Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-10-22 / 43. szám

Evangélikus Elet 60. ÉVFOLYAM 43. SZÁM 1995. OKTÓBER 22. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 19. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ARA: 30 FT _______Marat asztalán nyitott evangélium. Co mbes szekrényében elrejtve breviárium. __________Zola hagyatékában elkoptatott, __________________sokat forgatott Biblia. Ad y Endre halálos ágyán utolsó percig a Bibliát forgatta. A TARTALOMBÓL EGY ORGONA MESÉS TÖRTÉNETE KRISZTUS-HIT ÉS SZERETETSZOLGÁLAT IGEHIRDETÉS ­MELY NEM HANGOZHATOTT EL A Teológiai Akadémia professzori kara 1956 - magyar forradalom Nagyon valószínűnek látszik egy magyar történész szá­mára, hogy 1956 októberében néhány napon át Magyar- országon írták a történelmet. Sztálin halála után meglehetősen rövid időn belül ki­derült, hogy az általa létrehozott politikai hatalmi rend­szer alaposan meg fog változni. Reformmozgalmak jelei mutatkoztak a Szovjet Birodalomban, sőt Sztálin si- ratásának általános hangulatát rövidesen a kritika, majd a szidalmazás hangjai váltották föl. Nálunk 1953. július 4-én Nagy Imre kormányának nyi­latkozata az egész országot fölrázta, hiszen lerántotta a leplet az elmúlt időszak zsarnoki politikájáról, és a ma­gyar élet emberi kibontakozásának lehetőségét ígérte. A rákövetkező három év az állampárton belül igen éles küzdelmet eredményezett: Rákosi Mátyás és köre foggal-körömmel harcolt a hatalom visszaszerzéséért és megtartásáért, a reformerek viszont a sztálinista uralom eltávolításáért küzdöttek. Ez a párton belüli harc tette lehetővé, hogy a magyar társadalom valódi érdekei egyre több alkalommal megfogalmazódhassanak, és hangot is kaphassanak. A hazai fejleményekbe számos nemzetközi tényező is belejátszott. Többek között a németországi események, ahol a szovjet tankok megjelenése elégnek bizonyult a rendcsináláshoz. Illetve Lengyelországban a posnani fegyveres munkásfelkelés, amelyben az volt a hallatlan nagy politikai újdonság, hogy a lengyel kormány elismerte annak jogosságát. A magyar politikai hegyomláshoz azonban a legna­gyobb lökést a Szovjetunió pártjának XX. kongresszusa adta, ahol Hruscsov feltárta a sztálinizmus vétkeit és egyúttal elindította a rehabilitálás és a személycserék folyamatát. így kerülhetett sor nálunk a gazdasági hibák nyílt megtárgyalására, a politikai vezetés körében jelentős személycserékre és a hírhedt Rajk-per ártatlan elítélt­jeinek és kivégzettjeinek az ünnepélyes eltemetésére. Ez az október hatodikára időzített temetés már a magyar forradalom közvetlen előjátéka volt. A forradalom október 23-án robbant ki. Színterei a Bem-szobor, a Parlament, a Rádió és a Hősök tere voltak. Itt került sor Sztálin szobrának ledöntésére. Ennek a szimbolikus eseménynek a fényképe bejárta a világsajtót és ma is számos külföldi történelem tankönyvben látható. A fegyveres harc a Rádiónál rob­bant ki, de Nagy Imre többször átalakított kormánya fegyverszünetet kötött a beavatkozó szovjet hadsereggel, így győzött a forradalom. A mámoros öröm azonban nem tartott sokáig, mert bekövetkezett november 4-én a magyar forradalom vérbefojtása. A mi egyházunkat is súlyosan érintették ezek az események. Nagy Imre 1953-ban elmondott kormány- programjában a következő mondatok szólnak erről. „Nagyobb türelmességet kell tanúsítani vallási kérdések­ben. Megengedhetetlen e téren adminisztratív eszközök alkalmazása, ami bizony eddig néha előfordult. A kormány ebben a kérdésben a türelmesség alapján áll... ” Sajnos a miniszterelnök szavainak valóra váltása éppen a politikai huzavonák miatt még váratott magára. A kemény kéz politikája már 1948-ban lecsapott Ordass Lajos püspökre. Mivel következetesen érvényt akart szerezni egyházunk ősi jogainak, és szembeszállt a zsarnoki lépésekkel, koholt vadak alapján uzsorabíróság elé állították és' Varga Sándor egyetemes főtitkár, munkatársával együtt elítélték. A püspököt kétévi fegy- házra, 5 év hivatalvesztésre és 3000 Ft mellékbüntetésre ítélték. Előzetesen felajánlották neki, hogy ha lemond hivataláról, akkor külföldre távozhat. Ordass Lajos tisztában volt a körülményekkel, de inkább vállalta az üldöztetést és szenvedést, mint a hivataláról való lemondást. A helyzetet súlyosbította, hogy az állami hatóságok az akkori egyházat is kötelezték, hogy az álla­mi bírósági ítélet alapján, az egyházi bíróság is ítélje el és fossza meg hivatalától. Egyházunk mártírjai közül meg kell emlékeznünk Kékén Andrásról és Kendeh Györgyről is, hiszen ők is a keresztény állhatatosság kiemelkedő példái. Ellenük a szokott módon indult meg az üldözés. A sajtó vezény­szóra megkezdte a legképtelenebb vádakat hangoztatni. Becsületüket, tisztességüket vonták kétségbe olyan körülmények között, hogy a valós védekezés minden lehetőségét elvették. Ebben az időben már mindenki tudta, hogy ez a nyílt eltávolítás előkészítése. A következő lépés az volt, amikor megkísérelték az áldoza­tokat arra rávenni, hogy lelkésztársaik javaslatára és rábeszélésére önként mondjanak le és álljanak félre. Ebben az esetben kecsegtető ígéretekkel nyugodt és anyagilag biztos életet ígértek. Természetesen ezek a módszerek egy hitében szilárd lelkészt nem ingathattak meg. Kékén András is így hárította el a javaslatokat: „Lelkiismeretem nem engedheti, hogy önként vállaljam a szabadságra menetelt, a lemondást, vagy a cserét. Ha ezt tenném, saját lelkiismeretem előtt vallanám be, hogy maga­tartásom káros volt az egyházra. Ezzel elítélném magamat, és elítélném Ordass püspök urat is. Gyávaság volna törvényes szolgálati helyemről megfutni. Sokkal köny- nyebben tudnám vállalni a testi szenvedést, mint a lelkiis­mereti meghasonlást. ” A retorzió rövidesen bekövetkezett. Kékén Andrást 1949. április 26-án hivatalából felfüggesztették. A hírt a Deák téri gyülekezet tagjai felháborodással és végtelen elkeseredve hallották, majd az új lelkészt „adják vissza a papunkat, adják vissza a papunkat” kórussal fogadták. A templom látogatottsága ezután hallatlan mértékben le­csökkent. A nyílt brutalitás 1950 márciusában következett be. Éjszaka vitték el a lakásáról, amit házkutatással teljesen feldúltak, végül „megtalálták” a revolvert is, ami a vád egyik tényezője lett. A kihallgatás során tudta meg, hogy fegyveres összeesküvéssel vádolják és hogy vele egy időben Kendeh Györgyöt is elhurcolták lakásáróí. Kihallgatásuk a szokott módszerekkel és a szokott bru­talitással folyt le. Ezt követte az internálás Kistarcsán, ahonnan Kendeh Györggyel együtt szabadult. Kendeh Györgyöt nem sókkal később családjával együtt kitelepítették egy Mezőhegyes melletti tanyára. Itt a leg- megfeszítőbb mezőgazdasági munkákkal kereste meg a család kenyerét. Kékén Andrást nem voltak hajlandók sehol sem munkába állítani, így fizikai munkát vállalt, és kis társbérleti lakásban húzták meg magukat. Az üldözöttek tehát visszatérhettek Budapestre, de emberi körülményeik siralmasnak látszottak. Ők azon­ban nem így érezték. A felajánlott pozíciókat vissza­utasították, mert a felajánlás elveik megtagadásával járt volna. Kékén András egyébként, bár szószékre nem léphetett, nem szűnt meg igét hirdetni. Minden héten feldolgozta az esedékes igét és elküldte egy lelkésztársá­nak, aki kicsiny gyülekezetében felolvasta a prédikációt. A hívek nem is tudták, hogy Kékén András igehirdetését hallják... Bár Nagy Imre már 1953-ban türelmet és megértést ígért, az adott politikai Viszonyok között ez még csak 1956 nyarán bontakozhatott ki. Ekkor látogatott el hazánkba az Egyházak Világtanácsa Központi Bizott­sága. Ők nem csak az akkori hivatalos egyházzal és az Állami Egyházügyi Hivatallal tárgyaltak, hanem megláto­gatták az üldözött mártírokat is, így meglehetősen világos képet kaphattak egyházunk helyzetéről. Papságunk azon része, amely érezte a diktatúra nyomását, de nem volt képes ennek nyíltan ellenállni - ami az akkori körülmények között teljesen érthető volt -, most erőt vett magán, és bátran hangoztatni kezdte az egyház tévedéseit és hibáit. A Fóton es Balatonszárszón tartott konferenciákon igen forró és őszinte hangulat alakult ki. A hazai világi politika, a nemzetközi segítség és egy­házunk belső ereje 1956 októberében meghozta a la­vinaszerű változásokat: október 5. Ordass Lajos püspököt a világi bíróság felmentette az ellene hozott vádak alól. Ugyanezen a napon Kékén Andrást vissza­helyezték a Deák téri gyülekezetbe. Október 8. Ordass Lajost az egyházi bíróság felmentette az ellene hozott vádak alól. Óktóber 30. Dezséry László püspök lemon­dott. A következő napon Kékén András köszöntötte a zsúfolásig megtelt templomban a visszatérő Ordass püspököt: „Ez a gyülekezet attól fogva, hogy több, mint 8 éve elvit­ték Püspök urat, minden vasárnap imába foglalta fogság­ban szenvedő lelkipásztorát. Amikor ez nyilvánosan, az istentisztelet keretében lehetetlenné vált, sokan, nagyon sokan csendben tovább imádkoztak. Nem hiába. ” Viharos napok következtek. November 2-án a for­radalom győzelme idején az egyházak vezetői a Magyar Rádióban szóltak a néphez. Ordass püspök beszédéből a következő jellemző részt idézzük. „1956 magyar forradalma, és egyházunk helytálló szerep­lése napjainkban is kötelez bennünket. Az erkölcsileg elbukottakat őszintén sajnálnunk kell, a megfélemlítetteket talán meg tudjuk érteni, de semmi esetre sem szabad pálcát tömi felettük. A tiszta lelkek hősies magatartása viszont pél­dakép és erkölcsi parancs kell legyen számunkra. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ők elsősorban a jövő nem­zedékért harcoltak, az iskolákat védték, amikor minden körülmény között lelkiismeretük szavára és a Biblia paran­csaira hallgattak. Nekünk ma is az a legfőbb parancsunk, hogy az ifjúságot visszavezessük, illetve elvezessük Istenhez Minden erőnket össze kell szednünk, hogy a jövő nemzedéke megértse 1956 üzenetét és művelt, ha­gyományőrző, felelősséggel viselkedő és istenfélő legyen, hogy minden lépésüknélaz igazi erkölcs legyen az iránymu­tató nem pedig a világ rengeteg egyéb csábítása. ” Dr. Gyapay Gábor (Hiányaink és veszteségeink c. cikksorozatunk III. része anyagtorlódás miatt e számunkból kimaradt. Következő szá­munkban folytatjuk.) SOKKAL BŐSÉGESEBBEN, MINT AHOGY MI KÉRJÜK, VAGY GONDOLJUK... Tanévnyitó a Teológiai Akadémián Teológiai Akadémiánk a hato­dik tanévet kezdte meg azóta, hogy az Országgyűlés 1990-ben is­mét egyetemi rangú intézménynek ismerte el. A negyvenhatodikat az­óta, hogy a pécsi egyetemtől kény­szerűen elválasztva 1950-ben Evangélikus Teológiai Akadémia lett. A hetvenharmadikat azóta, hogy 1923-ban megalakult a Pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudo­mányegyetem Evangélikus Hittu­dományi kara. A száznegyediket, amióta 1892-ben külön igazgató­val, önállóan működni kezdett a soproni teológiai főiskola. De már előzőleg is folyt hazánkban evan­gélikus lelkészképzés. - Mindeze­ket dr. Reuss András rektortól hall­hatták a szeptember 22-i tanévnyi­tó ünnepség résztvevői. Különösen is jelentős esemény volt Akadémiánk történetében Hausmann Jutta egyetemi tanári beiktatása. Egyévi szolgálat után vállalta, hogy a Bajorországi Evan­gélikus Egyház lelkészeként a kö­vetkező négy évben Akadémiánk tanára legyen. Az iktatást dr. Har­mati Béla püspök végezte, dr. Reuss András rektor és dr. Emst Bezzel egyházfőtanácsos közremű­ködésével. Az ünnepi alkalomra eljött az új professzor félje, dr. Gerd Hausmann lelkész, édesany­ja, Hedwig Weiland asszony, továb­bá Ark Nitsche tanársegéd és fele­sége a neuendettelsaui Augustana Teológiai Főiskola, az egyik koráb­bi munkahely képviseletében. Harmati püspök Péld 29,18 alapján hirdetett igét: „Ha nincs kijelentés, elvadul a nép, de boldog lesz, ha megfogadja a tanítást. ” Két szót emelt ki: Az első: a kijelentés. Azaz, Isten szól, önmagát nyilat­koztatja ki. Odáig menően, hogy meg is jelent közöttünk: Betle­hemben Máriától emberré szüle­tett. A másik szó: elvadul. Elvadul­nak a népek, határainktól délre például egymás templomait lövik. Úgy kezdődött, hogy az egyik visszalőtt? - kérdezte. De nem kell átlépnünk az országhatárt. Embe­rek itthon jelentéktelen dolgok miatt is ölre mennek. Csak a múlt a hibás, a, mögöttünk lévő évtize­dek? Mindenesetre tény, hogy fia­talok és idősek nincsenek tisztá­ban az élet végső kérdéseivel. Ezért annál nagyobb szükség van a szolgálat továbbadására, figyel­meztetett a püspök. A szolgáknak bizonyosaknak kell lenniük abban, hogy Isten szól. Jövőre a honfoglalás 1100. év­fordulójára emlékezünk. Szent Ist­ván egycsapásra - kardcsapással - keresztyénné tette az országot. De hol van ma az egyház hatalma? A visszakapott ingatlanokban? Kell valami más, amit az egyház „a csa­lás és lopás társadalmához” képest felmutathat. Szükséges a tanítás, amely által Isten kinyilatkoztatása nemzedékről nemzedékre folyta­tódik. „Ő újítson meg szívet és há­zat, országot és társadalmat” - fe­jezte be igehirdetését Harmati püspök. E beszápioló megjelenésekor már befejeződik az Akadémia te­tőterének beépítése. Az egész nyá­ron folytatott építkezés révén két kis előadóteremmel és négy kis ok­tatói szobával a hasznos alapterü­let tíz százalékkal növekszik. De sokkal fontosabb az oktatói gárda növekedése; az új professzoron kí­vül Fabiny Tamás adjunktusként félállásban az újszövetségi, Csepregi Zoltán tanársegédi beosz­tásban teljes állásban az egy­háztörténeti tanszékre kapott ki­nevezést. * Hausmann asszony >yAz idegen - elfogadás és elhatárolódás között - Az idegen teológiai értékelése az Ószövetségben” címmel tartott székfoglaló előadást. Ennek befe­jező részét, következtetéseit kö­zöljük: Az Ószövetségben ismételten vita folyik az idegenek iránti he­lyes viselkedésről. Az idegen érté­kelése semmiképp sem egyértel­mű. Az idegenek nemcsak érdeke­sek, mert mások, hanem veszélyt is jelentenek, mert a megszokottat, a helyesnek tartott viszonyokat a társadalmi és a vallási életben egyaránt felforgathatják. Az Ószö­vetség bővében van a példáknak. Az izraeliek is megtapasztalták, hogy mit jelent idegenként élni: így például a messzi földről érke­zett Ábrahám, vagy a nép az egyip­tomi és a babiloni fogság idején. Az idegen befolyás veszélyt jelen­tett Izraelre, például házasság ré­vén (már Salamonnál, majd ké­sőbb Áhábnál), vagy az északi or­szágrész eleste után, amikor az asszírok idegen népeket telepítet­tek be. - Az új helyzet mindig új választ követelt... Az Ószövetségben előforduló különböző válaszokat nem szabad egymással szemben kijátszani, ha­nem egymás mellett kell hagyni őket. Ez pedig azt jelenti, hogy a különböző válaszok rendszerezése óvatosságot követel tőlünk. Az Ószövetséghez hasonlóan nekünk is újra meg újra mérlegelnünk kell saját jelenünk kihívásait, és Isten­től a megfelelő választ kémünk. Alapjában véve a kirekesztéstől az elfogadásig mindenféle változat lehetséges. Sem az egyik, sem a másik út nem abszolutizálható. Sokkal inkább azt kell figyelembe vennünk, hogy a probléma megol­dásánál milyen szándék vezérel. Ugyanakkor mindig erősen függ az adott helyzettől, hogy az ide­gent fenyegetésnek, vagy pedig gazdagító _ lehetőségnek tekint- jüke. Az Ószövetség azt mutatja, hogy a döntés nagyon szorosan függ a befogadók azonosságtuda­tától. Ahol ez szilárd, ott az idegen elfogadása és beilleszkedése min­den kihívás ellenére is lehetséges. Válságos helyzetekben az idegent inkább elutasítják, mivel az eltéve­lyedés lehetősége elviselhetetlen­nek tűnik. A stabilitás időszakában a beilleszkedés ismét lehetővé vá­lik, ugyanis az elbukás nem látszik valószínűnek. A teológiailag meg­alapozott elfogadástól vagy kire­kesztéstől függetlenül mindeneset­re teológiai szempontból is jogos követelmény az idegenek humani­tárius támogatása, az élethez szük­séges javak biztosítása. Igaz, .az Ószövetségben közvetlen utalás nem található arra, hogy ez a szük­séges az anyagiakon túlmenően érzelmiekre is vonatkozna. De aki egy kicsit is ismeri az Ószövetsé­get, az tudja, hogy az ószövetségi ember szemében az élet sokkal több, mint csupán a testi, anyagi (jó)lét biztosítása. Az Ószövetség - sokkal inkább mint j&ir-a jelen korban - az életet a maga egészé­ben szemléli. Dr. Reuss András rektor - még az előadásra felkérés előtt a kö­vetkezőképpen méltatta a máso­dik ószövetség-professzort: „Dr. Hausmann Jutta asszony két év óta áll munkakapcsolatban Akadé­miánkkal. Ez idő alatt volt alkal­munk megismerni őt: idegenből kolléga lett... Kérjük Istent, áldja meg közöttünk végzendő munkás­ságát. ” * Ezt követően az elsőéves hallga­tók fogadalomtétele következett. Ebben a tanévben 20 új teológiai hallgató és 7 hittantanár-szakos hallgató kezdte meg tanulmányait Akadémiánkon. A zárószigorlat sikeres letétele után Bakay Beatrix, Stermeczky András és Veress Csaba Endre ka­pott végbizonyítványt. Az új egyetemi tanárt és a hall­gatókat dr. Harmati Béla püspök, dr. Emest Bezzel egyházfőtaná­csos és Ark Nitsche tanársegéd kö­szöntötte. Hangsúlyozták, hogy szolgálatba indítása a magyar-ba­jor testvéregyházi kapcsolatok fontos eseménye. 1 Az ünnepséget a hallgatók énekkara Csorba Ist­ván, és fúvószenekara Johann Gyula vezetésével még emlékeze­tesebbé tette. Dr. Reuss András rektor Ef 3,20 szavaival zárta az ülést: ,^Ud pedig mindent megtehet sokkal bőségeseb­ben, mint ahogy mi kérjük, vagy gon­doljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint; azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön örökké. Ámen.” A tanévnyitó ünnepség a Himnusz hangjaival ért véget. Dr. Szentpétery Péter A KOLOZSVÁRI PROTESTÁNS TEOLÓGIAI INTÉZET TANÁCSA 1995. október 19-én, 16 órakor nyilvános ünnepi ülést tart a Fakultás 100 éves jubileuma alkalmából. Ezen az ülésen doktorokat és tiszteletbeli doktorokat avatnak. A tiszteletbeli doktorok sorában többekkel együtt dr. Harmati Béla püspököt és Szebik Imre püspököt is tiszteletbeli doktorokká avatják. A TEOLÓGIAI AKADÉMIA ÚJ HALLGATÓI Bácskai Zsuzsanna (Szeged), Deák László (Budapest-Deák tér), Erdélyi Csaba (Fazekasvarsánd, Arad m. Románia), Farkas Sándor Zsolt (Kiskőrös), Füzesi Kornél (Pécs), Győri Tamás (Nagytarcsa), Ignácz Virág Katalin (Szentendre), Imre Edina (Paks), Kendeh K. László (Keszthely), Kőszeghy Miklós (Balassagyarmat), Melis Orsolya (Szarvas-Újtemplom), Mesterházy Balázs (Vasegerszeg), Raczkó Zsu­zsanna (Gyönk), Ribár Annamária (Budapest-Budavár), Sághy Balázs (Celldömölk), Süller Zsolt (Nagyveleg-Székesfehérvár), Szentes Zoltán (Győr-Nádorváros), Szigethy Szilárd (Zalaegerszeg), Vincze Katalin (Szombathely), Zsugyel Adél (Miskolc). Nappali hittantanár hallgatók­Bakay Tímea (Budapest-Kelenföld), Belinszky Klára (Zala- szentgrót), Bg Barbara (Pilis), Kerényi Boróka (Budpest-Zugló), Páhán Zita (Budapest-Kelenföld), Tomcsányi Laura (Budapest-Kelenföld), Varga Tóth Tímea (Iklad). Külföldi ösztöndíjasok­Eric Moore, Omaha, Nebraska USA, Christiane Panader, Bayreuth, Németország.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom