Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-09-10 / 37. szám
Evangélikus Élet 1995. szeptember 10. Jjtjs GYERMEKEKNEK ' Felkészülni!... Vigyázz!... Ha előbb kiugrók, kizárnak a versenyből. Ha beragadok, lemaradok, és oda a győzelem. Önuralomra van szükségem, ami visszatart, nehogy ugoijak, mikor nem kéne! De szükség van a gyors döntésre is, hogy egy pillanatot se habozzak, ha itt az idő! Uram, a versenypályán már megtaláltam e kettő egyensúlyát, de a mindennapokban még nagy szükségem van a segítségedre: Nyugtass, ha idegesen felcsattanva ugranék - indíts, mikor kelletlenül mozdulok a jóra! OLIVÉR ÉS A JÓISTEN Az idő A vöröshajú Jani kiteszi Olivér elé az egyik lábát, de amikor az megbotlik benne, elkapja. „Hoppá!” mondja Jani. „Ez azért van, mert mindig úgy rohansz.” „Tökfej, te gáncsoltál el” morogja Olivér. „Hát persze” válaszol Jani. „Máskülönben meg sem álltái volna. Sosincs időd. Mindig dolgod van. Hova rohansz? Focizni?” „Onnan jövök”, mondja Olivér. „Most haza megyek.” , i „És nem tervezel semmi mást?...” kérdi Jani. „De”, feleli Olivér, „Még...” „Na?”, kérdezi Jani. Olivér habozik. Elmesélje-e Janinak, hogy mit tervezett még? Hogy a Jóistennel akart beszélni, végre nyugodtan. De Jani kinevetné, ha ezt elmondaná neki. „Na?” kérdi Jani. „Titkolózunk?” „Még vár rám egy fontos beszélgetés”, mondja Olivér. „A Jóistennel.” Jani nevet. „Te bolond vagy! Olivér, te meg vagy húzatva.” „Vagy tudnál értelmesebb jelöltet egy beszélgetéshez?” kérdi Olivér. Jani meghökkentett néz. „Azt nem. Csak alkalomadtán szívesen elmesélnék valamit.” A Jóistennel később is beszélhetek - gondolja Olivér, majd így szól Janihoz: „Tfe, most van időm. Egy csomó.” „Gyere, menjünk a téglagyár mögötti tócsához”, mondja Jani. „Ott akkora ebihalak vannak, mint a körmöm, és már a hátsó lábuk is látszik.” Olivér és Jani elmennek a tócsához. Talán Jani ebihalat akar fogni? De se zacskó, se üveg nincs nála. A parton ülve bámulják a zavaros vizet. „Jó érzés”, mondja Jani. „Egyszer végre nem kell a húgomra gondolnom. Na nem mintha valami bajom lenne vele. Igaz ugyan, hogy egy bestia, egy hangos nywáJ$olós bestia, de azt hiszem, mind ilyenek.” „Nem tudom”, mondja Olivér. „Nekem nincs testvéren).” „Ezért vagy te apád kedvenc gyereke, és anyád szíve csücske”, mondja Jani. „Jó neked, Olivér!” Olivér vár. „Nálunk másként van”, folytatja Jani. „A Hédi az apu kedvence, és minden körülötte forog a családban. Csak anyának megy olykor az idegeire. Akkor nekem szól anya: Eredj, játssz a Hédivel. - Én hordom reggelente az óvodába, és délután is én hozom haza. Az osztályban dadusnak csúfolnak, és ez még bosszantóbb, mint a rőtfejű. A rőtfejűzésről már leszoktattam őket, de ez nagyon bánt.” „Ne hallgass rájuk”, mondja Olivér. „Édesanyád biztos örül, ha segítesz neki a Hédivel.” „Igen”, mondja Jani. „De van itt még valami. Anya megint gyereket vár. Apu örül, szeretne még egy lányt. A Hédinek mindegy, hogy öccse lesz, vagy húga. De ő is örül. Csak én nem örülök neki. Biztos akkor majd duplán dadáskodhatok. És ha az új gyerek lesz anya kedvence, mi marad nekem?” „Te lehetsz az egyiknek a kedvenc bátyja”, morogja Olivér, de ő is rögtön érzi, hogy ez sovány vigasz. „Hogy fognak rajtam nevetni, ha meglátnak a babakocsival...” mondja Jani. „Várd ki a végét!” biztatja Olivér. „Az első utadra a gyerekkel elkísérlek, aztán meg lányokat is magunkkal viszünk majd, az Érzsit, a Martinát és a Szandrát. Néha tolhatják a kocsit, de csak olykor-olykor. Majd meglátod, még ők fognak megsértődni, ha nem engeded őket furikázni.” „Ha gondolod”, mondja Jani, és a pocsolya vizét bámulja. Vajon a Hédi elég értelmes már az ebihalakhoz? Talán holnap elhozom, és fogok neki párat. Csak nézegetni persze.” Az órájára pillant, azután felpattan. „Vágta! El kell hoznom Hédit az óvodából.” Úgy futnak, ahogy csak bírnak. Már csak három gyerek ücsörög az öltözőben a pádon. Ketten, a Lakatosék ikrei keservesen bömbölnek. „Ezek flúgo- sak”, mondja Hédi Janinak. „Azt hiszik, hogy a mamájuk megfeledkezett róluk.” „És te”, kérdi Olivér, „te egyáltalán nem féltél?” „Nem, a Jancsi sosem feledkezik meg rólam.” Olivér egészen a kőhídig kíséri őket. Onnan aztán hazamegy. Megírja a házi feladatot, majd Erzsi környezetismeret füzetébe rajzol egy csodaszép halvány- sárga citromlepkét. Szülinapjára kérte. Csak este az ágyban jut újra eszébe a Jóisten. „Nem volt rád időm”, mondja. „Ez a dolog a Jancsival...” „Semmi gond”, mondja a Jóisten. „Pillanatnyilag te voltál az egyetlen, akit elküldhettem hozzá.” FERI BÁCSI JÁTÉKAI Készíts keresztrejtvényt!... ...hangzott a biztatás a július 16-i számunkban. Vagy a felad-, vány lehetett túl nehéz, vagy nagyon lekötötte időtöket a nyaralás, de mindössze egy megfejtés érkezett. Mégpedig a Fancsali Ifjúsági Körtől. Azok kedvéért, akik próbálkoztak a megfejtéssel, de beletört a bicskájuk, most elárulom a helyes megoldást. 1 r~ i S Z — T R A É V A 1 A ■ L V ■ u G S ! L L r K s A o A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064, Gyönk, Petőfi u. 359. FIA TALOKNAK TÁPIÓTÓL - GALGÁIG A Pest megyei Evangélikus Egyházmegye évenkénti rendszerességgel Tápiószelén megtartott ifjúsági tábora ötödik születésnapja után Aszódon kapott otthont. Sajnáltuk, hogy a tápiószelei varázs megszűnt, de örömünkre szolgál, hogy elkezdődhetett az aszódi, vagy inkább feltámadt. Augusztus második hetében a neves Evangélikus Gimnázium kollégiumának ódon csendjét 30 fiatal verte fel, akik együtt tudtunk lenni Jézus Krisztus közelségében. Közelebb is kerültünk egymáshoz és gyülekezeti közösségeinkhez. Az önfeledt nyári vakációzásnak komoly tartalmat adott ez a hét. János Zsuzsanna aszódi segédlelkész nagy buzgalommal és szakértelemmel szervezte meg a hét változatos programjait. A táborlakók számára a- avagy egy hagyomány tovább él... nap zenés ébresztővel kezdődött. A reggeli áhítatokat és előadásokat Baranyai Tamás, Koczor Tamás, Blázy Árpád, Melás Adám lelkészek, Mikus Katalin és Krahulcsán Borbála tartották. Az előadások folyamán felvetődött kérdéseket és problémákat csoportokra osztva válaszoltuk meg. Ezek sokszor olyan érdekesek voltak, hogy csak a mindig finom ebéd szakította félbe. A délutánokat a beszélgetések folytatásával, vetélkedőkkel, video- és diafilmvetítéssel, kirándulással, valamint az aszódi evangélikus templom és a múzeum megtekintésével töltöttük el. Az esti áhítatok a „tékozló fiú” történetéről szólták János Judit előadásában. A hét egyik feledhetetlen élménye a sok közül az volt, hogy megtekinthettük a Magyar Continentals Singers szolgálatát a kollégium dísztermében. Az utolsó estén, amely a beszélgetések és éneklések folytán hosszúra nyúlt az elhamvadó tábortűz mellett, sokan úgy éreztük, szívesen maradnánk még egy hétig. A szombati záróistentiszteleten Detre János, egyházmegyénk esperese szolgált. Élményekkel telve és megerősödött hittel térhettünk haza gyülekezeteinkbe és családjainkba, hálát adva Istennek, hogy a tábor sokak áldozatos munkájával létrejöhetett és részt vehettünk rajta. Reménységünk szerint az elkövetkezendő évek nyarain is megtapasztalhatjuk az aszódi csendeshét varázslatosságát és az Isten békét, közösséget, hitet teremtő és mélyítő szeretetét. Gál Gábor-Eszlényi Ákos „Elmesélném neked... ” Talán veled is megtörtént már, hogy vágyat, szinte ellenállhatatlan késztetést éreztél arra, hogy gondolataidat, érzelmeidet, élményeidet papírra vesd. Talán féltve őrződ verseidet íróasztalod fiókjában. Vagy talán szívesen vennéd, ha a leírt művet megoszthatnád másokkal is... Nos, erre most lehetőség nyílhat. Szeretnénk egy olyan rovatot indítani, amelyben az általatok írt versek válnának lapunk olvasóinak közkincsévé, ehhez az kell, hogy írjatok és küldjétek verseket! Most Hibácskay Andrea, békéscsabai olvasónk versét közöljük Szomorúság A szomorúság mire jó, hiszen az égetni való, mint mélyben a szén, ami a kályhában könnyen elég. Bánat, bánat messze szállj e szívre rá ne találj; mert ez a. szív boldogságban ég, de a szép léket kaphat még. Mint szomorú felhő az égen; úgy bandukol s mint ami mögött ■ elbújik a nap, oly szomorúan dalolja az ég az élni akarás Szép Hitét! Humorzsák A kis Pannika megkérdezi az anyjától:-Anyu, igaz, hogy a jó Isten mindent tud?- Persze hogy igaz, drágám.-Azt is tudja, hogy én most lekváros kenyeret eszek? -Azt is. •-Azt is tudja, hogy ezen nagyon kevés a lekvár? * Pétiké a templomablak alatt mászkál. Édesanyja rászól:- Nem viselkedhetsz úgy, mint a játszótéren! Petinek más a véleménye:- A jó Isten soha nem szid meg engem, csak te elégedetlenkedsz mindig! HÍREK Ma a Föld túlsó széléről is villámsebesen utolérnek Az éter hullámai gyors heroldok Katasztrófák kérdések gondok világméretű miértek kioltott, vagy halálveszélyben vergődő életek hírei zörgetnek be hozzám. Egy ez a Föld! Mind összetartozunk! Elefántcsont-toronyba rejtőzésre, önző közönyre nincs jogunk De vállalva hírhozta terheket, távol testvérek jajával, bajával Isten szivére menekülhetek Túrmezei Erzsébet Szükségem van a szeretetedre! Uram, most már nem menekülök sem önmagam elől, sem az emberek elől, sem előled. Ismered nyugtalanságomat és bizonytalanságomat rejtőzködésem ellenére is. Tüdőd, milyen nehéz elfogadnom és elfogadtatnom magam. Te azt mondtad, hogy nemcsak ismersz, hanem szeretsz is engem. Uram, szükségem van a szeretetedre! Gyógyítsd magányomat. Formálj te engem, mert én már nem tudok magammal mit kezdeni. Uram, szükségem van a szeretetedre! Schweitzer Albert 1875-1965 aázhúsz évvel ez-l Ielőtt - 1875. janu-\ ár 14-én - született Németország legnyu-l gatibb tartományában az Elzászba tartozói Kaisersbergben. Édes-\ apja Ludwig Schweitzer evangélikus lel-\ kész volt. Édesanyja, Adele Schillingen édesapja is lelkész volt, valamint az ő\ testvére, akitől örökölte az Albert nevet. A családfa érdekessége, hogy apja testvérének unokája Jean Paul Sartre volt, a francia egzisztencialista filozófus. Schweitzer Albert is teológiára iratkozott be Strassburgban. Ezen az egyetemen tanult egy időben maga Goethe is. A teológiával egy időben filozófiát és zeneelméletet is tanult. Alig 24 éves és már a filozófia doktora, aki disszertációját Kant filozófiájáról írta. A teológiában az eschatologia, a történeti Jézus keresése és Pál apostol misztikájában találta meg érdeklődési körét. A zenében Bach orgonaművei kötötték le érdeklődését, de tanulmányozta az orgonakészítést is. Igyekezett a Bach-korabe- li orgonákat megmenteni. Tanulmányait Párizsban és Berlinben folytatta. Franciául és németül beszéli, mint szülőföldjén Elzászban, amely időnként francia, máskor német fennhatóság alá tartozott. Strassburgban segédlelkész, majd egyetemi magántanár. Még nincs harmincéves sem, amikor egyetemi katedra várt volna rá. 0 ehelyett arra az elhatározásra jutott, hogy ezentúl az életét az afrikai bennszülöttek gyógyítására fogja fordítani. Ehhez azonban meg kellett szereznie az orvosi diplomát, amelyet 38 éves korában vehetett kézbe. Közben előbb megírta franciául, majd kibővítette németül Bach zenéjéről írt könyvét. Megnősült, felesége Helene Bresslau lett. Indulása előtt felvette a kapcsolatot a Párizsi Evangélikus Missziós Társasággal. A francia Egyenlítői Afrikához tartozó Gáboriban az Ogooue folyó mentén fekvő Lambarénében volt szükség orvosra. Eddig szerzett jövedelméből, barátai és a Párizsi Evangélikus Missziós Társaság támogatásából műszereket és gyógyszereket vásárolt. 1913- ban indult Afrikába feleségével együtt. Amint megérkezett Lambarénébe, máris dolgozni kezdett, mert híre ment, hogy „Nagy Fehér Doktor” érkezett. Első rendeléseit valójában egy tyúkólban kezdte. Afrikai körülmények között, hullámlemezekből készült, pálmalevelekkel fedett barakkokban rendelt. Ilyen körülmények között helyezte el betegeit és a távolból velük érkezett hozzátartozókat is. Maga végezte a műtéteket is. Felesége volt az első munkatársa, míg nem akadt franciául tudó bennszülött segítője. 1914- ben kitört az első világháború. A német állampolgárságú Schweitzert és feleségét ellenségnek tekintve, a franciák internálták Egyelőre sikerült elérnie a bennszülötteknek hogy kórházi háziőrizetben folytathassa gyógyító tevékenységét. 1917-ben azonban Franciaországba irányították Azt a hajót, amelyen szállították, egy német tengeralattjáró megtámadta, de a torpedó célt tévesztett. Ezen a tengeralattjárón szolgált akkor Martin Niemöller is, aki a háborútól megiszonyodva, evangélikus lelkész lett. A hajón pedig egy másik evangélikus lelkészt vittek internálásra, akiben már ekkorra kialakult filozófiai munkásságának az alapgondolata: ;,Éz élet tisztelete" (Ehrfurcht vor dem Leben) A franciaországi internálást a Pireneusokban töltötte. Egy év múlva, 1918 nyarán fogolycsere keretében, Svájcon át szülőföldjére, Elzászba érkezett. Édesanyja már nem élt. Édesapja és 4 testvére körében talált otthonra. A Strasbourg kórházban dolgozott. A testileg és anyagilag leromlott Schweitzemek ekkor sietett segítségére Söderblom Nathan svéd érsek Meghívta Svédországba, ahol egyetemi előadásokat tartott és az érsek ajánlólevelével bejárta az országot. Előadásaival és Bach orgonahangversenyeivel pénzt gyűjtött. 0 ugyanis nem pénzért ment dolgozni Afrikába, hanem addigi jövedelméből és támogatói segítségével tartotta fenn afrikai kórházát. Adóssággal jött visz- sza Európába. Svédország után, majd Skandináviában és Európában tett kőrútjaival gyűjtött anyagiakat. Adósságát rendezte és 1924- ben ismét elindult Lambarénébe. Kórháza elpusztult, újat kellett építenie. Ekkorra már híre ment tevékenységének Megkapta a Goethe díjat és 1932-ben a költő halálának 100. évfordulóján ő tartotta meg az emlékbeszédet. 1939-ben, látva a háborús készülődést, visszafordult Európából Afrikába, ahol a második világháború alatt zavartalanul dolgozhatott. A háború után nemcsak Európában, hanem Amerikában is körutat tett és jelentős segítséget kapott. Kitüntetésekkel, egyetemi díszdoktorátusokkal, egyetemi katedrák felajánlásával látták el. 1953-ban megkapta a Nobel Béke-díj-űf. A norvég rádióban felhívást intézett a világ népeihez a tömegpusztító fegyverek betiltásáért, az élet tisztelete jegyében. 1965. szeptember 15-én - harminc évvel ezelőtt - halt meg Lambarénében. Ott is temették el felesége mellé. A durván ácsolt keresztet is ő készítette, melyen csak a neve szerepel. Temetésén betegei és munkatársai szép énekünket énekelték: lrAh, bleib mit deinen Gnade ” Maradj meg kegyelmeddel. Kórházát végakarata szerint lánya, Réna vette át és vezette, aki ugyanazon a napon született 1919-ben, mint apja, aki akkor már 44 éves volt. Apja is szerette szüleit, azért is élhetett az ígéret szerint 90 évet a földön, aki életével tett bizonyságot hitéről: „Nincs nagyobb annál, mint aki életét adja barátaiért. ” Dr. Reményi Mihály Az ÉLET hű ábrázolása Bartos Ildikó grafikusművész kiállítása A közelmúlt egyik szép kulturális eseménye volt Bartos Ildikó grafikusművész kiállításának az RMC Klub helyiségeiben (1091 Budapest, Üllői út 25.) történt megnyitása. A művész az Art 6- ok csoport művészeti vezetője. Művészetének; egyéni ábrázoló készségének fejlesztésében, kialakításában a Budapesten és Angliában végzett tanulmányai segítették. Többször volt kiállítása (Budapesten és vidéken), Hollandiában és Németországban. Ezenkívül mesekönyv-il- lusztrációi tették nevét ismertté. A megnyitó alkalma a művészetek egységében adott élményt a klub helyiségeit megtöltő résztvevőknek A költészet világát szeretőknek Szénási Sándor István költő adott elő a közeljövőben megjelenő verseskötetében napvilágot látó verseiből. A zeneművészet kedvelőit Nagy Ernő hegedű-, és Bartos Balázs brácsaművész vitte az ihletettség magasabb régióiba. A művészetek ilyen együttese kifejezte az életben is együttlévő különböző hangulatok és érzések együttlétét. A kiállítást Simái Tivadar művészetfilozófus nyitotta meg. Bartos Ildikó művészetét úgy jellemezte, hogy az tiszteletreméltóan őszinte, szolgálni akarja az embert. A szavakkal elmondhatót nem írja le, de kifejezi az emberi szomorúságot és szenvedést, gyermekábrázolásaiban pedig megjelenik a báj, a mosoly kifejezése. így lesz Bartos Ildikó művészete a teljes élet, a térben és időben zajló emberi ÉLET teljességének kifejezésévé. Képei, ábrázolásai mögött felsejlik az ősi India meseszerűsége és misztikája, amit a mi képzelőerőnk nehezebben ragad meg és old fel, de színeiben és az alakok megformálásában mégis egyetemes érzéseket fejez ki. A művészet világa szubjektív világ, kontemplativ, belső érzéseket kifejező, de a képi ábrázolásban mégis sokszor elrejtett, megfejtésre váró gondolatokat elénk vetítő világ. A művészi alkotások szemlélőinek mindig maguknak kell a belső mondanivalót megfejteni, látni azt, ami első látásra nem látható, ami a művész alkotóerejében támadó gondolatokat és érzéseket a mi belső világunkkal összekapcsolja, és a mi életünk számára jelent üzenetet. így a művészetekkel való találkozás - és így természetesen minden művész ábrázolásaival való ismerkedés - szubjektív kapcsolatteremtést igényel. Bartos Ildikó művészeténél sem lehet ezt a szubjektivitást megtakarítani. Ha azonban ezt nem kívánjuk kikerülni, mérhetetlenül nagy gazdagságot nyerünk ennek a kiállításnak a megszemlélése által is. Ajánljuk olvasóinknak is, hogy a hétköznapokon 15-21 óráig nyitva tartó és még szeptember 18-ig megtekinthető kiállítást keressék fel. vető Béla
