Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)

1994-09-11 / 37. szám

Evangélikus Élet 1994. szeptember n. „Mert én hűségedben bízom!...99 85 esztendő, 55 együtt töltött év a házastárssal Isten kegyelméből Idős lelkésztestvéreink élete, szolgálata, örömeik és próbatételeik tanul­ságul is adatnak a fiatalabb nemzedék számára. Hűségük és Krisztushoz való ragaszkodásuk beleépül a gyülekezetek, így egész egyházunk jele­nébe. Ebben az évben Fónyad Pál nyugalmazott lelkész és felesége, Már­ta néni kettős hálaadással állhatott oda Isten színe elé. Nagykanizsai otthonukban 85. születésnapot, illetve 55 éves házassági évfordulójukat ünnepelték. Kórházban töltött hónapok, betegség és sok fájdalom próbatételén át vezetett az út e kettős évfordulóig. Mégis lelkésztestvérünk így vall erről az időszakról: „elmélyített mindkettőnket az imádkozásban és az Istenre hagyatkozásban. Újra és újra felragyogtatta előttünk Isten Szentlelke életünket végigkísérő kedves igénket: »Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.« (2Kor 12,9)” A földi pálya ilyen állomásai alkalmat adnak a keresztyén embernek arra, hogy visszatekintsen, s mindenben ott lássa és keresse Isten atyai szeretetét. Pali bácsit először az indulás­ról, életpályája alakulásáról kér­dezem. F. P.: Barcson születtem lévi­ta tanitó gyermekeként. Csurgón a Református Gimnáziumban érettségiztem, majd 1927-ben nyertem felvételt a soproni Teo­lógiai Fakultásra. Indító igém az Apostolok Cselekedetei 1,8 verse volt: „...és lesztek nékem tanú­im...” 1931. június 21-én avatott lelkésszé 9 társammal együtt Ka- pi Béla püspök a soproni temp­lomban. 1931-32 tanévben Lip­csében és Erlangenben folytat­tam tanulmányokat. Sommer- lath, Althaus és Elért professzo­rok voltak rám meghatározó ha­tással. A lelkészi szolgálat állo­másai voltak: Barcs-Nagyatád- Somogyszob-Felsőnána. öskün, Sárváron mint helyettes szolgál­tam. 1934-ben kaptam először helyettesi megbízatást Sopron­ban, közben még ebben az evben négy hónapot a magyarbólyi gyülekezetben szolgáltam, majd visszakerülve, a soproni gyüleke­zet segédlelkésze lettem. Itt a sok­oldalú és sokféle munkaterület bő­séges lehetőséget nyújtott az ige- hirdetői és a gyakorlati életre való felkészüléshez. 1937-ben küldettem ki az iha- rosberényi gyülekezetbe, ahol az­után egyhangú bizalommal lel­késszé választottak. Mindvégig ueleg szálak fűztek ehhez a gyüle­kezethez. 1951-ben kellett elbú- :súznom szeretett híveimtől, mert i második világháború alatt s az ízt követő években megtapasztalt »ok embertelen beszéd és cseleke- let ellen felemeltem szavamat. Megtudtam azt is, hogy rajta va­gyunk a kitelepítési listán. Ugyan- ikkor üresedett a nagykanizsai lel- cészi állás, s a szolgálatba ugyan- szén év karácsony második ünne- jén nyertem beiktatást. Itt 1987-ig endes lelkészként, 1990 augusztu­sáig pedig nyugdíjasként munkál- codtam. Bár 18 évig voltam espe­reshelyettes, mégis teológiai és poli­tikai meggyőződésem miatt nem kaptam választást, sőt minden köz­egyházi tisztségből kizártak. Ennek egyik oka az is volt, hogy Ordass Lajos püspök útjához tartozónak vallottam magam. Az egyházme­gyében, az egyházon belüli testvé­rieden bánásmód minden szomo­rúságának elhordozásában a nagy- kanizsai gyülekezet hűséges ra­gaszkodásával erősített. Szívem­ben nincs harag és neheztelés senki iránt.- Mit jelentett a családi háttér a szolgálatban? F. P.: Családon belül feleségem volt segítő szeretetével támaszom. Kitartó munkatárs volt a gyüleke­zeti szolgálatokban, gyermekórá­kon, család-, és beteglátogatások során. Három gyermekünket hit­ben, szeretetben nevelhettük, bár őket is sok igazságtalanság és meg nem értés érte egyházi illetékesek részéről is. Fiainknak el is kellett hagyniuk az országot ahhoz, hogy tanulmányaikat befejezhessék, il­letve, hogy az lehessen hivatásuk, amit itthon sajnos nem érhettek volna el. így lehetett azután Péter fiunk Svédországban orvos, az itt­honi kétévi téglagyári kemény munka után, mivel nem javasolták továbbtanulásra. Pali fiunk pedig Ausztriában kellett, hogy elvégez­ze a teológiát, mert itthon nem nyert volna felszentelést, csak az AEH engedélyével. Otthonunk­ban sok ember talált segítségre, lelki megértésre és anyagi támo­gatásra.- Mit tudna elmondani Pali bácsi az elmúlt 40 esztendő szolgálatának tapasztalatairól? F. P.: Csodálatos volt az, hogy Isten próbatételként adta ezt a negyven évet, de a próbatételben a gyülekezetek mégis megmaradtak. Megcsappant lélekszámban ugyan, de folyt a rendszeres isten- tiszteleti élet, az ifjúsági és gyer­mekmunka, a diakóniai szolgálat és különösképpen a családlátoga­tások. A családlátogatásokat na­gyon szerettem. Különös tekintet­tel voltam a betegek látogatására, s ha egy beteg úrvacsorára készült, mindig ugyanazt az igét olvastam, hogy az megmaradjon emlékezeté­ben. A hozzánk jött embereket mindig nagy szeretettel fogadtuk, sokan érkeztek az esti órákban ni- kodémusokként, hogy súlyos lelki kérdéseiket megbeszelhessük az Úr előtt.- Mit helyezne Pali bácsi a mai fiatalabb lelkészek és a gyülekeze­tek szivére? F. P.: A lelkésztestvéreknek szívből és igazán azt üzenem: sze­ressétek egymást! A lelkészi mun­kaközösségekben érezzétek úgy magatokat, ihint egy családban. Lehet és kell is bírálatot gyakorol­ni, hiszen mindig lesznek differen­ciák, de a megbeszélések mindig maradjanak a teológia vonalán. Ajánlanám, hogy tanulmányozza­tok át alaposan egy-egy teológiai könyvet, fiatal korban nagyon so­kat jelent ez a későbbiekre nézve, mint a már említett külföldi pro­fesszorok számomra annak idején, s itthon Pröhle és Karner profesz- szorok. Erősítsétek egymást a szol­gálatban. A gyülekezeteknek azt tudom ajánlani, hogy imádkozzanak egy­másért, azért a közösségért, ahol az Isten igéje tisztán és igazán hir- dettetik, es Isten Szentlelke műkö­dik, hitre juttat és a hitet ápolja, növeli. A gyülekezeteknek csak ak­kor van megmaradása és jövője, ha Istenre figyelnek. A tiszta igehirde­tés hallgatása szükséges ahhoz, hogy a gyülekezet tagjainak lelki élete rendben lehessen, így tud az­után az emberi keretek között is -ki-ki szolgálatát, küldetését meg­találva - aktívan részt venni. Bár a betegség terhe még nem engedi, hogy Pali bácsi és Márta néni újra ott lehessen a templomi istentiszteleten, tudjuk, hogy imádságban együtt vannak velünk, kérik Urunk áldását mindannyiunkra. Megköszönve a beszélgetést, Istentől kérünk mi is sok erőt, vigasztalást és áldást továbbra is mindkettőjükre, mindazokkal együtt, akik ismerik és szeretettel gondol­nak rájuk, a 13. Zsoltár 6 versével: „Mert én hűségedben bízom, szívből ujjongok, hogy megsegítesz. Éneklek az Úrnak, mert jót tesz velem." Deme Dávid Ne féljetek! Bízzatok a jövőben, Istenben! (Folytatás az 1. oldalról) 1. Új helyzet Nemcsak témánk figyelmeztet >ennünket: Emlékezz! Isten igéjé­nek ma este is ez az üzenete hoz­unk. Most már nem egyszerűen a cözösen megtett útra kell emlékez­tünk, hanem ennél mérhetetlenül öbbre. Emlékezz, Isten újat kezdett ezzel i világgal! Jézus Krisztus által meg- jékéltette magával a világot. Ez az semény kitörölhetetlenül ott van álágunkban. Isten, Jézus Krisztus keresztje által békét kötött, mégpe- lig egyoldalúan a világgal. Bekét cötött azokkal, akik elfordultak tő- e, nem bíztak benne, sőt ellene for- lultak, akik haragot, büntetést ér­iemeltek volna. Isten békejobbot íyújt a gyűlölködő, ellene lázadó nlágnak. Erre az új helyzetre kell smlekeznünk, és soha ne feledkez­ünk meg erről abban az Európá­ján, ahol a gyűlölet tombol, ahol estvérnépek háborúban pusztítják :1 hazájukat. Európában, ahol ha- árvillongások vannak, ahol ismét öllángol a fajgyűlölet. Gyűlölet és pranakvás emel újra láthatatlan álakat ember és ember közé. Elmúlt-e a régi? - kérdezzük izorongva. Engesztelődött-e a vi- ág? Megértett, elfogadott-e vala- nit abból, amit Isten áldozott a álágért, értünk? A „rém elmúlt, me új jött létre” mondja igénk. Emlékezz Isten népe: Isten ajandé- cul adta nekünk az újat! Ez való­ág! Nem élhetünk tovább úgy eb­jen a világban, mintha Krisztus keresztje nem állíttatott volna fel! 2. Új látás Amikor igénk ezt mondja: Isten fenségeiből a barátaivá tett min­iét, ez azt jelenti, hogy Jézuson :eresztül néz bennünket. Jézus ér­ieméért új teremtésként elfogad, áldozata eltörli bűneinket, új elet­el, az üdvösség reménységével jándékoz meg minket. Isten újjáteremtő munkája új lá- ásra vezet bennünket. Szemünk aegnyílik Jézus látására. Jézus lá- ásara, aki szenvedett, meghalt és megdicsőült. Ahogy Pál apostol másutt mondja: „Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és fel­ragyog néked a Krisztus!” Ebben a tényben másként látom magam: bűneimet, félelmeimet, megalku­vásaimat, önzésemet. Fölveszem a harcót önmagámmal, hogy az új teremtés megvalósulhasson az éle­temben. Ebben a fényben másként látom embertársamat is: bűneit, hibáit, rossz természetét, Isten ellen láza- dozását, vakságát. Úgy látom öt, ahogy Isten látja minden bűnével együtt, szereti őt. Jézus megváltott gyermekeként nézem őt, akinek szüksége van az Isten bocsánatára és kegyelmére. 3. Új küldetés Végül igénkben szó van az új megbízatásról, a küldetésről is; „Krisztusért járva követségben, mintha Isten kéme általunk: Krisz­tusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!” Isten bekeajánlatával kell járnunk a világban. Erre figyel­ve kell élnünk. Isten értünk van és nem ellenünk. Nekünk, aki hozzá tartozunk, missziói küldetésünk van. Különösen érvényes ez ránk, asszonyokra. Valaki ezt mondta: „Egy nép vallási és politikai életét döntően meghatározzák a nők, s a hitélet elmélyítése és terjesztése nem képzelhető el nélkülük, akik­nek különös fogékonyságuk, ké­pességük van Isten iránt a megté­résben és hitben.” "Emlékezzünk mindig arra, hogy asszonyok is­merték föl először, hogy a sír üres! Testvéreim Európából! Hadd kérdezzem: Bizonyosak vagyunk elhivatásunkban? Tudjuk-e bizo­nyosan, hogy Istennek szüksége van ránk? Azt látjuk, hogy az em­bereket nem érdekli Isten ügye! Templomok ürülnek ki, gyüleke­zetek néptelenednek el. Emberek az evangélium örömüzente nélkül akarnak és tudnak élni?! Mégse féljetek! Bízzatok a jövő­ben, bízzatok Istenben! Isten népe, Európa asszonyai! Sok mindenre örömmel és hálával emlékezhe­tünk. Ebben a félelemmel teljes je­lenben, melyben annyi az ellent­mondás, a gyűlölködés, a változás, mi magunk is kételkedünk, válto­zunk, bűneink úrrá lesznek raj­tunk, de Isten hűsége változatlan! A csoda mindig újra megtörtén­het: emberek Isten ellenségeiből barátaivá válhatnak, válnak. Isten föl akar használni minket, a Szent­lélek által alkalmas és használható eszközeivé tehet a megbékélés ha­talmas munkájában. Van jövőnk: reményteljes, bol­dog jövőnk Jézus Krisztusért! Ezért hát: Ne féljetek! Bízzatok ebben a jövőben! Ámen! Luther Márton életének nyomdokai jártunk... A Magyarországi Luther-Szö- vetség soproni csoportja az elmúlt esztendőben 4 napos, ezen a nyá­ron 5 napos utat szervezett a Lu- ther-városokba, illetve Luther Márton életével kapcsolatos he­lyedre. 1993 nyarán eljutottunk Eisle- benbe: Luther szülőházának meg­látogatása után állhattunk azon keresztelőkút mellett, amely fölé a kis Mártont tartották a Szent Pé­ter Pál-templomban. De állhat­tunk azon ágy mellett is, amelyben reformátorunk meghalt. - Erfurt­ban beléphettünk azon Ágoston- rendi kolostor kapuján, amelyen a fiatal „Magister Martin Luther” kopogtatott, fogadalmát megtart­va, hogy szerzetes legyen. Jártunk az erfurti dómban is, ahol Luther Mártont pappá szentelik. - Wit- tenbergben a városi templomba lépve, illetődve néztük a szószéket, amelyen évtizedekig prédikált Lu­ther, és látva a szárnyas oltárt - Luther és Melanchthon képével - eszünkbe jutott Túrmezei Erzsébet verse: „Fénylik, ragyog a szárnyas oltár. Ez vagy, Luther Márton. ... Krisztust hirdetted. Róla szóltál”. A wittenbergi vártemplomban - amelynek kapuján ott van a bronz­ba öntött 95 tétel - megkoszorúz­tuk Luther Márton sírját. A „Fe­kete Kolostor”-ban lévő reformá­ciótörténeti múzeum Luther életé­nek sok-sok emlékét őrzi. - Tavaly meglátogattuk Lützenben a 30 éves háború nevezetes csatájának színhelyét is, ahol II. Gusztáv Adolf svéd király elesett. Idén elsősorban azokat a helye­ket kerestük fel, ahol reformáto­runknak száműzöttként kellett tar­tózkodnia. Időben az első hely Wartburg vára, ahova a worsmi birodalmi gyűlés után menekítette jóakarója, Bölcs Frigyes választó- fejedelem; itt élt Luther kb. 10 hó­napig az 1521-22-es években, s itt fordította le - az általunk megláto­gatott „Luther-Stubé”-ban - az Újszövetséget német nyelvre. De Wartburg pl. magyarországi Szent Erzsébetről is őriz emlékeket. - A Wartburg melletti Eisenachban megnézhettük a Luther-házat, ahol 1497-1501-ig lakott diákként Luther Márton a Cotta családnál, s beléphettünk a Szent György- templomba is, amelynek kapuját minden reggel kinyitotta a diák Luther, hogy betérve találkozzon Istennel. A második hely Coburg vára, ahol az augsburgi birodalmi gyűlés ideje alatt, 1530-ban, fél évig kel­lett Luther Mártonnak laknia, mert pápai és birodalmi átok alatt lévén, nem vehetett részt a birodal­mi gyűlésen. Belépve a várudvarra, Luther Márton mellszobra fogad minket, azzal a felirattal, amelyet ő írt itt szobája falára: „Nem ha­lok meg, hanem élek, és az Úr nagy tetteit hirdetem.” Az idei úton kb. fél napot töltöt­tünk a salzkammerguti tavaknál, ahol az Isten teremtette csodálatos természeti világban is gyönyör­ködhettünk: a tavak mellett köz­vetlenül magasodó 2-2,5 ezer mé­ter magas hegyormok láttán eszünkbe juthattak Reményik Sándor sorai: „Fenn Isten jár a csúcsokon, ... Fenn az Úr lépked hallgatag, A maga építette dóm­ban”. De nemcsak az „Isten teremtet­te” dómokat láttuk utunk során, hanem néhány „emberkéz építet­te”, Isten dicsőségére emelt hatal­mas méretű dómot is volt alkal­munk megtekinteni: pl. München­ben a Frauenkirche 99 m magas ikertornyaival és a Michaelskirche a 16 m magas, szinte színarany ol­tárával, a bámbergi 4 tomyú, csak­nem 100 m hosszú dóm talán Szent István királyunkat ábrázoló „rej­télyes lovas”-ával, a passaui dóm a világ legnagyobb orgonájával emelte fel lelkünket Isten közelébe. Utunk egyik fő célja Augsburg volt, ahol hosszabban időztünk. Az 1320 táján épült Szent Anna- templom, illetve a vele egybeépült kolostor falán emléktábla hirdeti, hogy Luther Márton 1518-ban itt vitázott, védte meg a Biblia igazsá­gát, a „Sola Scripturá”-t Cajetan bíborossal, a pápa küldöttével szemben. - A birodalmi gyűlés he­lyén - a püspöki palota egyik épü­lete előtt - elénekeltük az „Erős vár a mi Istenünk”-et, emlékezve arra, hogy ott olvasták fel 1530- ban az Ágostai Hitvallást. Ötnapos utunk első szálláshelye Ebersberg, ahol az evangélikus gyülekezet családjai nagy-nagy szeretettel fogadtak be bennünket.- A következő 3 éjszakát a Co- burgtól 20 km-re lévő Altestein- ben, a hegyen épült „CVJM-Frei- zeitheim”-ben töltöttük. Az itt ka­pott sok „földi jó”-ért hálás köszö­netét mondunk Heinrich Trapper diakónusnak, az otthon igazgató­jának, és hasonló szeretettel szeret­nénk fogadni őt és csoportját a közeljövőben nálunk Sopronban. Az élet földi szükségletei mellett lelki épülésünkről és hitünk ébren­tartásáról a velünk lévő Szimon János, a soproni gyülekezet lelké­sze és Zoltán László ny. lelkész gondoskodott. Otthonunk „An- dachtsraum”-jában megtartott áhítatok az Útmutató napi igéjén keresztül hirdették Urunk nekünk szóló üzenetét. Utolsó napon, vasárnap, Szi­mon János lelkipásztorunk német nyelven prédikált az altesteini gyü­lekezetnek Máté 7,12 alapján; az oltári szolgálatot Jakob Kruse lel­készünk - a kirándulás vezetőjé - végezte. H. Trapper kérésére ma­gyarul is szólaltak meg énekek az altesteini templomban: előadtuk a buszban kánonban megtanult „Ne aggodalmaskodjál..." kezdetű éne­ket; az utolsó ének pedig közös volt a gyülekezettel, „Összeforrva sze­retetben, Egy közös test tagjai”- ként énekeltük 266-os énekünket. A kirándulás alatt naponta hal­lottuk Krisztus hívó szavát: „Kö­vess engem!” Hála Jegyen ezért és egész utunkért az Úrnak. A Lnther-Szövetség soproni csoportja nevében: Dr. Lang Jánosné Szolgálat - Isten kegyelméből Ezzel a címmel tartották az. Evangélikus Bibliaiskolák és -Inté­zetek igazgatóinak Harmadik Nemzetközi Konferenciáját július­ban az amerikai Minneapolisban. Egy magyar bibliaiskola indításá­nak reményében hívtak meg együttlétükre... Minneapolis a „Tavak városa” és St. Paullal együtt „Ikervárosok­nak” hívják őket. Ez Minnesota állam legsűrűbb városi körzete. Itt él az Egyesült Államokban egy fő­re jutóan a legtöbb evangélikus. Á konferencia vendéglátója az egyik evangélikus egyház bibliais­kolája volt Plymouth elővárosban, a Medicine tó festői partján. Ez a bibliaiskola abból a meggyőződés­ből született, hogy Isten ihletett szava, a Biblia a legfőbb eszköze Istennek arra, hogy új életet te­remtsen és azt segítse fejlődni és megőrizni a hívő emberben. Ez ad­ta az indítást imádkozó keresztyé­nek egy csoportjának, hogy képzé­si központot alakítsanak ki azzal a céllal, hogy az örök Igét tanulmá­nyozzák és alkalmazzák a fiatalok saját életükben és gyülekezetük szolgálatában. A konferencián elhangzott elő­adásokban és megbeszéléseken a téma tanári alkalmazását kerestük a gyakorlati képzésben. Hadd so­roljak föl néhányat a címek közül : „A Biblia, mint Isten kinyilatkoz­tatásának a története korunk ősz- szefüggéseiben”, „A Könyv és a Lélek”, „Képzés külmissziói szol­gálatra”, „Az evangélikus kegyes­ség és életstílus közvetítése egy sze­kularizált korban”, „A Biblia és etika a mai világban és keresztyén- ségben”, „Evangélikus identitás egy növekvő evangélikus ellenes hangsúlyú korban” és „Gyakorlati képzés az ifjúság és főiskolások evangélizálására”. Ezen kívül sok megbeszélés, beszélgetés és áhíta­tok mélyítették együttlétünket. A konferencia idején és utána is több gyülekezetben szolgáltunk igehirdetésekkel, én magam mint­egy 500 km-es körzetben. A gyüle­kezetek általában előre elkérik az igehirdetés alapigéjét, címét és váz­latát. Ezt kinyomtatják, kézbe ad­ják mindenkinek, és az istentisztele­teken sokan jegyzetelnek. Éneklé­sük lendületes, magával ragadó. Több evangélikus egyháztest léte­zik az Egyesült Államokban, ezek általában jó kapcsolatban vannak egymással. Jellemző, hogy egy észak-dakotai városban 9-kor az egyik templomban szolgáltam, 10- kor egy másikban, melyek közvet­lenül egymás mellett állnak, csak egy utca választja el őket egymás­tól. Az egyik presbiter átkísért, szí­vélyesen köszöntötték egymást, és már kezdődött is a következő is­tentisztelet. .. Valóban átélhettem a testvéri közösségben, hogy szolgálatunk Isten kegyelméből van, s amíg al­kalmunk van rá, mindent meg kell tennünk a világért és Jézus Krisz­tus népéért, ha kell és lehet, a bib­liaiskolák által is. Széli Bulcsú BAKONCSERNYEI ALAPÍTVÁNY A szeretet hangján 1994. augusztus 2-9-ig Kovács Imre és Tóth Márta lelkeszházas- pár szervezésében idősek és fiata­lok kis csoportja (40 fő) indult au­tóbusszal hosszú, 1100 kilométeres útra a romániai Brassó melletti Hosszúfalu magyar evangélikus családjaihoz. Elinduláskor szorongás és re­mény volt szivünkben. Elsőként a Kalotaszegi medence legfontosabb településén, Bánífyhunyadon áll­tunk meg. Híres református temp­lomát a 16. században építették, tornyát fából készült védofolyosó veszi körül, belsejének fődísze fa­kazettás, festett mennyezet. Kö­vetkező állomás Kolozsvár. A vá­ros központját uralja a Szent Mi- hály-templom, Fadrusz János Má- tyás-lovasszobrával. Itt is, mint más erdélyi nagy városban, remek barokk, klasszicista paloták veszik körül a főteret. Utunk következő állomása Ma­rosvásárhely, ősidőktől fogva fon­tos kereskedelmi és kézműves vá­ros volt. Sajnos, a történelem viha­rai alaposan megtépázták. Hites fejedelme II. Rákóczi György, Apafi Mihály, ÍI. Rákóczi Ferenc taposták köveit. Úticélunk végállomása Brassó volt. Brassó Románia egyik legna­gyobb gazdasági, kereskedelmi, közlekedési és turisztikai központ­ja. Az Óváros ódon, szűk utcácskái, régi kis kapuszinaljas házai a rég­múlt idők hangulatát idézték. Érde­kes volt látni Európa legkeske­nyebb utcáját, az 1 méter széles Cérna utcát. Műemlék épületek, templomok érdekes építészeti stí­lusai szinte csalogatják a kíváncsi, mindent megismerni vágyó idege­neket. Híres a brassói Fekete­templom, amely Románia egyik legjelentősebb gótikus épülete. Egy 1689-ben pusztított tűzvész miatt feketedtek meg a templom falai, azóta hívják Fekete-temp­lomnak. Jelenleg ökumenikus is­tentiszteletek és orgonahangverse­nyek színhelye. Reszesei voltunk egy csodálatos orgonajátéknak. A templom déli bejárata előtt áll Honterus János bronzszobra, aki evangélikus prédikátor, könyv- nyorritató, iskolaszervéző, a térké­pészet európai hírű tudósavolt. 1532-ben keszitett erdélyi térképe a világ légelső részlettérképei közé tartozik. Brassó nevezetes épüle­tei: Szent Mihály-templom, Vá­rosháza, Katalin-kapu, Ka tál in­torony, Fellegvár. Éz utóbbibői szép kilátás nyílik a városra. Meg­említem még a Brassó környéki Törcsvárat. Várkastélya ma mú­zeum, ahol a vár és a környék tör­ténetét mutatják be. Szecseleváros a Brassó környéki csángó terület egy részét egyesíti magaban. A hét falu története igen küzdelmes volt. A XIV. században a törcsvári vár birtokához tarto­zott. Itt fogadtak bennünket a hét falu egyikében, Hosszúfaluban, az evangélikus gyülekezet családjai. A családoknál feltöltődtünk, főleg szeretetből, türelemből és kitartás­ból. Az ő szeretetük révén tehet­tünk csodálatos kirándulást a Kár­pátokba. Megkóstoltuk Tusnád- fürdő borvizét, gyönyörködtünk a Gyilkos-tóban és környezetében. Csodálhattuk a Békás szoros me­rész sziklafalait, a változatos fajtá­jú fenyveseket, tisztavizű forráso­kat, tengerszemeket. Á hosszúfalui evangélikus templom vasárnapi harangjának hívogatására, közös úrv .sorai istentiszteleten vettünk részt, hálát adva Istennek szerető gondoskodásáért. Az együtt töl­tött napok alatt mély érzésekkel töltődött emberi kapcsolatok alakultak ki. Köszönjük a szerve­ző lelkészeknek, vendéglátóink­nak, hogy élményekben gazda­gabban, hitben erősödve térhet­tünk vissza. Árvái Dona Celldömölk Ji magatok is mint éló kövek épüljetek lelki házzá' A Bakon) esernyői Evangélikus Egy­házközség műemlék templomának ta­tarozását megkezdtük. Azért adjuk közre az Egyházközségünk által két éve létrehozott „Élő Kövek Alapít­vány” ismertetését, hogy a Csemyeről elkerült testvéreket, s mindazokat bá­torítsuk, akik szívügyüknek érzik e szép kirándulóhely templomának ügyét. Az idei évben a torony teljes felújítását és a födémszerkezet javítá­sát, valamint a tetőzet cseréjét tervez­zük. ALAPÍTÓ OKIRAT (részletek) Az alapítvány neve: Élő Kövek Ala­pítvány. Székhelye: Evangélikus Lelkészi Hi­vatal, 8056 Bakonycsemye, Dózsa u. 1. Az alapítvány célja: Az Evangélikus Egyházközség az Alapítványt azzal a céllal hozza' létre, hogy az Egyházköz­ség életének és hatékony szolgálatának külső feltételeit biztosítsa. Az Alapítvány nyitott. Csatlakozhat hozzá minden magán- és jogi személy, aki a célkitűzésekkel egyetért. Az Ala­pítvány számlájára befizetett összege­ket az ADÓALAPBÓL - az Alapít­vány által adott igazolás révén - le le­het írni. Az Alapítvány vagyonát a he­lyi Takarékszövetkezet kezeli a MNB- Szfv. 299-9831711078 számlán. Az Alapítvány céljaira készpénzadomány, munka- vagy tárgyi felajánlás adható, amelyet az adakozó - adóalapjából le­vonhat. A készpénzbefizetés a Taka­rékszövetkezetnél történhet, a befize­tésről szóló igazolást az APEH engedé­lye alapján a Lelkészi Hivatal állítja ki

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom