Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-01-22 / 4. szám

Evangélikus Élet 1995. januär 22. A n jfts GYERMEKEKNEK _____Jg, A ...ü nnepeltünk... együtt, az egész 4.a... Boldogan, önfeledten kacagtunk egymás jelmezén, a máskor komor táblára meg mindenféle vidám dolgot rajzoltunk, s így lett igazán otthonos az osztály. A vidámság, az együtt nevetés öröme igazi közösséggé kovácsolt bennünket. És képzeld, engem választottak meg bálkirálynőiiek... Olyan jó lenne, Istenem, ha életünk minden napja egy kicsit ilyen ünnep lehetne. Ha így tudnánk együtt örülni egymás eredményeinek, s oda tudnánk állni társunk mellé a bajban. Akkor is, mikor már nem vagyunk bálkirálynők, „csak” Zsófi, Erzsi és Marika, a 4.a-ból... BIBLIAI „KI-KICSODA” Bélsaccár Bélsaccár babiloni király annak a Nebukadneccar királynak volt az utóda, aki elfoglalta, elpusztította és kirabolta Jeruzsálemet, és a város lakóinak nagy ré­szét fogságba hurcolta. Bélsaccár egyszer nagy lako­mát rendezett palotájában, ahová meghívta ezer fő­rangú emberét. Előhozatta a jeruzsálemi templomból rabolt arany- és ezüstedényeket, melyeket apja hozott el a kifosztott városból. Ezekből itták a bort a lakoma résztvevői. Ekkor megjelent egy titokzatos emberi kéz, és írni kezdett a falra. A királyon nagy félelem lett úrrá, és próbálta elolvasni a falra írt szöveget, de sem ő, sem pedig bölcsei nem tudták megfejteni a szavak jelenté­sét. Ekkor a király édesanyja azt javasolta, hogy for­duljanak Dánielhez. Ő az otthonából elhurcolt zsidó nép gyermeke, aki már Nebukadneccár idejében ki­tűnt azzal, hogy rendkívüli lélek, tudás, értelem, to­vábbá álommagyarázó, titkot feltáró, és rejtélyeket megfejtő képesség birtokosa. Dániel valóban meg is fejtette a szöveget, melynek ez volt a jelentése: „Isten számbavette királyságodat, megmért és könnyűnek talált téged. Ezért országodat felosztotta a médek és a perzsák között.” És valóban, még azon az éjjelen elfoglalták a per­zsák Babilont, és megölték a királyt, Bélsaccárt. FERI BÁCSI JÁTÉKAI „Ki-szám-o\ó99 Amint azt a cím is sejteti, ebben a játékban a szá­moké a főszerep. No meg persze egy bibliai könyvé: Jónás könyvében kell rábukkannotok számokra. Hét­ről hétre megadok egy újabb számot, s a ti feladato­tok, hogy megtaláljátok, hol és mivel kapcsolatban olvashatjuk a kérdéses számot Jónás történetében. Lehetséges persze, hogy egy szám többször is meg van említve a könyvben. Erre jó figyelnetek! A 3 és a 40 után ma egy újabb szám vár megtalálásra... Megfejtéseiteket a lap dátumát követő keddig le­gyetek szívesek postára adni! A mai keresendő szám a Megfejtők-megfejtések Nagy örömömre az ünnepek idején is sok helyes megfejtés érkezett a feladványokra. Eddig nem közöltem a helyes megfejtők nevét, de most igyekszem bepótolni a lemaradást. A mozaik lapunk ádvent negyedik vasárnap­ján megjelenő számában a karácsonyi történetet ábrázolta. A két „oda nem illő” darabot helye­sen küldte be: Donáth Ferkó (Ózd); Grósz Esz­ter (Nagybörzsöny); ülés Adél (Egyházasdenge- leg); Tóth Ildikó (Pápa); Tóth Kálmán és Kata­lin (Budapest). A kösd össze című játék ugyan nem tartozik a beküldendő rejtvények közé, két kedves olva­sónk postára adta megfejtését, a Máriát és a kis Jézust ábrázoló képet. özv. Sáli Imréné (Rába- paty); Sznopka Csaba (Pilis). A karácsonyi névkereső helyes megoldása Bet­lehem volt. Akik pedig jó megfejtést küldtek be: Bánki Renáta (Inota); ifj. Bors Zoltán (Felpéc); Bundity Ede (Soltvadkert); Donáth Ferkó (ózd). Minden megfejtőnek gratulálok! Itt szeretném megköszönni a sok kedves kará­csonyi és újévi köszöntést és jókívánságot, amit a megoldásokhoz mellékeltetek! „Kemény dió” Esva Jenőmtkrn Ha szívesen a rejtélyt megfejtő Dániel nyom­dokába lépsz, most itt a lehetőség. Egy jól ismert mondat betűit, egy bizonyos logikai sorrend sze­rint összekevertem. De melyik ez a mondat? A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyönk, Petőfi u. 359. I L 0 K N ROHANUNK Áll valaki az út mentén Karja egyenesen kinyújtva, mintha keresztre feszítették volna Tenyere behorpadva mintha szögek marták volna húsát Stoppol Helyet kér magának rohanó életekben. Kevesen veszik fel Tomay András: Autóstop álló évet is végig akarom rohanni? Csodálkozások találkozások, tűnődések, hallgatások, töltekezés nél­kül? Újra egy évet kaptunk - ajándékba. Benne ajándék órákkal, percekkel, meglepetésekkel, ajándék-esemé nyekkel és találkozásokkal. Ajándék-szeretettel, bará tokkal és ismeretlenekkel, ajándék-megbocsátással ígérettel, hogy itt van, jelen van, velünk van ő. Ma Most. Szól és szólíthatjuk. Hallgat és hallgathatjuk Keres és kereshetjük szavát, csöndjét, szeretetét. Bo csánatát. :- ák Miért rohanunk? Hová akarunk elérni? Mitől fé­lünk, hogy lemaradunk? Honnan késünk el? Miért kell szüntelen gyorsítanunk az iramot, hogy lépést tartsunk a száguldó világgal körülöttünk, és a szélse­besen múló idővel, ami mindig kicsúszik a kezünk közül? Senki sem tud válaszolni ezekre a kérdésekre, de azért rohanunk. Van más választásunk? Egyálta­lán, lehetne nem rohanni is? Muszáj mindig kétszeres, háromszoros fordulatszámon élni ahhoz, hogy le ne maradjunk semmiről, el ne mulasszunk fontos dolgo­kat, és egyáltalán, le ne körözzenek minket emberek, események, a környezetünk? A sétálás, járkálás szavakat már kitöröltük a szótá­runkból, a gyaloglással sem elégszünk már meg. Siet­ni, szaladni sem elég már, ezért autóba ülünk, vonatra vagy repülőgépre, talán néhány évtized múlva rakétá­ra, csakhogy minél gyorsabban odaéljünk, eljussunk, megérkezzünk, célhoz érjünk. Célhoz? Hiszen alig­hogy megérkezünk valahová, már rohanunk is to­vább, egy másik, előttünk álló cél felé. Valaki egyszer így írt: „Az óra emberi találmány. Amikor az ember rájött, hogy öregszik, beosztotta az időt órákra, percekre és másodpercekre, majd ki­mondta, hogy az élet rövid, az idő rohan, és ezzel megkezdődött a versenyfutás az idővel.” Pedig valójában az idő áll, és ma is ugyanaz, mint tegnap volt, és holnap lesz. Az idő nem rohan, mi rohanunk rajta keresztül. És a nagy száguldásban nem vesszük észre, hogy tulajdonképpen nem nye­rünk a versenyfutásban. Sőt, inkább lemaradunk vég­leg, behozhatatlanul. Elmulasztunk találkozni, cso­dálkozni, nézelődni, hallgatni, töltekezni. Elroha­nunk a felénk kinyújtott kezek mellett, nem állunk meg rácsodálkozni a szépre, jóra, igazra. Mert sie­tünk, örökösen fontosabb dolgunk van. Nem állunk meg fölvenni a STOPOST, aki ott áll az út mellett, amerre száguldunk. Pedig helyet kér. Be akar szállni, hogy lassuljon a tempónk, hogy tudjunk végre talál­kozni, csodálkozni, nézelődni, hallgatni, töltekezni. Hiszen ha ő beszáll, már célnál vagyunk. Nem kell tovább rohanni az úton. Megérkeztünk, ha felvettük Őt. Ami után rohanni kell, az mind földi és ideiglenes. Az Otthon, az igazi, és az Öröm, ha arrafelé igyek­szünk, mindenképpen megvár. Hiszen a miénk. Ne­künk teremtetett. De csak úgy érhetünk el, ha közben nem rohanjuk át az életet sem. Mert azt is nekünk ajándékozta az Isten. De nem elhasználni, hanem felhasználni, és főleg: másoknak használni adta. És rohanó léptekkel nem lehet hasznára másoknak, és Neki sem. Nagy titok: minden most! Mindig ma van, az adott pillanat, amiben tenni kell valami nagyon fontosat. Igazán fontosat! Érte. Másokért. A jövő a következő pillanat, még nincs itt, most a most van, és ez a fontos. Ő is most szól, most hív, most tárja ki a karját, hogy felvegyem, és hogy Ő felvegyen engem. Észreveszem ? Nem hajtok-e el szélsebesen mellette? Ezt az előttem „most már nem nehéz rád bízni magam, most már csak te vigyázhatsz rám most csak a te türelmed tud rám várni most csak te vagy ki megért most már átadom gondolataim - én nem jól bánok velük most már örülök, ha kijavít gyöngéd érintésed most olyan könnyű eltévedni nélküled most olyan zúzmarába öltöztetett fagyot jelent hiányod most annyira nehéz az út most annyira kapaszkodom ígéreteidbe most nagyon árvának és gyengének látom magam most nagyon gondoskodsz rólam és megerősítesz most szeretnék az öledbe burkolózva melegséget könyörögni most szeretném, ha átforrósítana érintésed most egyszerűen meg akarom szüntetni azt ami nem te vagy most egyszerűen vonj magadhoz most kimondhatatlanul szükségem van rád - most" Tomay András Uram, aki ott stopolsz az úton, amerre rohanok, add, hogy meg tudjak állni, és felvegyelek az életembe - ma, most. V.Gy. Adjatok hálát! Adjatok hálát, mert van hol aludnotok: ágyban, matracon, földön, pádon... Adjatok hálát, mert van mit ennetek: kenyeret, pizzát, maradékot, földet... Adjatok hálát, mert van kivel beszélnetek: kedvesetekkel, szomszédotokkal, emberekkel, rabtársakkal, falakkal... Adjatok hálát, mert meg lehet állnotok: utcán, metrón, erdőben, börtönben, szántóföldön... Adjatok hálát, mert van mit csodálnotok: reklámokat, vágyakat, lakásokat, fákat, köveket... Adjatok hálát, mert tudtok érezni: némán, vakon, sérülten, betegen és torz-szívü egészségesen... Adjatok hálát, mert ott lehettek, ahol most vagytok... Adjatok hálát háborúban (mert még tudtok beszélni), békében, emberek vitájában, fák csöndjében... Adjatok hálát, mert szerethettek, meri még van kit szeretni... Adjatok hálát, mert élhettek... Sz. E. Bach Magnificat-ja a Deák téren A Magnificat Mária énekének kezdőszava latinul (Lk 1,46-55). Bach 1723-ban írta meg művét Lipcsé­ben, karácsony ünnepére. A már kész műhöz utólag a latin szövegek közé felvett 4 kisebb tételt, melyet egy kis együttesnek szánt. A közbeiktatott tételek közül kettő német, kettő pedig latin nyelvű volt. Az első ilyen tétel a közismert karácsonyi ének, a „Mennyből jövök most hozzátok. .."feldolgozása, a többi pedig bibliai és liturgikus szövegek megzenésítése. Lipcsében eredetileg két karzatról adták elő a müvet, egy nagyobb és egy kisebb együttessel. A Lutheránia 1994 karácsonyán ezt a „lipcsei ver­ziót” szólaltatta meg a Deák téri templomban. Ma­gyarországon most hangzott el először ez a teljes mű. A nagy kórus az oltár előtti térben helyezkedett el, a kis kórus a közbeiktatott tételeket az orgonakarzatról énekelte. Az előadás a Lutherániától megszokott elő­adásban, igényes, az ünnep jellegének megfelelően, is­tentiszteletként hangzott. Advent utolsó vasárnapján szólisták és kórusok együttes éneklése, a zenekar pon­tos, szép játéka méltó módon készítette a gyülekezet szívét karácsonyi magasztalásra, örömre és hálaadás­ra. Az előadás szólistái voltak: Zádori Mária - szoprán. Gémes Katalin - mezzoszoprán, Sárdy Éva - alt, Keönch Boldizsár - tenor, Bercelly István - basszus. Orgonán kísért Trajtler Gá­bor. A négy betétet az orgonakarzaton Hegyessy Hudik Margit, Antal Mária - szoprán, De- metrovics Eszter - alt, Bogáti Szabó Ist­ván - tenor és Gerzsenyi Csaba - basszus éne­kelte. Orgonán Zászkaliczky Tamás játszott és Gulyás Lajos vezényelt. A Lutheránia Ének­kart és a Magyar Szimfonikus Zenekart Kamp Sa­lamon vezényelte. A Lutherániának az év végén komoly teljesítménye és nagy sikere volt. Már hírt adtunk a Zeneakadémián elhangzott h-moll mise előadásról, most a Magnificat megszólaltatásáról és még volt egy szereplésük, mely a karácsonyi istentisztelet TV közvetítésében hangzott el és sokan láthatták a TV nézők közül. Itt J. Michael Itáliában a humanizmussal a „forma szépsége” ke­rült előtérbe; a régieket igyekeztek követni, és eljutot­tak a nemzeti irodalomig. Németországban a humanista kutatások és tanul­mányok egyházi jellegűek voltak. Reuchün és Eras­mus tevékenysége eléggé ismert. Reuchlin szerkesztet­te meg az első, korszerű héber nyelvtant, és így lehető­vé tette az Ószövetség tudományos szintű tanulmá­nyozását. Erasmus az Újszövetség felé fordította fi­gyelmét. Rotterdami Erasmus (tkp.: Gerhard Gerhards) Rotterdamban született, valószínűleg 1469. október 28-án. Humanista szokás szerint vette fel szülővárosa nevét. Életének elejéről keveset tudunk: Deventerben járt iskolába, korán árvaságra jutott, és gyámjainak akaratára került a steini kolostorba, amelyet már 1491-ben elhagyott. Ekkor vette fel a papi rendet. 1506-ban ment Itáliába. Tudásával egyre nagyobb tekintélyt és népszerűséget szerzett magának: pápai kitüntetéseket kapott, a torinói egyetemtől pedig teo­lógiai doktorátust. Életének második felében, 1514-től leginkább Né­metországban tartózkodott; szegényen élt, és nagyon népszerű volt. 1516-tól kedvezőbbre fordult az anyagi helyzete, mert V. Károly császártól évente 400 forin­Bach „Ehre sei Gott..." című, ugyancsak két kórusra írt művét énekelték. Mindhárom szereplésük méltó volt a 90 éves jubileum ünnepléséhez. Jó volt látni és hallani, hogy egyházunk e kitűnő együttese minden területen megállja helyét, jól képviseli egyházi zenélésünk színvo­nalát. Köszönet érte a kórus vezetőjének és minden közreműködőnek. tot kapott. Eleinte Lőwenben, majd 1521-től Bázel­ben tanított az egyetemen, 1529-től pedig Freiburg- ban élt. Egy látogatása alkalmával halt meg Bázelben, 1536. július 12-én. * A 16. sz. egyik legkiválóbb humanistája, tudós filo­lógus és író volt. Többek között kiadott egy gyűjtemé­nyes kötetet közmondásokból, verseket, egy áhítatos könyvet, egy könyvet a grammatikai szabályok csök­kentése, egy másikat pedig az üres és egyoldalú, latin széppróza ellen. írt a „bolondság dicséretéről”. Sok görög szöveget fordított latinra; foglalkozott az egy­házatyák munkásságával. Kapcsolatot tartott a korszak humanistáival, így Thomas Morussal is. Magyar követői voltak, pl.: Komjáti Benedek, Pesti Gábor és Sylvester János. Henckel Jánossal levelezett. Sürgette Európa népeinek összefogását a törökök ellen, Mohács után vigasztaló könyvet írt II. Lajos özvegyének. * Két művét külön is megemlítjük. Eleinte rokonszenvezett a reformációval, Luther működésével, de a tanításban ettől elhatárolta magát. Neki a reformáció csak a latolgató értelem tárgya volt. Keményen támadta Luthert, „Diatribe de liberó arbitrio" (Értekezés a szabad akaratról, 1524) című értekezésében. Luther ugyancsak élesen utasította visz- sza Erasmus skolasztikus fejtegetéseit; Augusztinusz és j Pál apostol nyomán határozott tanítást adott „az em­beri akarat szolgaságáról”: tagadta és elutasította az emberi akaratnak a jóra való képességét, az üdvössé­get pedig egyedül és kizárólagosan Isten kegyelmének tulajdonította („De servo arbitrio”, 1525). Ez a luthe­ri reformáció egyik fontos alapjellegzetessége. Görög filológiai munkásságával, az Újszövetség gö­rög szövegének gondozásával, és első, kritikai kiadá­sával (1516) - szándéka ellenére! - nemcsak a refor­máció előkészítésében töltött be fontos szerepet, ha­nem a felvilágosodásnak is előkészítője lett. Mi elsősorban ezért emlékezünk reá! B. B.-sy. I J 525 ÉVE SZÜLETETT ERASMUS Aki „rásegített" a reformációra

Next

/
Oldalképek
Tartalom