Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-08-20 / 34. szám
ORSZÁGOS í, EVANGÉLIKUS ____HETILAP 60 . ÉVFOLYAM 34. SZÁM 1995. AUGUSZTUS 20. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI TIZEDIK VASÁRNAP ÁRA: 30 FT Ha tehát Isten kegyelemből a sokat megbocsátja, hogyne kellene nekünk _________is megbocsátani fe lebarátunknak a keveset Luther v 1 AZ ÜNNEP ÜZENETI A TARTALOMBÓL “ HOL VAGY, ISTVÁN KIRÁLY? EGY HŰSÉGES HÁTTÉRMUNKÁS „NE ENGEDJ MEGFELEDKEZNEM TANÍTÓIM PÉLDÁJÁRÓL’ AZ ARANYBORJÚ Iskoláink az elmúlt tanévben Gimnáziumaink eredményes tanévet fejeztek be júniusban. Olvasóink tájékoztatására hat kérdést tettünk fel az iskolák vezetőinek és ezeket adjuk közre egymás utáni számokban. A hat kérdés a következő: 1. Általános helyzetképet kérünk az elmúlt tanévről. 2. Mi teszi az iskolát egyházi iskolává? .3. Mi okozott gondot vagy nehézséget a tanév folyamán? 4. Milyen örömteli események és eredmények jellemezték a tanév munkáját? 5. Mi a gimnázium profilja? Hány osztály van, tagozatos oktatás folyik-e és milyen szakon? 6. Van-e kollégium és milyen a telítettsége? (Ezekre a kérdésekre adott válaszok elején csak a kérdés sorszámát tüntetjük fel.) Nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnázium- Válaszol: dr. Bánszki István igazgató 1. 189 éves gimnáziumunk új korszakának harmadik tanévét zártuk reménységgel és hálaadással. Örömünk alapja, hogy lényegében zavartalanul, rendezett körülmények között folyik az oktatás, a diákok „jó erkölcsre, modern tudományokra és a honi nyelv szeretetére” való nevelése, ahogyan ezt az 1806-os Alapítólevelünk megfogalmazza. A diákság, a tantestület közérzete, hangulata bizakodó. Egyik most érettségizett tanulónk Nádasi András vallomása szerint „érezzük, hogy az osztály s az iskola tágabb családunknak is tekinthető”. Az elmúlt 3 év során az iskolánkat és benne ä tantestületet az egészséges és természetes fluktuáció jellemezte. Az eltávozott tanárok helyére fiatal, keresztyén életszemléletű pedagógusokat vettünk fel, akik vállalják az iskola vallásos szellemű működési alapelveit. Legfőbb törekvésünk, hogy a mai versengéstől átitatott világban a maradandó értékeket közvetítsük a fiataloknak. Ennek szolgálatában áll minden pedagógiai módszerünk, a spirituális nevelés, az iskola egész technikai, anyagi felszereltsége. Ezért örülünk, hogy az Országos Egyház támogatásával sor került az épület külső felújítására és olvasóterem kialakítására. Ezért szeretnénk a személyi és tárgyi feltételeket optimálisan a korszerű oktatás feltételeinek megfelelően kialakítani, hogy a legtöbbet nyújthassuk a tanulóknak, a hozzánk jelentkezőknek. 2. Az egyházi szellemiségből következik, hogy nálunk a szellemi és fizikai oktatás mellett spirituális nevelés is folyik. Diákjaink a hittanórákon, csendesnapokon, hétkezdő templomi áhítatokon megismerhetik a kétezer éves európai keresztyénség szellemiségét, elgondolkodhatnak a hit erejéről, az élet értelméről, s - reménységünk szerint - tiszta lelkiismeretű, keresztyén életszemléletű emberekké válhatnak. Megtanulják, hogy hit és kultúra nem ellentétes, hanem egymást erősítő fogalmak. Meggyőződhetnek arról, hogy a tudományt és kultúrát nem a keresztyén szellemiségtől, hanem a szubkultúrától, közömbösségtől és a barbárságtól kell félteni. 3. Beiskolázásunk az elmúlt év során eredményes volt, a végzős tanulókat minden esetben pótolni tudtuk. Az is előfordult - bár nem jellemző - hogy néhány hozzánk jelentkező evangélikus tanulót nem tudtunk felvenni, helyhiány miatt. 4. Örömmel tapasztalom, hogy az evangélikus iskolák kapcsolatai egyre erősödnek. Szép kezdeményezések alakulnak a bonyhádi találkozón: Evangélikus Gimnáziumok Országos találkozója, 1994., valamint az általunk, immár 3 éven át (1992-1995) megrendezett: „Az Úr érkezése” című országos szavalóversenyen. Diákjaink kiemelkedő tanulmányi és sporteredményei, sikerei az egyházi iskolák tekintélyét, jó hírnevét növelik. Kedves élmény volt iskolánk Értékes küldeményt hozott a posta Szentpétervárról. Ha késve is, de sok jót meg- tudhatunk abból a lapból, melyet eddig Rigában szerkesztettek, most azonban Szentpétervár lett a sajtó és a tudósítás központja. „Der Bote” a címe az itt megjelenő lapnak, mely két nyelven: németül és oroszul tartalmaz minden benne megjelenő írást. Köztudott, hogy az oroszországi területen igen sok német él, akik magukkal vitték oda egyházi kereteiket és bár a szovjet uralom idején ők is erős próba és elnyomás alatt éltek, most egyre- másra élednek gyülekezeteik, renoválnak és építenek templomokat és imaházakat, erősödik közöttük a közösségi élet, hitükről bátran tesznek bizonyságot és módszeresen építik ki egyházszervezetüket. Két lap érkezett most hozzánk, gyülekezeti bemutatkozása. A nagytemplomi istentiszteleten több diák is őszinte hangú személyes vallomást tett, mit jelent számára az evangélikus gimnáziumba járni. Ugyancsak hatékonyan segíti az iskolához és az egyházhoz való tartozás tudatát az elsőévesek számára a templomban rendezett fogadalomtétel, amely során tanulóink az iskola Igazgatótanácsának tagjaitól megkapják a gimnázium emblémáját, és megismerhetik gimnáziumunk evangéliumi alaptételét, a Pál apostoli intelmet: „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” 5. Minden évfolyamon van speciális angol és német nyelvi osztályunk. Diákjaink a kötelező két idegen nyelvet az alábbiakból választhatják: angol, francia, német és olasz. Egyre bővülnek külföldi cserekapcsolataink (Párizs, Bécs, Hildesheim). Van korszerű számítógépparkunk, ennek következménye a számítástechnika sikeres oktatása. Jelenleg az iskola 21 osztályában 630 diák tanul mintegy 50 tanár vezetésével. A gimnáziumban két típusú képzés folyik: a hagyományos négyosztályos és nyolc- osztályos. 6. Vidéki tanulóink a Luther Márton Kollégiumban nyernek elhelyezést, ahol szintén biztosítottak a keresztyén szellemű nevelés feltételei. A 60 férőhelyes kollégium a Kossuth-diákokon kívül más iskolák tanulóit is fogadja. Gimnáziumunk dísztermét Luther Márton és Kossuth Lajos mellszobra díszíti, szimbolizálva az iskola szellemiségét. egyik a múlt év végéről, a másik ez év elejéről. Ebből tudtuk meg azt is, hogy három évi szolgálat után RalfGnewuch, a lap alapítója megvált ettől a munkájától és a szerkesztőbizottság nevében Natalie Kofler jegyzi a lapot. Átnézve a két lapot, megtudjuk az év fordulóján történt eseményeket, melyek arra mutatnak, hogy erősödik a kicsiny mustármagból kinőtt evangélikus egyház. 1994. szeptember 26-29 között tartották zsinatukat Szentpétervárott. Ezen búcsúztatták nyugdíjba vonult püspöküket Harald Kalninst, aki 83 eves korában adta át helyét az új püspöknek, Georg Kretschmar professzornak. A lap közli a búcsúzó püspök igehirdetését, melyben áttekintést is adott az elnyomás éveinek nehéz és sokszor életveszélyes egyházi munkájáról és reményseggel tekint az oroszországi evangélikus egyház jövőjére, miközben nem győz hálát adni azért a megtapasztalásért, melyet az utolsó években a politikai fordulat után szerzett. A zsinatot abban a szentpétervári Péter-templomban tartották, meVannak ünnepeink, amelyek nem szürkülnek meg soha; vannak események, amelyek nem veszítenek jelentőségükből. Jóllehet az ünnepet tartalmában gyakran igyekszenek módosítani, a hozzáfűződő eseményt elhallgatni, a nemzet megőrzi eseménytartalmukat, s az ünnepet szívébe záija. Ez a sikertelen kísérlet zajlott le augusztus 20-ával, első nemzeti ünnepünkkel is. Mindhiába! Ezen a napon tekintetünk először a múltba réved. Tűnődve s tisztelettel gondolunk első királyunk, István alakjára, a magyar nemzet államalapító történeti személyére. Mekkora felülről kapott bölcsesség, mily kiváló politikai felismerés és nepe iránt erzett felelős szeretet élt szívében, amikor isteni bátorsággal és királyi határozottsággal átvette a keresztyén hit és erkölcs normáit, gondoskodott az evangélium megismerésének s terjesztésének lehetőségéről, egyházszervezetet épített fel, s a keresztyén gondolat- és életvitel megvalósításával Európa-értékű közösséggé emelkedett a magyar nemzet. Protestánsokként nem morális értelemben tartjuk őt szentnek, hanem spirituálisán, lelki vonatkozásban. Akit ugyanis Isten az ő igéjével megszentel, az életvitelében tisztaságra és bölcsességre, szentségre és igazságra törekszik. E belső lelki folyamatban minden aktivitás és eredmény Istentől függ. Az ember az isteni cselekvés megajándékozottja. Szent István királyunk e kitüntető isteni adományok hordozója volt uralkodása idején. Az a tény, hogy számos protestáns Istenháza felszentelése több évszázadra visszatekintve ezen a jeles ünnepen történt, önmagában jelzi, eleink jól értették az egyház jelentőségét a nemzet megmaradása és a magyar nép összetartása tekintetében. Istent félni és hazát szeretni úgy tartozott össze tudatukban, mint a nemes fa és ízes gyümölcse. Merjük remélni, hogy a kettő egymásba fonódása sokak gondolkodásában a 20. század végén is újra érlelődik. E feltevéssel máris elérkeztünk a jelenbe, hiszen ezen az ünnepen napjaink gondját is számba vesszük. Sokak szemléletében a négy évtized alatt a kozmopolita látás hódított teret. A nemzeti múlt, a sajátosan népi kultúra háttérbe szorult, és arányt tévesztett gondolkodásukban a magyar és más nemzetek értékeinek számbavétele. Nem kell szégyellnünk nemzeti múltunkat fény- és árnyjelenségeivel együtt, nem kell magyar kultúránk és keresztény hagyományunk milyet a kommunizmus idején uszodának alakítottak át. Csak a zsinat előtti utolsó napokban bontották le az ugrótomyot és az istentiszteleti gyülekezet, valamint a zsinat tagjai a még ott álló tribünökről hallgatták az igét és végezték a zsinati munkát. Thlálóan írja a cikk írója: „az ateista motivációjú szovjet idők relikviái között ment végbe a zsinati munka”. A zsinat nem csupán a püspöki tisztben történt váltással foglalkozott, hanem - mivel 1928 óta nem tarthattak ilyen zsinatot (!) - keresték a jövő útját, a felmerült igen sok kérdésre a feleletet. Kevés a gyülekezetét vezető lelkészek száma, akik pedig vannak, még nagyrészt képzetlenek, hiszen csak az utóbbi években kerültek Németországból teológiailag képzett lelkészek Oroszországba. Meg kell küzdeniök a biblia- és énekeskönyvhiánnyal, bár ebben igen nagy segítséget kapnak a németországi Martin Luther Bundtól (Erlangen). Mindezek ellenére arról tettek bizonyságot, hogy készek az egyház építésére és új templomok felépítésére. Az egyházalkotmány átdolgozásának kérdése is felvetődött és programmá lett. A zsinat alkotó tagjai között képviselve voltak az európai att félreállítottként megjelenni a népek nagy családja tarka kaval- kádjában. Gondolattartományunkban szüntelen jelen szabad lennie a Szent István-i értékek évszázados képviselőinek, akár Mátyás király legendás alakjára, akár Balassi vallásos költeményeire vagy Bornemisza Péter magyarsáTŰZ TAMÁS: SZENT ISTVÁN Jól megjelölte ezt az ezredévet: kereszttel írta rá kemény nevét, hogy megpihenjen művein a lélek, mint halhatatlan gyözedelmi ék. Alapkő lett, de kőnél súlyosabban vetette el az épülő falakban torony-szökkentő, férfias hitét. Amint alázatát mindegyre inkább úrrá emeli roppant erején, a bércre hág s egy országon tekint át, hol hajnalpírban reszket még a fény. Komor felhőkből bomlik ki a kék ég s virrasztva nézi népe ébredését a századok szélfútta reggelén. Nem tétován, de biztos mozdulattal lendül előre tervező keze, míg port kavar és szilaj kedvvel nyargal a forró puszták zendülő szele. Bölcs szemmel néz a fényes távlatokba s pillantásával féltőn átkarolja a frissen szántott, szűzi földeket Kegyes jobbjával törvényt ír, keményet, hogy megkösse a rónák vad porát szőlő teremjen és kenyér, fehérebb s hogy mindenki meglelje otthonát Áldott szigor, rendet hozó szelídség! Arany szív, mely eltékozojja kincsét hogy új szívekben ragyogjon tovább! Róla zengjen hát ez a lelkes ének! Uram, téged dicsérünk általa, mert ő volt a te választott edényed, apostolod, híved s a föld sava. És ő volt ama bibliai sáfár, kire, be jó, hogy éppen rátaláltál, midőn megvirradt napunk hajnala! ára, Bocskai István függetlenségi arcaira, II. Rákóczi Ferenc fénylő 'személyiségére gondolunk. És a felsorolás korántsem teljes, inkább esetleges. Bizonyos, hogy a reformkor honfiúi és honleányi érzelmi lelkesedése távol van korunk modem Oroszország, Kazahsztán, Kirgizia, Ukrajna és Üzbegisztán evangélikusai. Riportokból lehet kiolvasni, merrerelé élnek evangélikusok és nem egy gyülekezetben női lelkészek is szolgálnak. Csak néhány helyet sorolok fel, hogy földrajzilag is tájékozottak legyünk: Tbiliszi, Vlagyivosztok, Duschanbe, Moszkva, Baku, Cseljabinszk, Alma-Ata, Kijev, Omszk, Orenburg városaiból jött küldöttek mondták el, mit jelent nekik az egyház újraéledése. Az Oroszországban élő németek két kegyességi tradíciót hordoznak. Az egyik a népegyházi kegyesség, a másik a testvéregyházi (Brüdergemeinde) hagyomány. Az új püspök e kettő egyeztetését tartotta fontos feladatnak a közeli jövőre nézve. Nem »jutottak egységre a nők ordinálása, az ökumenikus viszonyulás és egyes teológiai alapkérdések dolgában. Köszönjük a Der Bote megküldött számait, jó, hogy többet tudunk a tőlünk keletre élő testvéreinkről, akik között természetesen nem feledkezünk meg az észtországi, lettországi és litvániai evangélikus testvéreinkről sem imádságainkban. Tóth-Szöllős Mihály magyarságtudatától. De hideg szívvel és hűvös értelemmel nem gondolhatunk a hazára másként, csak a szeretet elfogultságával, ahogy édesanya érez gyermekei iránt, még ha távolba is szakadtak. S ezen az ünnepen gondolataink tovaszállnak országhatárainkon túl élő magyaljaink felé is. Hozzánk tartoznak ők, a magyarság nagy népes családjába. Ha róluk beszélünk, vagy hozzájuk szólunk, nem jelent ez többet, mint jelzést arról, hogy számon tartjuk őket testvérként és szeretetünk nem szűnt meg irántuk. Tálán e pozitív érzelemnek legkiválóbb megnyilvánulása a Duna televízió műsorának sugárzása szerte Európába, országhatárok felett és politikai érdekek nélkül. Csakhogy tudjanak rólunk, és naponta szemléljék képernyőjükön - gondolunk rájuk. Egész kontinensünkön osztatlan öröm fogadta édes anyanyelvűnkön beszélő magyaljaink körében a Duna TV létrejöttét és e műsor sugárzását. Érdemes e tényen itthon mélyebben töprengenünk, ér- tik-e majd nyelvünket a harmadik évezredben is? Ezen az ünnepen gondolataink a jövőbe is pásztáznak. Életképes nemzet vagyunk-e, vagy a vörös- marty-i jóslat teljesedik be, ahol a sírt népek veszik körül. Egy nép, amely túlélt tatárdúlást, török uralom másfél századát, négyszáz évnyi idegen kultúra kiterebélyese- dését, négy évtized rabigáját, szabadsága és önálló nemzeti léte idején pusztulna el? Lehetetlen. Ez a nép, a mi népünk, ez a nemzet, a mi nemzetünk élni, élni és szolgálni akar. Szolgálni szellemet és tudományt, kultúrát és lelkiséget, melyből építkezhet az egyén és töl- tekezhet a közösség. Hogyan teheti? Ha a részérdekek fölé helyezi az egész nemzet előrelépésének szent ügyét. Ha tud csoportszempontok helyett népben, társadalomban gondolkodni. A civil szerveződések, egyesületek, alapítványok, társaságok számbeli növekedésének korát éljük. Céljukat csak akkor érik el, ha nem önmaguk fontosságát keresik, hanem a nemzetet építik. Szolgálni szellemet, tudományt! Hogyan? Ha emberközpontú gondolkodásunkat felváltja az örök Istenre figyelés. Amíg az ember önmagát helyezi a középpontba, mindig megistenülni akar. Helyette emberségét is elveszíti, s elalja- sul. Amikor az ember elismeri Isten alá rendeltségét, visszanyeri méltóságát és igazi emberségét. Amíg az ember önmagának szab törvényt, énessége az egeket ostromolja, és társát a porban hagyja. Amikor Isten úja szívére a szeretet szabadságának lehetőségét, fölemeli a társát, népét, nemzetét; mert fölismeri, csak együtt lehetnek boldogok. Szolgálni kultúrát és lelkiséget! Hogyan? Ha a halál kultúrája helyett az élet kultúráját választjuk. Á 20. század kultúráját a fogyasztás jellemzi. Minden reklám erre biztat, minden termelő cég legjobbként a sajátját ajánlja. A cél: minél többet fogyasztani élelemből, ruhából, gépből, mindenből. S közben a halál felé menetelünk, mert használhatatlanná válnak vizeink, ártalmassá lesz levegőnk, s ha úgy véljük, nekünk kevés jut a földi javakból, egyre boldogtalanabbnak is érezzük magunkat. Az élet kultúrája szerény és szolid értékfelhasználásra biztat. Fontossá teszi a lelki kincsek felfedezését, melyek nem anyagiak függvényei, nem szennyezik a légkört, de felüdítik a reményt vesztettet s életkedvet kölcsönöznek a sötéten látóknak. Augusztus 20-a államalapító nemzeti ünnepünk. Az ünnepi csendben merítsünk a múlt lelkesítő példáiból, világító fáklyák voltak ők! Vállaljuk a jelen felelős formálását a köz javának szem előtt tartásában, és építsük az Isten ígérte jövőt az élet kultúrájának választásával! Szebik Imre Evangélikus egyház Oroszországban