Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-08-06 / 32. szám

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 60. ÉVFOLYAM 32. SZÁM 1995. AUGUSZTUS 6. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI NYOLCADIK VASÁRNAP ARA: 30 FT _____________Az emberiségnek hirtelen szörnyűségesen megnövekedett a teste, ________________de kicsi maradt a lelke Bergson ■ Amire emlékezünk, 50 éve tör­tént. 1945. augusztus 6-án 8.15 óra­kor egy amerikai bombázó kioldot­ta az első atombombát Hirosima fe­lett. Három nappal később Naga­szaki felett ismételték meg a bom­bázást. Az első esetben 80 000, utóbbinál 35 000 ember pillanatok alatt halott volt. De feljegyzések szerint a két bombázás következté­ben 200 000 ember jutott előbb- utóbb kínos halálra és orvosok még pia is vizsgálják, milyen utóhatása van a túlélők utódaiban e két nuk­leáris tragédiának. Mi volt a cél? Sokan feleslegesnek tartják e kérdést ma már feltenni. Pedig a jö­vőre nézve nagyon fontos az erre adott válasz. Két város lakóinak tervszerű kiirtása - ez értelmetlen, gálád dolog. A japán katonai erő földre teperése - ene vonatkozólag történetírók dokumentumokból ki­derítették, hogy a japán katonai ve­zetés már kész volt a kapitulációra. Tárgyalások folytak, melyek a leg­fontosabbnak tartott dologban eredményesek voltak - ti. a japá­nok megtarthatták császárukat, akit istenként tiszteltek. Az ameri­kaiak ennél többet értek el: féle­lembe és rettegésbe került az egész embervilág, eluralkodott a rettenet az emberiségen: elkezdődött az atomkorszak. De nem annak jóté­kony tudományos hatásával, ha­nem pusztító, világot elpusztító ha­tásával került szembe az emberiség. Még ötven év múltán is találgat­ják, vajon nem a szovjet szövetsé­gesnek szánt figyelmeztetés volt-e a cél? A kémiai akció-reakció tör­vénye itt is bevált. 1949-ben a szov­MEMENTO jetek, 1952-ben az angolok, 1960- ban a franciák, sőt 1964-ben a kí­naiak végeztek kísérleti robbantást és az eredmény a világ nukleáris fegyverkészletének hirtelen szapo­rodása lett. Ma már annyi a felhal­mozódott bomba, mely különböző számítások szerint többszörösen elég a teremtett világ elpusztításá­ra. De minek a többszörös? Az el­ső után már nincs szükség további­ra. Nem is akadna ember, aki azo­kat elindítsa. Az idősebb generáció emlékezik arra, mennyi erőfeszítésbe került, hogy diplomáciai úton létrehozza­nak ún. „atomcsendet” és azt min­den atomhatalom elismeije. Hogy ez mennyire „csend”, azt éppen napjainkban is tapasztalhatjuk. Most, az ötvenedik évfordulón, amikor iszonyodva emlékezik a vi­lág arra az elsőre - és reméljük, utolsóra(!) - a francia elnök jelen­tett be kísérleti atombomba-rob­bantást a Csendes-óceáni szigetvi­lágban. Emlékezünk a mai napon, de még mindig nem teljesen felszaba­dultan. Amerikában és Oroszor­szágban - és ki tudja, még hol, merre a világon(?) - elsilózott nukleáris robbanófejek százai, ez­rei maradtak helyükön és hogy ezek ott maradjanak és ne ártsa­nak, politikai egyensúlyozások eredményességének lehetnek kö­vetkezményei. Időnként olvasunk arról is, hogy bombakészítéshez al­kalmas nukleáris hasadó anyago­kat csempésznek egyik országból a másikba - hazánkon keresztül is. A „háború szelleme” mellett a „pénz szerelme” is odaszegődött ehhez a témához. Még a megfertő- ződés veszélye sem számít a meg­gazdagodás kísértésével szemben. Emlékezünk! De mit tehetünk, keresztyének? Az első és legfonto­sabb, ami hitünkből következik, hogy imádkozunk! Jézus a gazdag ifjú eseténél az üdvösségünkkel kapcsolatosan mondja: „ami lehe­tetlen az embereknek, az Istennek lehetséges”. Bizonyára minden dolgunkra áll Jézus ígérete. Ezért meg ne restüljünk az imádságban. Egyedül Isten fékezheti meg a go­noszt, hiszen Jézusban már legyőz­te, áll a kereszt és a gonosz minden hatalma megtörik rajta. Imádkoz­zunk - ne csak augusztus 6-án -, egyéni és közösségi imádságaink­ban a gonosz hatalmának megtö­réséért, e pusztító veszedelem ré­mének végleges eloszlatásáért. A másik, amit lelkiismeretünk szerint megtehetünk, hogy tilta­kozzunk! Ezt teszik ma szerte a vi­lágon hívő és nem hívő emberek, csoportok, egyházak és nem ke­resztyén vallási közösségek. Csat­lakozzunk hozzájuk. Ne csak az le­gyen tiltakozásunk tárgya, hogy ne robbantsanak újat, ne kísérletez­zenek, de azt is követeljük, hogy a már meglevőket is semmisítsék meg. Nem kell kísérlet és nem akarunk puskaporos hordón (nuk­leáris tölteteken) élni! Van a ke­resztyén embernek erre is mandá­tuma, ha 5Móz 30,19 versére gon­dolunk: „élőtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Vá­laszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!” Nemcsak rólunk, gyer­mekeinkről, unokáinkról, életről és halálról van szó! Amit csak kértek, megadja az Isten LELKÉSZIKTATÁS CINKOTÁN A TARTALOMBÓL “ LELKÉSZAVATÁSOK AZ ÉSZAKI EGYHÁZKERÜLETBEN SAREPTÁBAN A SZENTLÉLEK ÚJ „ERŐMŰVE” KÉSZÜLT EL GONDOLKODJUNK DOLGAINKON ISKOLÁINK AZ ELMÚLT TANÉVBEN Gimnáziumaink eredményes tanévet fejeztek be jú­niusban. Olvasóink tájékoztatására hat kérdést tet­tünk fel az iskolák vezetőinek és ezeket adjuk közre egymás utáni számokban. A hat kérdés a következő: 1. Általános helyzetképet kérünk az elmúlt tanév­ről. 2. Mi teszi az iskolát egyházi iskolává? 3. Mi okozott gondot vagy nehézséget a tanév fo­lyamán? 4. Milyen örömteli események és eredmények jelle­mezték a tanév munkáját? 5. Mi a gimnázium profilja? Hány osztály van, tago­zatos oktatás folyik-e és milyen szakon? 6. Van-e kollégium és milyen a telítettsége? (Ezekre a kérdésekre adott válaszok elején csak a kérdés sorszámát tüntetjük fel.) 1. A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium 190 éves múltra tekint vissza. Az intéz­ményt a Tolna-Baranya-Somogyi Evangélikus Egyház­megye alapította 1806-ban Sárszentlőrincen, 1870-től Bonyhádon működik. Az iskola jelenlegi épületében, mely 1908-ban épült, nyolcosztályos gimnázium műkö­dött. Az 1948-ban államosított gimnázium 1992. augusztus 1-től a Magyarországi Evangélikus Egyház fennhatósága alá tartozik. Jelenleg 15 osztályban 430 diák tanul. 2. Az iskola nagyon sajátos helyzetben van. Beiskolá­zási körzetünkben viszonylag kevés evangélikus vallású él. Ha csak evangélikus vallású tanulót szeretnénk felven­ni, nagy gondjaink lennének. Az evangélikus tanulók lét­száma az iskola létszámának 10-12%-át teszi ki. Az evan­gélikus ill. egyházi jelleg a következőkben nyüvánul meg. Az evangélikus tanulóknak a hitoktatás kötelező. Az in­tézmény a más felekezetűeknek megszervezi a hitokta­tást. (Jellemzően katolikus.) A hitoktatásra nem járók­nak kötelezően választaniuk kell a vallástörténeti, biblia­ismereti, kultúrtörténeti fakultációk közül. Évente egy csendesnapot tartunk. 1994 októberében Bonyhádon szerveztük a négynapos Evangélikus Gimnáziumok Or­szágos Ihlálkozóját. 3. Legnagyobb gond a tanárutánpótlás, elsősorban az idegennyelv-szakosok hiánya. Egy vidéki kisváros nem csábító alternatíva a végzettek számára, főleg, ha nincs szolgálati lakás. Kis gondjainkat megoldjuk, nagy gondjaink, nehézsé­geink egyelőre nincsenek. Hirosima látképe az atomtámadás után 1945 augusztusában BONYHÁDI PETŐFI SÁNDOR EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUM Válaszol: Sántha Lászlóné igazgató 4. Örömeink:- elkészült a gimnázium épületének tatarozása- épül a kollégium új, modem szárnya- diákjaink nagy számban indulnak a különböző tanul­mányi versenyeken, s szép eredményekkel gazdagítják is­kolánk jó hímevét.- legkiemelkedőbb eredmények - országos helyezések Ehreth Imre - matematika OKTV 3. hely Bauer Viktória - német OKTV 8. hely Hartmann Miklós - Arany Dániel Mat. verseny 2. díj Nemes Tihamér Számítástechnikai verseny 2. díj Szabó Gábor - Szőkefalvi mat. verseny 1. Bárány Judit - Implom J. helyesírási verseny 6. hely Európa 2000 tört. verseny (Solti Judit, Szabó Zsuzsan­na, Váncsa Zsuzsanna) 5. hely Dománszky Péter - földrajz levelezőverseny 1. hely "Bábért Attila - országos diákolimpia 2. hely 5. A négyosztályos struktúrában a speciális tantervű németes és a természettudományos osztály jelentik fő profiljainkat. Ihnulóink nagy számban szereznek közép- és felső fo­kú nyelvvizsgát. A természettudományos tárgyak (mate­matika, fizika, biológia, kémia) versenyeredményei na­gyon jók, a továbbtanulási felvételi százalék magas. Az evangélikus gimnáziumok közül egyedül Bonyhgdon van hatosztályos képzés. Ebben a struktúrá­ban évfolyamonként (most már 4) 1 osztályunk működik, fele kéttannyelvű németes, fele emeltszintű matematikai képzésben részesül. 6. A gimnáziumhoz kollégium is tartozik, közös igaz­gatású intézményként. Jelenlegi kollégiumi épületünk 1934-ben épült, elavult. Most épül az új, modem kollé­giumi szárny, mely 90-120 diák befogadására lesz képes. Terveink szerint az 1996/97-es tanévben már az új épület­ben lakhatnának diákjaink modem, barátságos körülmé­nyek között. Közel háromszáz éve hangzik a cinkotai evan­gélikus gyülekezetben Isten igéje. Volt idő, ami­kor Pest evangélikus népe is itt talált lelki ott­hont. Itt figyelhetett a tiszta evangéliumra. A néhány éve teljesen felújított, eredeti szép­ségében tündöklő középkori templomban Roga- te vasárnapján lelkésziktatásra gyűlt össze Cin- kota népe, valamint a maglódi gyülekezet szép számú küldöttsége, a pesti gyülekezetek küldöt­tei, lelkészei, rokonság és barátok. Ezen a vasárnapon iktatta be Szirmai Zoltán, a Pesti Egyházmegye esperese Blatniczky János volt maglódi lelkészt hivatalába. Elődje - Szalay Tamás - tábori lelkészi, püspökhelyettesi megbí­zatása miatt mondott le tizennyolc évi szolgálat után, hogy országos jelentőségű szolgálatot vé­gezhessen. A gyülekezet nem ismeretlenül vá­lasztotta meg Blatniczky Jánost jelentős szava­zattöbbséggel. Nagyapja, édesapja is a gyüleke­zet lelkésze volt évtizedeken keresztül. Itt nőtt fel, innen indult a teológiára, s édesapja mellett segédlelkészként is szolgált. Nem véletlenül hangzott el tehát az esperes igehirdetésében és több köszöntőben is, hogy haza érkezett. Több mint harminc luther-kabátos lelkész kí­sérte a beiktatandót a zsúfolásig megtöltött templomba. Az iktatást végző esperes lKir 8,28 és követ­kező versei alapján hirdette Isten igéjét. Igehir­detése kötődött Rogate vasárnapjához, valamint ahhoz a tényhez is, hogy az esperes is nagyon közel áll a beiktatandó lelkész családjához, a cinkotai, mátyásföldi gyülekezethez, hiszen itt kapott olyan indíttatást gyermekkorában, mely a lelkészi pályára segítette. Három kérés hangzott az igehirdetésben: „Nézz nyitott szemmel éjjel és nappal erre a ház­ra”. - „Isten, láss bele életünkbe!” Isten az, aki vizsgálja múltunkat, jelenünket. Isten előtt nyi­tott könyv a lelkész és gyülekezetének élete és szolgálata. Jó tehát, ha előtte vizsgálunk meg mindent. „Hajlítsd Isten szívünket tehozzád!” Ővele lehet járni! A harmadik könyörgés: Legyen velünk Isten, hogy az Ő útjain járhassunk Minden lelkész és gyülekezet könyörgő imádsága csak ez lehet. Is­ten velünk léteiével valósítható az Ő útján való járás. Sok feladat vár az új lelkészre a gyüleke­zet fiataljai és idősei között. A szolgálatokat csak Isten útján járva lehet és érdemes végezni. (Folytatás a 3. oldalon) BUDAPESTI KOLLOKVIUM A Nemzetközi Keresztyén Zsi­dó Tknács július 9-13. között Bu­dapesten tartotta konferenciáját a fenti néven. A világ minden tájáról mintegy 250 résztvevő között fiata­lok és idősek, nők és férfiak, pa­pok és vüágiak beszélték meg a fő­témát: „Hogyan beszéljünk ma Is­tenről?” A témát több oldalról közelítet­ték meg. Figyelemmel voltak a volt szocialista országok tagjaira, ahol zsidók és keresztyének egyaránt elszakíttattak tradícióik élő forrá­sától. Vissza a forráshoz! Felmér­ték a náci és kommunista uralom pusztításait, melyek alapvető em­beri értékeket érintettek. A tech­nika és tudomány minden áldásos fejlődése mellett is együtt jár eti­kai és spirituális értékek elsorva­dásával, segíti az önzést, a fogyasz­tói szemlélet kialakulását és az er­kölcsi közömbösséget. A szegé­nyek és gazdagok közötti szakadék veszélyezteti a világ igazságos, egészséges és békés fejlődését. A Teológiai bizottság irata alap­ján tárgyaltak arról: „Zsidók és ke­resztyének keresik a közös vallási alapokat egy jobb világ érdeké­ben”, és megállapították, hogy a zsidók és keresztyének minden kö­zöttük lévő különbözőség ellenére egyaránt magukénak vallják a hé­ber Szentírást, azt közös örökség­nek tekintik, ezen alapul Istenről, az emberiségről és a világról val­lott felfogásuk, mely egy különle­ges értékrendet hozott létre. Útmutatást nyújtottak a felelős­ség gyakorlására és arra nézve is, hogy a felnövekvő nemzedéknek hogyan adják át ezeket az értékeket, hogy az nekik is indíttatást jelentsen. Kérdésre válaszolva Sigmund Sternberg, a Végrehajtó Bizottság elnöke elmondta, hogy két aktuá­lis ok indította őket a konferencia megrendezésére, az ateizmus és a szekularizáció jelenléte. Ezért hir­detik: Vissza a Bibliához! Rendez­tek ifjúsági és külön női konferen­ciát is. Két fontos bejelentés is el­hangzott: Magyar kézikönyv készül Komoróczy Géza professzor szer­kesztésében: Hogyan tanítsuk a zsidó történelmet európai össze­függésben? címmel. A másik az Abrahám fórum elindítása, mely az iszlámmal való viszony ápolásához segít hozzá. A református Kálvin Kiadó erre az alkalomra hozta ki válogatott tanulmányokat tartalmazó köny­vét Örök szövetség címmel. A neu­ralgikus pontok teológiai megvüá- gítását segítik az írások, és segíteni akar állásfoglalásunkban. tszm A MEZŐBERÉNY I. kerületi Evangélikus Egyházközség augusztus 12-13-án ünnepli megalakulásának 250. évfordulóját. Augusztus 12-én, szombaton du. 3 órakor úrvacsorái istentisztelet, este 6 órakor hangverseny a münsingeni fúvósok szolgálatával. Augusztus 13-án, vasárnap de. 9 órakor térzene. 10 órakor ünnepi istentisztelet, igét hirdet dr. Harmati Béla püspök. Du. 3 órakor ünnepi találkozás, köszöntések. Este 8 órakor ünnepség a várossal együtt a helyi Művelődési Házban. Az ünnepségre szeretettel hívnak és várnak minden elszármazottat és érdeklődőt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom