Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-06-04 / 23. szám

Evangélikus Élet 1995. június 4 „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én tel­kemmel! - mondja a Seregek Ura.” Zak 4,6. VASÁRNAP íme, én veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig. Mt 28,20 (Zsolt 27,10; Jn 14,23-27; Ap- Csel 2,1-8; Zsolt 118, 1-14). Feltámadása után 40 nappal, mennybemenetelekor hangzottak el Jézusnak ezek a „bú­csúszavai”. A tanítványok szive tele szomorúsággal, csaló­dottsággal. Jézus vigasztalni akarja őket e szavakkal. ígéri nekik a Lélek ajándékát. Ez az ígérete teljesült be Pünkösd napján. Jézus ígérete áldott vigasz számunkra is. HÉTFŐ Mutasd meg, Uram, hogy szeretsz minket, és adj nekünk Szabadulást! Zsolt 83,8 (lKor 6,11; Mt 16,13-19; IKor 12,4-11; Zsolt 118,15-29). Nagyon időszerű ez az imádság! Szeretet után kiált az ember Istenhez, ebben a szeretetlen világban, ahol a gonoszság megsokasodik, és a szeretet sokakban meghidegül. (Mt 24,12.) A szeretet nél­kül didergő ember könyörög Istenhez, mutassa meg, for­dítsa feléje szerető atyai szívét, és adjon szabadulást! Ez a kérés máPmeghallgatásra talált: Isten megmutatta atyai szivét Jézusban, Fia földre születésével, halálával, s feltá­masztásával és a pünkösdi Lélek elküldésével. KEDD Amikor azután Jézus asztalnál ült a házban, sok vámszedő és bűnös jött oda, és együtt ültek az asztalnál vele és tanítványaival Mt 9,10 (Ruth 2,12; ApCsel 2,22-23. 32-33. 36-39; Fii 3,12-16). Isten előtt nincs személyválo­gatás. A világmindenség Ura a Krisztus által szerető meny- nyei Atyja minden embernek. Ezért áll szóba Jézus az ellenséges római megszállókkal kollaboráló, népnyúzó Lé- vivel, azaz Mátéval, sőt, még a házába is belép tanítványai­val együtt, és leül asztalához - a többi cégéres bűnös társa­ságában. Ezzel adja tudtul az „igazaknak”, hogy a szent Isten ugyan elitéli a bűnt, de szeretetével magához öleli a bűnbánó bűnöst, akinek Jézus megbocsátja bűneit. SZERDA Mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk. ApCsel 4,20 (4Móz 23,12; ApCsel 10, 34a. 36-43; Fii 3,17-21). „Meleg” helyzetbe kerül a két apostol a sánta koldus meggyógyitását köve­tően. Meg akarják nekik tiltani, hogy Jézusról beszéljenek, akinek a nevében gyógyítottak. Péternek biztosan eszébe jutott most, ami történt nemrég vele nagycsütörtök éjsza­káján. Most bizonyságot kell tennie Róla! Elmúllak a nehéz évtizedek, amikor sokan hallgattak, hogy Jézus mit cselekedett velük. Itt az ideje, hogy elmondjuk mi is, amit életünkben megtapasztaltunk Jézus bűnbocsátó szereteté- ről! CSÜTÖRTÖK Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes telkedből és teljes erődből! SMóz 6,3 (Jn 14,31; ApCsel 4, 8-21; Fii 4,1-7). Ez az ige nemcsak a mózesi törvények foglalata, hanem Jézus is „első és nagy parancsolat" gyanánt adja övéinek. Első hallásra talán sokan úgy gondolják, ezt aztán igazán nem nehéz betölte­ni, hiszen „csak” szeretni kell Istent! Igen ám, de ott van az is, hogy teljes szíveddel, teljes telkeddel és teljes erőddel, nem csupán félszívvel! Vagyis Isten mindenestül igényt tart ránk. Méltán, hisz Ö gondviselő, szerető mennyei Atyánk a Jézusban! Az Ő szeretetét csak egyféleképp tudjuk viszo­nozni: ha mi is teljes szivünkkel szeretjük azt, aki előbb szeretett minket! PÉNTEK Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak aa építők. Zsolt 127,1 (Ef 2,19-21; Gál 3,1-5; Fii 4,8-9). Melyik az az ember, aki még soha ne végzett volna hiába­való munkát? „Ezzel az ördögnek tartoztam!” - szoktuk mondani. „Ember tervez, Isten végez!” - tartja a közmon­dás is. Aki csak saját erejére, emberi tényezőkre épít, és Istent kihagyja számításaiból, az nagyot és sokszor csalód­hat! Hiábavaló minden munkánk, verejtékes fáradozá­sunk, ha nincs rajta Isten áldása! SZOMBAT Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti: nem szolgálhattok Is­tennek és a mammonnak. Mt 6,24 (lKir 18,21; ApCsel 8,14-25; Fii 4,10-23). Csupán csak egyetlen kis kötőszón múlik minden: és/vagy! Ezen áll vagy bukik nem csak keresztyén életünk, Istenhez való viszonyunk, hanem üd­vösségünk, örök életünk is! Nem mindegy, hogy Istent és a mammont akarjuk-e szolgálni. Jézus válaszút elé állít: vagy Istent, vagy a mammont! Válasszatok! A te életedben ki, vagy mi áll az első helyen? Dönts úgy, mint Józsué: ,£n azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk!" (Jó/sué 24,15.) Szerdahelyi Pál Bocsásd meg a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek Lk 11,4/a A megállító, gyónó kéréshez ér­keztünk: „Bocsásd meg a mi bű­neinket.” Csendességünkben a Mi­atyánk elmondása közben itt gyakran meg kellene állnunk, s ténylegesen számot vetnünk újra és újra bűneink számos kérdésével. Métínyire központi ügy számunk­ra a bűnbocsánat? Mennyire bí­zunk csak Jézus bűntörlő érdemé­ben? Mennyire eleven, mennyire él a bűnbocsánatból a bűn elleni küz­delmünk? A kérés második felében is benne van-e egész szivünk? A mi megbocsátani tudásunk­nak ugyanis hallatlanul nagy hangsúlya van ebben a kérdésben. Érdekes, hogy a Kis Káté apróbe­tűs, hazai magyarázatában meg­bocsátásunk bűneink bocsánata elé kerül: „...naponta sokat vétke­zünk és csak az segít rajtunk, hogy megbocsátunk és bűnbocsánatot kapunk." A kettő szorosan együtt jár. A kérés vizsgálati területét mé­lyíti az a rögzítési forma, hogy a Máté evangéliuma szerinti Mia- tyánk-változatban befejezett tény­ként szerepel megbocsátásunk és döbbenetes, ahogyan Jézus az imádság végén csak erre a problé­mára tér vissza: „...Ha pedig nem bocsátótok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vét­keiteket.” Lukács jelen időben a „minden” szó figyelmeztetésével rögzíti: „...mert mi is megbocsá­tunk minden ellenünk vétkezőnek." Ezzel a formával hangsúlyozza, hogy időbeli korlátozás nélkül, a velünk szemben elkövetett legna­gyobb gazemberségeket is számba véve, gyakoroljuk a megbocsá­tást. Bizony, ezt naponként kell meg­harcolnunk - hol belső kemény küzdelemmel, hol ki is mondott, bátor mondatokkal. Néha a legkö­zelebbi hozzánk tartozó felé, néha ügyintézéseink közben lobban fel bennünk a harag, sőt, a gyűlölet lángja, néha komoly bántás akar feldúlni minket. Esetenként kell el­jutnunk a valódi megbocsátásig, majd a képmutatás nélküli szerete- tig-. Életünkben előfordulnak hatal­mas sérelmek is. Sokszor napokig kell harcolnunk, hogy sikerüljön komolyan elmondani - esetenként csak csendünkben az élő Istennek , szívem teljességéből megbocsá­tottam. Jól tükrözte ennek a nagy prob­lémának a súlyát egy halál előtti helyzetben lévő testvérünk őszinte küzdelme a Miatyánkkal. Az utol­só úrvacsoravétel keretében elhall­gatott, amikor saját megbocsátá­sát kellett volna megvallani. Ab­ban a hallatlanul komoly helyzet­ben sem tudta elmondani a bocsá­nat mondatát. Kiderült, hogy volt feleségére haragszik, aki évtizedek­kel korábban váratlanul, új szerel­mével elutazott. Két gyermeküket is otthagyva, végleg távozott. „Ne­ki nem tudok, nem lehet megbocsár tani” - mondta már közeli halála előtt. Hosszabb időre, s valóságo­san a Szentlélek erejére volt szük­ség ahhoz, hogy végül fontos lett számára a megbocsátani tudással együtt élő bűnbocsánat. A bocsánat kérésre Atyánktól aztán bűneink széles körét hozza elénk. Csendes megállásunkban szükségünk van bűneink felméré­sére, igazi bűnbánatra. Gyakran kezdjük szokásos kísértéseinknél vizsgálatainkat. Bűn elleni har­cunk a „.. .ne vigy minket kísértés­be" sóhajtást is jól ismeri. Majd a kicsinek tartott, a megszokott, a mások által egyáltalán nem ismert, a társadalmi ügyeinkben rendsze­res, a fehérre (néha csak szürkére) mosott, a nagy, a hajmeresztő bű­neink is elő kell, hogy kerüljenek, ha valódi az Isten felé forduló kö­nyörgésünk. Míg egész embersé­günket átfogja, addig mélyen konkrét is ez a kérés. Fontos, hogy gyakran valódi gyónássá erősöd­jék életünkben. A „mi” többesszámra figyelmez­tető vonását itt se hanyagoljuk el. Testvéreink bűnei ellen, bűneik bocsánatáért is könyörögjünk. A bűnbocsánatért folyó küzde­lem Jézus kínos kereszthalálát hoz­za legelevenebbül elő, míg feltáma­dása a bűn feletti diadalt erősíti bennünk. Jöjj Szentlélek, hogy megragad­hassuk a bűnbocsánatot a Krisz­tusban! Itt ideig! Ott örökké! Koczor Miklós A LÉLEK VEZETÉSE ApCsel 15,7-12 A Cselekedetek könyvében a 15. fejezet az eggsz könyv szíve - mondta valaki. Én azt hiszem, több ilyen lé­nyeges fejezet is van a könyvben, de ez a fejezet is döntő. Az első zflnatra kalauzol el minket igénk. S ha arra gondolunk, ma is zsinati szakaszban élünk, akkor kü­lönösen is figyelemreméltó lehet ige­helyünk. Persze, azóta zsinatok egész sora volt már. Tudunk a nagy, egyetemes zsinatokról, hitvallásunk alakítóiról. Tudunk persze olyan zsi­natokról is, amelyek nem jól döntöt­tek. hitvallókat elítéltek, sőt ki is vé­geztettek. Tudunk a katolikus egy­ház vatikáni zsinatairól. Tudnunk kellene - talán többet is - evangéli­kus egyházunk zsinatairól, amelyek tükrözik történetünket. Ez a zsinat mindjárt Pünkösd után Krisztus egyháza egyik legdöntőbb lépéséről szól, de nyugodtan beszél­hetünk döntésről, hitvallásról is. S ez a döntés máig érvényes. Evangélikus egyházunk is ezen a döntésen áll, illetve áll vagy bukik. A zsinati hatá­rozat két szóban fogalmazható meg, a Pünkösd második napján érdemes ezen a két szón együtt elgondolkoz­nunk. „EGYEDÜL" - így fogalmazható a döntés első szava, része. Igaz, hogy ez a szó így nem olvasható szó szerint. De a döntésből ez világosan kiolvas­ható. Miről is van szó? Zsidókból lett keresztyén tanítók a körülmetélést hirdették. Azt tanították, úgy lesznek a tanítványok igazán Isten népévé, ha Krisztusban hisznek és körülmetél- kednek. Ebben az ügyben kellett zsi­natot összehívni. Péter szava volt a döntő: a tanítványság ne legyen el- hordozhatatlan iga. És - tapasztalata szerint is - a pogányok „éppen úgy” kapták Isten megtisztító Lelkét, mint a zsidók, és a zsidók „éppen úgy” kegyelemből üdvözülnek, mint a po­gányok. Nincs más út, csak ez: egye­dül Jézus, egyedül a kegyelem és egye­dül a hit. Aki valamit mellé akar tenni, valami „pluszt” kíván, tévtaní- tó. Nincs más evangélium. Szűkítés - mondhatná valaki. Lehet, de Jézus szerint az üdvösség útja nem keskeny és a kapu nem szoros? Ezért pünkösd második napján Is­ten igéje ma is arra biztat: bízd rá életedKrisztusra, higgy Benne és kö­vesd Őt. Egyedül és kizárólag ez az élet útja. Aki ezt „bővíteni” akarja, bármit is mellé- hozzátesz, ma is tév- tanító, vagy tévelyeg. Aki egyedül őt magasztalja, egyedül és igazán rábíz­za életét és egyedül Őt követi, az eljut az életre. Örüljünk annak, hogy az egyház felfedezte ezt az utat, köszön­jük meg, hogy a reformáció újra fel­fedezte, de legyen nekünk is mai és személyes felfedezésünk, döntésünk: egyedül Jézus! „MINDENKINEKj - így fogal­mazható a zsinati döntés második szava, része. S ez is máig ható üzenet. Mert igaz, hogy különbségek vannak közöttünk, olykor szinte áthatolha­tatlan falat is érzünk egymás között. Sokszor a különbség gyűlöletté is fo­kozódik. Napjainkban is szomorú példáit éljük annak, hogy milyen fe­szültséget okozhat a másság. Hábo­rúk lángjai is felcsaptak ezért és ez a láng perzseli Európát, Afrikát is. A zsinat döntése így hangzott: Isten előtt nincs különbség. Színe előtt egyformán bűnös emberek vagyunk, olyanok, akik „éppen úgy” Krisztus­ra szorulunk, mint a másik, „éppen úgy” meg kell tisztítani szívünket, mint bárkiét. De az örömhír is az, A LÉLEK TANÚSÁGA ApCsel 5,27-32 Az idén nem a megszokott pün­kösdi események kerülnek elénk. Igénkben nem is ünnepi pillanatról, hanem nagyon „szorult” helyzetről van szó, egy kihallgatásról. 'Sőt, a procedúrában ez már a második ki­hallgatás fogság után. Első hallásra talán az is csalódást okoz, hogy a Lélekről szinte alig van szó igénkben. Hiányérzetünk' is tá­madhat, vagy talán még ez a kérdés is felmerül: jó ez az ige nekünk pün­kösdkor? Ha figyelemmel vesszük végig, egyszer mégis olvasunk a Lélek mun­kájáról. „Mi pedig tanúi vagyunk ezeknek az eseményeknek és tanúja a Szentlélek is” - olvassuk. A Létek Isten tanúja! Komoly és mai monda­nivaló ez. Annyira érdemes erre a kifejezésre figyelni, hogy innen indul­junk ki és ennek a fényében engedjük kibomlani az egész szakasz üzenetét: A Lélek a tanú. A Lélek tanúskodik Jézusról. Igaz, hogy erről így nem olvasunk. Vagy mégis? Péter „krisztológiája” Krisztusról tanúskodása bomlik ki szakaszunkban. Emlékezünk az első hitvallásra: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Jézus válasza világos­sá tette, hogy Péter ezt sem magától, hanem a Lélek indítására mondta. S most ez szélesedik, mélyül, tartal- masodik igénkben. „Isten feltámasz­totta Jézust”. Azt a Jézust, aki a föl­dön járt. Sőt: „Isten őt fejedelemhié és üdvözítővé emelte fel jobbjára”. A feltámadás után a mennybemene­tel ténye is szerepel tehát, de annak tartalma is: „Ő mindenekfelett való Úr”. S mindez azért, hogy általa le­gyen: „megtérés és bűnbocsánat”, így látja Péter egyre nagyobbnak Urát és szolgálatát. — Ahol a Lélek munkálkodik, ott nem mi, nem az egyház, hanem Jézus lesz naggyá. Ott „felragyog” Jézus neve a szó szo­ros értelmében. Ezért olvassuk a Je­lenések könyvében is, hogy a bizony­ságtétel, a prófétaság lelke: Jézus. A Lélek sem magát, hanem Jézust dicsőíti. Ezért kell Pünkösd ünnepén is így prédikálni: „Ébredj fel, aki al­szol, támadj fel a halálból, és felra­gyog neked a Krisztus.” Éppen Pünkösd ünnepén kell el­mondani, hogy a Lélek sohasem elő­térben, hanem mindig háttérben dol­gozik, sohasem azt kérdezi: ki neked a Lélek, hanem mindig ezt: ki neked Krisztus? S ezért jó mégis elfogadni ezt az igét éppen a mostani ünnepen, amelyik elsősorban és alapvetően Krisztus-hitünket akarja erősíteni éppen a Lélek munkája nyomán. De a Lélek tanúvá tesz minket is. Isten Lelke mindig az igehirdetésen, emberi szón keresztül szólal meg. így volt ez a Biblia igéjében és az egyház igehirdetésében is. S ha az előbb a „háttérbe szoruló” Lélekről szóltam, most el kell mondanom, hogy a Lé­lek az egyetlen és igazi tanú, nem mi. Ő győz meg, ő hívogat Krisztushoz, ő világosít meg. Rászorulunk. Nél­küle üres a szavunk, életünk, egyhá­zunk is. Szinte kong minden az üres­ségtől a Lélek nélkül. Ő kelti fel az érdeklődést, ő mozgatja meg szívün­ket és gondolatainkat, indít Jézus Krisztus követésére és a gyülekezet felé. S így tesz minket tanúivá is. Ha nem is szemtanúk, mint Péter, de így lehetünk Jézus mai tanúivá is. Sőt ezen a ponton tovább is vezet igénk. Már volt szó arról, hogy itt kihallga­tásról olvasunk, sőt elhallgattatási kísérletekről. S ekkor érvényes a ta­núskodás: „Istennek kell inkább en­gedelmeskednünk, mint emberek­nek.” És azért, amikor ezt is olvas­suk : „mi vagyunk a tanúi” - ebben Péter egész szíve, élete, egzisztenciája is benne van, s a miénk sem hiányoz­hat a tanúskodásból. A tanúskodás tehát Martin Luther King szavaival: „Nem hallgathattam” - s ezt any- nyian átélték már az egyházban. De a tanúskodás nemcsak szó, ha­nem élet és tett is, s abban a mi egzisztenciánk is benne kell legyen, így valósul meg Jézus szava: „Lesztek nékem tanúim” - minde­nütt és minden helyzetben. Nehéz helyzetekben is. Sőt erre áll: ne aggódjatok, megadatik, amit mon­danotok kell! Isten páratlan tanúja, a Lélek ra- gyogtassa fel nekünk Jézust, és te­gyen minket is tanúivá. Ez lenne a legszebb és legtartalmasabb pünkös­di ünnep ma. K. L. IMÁDKOZZUNK! Atyánk, aki szeretetedbe fogadtál minket, és Jézus Krisztus, aki megtörted a bűn és halál hatalmát; Szenttelkeddel tölts be egészen, és végy szállást ben­nünk, hogy templomoddá tegyünk, és magasztaljunk téged, most és mindörök­ké. Ámen. A Külmissziói Egyesület július 5-8. között (szerda estétől szombat délig) tartja nyári konferenciáját a piliscsabai konferenciaközpontban. Szeretettel várjuk az érdeklődők jelentkezését Egyesületünk címére (1085 Bp., Üllői út 24.) JÚNIUS 10-ig. A szállás, teljes ellátás költsége 1500 + ágyneműhasz- nálat/fő. Az áhítatokat Koczor Tamás és Verasztó János tartja. Előadásokkal Gáncs Péter, Keveházi László, vala­mint a bajor, finn és osztrák rádió- ill. külmisszió képviselője szolgál. BÉCSI KAPU TÉR Pünkösd hétfőjén, június 5-én este 6 órai kezdettel a Bécsi kapu téri temp­lomban vesperás istentiszteletet tar­tunk. Közreműködnek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Egyházzenei Tanszakának protestáns hallgatói. Vezényel: Ferenczi Ilona. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. hogy Isten „éppen úgy” szeret min­denkit, és „éppen úgy” adta Fiát egy­formán mindenkiért, és adja Szem­léikét is „éppen úgy” mindenkinek, hogy tisztítson, újítson és egy népet formáljon Magának a különböző emberekből. Szűkítésnek tűnik az „egyedül”? De ha az „egyedüli” ko­molyan vesszük, akkor vele azt is, hogy az „egyedül” mindenkié! Nincs kivétel. És ez „bővítés”. Ezzel pedig kinyílik a mi szívünk is mindenki előtt, nem szabunk határokat, akkor készek vagyunk mindenkit hívni, szeretni és segíteni is. Pünkösd második napi igénkből hiányolhatjuk a Lélekről szóló sza­vakat. De a zsinati döntés mögött ott volt Isten Lelke. És ahol az egyház­ban, gyülekezetben és szívben felra­gyog ez a két szó „egyedül” és „min­denkinek”, ott a Lélek dolgozik, sőt a Lélek vezet, és' így vezet ma is. K. L. IMÁDKOZZUNK! Áldunk téged, Istenünk, hogy Szent­telked sokféle ajándékával gazdagítod egyházadat, és szolgálatra hívod el gyü­lekezeted minden tagját. Egyesíts min­ket az egy Létek által, hogy őszintén szeressük egymást, és egyetértéssel töre­kedjünk egyházad építésére, az Ur Jézus Krisztus által. Ámen. A Budavári Egyházközség értesíti hí­veit, hogy a nyári időben, június 11-től augusztus 27-ig a vasárnap esti isten­tiszteletek a Bécsi kapu téri templom­ban 19 órakor kezdődnek. Ugyanebben az időszakban a Szilágyi Erzsébet fasor 24. sz. alatti kápolnában a reggeli istentiszteletek időpontja fél 9. BÜK Orgonájának felújítása alkalmából június 5-én, Pünkösd hétfőn hálaadó istentiszteletet tart a gyülekezet. Igét hirdet: Szebik Imre püspök. Mindenkit szeretettel hívnak és várnak. IKLAD Új gyülekezeti házat avatnak június 11-én, vasárnap du. 3 órakor. A fela­vatás szolgálatát dr. Harmati Béla püs­pök és Detre János esperes végzi. Az érdeklődőket szeretettel várják. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1995. június 5. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. II. (úrv.) Hafen- scher Károly; du. 6. (vesperás) Balicza Iván; XII. Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Hafenscher Károly; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Szilas Attila; Békásmegyer III., Víziorgona u. 1. de. 9. Verasztó János; Csillaghegy, III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. (úrv.) Donáth László; Óbuda, III., Dévai B. M. tér de. 10. (úrv.) Bálint László; Újpest, IV., Leibstuck Mária u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Pálinkás Ingrid; de. 11. (úrv.) Zászka- liczky Péter; du. 6. Pintér Károly; VII., Városligeti fasor 17. de. 11 (úrv.) Nagy Zoltán; du. 6. Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; Vili.; Vajda P. u. 33. de. fél 10. Fabiny Ta­más; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Fabiny Ta­más; Kelenföld XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Sze- verényi János; de. 11. (úrv.); du. 6. (betegek isten­tisztelete) Ferenczy Erzsébet; du. 6. Szeverényi Já­nos; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Csepregi János; Budahegyvidék, XII., Tarcsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Kőszeghy Tamás; de. 11. (úrv.) Kőszeghy Tamás; du. fél 7.; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. 8. ifj. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. II. (úrv.) dr. M un tag Andor; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Bízik László; Rákospalota, Nagytemplom, XV., Régifóti út 73. de. 10. Szabó István; Rákos­szentmihály, XVI., Hősök tere de. 10. Börönte Már­ta ; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blat- niczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik S. tér de. 9. Fűké Szabolcs; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Fűke Szabolcs; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszent- lőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Havasi Kálmán; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Havasi Kálmán; Kis­pest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bul­csú; XIX., Kispest, Hungária út 37. de. 8. Széli Bul­csú; Pestszenterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. (úrv.) Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. (konfirmáció) Solymár Gábor. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1995. június 4.. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Cserhátiné Szabó Izabella; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. II. (úrv.) (konfirmációs) Balicza Iván, Hafenscher Károly; du. 6. Hafenscher Károly; XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Madocsai Miklós; Modor! u. 6. de. fél 10. Csizmazia Sándor; Pesthldegkút, II., Ördög­árok u. 9. de. fél 11. (úrv.) Szilas Attila; Békásme­gyer III., Víziorgona u. 1. de. 9. (úrv.) Verasztó János; Csillaghegy, III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. (úrv.) Donáth László; Óbuda, III., Dévai B. M. tér de. 10. (úrv.) Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Leibstück Mária u. 36-38. de. 10. (úrv.) Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. (családi) (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) Pintér Károly; du. 7. (Bach: H-moll mise); VII., Városligeti fasor 17. fél 10 (csa­ládi) Muntag Andorné; de. 11. (úrv.) Szirmai Zol­tán; du. 6. (orgonazenés áhítat) Nagy Zoltán; Vili., Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; Vili., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. (úrv.) Kinczler Irén; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. (úrv.) dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél II. (konfirmáció, úrv.) Fabiny Tamás; X., Kerepesi út 69. de. 8. Szabóné Mátrai Marianna; Kelenföld XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Csepregi András; de. fél 10. (tanévzáró) Ferenczy Erzsébet; de. 11. (úrV.) Csepregi András; du. 6. Csepregi András; XI., Né­metvölgyi út 138. de. 9. Szeverényi János; Budahegy­vidék, XII., Tarcsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Kőszeghy Tamás; de. 11. (úrv.) Kőszeghy Tamás; du. fél 7. dr. Koczor Miklós; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) ifj. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. 8. (úrv.) ifj. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Szabóné Mátrai Marianna; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabóné Mátrai Marian na; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Bízik László; Rákospalota, Nagytemplom, XV., Régifóti út 73. de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; Rákosszentmi­hály, XVI., Hősök tere de. 10. (úrv.) dr. Karner Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv.) Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. , Tessedik S. tér de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Fűke Szabolcs; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. (úrv.) Fűke Szabolcs; Pestszentlőrinc, XVIII. , Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Havasi Kálmán; Pestszentimre, XVI1L, Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. (úrv.) Havasi Kálmán; Kispest, XIX. , Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; XIX., Kispest, Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pestszenterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél II. (úrv.) Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Ref. Imaház de. 9. (úrv.) Solymár Gábor; Törökbá­lint, Szent István út du. 3. (úrv.) Solymár Gábor; Budakeszi de. 8. Kőszeghy Tamásné PÜNKÖSD ÜNNEPÉN az oltárterí­tő színe: piros. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 4,5-19,28-30; az igehir­detés alapigéje: ApCsel 5,27-32. PÜNKÖSD ÜNNEPÉNEK 2. NAP­JÁN az oltárterítő színe: piros. A dél­előtti istentisztelet oltári igéje: Mt 16,13-18; az igehirdetés alapigéje: Ap­Csel 15, 7-12. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió, a Kossuth adó hul­lámhosszán június 18-án, vasárnap de. 10.05 órakor a soproni evangélikus templomból. Igét hirdet: Szimon János lelkész. EVANGÉLIKUS RÁDIÓMISSZIÓ: 18.00-tól, a 41 m-es rövidhullámon, 7355 kHz június 3. szombat: Missziói negyedóra Kunst Irénről - teol. hallgatók június 4. vasárnap: Pünkösdi áhítat - Győri János Sámuel Levelezési cím: Evangélikus Rádiómisszió, 2142 Nagytarcsa, Pf. 19. Háztartásvezető és gondozónőt keresek idős férfihez heti 5 alkalommal, félnapokra „ÓBUDA” jeligére a kiadóba. ŐRSÉGI összkomfortos ház kiadó. Nagy László 2103 Gödöllő Pf. 308. Harang és toronyóra villamosítás, automa­tizálás, reális áron, garanciával ORBÁN JÓZSEF Gyomaendrőd, Bocs­kai u. 31. 5500 tel./fax: 66-386-840 Általános Iskola és Gimnázium keres: né­met, angol, testnevelés, fizika, számítástech­nika szakos tanárokat, valamint tanitót. Telefon: 188-8130, 180-2611 Szeretettel várunk színvonalas progra­mokra, ha független társravágyó, főleg bu­dapesti és környéki keresztény értelmiségi hölgy, vagy férfi vagy. Jelentkezés: Bp. IX., Ráday u. 55. utca felől, hétfő, szerda 16-20 óráig. Tel.: 217-6189 Fiatal házaspár segítséggel életjáradékot kötne idős emberekkel és lakásmegoldással. Telefon: 153-8150. Üllői úti régiségbolt vásárol: bútort, fest­ményt, üveget, porcelánt, ezüstöt, bizsut. Te­lefon: 114-0106; 217-9010. Mindennemű templomi és egyéni aranyozást vállalok. Lengyel Ottó aranyozó, Balassagyar­mat, Rákóczi út 75. Telefon: 06(35) 311-067. Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: TÓTH-SZÖLLŐS MIHÁLY Szerkesztőség és kiadóhivatal 1085 Budapest, Üllői út 24. Telefon: 133-6438; 134-3567 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta RT. Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Fényszedö Központ Kft. (950083/20) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 92002-220053. PETŐFI Nyomda RT, Kecskemét vP7Ptő' SEBESVARI LÁSZLÓ vezérigazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivatalában közvetlenül vagy postautalványon. Templomi terjesztés az Evangélikus Elet Kiadóhivatala útján. Előfizetési díj: fél évre 780 Ft, egy évre 1560 Ft. Csekkszámlaszám: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza! A 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom