Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)

1994-05-22 / 21. szám

ÜLÉSEZETT AZ ORSZÁGOS PRESBITÉRIUM Április 26-án, az Országos Egyház Üllői úti székházában ült össze az Országos Presbitérium, hogy meghallgas- Az ülés igeolvasással és imádsággal kezdődött, majd dr. Frenkl Róbert országos felügyelő nyitotta meg, és sa az 1993. évről szóló jelentéseket, megtárgyalja az abból adódó kérdéseket és az 1993. évi zárszámadást, felolvasta felügyelői jelentését. A jelentést kivonatolva az alábbiakban közöljük, valamint az 1994. évi költségvetést. Az egész napos ülésen részletesen megbeszélték egyházunk gazdasági ügyeit és az iskolák működésével kapcsolatos kérdéseket. Viszonylag rövid - alig öt hónap de eseményekben annál gazda­gabb az időszak, ami az 1993. de­cember 3-i ülésünk óta eltelt, ami­ről számot kell adjak. A karácsonyi és a húsvéti ün­nepkör adta elsősorban az időszak jelentős spirituális tartalmát, míg az úgynevezett közegyházi élet szempontjából a két zsinati ülész- szak jelentett meghatározó ese­ményt. Egyházunk méltóképpen vett részt Kossuth Lajos halála cente­náriumi megemlékezésén. Erre az időszakra esett a fájdal­mas búcsú Magyarország, hosszú idő után először demokratikusan megválasztott miniszterelnökétől, akit a magyar evangélikusság is őszinte tisztelettel gyászolt. Lényeges esemény volt egyhá­zunk elnökségének látogatása az új miniszterelnöknél. Folytatódott az ingatlanvisszaa­dási törvény végrehajtása, az 1994. évre tervezett megállapodások megerősítése, kormánybizottsági döntéssel. Üléseztek az egyházi bizottsá­gok, értékelték az elmúlt évet, ha­tároztak az idei teendőkről. Természetes, hogy a második szabad, demokratikus választások közeledte érezteti hatását az egy­házi közéletben is. Az is érthető, hogy erőteljesebbek a negativ, vagy annak vélt jelenségek, illetve ezek visszhangja. Mégis alapérzé­sünk az Úristen iránti hála kell legyen, hogy a diktatúra évtizedei után szabad országban élhetünk. Türelemre van szükségünk az egy­házban és a társadalomban egy­aránt, hogy egyházunk és hazánk megélhesse a szabadság pozitívu­mait. Jogos igény, hogy az egyházi emberek, mind közvetlen környe­zetükben, mind a politikai szférá­ban a békesség evangéliumának üzenetét tolmácsolják magatartá­sukkal, példájukkal... Az egyház oktató-nevelő tevékenysége Alapvető feladatom a jelentés az egyház oktató-nevelő tevékenysé­géről. .. Jelen tanévben, már mind érvé­nyes egyházi törvénnyel, mind a demokratikus parlament által ho­zott Közoktatási Törvénnyel ren­delkezünk, felálltak az Igazgatóta­nácsok, az Országos Iroda struk­túrájában helyet kapott az oktatá­sügy, mind apparátusi, mind bi­zottsági szinten. Mindez megteremtette a keretét a törvényes működésnek. Megin­dultunk az úton, de még csak a kezdeti lépéseknél tartunk. Lehet, hogy az én hibám is, hogy nem gyorsabb, nem meggyőzőbb a fo­lyamat, de úgy véltem és vélem, csak úgy lehetünk igazán eredmé­nyesek, ha természetessé válnak a törvények adta demokratikus mű­ködési mechanizmusok, mind a lelkészi kar, mind a világi tisztség- viselők, mind az iskolák, mind az egyházkormányzás számára. Ma még olykor erősebbnek tűnnek az informális csatornák, nehéz az ügyeket törvényes mederbe terelni. Felfogásomnak megfelelően nem a konfliktusok élezését, nem is elvte­len elsimítását, hanem a törvények betűje és szelleme szerinti türelmes megoldását szorgalmazom... Az Oktatási-Nevelési Bizott­ság február végi ülésén az isko­lák gazdasági helyzetével, a köz­alkalmazotti törvény alkalmazá­sával és a kollégiumok ügyével foglalkozott. A demokratizáló­dási folyamatban lényeges volt, hogy miután maradtak nyitott kérdések, egy héttel később az igazgatók ismét összeültek és hozzájárultak a feltételrendszer optimális elosztásához. Szakmai­lag és erkölcsileg is igen lénye­gesnek, az egyházi élet egyéb te­rületei számára is példamutató­nak tartom ezt a folyamatot, amelyben minden érdekelt min­den információval rendelkezik és teljes jogú résztvevő a döntésho­zatalban. Azt már talán nem is kell hangsúlyozni, mennyire erő­síti a testvéri kapcsolatokat egy­más .gondjainak a megismerése, egymás terheinek a hordozása... Az iskolaügyhöz tartozik az elmúlt időszak egyik nagy örö­me, a március 23-án sorra került ökumenikus iskolakonferencia, a történelmi iskolafenntartó egy­házak közös szervezésében... Meg kell említenem a követke­ző napok fontos feladatát, a Közoktatási Megállapodások megkötését. Az önkormányzatok ezt nem vállalták, így a törvény értelmében az MKM-mel állapo­dunk meg. Ez hosszú távú ga­rancia iskoláink működésének támogatásáról. A MEVISZ, illetve az Ifjúsági Bizottság tevékenységének újabb örvendetes eredménye a Hang című újság megindítása. Mellé­kelem az ezzel kapcsolatban be­terjesztett határozati javaslat ter­vezetét. .. Egyház és a társadalmi közösség Érthetően súlyos kérdésként merült fel az egyházi személyek politikai szerepvállalásának a té­mája a Zsinaton. Az egyházról szóló első törvény vitájában mó­dosító indítványként hangzott el, hogy lelkészek és felügyelők párttagok és képviselők ne lehes­senek. Természetesen a Zsinat tájé­koztatást kapott az Országos Presbitérium határozatáról. Végül olyan döntés született, hogy a júniusi ülésszakon egy ezen feladatra létrehozott bizott­ság tegyen előterjesztést... (Erről a témáról a Zsinati Híradó 1994. március 27-i számában olvashat­tunk.) Szeretném ezen a helyen is hangsúlyozni - miután a kérdés többszörösen érint -, hogy szá­momra az egyházi szolgálatnak van prioritása. Ez azt jelenti, hogy jelenleg is kötelezőnek tar­tom magamra nézve az Országos Presbitérium határozatát és a születendő zsinati törvénynek megfelelően fogok mindig hatá­rozni a közéleti-politikai szerep- vállalás kérdéseiben. Az elmúlt hónapok eseményei ismételten megerősítettek abban, hogy keresztyén emberek nem maradhatnak távol a közösség, a haza gondjaitól. Az mindenkinek a személyes lelkiismereti felelős­sége, hogyan kíván ebben részt- venni. De tudomásul kell venni, hogy plurális polgári demokráciá­ban elsősorban a polgári érték­rend alapján álló politikai párto­kon keresztül lehet hatást gyako­rolni a folyamatokra. Igen lénye­ges a részvétel az önkormányzati testületekben és az egyéb civil szerveződésekben is. Ezek közé tartoznak az egyházi egyesületek is. Ezért is lényeges ezek tevé­kenységének az elősegítése. Nem vitatom, hogy bizonyos egyházi tisztségekben - legyen szó lelké­szekről, vagy világiakról - szük­séges egyfajta távolságtartás a napi politikától. A magam tiszt­ségét is ilyennek tartom. A tá­volságtartás azonban nem egy- szerűsíthatő le a strukturális megoldásra, elkülönülésre, nap­jainkban - ismétlem - különösen is a tevékenység hogyanjára, a stílusra kerül a hangsúly. Nem voltak illúzióim arról, hogy a választások közeledtével lesznek az egyházban is, akik nem tudják elkerülni a csapdát és bizonyos pártok sikerét egy­házi érdekként artikulálják. Sze­retném azonban, ha az egyházi vezető testületek tagjai, politikai álláspontjuktól függetlenül, pél­damutatóan ügyelnének arra, hogy ezt a veszélyt a minimumra csökkenthessük. Szomorúan jelzi az elmúlt negyven év lélekrom- bolását, a materialista gondolo- dás térhódítását, hogy vannak, akik az egyház jövőjét pártok si­kerében vélik garantálva látni. Példát kell mutassunk a társada­lomnak politikai etikából is, más­ként hitelünket veszthetjük. Külön­bözőségeinkben - és ez vonatkozik politikai különbözőségeinkre is - kell egyek legyünk a Jézus Krisz­tusban. Ha valóban keresztyén az értékrendünk, ha az Istennel való kapcsolat, hitünk az ő országá­ban vezérli lépteinket ebben a vi­lágban. Jónéhány éve már, hogy megfo­galmaztam, számíthatunk az egy­házi közélet különböző szélsősége­inek egymásra találására, ami a kritikát illeti. Az elmúlt időszak is szolgált erre példával. Lelkészkép­viselő a Parlamentben, lelkész a Keresztyén Igazság hasábjain, Or- dass Lajos Baráti Kör memoran­dumban hasonló, a múltra irányu­ló nézőpontból fogalmazott meg, természetesen érvek nélkül általá­nosítva, kritikai álláspontot, első­sorban az egyházi elnökség tagjai­val szemben. Természetesen nem lehet egyenlőségjelet tenni ezek kö­zé, hiszen a Keresztyén Igazság és az OLBK belül van az egyházon, utóbbi memorandumának a hang­vétele is kulturáltabb. Röviden csak erre térek ki, hisz ez az Országos Presbitériumot szó­lítja meg. Erre válaszolnunk kell, ehhez szükséges a presbiterek véle- ménnyilvánítása. A magam részé­ről nyitott vagyok minden kritiká­ra, sőt igénylem azt. Hiányérzetem is van, mert a rám irányuló kriti­kák gyakorlatilag nem is érintik egyházi munkámat, pedig elsősor­ban ennek bírálata válhatna hasz­nomra, jelentene segítséget. Az OLBK memorandumával kapcsolatban nem vonom kétség­be a féltő szeretetet, de az a látás­mód, amely statikusan a múlthoz Az elmúlt ötven évre és ebben különösen is az egészen újat hozó legutóbbi négy évre emlékezve, há­laadással állapíthatjuk meg: Isten újat kezdett közöttünk és velünk a háború, a nyomorúság, a holoca­ust, az elnyomás, az ateizmus és materializmus időszaka után. Egy- egy országos presbiteri ülésre vagy közgyűlésre készülve, á jelentések részleteit ölvasváraz egyházrrtieg- újulás, az építés spirituális és anya­gi lehetőségeiért hálát adva foglal­hatjuk össze eredményeinket és vethetünk számot hibáinkkal és mulasztásainkkal... Spirituális életünkről Nem egyformák a lehetőségek és a körülmények mindenütt a gyüle­kezeti munka számára, bizonyára megfogalmazható azonban mind­egyik részére az országnak, hogy gyülekezeteink lelki, spirituális éle­te gazdagodik. Gyülekezeti és egy­házmegyei alkalmak sokasága, evangelizációk, felnőtt és ifjúsági csendesnapok, rendezvények te­szik a misszió munkáját hatéko­nyabbá a megszokott helyi gyüle­kezeti alkalmak mellett. A Protestáns Napok rendez­vénysorozatát érdeklődés kísérte és az idén is szeretnénk valami ha­sonlót, de jobban szervezve a köz­ponti eseményeket, előkészíteni. A legjobbnak azt tartom egyházi életünkben, hogy jól megmutatko­zó igények kísérik a gyülekezeti munkát, gyülekezeti tagjaink ké­rik és várják az alkalmakat. Ide tartozik az igények közé, hogy a hittanoktatásra beiratkozó gyer­mekek száma emelkedik. Mindez természetesen nagyobb megterhelést ró a lelkészekre, akik jelenleg tekintettel a korosztályi elosztásra is, az emberi teljesítőké­pesség határán vannak. Csak ak­kor sikerül megoldani egyházunk­ban a munkavégzést a spirituális feladatok színvonalas teljesítése te­rén, ha mindegyik gyülekezetben tucatjával állnak a gyülekezeti ta­gok a lelkész mellé. Le kell küzdeni a több gyülekezetben jelentkező régi és rossz gondolkodást is, amit találóan jellemez egy presbiteri ülésen történt szóváltás, amikor a lelkész biztatására, hogy a presbi­terek kapcsolódjanak be a szórvá­nyok látogatásába, így válaszolt az egyik: „Lelkész Úr, mi nem azért választottuk meg magát, hogy ne­künk adjon munkát, hanem hogy maga dolgozzon!” Gyülekezeteinkben kisebb, spi­rituális, lelki, másokat vonzó kö­zösségeket kell létrehozni, amelyek köti a mai egyházat, nem hajlandó tudomásul venni a pozitív változá­sokat, vagy ezeket a mi munkánk­tól független automatizmusnak ke­zeli, nehezen értékelhető a szá­momra. Nem az én feladatom a Teológiai Akadémiát ért táma­dást vitatni. De mint felsőokta­tási ember, jól tudom, a sommás bírálat többnyire irreális, nem segíti a kibontakozást. Bizonyos, ezt többször hallottam, elsősor­ban a professzori kartól, hogy nagy kihívás számunkra is az átalakulás, a megnövekedett fel­adatok. Ha van igazi prioritás, akkor a Teológiai Akadémia bi­zonyosan az. Ezért is foglalkoz­tunk és foglalkozunk ismételten a Teológiai Akadémia helyzetével, fejlesztésével. Egyházi közélet Tisztelt Országos Presbitéri­um! A megújulási folyamat fon­tos részének tartom a testületi tevékenységet, ennek fejlődését az egyházi közéletben. Ebben meghatározó az Országos Pres­bitérium munkája, munkastílusa, határozatai. Jelentéseim konkrét tartalmán túl, személetmódjuk­kal szeretném ezt a folyamatot, az Országos Presbitérium szük­séges arculatának kialakulását serkenteni. nyitva vannak mások irányába. A modern eszközök sokféle lehető­ségét is használni lehet. így például több gyülekezet indít saját hírleve­let, újságot, időszakos beszámolót. Ezek között több igen magas szín­vonalú. .. ökumenikus kapcsolatainkról Örömmel jelentem, hogy növek­vő mértékben él egyházunk az öku- mené lehetőségeivel. Az egyetemes imahét januárban, a Protestáns Na­pok októberben lebonyolított és ter­vezett eseményei mellett említhetem a más országok és más egyházak irányában lebonyolított kapcsolat- felvételeket. Vendégek jöttek és so­kan mentek tőlünk a testvérgyüleke­zeti programok keretében. Német­ország, Finnország, Erdély, Auszt­ria, Skandinávia állnak az élen. Ökumenikus kapcsolatainkat is erő­síti, hogy a Protestáns Katonai Lel­készi Szolgálat elindulhat ebben az évben és már évek óta működik a Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület támogatásával a Protes­táns Színház az Evangélium Színház néven Udvaros Béla rendező vezeté­sével. A református egyházi zsinat­tal is van kapcsolatunk, bár az ő zsinati rendszerük eltér a mienktől. Éppen a protestáns katonai lelkészi szolgálat bevezetésével kapcsolat­ban került sor törvényelőkészítő megbeszélésre a két zsinat küldöttei között. Több gyülekezetben vannak kö­zös protestáns templomok, sőt újabb együttes építésre is sor került a Baranya megyei Szederkény köz­ségben. A templomok közös hasz­nálata nem minden gyülekezetben mentes a problémáktól. Az eltérő liturgiái felfogás az oltárképek, gyertyatartó és feszület használa­tával kapcsolatban református tü­relmetlenséget és megértés helyett gyűlöletet eredményez... A korábbi ökumenikus bejelenté­sek szerint folyik a Biblia protes­táns és római katolikus új fordítá­sának együttes új magyar fordítás­sá történő átdolgozása, beszámol­hatok arról, hogy egyházunk a töb­bi protestáns egyházzal együtt ki­alakítja a vegyesházasságok esetén történő liturgiái és eljárási kérdé­sekre vonatkozó megegyezését a katolikusokkal, valószínűleg még ebben az évben. A protestáns együttműködés egyik jelentős állomása, hogy 1994. május 3-10. között Bécsben sor kerül a Leuenbergi Konkor- diát, azaz az evangélikus és refor­mátus egyházak szószék- és úrva­csora közösségét kinyilvánító egyezség aláíró egyházainak újabb konferenciájára. Hazánkban ilyen egyezséget, az ún. Nagygeresdi Egyezményt (1833. május 15.) a „Kéri Szerződés” (Abaújkér, 1830. május 6.) alapján már a múlt szá­zadban kötöttek egyházaink, ha rövidebb ideig is voltak érvényben. Az ökumenében megnyilatkozó sokféle nehézség dacára is azt kell látnunk, hogy az egyházak együtt­működését, az ökumenikus egység­keresést föltétlenül támogatnunk kell, mert nincs más út. Ez követke­zik Jézus főpapi imádságából, az előző évtizedek tapasztalataiból és ötvenegy éves magyar ökumenénk történetéből, mai feladataink vál­lalásából. Az évtizedekig ideoló­giailag materializmuson nevelt és ma a vulgármaterializmust követő szekularizált magyar társadalom­ban csak együtt tudják végezni az egyházak azokat a feladatokat, amelyek küldetésükből fakadnak. Az erkölcsi védőháló kifeszítése a szociális védőháló mellé csak együtt történhet minden más jó- akaratú, humánumot kívánó hon­fitársunkkal együtt... Bizalom és együttműködés Az előző pontok gondjait és örömeit, eredményeit és hiányos­ságait úgy foglalhatom össze, hogy bizalmat és együttműködést kérek és várok. A kettő összefügg, mert a bizalom egymagában nem elég, eh­hez együttműködés, tevékeny rész­vétel kell, hogy menjenek a dolgok egyházunkban. Ha viszont az együttműködés megvan, de bizal­matlanul élnek egymás mellett az emberek, hamar felborul az egyen­súly. Örömmel számolhatok be arról, hogy' egyházunk népének döntő többsége, gyülekezeteink zöme bi­zalommal tekint a gyülekezeti, egyházmegyei, kerületi és országos vezetőségre és felajánlja együttmű­ködését. Számos jelét adták hí­veink ennek és körülnézve együtt örülhetünk a lelki és anyagi fejlő­désnek, a templomok és egyházi épületek tatarozásának, új templo­mok és imaházak, szeretetottho­nok építésének. Meg kell vallani azonban azt is, hogy akadnak gyülekezetek, ahol a lelkészek és a gyülekezetek világi vezetői szembekerültek egymással vagy az egyházmegyei és országos vezetőséggel. Akadt például olyan lelkész, aki hosszú évtizedek gya­korlata után sem tanult meg any- nyit, hogy külföldi segélyek kérése, szolgálati gépkocsi igénylése, tata- rozási kérések, nyugdíjazás stb. nem megy az egyházban az illeté­kes egyházmegyei és kerületi veze­tőség, sem az esperes, sem a püs­pök nélkül... Nem könnyű eligazodni a mai túlpártpolitizált közéletben. Ezek­kel a kérdésekkel foglalkozott már az országos presbitérium és bizo­nyára ma is sor kerül vitára. Az a döntése érvényes egyházunknak, hogy parlamenti képviselővé meg­választott lelkész szüneteltesse lel­készi munkáját. Ehhez még azt a határozatot kellene hozni, hogy a lelkészi munkáját politikai okok­ból szüneteltető lelkész ne használ­ja a maga minősítésére, megjelölé­sére az evangélikus lelkész megje­lölést. Egyházi világi tisztségvise­lőknek sem tilthatjuk meg, hogy részt vállalnak politikai szerveze­tekben és képviselői megválasztá­suk esetén föl kell ajánlaniuk tiszt­ségüket a megválasztó testületek­nek és döntést kérni, szüneteltes­sék-e munkájukat az illetékes tes­tületben. Szeretném világosan kimondani véleményemet. Sem teológiai, sem állampolgári jgoi oldalról nem tilt­hatja meg az egyház, hogy lelkésze, alkalmazottja, egyházi világi tiszt­viselője politizáljon. Mindenkinek joga, hogy beléphet egy általa vá­lasztott pártba. Mindezen lépések­nek azonban az egyház részéről következményei lehetnek, elsősor­ban azon az alapon, hogy a lelkészi munkavégzés, a gyülekezeti fel­adatok olyan megterhelőek, hogy nem adnak lehetőséget másodál­lásra. Azután pedig az egy-egy párt, irányzat színeiben való meg­jelenés megosztja a gyülekezeteket. A jelentések után Szemerei Zoltán pénzügyi osztályvezető részletesen be­számolt az 1993. évi zárszámadásról. A presbiterek ezeket az iratokat is előre megkapták, így érdemi tárgyalás volt az összegek elosztásáról és felhasználásáról. Ugyanígy tárgyalták meg az 1994. évi költségvetést és mindkettőt jóváhagyták. Az elnökség bejelentése alapján tudomásul vette az ülés a Magyarországi Református Egyház Zsinatának választását, mely szerint Takaró Károly gyáli református lelkészt protestáns tábori püspök­nek választották meg. Az érvényes megállapodás szerint ö tölti be a katonai lelkészi szolgálat vezetését, helyettese lesz evangélikus. Az egyes iskolák dolgában szükséges határozatokat hoztak személyi ügyekben. Az Országos Presbitérium ülésének határozata szerint a rehabilitáció ügyének tárgyalá­sát felfüggeszti és a Zsinatnak teszi át azzal, hogy alkossa meg a zsinat a rehabilitációs törvényt s ha ez elkészül, annak alapján veszi fel a presbité­rium újra tárgyalási rendjébe. A határozatok pontos szövegét következő számunkban fogjuk közreadni. EGYHÁZZENEI PROGRAM Május 30-tól, hétfőtől június 5-ig, vasárnapig 19 órai kezdettel a Deák téri tempómban BUDAPESTI BACH-HÉT HÉTFŐ: Karstein Askeland(Norvégia) orgonaestje. C-dúr tokkáta, d-moll triószonáta, a-moll prelúdium, korálfeidolgozások. KEDD: Pertis Zsuzsa (csembaló) és Kertész István (hegedű) szonátaestje. Két partita, két szonáta. SZERDA: Zádori Mária (ének) és Zászkaliczky Tamás (orgona) hangversenye. „Geistliche Lieder”. CSÜTÖRTÖK: A Debreceni Kodály-Kórus hangversenye. 93. kantáta, négy motetta. Közreműködik a Debreceni Bach Collegium és Kar asszon Dezső (orgona). Vezényel: Kamp Salamon. PÉNTEK: Kemenes András zongoraestje. Tizenhat prelúdium és fúga a Wohltemperiertes Klavier I. és II. kötetéből. SZOMBAT: Dobozy Borbála (csembaló) és Jose Vasquez (viola di gamba) szonátaestje. G-dúr, D-dúr és g-moll szonáták. VASÁRNAP: A 90 éves LUTHERÁNIA JUBILEUMI KONCERTJE. Wir danken dir - 29. kantáta és a Magnificat. Közreműködnek: Zádori Mária, Németh Judit, Marosvári Péter, Szécsi István, Trajtler Gábor és a Magyar Szimfonikus Zenekar. Vezényel Kamp Salamon. A felügyelő után dr. Harmati Béla püspök-elnök ismertette jelentését. Mindkét jelentést a presbiterek előre megkapták, tanulmányozhatták, így a megbeszélés elevenebb és tárgyszerű volt. A püspök-elnöki jelentést alábbiakban szintén kivonatosan közöljük.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom