Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-07-16 / 29. szám
60. ÉVFOLYAM 29. SZÁM 1995. JÚLIUS 19. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 5. VASÁRNAP ARA: 30 FT _______________Jaj azoknak, ak ik rólad Istenem hallgatnak, mert bár beszélhetnének, de némák maradnak Augustinus ■■■■■■■■ EGYHÁZI NAPOK HAMBURGBAN "A TARTALOMBÓL “ LELKÉSZIKTATÁS A SZOLNOKI GYÜLEKEZETBEN BESZELNÜNK KELL A HOMOSZEXUALITÁSRÓL REIMS - GONDOLATOK A KATEDRÁLIS ELŐTT A pesthidegkúti épüld Nyugdíjasotthon alapkőletételének ünnepsége Mire „méltó" a munkás? Aki Hidegkútra látogatott, észre sem vehette azt a nagyszabású építkezést, amit egyházunk indított el - a FÉBE Diakonissza Egyesülettel egyetértésben: társaink gondját -, s közülük elsősorban azokét, akik az evangélium szolgálatában munkatársaink voltak. Fontos - hangsúlyozta hogy szeretetszolgálatunk az „Úrnak hittünk benne, hogy szeretetszolgálatunknak egy újabb kis kövét a „SZEGELETKORE” építhetjük! Csizmazia Sándor Már jeleztük olvasóinknak, hogy a 26. német Egyházi Napokat idén június 14-18. között Hamburgban tartották meg. A magyar ökumenikus küldöttségben egyházunk sajtója is képviselve volt. Néhány cikkben próbáljuk visszaadni a rendezvény képét, hangulatát, munkáját és eredményeit. Először néhány külsőség, hogy lássuk az Egyházi Napok méreteit. Mintegy 125 ezer résztvevőre számítottak az előzetes jelentkezés szerint. Valószínű, hogy ennél többen megfordultak a különböző üléseken, istentiszteleteken, bibliaórákon, az egész város területén sok helyen rendezett ünnepségeken, szabadtéri alkalmakon. Kiszámították, hogy míg az 1993- ban Münchenben tartott hasonló rendezvényen a 30 év alattiak aránya 61% volt, most csupán 52%. Egy negyede volt 30-50 év között és 20% 50 év fölött. Még két érdekes - és jellemző - adat: 1,8% volt a munkanélküliek aránya, míg a női résztvevők száma 56,7%. Legközelebb beszámolunk majd a spirituális tartalomról. Most még arról, hogy negyed része a látogatóknak ezen programok miatt jött el, ezeket az alkalmakat keresték fel elsősorban és 20% volt azok aránya, akik a „lehetőségek piacán” („Markt der Möglichkeiten”) töltötték idejüket nézelődéssel, informálódással. Két pavilon több szintjén berendezett olyan bemutató piac, ill. vásár volt, melyen különböző tartományi egyházak különböző egyesületei, intézményei mutatták be működésük célját. Itt találkozhattunk ismerősökkel is, a Gusztáv Adolf Segélyszerv mellett ott volt az erlangeni Luther Márton Szövetség kis csoportja, találkoztunk a herrnhutiakkal, akiknek a Losun- got, (az Útmutatót) köszönhetjük. De voltak külföldi - tengerentúli - bemutatók is, összekapcsolva a különböző missziói iskolák, szövetségek tevékenységének sokágú ábrázolásával, Ebben a körben kapott helyet a magyar csoport kiállítása is. A mellékelt képek próbálják érzékeltetni, hogyan tudtuk a feladatot megoldani. A lehetőségek piacát naponta 30-35 ezer ember járta végig, közöttük sokan külföldre származott magyarok, - Angliából is - és sok érdeklődővel beszélgettünk, akik már jártak hazánkban, ismerősek egy-egy vidéken. Az Egyházi Napok nagy rendben folytak le, a rendezés szervezettségét mintegy 5000 segítő biztosította - nagyobb részük cserkész volt - általában 16-20 évesek közül kerültek ki. Udvariasságukkal, tájékozottságukkal megnyerték a látogatók szeretetét. Tóth-Szöllős Mihály O|©*»M0£USCH-UÍTHEfflSCHE KIRCHE M UNGARN [ELKUI 2 KWCMENDtSTWKTE Mi DEKANATEN »OGtMEWOfN iMn P1LlAlTN<^M&NDEN *X)J - 260Wtf8».£a IMBCXOCS3CHE AKADCT^e lUNNEHSITÁTt IN BUDAPEST. MO Ifl^RSTtATSBÖfiöS ' 21«E „NYUGDÍJAS OTTHON” épül itt lelkészek és egyházi alkalmazottak részére, a Hűvösvölgyi út 193. sz. alatt. Anyagi vonatkozásban is jelentős egyházunknak ez a vállalkozása, de ennél sokkal fontosabb az emberséges gondoskodás, amire valóban „méltó” az egyházi szolgálatban megfáradt szolgatárs. - Miközben a „szociális hálót” - sajnos - gyakran szakadozni látjuk, ez az építkezés „jellé” lehet számunkra arra nézve, hogyan kellene saját erőből, saját áldozatból ezeknek a hiányoknak a reánk eső részét kipótolnunk. A mai, modem társadalmak korában értjük meg igazán: a Krisztus-hitből saijadó szeretetszolgálat „nem megy ki a divatból”, nem lesz felesleges. Hiszen az idős, megfáradt, magukra maradott emberek kiszolgáltatottsága, segítségre szorultsága közismert. Köszönjük Istennek, hogy volt fülünk meghallani kiáltásukat, volt szemünk észrevenni sok egyházi nyugdíjasunk tényleges ínségét és volt szívünk könyörülni a rászorulón és tenni is érte valamit! Ennél a munkánál a hálaadásnak szép alkalma volt az ALAP- KŐLETÉTELI ÜNNEPSÉG. Szebik Imre püspök Péld 19,17 - „Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön” - alapján szólt egyházunk szeretetszolgálatának újabb gazdagodásáról. - Szólt arról a hitbeli elkötelezettségünkről, amivel fel kell vállalnunk embervaló szolgálat” legyen, hisz akkor kapja a legtöbbet, a legszakszerűbben és legemberségesebben a felebarát, ha az „istentisztelet”! Frenkl Róbert országos felügyelő köszöntő szavai - ebben az építkezésben - egyházunk jövőképét ebben vázolta elénk: élni, gondoskodni, szolgálni - ezt jelzik ezek a most épülő falak. Hisz ez a Nyugdíjas Otthon már a jövő évezred számára is épül. Azután Benczúr László építész felolvasta az ALAPÍTÓ OKIRATOT, majd következett a „három kalapácsütés”. - az ALAPKŐ LETÉTELE. - Akik ott voltunk, A FINNORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ meghívására május 24. és június S. között dr. Szabó Lajos teológiai tanár tett látogatást Finnországban. Részt vett Vaasaban az Egyházi Napok rendezvényein. Helsinkiben az egyetem Teológiai Fakultásán találkozott a gyakorlati tanszék professzoraival, és kapcsolataink bővítéséről folytatott beszélgetést. Markku Heikkilá tanszékvezetővel. Ötnapos gyülekezetlátogatói program során a lovisai gyülekezet és a környék életével nyüt alkalom a megismerkedésre Veli-Matti Hynninen lelkész vezetésével. A látogatás során többször volt lehetőség Simo Huhta főtitkárral és Paavo Kettunen egykori ösztöndíjasunkkal a Finnországi Evangélikus Egyház életéről és kapcsolatainkról testvéri beszélgetést folytatni. Hogyan éljük meg keresztyénségünket konfliktus helyzetekben? Augusztus 21-27. között Kecskeméten ökumenikus konferencia lesz ezzel a címmel: „A keresztyén hit és az emberi ellenségeskedés.” A konferencia szervezői a Magyarországi Római Katolikus Püspökkari Konferencia és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tknácsa. A meghívottak között zömmel közép-kelet-európai keresztyének lesznek, de részvételükkel és anyagiakkal támogatják az amerikai és nyugat-európai egyházak is. „A résztvevők korunk szociális feszültségei között végzendő gyógyító szolgálatról fognak eszmecserét folytatni. Egy ilyen ökumenikus szolgálat sürgető szükségessségét aligha lehet eltúlozni. A hidegháború kemény ideológiai, katonai és politikai konfrontációja ugyan megszűnt, de helyébe új, - néha nagyonis régi - ellenségeskedések jelentkeznek, melyek a társadalom szerkezetét gyakran etnikai, kulturális és vallási vonalak mentén tépik szét. A korábbi Jugo- ' szláviában fegyveres konfliktusok, véres háborús cselekmények pusztítják a'népet és az ország földjét. Más országokban is feszültségek támadnak olyan népek között, melyek évezredeken át együtt éltek, és most egymás ellen fordulnak. Nem idegenek ezek a problémák Nyugat- Európa számára sem, melynek erős népvándorlással kell szembesülnie Délről és Keletről, Amerika számára sem, amely állandó faji és etnikai feszültségekkel küszködik. Olyan keresztyéneket kívánunk összehívni - főleg Közép- és Kelet-Európából, akik ezek között az ellenségeskedések között élnek és dolgoznak: gyülekezeti- és egyháztagokat, lelkészeket, egyházi vezetőket és akadémikusokat minden felekezetből és népből, hogy tanuljanak egymástól és együtt keréssék azokat a módokat, ahogy a keresztyén bizonyságtétel és szolgálat a világnak ebben a térségében minden szinten megvalósítható” - olvassuk az előkészítő iratban. Mintegy 120 meghívott mellett 80 megfigyelőt is várnak. A konfliktusok rendezésében - úgy látszik - államok és szövetségek csődöt mondtak, ezért még nagyobb az egyházak felelőssége. Előadókként olyan személyeket kémek fel, akik emocionálisan nem érintettek a konfliktusokban. A konferencia munkájára, eredményeire annak idején lapunk hasábjain visszatérünk. T. Az egyházak nemzetünk lelki egészségéért Figyelemre méltó - s remélhetően eredményes - kezdeményezés indult 1994 őszén. A kormányzat úgy döntött, hogy fokozott figyelmet fordít a társadalom lelki egészségének javítására. Ennek érdekében dr. Veér András főigazgató főorvos személyében miniszteri biztost nevezett ki mentálhigiénés programok megvalósítására. A feladat elvégzésére felállított programiroda április 12-én egész napos fórumot rendezett. Ekkorra már kirajzolódtak a főbb munka- területek, s ezekre külön szekciók alakultak. Nyilvánvalóvá vált az is, hogy az egyházak mennyit tesznek nemcsak a bajbajutottak megsegítésére, hanem elsősorban az emberek lelki egészségének fejlesztéséért, a közösségi szellem ápolásáért mindennapi lelkipásztori tevékenységük során, valamint speciális szervezeteken, intézményeken keresztül. A fórum Egyház és mentálhigiéné nevű szekciójába több mint félszáz személy kapott meghívást a különböző magyarországi egyházakból, felekezetekből és vallási közösségekből. A szekció első plenáris ülésén megerősítést nyert, hogy az egyházak már lelkipásztori alaptevékenységükkel is tevékenyen hozzájárulnak a társadalmi méretű lelki egészségvédelemhez és egészségmegőrzéshez; nem szervezhető tehát országos mentálhigiénés program az egyházak aktív részvétele nélkül. Az egyházak mint értéket hordozó és közvetítő, közösséget formáló és megtartó intézmények nagymértékben szolgálják a nemzet lelki egészségét. A szekciónak igen rövid idő állt rendelkezésére ahhoz, hogy konkrétan is számbavegye az egyházakban folyó munkát, és június közepéig olyan programot állítson össze, amely megjelenhet a lakosság egészségi állapotáról szóló, szeptemberre tervezett parlamenti vitanapon is. A terv kidolgozására a szekció munkacsoportokat állított fel. Gyors felmérést készítettek arról, hogy jelenleg hol, milyen mentálhigiénés tevékenység folyik, milyen terveik vannak a jövőre céljaik megvalósításához, milyen anyagi erőforrások állnak rendelkezésre, s milyen anyagi támogatásra van szükségük. A kérdőív mintegy félezer címre jutott el, de különböző közösségektől és műhelyektől végül összesen 816 válasz érkezett. A válaszadók mintegy fele a katolikus egyházhoz, egytizede a református, valamivel kevesebb az evangélikus egyházhoz tartozik. A zsidó hitközségek 1%-kal képviseltetik magukat, az egyéb egyházak és egyházi közösségek viszont csaknem negyedét teszik ki a válaszoknak. A válaszok csak megerősítették a szekciónak azt a meggyőződését, hogy az egyházakon belül igen sok olyan tevékenység folyik, amely az országos mentálhigiénés program keretébe tartozik, s amely a lelki betegségek megelőzésére irányuló programokon túl minden olyan tevékenységet magába foglal, amely az emberi élet minőségét javítja. A hívő számára a közösségi tevékenység a saját és mások személyiségét kibontakoztató eszköz, a gyülekezetben lévő emberi kapcsolatok, személyesség és intimitás növeli az egyén stabilitását. A tevékenységi területek három főbb csoportba oszthatók: 1. A segítők segítésére, képzésére irányuló részprogramok: segítő hi- vatású szakembereket, illetve segítő csoportot vezető laikusokat felkészítő-továbbképző programok, amelyek a résztvevőket alkalmasabbá teszik segítő tevékenységük ellátására. 2. A közösségi támogató hálózatot fejlesztő részprogramok ösztönzik a már meglévő spontán támogatások hálózatát és a segítő csoportok fejlődését, elősegítik az új, spontán vagy szervezett kezdeményezéseket. 3. A különösen veszélyeztetett csoportokra irányuló részprogramok átmenetileg vagy tartósan beteg vagy veszélyeztetett személyeket és csoportokat támogatnak, állapotuk javítására és beilleszkedésük segítésére törekszenek. Nyilvánvaló, hogy a sietve elvégzett felmérés nem tükrözheti a teljes magyar valóságot. Bizonyára sok olyan egyházi szervezet, intézmény működik eredményesen, amelynek tevékenységét a befutott adatok nem tartalmazzák. A fenti három tevékenységi terület mégis meghatározónak mondható. S eligazító lehet az az adat is, hogy a felmérésben szereplő egyházi intézmények, szervezetek évi teljes anyagi forrásigénye mintegy másfél milliárd forint, s ennek csaknem felét maguk az intézmények, illetve egyházaik fedezik. Ha a mentálhigiénés korpiányprogram tehát az e‘gész társadalmat kívánja átfogni, s minden értékes erő összefogására törekszik, akkor mindenképpen kívánatos, hogy legalább 700-800 millió forintot biztosítson az egyházak mentálhigiénés programjainak támogatására. Mivel az egyházi intézmények bizonyos területeken kiterjedt tevékenységet folytatnak (pl. ifjúsági közösségépítés) a lelki egészség megőrzése érdekében, és egyidejűleg a mentálhigiénés munkában specifikumokat is mutatnak (pl. egyidejűleg és egy színtéren jelenlévő intézményes és nem professzionális segítségnyújtás), mindenképpen fontos lenne néhány területen lehetőséget teremteni kifejezetten egyházi mentálhigiénés pályázatok benyújtására. Ezeket a pályázatokat az egyházak és a szakma által egyaránt elfogadott szakemberekből álló kuratórium bírálná el. A magyarországi egyházak, felekezetek és vallási közösségek vezetői kinyilvánították egyetértésüket az egyházi szekció által a Mentálhigiénés Programirodához beterjesztett javaslattal, s egyben jelezték, hogy ha e javaslat - az országos mentálhigiénés program keretén belül - parlamenti támogatásra talál, akkor az egyházi, vallási közösségek, azok intézményei és szervezetei hatékonyabban hozzá tudnak járulni a hazai mentálhigiénés helyzet javulásához. Budapest, 1995. június 12.
