Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-07-23 / 30. szám
Gyülekezeti kirándulás Romániába A „Évzáró" ünnepség a Sareptában Evangélikus Élet 1995. július 23. A kolozsvári evangélikus templom és papiak (Ortfa István Unómetszete) A meghirdetett 14 óra helyett 14.05-kor mint egy menetrendszerű járat indult minden igényt kielégítő autóbuszunk a várva várt útra Románia felé. Hogy három nap múlva az érkezés is ilyen pontos volt, az nagyrészt Laborcziné Sztankó Gyöngyi szervező munkájának és szerencsénkre a gyér határforgalomnak köszönhető. Az előre kitűzött program olyan maradéktalanul és teljesre sikeredett, hogy bármelyik híres utazási iroda megirigyelhette volna. Célunk romániai evangélikus gyülekezetek meglátogatása, kultúrtörténeti emlékek felkeresése és egy gyönyörű kirándulás volt. Mivel a társaságot zömmel a nyíregyházi evangélikus gyülekezet tagjai alkották, rögtön az út elején előkerültek az énekeskönyvek és végigénekeltük az egész utat. A Királyhágóról körbetekintve érzi csak az ember igazán a Teremtő nagyságát, a fenséges természet csodájához képest saját kicsinységét. Késő este volt már, mire Kolozsvárra beértünk. Kelemen Erzsébet lelkésznő és az evangélikus gyülekezet pompás vacsorával várt minket, majd ki-ki szálláshelyére ment vendéglátójával. Városnézéssel kezdődött a következő napunk. Bár látszik, hogy valaha szebb napokat látott, még így is igaz a dalba foglalt vallomás, ....szép város Kolozsvár...”. A híres Szt. Mihály (Mátyás templom), a főtér szebbnél-szebb palotái, a félévezredes Farkas utcai református templom, az első magyar nyelvű színház, híres iskolák, mindmind történelmünk részei. A Házsongárdi temető árnyas fái alatt pihenő ismeretlenek és mindenki által ismertek kicsit a mi halottaink is. Délután kirándulást tettünk a Tordai-hasadékba, ami felejthetetlen élmény marad mindannyiunk számára. A nap zenés áhítattal zárult, a kolozsvári evangélikus templomban Labored Géza és Győrfi Mihály szolgálatával, Kovács L. Attila l teológiai tanár csodálatos orgona- ] játékával. A minket vendégül látó csalá- f dók talán erejükön felül is, mindent megtettek azért, hogy jól érezzük magunkat, és őszintén elmondhatom, semmiben sem szenvedtünk hiányt. A vasárnapi istentisztelet liturgikusa Kovács Erzsébet, igehirdetője Laborcziné Sztankó Gyöngyi volt. Utána a gyülekezeti teremben kávé és frissítők mellett elbúcsúztunk kedves új ismerőseinktől és Kolozsvártól. Utunkat Nagybánya felé vettük. A szelíd dombok karéjában nyugvó kisvárosnak különleges hangulata van. A gyönyörű táj szinte egyértelművé teszi azt a tényt, hogy itt alakult és alkotott a híres Nagybányai Festőiskola. Ma is sok minden ecsetvégre kívánkozik itt, ha tekintetünket elfordítjuk az új, de igazán be nem fejezett lakónegyedekről, gondozatlan parkokról, siralmas gyártelepekről. Pünkösd az emlékezés és a könyörgés ünnepe. Emlékezés Isten új életet, gyülekezetét teremtő munkájára és egyben könyörgés, hogy ezt bennünk és általunk is vigye végbe. Az idei pünkösd hétfőn a Fejér- Komáromi egyházmegyében Komáromtól Székesfehérvárig, Tatabányától Bakonybánkig mintegy háromszáz embert mozgatott meg Isten Szentlelke és gyűjtötte össze egy napra a szép környezetű nagyvelegi gyülekezet területén igehallgatásra, úrvacsorái közösségre, beszélgetésre, lelki feltöltő- désre. Vendégként csöppentünk ide Békésből feleségemmel és örültünk együtt a jelenlévőkkel a nagyszerű alkalomnak, hogy Krisztus ma is sokakat meggazdagít. A kis domboldali templom zsúfolásig megtelt, pótszékeket kellett berakni, de Isten annál meghittebb közösséget alakított velünk Bencze Imre igehirdetése, majd az úrvacsoravétel és előadások révén. Tizenöt csoportban beszélhettük meg lelki kérdéseinket, amelyek az igehirdetés, a bizonyságtevések során támadtak, feladatainkat, amelyeket a Szentlélek mutatott meg az első keresztyének példájának alapján. Thnítás, közösség, imádkozás. Felelősségünk az evangéliumért, anyagi dolgainkért (tized, adakozás). Ez az együttlét már az alakuló belmissziói központban, a „kastélyban” volt, melynek nevét most formálgatják, hiszen a név is segít személyesebbé, emlékezetesebbé tenni élményeinket. Az épületet az ingatlanvisszaigénylés során kapta meg az egyházmegye hitéleti célra, ifjúsági táborok, összejövetelek számára. Még sok a tennivaló benne és körülötte, ahogy Bencze ImA mai Románia területén élő evangélikusok legrégebbi gyülekezete a nagybányai. Nyíregyháza testvérgyülekezete nagy szeretettel, régi ismerősként fogadott minket. Hangulatos, hegyoldalba simuló nyitott pavilonban ebédeltünk, majd egy kis sétára is szakítottunk időt. Délután közös áhítaton vettünk részt Köncze Árpád lelkész szolgálatával, majd eljött a hazaindulás pillanata. Mikor elindult autóbuszunk, arra gondoltam - de azt hiszem nem én voltam az egyetlen - ki tudja mit hoz a jövő, mikor járok újra ezen a vidéken. Azt azonban mindnyájan reméljük, hogy új és régebbi ismerőseinkkel mihamarabb találkozhatunk itt Nyíregyházán. Pálffy Julianna re missziói lelkész bemutatta, de máris Isten élő Lelkének műhelye. Hagyományos már ebben az egyházmegyében a pünkösd hétfői találkozó (csendesnap), de most középpontjában a misszió állott, annak széles körű értelmében, a tanúságtevő szolgálat, amely felelősséget érez az elmaradtak, a távollévők iránt, a külmisszióban dolgozók iránt is. Erről szóltak Bencze Imréné és Göllner Pál előadásai. Ennek lelki elmélyítését szolgálta a székesfehérvári ifjúság Passióelőadása, amely Krisztus megváltói munkáját drámai módon mutatta be, melynek végén erőteljesen hangzott a gyülekezet ének-bizonyságtétele: „Győzelmet vettél ó Feltámadott, Dicsőséggel teljes a diadalod. ” A nagyvelegi gyülekezet és annak vezetősége szívesen látta vendégeit. Gondjukat nehezítette, hogy hűvös, esős reggelre ébredtek. A szabadban való étkezés lehetetlenné vált. így felváltva történt az a gyülekezeti teremben, az óvodában. A várakozók pedig Sztruhár András egyházmegyei felügyelő vezetésével énekeket tanultak. Közben kisütött a nap és lehetővé tette a szabadtéri programot is. Ezt Lábossá Lajos esperes áhítata és tájékoztatása zárta be. A gyülekezet lelkésze, Cserági István és segítője, Mészáros Tamás szolgálata tette gördülékennyé és időben tarthatóvá a találkozó programját. Istennek legyen hála a szép napért, ahol többen kikapcsolódhattunk a zaklatott világból, feltölte- keztünk a Lélek kincseivel, hogy azokat tovább adjuk a szürke hétköznapokon azoknak, akik rászorulnak, hogy megismerhessék Isten csodálatos világát. Kovács Pál „Isten élő Lelke jöjj, áldva szállj le rám!”- Egyházmegyei találkozó, missziói nap Nagyvelegen Elfáradtak és megfáradtak (Folytatás az első oldalról) nappal (IThessz 2,9) -, mint a töb- - bi apostolok (lKor 15,10; 2Kor 11,23). Félelme, hogy fáradozása á galaták között hiábavalóvá válik 1 (Gál 4,11), és remélt dicsekvése a I filippiek között, hogy nem fárado- ’ zott hiába (Fii 2,16). Ez a fáradozás nemcsak azért van, mert ingyenessé teszi az evangéliumot és kétkezi munkával gondoskodik magáról és a vele levőkről (ApCsel 20,34), hanem azért is, mert amint I úja, „még ott van naponkénti zak- í lattatásom és az összes gyülekezet gondja” (2Kor 11,28). Egész szolgálatának (Kol 1,29), de a keresztyének életének is ez a fáradozás a jellemzője (Ef 4,28). Ezért említi hálaadással a thesszalonikai gyülekezet „hitből eredő munkáját és szeretetből jövő fáradozását” (IThessz 1,3). E vallomások és állítások mellé illik Pál apostol már idézett figyelmeztetése gyülekezeteihez, amely a magyar fordítás szerint arra int, hogy a jó cselekvésében ne fáradjanak el (Gál 6,9, 2Thessz 3,13). A magyar fordítás azonban nem [f érzékelteti, hogy, itt két teljesen más értelmű szóval van dolgunk. Amikor az T Tiszövetsép Ié.7iis. a tanítványok vagy Pál apostol fáradozásáról szól, akkor azt a görög szót használja, amely az elvégzett munkában való kifáradásra utal. Amikor viszont az apostol óv a jó cselekvésében való elfáradástól, akkor azt a görög szót használja, amely azt a fáradtságot jelenti, hogy bele sem kezd a munka elvégzésébe. Az egyik helyzetben elfáradt az ember, mert sokat dolgozott. A másik helyzetben megfáradt az ember és ezért bele sem kezd, nem erőlteti meg magát. Ezért fordítják gyakran csüggedés- nek ezt a szót. Tánév végi vagy egyéb fáradtságunkra tekintve, mindannyiunknak csendben le kellene ülnie, megvizsgálnia életét, miért is olyan fáradt. Elfáradt-e a munkában és azért nem bírja tovább, vagy pedig elcsüggedt és ezért nem képes belevágni sem. A tevékenységben, munkában elfáradtaknak megkönnyebbülést adó ige, hogy „akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget" (Zsolt 127,2b). Erre gondolhatott Luther is 1522. március 10-én elmondott böjti prédikációjában, amikor magára nézve mondta: „egyedül Isten IQPlPt tplipvítpttpm nvt Uirslüttow* A* írtam, egyebet nem tettem. Ez működött, amikor aludtam, amikor wittenbergi sört iszogattam az én jó Philipp Melanchthon barátommal és Amsdorffal. ” A megfáradtakat és csüggedteket, akik úgy fáradtak meg a tanít - ványságban, hogy fáradtak tenni, Pál apostol szavára emlékeztetem, aki azzal érvel, „minthogy irgalmat nyertünk, nem csüggedünk el” (2Kor 4,1). A megfér adásnak az oka, hogy az ember előtt elhomályosodik az Isten irgalma. Erről a helyről nem akarom, nem is lehetne eldönteni, kinek mire van szüksége. Mire az oktatóknak, mire a hallgatóknak, mire a szolgálatba indulóknak, mire a jelenlevő gyülekezetnek. Az sem valószínű, hogy az elfáradás vagy a megfáradás ilyen csoportbeosztás szerint lenne a részünk. Azt azonban szívből kívánom mindannyiunknak, hogy ne egyszerűen a nyári pihenés, ne egyszerűen a csend, hanem az igéjében hozzánk szóló Isten nyissa meg mindenkinek, el- fáradtnak és megfáradtnak egyaránt, amire szüksége van: a megújult erő, a lankadatlan futás és szárnyalás (Ezs. 40,31) el nem apa,-IA t------Z~Á4.________________________________ Jú niusban minden oktatási-nevelési intézményben tanévzárót tartanak. Az igazi hagyomány szerint ilyenkor elvehetjük munkánk gyümölcsét, ki-ki érdeme szerint s aztán vakációra megyünk, hogy szeptemberben, felfrissülve ismét hozzálássunk a szorgos gyűjtéshez. Mi is I sareptaiak -, megálltunk. Miért? - tehetnénk fel a kérdést - hiszen ez a munka véget nem érő, ebben a szolgálatban nincs szünet, itt csendben a falakon belül, melyet olyan kevés ember lép át, folyik az élet. De megálltunk. Megálltunk azért, hogy visszaemlékezzünk és számot adhassunk mindarról, amit tettünk az elmúlt hónapok során. A ház minden mozgatható lakója - kicsik és nagyok, gyerekek és idősek, segítők és segítettek - együtt volt. Örömöt jelentett, hogy az izgatott várakozástól sugárzó tekintetekkel találkozhattam: „Végre ismét történik valami!” - olvastam belőlük. A Himnusz, a Dicsérjük Istent... ének, az igazgató lelkész szavai, a „gyerekek” versei, produkciói, amelyek arról tettek bizonyságot, hogy mennyire érdekli őket a körülöttük lévő világ, az ismeretek, és, hogy szerepelni, együtt lenni milyen jó. Milyen jó egy kicsit megcsillantani képességeiket! Mert hisz képesek szeretni, hálásnak lenni, örülni, tanulni és képesek ünnepelni (a sérült gyermekek is!) S mindezt a legnagyobb igyekezettel, őszinteséggel, odaadással teszik. Ti, akik kint éltek, ti is képesek vagytok erre, vagy a felfokozott teljesítménytől, sikerektől hajtott munkától már nem is érzitek? Jeremiás próféta könyvéből választottam egy igét • tanévzárónk alapjául. így hangzik: ,„Akinek az Úr a bizodalma, olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit. Száraz esztendőben sincs gondja, szüntelenül termi gyümölcsét”. (17,7-8.) Mindennapjainkba emberi formát próbálunk vinni. Kis tevékenységeinknek súlya, jelentősége van, illetve lesz. Nem azért, mert az ún. nagybetűs életre készülünk, hanem azért, mert benne vagyunk az örökélet reménységében. így minden átértékelődik, a testi, értelmi munka csak másodlagos lesz és a főszerepet az Istenbe vetett bizalom kérdése tölti be. Tbdunk-e benne növekedni? Túdunk-e fenntartások nélkül ráhagyatkozni? Ha igen, akkor életünk olyan fáéhoz lesz hasonló, amelyről a próféta beszél: lesz igazi vizet elérő „gyökerünk” és gyümölcsöző „koronánk”. Tóth Éva Marianna mentálhigiénés pedagógus „A jókedvű adakozót szereti az Isten” Május utolsó vasárnapján emlékeztünk meg Mezőlakon néhai Kiss György és Szabó Kamiin „jókedvű adakozóinkról”. Ötven évvel ezelőtt az alig hét évvel önállósult gyülekezet - tizenegy községben lakó 1100 evangélikus - és az ifjú lelkész házaspár nagy ajándékot kapott. Lelkészlakást. A háromszobás lakás mellékhelyiségekkel és kettő kataszter hold gyümölcsössel és szántóval a Fő utcában a harmadik legszebb, legkorszerűbb lakás volt a községben. Az ajándékozó házaspár azt kérte a gyülekezettől, hogy gondjukat viseljék „öregségük idején” és ezt örömmel vállalta a fiatal lelkészházaspár. Néhai Kiss György azonban a végrendelet után egy hét múltán elhunyt. Néhány évre súlyos betegsége után felesége is követte. Ezen gyülekezet jövőjét megalapozó tettük előtt ezerpengős templomalapítványukkal és telekvétellel elindították a két tanerős új iskola és új tanítólakás építését is. S hogy ezeket az új épületeket is birtokba vehette a gyülekezet 1942-ben, még jótevőink életéin, ezt is hitből és szeretetből fakadó többszörös áldozataik tették lehetővé. A gyülekezet minden év május utolsó vasárnapján hálát ad Is- ‘ tennek a „jókedvű adakozóikért” is, és a hálája jeléül koszorút helyez el sírjukra. E rövid emlékezésünkről szóló beszámolónk buzdítsa gyülekezeteink népét az Isten igéjének hallgatására és megtartására: „Mindenki úgy adjon, ahogy előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. ” 2Kor 9,7 t-m rn r.Itm Tóth Sándor^ nyug. h. lelkész luriaioiioj murr NrTn\url Egyházi vezetők több alkalommal kérték a kormányt és országunk vezetőit, hogy teremtsenek lehetőséget az állam és az egyházak közötti kapcsolattartás intenzívebbé tételére. Göncz Árpád köztársasági elnök - a miniszterelnökjavaslatára „az állam és az egyházak közötti kapcsolattartással összefüggő kormányzati teendők, valamint a kormány egyházpolitikai döntéseinek előkészítésével és végrehajtásával kapcsolatos feladatoknak a művelődési és közoktatási miniszter irányításával történő ellátására PLATTHY IVÁNT címzetes államtitkárrá nevezte ki.” Kinevezéséhez gratulálunk - munkájára áldást kérünk. Kérés „Testvérem baját magamévá tennem Te segíts! Terhét viseljem vele! Világod úgy világodon szívemben, Hogy fénye őt is boldoggá tegye.” FELHÍVÁS ...a zaiaszentgróti evangélikus templom felújításának támogatására Szeretettel kéijük honfitársainkat, a célkitűzéseinkkel azonosulni kívánó hitvalló testvéreinket, a hazánkon túli magyarságot, hogy adományaikkal segítsék a Zalaszentgrót, Kossuth Lajos utca 15. szám alatti, 1912-ben épült templomunk és gyülekezeti házunk renoválási munkáinak elvégzését. A tatarozás költsége várhatóan 4 millió forintot tesz ki, amely messze meghaladja a helyi 50 családot számláló gyülekezet teherbíró képességét, anyagi lehetőségeit. Valamikor népes gyülekezet voltunk, ám sokan elköltöztek, többen meghaltak, így nagyon kevesen maradtunk. De ennek ellenére élő hittel bízunk abban, hogy fennmaradunk. Kérjük, segítsenek, mentsük meg a Dunántúl egyik legszebb kis templomát! 1966-1971-ig felújított épület állaga alaposan leromlott és a munkálatok elkezdése csak „össznépi” összefogással lehetséges. Ezért kéijük és várjuk a kedves hittestvérek megértő támogató segítségét. Gyülekezetünk induló vagyona 350 000 forint, ebből 300 000 forintot az országos Evangélikus Egyház, 50 000 forintot pedig a helyi önkormányzat adott segítségül. Mint ezekből a szerény számokból kiderül, bizony nagy szükség van a gyülekezet tagjai és más gyülekezetek, valamint a külföldön élő magyar hitEzek befizethetők a zaiaszentgróti OTP Bank Rt. 499-98058, illetve az Evangélikus Gyülekezet Zalaszentgrót 883-003408 számlák javára. Isten áldása legyen az adakozókon és adományaikon, segítőkészségüket előre is hálásan köszönjük. ,^4z Úr, a mi Istenünk, legyen velünk, amiképpen volt a mi atyáinkkal, ne hagyjon el minket, el ne távozzék tőlünk. ” (1 Királyok 8,57.) Erős vár a mi Istenünk. Zalaszentgrót, 1995. június 30. Vqjda István Szalay Magdolna lelkész pénztáros A Zaiaszentgróti Evangélikus Gyülekezet presbitériuma nevében: Fodor József Lukács Károlyné Gáncs Béla Lángi Károlyné Kr^jczár Ferme Péter Béláné HELYREIGAZÍTÁS USA-ból kaptunk levelet, melyben Bernhardt Béla clevelandi esperes kiegészíti a június 25-i számunkban közreadott ausztráliai lelkészavatás adatait. Eszerint: A melboume-i magyar evangélikus gyülekezet 1949-ben alakult meg és 1954-ig helybeli ausztrál lelkészek gondozták. A Szent Márk ausztrál gyülekezet „algyülekezete” volt. Ezután a gyülekezet lelkésze, többekkel együtt a hetvenes évek elején bekövetkezett haláláig Pesti János világi testvér volt. 1956-tól előbb csak időnként szolgáló, majd az 1962. évi önállósulás után 1966-ig a gyülekezet rendes lelkésze Bernhardt Béla volt, aki Sidneyből járt oda prédikálni. A gyülekezetét csak ezután vette át Kemény Péter - tehát nem ő alapította, szervezte aki 1966-tól 1989-ben bekövetkezett haláláig gondozta. Halála után Breglec Árpád lett a gyülekezet adminisztrátora és őutána következett Dábasy János lelkésszé avatása és beiktatása. Köszönettel vettük a kiigazítást és készséggel adjuk közre, hogy olvasóink pontos tájékoztatást kapjanak.