunk ősi jogainak, és szembeszállt a zsarnoki lépésekkel, koholt vadak alapján uzsorabíróság elé állították és' Varga Sándor egyetemes főtitkár, munkatársával együtt elítélték. A püspököt kétévi fegy- házra, 5 év hivatalvesztésre és 3000 Ft mellékbüntetésre ítélték. Előzetesen felajánlották neki, hogy ha lemond hivataláról, akkor külföldre távozhat. Ordass Lajos tisztában volt a körülményekkel, de inkább vállalta az üldöztetést és szenvedést, mint a hivataláról való lemondást. A helyzetet súlyosbította, hogy az állami hatóságok az akkori egyházat is kötelezték, hogy az állami bírósági ítélet alapján, az egyházi bíróság is ítélje el és fossza meg hivatalától. Egyházunk mártírjai közül meg kell emlékeznünk Kékén Andrásról és Kendeh Györgyről is, hiszen ők is a keresztény állhatatosság kiemelkedő példái. Ellenük a szokott módon indult meg az üldözés. A sajtó vezényszóra megkezdte a legképtelenebb vádakat hangoztatni. Becsületüket, tisztességüket vonták kétségbe olyan körülmények között, hogy a valós védekezés minden lehetőségét elvették. Ebben az időben már mindenki tudta, hogy ez a nyílt eltávolítás előkészítése. A következő lépés az volt, amikor megkísérelték az áldozatokat arra rávenni, hogy lelkésztársaik javaslatára és rábeszélésére önként mondjanak le és álljanak félre. Ebben az esetben kecsegtető ígéretekkel nyugodt és anyagilag biztos életet ígértek. Természetesen ezek a módszerek egy hitében szilárd lelkészt nem ingathattak meg. Kékén András is így hárította el a javaslatokat: „Lelkiismeretem nem engedheti, hogy önként vállaljam a szabadságra menetelt, a lemondást, vagy a cserét. Ha ezt tenném, saját lelkiismeretem előtt vallanám be, hogy magatartásom káros volt az egyházra. Ezzel elítélném magamat, és elítélném Ordass püspök urat is. Gyávaság volna törvényes szolgálati helyemről megfutni. Sokkal köny- nyebben tudnám vállalni a testi szenvedést, mint a lelkiismereti meghasonlást. ” A retorzió rövidesen bekövetkezett. Kékén Andrást 1949. április 26-án hivatalából felfüggesztették. A hírt a Deák téri gyülekezet tagjai felháborodással és végtelen elkeseredve hallották, majd az új lelkészt „adják vissza a papunkat, adják vissza a papunkat” kórussal fogadták. A templom látogatottsága ezután hallatlan mértékben lecsökkent. A nyílt brutalitás 1950 márciusában következett be. Éjszaka vitték el a lakásáról, amit házkutatással teljesen feldúltak, végül „megtalálták” a revolvert is, ami a vád egyik tényezője lett. A kihallgatás során tudta meg, hogy fegyveres összeesküvéssel vádolják és hogy vele egy időben Kendeh Györgyöt is elhurcolták lakásáróí. Kihallgatásuk a szokott módszerekkel és a szokott brutalitással folyt le. Ezt követte az internálás Kistarcsán, ahonnan Kendeh Györggyel együtt szabadult. Kendeh Györgyöt nem sókkal később családjával együtt kitelepítették egy Mezőhegyes melletti tanyára. Itt a leg- megfeszítőbb mezőgazdasági munkákkal kereste meg a család kenyerét. Kékén Andrást nem voltak hajlandók sehol sem munkába állítani, így fizikai munkát vállalt, és kis társbérleti lakásban húzták meg magukat. Az üldözöttek tehát visszatérhettek Budapestre, de emberi körülményeik siralmasnak látszottak. Ők azonban nem így érezték. A felajánlott pozíciókat visszautasították, mert a felajánlás elveik megtagadásával járt volna. Kékén András egyébként, bár szószékre nem léphetett, nem szűnt meg igét hirdetni. Minden héten feldolgozta az esedékes igét és elküldte egy lelkésztársának, aki kicsiny gyülekezetében felolvasta a prédikációt. A hívek nem is tudták, hogy Kékén András igehirdetését hallják... Bár Nagy Imre már 1953-ban türelmet és megértést ígért, az adott politikai Viszonyok között ez még csak 1956 nyarán bontakozhatott ki. Ekkor látogatott el hazánkba az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága. Ők nem csak az akkori hivatalos egyházzal és az Állami Egyházügyi Hivatallal tárgyaltak, hanem meglátogatták az üldözött mártírokat is, így meglehetősen világos képet kaphattak egyházunk helyzetéről. Papságunk azon része, amely érezte a diktatúra nyomását, de nem volt képes ennek nyíltan ellenállni - ami az akkori körülmények között teljesen érthető volt -, most erőt vett magán, és bátran hangoztatni kezdte az egyház tévedéseit és hibáit. A Fóton es Balatonszárszón tartott konferenciákon igen forró és őszinte hangulat alakult ki. A hazai világi politika, a nemzetközi segítség és egyházunk belső ereje 1956 októberében meghozta a lavinaszerű változásokat: október 5. Ordass Lajos püspököt a világi bíróság felmentette az ellene hozott vádak alól. Ugyanezen a napon Kékén Andrást visszahelyezték a Deák téri gyülekezetbe. Október 8. Ordass Lajost az egyházi bíróság felmentette az ellene hozott vádak alól. Óktóber 30. Dezséry László püspök lemondott. A következő napon Kékén András köszöntötte a zsúfolásig megtelt templomban a visszatérő Ordass püspököt: „Ez a gyülekezet attól fogva, hogy több, mint 8 éve elvitték Püspök urat, minden vasárnap imába foglalta fogságban szenvedő lelkipásztorát. Amikor ez nyilvánosan, az istentisztelet keretében lehetetlenné vált, sokan, nagyon sokan csendben tovább imádkoztak. Nem hiába. ” Viharos napok következtek. November 2-án a forradalom győzelme idején az egyházak vezetői a Magyar Rádióban szóltak a néphez. Ordass püspök beszédéből a következő jellemző részt idézzük. „1956 magyar forradalma, és egyházunk helytálló szereplése napjainkban is kötelez bennünket. Az erkölcsileg elbukottakat őszintén sajnálnunk kell, a megfélemlítetteket talán meg tudjuk érteni, de semmi esetre sem szabad pálcát tömi felettük. A tiszta lelkek hősies magatartása viszont példakép és erkölcsi parancs kell legyen számunkra. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ők elsősorban a jövő nemzedékért harcoltak, az iskolákat védték, amikor minden körülmény között lelkiismeretük szavára és a Biblia parancsaira hallgattak. Nekünk ma is az a legfőbb parancsunk, hogy az ifjúságot visszavezessük, illetve elvezessük Istenhez Minden erőnket össze kell szednünk, hogy a jövő nemzedéke megértse 1956 üzenetét és művelt, hagyományőrző, felelősséggel viselkedő és istenfélő legyen, hogy minden lépésüknélaz igazi erkölcs legyen az iránymutató nem pedig a világ rengeteg egyéb csábítása. ” Dr. Gyapay Gábor (Hiányaink és veszteségeink c. cikksorozatunk III. része anyagtorlódás miatt e számunkból kimaradt. Következő számunkban folytatjuk.) SOKKAL BŐSÉGESEBBEN, MINT AHOGY MI KÉRJÜK, VAGY GONDOLJUK... Tanévnyitó a Teológiai Akadémián Teológiai Akadémiánk a hatodik tanévet kezdte meg azóta, hogy az Országgyűlés 1990-ben ismét egyetemi rangú intézménynek ismerte el. A negyvenhatodikat azóta, hogy a pécsi egyetemtől kényszerűen elválasztva 1950-ben Evangélikus Teológiai Akadémia lett. A hetvenharmadikat azóta, hogy 1923-ban megalakult a Pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Evangélikus Hittudományi kara. A száznegyediket, amióta 1892-ben külön igazgatóval, önállóan működni kezdett a soproni teológiai főiskola. De már előzőleg is folyt hazánkban evangélikus lelkészképzés. - Mindezeket dr. Reuss András rektortól hallhatták a szeptember 22-i tanévnyitó ünnepség résztvevői. Különösen is jelentős esemény volt Akadémiánk történetében Hausmann Jutta egyetemi tanári beiktatása. Egyévi szolgálat után vállalta, hogy a Bajorországi Evangélikus Egyház lelkészeként a következő négy évben Akadémiánk tanára legyen. Az iktatást dr. Harmati Béla püspök végezte, dr. Reuss András rektor és dr. Emst Bezzel egyházfőtanácsos közreműködésével. Az ünnepi alkalomra eljött az új professzor félje, dr. Gerd Hausmann lelkész, édesanyja, Hedwig Weiland asszony, továbbá Ark Nitsche tanársegéd és felesége a neuendettelsaui Augustana Teológiai Főiskola, az egyik korábbi munkahely képviseletében. Harmati püspök Péld 29,18 alapján hirdetett igét: „Ha nincs kijelentés, elvadul a nép, de boldog lesz, ha megfogadja a tanítást. ” Két szót emelt ki: Az első: a kijelentés. Azaz, Isten szól, önmagát nyilatkoztatja ki. Odáig menően, hogy meg is jelent közöttünk: Betlehemben Máriától emberré született. A másik szó: elvadul. Elvadulnak a népek, határainktól délre például egymás templomait lövik. Úgy kezdődött, hogy az egyik visszalőtt? - kérdezte. De nem kell átlépnünk az országhatárt. Emberek itthon jelentéktelen dolgok miatt is ölre mennek. Csak a múlt a hibás, a, mögöttünk lévő évtizedek? Mindenesetre tény, hogy fiatalok és idősek nincsenek tisztában az élet végső kérdéseivel. Ezért annál nagyobb szükség van a szolgálat továbbadására, figyelmeztetett a püspök. A szolgáknak bizonyosaknak kell lenniük abban, hogy Isten szól. Jövőre a honfoglalás 1100. évfordulójára emlékezünk. Szent István egycsapásra - kardcsapással - keresztyénné tette az országot. De hol van ma az egyház hatalma? A visszakapott ingatlanokban? Kell valami más, amit az egyház „a csalás és lopás társadalmához” képest felmutathat. Szükséges a tanítás, amely által Isten kinyilatkoztatása nemzedékről nemzedékre folytatódik. „Ő újítson meg szívet és házat, országot és társadalmat” - fejezte be igehirdetését Harmati püspök. E beszápioló megjelenésekor már befejeződik az Akadémia tetőterének beépítése. Az egész nyáron folytatott építkezés révén két kis előadóteremmel és négy kis oktatói szobával a hasznos alapterület tíz százalékkal növekszik. De sokkal fontosabb az oktatói gárda növekedése; az új professzoron kívül Fabiny Tamás adjunktusként félállásban az újszövetségi, Csepregi Zoltán tanársegédi beosztásban teljes állásban az egyháztörténeti tanszékre kapott kinevezést. * Hausmann asszony >yAz idegen - elfogadás és elhatárolódás között - Az idegen teológiai értékelése az Ószövetségben” címmel tartott székfoglaló előadást. Ennek befejező részét, következtetéseit közöljük: Az Ószövetségben ismételten vita folyik az idegenek iránti helyes viselkedésről. Az idegen értékelése semmiképp sem egyértelmű. Az idegenek nemcsak érdekesek, mert mások, hanem veszélyt is jelentenek, mert a megszokottat, a helyesnek tartott viszonyokat a társadalmi és a vallási életben egyaránt felforgathatják. Az Ószövetség bővében van a példáknak. Az izraeliek is megtapasztalták, hogy mit jelent idegenként élni: így például a messzi földről érkezett Ábrahám, vagy a nép az egyiptomi és a babiloni fogság idején. Az idegen befolyás veszélyt jelentett Izraelre, például házasság révén (már Salamonnál, majd később Áhábnál), vagy az északi országrész eleste után, amikor az asszírok idegen népeket telepítettek be. - Az új helyzet mindig új választ követelt... Az Ószövetségben előforduló különböző válaszokat nem szabad egymással szemben kijátszani, hanem egymás mellett kell hagyni őket. Ez pedig azt jelenti, hogy a különböző válaszok rendszerezése óvatosságot követel tőlünk. Az Ószövetséghez hasonlóan nekünk is újra meg újra mérlegelnünk kell saját jelenünk kihívásait, és Istentől a megfelelő választ kémünk. Alapjában véve a kirekesztéstől az elfogadásig mindenféle változat lehetséges. Sem az egyik, sem a másik út nem abszolutizálható. Sokkal inkább azt kell figyelembe vennünk, hogy a probléma megoldásánál milyen szándék vezérel. Ugyanakkor mindig erősen függ az adott helyzettől, hogy az idegent fenyegetésnek, vagy pedig gazdagító _ lehetőségnek tekint- jüke. Az Ószövetség azt mutatja, hogy a döntés nagyon szorosan függ a befogadók azonosságtudatától. Ahol ez szilárd, ott az idegen elfogadása és beilleszkedése minden kihívás ellenére is lehetséges. Válságos helyzetekben az idegent inkább elutasítják, mivel az eltévelyedés lehetősége elviselhetetlennek tűnik. A stabilitás időszakában a beilleszkedés ismét lehetővé válik, ugyanis az elbukás nem látszik valószínűnek. A teológiailag megalapozott elfogadástól vagy kirekesztéstől függetlenül mindenesetre teológiai szempontból is jogos követelmény az idegenek humanitárius támogatása, az élethez szükséges javak biztosítása. Igaz, .az Ószövetségben közvetlen utalás nem található arra, hogy ez a szükséges az anyagiakon túlmenően érzelmiekre is vonatkozna. De aki egy kicsit is ismeri az Ószövetséget, az tudja, hogy az ószövetségi ember szemében az élet sokkal több, mint csupán a testi, anyagi (jó)lét biztosítása. Az Ószövetség - sokkal inkább mint j&ir-a jelen korban - az életet a maga egészében szemléli. Dr. Reuss András rektor - még az előadásra felkérés előtt a következőképpen méltatta a második ószövetség-professzort: „Dr. Hausmann Jutta asszony két év óta áll munkakapcsolatban Akadémiánkkal. Ez idő alatt volt alkalmunk megismerni őt: idegenből kolléga lett... Kérjük Istent, áldja meg közöttünk végzendő munkásságát. ” * Ezt követően az elsőéves hallgatók fogadalomtétele következett. Ebben a tanévben 20 új teológiai hallgató és 7 hittantanár-szakos hallgató kezdte meg tanulmányait Akadémiánkon. A zárószigorlat sikeres letétele után Bakay Beatrix, Stermeczky András és Veress Csaba Endre kapott végbizonyítványt. Az új egyetemi tanárt és a hallgatókat dr. Harmati Béla püspök, dr. Emest Bezzel egyházfőtanácsos és Ark Nitsche tanársegéd köszöntötte. Hangsúlyozták, hogy szolgálatba indítása a magyar-bajor testvéregyházi kapcsolatok fontos eseménye. 1 Az ünnepséget a hallgatók énekkara Csorba István, és fúvószenekara Johann Gyula vezetésével még emlékezetesebbé tette. Dr. Reuss András rektor Ef 3,20 szavaival zárta az ülést: ,^Ud pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük, vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint; azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön örökké. Ámen.” A tanévnyitó ünnepség a Himnusz hangjaival ért véget. Dr. Szentpétery Péter A KOLOZSVÁRI PROTESTÁNS TEOLÓGIAI INTÉZET TANÁCSA 1995. október 19-én, 16 órakor nyilvános ünnepi ülést tart a Fakultás 100 éves jubileuma alkalmából. Ezen az ülésen doktorokat és tiszteletbeli doktorokat avatnak. A tiszteletbeli doktorok sorában többekkel együtt dr. Harmati Béla püspököt és Szebik Imre püspököt is tiszteletbeli doktorokká avatják. A TEOLÓGIAI AKADÉMIA ÚJ HALLGATÓI Bácskai Zsuzsanna (Szeged), Deák László (Budapest-Deák tér), Erdélyi Csaba (Fazekasvarsánd, Arad m. Románia), Farkas Sándor Zsolt (Kiskőrös), Füzesi Kornél (Pécs), Győri Tamás (Nagytarcsa), Ignácz Virág Katalin (Szentendre), Imre Edina (Paks), Kendeh K. László (Keszthely), Kőszeghy Miklós (Balassagyarmat), Melis Orsolya (Szarvas-Újtemplom), Mesterházy Balázs (Vasegerszeg), Raczkó Zsuzsanna (Gyönk), Ribár Annamária (Budapest-Budavár), Sághy Balázs (Celldömölk), Süller Zsolt (Nagyveleg-Székesfehérvár), Szentes Zoltán (Győr-Nádorváros), Szigethy Szilárd (Zalaegerszeg), Vincze Katalin (Szombathely), Zsugyel Adél (Miskolc). Nappali hittantanár hallgatókBakay Tímea (Budapest-Kelenföld), Belinszky Klára (Zala- szentgrót), Bg Barbara (Pilis), Kerényi Boróka (Budpest-Zugló), Páhán Zita (Budapest-Kelenföld), Tomcsányi Laura (Budapest-Kelenföld), Varga Tóth Tímea (Iklad). Külföldi ösztöndíjasokEric Moore, Omaha, Nebraska USA, Christiane Panader, Bayreuth, Németország.