Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-07-23 / 30. szám
60. ÉVFOLYAM 30. SZÁM 1995. JÚLIUS 23. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI HATODIK VASÁRNAP ÁRA: 40 FT _______Két dolog van a világon, am it ép elmével nehéz elviselni: ______az az egyik, ha az ember __________soha sincs egyedül, má sik, ha mindig egyedül van Széchenyi “ A TARTALOMBÓL " „ÉVZÁRÓ” ÜNNEPSÉG SAREPTÁBAN GYÜLEKEZETI KIRÁNDULÁS ROMANIABA „ISTEN ÉLŐ LELKE JÖJJ ALDVA SZÁLLJ LE RÁM! Reuss András rektor jelentését mondja 26. Deutscher Evangelischer Kirchentag Hamburg 1995 • 14. bis 18. Juni) Mi a jó - mit kíván tőled az Úr! tentiszteleten. A püspök többek között ezt mondta: Mi a „jó” Istenben hiszünk, ezért tudjuk, mi teszi az életet alapvetően jóvá. A világ nagy igazságtalanságainak láttán nem kell feltétlenül „szuper” szenteknek lennünk, de nem kell hangszereinket sem eldobnunk. Cselekedni a jót és igazságot: ma jelenti a gyengék, a menedéket keresők, háborús menekültek és hajléktalanok ügyének felkarolását. Szeretetre törekedni jelenti pl. a gyermekekre vagy a mozgássérültekre időt szánni - mert erre kevés időnk jut. (Feltűnően sok tolókocsis résztvevő volt a csarnokban!) A nagyfokú egoizmus helyett inkább erre adjunk tippet. Hasonlóképpen zajlott egyszerre 48 helyen - a város templomaiban, stadionokban, művelődési intézményekben és a Hamburg közelében fekvő Neuengamme-ban, az egykori náci koncentrációs táborban tartott megnyitó istentisztelet. Ez utóbbi helyen Emst Benda professzor, az Egyházi Napok bizottságának elnöke mondta, hogy e jelenlétünk „nem csupán gesztus, nem rituálé. Amikor itt vagyunk, az Egyházi Napok témájának kellős közepén vagyunk.” Megrázó volt az egykori 6374-es tetoválási számot viselő - ma Amerikában élő Gloria Holländer- Lyon vallomása -, aki 14 évesen volt a tábor lakója. A napok mottójával szemben idézte a náci idők „lósungját”: „A zsidóság a mi szerencsétlenségünk!” Több egykori táborlakó is erősítette a félelmek helyén meggyőződését: „Mégbo- csátok - de a félelmek idejét feledni nem tudom.” Az egybegyűltek hitvallása ebben fogalmazódott meg: „Az emlékezés egyben tanulság is!... Felelősséget hordozunk mai világunkért!” Ilyen alaphanggal indult meg a négynapos program, melyről következő tudósításban fogunk bővebben szólni. A németországi Evangélikus Egyházi Napok vezérigéje (mottója) Mik 6,8 verse volt. A megnyitó istentiszteletek textusa is ez az ige volt. A központi megnyitó a hamburgi városháza előtti téren zajlott le. Az állandóan szemetelő eső sem mosta el, hatalmas tömeg (kb. 20-25 ezer ember) gyűlt össze a téren és a környező utcákban és kitartott végig az esernyők alatt. Igen jó alaptémát adott a prófétai igevers: „Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj bűnösökkel”, az idegenekkel, a tévelygőkkel, vakokkal és bénákkal, gazdagokkal és szegényekkel is... de folytathatjuk a mai sorral: a munkanélküliekkel, az AIDS betegekkel, a nagyvállalkozókkal és a drog-függőkkel, politikusokkal és a gyermekekkel - kérdéseikkel és törvény szerint, törekedj szeretetre és légy alázatos Isteneddel szemben." Maria Jepsen hamburgi püspöknő igehirdetésében a megnyíló Egyházi Napokat „a keresztyén egyház nyitottsága szimbólumának” nevezte. A hely, ahol összegyűltünk, maga is szimbolikus jelentőségű. Nyitottak vagyunk, a szabad ég alatt jöttünk össze, nincsenek vastag falak, melyek a mindennapi élettől elválasztanának. Két épület között állunk: a városháza és a kereskedelmi kamara között... Politika és gazdaság jelentős tényezői életünknek. Az Egyházi Napok rendezvényei során ezekben a napokban újra meg újra kérdéseket kapnak majd az egyháztól - és ez régi tradíció nálunk. A'piac törvényei és az állam rendje kell, hogy odafigyeljen azokra, akik a peremre kerültek: a szegényekre, a munkanélküliekre, az idegenekre és a menedéket keresőkre. Nem szabad csupán magunkkal törődnünk - az egyházban sem. Ha csak magunkkal törődünk, nem vagyunk többé egyház, nem élünk „Isten színe előtt”. Jézus követése szolidaritást jelent azokkal, akik velünk tapasztalataikkal, ínségükkel és kötelezettségeikkel. Az a jó dolog, ha egy asztalhoz tudunk telepedni velük, együtt beszélgetni, enni és imádkozni - mondta többek között a püspöknő. A vásárváros 5. pavilonjában a bajor testvéregyház püspöke Hermann von Loewenich püspök hirdette az igét. Itt nagyobb részben a „fúvósok” vettek részt az isJÉZUS VOLT KÖZÖTTÜNK Teológiai Akadémiánk hagyományos tanévzáró ünnepi ülését június 22-én tartották a Zuglói Gyülekezet templomában. IVajtler Gábor igehirdetése Az Akadémián folyó egyházzenei oktatást dicséri, hogy nem csupán a teológusok énekkara, de a fúvóskar is keretezte szolgálatával az ünnepséget. Az ülést megelőző istentiszteleten az énekes liturgia is arra mutatott, hogy az érdeklődés a liturgia kérdései felé pozitív módon fordult az utóbbi években. A liturgiát és az igehirdetést az egyházzenei tanszék vezetője, Trajtler Gábor végezte. Igehirdetésének alapigéje az emmausi tanítványok Lk 24-ben olvasható története volt. Igehirdetésének üzenete: Jézus volt közöttünk a tanévben. Ha nem értjük, mi történt, megszólal Jézus és megvilágosodik minden, mint egykor az emmausi tanítványok előtt a húsvéti esemény. Jézus magyarázza az írásokat, itt van közöttünk. A legtöbb óra beszélgetésekben telik el, igyekszünk magunkat kifejezni és másokat meghallgatni. Itt van közöttünk, csak nem vesszük észre, akadályozottak vagyunk a látásban. Örüljünk, hogy Jézus volt közöttünk a tanévben és reméljük, hogy a búcsúzók - ötödévesek - számára is Ő lesz az erő a lelkészi szolgálatban. Dr. Reuss András rektor jelentésében foglalta össze a tanév lefolyását. (Jelentésének teológiai mondanivalóját lapunk más helyén közöljük.) A nappali és a hittanári szakon összesen 130 hallgatót, ezenkívül 85 levelező hallgatót oktattak az év folyamán. Egy-egy professzornak 150 körüli vizsgázót kellett félévenként meghallgatni. A professzorok túlterheltsége nem enyhült, sőt növekedett. Cserháti Sándor professzornak felesége elvesztése után kétszer is kórházba kellett vonulnia, de Isten csodálatos ajándéka, hogy most - 65. szüleAKIK ZÁRÓVIZSGÁT TETTEK; Benedek Ágnes, Bruhács Tamás, Fóris Katalin, Kardos Zsuzsanna, Krámer György, Megyaszai Enikő, Molnár József, Rác Dénes, Rihay Szabolcs, Sefcsik Zoltán, Solymár Mónika, Szakács Támás, Szarka István teológusok és Fazekas Gabriella, Kertész Eszter hittanár szakos hallgatók. ___________________________ té snapján - itt lehet közöttünk mondta a rektor jelentésében. Beszámolt a hallgatók tanulás melletti munkájáról, a hospitálásokról, az év eleji intenzív nyelvi és egyháztörténet-rendszeres tanfolyamokról. A profeszori munkát vendégelőadók is segítették, majd bejelentette, hogy az Egyetemi Tanács dr Jutta Hausmann professzomőt - miután a Bajorországi Evangélikus Egyház ehhez készségesen hozzájárult - 1999-ig egyetemi tanárrá megválasztotta és ezt az Országos Presbitérium is jóváhagyta. Nyelvtanári megbízást kapott Szentpétery Marianne angoltanár, négy évre tanársegédi kinevezést Csepregi Zoltán az egyháztörténeti tanszékre és adjunktusi kinevezést Fabiny Tamás lelkész. Thnszéken- ként szerveztek demonstrátori helyeket is. A tanév folyamán elkészült a Szervezeti és Működési Szabályzat, a nyári szünetre megszervezték a IV Posztgraduális Tanfolyamot. Végül bejelentette, hogy az Egyetemi Tanács 1998. július 31-ig teijedő mandátummal újraválasztotta az eddigi rektort és helyettesét (dr. Reuss Andrást és dr. Muntag Andort). A hallgatók közül 13-an tettek sikeres záró szigorlatot, 2 hittanár szakos hallgató tett eredményes záróvizsgát. 18 IV. éves hallgató tette le az első szigorlatot, 13 II. éves az alapvizsgát, 2 hittan-tanár szakos hallgató ugyancsak alapvizsgát és összesen 17 hallgató az elsővizsgát. A végzősök nevében Rihay Szabolcs búcsúzott és mondott köszönetét. Az ünnepélyes ülésen köszöntötték az 50 éve végzett Mar- schalkó Gyulát - aranydiplomával - és a 60 éve végzett Benczúr Zoltán, Bojtos Sándor, Grünvalszky Károly, id. Kendeh György, Kutas Elek és Weltler Ödön lelkészeket - gyémántdiplomával. Nevükben Marschalkó Gyula mondott köszönetét, idézve az éneket: „Mért történt, fel nem foghatom, Csak kegyelem, csak irgalom.” Szebik Imre püspök az Országos Egyház nevében üdvözölte az Akadémiát, a végzősöket és a jubilánsokat. Mindenért Istené legyen a hála! Luther szavait idézte: „Igyekeztem minden fát megrázni... Édes, ízes gyümölcsét továbbadni...” így látjuk a jövő képét is a most végzőkben. tszm Elfáradtak és megfáradtak- Dr. Reuss András rektor beszámolójának teológiai fejezete Igen Tisztelt Akadémiai Ünnepi Ülés! Fáradtság! Fáradt vagyok. Fáradtak vagyunk. Aki így sóhajtozik, gyors választ kaphat: már nem vagy egészen fiatal, alacsony a vérnyomásod, rossz a vérképed, tavaszi fáradtság, vitaminhiány, légszennyezés, időjárási front, túl magas vércukorszint, érelmeszesedés, egészségtelen táplálkozás, vagy valami ehhez hasonló. A tanulmányi év végéhez oktatók és hallgatók is - úgy gondolom - fáradtan, kimerültén érkeztünk el. A megállapítás talán némi megütközést kelthet. Először is akkor, ha valaki azt gondolja, hogy a szellemi munka nem igazán munka. Thlálóan fogalmaz Luther az asztali beszélgetésekben, amikor azt mondja: ,Äki nem tud írni, azt hiszi, hogy az nem munka. Három ujj ír s mégis az egész test dolgozik" (166. old. in: Virág Jenő: Dr. Luther Márton önmagáról. Budapest, 1943.) Megerősíti ezt az a megfigyelés, hogy a szellemi fáradtságot sokkal nehezebb kipihenni, mint a fizikait. Spalatinhoz 1519. december 18-án, a várt tanulmány késedelmes elkészítése miatt mentegetőzve, így ír Luther: „..A zsoltárok egész embert kívánnak, ugyancsak egész embert az egyházi szónoklás, mely az evangéliummal és genesissel foglalatoskodik, harmadszor egész embert kiváló foglalatosság negyedszer pedig az előadás tiszte is, hogy ne is szóljak a levélírás és egyéb idegen ügyekkel való foglalatoskodásokról, melyek közt az ismerősökkel való találkozás, melyet majdnem dáridónak nevezhetnék, legtöbb időmet rútul elfecsérli. Annyi bizonyos, hogy csak ember vagyok, mégpedig csak egy ember. Hozzálátok a munkához, de ha azt, amit te kívánsz, el kell végeznem, minden egyebet abba kell hagynom. De bár ezen egy feladatnak nyugodtan szentelhetném magamat! Ezt nagy boldogságnak tekinteném és távol vagyok attól, hogy nem szívesen teszem. ” Másodszor azért kelthet megütközést fáradtságról beszélni, mert a keresztyén élet mögött olyan kifogyhatatlan erőforrást hiszünk, amely dacol mindenféle fáradtsággal. Az Újszövetségben két helyen is olvasható Pál apostol figyelmeztetése gyülekezeteihez, amely a magyar fordítás szerint arra int, hogy a jó cselekvésében ne fáradjanak el. Ez az intés azt sugallja, hogy aki igazán keresztyén, az nem fárad el. Vagy: mintha a keresztyén ember veszélyeztetett helyzetbe kerülne, ha elfárad a jó cselekvésében. Igazak-e ezek az állítások?... * ...Az elvégzetteket így gyorsan, félek, nem is teljesen elsorolva, ne csodálkozzék senki, hogy szinte II„Elég most már, Uram!" (lKir 19,4), ha nem is folytatjuk az ő szavával és nem kívánjuk még, hogy Urunk vegye el életünket. Kissé talán mégis vágyakozva gondolunk rá, mert ő lefeküdt és aludt, egy angyal felébresztette, enni adott neki, megint aludt, megint evett és aztán ment „annak az ételnek az erejével” negyven nap és negyven éjjel. Megvallom, nagyon örültem, amikor rátaláltam Márk evangéliumának mondatára: „olyan sokan voltak, akik odaérkeztek, és akik elindultak, hogy még enni sem volt idejük. ” (Mk 6,31). Igen bátorít János evangéliumának leírása is: „Jézus akkor az úttól elfáradva, leült a forrásnál” (Jn 4,6). Ha ugyanis már akkor ilyen tempóban kellett élniük a tanítványoknak, és ha maga Jézus is így elfáradt, akkor milyen alapon várhatnánk mi maiak lassúbb tempót, kényelmesebb életet, kevesebb fáradtságot. Elgondolkoztató az is, ahogyan a tudomásunk szerint legaktívabb, legszerteágazóbb munkát végző apostol, Pál beszél szolgálatáról. Az Újszövetségben legtöbbször ő használja, és csaknem mindig saját szolgálatára, de mindig az evangélium szolgálatával kapcsolatosan azt a szót, amely a görög nyelvben a szabad emberhez méltatlan fáradságos munkát jelöli meg. Ilyen értelemben mondja, hogy többet dolgozott-fáradozott - éjjel és
