Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-07-02 / 27. szám
t k Evangélikus 60. ÉVFOLYAM 27. SZÁM 1995. JÚLIUS 2. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 3. VASÁRNAP Lehet, hogy meg fogom bánni, hogy hazudtam, ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Elet romlásnak, pusztulásnak voltam az okozója, de majd ha halálom közeledtét érzem is, nem fogom megbánni, hogy szerettem Graham Greene ARA: 30 FT A TARTALOMBÓL HÁLAADÓ ISTENTISZTELET SOMLÓSZŐLŐSÖN HIBALEGELO „HÁZASSÁGKÖTÉS” TERÉNYBEN A FELVIDÉK HAJDANVOLT EVANGÉLIKUS VÁROSAIBAN JÁRTUNK (II.) Nem jó a kérdés? Dr. Sántha Lászlóné iskolaigazgató ismerteti az épülő kollégium Alapító Okiratát PEDAGÓGUSNAP ÉS ALAPKŐLETÉTEL BONYHÁDON Pünkösd szombatján a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium kertjében kettős ünnepség zajlott. Egyrészt itt történt meg az evangélikus gimnáziumok pedagógusainak köszöntése a Pedagógusnap alkalmából, másrészt ezt az alkalmat használták fel a kollégium új épületszárnya alapkövének ünnepélyes letételére. Egyházi és állami, parlamenti küldöttség volt jelen ezen a kellemes nyári délutánon a gimnázium parkjának enyhet nyújtó hatalmas fái alatt. Dr. Harmati Béla püspök, Krähling Dániel esperes és ifi. Cserháti Sándor majosi lelkész - aki a gimnáziumban is tanár - szolgált a kertben felállított oltárnál. A püspök igehirdetése 2Tim 3,14-17 alapján a nagyszámú gyülekezethez, tanulókhoz, szülőkhöz, vendégekhez az apostoli intést mai formában fogalmazta meg: Maradj meg abban, amit tanultál, ez jelenti a hagyományokhoz való ragaszkodást. Jöhetnek újabb hagyományok, de a régi istenes és humánus hagyományok el nem maradhatnak. Csak így lehet előre nézni a jövőbe, erkölcsöt, etikát tanulva. Az evangélikus iskola isteni hagyományt is folytat, hogy a tanítvány minden jó cselekedetre felkészített legyen. Az iskola névadóját, Petőfit idézte, aki az akkori parlamenthez szólt így: „...csak beszélünk, beszélünk, a nyelv mozog, a kéz pihen... ” Ne^ nyomja el beszédünk a tetteket. Újfajta morál, jobb élet, kedvezőbb struktúrák, egymásra vigyázó közösség épüljön. Akik innen kikerülnek, legyenek a jó cselekedetre felkészítve! Szolgálja az új kollégium ezt a célt: Istenre nézni és emberekkel békességben élni! Sántha Lászlóné, a gimnázium és kollégium igazgatója olvasta fel az alapkőbe elhelyezett Alapító Okiraés az ünneplő iskolát. Üdvözlésében összekapcsolta a pedagógus tevékenységet a pünkösdi üzenettel. A szellem és a lélek ünnepe alkalmából jelképes ez az együttlét. Kettős üzenete a mai napnak: Van értelme a tanári munkának, ez hordozza a jövő szellemét és ami pünkösdkor elindult, Isten Lelke tette azt és az egyház ennek a Léleknek hordozója. Még egy üzenete van e napnak, mely az állam és az egyház kapcsolatáról szól. Ez a kapcsolat a társadalom érdekében fejlődik. Amit az állam segítségképpen az egyháznak juttatott, az a társadalmat, Bonyhádot és e régiót segíti. Itt értékeket hordozó munka folyik. Platty Iván, a Művelődési Minisztérium főosztályvezetője arról szólt, hogy Bonyhád önkormányzata felismerte: ebben aTégióban az evangélikus egyházzal kell erősítenie kapcsolatát és az állam dolga, hogy a társadalom igényeit ne csak joggal, de támogatással is kielégítse. A jövő nemzetségének adnak itt tisztességes alapot. Köszöntötte beszéde végén a pedagógusokat is. ' Dr. Kós-Murman Árpád öregdiák mondta el emlékezését a meglévő kollégium-rész alapításáról, mert éppen azokban az években volt itt diát. Az új szárny két tervezője: Masznyik Csaba és Krähling János építész köszönte meg a bizalmat és ígérte a segítséget a megkezdődő munkákhoz. Az iskola jövőre lesz 190 éves. 1996-ban ünnepeljük a magyar iskolák ezeréves fennállását. Sántha Lászlóné igazgató kifejezte reményét, hogy ezt a kettős jubileumot itt Bonyhádon az új kollégium átadásával ünnepelhetik majd. Adja Isten, hogy úgy legyen! Tóth-Szöllős Mihály Okos szellemtörténeti vázlatot olvasgatva megállított és elgondolkoztatott egy feltehetően nem vitatható és nem is cáfolható képlet. Azt fejtegeti egy olyan szerző, aki a teológiában és a történelemben is jártas, hogy az elmúlt évszázadok kritikus hangvételű gondolkodói a világban látható és tapasztalható sok rossz, nyomorúság, szenvedés láttán azt az égbe kiáltó kérdést tették, hogy ha Isten valóban jó, akkor hogyan engedheti meg azt a sok rosszat, szenvedést? Hogyan tűrheti meg Isten azt a sok gonoszságot, amire egyedül az ember képes? A szerző arra mutat rá, hogy ebben a kérdésben még benne volt a reménység, hiszen a kérdező még feltételezte Isten létét, sőt Őt szándékozott imigyen provokálni, mint hajdan az Ótesta- mentumi Jób. Ehhez képest állítólag megváltozott a mai ember kérdésfeltevése, mert sokkal reménytelenebből fogalmazza meg fájó kérdését a világban tapasztalható rengeteg rossz, baj, nyomorúság, .szenvedés láttán. Már nem az égre kiált számonkérő módon, hanem maga elé motyogja vagy sírja a földre, hogy létezhet-e egyáltalán Isten, ha ebben a világban annyi iszonyat, baj, katasztrófa van, ami naponta képes megtölteni a média híradását? Az előző századok kérdezői még Istennek címezték olykor indulatos kérdésüket, a fájó „miért engedi az Isten?”-t, de a poszt-auschwitzi korszak kérdezőjének már nincsen címzettje, hanem csak sötét szkepszise, azaz kételye, melynek legtöbbször depressziós tagadás a végeredménye. Okom nincsen kritizálni ezt a szellemtörténeti vázlatot, hiszen kénytelen vagyok a saját tapasztalataim miatt is elfogadni, hogy kimondhatatlanul sok ember Istenbe vetett hitét rendítette meg a világban tapasztalható gonoszságok mennyisége és minősége. S mindez nem mérséklődni látszik, hanem „Az önkormányzat csak visszaadta azt, amit kapott” Az alapkő elhelyezése tot. Ebben - többek között ez áll: trA Magyarországi Evangélikus Egyház az 1992. augusztus 1-jén tulajdonába visszakerült ingatlanon lévő gimnáziumot és kollégiumot az Oktatási Törvényben meghatározott oktató-nevelő tevékenységre használja. A mai napon a Magyarországi Evangélikus Egyház a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium új szárnyának építését megkezdi. ” Az építkezés megkezdéséhez a Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetése (CIV. sz. törvény) 100 millió forintot biztosít. Az intézmény célja és feladata, hogy az iskola maximum 120 vidéki tanulójának a tanulmányi idő alatt kényelmes otthont adjon. Dr. Frenkl Róbert országos fel68 éve áll a maroknyi veresegyházi evangélikus filiagyülekezet kicsiny temploma. Igazi lelki hajléka a mindössze néhány tucatnyi evangélikusnak. Ha nem lenne, talán már régen felszívódott volna a kis közösség a több ezer lelket számláló helyi más gyülekezetekbe. Ez a templom az itteni evangélikusság létének szimbóluma és identitásának őrzője. Ezért volt szerény méretei között is lelkileg felbecsülhetetlen, hatalmas ünnep, amikor dr. Harmati Béla püspök, Detre János esperes és Blázy Árpád gödöl- lő-veresegyházi lelkész szolgálatával templomrenoválási hálaadó istentiszteletre gyűlt össze a filia népe május utolsó szombatján. * 2Thessz 2,15-17 alapján hangzott a püspöki igehirdetés. A szilárdan megőrzött hagyomány nem üres, régi formákhoz való ragaszkodás, hanem Isten örökérvényű igéjének elfogadása és követése. Ahol a Tízparancsolat ősi hagyományát félredobják, ott ma is egyéni kudarcok, családi viszályok. és nemzeti tragédiák teszik elviselhetetlenné a „modem” emberek társadalmát. Az Isten Szentlelke által megelevenedő hagyomány vigasztalja és erősíti a hívő embert, a rezignált, bizonytalan, csüggedt kortársak között. A 40 éve meghirdetett, minden hagyományt elsöprő „új világ” ideológiája látványosan összeomlott, utána űr, reménytelenség, kiábrándultság és morális gyökértelenség maradt. csak inkább aggasztó módon fokozódni, úgy, mintha valami gonosz szellem szabadult volna és tébolyultan jelezné létét. Mindennek a láttán jogos az emberi töprengés, hiszen létünkben érint bennünket ez a jelenség. Valahol Magyarországon helikopterbaleset áldozatainak gyászoló hozzátartozói azért tagadták meg az egyházi, temetést, mert ha „Isten lenne, nem engedte volna meg a gép leesését”. Sokakat hallhattunk már így kifakadni. Hallottam már ezt a kérdést betegágyon fekvőtől, motorbalesetben pó- ruljárttól, nyaralása alatt kifosztott magánház tulajdonosától, meggyilkolt fiú édesanyjától, munkanélkülivé vált hivatalnoktól, de vonatot lekésőtői, sőt lottón sosem nyerőtől is. A múlt századi kérdezők még feltételezték Isten provokálható valóságát, de korunk embere már csüggedt, pesszimista reménytelenséggel hajtja le fejét, de nem imádkozó szándékkal, csak mert úgy tudja, nincs miért felfelé néznie. „Miért is engedheti meg Isten a sok rosszat?” kérdés helyére a „nem lehet Isten, ha ennyi rossz van a világban” kijelentés tolakodik. Éppen ezen a ponton kell megtorpannunk és magunkba szállva elgondolkodnunk azon, hogy jó-e a kérdésfeltevésnek ez az egyoldalú módszere? Az embernek jusson eszébe azt a kérdést is feltenni, hogy miért vesz részt ő maga is a világban tapasztalható rossz növekedésében? Miért képes az egyik ember a másik kínzására, megalázására, ok nélküli vagy oktalan kivégzésére, kifosztására? Miért volt képes Auschwitzban, Birkenauban vagy a hajdani szovjet Gulágokban mindazt megcselekedni, amelyekről szemtanúk és azt átélők beszámolóiban olvashatunk? Hogyan képes az ember kést szúrni a másik ember szívébe? Miért képes a másikat rágalmazni és életét gonoszul veszélyeztetni? Miért vagyunk ennyire gonoszak, aljasok, rágalmazók, pletykások, hitelrontók, kapzsik, szeretetlenek? Miért vagyunk gátlástalanul önigazolók? „Miért engedi Isten a rosszat, avagy létezhet-e egyáltalán Isten, ha ennyi rossz van a világban?” kérdés elméletileg jó, de semmiképpen sem függetleníthető ez a kérdéséfeltevés attól az önkritikus kérdéstől, hogy az ember magába szállva, felfedezné önnön rosszaságát, gonoszkodását, hogy képes a másik elnyomására, likvidálására, megnyomorítására, képes a szadizmusra, ráadásul élvezettel. Vagyis, amikor Istent akarjuk felelősségre vonni, avagy ezen okkal tagadni, nem szabadna egyetlen pillanatra sem megfeledkeznünk saját felelősségünkről, pl. arról, hogy ki-ki személyesen - és önmagára nézve - átgondolná, hogy önmaga mennyivel járult hozzá a világban tapasztalható rosszhoz és gonoszsághoz? Mindenkinek magának kell felmérnie - és majdan vele elszámolnia -, az általa kiváltott gyomor- vagy epegörcsök, infarktusok, magas vérnyomások számát, hogy még a magunk perszonális mikrovilágában is mennyi, de mennyi gonoszkodással járulunk hozzá a makrovilágban létező gonoszkodásokhoz. Miért engedi Isten a sok rosszat? Van-e Isten ennyi gonosz láttán? Rendben, legyen ez is kutatandó kérdés! De ugyanakkor az is legyen kérdés, méghozzá egyes szám első személyben: én személy szerint miért járulok hozzá annyi rosszal a világ rosszaság-quantumához?? Mindenki magának tegye fel a kérdést: mennyi könnyet sírtak már miattam? Kik betegedtek bele érzéketlenségembe? Hány és hány bántó és mérgező szót lőttem és váltottam ki? Hányszor volt érzéketlen és tüskés a viselkedésem, azaz fájdalmat okozó? A sok-sok csepp tengert képez. Kérdezni is tanulni kell! Ribár János zetlenül jót cselekedni a közéletben, pártpolitikában és sajnos az egyházban sem. Az előttünk járt nemzedékek, a holtak élő hitén épül a mai egyház. Félő, hogy a ma élők holt hite gyenge alap a holnap egyháza számára. Azért öröm a templom felújítása, mert eleven hitről tanúskodik. Az istentiszteletet követő dísz- közgyűlésen Ladjánszki Mihály pénztáros adott áttekintést a templom történetéről és a legutóbbi felújítás folyamatáról. A templom és a kis gyülekezeti ház teljes felújítása 2 456 881,- forintba került. Ebből a helyi önkormányzat 2 200 000,- forint költséget viselt. Nem is mert volna a gyülekezet ilyen arányú munkába fogni, az önkormányzat kezdeményezte a tatarozást, mondván, hogy az egész község arculatát javítják és jó lelkiállapotát jelzik a gondozott középületek, közöttük természetesen a templomok. Külön köszönetét mondott Krizsán László és neje építészháAMER1KAI EGYHÁZI KÜLDÖTTSÉG JÁRT HAZÁNKBAN Májusban járt nálunk az Amerikai Evangélikus-lutheránus Egyház (Chicago) Sión Egyházkerületének küldöttsége: Juan Cobrda püspök, Paul Hinliczky professzor és David Nelson Európa-titkár. Látogatásuk viszonzása volt dr. Harmati Béla püspökünk múlt évben náluk tett látogatásának. A látogatás célja volt egyházunk életének megismerése, találkozás egyházi vezetőkkel és gyülekezetekkel. Ezért a hatnapos látogatás alatt gazdag programot teljesítettek. Első napon Kecskeméten kezdték a gyülekezetlátogatást. Kis János lelkész szlovák nyelven köszöntötte őket, arai kedves meglepetés volt a vendégek számára. Innen Békéscsabára vezetett útjuk, mint a hazai szlovákság és szlovák evangélikusság fellegvárába. Itt TáborszJcy László esperes a lelkészekkel együtt mutatta be a gyülekezetét, meglátogatták a gimnáziumot és a szeretetotthont. A gimnáziumban beszélgettek az Amerikából jött angol tanárnővel. Telekgerendáson az új templomban jártak és megnézték a készülő konferencia-központot is. Nagyon tetszett a tájba illő templom. A következő állomás Tótkomlós volt, ahol az épülő nagy szeretetotthont és gazdaságát ismertette Gyekiczky János lelkész. Orosházán Pintér János esperes mutatta be a gyülekezetei és az ugyancsak épülő szeretetotthont. Vasárnap a Deák téri istentiszteleten Cobrda püspök, Kelenföldön pedig Hinliczky professzor prédikált. A 2. világháború végének 50. évfordulóján Angelo Acerbi pápai nuncius által tartott templomi alkalmon is részt vettek a Bazilikában. Ez egyben ökumenikus találkozás is volt és a diplomáciai testülettel való kapcsolat Ugyanilyen alkalom volt a Hősök terén tartott koszorúzás is az 50 éves évforduló alkalmából. A fővárosban megtekintették még a Teológiai Akadémiát a Fasori és Deák téri gimnáziumot majd tovább utaztak a Vajdaságba, Újvidékre. Visszaútjukban összegezték látogatásuk élményeit és eredményeit. Látogatásuk jelentősége abban volt, hogy egy tengeren túli öt és félmilliós evangélikus egyház vezetői érdeklődtek és vitték haza benyomásaikat egyházunkról. Az egyházkerület különben bevándorlók egyesült egyháza, skandináv, német, szlovák és magyar gyülekezetekből állt össze és már ezért is fontos, hogy tartsunk velük kapcsolatot. T. ISI Az ünneplő gyülekezet
