Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-09-17 / 38. szám
Evangélikus Elet 1995. szeptember 17. GYERMEKEKNEK MICHEL QUOIST A tégla Cement ágyára fektette a téglát a kőmíves. Lapos kanalával biztos kézzel habarcsot vágott rá, S új téglát fektetett föléje, meg sem várva a tégla véleményét Szemlátomást nőtt egyre nőtt a fal. Magasra emelkedhet a biztos falú ház: emberek otthona. A nagy bérház lábainál eltemetett névtelen téglára gondoltam, Uram. Senki sem látja, miképp vállalja a sorsát - és a többiek is őrá támaszkodnak. Mit számít az, Uram, hogy az alapfalban, vagy a ház homlokzatán van-e a helyem, Ha hűséggel állok posztomon a Te magasztos Építményedben?... OLIVÉR ÉS A JÓISTEN A fészek Messzire hallatszik a fecskefiókák sivalkodása. Teli torokból rikoltoznak, valahányszor megérkeznek a szülők az élelemmel. Olivér figyeli, amint az öreg fecskék etetik a kicsinyeiket, apró bogarakat tömve kitátott csőrükbe. Alighogy elrepültek, a kicsik csendesen kuporognak a fészekben, s csak kerek fejecskéjük látható a nyíláson keresztül. A fecskeszülők fáradhatatlanok. Az sem zavarja őket, hogy Olivér a présház előtt ülve figyeli az etetést. Olivér örömmel várja a következő hétvégét. Addigra tovább nőnek a fiókák, s hangjuk még hangosabbá és élesebbé válik. Júniusnak ezen a hetén esősre és hidegre fordul az idő. Olivér minden szülői felszólítás nélkül felveszi a meleg pulóvert. A gazda meglátogatására pedig magával viszi az esőkabátot. A présház felé vezető úton végig a fecskefiókák hangját várja. De nem hall semmit. A fészek ott a megszokott helyen, az eresz alatt, de semmi mozgás nincs benne. Olivér futva igyekszik a gazdához, hogy megkérdezze, mi lett a kis fecskékkeL-—>' „A hideg miatt történt”, mondja a gazda. „Az öregek nem találtak elég élelmet.” „Igen, derrT5 mondja Olivér, és nem érti a dolgot. „Hova letteka kicsik?” „Éhen pusztultak”, feleli a gazda. „A szülők pedig kidobták őket a fészekből, egymás után. Nézd csak, most építenek egy újabb fészket a második költésfygz!” Oljvér felpillant az eresz aljára, és valóban, már növekszik az új, sárbóliés szalmából készült fészek. Két fecske hordja kitartóan az építőanyagot. „Éhen pusztultak...”, szipogja Olivér. „Ilyen időben”, mondja a gazda, „pláne ha nincsenek szúnyogok - hát igen, mit tehet az ember. Ilyen az élet rendje.” Olivér csendben ballag fel a szőlőhegyre, a kertek mellett, ahol a rózsák nyílnak. Itt, ennél a kerítésnél hallotta ősszel nevetni a Jóistpnt. „Jóisten”, mondja Olivér. „Te egyáltalán nem vagy jó. Nem is értem, hogy nevezhetnek téged jónak. Te hagytad, hogy a fecskék éhen pusztuljanak. Nem teremtettél elég szúnyogot, pedig te mindent megtehetsz!” Figyel, hátha válaszol Isten; de belül valahogy minden olyan zajos és összevissza, hogy nem hall semmit. Elképzeli a kis fecskéket, milyen elevenek és szemtelenek voltak, amikor kitátották a csőrüket. „Miért”, kérdezi Olivér, „kell egyáltalán, hogy valami elpusztuljon, ami korábban szép és eleven volt? A szúnyogok is elpusztulnak, ha a fecskék éhesek, és ha a macska egy gyenge fecskefiókát talál, megeszi.” A világ - döbben rá Olivér, és megborzong a gondolattól, - a világ, ha jobban megnézzük, tele van halállal. Felötlik benne, mi mindent lát esténként a tévében. „Nem hallasz?” kiált Olivér. „Itt vagyok, és hallak.” „Nem értem, miért történik annyi szomorú dolog. Annyi szenvedés. Miért engeded?” „Megérteni nem fogod, Olivér. Szenvedés és szomorúság az emberséghez tartozó dolgok. Úgy, mint az öröm és az ünneplés.” „De én tudni akarom az okát, hogy miért van így. Tbd- ni akarom!” „Mindaddig, amíg ezen a világon emberi szemmel nézel mindent, nem fogod megérteni, Olivér.” „Jó, ha így gondolod. Akkor add nekem a te szemeidet!” „Odaadom, ha eljön az ideje.” Olivér elcsendesedik, egészen csendben van. Elképzeli, milyen lehet az Isten szemével látni. Mindent látni. Semmi sem,veszhet el. Eszébe jut az új fészek. A második költés. És ha ezek is éhen pusztulnak... „Mit ehetnek még az ilyen las madarak?” kérdi Olivér. „Van egy állatolaól szóló könyved. Mért nem nézel utána?” kérdi a Jóisten. Otthon Olivér leszedi a könyvet a polcról. Elolvassa, mit ír a fecskefiókákról: „Az állatbarátok, ha hűvös a nyár, friss hangyatojással etethetik a fecskefiókákat.” „Ááá!” kiált Olivér. „És hol lehet hangyatojást szerezni, ha valakinek nincs saját hangyabolya?” Dühösen jár fel-alá a szobában. Aztán eszébe jut Renáta néni. Mindig jól értett az állatokhoz. Kikeresi a telefonszámát, és felhívja. Renáta néni gyorsan megérti, miről van szó. „Ha nem áll rendelkezésre friss hangyatojás”, mondja, „lehet apróra vágott főtt tojással és darált borjúhússal is etethi.” „Azt megeszik?” „Az enyimek mindig megették”, mondja Renáta néni. „Csak be kell jól dugni a csőrükbe egy csipesszel.” Olivér megköszöni a segítséget. Amit megtudott, jó, ha minél több gyerek megtudja. Rajzolni és írni kezd. Odaül az írógép mellé. Az iskolai faliújságra készít egy hirdetményt. Az újság gyermekrovatába egy történetet küld majd. „Hogy etessük a fecskefiókákat, ha kevés a szúnyog.” „Istenem, Istenem”, sóhajtozik Olivér, mert gyakran melléüt az írógépen. „De most már jobban érzed magad, ugye”, mondja a Jóisten. , , „Ühüm”, morogja Olivér. Most nincs ideje. Két ujjal gépel: „Ha nem áll rendelkezésre friss hangyatojás...” A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064, Gyönk, Petőfi u. 359. Ceruzasorok az Erdély Művészetéért Alapítvány kiállításáról szülötte, fametszetei a székely táj szívfájdító természeti szépségét, a székely népdalkincs, népszokások elpusztíthatatlan összetartó erejét, a keresztényi hit megtartó erőit tükrözik A fametszés művészetének ma legkiválóbb művelője Erdélyben. Igaz, székely magyar művész, mesterségbeli tudásával méltó utóda Buday Györgynek és Gy. Szabó Bélának. Imets László Csíkszeredán született, de gyermekkorát falusi környezetben töltötte a II. világháborúig. Iskoláskora óta iparművészeti vagy képzőművészeti pályára készült, de az akkori idők éppen úgy beleszóltak pályaválasztásába, mint sok fiatalnak, főiskolára pedig nem is gondolhatott. Faipari műszaki középiskolában érettségizett s eleinte faipari technikusként dolgozott, majd édesapja kerámiaműhelyébe ment át. A rajzolással, víz- és olajfestéssel magánúton foglalkozott, próbálkozásai során eljutott a fametszésig. Gy. Szabó Béla kolozsvári fametszőművész felfigyelt munkáira s az ő biztatásával és segítségével a Gyergyószentmik- lósi Múzeum kiállításán mutatkozott be fametszeteivel, nagy sikerrel. 1967-ben Marosvásárhelyen az ún. tartományi őszi képzőművészeti tárlaton állított ki s ezt már a rendszeres kiállítás követte, 1968-tól 1981-ig. Az ország más városaiban is voltak kiállításai. Művészi munkáival eljutott külföldre is: kiállítása volt Clevlandban, Chicagóban, New Jersey-ben. A bukaresti országos tárlaton is szerepeltek művei, majd Lisszabonban, Tokajon, Luganó- ban, a lengyelországi Lublinban ismerték meg művészi kisgrafikáit, ex libriseit, illusztrációit és nem utolsósorban kitűnő arcképeit. \ Jellemző akaraterejére, hitére, hogy mindezt szabadidőben, sok lemondás és áldozat árán vállalhatta negyven éven keresztül, mert nyugdíjazásáig a megyei köz- igazgatásnál építésztechnikusként dolgozott - „főállásban”. „Soha nem olcsó, elismerésre pályázva, hanem sokkal ________ ________ Ak i olvasta Nyírő József vagy Tamási Áron regényeit, a székely ember életét, lelkivilágát tükröző csodálatos írásait, az a VARMEGYE GALÉRIÁBAN rendezett kiállítás termeiben úgy érzi, mintha az ő világuk ölelné át - kicsit mintha egy álomvilágban lépkedne. Imets László a legősibb, a leghagyományőrzőbb magyarföld FIATALOK NAK SZÁRSZÓI HANG Ihpasztalataink szerint az utóbbi idők egyházi beruházásainál csak részben vették figyelembe mozgáskorlátozott embertársaink igényét. Ezért a Balatonszárszói Országos Iíjúsági Konferencia (1995. aug. 20-26.) résztvevői a következő kéréssel fordulnak egyházunk döntéshozó testületéihez: A már meglévő egyházi épületeknél (templomok, üdülők stb.) a minimális munkákat végezzék el, hogy a segítségre szoruló embertársaink könnyebben közlekedhessenek. Az egyházi beruházások tervezésekor és kivitelezésekor a mozgáskorlátozottak szükségleteit (pl.: lépcsőknél rámpa, megfelelően széles ajtók és mellékhelyiségek stb.) is vegyék figyelembe. Véleményünk szerint így:- egy-egy közösségbe való beilleszkedésüket segíthetjük elő,- az evangélium egyértelműen arra kötelez minket, hogy rászoruló embertársaink krisztusaivá legyünk, s így mindenben segítsük őket,- a verseny és teljesítmény bűvöletében élő társadalomban só és világosság, bizonyságtétel lenne az, ha egyházunk ebben a vonatkozásban is értékteremtő szolgálatot vállalna. A konferencia résztvevői és előadói között voltak mozgáskorlátozottak. Az ő jelenlétük elemi erővel láttatta meg egyházi, gyülekezeti és társadalmi problémáikat. Reméljük, hogy a tervezett révfülöpi egyházi központ építésénél ezek a kérdések már megoldódnak. Egyházi intézményeink és az ifjúsági szervezetek által működtetett intézmények is már elegendő helyi tapasztalatot adtak ahhoz, hogy ezek közkinccsé, és általános egyházi gyakorlattá válhassanak. Balatonszárszó, 1995. augusztus 26. A konferencia résztvevőinek nevében: Marton Tamás Fabiny Tamás Krámer György Szeverényi János Pángyánszky Ágnes Laborczi Géza Evangélikus Egyetemi és Főiskolai Gyülekezet 1995. őszi félévi programjai Szeptember 11-től minden hétfőn este 7 órakor bibliaóra az Üllői út 24. szám alatt, a második emeleti MEVISZ nagytermében. Programok előadások - Teremtés és kozmológiai elméletek Apokaliptika Földünk a harmadik évezredben Az élet védelme Felelősség és felnőtté válás A fiatal értelmiség kultúrája Minden második hétfőn kreatív Bibliatanulmányok, szerepjátékok, és egyéb közösségi programok lesznek. Az előadásokat meghívott előadók és maguk a gyülekezet tagjai tartják. Minden szerdán este 7 órakor a Vizafogó utcai Luther Otthonban (1138 Vizafogó u. 2/4., megközelíthető a Forgách utcai metrómegállótól) Beszélgetések a Bibliáról c. sorozat, amelyben alapvető bibliai ismeretek tanulmányozása mellett közösen beszélgetünk a Bibliáról. A beszélgetések során szemeszterenként más-más témákat fogunk elővenni. Szerda esténként fél kilenckor áhítat a Luther Otthonban. Minden csütörtök este 8 órától közösségi program a Luther Otthonban (kluBEST). A programot az otthon lakói és a gyülekezet tagjai közösen állítják össze (filmklub, beszélgetések, zenehallgatás stb.). A félév folyamán lesz még közös kirándulás, ökumenikus ádventi istentisztelet. Az Evangélikus Egyetemi és Főiskolai Gyülekezetbe szeretettel várjuk az evangélikus hallgatókat és az érdeklődőket is. Kérünk minden evangélikus hallgatót, hogy az egyetemi lelkésznél a szemeszter elején minél előbb jelentkezzen levélben vagy telefonon, hogy a kapcsolatot időben fel lehessen venni. Pángyánszky Agnes egyetemi lelkész Budapest 1085 Üllői út 24. Tel.: 113 0886 fogadóóra: hétfő 10-12 péntek 10-12 Tartalmas félévet kívánunk minden hallgatónak! Idén is szeretettel várunk mindenkit, aki a nyári konferenciák után vágyik az újbóli találkozásra és elcsendesülésre. Találkozunk 1995. szeptember 30-án 10 órakor a Bécsi kapu téri templomban. Vendégként a SZELA együttest várjuk. Imádságos szeretettel várnak mindenkit a szervezők (MEVISZ és a Magyarországi Evangélikus Egyház Ifjúsági Bizottsága). A KJE táborszervezői szemináriumára azokat a (nem csak KIEs) ifjúsági vezetőket vétjük, akik szívesen gondolkodnának együtt az évről évre felmerülő, felekezettől és tábortípustól bizonyos mértékig független problémákról. Eddig összegyűjtött témáink:- A vezetők közötti egység kialakítása - A munkamegosztás szempontjai- Résztvevőkre és vezetőkre vonatkozó szabályok- Vezetők kiválasztása, résztvevők szűrése - Az egyéni lelkigondozás megvalósítása Tervünk az, hogy nem előadások, hanem beszélgetés és csoportmunka formájában dolgozzuk fel ezeket a témaköröket. Csak a lelkigondozás témájában hívtunk előadókat: Ribár János előadása és Ablonczy Margit vitaindítója vezeti majd be a beszélgetést. A szeminárium színhelye a piliscsabai Bétel, időpontja 1995. npvember 17-19. Jelentkezni ezen a címen lehet, a határidő október 15.: Marton Tamás, Bp. Üllői út 24.1085 Tel.: (06-l-)134-4591 Részvételi díj (előreláthatólag max.) 1000 Ft. inkább az alkotómunka csöndes örömében, az időben való túlélést keresve, találva - dolgoztam. Metszeteim kézi levonatai ott vannak nagyon sokak otthonának falain: hogy halkan szólva, élesztgessék a minden ember lelkében szunnyadó szépre, jóra és igazra vágyakozás gondolatát” - írta önéletrajzában. Erről beszélnek a Vármegye Galériában kiállított megragadó fametszetei, melyek tömörségükben, zártságukban is a szülőföld kiáltó üzenetét hozzák. A kiállítás (V. Vármegye u. 11.) szeptember végéig tekinthető meg. Sebeiken Pálma A Magyar Protestáns Tanulmányi Alapítvány ösztöndíjasai Az 1994/95-ös tanév első félévére meghirdetett pályázaton a következő diákok kaptak egyenként 16 000 Ft ösztöndíjat. Csonka István (Pápa), Száraz Csenge (Orosháza), Győri Eszter (Sárospatak), Dobos József (Kisvárda), Szemerey Samu (Sopron), Szitás Barbara (Dévavá- nya), Horváth Krisztina (Szabadszállás), Türóczy László (Budapest), Kiss Emőke (Ágasegyháza), Varga László (Solt), Csupor Ildikó (Kecskemét), Ficsór Anita (Kecskemét), Kozma Dániel (Kecskemét), Bobvos Gergely (Kecskemét), Zana Mariann (Kecskemét), Sánchez Adrienne (Méntelek), Kovács Beáta (Ceglédbercel), Mészáros Tímea (Ordas), Kovács Ábrahám (Fehérgyarmat), Erdő Judit (Pécs), Fejős Franciska (Budapest), Selyem Enikő (Kunszentmik- lós), Mikola Borbála (Kecskemét), Udvardi Veronika (Orgovány), Papp Katalin (Kecskemét), Boros Istv4n (Szekszárd), Czövek Anikó (Budapest), Szathmáry László (Debrecen), Veres Amália (Békés), Csizmadia Gyöngyvér (Dunatetétlen). A megszigorított tanulmányi feltételek miatt most 56 pályázónk volt (42 középiskolás és 14 főiskolás, egyetemista). Szinte valamennyien rászorultak volna támogatásunkra, de az alapítványnak pillanatnyilag nem volt több pénze. Kérjük, akik a célt támogatandónak ítélik, hogy segítsék az alapítványi tőke növekedését. Banque Indosuez, VIII. Budapest, Rákóczi u. 1-3. Számlaszám: 200 105 Magyar Protestáns Tanulmányi Alapítvány. Kovács I. Gábor Horváth Erzsébet egyetemi docens lelkész Tőkéczki László egyetemi docens
