Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-10-15 / 42. szám

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 60. ÉVFOLYAM 42. SZÁM 1995. OKTÓBER 15. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 18. VASÁRNAP ÁRA:30 FT Az engedetlenség büntetése ______magában az emberben van, hi szen az engedetlen ember önmagának sem engedelmeskedik. Augustinus MEBflHHHHHHBHHNsä IfflPW fl I —111ITHÉ y" HM1PHIW *M ÍJL Wk11 “A TARTALOMBÓL“ PEDAGÓGUS KONFERENCIA SOPRONBAN NEMZETISÉGI TALÁLKOZÓ DUNAEGYHÁZÁN AZ ORSZÁGOS PROTESTÁNSNAPOK PROGRAMJAI A bakonycsemyei templom Hiányaink és veszteségeink II. RÉSZ Abban nem vagyok teljesen biztos, hogy helyesen választottam-e meg hiányaink sorrendjét, melyeket az el­ső részben felsoroltam, de az bizo­nyos, hogy rendkívüli zavar tapasz­talható a világkép kérdése körül. En­nek azután egyenes következménye, hogy áldatlan káosz uralkodik a vi­lágnézetek körül is, aligha volt még ennyire kusza, kaotikus, egymásnak kibékíthetetlenül ellentmondó világ­képi és ebből fakadó világnézeti el­lentét, mint korunkban. Könnyű helyzetben lehettek ókori eleink, de még a középkori ember is, hiszen meglehetősen egyszerűnek tűnhetett fel számára a világépület: volt a fenn, ahol lakozik az Úristen az angyalaival, volt a lenn, az Isten ellen féllázadt sátán a démonaival és itt középen pedig az ember kereste az útját felfelé, rettegve a sötét, dé­moni mélységektől. Minőségi érte­lemben is megfogalmazható volt az emberi lét kettős iránya, ahogyan ez a gondolat középkori keresztyén fi­lozófusoknál is megjelent (pl. N. Cusanus), hogy az ember előtt kettős lehetőség áll, mert az ember még nem kész lény. Az angyalok kész lé­nyek, befejezettek, perfektek, mi­ként a sötét alvilág lényei is a maguk nemében azok, csak egyedül az em­ber nyitott lény, mert belőle lehet még angyal is, de elkárhozott lélek is, azaz vagy felfelé, vagy lefelé tart éle­tének iránya. így kellett az embernek eligazodni a létben, tehát nem a tájé­kozódási pontjával volt gondja, csu­pán csak azzal kellett megküzdenie, hogyan menekülhessen meg a lefelé könnyű vonzatától, hogyan emelked­jen isteni magaslatokba, s végül ho­gyan szerezze meg az üdvösséget. Éppen ezért is volt hallatlan erejű az a lutheri felfedezés, hogy nem az em­ber megkérdőjelezhető erőfeszíté­sének függvénye a felfelé irány, ha­nem éppen Istennek Krisztusban hozzánk történő lehajlása a nagy megszabadulás. Az ókori, középkori világkép után az újkori sem tűnik fel túlzottan bo­nyolultnak, hiszen a világ, a tér, az idő végtelensége, az anyag megmara­dásának elve egyszerűen hittétellé, dogmává lett, az anyag atomosza, a legkisebbnek hitt rész oszthatatlan­sága szintén hittétel volt. A dialekti­kusnak látszó hangzatos címszavak ellenére is ez az egész képrendszer mechanikusan működött, elegendő volt ezeknek a fogalmaknak az emle­getése (mint pl. a végtelené), bár senki nem tudta, hogy ezek mit je­lentenek, de úgy használták őket, mintha a napnál is világosabb fogal­mak, definíciók lennének. így a vég­telennek hitt, gondolt világban már nem tudták elhelyezni Istent, itt kez­dett felbomlani a fenn-lenn egymást kiegészítő ellentéte, s a geocentrikus (a Föld-középpontú) világkép meg­bukott, elavulttá vált, helyébe ideig­lenesen a heliocentrikus (Nap-kö­zéppontú) világkép lépett, de ezt is hamarosan leváltotta egy antropo­centrikus világkép, vagyis egy régi görög gondolatot újítottak föl s han­goztatták, hogy mindennek mértéke az ember. Tehát az ember elkezdett olyan fo­galmakkal dobálózni, mint a végte­len, öröktől fogva van stb., annak el­lenére, hogy megragadhatatlan fo- I galmak voltak ezek a számára. Hasz­nálta Őket, mint új hittételeket, eze­Világképünk válsága két akkor nem illett megkérdőjelez­ni. Ha úgy határozzuk meg a hittéte­leket, hogy nem bizonyítható dolgok elfogadása, akkor ezeket is hittéte­leknek tekinthetjük. Tetszetősek vol­tak, mert az emberi értelem felfede­zéseinek tűntek fel, ám válójában megfoghatatlanok voltak. Az újkori világképben az anyag fogalma is dog- matikummá lett, s határozottan állí­tották sokáig, hogy az anyag legki­sebb alkotórésze, az atom oszthatat­lan. Később kiderült, s ez már a leg­újabb kor kríziseinek egyike, hogy még az atom elemi részei is tovább oszthatók. A laikus filozófus - az ut­ca embere - itt abba is hagyta a gon­dolkodást, s öntudatlanul is ragasz­kodott az elavult újkori elképzelései­hez, már nem kívánt elgondolkodni afelett, hogy valami meglepő és ér­dekes titok rejtőzködik az anyag oszthatóságában, s azzal már nem is akart foglalkozni, amit néhány spiri­tuális szinten is gondolkodni akaró fizikus mondott ki, hogy az anyag nemcsak energiává, hanem szellemi­séggé is válhat. Az újkori világképből egyenesen következett azonban a lét szellemi oldalának tagadása, úgy hogy a laikus filozófus ezeket a kér­déseket messze elkerülte. Meglepe­tést elsősorban a modem fizika oko­zott, de itt csak egyetlen példát emlí­tek: az objektívnek mondott fizikai valóság mikrovilágát (az elemi ré­szek világa) az alany, a kísérletet vég­ző személy elvárásaival befolyásolja. Most tekintsünk el konkrét leírástól, fogadjuk el a quantumfizika képvise­lőinek felfedezését, hogy a mikrovi­lágban folytatott kísérleteiknél meg­figyelték az elvárások hatását. Miféle szellemi kisugárzás ez, hogyan hat­hat a kísérletet végző alany a kísérle­te tárgyára? Az újkori filozófusok közül néhá- nyan mégis felfedezték és megfogal­mazták azt, amire senki sem akart odafigyelni, se Keleten (ideológiai hátterű politika miatt), se Nyugaton (tartósnak bizonyuló szellemi zavar miatt). Néhányan mégis rájöttek ar­ra, hogy az újkori világkép által a va­lóság, a létezés valóságának kataszt­rofális beszűkítése következett be. így a modem gondolkodás reduk- cionista lett, azaz hittétellé tette azt, hogy mindig mindent valamire vissza kell vezetni azzal a nyelvtani szerke­zettel, hogy ez és ez nem más, mint— Az ember nem más, mint szőrös ma­jom... Az élet nem más, mint bonyo­lult kémiai, fizikai, biológiai folya­matok összessége... stb. Nincs arra mód és lehetőség, hogy ilyen súlyos kérdéseket ilyen rövid keretben megfelelő részletességgel tárgyaljunk, ezért csak összefoglaló módon kívánom leírni, hogy az újko­ri világképnek négy alapvető hittan­tétele volt: 1. a tér végtelensége, 2. az idő örökkévalósága, 3. az anyag meg­maradásának elve és 4. a természeti törvények abszolút érvényessége. A mai ember lényegében ebben a világ­képben gondolkodik, de zavart és nyugtalanságot az okoz, hogy éppen a természettudományok kérdőjelez­ték meg ezt a világképet. Kiderült, hogy ezek is hittételek voltak, nem is bizonyított tételek, a tudományosság látszatát keltve fosztottak meg soka­kat a hit lehetőségétől. Mert a mo­dem fizika arról beszél, hogy a tér nem végtelen, legfeljebb határtalan, az idő nem örökkévaló, hanem rela­tív, az anyagról azt sem tudjuk, hogy valójában micsoda, a természeti tör­vények pedig olykor alaposan meg­tréfálnak bennünket. A legújabb kori világkép krízisé­nek a lényege, hogy elveszett a tájé­kozódási pontunk. Nincs fenn és lenn, nincs középpont, nincs mihez igazodni, s ezért az ember lelki érte­lemben tántorogva éli le a végzetes mélység felé tartó életét, és nem tud­ja, hogy a mélység felé tart az élete. Istennek adhat hálát az, aki hitének a golgotái kereszt Krisztusa a közép­pontja, de kortársaink jelentős töme­gei vesztették el nemcsak a tér, de az életük középpontját is. Tehát jelen­leg nincsen modem világképünk. Az újkorit kinőttük, de a hit után sóvár- gó lelkű ember abban a régi világ­képben fogolyként nem lát elég messze. Ribár János JÉZUS MONDJA: „AKAROM, TISZTULJ MEG!” Országos Evangélizáló Hétvége Nagyteresén 1995. október 21-22-én. Szombaton, október 21-én: 10.00 Szárazon mentek át a tenger közepén. 2Móz 14,13-22. Bohus Imre igehirdetése. 11.00 Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani. Koczor Tamás előadása. 11.40 Személyes hozzászólások, éneklés, énektanulás. 1230 Ebéd. 14.00 Bűneinkről az apostoli levelekből. Csoportos megbeszélés. 16.00 Énekkari szolgálat. 17.00 Ez az a kenyér, amelyet az Úr adott. 2Móz 16,11-21. Bohus Imre igehirdetése. Vasárnap, október 22-én: 930 Úrvacsorái előkészület, éneklés. 1030 Úrvacsorái istentisztelet Valaki feltekintett a rézkígyóra, életben maradt 4Móz 21,4-9. Bohus Imre szolgálatával. 12.00 Ebéd. 1330 Akarom, tisztulj meg! Koczor Tamás előadása, megbeszéléssel. 15.00 Befejező igehirdetés. Légy erős és bátor! Józs 1,5-9. Bohus Imre szolgálata. BAKONYC SERNYEI ZÁPOROK Örömünnepre gyűlt egybe szep­tember 17-én Dunántúl legna­gyobb falusi gyülekezetének népe ismerősökkel, barátokkal, szom­széd gyülekezetek küldötteivel, hogy a teljesen felújított, több mint 200 éves templomukért hálát adjanak Istennek. Ragyogó napsütés kísérte az Is­ten házába sereglő sokaságot, de az istentiszteleten záporozott az ige áldásos esője: a heti igével köszön­tötte az összegyűlteket ifj. Bence Imre lelkészük: „Áldjad, én lelkem az Urat!”. Szebik Imre püspök pe­dig a 27. zsoltár 4 verse alapján hirdette az igét. A hálaadás örö­mében a zsoltáros imádságával és példájával emlékeztetett a püspök arra, hogy a templom menedék­hely, oltalom, ahol a megőrző, és bűn átkától megmentő Isten áldá­sa alá kerülünk, ahol erősödhet és épülhet a közösség, s ahonnét szét kell, hogy sugározzék világunkba a szeretet, a reménység. A liturgiá­ban Lábossá Lajos esperes és az énekkar is szolgált. Amikor a hatalmas gyülekezet kitódult a templomból, újra zápor fogadta őket. Hatalmas eső mosta el a szabadtérre tervezett vendég­séget, amelyet a gyülekezet szor­gos asszonyai és az ügyes kezű fér­fiak már előkészítettek. Védett helyre húzódva elfogyasztották ugyan a finom ebédet, a pompás süteményeket. A szokatlan nagy zápor megduzzasztotta a Gaja- patakot, elöntötte az alacsonyabb kerteket, s elmosta a hegyoldala­kat. Mintha az ég is prédikált vol­na, figyelmeztetve: emberek, nem a testiek a legfontosabbak! Ne a magatok szorgalmára legyetek büszkék, hanem Isten áldozatán csodálkozzatok, azon örüljetek, amit Ő készített nektek! Délutánra aztán kitisztult az ég, megnyugodtak a kedélyek, ám a gyönyörű hatalmas templomkert helyett a templomba szorult az ün­nepi közgyűlés. A gyülekezet min­den generációjának verse, éneke, zenéje vette körül a lelkész beszá­molóját és a püspök köszöntését. A tatarozási munka történetében záporoztak a nevek, az adatok. Vi­lágossá lett, hogy a nagy létszámú gyülekezetnek is több évi előké­születre, gyűjtésre volt szüksége az öt és fél milliós munka elvégzésé­re. „Ez a templom nemcsak az evangélikusok, hanem az egész falu kincse!” - hallottuk. A műemlék- védelem másfél, az önkormányzat félmilliós támogatása és az alapít­ványhoz való pénzbeli hozzájáru­lásokon felül a fizikai munka érté­ke is jelentős volt. Helyi fuvarozó díjtalanul szállította a törmeléket, gondnokok, presbiterek, férfiak vakolatleverésben, s egyéb munká­ban segítettek. Az asszonyok taka­rítással, fiatalok mázoló munkával vitték előre a sikert. Szebik Imre közvetlen hangú püspöki tájékoztatójában bátorí­totta a gyülekezetét, hogy ne csak építsen, hanem maga is épüljön az Isten házában az igével. Aldáskívá- nása után Kalincsák Ferenc presbi­ter az önkormányzat nevében is megköszönte a lelkész fáradozását. Záporozott a hálaadás öröme, a boldogság mosolygósra festette az arcokat, amikor a megújult temp­lomra feltekintettünk. így hallot­tuk a beszámolóban: „Jó volt látni, hogy a gyülekezet tagjai miként tettek meg mindent és azt is öröm volt látni, hogy más felekezetű testvérek miként áldoztak időt és energiát arra, hogy templomunk megújuljon. így lett számomra jel­lé ez a munka: jel abban, hogy az összefogással nagy dolgokat lehet megvalósítani. Jel abban, hogy semmi felől nem kell aggódni: Is­ten megáldja a benne reményke­dőket. Jel abban, hogy az evangéli­kus egyház nemcsak a múltban gyökerezik, hanem jövőt épít, s ezt úgy teszi, hogy szereti ezt a temp­lomot, mely 1786-ban épült, sok történelmi viharon és természeti csapáson ment át. Ez a templom legyen az a hely, ahol Isten kegyel­méből erősödhetünk az evangéli­um, a hirdetett ige szavai, s a szentségek által, s bátorodunk a hitben, a testvéri közösségben. Di­csőség érte Istennek!”-e-e ...és a férfiak hol vannak? Nemzetközi egyházi férfi-konfe­renciát tartottak Budapesten, a Benczúr Hotelben 100-nál több résztvevővel szeptember 6-10-ig. ,^4 hol a Lélek -ott a szabadság” té­ma alcíme: Merjünk kapcsolatot teremteni - éljünk felelősen! Rendezője a Keresztény Férfiak Európai Fóruma, házigazdája a Magyarországi Evangélikus Egy­ház, Harmati püspök vezetésével. Irányítója Günter Apsel német evangélikus lelkész, az elnökség képviselőjeként, előkészítője Mar­tin Rosowski lelkész, főtitkár volt. Olvasóink számára nyilván tisz­tázandó kérdés: miért van egyálta­lán szükség az egyházban külön fér­fi munkaágra? Semmiképpen sem a női munka ellenében! Szerte Eu­rópában megfigyelhető jelenség, hogy a nők sokkal tevékenyebbek az egyházi szolgálat különböző te­rületén, kivéve a vezetést... A templomlátogatási arányszám jó esetben 70:30% a nők javára. Es hol vannak a férfiak? Csak szemlé­lődnek? kritizálnak? egyházpoli­tizálnak?. A Férfiak Fóruma célja férfitestvéreink bekapcsolása, te­vékenységük igenlése és felhasz­nálása. Természetellenes jelenség, hogy az egyházi élet elnőiesedik. Mindkét nem együtt kell, hogy részt vegyen az egyház egész életé­ben. Nem az egyformaság hanem az egyenlőség a Icét nem között, ezt is jelenti. Az előző konferenciát 1993-ban Skóciában, Edinburg mellett tar­tották, ahol e sorok írója is részt vett. Ott vetődött fel a gondolat, hogy a következő találkozás szín­helye Budapest lehetne. Megfele­lő előkészítő tárgyalások sora után a terv megvalósulhatott. Itt vendégeink megismerked­hettek mai társadalmunk kérdé­seivel Andorka Rudolf professzor előadásából. Majd három egyház (Folytatás a 3. oldalon) ÖTÖDIK HÍRADÁS Az evangélizációs és missziói várakozások Lassan, de reményt keltőén bontakozik a szervezés területén egyházunk evangélizációs és missziói munkája. Ismét jelentős állomáshoz érkeztünk. Nagytar- csán október 21- és 22-én kétna­pos országos evangélizáció lesz. Az őszinte öröm és hála közben alázatosan mérlegelünk. Erősö­dik-e jelentősen egyházunk evangélizációs és missziói szolgá­lata? Növekszik-e a ténylegesen hitre jutottak, a hitben valóságo­san megerősödöttek száma? Tbd- juk, a Szent Lélekjelenlétén, mun­káján van a hangsúly, alapjában az ő titkai területén küzdünk, imád­kozunk. De sóvárgunk a tényleges keresztények, a Krisztushoz kap­csolódók számának, közösségei­nek növekedésére. Ez az országos Missziói Bizott­ság által most tervezett nagy alka­lom reményünk szerint növeli azt az evangélizációs láncot, melynek első szemei a tavalyi irsai, pilisi or­szágos „boldog evangélizáció” és az egy közös napon, 8 helységben szervezett tavaly őszi, majd a 12 helységben szervezett, ez év máju­si regionális evangélizációk. Az egész országban ez utóbbinál Szombathelytől Nyíregyházáig, Balassagyarmattól Békéscsabáig s még más nyolc helységben egy na­pon közös szempontokkal és imádsággal fogott össze a szolgá­lók, a sok színű munkát végzők je­lentős serege az evangélium meg­térítő erejét együtt mozgósítani. Az egész egyházunkat érintő or­szágos és körzeti ébresztő, hitmé­lyítő alkalmak természetesen nem helyettesíthetik a gyülekezetek, az egyházmegyék, s az egyházunkhoz kapcsolódó közösségek, egyesüle­tek evangélizációs és missziói al­kalmait, de nagy méretű feladatá­nak megoldása, az ország evangé- likusságának s a velük kapcsolat­ban élő nemkeresztények konkrét megszólítása pótolhatatlan. Mind az evangélizáló, mind a missziói megszólító erő, új életet ajándékozó hatalom érvényesülé­sében reménykedünk Nagytar- csán. Az evangélizációt, a missziót az új egyházi törvény definiálása, meghatározása szerint értelmez­hetjük: „Ébresztő evangélizációval az egyháztól eltávolodott megke­reszteltek felé, belmissziós szolgá­lattal a hazai nemkeresztények fe­lé, külmissziós felelősséggel pedig a külföldi nemkeresztények felé fordul az egyház.” Bizony nagy szüksége van meg­gyengült egyházunknak arra, hogy a Szentlélek ébresztő evangélizá- ciókon is hívja, gyűjtse a keresz­ténységtől teljesen elhidegült meg­keresztelteket. Hasonlóan nagy hangsúlyt kell helyeznünk arra is, hogy hívogató missziós megszólí­tással, alázattal és szeretettel for­duljunk a nemkeresztények felé is. Hiszen körülöttünk és velünk ha­talmas számban élnek megkeresz- teletlen ismerőseink, barátaink, sőt közeli szeretteink. Néha még külföldi ismerőseink is. Itt a mérlegelés csendjében, a kétszer kettő józanságának henge­re alatt rámhullnak evangélikus egyházunk zavarai, bűnei, pusztu­lásának felkiáltójelei is. Az a kér­dőjel is, hogy az evangélizáció és a misszió mikor kerül már a nagy kérdések között is a legnagyobbak közé? A Szentleiket azonban nem kérjük, nem várjuk hiába, ha tény­legesen az Életről van szó! Re­ménykedünk, hogy Nagytarcsán sem várjuk hiába! Koczor Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom