Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-09-24 / 39. szám

Evangélikus Élet 1995. szeptember 24. Egy élet az egyház szolgálatában HAZAVARUNK! Bolla Árpád, a Pesti Egyházmegye volt esperese 1994 decemberében in­dult el Brazíliába, hogy ott a magyar gyülekezetben teljesítsen szolgálatot. A Sáo Paulában megjelenő Cruz no Sül című evangélikus lapban jelent meg alábbi bemutatkozása, melynek címét ők adták. Feleségemmel Magyarországról érkeztünk Sáo Paulóba az elmúlt év decemberében. Negyven éven át mint gyülekezeti lelkész, az utolsó öt évben mint esperes is szolgáltam a Magyar Ágostai Hit­vallású Evangélikus Egyházban. , Valami olyan történt velünk, mint valamikor Ábrahámmal. „Áz Úr ezt mondta Ábrahámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából, arra a földre, ame­lyet mutatok neked... és áldás le­szel.” lMóz 12,1. Nem volt könnyű a búcsú hazámtól, családomtól - különösen nyolc unokánktól, sze­retett egyházamtól, de jönni kel­lett, mert Isten kezéből vettük missziói küldetésünk. Szolgálatunk helye a Rua Segipe 270. sz. alatti 1961-ben fel­szentelt kápolna és gyülekezeti otthon. Az emeleten berendezett lelkészlakás várt. A gyülekezet az egyik etnikai egyházközség Sáo Paulóban. Comunidade Evangeli- ca Lutherana Hungara do Brasil. Tehát magyar anyanyelvűek közé jöttünk. Azokhoz, akiket az euró­pai történelem viharai idesodortak Brazíliába. Mégsem szeretnénk szigetként létezni, hanem inkább félszigetként, amelyik szervesen kapcsolódik az IECLB-hez. Ah­hoz az egyházhoz, amelyik jó szív­vel fogadta be a többi etnikai gyü­lekezet között a mienket is. Ennek volt szép jele május 14-i beiktatá­sunk, Hermann Wille egyházkörze­ti vezető lelkész szolgálatával. Terveink között első helyen sze­repel egy evangéliumi szellemű óvoda megnyitása, ahol a brazil nyelv mellett lehetőséget kívánunk adni a 2-5 év közötti gyerekeknek a magyar és német nyelv tanulásá­ra. Meggyőződésünk, ha ezt nem tesszük, olyanná lesz gyülekeze­tünk, mint egy életfogytiglani szo­bafogságra ítélt rab. Deformáló­dik, legyengül, végül elenyészik, mert nem töltötte be Krisztustól rábízott szolgálatát. Hisszük, hogy az Atya karácso­nyi ajándéka a Fiú megtestesülése, a Fiú pünkösdi ajándéka: az embe­riség bekapcsolása az isteni élet „áramkörébe”, a Szentlélek által. Aki nem csak megmutatja, hogyan tovább, de erőt is ad megvalósítani azt, ami kedve szerint való. Lehetőséget kívánunk adni, hogy többnyire vegyesházasságban élő brazil-magyar gyermekek a nyelvtanulásra legfogékonyabb korban megtanulhassanak magya­rul és így életüket gazdagító magyar kultúrtartalmakat, ismereteket kapjanak. Nyitottak vagyunk tiszta brazil származású gyermekek felvételére is, de mindenképpen elsőbbséget bizto­sítunk a magyar származású gyere­keknek. Ezért kérjük hívják fel a szülők figyelmét erre a lehetőségre. Tudatában vagyunk annak hogy könnyebb egy óvodát megnyitni, mint annak eszményét hosszú távon is megvalósítani, de hiszünk, hogy minél jobban sikerül közeledni az eszményhez, annál inkább hasznára válunk az emberi közösségnek. Mindezt magyarul és portugálul jól beszélő, felkészült pedagógusok­kal szeretnénk elemi, szintézist te­remtve a hit és az élet között. Tervünk hogy a jelenlegi cser­készotthonból és kápolnánk kihasz­nálatlan alagsorából alakítanánk ki az óvodát. Természetesen továbbra is biztosítva magyar cserkész- és re­gősmunka folyamatosságát. Az átalakítási munkák első üte­mét a napokban elkezdtük. A teljes kivitelezés azonban meghaladja erőnket, de bízunk benne, mivel ökumenikus és magyar ügy, a ma­gyar kolóniára számíthatunk umit előre is hálásan köszönünk Isten áldását kérve életükre, gyü­lekezetünk nevében szeretettel kö­szöntőm: Bolla Árpád lelkész Kisbaráthegyi ünnep Akik ezt az ügyet, a távolban élő magyar gyermekek ügyét felkarol­nák és anyagiakkal segítenék, ado­mányukat az Országos Egyház csekkjén adhatják fel: OTP VII. kér. fiókja, Bp. VII. Erzsébet krt. 41. 218-98316 Evangélikus Orszá­gos Egyház. 512-034725-1. Rádiómissziós híradó Új adásrend Lassan már hagyomány, hogy évente kétszer, amikor óráinkat is át kell állítani, rádiómissziós hí­rekkel jelentkezünk. Mindenek­előtt szeretnénk felhívni a figyel­met arra, hogy a kedvezőbb vételi viszonyok reményében, a téli idő­számításra való átállással egy idő­ben, a Trans World Radio monte- carlói állomása megváltoztatta a magyar adások időpontját és frek­venciáját. Tehát szeptember 24-től adásainkat szombaton és vasárnap délután 5 órától hallhatják a 49 mé­teres rövidhullámon, 6235 kHz-en. missziói szolgálatában.” Ennek a nemzetközi együttműködésnek, testvéri partnerkapcsolatnak gyü­mölcse ez a közeljövőben megjele­nő missziói magazin, melyet igyek­szünk majd országosan „teríte­ni”... De aki biztosan hozzá szeret­ne jutni, az máris megrendelheti szerkesztőségünk címén. A maga­zinnak - északi testvéreink jóvol­tából - „nincsen ára”... Három lelkészére emlékezett szeptember 3-án, vasárnap a kis­baráthegyi gyülekezet, akik együtt több mint nyolcvan esztendőn át pásztorolták a kicsiny nyájat. Kiss Samu 1910-1953 között, Laborczi Zoltán 1954-től 1985-ig, míg Lup- ták Gyula 1986-tól 1993-ig szolgált a gyülekezetben. Az ünnepi ese­mény helyszíne az 1929. szeptem­ber első vasárnapján felszentelt egykori evangélikus iskola épülete volt, amit a gyülekezet visszaka­pott és imaháznak rendezett be. A szervezők nemes célt fogalmaztak meg a gyülekezeti ünneppel: Pél­damutatást adni a jövő nemzedé­kének és testvéri közösségben ta­lálkozni azokkal, akik az iskola di­ákjai voltak. Az összejövetel alkal­mas volt arra is, hogy a már eltávo­zottaknak megadják az emlékezés tiszteletét. A szervezésben oroszlánrészt vállalt Molnár Rudolfné, aki fárad­hatatlanul kutatta az evangélikus iskola tanulóit és a gyülekezet konfirmandusait. Kiss Samu 43 évi szolgálata alatt 171 fiatalt konfir­mált, akik közül 47-en haltak meg és 11-nek tartózkodási helye isme­retlen. Laborczi Zoltán és Lupták Gyula konfirmandusainak száma 98 volt, közülük öten hunytak el. Az összes többi konfirmandus megkapta a meghívót, amelyen a következő hívogató felszólítás állt- „Hazavárunk!” A hívó szót sokan meghallották. Részt vett az ünnepélyen Laborczi Zoltán és felesége, valamint Lup­ták Gyuláné, aki a közelmúltban veszítette el féijét. Mint mondotta, szomorú számára ez az összejöve­tel, de szíve elhozta őt férje szere­tett gyülekezetébe. Még Svájcból Molnár Rudolfné Madár Vilma emlé­kező szavait mondja is érkezett egykori konfirmandus. kisbaráthegyi A zsúfolásig megtöltött imaház­ban délelőtt úrvacsorái istentiszte­lettel kezdődött az ünnepély, ame­lyen Kiss Samu unokája, Kiss Mik­lós hirdette az igét Mt 11,28 alap­ján. „Jöjjetek énhozzám mindnyá­jan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve és én megnyugoszt- lak benneteket. ” Délután kötetlen beszélgetésen . emlékeztek az elmúlt időszakra. Az emlékek felidézése során az év­tizedek ködéből előtűntek az egy­kor szeretett és tisztelt lelkészek, tanítók és társak alakjai. A véle- • mények pedig azt erősítették, hogy megbecsülték azok szolgálatát, akik a szépre, jóra, nemesre taní­tották és hitre segítették az utódo­kat. A megható emlékezés Laborczi Zoltán áhítatával fejeződött be. Kiss Miklós Az ünneplő gyülekezet egy része Fotó: Horváthné dr. Molnár Lívia Az óvoda építése elkezdődött. Erről az alábbi tájékoztatást kap­tuk. Kedves. Testvéreink! Szeretettel tájékoztatom Önöket, hogy gyülekezetünk 1996. február 1- jével brazil-magyar nyelvű óvodát szeretne nyitni 2-5 éves korú gyer­mekek részére Rua Sergipe-i ottho­nában. Óvodánk hétfőtől péntekig fogadja majd a gyermekeket. Óvodánk egyházi óvoda kíván lenni, ahol érvényesül a világ keresz­tény szemlélete s az élet krisztusi módon való alakítása. Színes, képes missziói magazin A igazán nagy újság, hogy októ­ber folyamán valódi újsággal, 12 oldalas missziói magazinnal jelent­kezhetünk, melynek nyomdai munkáit Norvégiában végzik. A lap ugyanis egy időben, öt nyelven jelenik meg: 27 ezer norvégul, 14 ezer finnül, 5 ezer dánul, 3 ezer svédül, s végül 2 ezer magyar nyel­ven. így mi már „megérkeztünk Európába”, a skandináv országok ’ közé... A magyar változat négy ol­dalát itthon szerkesztettük, való­ban rólunk és nekünk szól. Az egész magazin főtémája, a mai misszió legnagyobb kihívása: Kína. Színes, képes riportok igyekeznek felébreszteni missziói felelőssé­günket és mozgósítani a közös cse­lekvésre. Amint ezt Gabriel Ed- land, norvég Kína-misszionárius, aki tavasszal körutat tett hazánk­ban, nyilatkozza a missziói maga­zin hasábjain is: ,„A rádiómisszió­ban nem tudunk önmagunkban szolgálni. Együtt kell dolgoznunk! Éppen ezért a rádiómisszió szolgála­ta nemzetközi munka, melyben a magyar evangélikus egyház is részt vállalhat. Nem számít, hogy ez mi­lyen szerény mértékű részvállalás- partnerek lehetünk napjaink világ­Rádiómissziós képzés A nemzetközi együttműködés­nek szép példája lesz az a novem­berre tervezett előadássorozat is, melynek keretében Ilkka Kaste- pohja, a finn rádiómisszió munka­társa, szeretne szakszerű útmuta­tást, gyakorlati képzést adni mind­azoknak, akik igyekeznek rádión keresztül is továbbadni a ránk bí­zott örömhírt. Az előadásokra no­vember 11—14-ig kerül sor, részben az Evangélikus Teológián. Erről majd időben adunk pontos tájé­koztatást az ^érdeklődőknek az Evangélikus Életen keresztül is. De természetesen szerkesztősé­günk címén is lehet jelentkezni: 2142 Nagytarcsa, Pf. 19. tel!fax: 28- 370684. G.P. Rovom az utcát... Nagyon régi szokásom, hogy hí­veimet felkeresem a születésnapon. Napközben csak az öregek vannak otthon. A fiatalokkal csak este talál- kozhatom. Megyek hát a sötétben utcáról utcára, lesem a számokat a házfalakon. Nyomom a kapucsen­gőt és várok. Kertes családi házak­nál előjön a kutya. Jelzi, valaki áll a kapuban. Nyílik az ajtó, jön a házi­gazda. Kedvesen fogad, bevezet a la­kásba. Helyet foglalunk és beszélge­tünk. Előjön a ház népe is, kicsik, nagyok, öregek és fiatalok. MEGHÍVÓ A Salgótarjáni Evangélikus Gyülekezet új lelkészlakásának fel­szentelése szeptember 24-én, vasárnap de. 10 órakor istentisztelet keretében >esz. Az igehirdetés és felszentelés szolgálatát Szebik Imre püspök végzi. A Nógrádi Egyházmegye közgyűlést tart Balassagyarmaton szeptember 24-én, délután 2 órakor. Erre az alkalomra az érdek­lődőket szeretettel várják. A közgyűlés után du. 4 órakor a Balassagyarmati Evangélikus szeretetotthon új szárnyának felszentelése lesz a helyszínen. A fel­szentelés szolgálatát Szebik Imre püspök végzi. Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam. Zsolt 31,22. A Édesanya lettem... ÉDESANYA. Még csak pár hónapja ismerem ennek a szónak az értelmét. Nemcsak úgy, mint a világ öszes neve közül a legszebb nevet, hanem mint a világ összes érzése közül a legszentebb érzést. Hoszú út vezet idáig, míg egy asszonynak egészséges gyermeke születik. És ez az út minden esetben tele van veszéllyel. Nem magától értetődő esemény az, ha egy családban kisbaba születik. Az Isten iránti hála és az élet tapasztalata mondatja velem azt, hogy ezen a földön nincs nagyobb csoda, mint egy gyermek születése. 1993. január j-jén elvesztettük három hónapos mag­zatunkat. Gyötört a gondolat: vajon miért történhetett ez meg? Mit rontottunk el? Miért nehezedett ránk Isten ke­ze? Hiszen annyira vártuk őt! Annyira vágytunk arra, hogy ez a kicsiny élet egyszer megszülessen! Mindig örömmel keltem fel és feküdtem le, mert minden egyes nap közelebb vitt ahhoz a naphoz, amelyen majd meg­láthatom őt. És ez a nap nem érkezett el... És sokáig nem érkezhetett el... A vetélés után a kórházakat jártam! A nehéz hónapok után végül Budapestre kerültem, ahol megállapították, hogy a méhben benn maradt a placen- tából egy darab és az elrákosodott, sőt már a tüdőn is vannak áttétek... Ha a szervezetem nem reagál jól a ke­moterápiára, akkor sajnos el kell távolítani az egész anyaméhet, de ez sem biztosíték arra, hogy túlélem... Három hét után kontrollra voltam visszarendelve. A vér- vizsgálat tökéletes vérképet mutatott... A kezelőorvosom - aki jócskán találkozott praxisában furcsábbnál fur- csább esetekkel - meglepődött. Azoknak, akik a beteg­ség korai stádiumában vannak, több kezelésre van szük­ségük. Nekem, aki szinte az utolsó, 24. órában voltam, elég volt egy kezelés! Életem eddigi legnagyobb csodája történt meg velem! Tudom, hogy nem az „erős” szerveze­temnek köszönhetem a gyógyulást, hanem a segítségem­re siető Hatalmas Isten könyörületének! És így történhe­tett meg velem életem második nagy csodája, hogy egészséges, szép kisfiút hozhattam a világra. Május 10- én, az Úr kegyelméből megszületett Tamáska. Hitemből fakadóan nem tartok ezen a világon sem­mit sem természetesnek és véletlenszerűnek Mindennek megvan az oka, hogy mi miért történik A végső ok pe­dig az, hogy megismerjük az Istent, mint mindenek Úrát és mindenki Mennyei Édesatyját. Én az Ő végtelen jóin­dulatát látom abban, hogy ilyen betegség után gyermek­kel áldott meg minket. Ha máshogy szólt volna döntése, azt is elfogadtam volna kezéből. De Ő így döntött... Ke­gyelemteljes üzenetét látom gyermekem önfeledt moso­lyában, és akkor is, mikor szeretetéhesen hozzám bújik Sírása jelzi azt, hogy az Isten rám bízta ezt a csöppnyi életet, akiről gondoskodnom kell, mert felelős vagyok ér­te. Tudom, hogy nem vagyok alkalmas arra, hogy Isten­nek tetsző módon neveljem fel gyermekemet. liidom, mert ember vagyok uki nem tökéletes. De azt is tudom, hogy ha segítségét kérem, nem hagy magamra. Tőle kap­tam gyermekemet és az Ő kezébe teszem le életét! Ótt van a legjobb helyen... Menvesné Uram Zsuzsa Jelentkezés a téli kántorképző tanfolyamra A legkisebb unoka 2 éves múlt, ő a család kedvence, dédelgetett kin­cse. Hívogatom, bátran az ölembe ül és kicsit félve simogatja a bajr szom. Rászól az anyja: „Reniü Nem szabad bántani a Tibor bácsi baju­szát!” Megszeppen, elgörbül a szája, sír... Én mosolyogva ránéztem, a sí­rás elmaradt, könnyes szeme rám tapadt, majd remegő hangon meg­szólalt: „Bácsi! Add nekem!" Kaca­gott az egész család s anyja ölébe kapta Renátát. Megerednek szaporán a nyelvek előjönnek bajok betegségek némán hallgatom s gondolkodom. Keresem a vigasztaló szavakat. Egyszer csak megnyílik szám lakatja, megadta az Úr, mit is szóljak. Táplálom remény­ségüket, hitüket, hogy el ne veszítsék életkedvüket. A kezemet simogató Renire mutatok benne teljesüljön minden vágyatok Megcsókolom a Kicsit, búcsúzom. Nyílik a kapu, s én megyek tovább vándorutamon. Az utcán tétován tovább balla­gok s azon gondolkodom: mit is hagytam hátra magam mögött? Bé­két? Égi magot? Örömöt? Megál­lók egy sokemeletes ház előtt. Kere­sem a nevet s megnyomom a kapu­csengőt. „Ki az?” Hangzik a kérdés. Bemondom a nevem s nyílik az aj­tó. Lift visz fölfelé a megadott eme­letre. Többen is köszöntenek csak egy­valaki nem, a nagymama. Betegen nyomja már régóta az ágyat. Minden­ki más egészséges, csak egyedül ő rab­ja sok hónapja az ágynak Köszön­tőm, mellé ülök s vigasztalom. Arad belőle a panasz, mert nagyok a fáj­dalmak Azért imádkozik mindig - mondja - vegye már magához az Is­ten. Akárcsak Illés, ő is megfáradt. Nem akar már terhére lenni a család­nak Hideg a keze, amint simogatom, érzem, „hazakészül” már nagyon. A család többi része rendben, csak egy a baj: pénzből kevés van. A család feje jelenleg munkanélküli, s az ő fizetése nagyon hiányzik Ez okoz gondot, problémát, ő itthon van s gondozza a nagymamát. Azért nem félünk - mondja az asszony, mert velünk van a jó Isten. Máskor is voltak bajok s megoldódott min­den. Aki Benne bízik nem csalatko­zik Egyszer csak kisüt fejünk felett a nap. Jó hallgatni ezt a nagy hitet és reménységet. Mosolyogva, derűsen búcsúzunk Az idő későre jár már, s aludni tér a pásztor és a nyáj. Ilyen a pásztor esti vándordíja. Örömmel s búval rakva batyuja. Fá­radtan nyitja otthona ajtaját, Istenre bízva szeretett nyáját. Hernád Tibor Közel hathónapos bejárásos tanfo­lyamra hirdetünk felvételt. A tanfolyam 1995. okt. 14-től 1996. márc. 23-ig tart. Az oktatás szombati napokon történik a fóti Mandák Ott­honban. Thntárgyak: harmonium- és orgonajáték, egyházi ének, szolfézs, összhangzattan, partitúraolvasás. A tanfolyam teljes díja 6000 Ft, amely magában foglalja az ebédtérítést is. A tandíj két részletben is fizethető (október, január). Várjuk szolgálatra készülő fiataljain­kat, kezdőket és haladókat egyaránt, már végzett testvéreinket is hívogatjuk továbbképzésre. A felvételi kérelmet az Evangélikus Kántorképző Intézet címére (2151 Fót, Berda József u. 3.) kérjük küldeni 1995. október 10-ig. Új hallgatóinktól lelkészi ajánlólevelet, rövid életrajzot is kérünk, ami tájékoztat a jelentkező eddigi zenei végzettségéről, s a gyüle­kezeti életben való részvételéről. A fel­vételről mindenkit levélben értesítünk. MEGHÍVÓ A Budapest-Kelenföldi Egyházköz­ség közgyűlése meghívta Ferenczy Erzsébetet lelkészéül. Beiktatása szep­tember 30-án, szombaton de. 11 óra­kor lesz a kelenföldi templomban, Bá­lint László budai esperes szolgálatával. Minden érdeklődőt szeretettel vár a gyülekezet Presbitériuma Az Uraiújfalui Evangélikus Egyház- község megválasztotta Menyes Gyulát lelkészéül, akit Zűgn Tamás esperes szeptember 30-án du. 3 órakor iktat hivatalába. Szeretettel várják az érdek­lődőket. A Győri és Börcsi Szeretetház, valamint a Diakonissza Anyaház Baráti Körének csendesnapját októ­ber 7-én, szombaton tartják a Győri Szeretetházban, melyre szeretettel várják az érdeklődőket. A program de. fél 10 órakor kezdődik. A szol­gálatot dr. Nagy Gyula ny. püspök végzi. A közös ebédre október 3-ig lehet jelentkezni. Felhívjuk Olvasóink figyelmét arra, hogy a Magyar Bibliatársulat „A Biblia kincseiből vegyél!” című 12 részes vi­deo sorozatát bemutatja a Magyar Te­levízió 2-es programja. A következő négy rész adásának időpontja ismert: szeptember 24., október 22., november 19., december 10. E mindig vasárnapra eső program 10,25-kor tekinthető meg a TV2-n. A két kazetta megvásárolha­tó, vagy utánvéttel megrendelhető a Magyar Bibliatársulat címén: 1113 Bu­dapest, Bocskai út 35. (ára: 4600 Ft). Felhívjuk gyülekezeteink vezetőinek figyelmét arra, hogy a Kántorképző In­tézet Mandák Otthona a munkaév fo­lyamán igénybe vehető csendesnapok, konferenciák, ifjúsági táborok rende­zésére. Fót és a főváros közelsége mi­att az épület alkalmas a Budapestre lá­togató csoportok elszállásolására is. 50-55 fő kényelmes elhelyezésére van lehetőség, de kisebb csoportokat is sze­retettel fogadunk. Egynapi szállásdíj háromszori étkezéssel: 500 Ft. Jelentkezni lehet Gulyás Erzsébetnél; 2151 Fnt Rorrta T n 1 tol - mV15RÍWl FELVETEL A Deák Téri Evangélikus Gimnázium felvételt hirdet nyolcosztályos és négyosztályos tagozatára az 1996/97-es tanévre, olyan jelenleg 4. illetve 8. osztályos budapesti és a főváros közvetlen közelében lakó evangélikus ta­nulók számára, akiknek mind magatartásuk és szorgalmuk, mind tanul­mányi eredményük jó. Internátusi elhelyezést tudunk biztosítani. Jelentkezési lapok a budapesti és Pest megyei evangélikus lelkészi hiva­talokban és a gimnáziumban szerezhetők be. A jelentkezés határideje 1995. november 3. A jelentkezési lapokat kér­jük a gimnázium címére küldeni vagy személyesen leadni: 1052 Budapest, Sütő utca 1. ffisfcp gg

Next

/
Oldalképek
Tartalom