Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-01-01 / 1. szám
Evangélikus Elet 60. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1995. JANUÁR 1. ÚJÉV ÜNNEPE ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 30 Ft ______Minden kedves olvasónknak Is tentől megáldott boldog és békés _______________esztendőt kíván a _______ Szerkesztőség A TARTALOMBÓL BIZTATÓ JÖVÖ - ÖKUMENIKUS TEMPLOMOT SZENTELTEK FARKASRÉTEN KÜLMISSZIÓI KÖRKÉP IMAHETI PROGRAM SZABOLCSRA MIHÁLY: Ének az Újévben Fölsz állok hozzád, magas sziklaszálam, Te változatlan minden változásban.- Én Istenem! Csak tégedet ölelve Száll nyugalom, száll bizalom szívemre, Látván idődnek örvénylő folyását, Esztendeimnek sebes elfutását. Fövényszem én, e zúgó habba vetve, Honnan vegyek szót hála-énekembe? Kegyelmedet, Uram, mikép dicsérjem? A múlt évvel, hogy nem fogyott el éltem... Hogy napról-napra, habról-habra átvisz, S elértem im ez új év hajnalát is. Búban, veszélyben őrizőm te voltál, Szívem ha vérzett: fölibém hajoltál. Adtál sebet, de azt be is kötözted, Be azt is, amit emberek ütöttek. S bár vágyaimból vágyak még maradtak: Legyen úgy minden, ahogy te akartad! Ez esztendőt is leteszem kezedbe, Én lábaimnak ösvényt te mutass, te. Vezess, Uram s amit te rám bocsátasz, Nem félek én, legyen bár száz halál az!- Oh, engem a sír bízvást eltakarhat, Megnyugtat ott is az, hogy te akartad! Hadd ölellek hát, erős sziklaszálam, Te változatlan minden változásban. S neved a biztos diadal szavával Az elzúgó időbe hadd kiáltsam! Mert mit szívemnek - ha te vagy vezére — Évek halása, évek születése! \A EV IGEJE: Rám figyeljetek a föld legvégéről is, és megszabadultok, mert én vagyok az Isten, nincs más!” Ézs 45,22 Űj esztendő küszöbén 1995 első napjaiban sokféle gondolat suhan át lelkűnkön. Esztendők fordulóján ránk telepszik a bizonytalanság. „Új esztendő ... Nem tudja senki sem, hogy mi vár reá, merre, hova lép. Az ismeretlenség ködébe rejtve mi van: örvény, orom vagy szakadék?"- írja a papköltő, Bódás János. Á bizonytalanság személyiséget gyengítő érzése mellett szorongás és félelem lopózik sokak szívébe. Egyszerre sötét és ködös a jövendő útja, az 1995. esztendő. Nem csoda, ha kevesek kiváltsága az új év józan köszöntése. Adolph von Menzel 19. században élt német festőművész egyik alkotásán (A művész testvére) fiatal leányt ábrázol, amint egy barátságos szobába akar belépni. Az ajtófélfát támasztja. A nyitott ajtón parányi fénynyaláb szüremlik az előtérbe, de nem lehet tudni, mi vár a szobába belépőre. A bájos leányka kezében parányi fény látható, hogy tájékozódni tudjon. A festő művészi ecsetvonásokkal érzékelteti a szemlélő előtt, milyen nehezére esik a fiatal lánynak átlépni a küszöböt. Mint nekünk, az esztendőket elválasztó időküszöböt. A különös festmény mégis segíthet újévi csendes meditációnkban. A festő fényforrást helyez a bátortalan lányka kezébe. Az esztendő első napján legyen az év igéje fényforrás, világító lámpás lépéseink, döntéseink előtt. így olvassuk: „Rám figyeljetek a föld legvégéről is, és megszabadultok, mert én vagyok az Isten, nincs más!” (Ézsaiás 45, 22) Igénk a Kr. e. 6. század történelmi beágyazottságában hangzik. A nagy babiloni birodalom feje, Nabukodonozor befejezi földi pályáját. Büszke Babilonnak ütött az utolsó órája. A környező kis népek - köztük a választott nép - méltán reménykednek a szabadulásban, amelyet Cirus perzsa király győzelme hozott el. A hetven évi fogság véget ért, de ott maradtak a romok, az erkölcsi és gazdasági pusztítás romjai. A próféta Istenre figyelésre, Istenhez fordulásra, Isten keresésre biztat. ígérete, a sokértelmű szabadulás, egészen Istenhez kötött. Hármas biztatást hallok gyülekezeteink és a magam számára a régi ige olvasásakor. Legyen az 1995. év az Istenre figyelés éve. Zaklatott korunk egyik nehézsége, hogy mindannyiunknak egyidejűleg sokfelé kell figyelnünk. Az orvosnak nem c.sak a betegre kell gondolnia, de munkatársa szociális helyzetére, a kórház gazdasági lehetőségeire is. A lelkésznek nemcsak híveire kell összpontosítania, nemcsak az igehirdetésre kell jól felkészülnie, de a gyülekezet épületeire, azok állapotára is gondolnia kell, s a költségvetést is figyelembe kell vennie. A legtöbb munkaadónak olyan üzemet kell létrehoznia, amely többféle feladat elvégzését fölvállalja. Ha az egyik ágazat nem működne gazdaságosan, akkor a másik kisegíti a bajból. Egyidejűleg sokfelé figyelni, ez fárasztó, idegőrlő feladat. Lehet, hogy ezért marad ki életünkből az Istenre figyelés? Lehet, hogy annyi információt kapunk, hogy az Istentől érkezőre már nem vagyunk kíváncsiak? Luther ezt az igét így adja vissza: forduljatok hozzám, s akkor megmenekültök a föld végső határáig. Fordítása arra hívja fel a figyelmet, hogy csak akkor menekül s marad meg a nép, Izrael népe és minden nép, ha odafordul a történelem Urához. Károly Gáspár fordítása így hangzik: Térjetek én hozzám, hogy megtartassatok... Az ige szava biztasson minket és ébresszen személyes felelősséget bennünk az Istenre figyelésre. Legyen az 1995. év a misszió éve. Az Istenhez fordulás felhívása mindenkinek szól. A nehezen visszaadható igét az egyik német fordítás így kísérli meg értelmezni: ,jöjjetek énhozzám és hagyjatok magatokon segíteni, ti emberek az egész földön.” Kihallom a missziói biztatást a próféciából. Isten mindenkit hív. Mi pedig hívó hangja, terelgető keze, megszólító ajka, igét hirdető nyelve lehetünk. Küldetésünket akkor töltjük be, ha bekopogtatunk elfásult híveinkhez, a közöny mély tengerébe süllyedt kortársainkhoz, fáradt testvéreinkhez és hívjuk, biztatjuk őket az Istennel való élet szépségére, örömére és szükségére. Jó kezdeményezés az evangélizáció által elkötelezett emberek mozgósítása a szolgálatra. Kívánatos, hogy minden gyülekezetben a lelkész mellett híveinket látogató őrálló csapat szolgáljon. E látogatások alkalmával lehet személyre szabottan szólni az evangéliumot, Jézus Urunk szabadítását. Régi mondás az egyházban: a professzor ül (a katedrán), a prédikátor áll (a szószéken), a misszionárius - lelkész megy (hívei s az emberek közé). / De hiszen mi mindnyájan királyi papság, választott nép, szent nemzet vagyunk. Kötelezettek a küldetés (misszió) betöltésére. Legyen az 1995. év a bizalom éve. Én vagyok az Isten és nincs más. Igénybejelentés ez a mondat. Én vagyok, aki kihoztalak Egyiptomból, aki kihoztalak Babilonból, aki vagyok, akire lehet számítani, akinek hatalma és szíve is van, hogy megkönyörüljön népén. Isten megmutatta népének irgalmasságát a történelemben, kijelentette szabadító szándékát a próféták által, és teljesítette ígéretét a Messiás elküldésében. Bizalomébresztő, beszédes tettek. Bizalomra csak bizalommal válaszolhatunk. Ezért hagyatkozhatunk Reá s bízhatunk benne. A jövendő titkos fátylát senki sem lebbentheti föl, de Urunk tudja, mi vár ránk. Miként az előző évek sem voltak gondterhektől mentesek, akként 1995. sem ígér felhő nélküli, könnyű napokat. A próbás időkben pedig szorosabbra kell zárni sorainkat. Az egymás iránti bizalom légkörében remélhetjük csak szolgálatunkban Urunk áldó jelenlétét. 1 Szebik Imre IMAHÉT A KERESZTYÉN EGYSÉGÉRT 1995 Koinonia: közösség Istennel és egymással (János 15,1-17) Idei Imahetünk alapgondolata folytatását képezi a tavalyi témának, amely így hangzott: „Isten házanépének elhivatása, hogy egy legyen szívben és lélekben”. Középpontjában egy fontos, bár kevésbé ismert újszövetségi görög szó áll: koinonia. Ezt a szót legtöbbször közösségnek fordítjuk, máskor kö- zgsségvállalásnak, részesedésnek, vagy részvételnek. Annak a megszentelt életnek a jellemzőiről beszél, amelyet Krisztus testében élhetünk közösségben egymással és Jézus Krisztussal. Imádságaink középpontjában e közösség, „koinonia” naponként más és mᣠmegvilágításban áll majd! Közös gondolkodásunkat János 15. fejezetének alapján a szőlő és a szőlővessző szemléletes képe egyesíti és irányítja majd. Isten életét gyakran közösségként ábrázolják. Isten három személyben nyilatkoztatta ki önmagát: Atya, Fiú, Szentlélek, akik különállóak, mégis egy megszentelt életben szervesen összetartoznak. Sok keresztyén a „közösség” szót használja, amikor e titokról van szó, amikor megpróbálja érthetővé tenni azt, hogy e három isteni személy tökéletes egységben él egymással, ez egységből egyenlően részesednek és ez a részesedés teszi eggyé őket. Az örök élet, amely az Atyánál van, számunkra Krisztusban öltött testet és lett nyilvánvalóvá, keresztyén életünk az egyházzal való egységben szintén közösségnek nevezhető. „Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is" - írja János - „hogy nektek is közösségetek (koinonia) legyen velünk: a mi közösségünk (koinonia) pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal” (1 János 1,3). Életünk tehát elsősorban közösség az Atyával Jézus Krisztusban, az élet ajándéka Istentől, hasonlóan a szőlővesszőhöz, amely csak a szőlőtő részeként képes életben maradni (János 15,4). De életünk ugyanakkor, természetéből adódóan, közösség kell, hogy legyen keresztyén testvéreinkkel a Krisztusban, élet a szőlőtőt alkotó szőlővesszőkkel, egyénekkel és közösségekkel. Ez a szó „közösség” Isten tökéletes életére vonatkoztatva feladatot is ró a keresztyén közösségekre. Ezt a kihívást az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv 2. fejezetének 42. verse mutatja be legjobban: „Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben (koinonia), a kenyér megtörésében és az imádkozásban.” A mi közösségünk nem egyszerűen egy bizonytalan közös érzés, hanem mindennapi keresztyén életünkben gyakorlati kifejezésre kell jutnia. Közösséget jelent a hitben, a szentségekben (mindenekelőtt az Úrvacsora közösségét), a szolgálatban, az imádságban és az istentiszteleten való részvételben. Hálásak vagyunk azokért az élő közösségekért, amelyek keresztyének között már léteznek, és amelyeknek a Jézus Krisztusba, Megváltónkba és a Szentháromságba vetett közös hitünk az alapja. Ezért van bizodalmunk ahhoz, hogy közös istentiszteleteket tartsunk és együtt imádkozzunk, ezen a mostani héten és más alkalmakon. De Krisztus bennünket egy még mélyebb közösségre hív, arra a teljességre, ahol eltűnnek a korlátok és falak, a különbségek és nézeteltérések nem viszályokhoz vezetnek, hanem Isten gazdagságából és teljességéből tükröznek számunkra valamit. A keresztyének feladata, hogy ezt a teljes közösséget megvalósítsák, ezért kell imádkoznunk és fáradoznunk azért, hogy akik már eljutottak a Krisztusban való hitre, azok egyek lehessenek az Úrvacsora közösségében, és a hit és bizonyságtétel minden vonatkozásában. A közösség, amelyben élünk és az a teljes közösség, amelyben reménykedünk, nem egyszerűen csak a keresztyén közösség számára elérhető. Jelenlegi, nem tökéletes közösségünk arra ösztönöz bennünket, hogy testvéreinkkel együtt szolgáljunk másoknak és osszuk meg velük azokat a lelki és anyagi javakat, amelyeket kaptunk. E Krisztus Lelke által vezérelt szolgálat nyomán, amikor bizonyságot teszünk arról, amit mi magunk is kaptunk, a közösség megerősödik. Közös imádságaink és együttgondolkodásunk során a keresztyén élet mint csodálatos közösség elevenedik majd meg előttünk. Mindazt megláthatjuk majd, ami kárt okozhat ennek a közösségnek és meggátolja azt, hogy életünk valamilyen módon Istent visszatükrözhesse. Megosztottságunk miatti fájdalmunk tehát közösségvállalás lehet valamennyire Krisztus szenvedéseivel és elvezethet bennünket arra, hogy Isten kegyelmét keressük. „Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tiben- netek, akkor bármit akartpk, kérjétek, és megadatik nektek” (János 15,7). (Az Imahét 1-4 napjának textusai a 4. oldalon találhatók!) A ZSINAT 15. ÜLÉSSZAKA 1995. január 7. szombat 10 órától január 8. vasárnap 16 óráig tart a Budapesti Evangélikus Gimnázium dísztermében. Az ülésszak tervezett fontosabb feladatai: 1. „Az egyház evangélizáló és missziói munkája” című törvény részletes vitájának folytatása. 2. A „Gazdasági Bizottság” előterjesztése az egyház háztartásának alapkérdéseiről. 3. A „Magyarországi Evangélikus Egyház közoktatási intézményeiről és a hitoktatásról” című törvény módosításának és az ehhez kapcsolódó „Az egyház gyűjteményeiről” című törvénynek az általános vitája. 4. „Az egyházi szolgálat az egyházmegyében” című törvényrész részletes vitája „Az egyházi szolgálat” című törvényből. 5. „Az egyházmegye” című törvényrész részletes vitája „Az egyház szervezete” című törvényből. 6. „A tömegtájékoztatás eszközei (média) az egyház szolgálatában” című törvény általános vitája. EGYETEMES IMAHÉT Az 1995. év Egyetemes Imahetét január 15-22 között tartják a magyar egyházak. A központi megnyitó istentiszteletet 1995. január 15-én, vasárnap délután 6 órakor lesz a Deák téri evangélikus templomban. A liturgiában az ökumenikus Tanács tagegyházainak, valamint a Magyar Katolikus Egyháznak és a Magyarországi Unitárius Egyháznak püspökei és vezető lelkipásztorai vesznek részt. Igét hirdet: dr. Harmati Béla püspök. Szentbeszédet mond: dr. Paskai László bíboros prímás. Az istentiszteletre szeretettel hívjuk és várjuk testvéreinket.
