Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-06-18 / 25. szám
ORSZÁGOSJ 1 ^ > EVÄNGEÜKÜS M S?T HETILAP JLJ l/\*s 1/ 60. ÉVFOLYAM 25. SZÁM 1995. JÚNIUS 18. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI ELSŐ VASÁRNAP ÁRA: 30 Ft A hit olyasmiről való meggyőződés, _______ amit nem látunk, ső t aminek talán az ellenkezőjét látjuk. Luther HETVENÖT ÉVES AZ ÉLIM 1920. május 1-jén kezdte meg működését Nyíregyházán az ÉLIM Gyermekotthon. Akkor még a város külterületén volt az a tanya, melyet Soltész Gyuláné Somogyi Aranka adott mozgássérült leányok otthonául. Szokol Ilona diakonissza testvér majd 60 éven keresztül vezette, ez idő alatt lassan gyarapodott, növekedett az otthon. 1934-től a FÉBÉ otthona volt, majd a feloszlatás után az Országos Egyház vette át. Egészségügyi Gyermekotthonként szerepel intézményeink sorában. Az otthonban mintegy 40 értelmi fogyatékos fiatalt gondoznak húszán. Ma már, a város terjeszkedésével az Otthon szinte a belváros közelében éli életét. Május 20-án tartották a 75 éves megemlékezést, a hálaadás jegyében. Ez alkalomból meglátogatta az otthont Szebik Imre az Északi Egyházkerület püspöke, aki egyben a diakóniai intézmények felügyelő püspöke is. Az Elim kápolnájában tartott istentiszteleten a ház lakóin kívül sokan jelentek meg a szomszédos gyülekezetekből, de távolabbról is. Magyar László lelkész, az otthonJelenlegi igazgatója köszöntötte a népes gyülekezetét. Örömmel üdvözölte az egyik első lakóját, Herbert Erzsébetet, aki eljöhetett erre a hálaadásra. Hálaadó megemlékezés jegyében szólt az Otthon megtett útjáról. A kezdetkor két szoba-konyhás lakásból mára több épületből álló, modern, komfortos otthona lett a rászorulóknak. Volt idő, amikor nagyon nehezen tudták megszervezni és vezetni az életet. Volt, amikor a munkások nem kaptak fizetést, de kitartottak az ínséges időben is, mert azt vallották, hogy „a gondozottak szeretete a fizetés”. Az istentisztelet szolgálatát Magyar László igazgató-lelkész, Szebik Imre püspök és Bozorády Zoltán esperes végezte Az otthonnak mindig az egyházi, gyülekezeti keret jelentette a legbiztosabb hátteret. A nyíregyházi evangélikusok szeretete természetbeni és anyagi segítségben a múltban is, ma is biztonságot jelent, nem különben erőforrás sokak imádsága az itt folyó munkáért. Különösen jó légkört biztosít a lakók számára, hogy a kápolnában vasárnaponként a gyülekezetben ott ülhetnek ők is, mint odatartozók. így a gyülekezet tagjai sem felejtik el, hogy felelősséggel tartoznak az otthon lakóiért, de a leányok is kapnak szerető barátokat, olykor „pótmamákat” a gyülekezet tagjai közül. Az istentisztelet előtt az otthon dolgozói és gondozottal közül néhányan kis „irodalmi színpad” keretében mutatták be, hogy itt a lelki és testi gondoskodás mellett a szellemi képességek fejlesztése is fontos. Aki ilyen fogyatékosok között járt már, tudja, milyen óriási erőfeszítést, pedagógiai munkát jelent az, hogy ők megtanuljanak egy-egy verset, elénekeljenek egy-egy éneket. Ebből adtak bemutatót ezen a délelőttön. Szebik Imre püspök a 77. zsoltár 12-16 versét választotta igehirdetése alapigéjéül. Ez a zsoltár vezette a hálaadó emlékezést. Az Isten előtt való emlékezés nem nosztalgikus, mert Isten tetteire emlékezik, mindig hálaadás jár vele együtt és magában hordozza a jövő ígéretét is. Isten látja minden bűnünket és hitetlenségünket, de ezzel együtt megajándékoz, a bűnből is életet tud kihozni. Ezzel a tettével ébreszt hálát bennünk. A hála és megelégedettség boldogságot teremt, míg az engedetlenség boldogtalanságot. Itt most boldogok vagyunk. Emlékezünk, Istent látjuk, nincs olyan nagy, mint 0. Szól az evangélium, hogy ő is emlékezik reánk! Számos köszöntés is elhangzott, Bozorády Zoltán esperes az itt folyó munkának Isten előtti értékét emelte ki. Csizmazia Sándor a Budai Sarepta Szeretetotthon igazgatója a testvérintézmény köszöntését hozta és kívánta, legyen sok olyan élet, melyből folyik és árad az Isten szeretete. Szabó Gyula, az egyházmegye korábbi esperese az áldás Az Élim Otthon dolgozóiból és gondozottaiból alakult irodalmi színpad résztvevői fontosságát hangsúlyozta, mert ahol nincs áldás, ott kezdődik a pokol. Usz István ortodox parókus az itteni munka értékét, áldását abban látta, hogy a máshol „használhatatlan” embernek tartott gyermekekkel így lehet együtt élni. Az imádság értéke minden forintnál nagyobb. Az ünnepség után megtekintettük az otthont. Valóságként tárult elénk, amit a kapott szórólapon olvashattunk: „a lányok maguk segítenek az otthon tennivalóiban, a műhelyben megtanultak kis szőnyegeket szőni, különféle ajándékokat kötni, készíteni. Célunk, hogy az otthon lakóinak élete, lehetőségeink szerint a legnormáli- • sabb és változatos legyen... Gondozattjaink felnőtt korukban is otthonunkban maradnak. Tudjuk, milyen fontos, hogy az otthon számukra örömet és biztonságot jelentsen. Ezért az ÉLIM-ben nagy családként élünk...” Erinek tanúbizonyságát is láttuk. Az egyik teremben kis kiállításon mutatták be azokat a tárgyakat, melyek a műhelyben készültek. Ünnep volt az otthon életében a jubileumi megemlékezés, de hisszük, hogy ennek üzenete elkíséri lakóit a hétköznapokba is, és Isten szeretete ad továbbra is erőt a „nagy családnak.” Tóth-Szöllős Mihály Meghalt Carl Mau, a LVSZ volt főtitkára Március 31-én, hosszabb betegség után 72 éves korában elhunyt Des Moinesban (USA, Washington állam), április 7-én temették el ugyanott. A főtitkár egyházunknak nagy barátja volt, többször járt hazánkban. Az 1984-es világgyúlés idején is ő volt a főtitkár, aki vezette a gyűlést. Istennek legyen hála szolgáló életéért! MEGHÍVÓ Isten iránti hálával értesítünk minden egykori és mai óbudai testvérünket, valamint minden érdeklődőt, hogy templomunk fennállásának HATVANADIK ÉVFORDULÓJÁRA a templom belső terének felújítása elkészült. 1995. június 18-án de. 10 órai kezdettel HÁLAADÓ ISTENTISZTELETET TARTUNK, melynek szolgálatát SZEBIK IMRE püspök végzi. Ezt követően ünnepi közgyűlésen mondunk köszönetét mindazoknak, akik e nagy munka elvégzését adományaikkal és munkájukkal lehetővé tették. A templom renoválása költségeinek biztosítására alapítványt hoztunk létre. Szeretettel kérjük, hogy akinek módja és lehetősége van, adományával szíveskedjen segítségünkre lenni. Bankszámlánk száma: Erős Várunk Alapítvány, Budapest Bank Rt, Óbudai Igazgatóság: 210-17104 (Kérésre szívesen küldünk befizetési csekket.) * Erre az ünnepi alkalomra tisztelettel és szeretettel hívja és várja AZ EGYHÁZKÖZSÉG PRESBITÉRIUMA Az egyoldalúság veszélye A hívő, keresztyén embernek is feladata a gondolkodó helyzet- elemzés. Pl. korunk szellemi-lelki állapota felett, mely a sötét végzet komor felhőjével lengedez felettünk. Nem vészmadár hangja ez, csupán aggódó elgondolkodás dolgainkról Isten színe előtt. Most csak egyetlen aspektust kívánunk nagyító alá venni és a keresztyén gondolkodásunkat serkentően szóvá tenni. Egy rövid teológiatörténeti és tömör dogmatikai bevezetés szükséges hozzá. A lutheri teológia következetesen és határozottan megkülönbözteti egymástól Istennek a teremtésben megnyilvánuló jóságát és a megváltásban kifejezésre jutó kegyelmét. Ebből következik az is, hogy dogmatikai különbség van a „regnum Civile” (világi birodalom, uralom) és a „regnum Christi” (Krisztus birodalma, országa, uralma) között. A platoni- kus szellemben gondolkodó középkori teológia a kettőt állandósultán összekeverte és egybemosta. Sőt az evilági országlást mintegy mellékesnek, lényegtelennek, értéktelennek tartotta, s ezzel az értékét alaposan leszázalékolta. így lett ebből a világból „siralomvölgy”, amelyben egyetlen cél lehetséges : innen szabadulni. így középkori egyház és teológia ennek a látható világnak semmiféle értéket nem tulajdonított, ezzel lényegében a mindenható Isten látható teremtését, azaz ezt a teremtett valóságot értékelte le. Az Ágostai Hitvallásunk XVI. része a teremtett valóságnak ezzel a leértékelésével száll szembe, amikor jónak nevezi Isten alkotásait (bona opera Dei). Szó van itt az államról, a gazdasági életről, a házasságról és a munkáról. A teremtett világ Istentől kapott rendjeként tartjuk mindezt számon. A reformáció újra visszaadta az értékét és jelentőségét ezeknek a teremtésbeli rendeknek. Vagyis ennek a látható világnak is megvan a maga saját és sajátos értéke, rendeltetése, s a feladatunk nem a világ megvetése, hanem művelése, nem a világtól való menekülés, hanem a keresztyén evilágiság. Szép és értékelendő az a folyamat, ahogy a teremtett valóság visszakapta az önálló értékét, hiszen nagyon komoly isteni szellemiség, lelkiség nyilvánul meg a Szent Biblia első lapjain, ahol a mi látható valóságunk teremtéséről olvashatunk hajdan megfogalmazott hitvallás formájában. A reformációnak köszönhetően nem értékeljük le tehát ezt a világot és életet, nem nevezzük siralomvölgynek, teológiai értelemben értékeljük az államot (mint szervezetet), a házasságot, a munkát, a gazdaságot, mint teremtésbeli rendeket. Ám közben jelentős szellemtörténeti fordulat következett. Ha túlzott egyoldalúság fenyegette a pla- tonikus szellemű középkori teológiát, mely szerint tehát ezt a világot szinte semmire sem lehet értékelni, legfeljebb kerülendő siralomvölgynek, akkor a nagy veszély manapság, korunkban egészen másban mutatkozik meg. Gyakorta még keresztyén körökben is átestünk a másik oldalra, hogy a regnum Christi-t, Krisztus valós és eljövendő országát értékeljük alá, nem véve igazán komolyan, hogy nemcsak ez a látható, érzékelhető világ van a maga nagyra értékelendő teremtésbeni rendjével. Ha a középkor végén azt kellett hangsúlyozni, hogy ennek a teremtett világnak is megvan a maga értéke, akkor ma a hangsúly eltolódott abba az irányba, hogy a nem látható valóság létét is elismertessük, hogy kísérletet tegyünk a lelki látás tágítására. Nemcsak ez a fizikai valóság létezik! Hivatkozhatnék felmérésekre, olvasmányaimra, emberekkel folytatott beszélgetéseimre, ám aligha kell bizonygatnom ezt a gondolkodásbeli beszűkülést, mely csak annak elismerésére hajlandó, amit a saját érzékszerveivel regisztrál, sok esetben még arra sem. Olyan gyülekezetben szolgálok harmadma- gammal, ahol rengeteg a különféle kazuálé (keresztelés, esküvő, temetés), azaz igen számos alkalom adódik a négyszemközti, bizalmas beszélgetésre. Nagyon sokszor élem meg úgy ezeket a beszélgetéseket, mintha színekről tartanék előadást sajnálatos módon színvakok előtt. Mintha elveszett volna az a kíváncsi nyitottság, amely mégis esélyt adna - minimum elméletileg - a láthatatlan valóság létezésének. Elvesztették a legtöbben érzéküket a láthatatlan valóság iránt, amely egyelőre láthatatlan a számunkra. A gondolkodás beszűkülése: ezzel a beszűküléssel azonban - lélektani tény - egy új fajta embertípus kialakulását figyelhetjük meg egy ideje. Nevezhetjük egydimenziós embernek, aki csak ezt a világot látja és ismeri el valóságnak. Ennek pedig egészen konkrét, életviteli következményei vannak. Amit itt és most nem szerzek meg és nem érek el, azt akkor soha többé! Az elszalasztott lehetőségek visszahozhatatlansága nyomasztóan hathat - tudat alatt is - arra az emberre, aki csak ebben a világban képes gondolkodni. Nagy veszély tehát ez a szellemi egyoldalúság! A középkorban az volt a veszély, hogy ezt a látható világot értékelték le, s vették félvállról, ezzel elvesztve ezt az életet, hiszen nem merhették azt felszabadultan élni, s aki ezt nem meri Istentől kapott felszabadultsággal élni, elveszti azt. Igen ám, de amikor csak erre az életre áll be a gondolkodásunk iránytűje, akkor meg nem készülünk arra a másik valóságra. Túlértékeljük ezt a látható világot, a láthatatlant pedig értékelni sem tudjuk, s életünk vitelét, menetét semmilyen módon sem határozza meg az örök cél, így megnyerve a világot, amazt veszítjük el. S közben még az is egy fájdalmas kérdés, hogy tkp. mit is nyertünk nagy világnyerésünkkel? De sokszor derült már ki, hogy inflálódó hulladékot is alig. Vizsgáljuk tehát felül a gondolkodásunkat, hogy rátalálhassunk az evangéliumi viszonyulásunkra ehhez a világhoz, de úgy, hogy az örök világ, az Isten láthatatlan világának a valósága se essen ki a szívünkből, s gondoljuk át ama helyzetünket, hogy mi két világ polgárai vagyunk egyszerre, s egyik státusunkat sem lehet kijátszani a másikkal szemben. Ribár János Lapzárta után kaptuk a hírt: D. Ordass Lajosné Kimer Irén, Or- dass püspök özvegye június 3-án Budapesten elhunyt. Temetése június 28-án, szerdán de. 11 órakor lesz a Farkasréti temetőben. Egyházi napok Hamburgban „Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr!" Mikeás 6,8 Az Egyházi Napok (Kirchentag) rendezvényét kétévenként tartják a német evangélikusok. Legutóbb Münchenben volt 1993-ban - erről bőséges tudósítást adtunk lapunkban is. Most az északi német Hansa-város: Hamburg kapta a rendezés jogát. Június 14-18 között az egész város területén folynak a különböző események. A megnyitó istentisztelet a városháza előtti téren lesz, de egyidőben a város több templomában és sportcsarnokokban, művelődési házakban tartanak megnyitó istentiszteleteket. Az egész ország lelkészeit, teológusait mozgósították és bevonták a szolgálatokba. Ifjúsági és felnőtt énekkarok, fúvós- és hangverseny zenekarok, orgonahangversenyek, színházi és más rendezvények egészítik ki az ötnapos együttlétet. A záróistentisztelet a város nagy stadionjában lesz 18-án, vasárnap délelőtt. Hétközben a napok mindig bibliaórákkal, meditációkkal kezdődnek számos templomban és csarnokban, délelőtt általában mai kérdésekkel szembesülnek a hallgatók, ezeket a témákat teológusok és tudományos szakértők tárják a hallgatók elé. Lesz egy pavilon, melyben különböző egyházak és egyházi egyesületek mutatják be munkájukat, életüket. Ebben a sorban mi is részt veszünk kiállítási anyaggal. Hamburg Es ist Dir was gut ist 26. Deutscher Evangelischer Kirchentag 14.-18.Juni m 95
