Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-06-11 / 24. szám
I Evangélikus Elet 60. ÉVFOLYAM 24. SZÁM 1995. JÚNIUS 11. SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJA országos EVANGÉLIKUS HETILAP ARA: 30 FT A titkok titka a Szentháromság. A titok előtt az ész leveszi kalapját __________és a hitnek adja át a szót. Bá nk József 1 A TARTALOMBÓL VISSZATEKINTÉS „VOLT EGYSZER EGY ISKOLA” HÁLAADÁS RÁKOSKERESZTÚRON ÚJ GYÜLEKEZETI KÖZPONT BRASSÓBAN Az ünneplő bajai gyülekezet ISTEN SZERETI GYÜLEKEZETÉT... Hálaadás Baján, a megújított templomban „Istenünk szerette és szereti gyülekezetét, még papját is...” - ezekkel a szavakkal foglalta össze jelentését Dedinszky Tkmás, a bajai gyülekezet lelkésze az ünnepi közgyűlésen, melyen számot adott a templom megújításának egyes részleteiről. E mondat mögött ott volt a gyülekezet hálája is, hiszen erő feletti munkát végeztek el, de benne volt a lelkész hálaadása is, aki 1994 márciusában súlyos műtéten esett át - már szinte lemondtak róla -, de Isten újból az életet ajándékozta neki. Volt hát miért hálát adni. 1996-ban ünnepli Baja városa alapításának 300. évfordulóját. Erre az ünnepre készült már most az evangélikus gyülekezet templomának megújításával, hogy a jubiláló városképbe illő legyen az evangélikusok épülete is. 1833-ban - 162 éve - mintegy 21 család, 80 lélek, kérte Kiskér lelkészét, Hajnóczy Sámuelt, hogy évente néhány alkalommal jöjjön át Bajára és szolgáljon nekik Isten igéjével, az úrvacsora szentségével. Hat éven keresztül végezte ezt a szolgálatot, vállalva az akkori közlekedést. Mintegy 100 km-re lévő otthonától lovas kocsival hozták Bajára, hogy elvégezzen minden szükséges szolgálatot. Hivatalosan 1840-ben alakul meg a Bajai Egyházközség, Ábrahám István levita-tanító beiktatásával és azonnal gyűjtésbe kezdtek, hogy templomot építhessenek. Kiszemeltek egy telkes házat, mely ideiglenesen gyülekezésre alkalmas lenne, de még abban az évben hatalmas tűzvész pusztít Baján és az épület, válamint telek is elpusztul. Ép maradt a református templom, így egy ideig ott gyülekeznek össze híveink is. A jelenlegi templomot 1846-ban kezdik építeni és egy év alatt elkészül templom, parókia és iskola (a régit már régebben lebontották) és egy évvel a szabadságharc kitörése előtt fel is szentelik. 1937-ben bővítik, 1968-ban viszont leválasztják a hátsó részt kápolnának, hogy télen fűthető legyen. 1976-78-ban volt már egy renoválás, de a falnedvesedés újra mindent tönkretesz. 1990-ben a lelkész testvérvárosi küldöttségben vesz részt, Waiblingen német város gyülekezetével veszi fel a kapcsolatot. Az első segítség tőlük jön: falszárító készülékeket küldenek. így sikerül megállítani a legnagyobb kárt okozó nedvesedést. Még abban az évben a lelkész első adományával elindítja a gyűjtést és 1992-ben megindul a munka, mely most ért véget. A gyülekezet összes kiadása 3,5 millió forint volt. Nincs semmi tartozásuk! A 61 bajai evangélikus egyháztag négy és fél év alatt 178.000 Ft-ot adott! Voltak kimagasló adományok: egy család 56.000 Ft-ot, egy másik 27.000 Ft-ot adott, de az adományok innen lefelé egészen a száz forintosig gyűltek össze. A lelkész örömmel mondott köszönetét minden adakozónak. Az elszármazottak közül is sokan gondoltak volt templomukra, így Bianca von Zambelly operaénekesnő, akit itt kereszteltek és konfirmáltak, több, mint 300 ezer forintot „énekelt össze” a templomra. Adtak a külföldi testvérgyülekezetek, az országos egyház, a németországi GAW, a bajai testvérgyülekezetek és még nagyon sokan. A hálaadó istentiszteletre megtelt a templom. Dr. Harmati Béla püspök kétnyelvű igehirdetésben szólt az ünneplőkhöz Róm 15,5-6 alapján. A bajai evangélikus templom nem katedrális, mégis a bajaiaknak a legszebb, különösen ez áldozathozatal után. Az ige szerint a hála és a köszönet szava egy szívvel és egy szájjal zenghet most - hiszen Cantate vasárnapja is erre indít - Istené a hála, hogy évszázadokon át megőrizte egyházát és ezt a kis gyülekezetét is. A türelem és vigasztalás Istene pedig a kölcsönös egyetértésre akar nevelni itt és most, Baján is, Európában is, pártok között és az ökumenében is. Ez a templom is azért van, hogy épüljön a szív és épüljön a közösség. Az istentiszteleten Káposzta Ilona végezte a kántori szolgálatot, Pető Attila a zeneiskola igazgatója Eördögh Gabriella zenetanámővel zeneszámot adott elő. Az ünnepi közgyűlést dr. Eördögh Endre a gyülekezet felügyelője nyitotta meg és meleg szavakkal köszöntötte a betegségéből felépült lelkészüket, aki éppen húsz éve szolgál közöttük. Káposzta Lajos esperes az egyházmegye nevében, Bán Béla a reformátusok, Hetényi Lajos a baptisták, Günther Teichgraeber lelkész a waiblingeniek köszöntését tolmácsolta. Széli Péter bajai polgármester a város nevében szólt. Nagy örömünnep a maroknyi gyülekezetben. Azt gondolná valaki - ennyi elég is volt az áldozatból. De nem. A lelkész így fejezte be jelentését: „Kis levegőt veszünk s folytatjuk a lelkészlakás külső és belső felújítását, a templom fűtésének megoldását s egy orgona beszerzését. Isten áldja meg terveinket s azok véghezvitelét is.” Úgy legyen! Tóth-Szöllős Mihály PROTESTÁNS POSZTGRADUÁLIS TANFOLYAM Budapest, 1995. július 3-8. A „Felzárkózás az Európai Felsőoktatáshoz” - elnevezésű alap megnyerésével 1992 óta három tanfolyamot tartottak meg közösen a Budapesti Református Teológiai Akadémiával az Evangélikus Teológiai Akadémián. Most újból elnyerték a pályázatot és ez lehetővé teszi a negyedik (1995) és ötödik tanfolyam (1996) megtartását A célkitűzés most is ez: „magasszintű teológiai továbbképzés lehetőségét biztosítani gyakorló lelkészek, doktorandu- szok, gyakorló hittantanárok, valamint érdeklődő nem teológusok részére. ” A tanfolyam előadóiul neves külföldi és hazai szakembereket igyekeztek megnyerni. A tanfolyam helye az Akadémia épülete (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3. Tél.: 163-64-51). Időpontja: július 3-8. Szállást a Teológus Otthonban tudnak biztosítani. Jelentkezés: június 15-ig a fenti címen. (Jelezni kell a szállásigényt is.) A jelentkezőknek a tanfolyam ügyvezetője: dr. Szentpéteri Péter adjunktus programfüzetet küld. Részvételi d(j: naponként 100,- Ft. Éjszakai szállás 250,- Ft. Egyszeri reggeli: 80,- ebéd: 200,- vacsora: 120,- Ft. Kérjük az érdekelteket, hogy jelentkezésüket sürgősen küldjék el az Akadémiára! BESZÁMOLÓ AZ ORSZÁGOS PRESBITÉRIUM ÜLÉSÉRŐL Az Országos Presbitérium korábban már elhatározta, hogy a szokásos évi két ülésén kívül még kétszer összejön és tematikus ülést tart, melyen egy-egy országos munkaágat tesznek nagyító alá. Most az év elején viszont a rendes ülést tartották, melyen felügyelő és püspök-elnök az elmúlt A>et összegezi, tanulságait levonja. Erről számolunk most be. Először dr. Frenkl Róbert országos felügyelő jelentésével. Napjaink sajátos csapdája az állami, társadalmi, politikai jelenségek túlértékelése, amiben benne rejlik a másik szélsőség is, ezek lebecsülésének a veszélye. Nem könnyű jól, előítéletmentesen, egyházi nézőpontból tájékozódni, állást foglalni, nem lebecsülve a politikai változások jelentőségét, de nem ezekre építve az egyház jövőjét. Kísértésünk, hogy az egyház világi súlyának a helyreállítását tekintsük prioritásnak. Magam az egyház társadalmi szolgálata, a Krisztus-központú spiritualitás megújulása miatt sem becsülöm le az egyház társadalmi megerősödésének a fontosságát, de máris arról kell örömmel számot adjak, hogy amint a történelem Urának a munkájáért adhattunk hálát 1989-90-ben, az azóta eltelt események is azt mutatják, hogy a gyülekezetek megerősödése, az egyházhoz visszatérők, illetve jelentkezők számának a növekedése, a Szent Lélek munkálkodása az egyház jövőjének a záloga... Ebben az összefüggésben, bármennyire hálásnak kell lennünk az Úristennek az élénkülő egyházi életért, a szaporodó alkalmakért, a fejlődő missziói munkáért, mégsem lehetünk elégedettek. Sem a mennyiségi, sem a minőségi növekedéssel. Nincs igazi közeledés a különböző felfogású egyházi csoportok és a különböző generációk között sem. A tolerancia nem igazán keresztyén erény, de örülhetnénk, ha a tolerancia meghatározó lenne az egyházi közgondolkodásban.. Nehéz belátni, hogy a többévtizedes korlátozások alattomos romboló hatása mélyebb sebeket ejtett, mint a nyűt erőszak és ezek gyógyítása, gyógyulása hosszabb időt igényel. Talán csak a mai fiatal nemzedék gyermekei lesznek mentesek ezektől a sérülésektől. Egyház és állam kapcsolatának három meghatározó kérdésköre az iskolaügy, az ingatlanügy és az anyagi támogatás. Az iskolaügy a korábbi viharok után - ami egyházunkat illeti - nyugvópontra jutott. Az 1995-ös évben minden törvényes lehetőséggel rendelkezünk a jó munkához. E téren tehát - és erről kell jelentést tegyek - belső teendőink kerültek előtérbe. Lassan végéhez kell közeledjen az átmeneti, a türelmi idő és minden tekintetben a Zsinat által kidolgozott iskolatörvény szerint kell eljárnunk. Ez megkívánja, hogy az igazgatótanácsok valóban megfelelően lássák el az iskolafenntartó egyház képviseletének a feladatát, az Oktatási - Nevelési Bizottság végezze a szakmai egyeztetést, koordinálást, irányítást, az Országos Presbitérium pedig - a középfokú oktatás tekintetében hozza meg a hatáskörében levő döntéseket... Az ingatlanügyben több konzultációra került sor. Ismeretes, hogy a költségvetésben rendelkezésre álló összeg nem elegendő - a korábbi terhek áthúzódása miatt különösen nem - az ütemezett feladatok megoldására. Előre látható volt, hogy a korábbi ciklusban kialakult nagyságrend nem fedezi az igényeket, a jelen költségvetési helyzetben valószínűtlen többet várni. Feltehetőleg a törvény végrehajtása a tervezettnél hosszabb időt vesz majd igénybe, hacsak nem fogadják el a gyorsító javaslatok valamelyikét, például a hitelkonstrukciós megoldást. A tárgyalásokon nem merült fel - és ez igen lényeges - olyan gyanú, hogy a Kormány, vagy valamely politikai erő vissza kívánna lépni az ügyben. A vita ideológiamentes, a legjobb pénzügyi megoldást keresik az érintettek az adott helyzetben. Hasonló a támogatás kérdésének a megközelítése. Itt is vezető szempont, hogy az egyházak ne kerüljenek az eddiginél hátrányosabb helyzetbe, de lehetőleg szűnjön meg a költségvetési függőségük... A három kérdéskör tárgyalása után még néhány területre mutatott rá a jelentés. Ezek közül kiemeljük a zsinattal foglalkozó részt. Sokat jelenthetne, ha a zsinati munka kérdéseiben megnyilvánulna az egyházi közvélemény, közösségek, egyesületek. A Zsinati Híradó révén tájékozott lehet mindenki még a törvényszövegekről is, mégis elvétve van csak reflexió. Bizonyos, ha nem lenne nyitottság, tájékoztatás, akkor sok bírálat érné ezért a zsinati, illetve az egyházi vezetést, így viszont megint azzal kell szomorúan szembesülnünk, hogy még a Zsinatnak sincs - pozitív értelemben - igazi mozgósító ereje. A jelentésnek volt szava a mai gazdasági nehézségek között élő ember, a gyülekezetek, az egész egyházunk felé. Valójában a társadalmi kérdéseknél kellett volna foglalkozzak az országunkban kialakult, bátran mondhatjuk, hogy válsághelyzettel, ami a gazdasági ügyeket, illetnagyobb rétegeket sodor kritikus helyzetbe. Szándékosan foglalkoztam előbb minden egyéb olyan témával, amely a munkamegosztásban az én feladatom, hogy ezek után tehessem fel a kérdést, mi az egyház, mi a mi egyházunk feladata a kibontakozó társadalmi krízisben. Bizonyosan nem az, hogy beleelegyedjünk a különböző politikai erők vitájába, azon elmélkedve, hogy mennyiben a korábbi rendszer, mennyiben az azt követő kormányok felelősek a kialakult helyzetért... Sokkal inkább a segítségnyújtás. A tegyetek jót mindenekkel, elsősorban hitünk cselédeivel szellemében. Nem zárom ki bizonyos esetekben a tiltakozást bizonyos intézkedések ellen, ami a testületi állásfoglalást illeti és különösen fontosnak tartom, hogy egyháztagoknak, presbitereknek, felügyelőknek, püspököknek legyen egyházhoz méltó véleménye és ezt különböző fórumokon juttassák kifejezésre. De itt a pillanat a már régebben prioritásként emlegetett gyülekezeti - valamint egyesületi - diakó- nía fejlesztésére, kibontakoztatására... Nemcsak biztatnunk kell a gyülekezeteket a diakóniai erőfeszítésekre, hanem segítenünk is kell őket. Örömmel jelentem, hogy egyházunk gyógyszeralapítványt hozott létre, amely már bejegyzésre is került. Rövidesen összeül a kuratórium és az alapítvány megkezdi működését... Ugyancsak bekapcsolódtunk a kibontakozó mentálhygiénes, a lelki egészséget szolgáló mozgalom egyházi vonulatába. Végre felismerték a szervezők az egyházak ezirányú lehetőségeit és igénylik a közreműködést. Az egyházi munkába is kedvezően hathat vissza a kölcsönösség, ha minél többen megismerik a lelkigondozás, a krízishelyzetben lévő emberen segítés, a szenvedélybetegségek elleni küzdelem új útjait.” ve az életszínvonalat illeti és egyre A felügyelői jelentés után dr. Harmati Béla püspök terjesztette elő püspökelnöki jelentését, melyben három területre irányította a figyelmet. A prioritásokról, az egyházi rendről és a tisztújítási kérdésekkel kapcsolatos adminisztratív feladatokról szólt a következőkben: 1. Ismét a prioritások! Vissza-visszatérő gondolat mindnyájunk számára, hogy a legutóbbi évek változásai, az egyházunk számára elnyert Isten-adta nagyobb szabadság kihívásával hogyan éljünk Minden egyházi testület és vezető kérdése, hol vannak a prioritások Meg kell találnunk a fontossági sorrendet, ahhoz a megfelelő struktúrákat és a személyi és anyagi feltételeket... A prioritások keresése minden gyülekezet, minden egyházi tisztségviselő feladata és lehet, hogy vidékenként helyi prioritások is vannak. A legeslegfőbb prioritás, az evangélium, a Krisztus követése és hirdetési feladatai keretében egyházunk a legutóbbi években a nevelési-oktatási területet határozta meg, mint legfőbb prioritást. Ezen belül is a legutóbbi presbiteri ülésre gondolva elsőséget élvez a Teológia-Hittudományi Egyetem személyi és működésbeli lehetőségeinek biztosítása. Annyira nagy ugyanis a szakemberhiány, ez vonatkozik a lelkészekre, tanárokra, hittanoktatókra, nevelőkre, ifjúsági munkásokra, hogy még azon az áron is biztosítani kell a Teológia tanári-oktatói gárdájának létszám- emelését, hogy gyülekezeti lelkészeket vonunk el erre a szolgálatra. Ezzel ugyanis későbbi időre biztosítani tudjuk az utánpótlás képzését. Nem korlátozódhat azonban az oktatási-nevelési munka csak az intézményekre. Az egész egyházi életnek, gyülekezeti munkának abban az irányban kell tájékozódnia, hogy fölmérje az elmúlt évtizedek nehézségei, mulasztásai és egyházellenes propagandája miatt létrejött vákuumot, hiányt, tudatlanságot és rosszhiszeműséget, és minden lehető módon tegyen ellene... Olyan alkotó etikára van szükségünk az egyházi kereteken belül, amelyiknek kisugárzó, példaadó szerepe van a társadalomban. Ne értse félre senki! Nem arról van szó, hogy „kitanítsuk” a nemkeresztyén társadalmat, mert alázattal kell megvallanunk, hogy sokszor egyházon belül is széthúzás, békétlenség, tiszteletlenség, isten- telenség és embertelenség történik. Nem is arról beszélek, hogy az egyik ún. „magasabbrendű” embercsoport tanítsa meg a másikat, a nyugateurópaiak a keleteurópaiakat vagy fordítva, a „népiek” vagy a „pannonok” a „hunokat” vagy fordítva, hanem az alkotó etika azt jelenti, hogy az Isten által számunkra adott igaz és jó vízíó- (Folytatás a 3. oldalon) mnnmuMtUBO t:t .nurlun,rtflt Mt tUUÖHET.i# '.11» -M'lftíliir »II1IM MiíiBS'' ill fÜfMíML'IJ/ ?flfB í Bt? 1
