Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-10-23 / 43. szám
TEMPLOM ÉPÜL A JÖVŐ GYÜLEKEZETÉNEK Alapkőletétel Balatonbogláron Evangélikus Élet 1994. október 23. Nagyothallók a gyülekezetben Kaposvárról Balatonbog- lárra vezetett Harmati Béla püspök útja azon a vasárnapon. A balatonboglári gyülekezet templom építését határozta el még 1988-ban és most érkezett el az ideje annak, hogy letegyék alapkövét. Balatonboglár ismert mint üdülőhely, nyáron hatalmas a forgalma, igen sokan jönnek ide külföldiek is. Azt azonban kevesen tudják, hogy a városba a hatvanashetvenes években sokan települtek át a környékbeli templomos falvakból, evangélikusok is. Lelkipásztori gondozást, istentiszteletet találtak itt, de templomot nem. Egyre többször esett szó arról, hogy legyen templom. 1988 elején határozta el a közgyűlés, hogy legyen templom és az elhatározást erősítették a nyaralók is. 1992-ben indult meg a végrehajtás, 1993-ban az önkormányzat megszavazta ajándékként azt a gyönyörű fekvésű telket, melyen most az alapkövet letették. Ajándékozásként adták át, írták át- i telket az egyháznak •- nóndtá'"eT Madarász István ' 1 gyülekezet lelkésze. A templom terveit pályáját útján Nagy Tamás készletté el. A terepet kihasználja az utca szintjén kétszintes aarókia épül, majd innen ve- :et fel az út a hegyoldalba a ciemelkedő templomépülethez, amint a mérnöki rajz is mutatja. A szabadtéri istentisztelet gyülekezeti énekkel kezdődött, melyet nem a megszokott módon kísért a kántor. Vajda István zalaistvándi lelkész kürtszóval kísérte az Erős vár a mi Istenünk énekét. Az igehirdetés lPt 3,9 alapján szólt arról, hogy a templomépítés: áldás. Áldás lesz ittlakók és pihenők, hazaiak és külföldi turisták számára. A jövő számára jelent ez a templom békességet, sze- retetet, megbocsátást, sugározza majd azt a jót, amiből több kellene. Az áldás nem tőlünk jön, örökség, mely Istentől származik. Ez az áldás spirituális segítség lesz, erkölcsi védőháló, hogy a másik ember felebarát legyen. Időbe telik még, mire eljöhetünk felszentelni ezt a templomot, de az áldás addig is jön Istentől, ne felejtsük el továbbadni. T. Szerényen, de egyes európai egyházakban nagyon hatásosan és sok áldással végzi a szolgálatát már több, mint 20 éve a Hallássérült- lelkigondozás Nemzetközi Szövetsége, német rövidítéssel az IVSS. A skandináviai, a holland és a német egyházak már régóta különös gondot fordítottak a különféle fogyatékosságban szenvedők, így a hallássérültek lelki gondozására is. Külön erre a célra kiképzett lelkigondozókat állítottak munkába azért, hogy a nagyothalló hívek ne szoruljanak ki az istentiszteleti életből, a gyülekezet, az egyház vérkeringéséből. Mindjárt el kell oszlatni egy félreértést, ami gyakran előfordul a témában járatlan olvasóval. Nem jelbeszéddel kommunikáló, szájról olvasó siketnéma testvéreinkről van itt szó. Ők orvosilag is, a lelkigondozás szempontjából is külön csoportot jelentenek, nem tévesztendők össze azokkal, akik valaha jól hallottak, de valami betegség, Távoli harang szavát közelről hallom Lassan alkonyuló életem során egyetlen egyszer jártam Aradon. Egyszer vehettem részt az idén felújított, szép neogótikus evangélikus templom isten- tiszteletén. Egyszer részesülhettem az akkor aradi lelkész, Dénes Béla és súlyos keresztet hordozó családja vendégszeretetében. 1956forró augusztusának végén történt, amikor Argay György püspök meghívására kéthetes körutat tett és számtalan gyülekezetei látogatott meg Dezséry László püspök Erdélyben, s öt, mint püspöki titkár és „tiszteletbeli erdélyi" elkísérhettem. Az akkor rövid időre feltűnt és hamarosan eltűnő reménység szivárványa alatt még Bukarestbe is eljutottunk s ott nemcsak a magyar és román nyelvű evangélikus gyülekezet fogadott bennünket szeretettel, hohem jó reménjNé^' jégyebéiig beszélhettünk Jusztin pátriárkával és Dogaru akkori vallásügyi államtitkárral. Az ígéretes kezdet folytatását hamarosan elfújta az októberi szép napokat követő zord idő fagyos szele. Az aradi templomot, éppen megújításának hálaünnepén, közel hozta a tévé vasárnapi „Örömhír" adása. Az egyházunkat képviselő Harmati Béla püspök mellett csupán két régi ismerősöm arcáig tudtam felfedezni: Mózes Árpád püspökét és egy rövid pillanatra régi barátom, Deák Ödön ny. nagyváradi lelkészét. A távoli harangszót Ilonka, egy aradi rokonunk figyelmessége hozta néhány nap múlva közel. Megküldte az aradi gyülekezet először megjelent lapjának ez év pünkösdjén megjelent első számát. Szerény kis lap. Negyedíves méretben mindössze 8 oldal. Neve is szerény: „KIS- HA RANG”. Kicsike, de tisztán csengő, jó hírt mondó. „Kondulj meg!" - kéri az aláírás nélküli, keretbe foglalt vezércikk. Szerzője valószínűleg a lap szerkesztője: Tóth-Pál Béla. „Ólom” címen az érettségiző Horváth Csaba verse az „ólom-lelkű” - ‘ „ólom réményü" - „ólöm álmú” ember alakját állítja elénk. Miért éppen a pünkösdi szám közli versét? Nyilván azért, mert ezt az embertípust is felkeresi a Szentlélek: Ezért ír cikket „A Lélek sodrában” címen a gyülekezet volt lelkésze, most püspöke, Mózes Árpád, és bibliatanulmányt a pünkösdi csodáról Erdélyi Zoltán lelkész. - Meglepően frissek és nívósak a gyülekezet „laikus”, „világi" tagjainak írásai. A lelkészi hivatal szervezésében „zarándokutat" szerveztek a Csontyáry kiállítás megtekintésére. Élménybeszámolót és egyben értő, tömör műelemzést ír a lapban Pávai Gyula „Zarándoklás Csontváryhoz” címen. Gyurkócza Aranka az aradi „ Vox Iuventutis” ökumenikus gyermekénekkar magyarországi útjáról és a magyar középkori zene ápolásáért kapott különdíj elnyeréséről számol be kedvesen pontos adatok közlésével. Ismert gond: „Hol vannak a fiatalok ?” - kérdi Böszörményi Zoltán presbiter és kéri: „Hozza el minden szülő gyermekét kézenfogva”. Záray Ödön felügyelő „hit-remény- szeretet,” elcsépeltnek hitt tét- májáról újszerűén tud írni. Látszik, hogy jártas egyházunk tanításában. Ismeri, szereti gyülekezetét. A gyülekezeti lap minden sora egy tisztán zengő harang szavát hozza közel a távolból. Szívből kívánjuk, hogy miután meg- kondult, zengjen továbbra is. Benczúr László munkaköri ártalom, vagy az idős kor következtében veszítették el hallóképességük egy részét. Esetleg hallássérülten, de nem siketen születtek. Az IVSS tevékenységi terület® elsősorban a hallóképességüket fokozatosan elveszítők, emiatt különféle gyakorlati és nagyon sokszor lelki problémákkal küzdők segítése. A szervezet kétévenként tart konferenciát, amelynek célja a tapasztalatok cseréje, összegezése, egymás munkájának jobb megismerése, közös tanulás ebben a szolgálatban jártas specialisták vezetésével. A volt NSZK, Ausztria, Dánia, Hollandia, egykori NDK és Norvégia után első ízben adott otthont hazánk a rendezvénynek. Szeptember elején a Ráday kollégiumban Budapesten ülésezett az IVSS konferencia. Nehéz röviden beszámolni a budapesti eseményről, melynek összefoglaló témája e tudósításnak a címe volt. Erről tartott előadást többek között Szebik Imre püspök, Harmati Béla püspök-elnök a konferencia megnyitóján \üdvözölte egyházunk nevében a résztvevőket. A református egyház is magas szinten képviseltette magát a konferencián, Hegedűs Loránd püspök végezte az úrvacsorái istentisztelet szolgálatát. A külföldi résztvevők nagy elismeréssel hallgatták a magyar szakelőadókat a Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskoláról, a váci siketek iskolájától. Áttörésnek is lehet nevezni ezt az eseményt. Korábban minden fogyatékosokkal foglalkozó pedagógiai intézménytől szigorúan távoltartották az egyházakat. Ez mindkét fél részére nagy veszteséget jelentett. Egyházi segítség nélkül sokkal nehezebb feladatot jelent a fogyatékosok lelki gondjainak komolyan vétele és ilyen helyzetükben a segítség nyújtása. Az egyház azzal veszített sokat, hogy kiváló pedagógiai szakemberek tudását nem vehette igénybe a saját, fogyatékosok, többek között hallássérültek között folytatott szolgálatában. Egyházi, gyülekezeti szinten sajnos, a szolgálatnak erről az ágáról még keveset mondhatunk el. Köszönettel kell nyugtáznunk a Bárczy Gusztáv Főiskola felajánlott segítségét. Tudományos, szakszerű kérdőív összeállításával kész segíteni az első lépéseket, a pontos felméréseket a gyülekezetekben. A lelkészektől, aktiv gyülekezeti tagoktól függ, mennyire fogják ezt komolyan venni és ezt a munkát érdemben segíteni. Fontos ez a munka! A népességnek több mint 10%-a hallássérült Európában. Ez civilizációs ártalom. És mint minden testi baj, lelki hatásai is vannak. A tanulságos konferencia után a külföldi vendégek kívánság szerint pár napra egy-egy gyülekezet vendégei voltak. Ezúttal is hadd mondjak köszönetét azoknak a lelkészeknek, akik szíves házigazdaként még sokoldalúbbá tették a külföldi testvérek számára a magyarországi tanulmányutat. Baranyai Tamás A MAGYARORSZÁGI EGYHÁZAK ÖKUMENIKUS TANÁCSA „Én, és az én házam népe az Urat szolgáljuk” címmel protestáns kulturális estet rendez «Pesti Vigadóban október 30-án, vasárnap este 6 órai kezdettel. E kulturális est az idei Protestáns Napok kiemelkedő eseménye. A- józsuéí hitvallás alapján - a Család évére való tekintettel is - előadást tart es bizonyságot tesz. dr. Gyökőssy Endre református lelkész, pszichológus és dr. Szentágothai Jánosáé, a Deák téri evangélikus gyülekezet presbitere, as színvánalújzenei programját a Pestszenterzsébeü Központi Gyülekezet énekkara és a Ráday kórus, valamint az Oroszlányi Evangélikus Gyülekezel énekkara, továbbá pedig a Baptista Központi Énekkar és Kamaraegyüttes biztosítják Takaró Mihály. Máté János, Nagy Dániel és Oláh Gábor vezényletével A kulturális est hagyományainak megfelelően a magyar protestáns irodalom klasszikus műveit neves színművészek adják elő. A belépés díjtalan, a helyszínen azonban szives perselyadományaikat várjuk a rendezvény költségeire. Jegyek korlátozott mértékben megrendelhetők az Ökumenikus Tanács irodájában (1026 Budapest, Bimbó u. 127. Tel: 176-4847). a Szervező Bizottság DR. REUSS ANDRÁS: Egyház a liberalizmusban - liberalizmus az egyházban (Előző számunkban közölt tanévnyitó folytatása) lk JW indezekkel az ellentmondásokkal szem- ■ ben mindmáig elevenen él Adam Smith L T A gondolata, aki a 18. században azt a neggyőződését fejezte ki, hogy a szabad emberek űlentétes érdekeit egy láthatatlan kéz, unvisible land koordinálja úgy, hogy az egymásnak feszülő :mberi önzésekből mégis mindenki számára a letető legjobb valósul meg. Mindenki tehát azzal, togy a saját érdekei szerint cselekszik, egyúttal gy szolgálja leginkább a másik ember javát is. innék a láthatatlan kéznek a legjobb eszköze kdam Smith szemében a szabad piac. Száz évvel :ésőbb John Stuart Mill már nem a láthatatlan :ézre utal, hanem a közjó érdekét emeli ki, ámenért fáradozni kell. A marxizmus sem bízott ebien a láthatatlan kézben, s a közjó megvalósítá- át tűzte célul, a tökéletes emberi társadalmat karta, de első eszköze a szabadság eltörlése volt. Látva a tiltások és szankciók eredménytelensé- ;ét prostitúcióval, kábítószerekkel, homoszexuali- ással, alkohollal kapcsolatosan, ismételten felve- ődik a gondolat, hogy nem a tilalom, hanem a zabadság, a tilalmak feloldása lehetne az az esz- :öz, amely ezeket korlátozná vagy meg is szün- etné. A modern államok azt vallják, hogy a ve- zedelmes gondolatok és szavak ellen nem a cen- úra, hanem a közlés szabadsága jelent védelmet, iert - úgymond - a jó gondolatai és szavai elég rővel rendelkeznek ahhoz, hogy a rossz eltűnjék. Tapasztalatunk van már arról, hogy a kénysze- ítő tiltások nem vezetnek eredményre. Annak incs azonban semmi jele, hogy a társadalmi kérések liberális megközelítése önmagában megoldatná problémáinkat. Változatlanul azzal a kéréssel állunk szemben, hogyan lehetne a szüksé- es és felismert jót mások számára is kötelező rejűvé tenni? Igen jelentősnek tartom, számunkra, teológu- ak számára különösen is, hogy éppen a szocioló- us, Andorka Rudolf állapítja meg: az embernek, ki nem pusztán ösztönleny, „el kell sajátítania, interiozálnia« kell, vagyis magáévá kell hogy te- yen normákat, ehhez azonban tisztáznia kell, mi z érték a számára, ez pedig csak úgy lehetséges, a van valamilyen »képe a világról«, vagyis arról, ogy mi a célja és az ertelme az életének”. A táradalom számára azt tartja előnyösnek, ha minél >bb viselkedési szabály megtartását az erkölcs iztosítja, és az erkölcs megfogalmazásában, közelítésében a vallásnak van szerepe (Lelkipásztor 993, 10, 358-359). Nem lehet azt állítani, ho^y keresztyénség és :abadság alapvetően ellentétben lennének, de ogy sokszor kerültek súlyos feszültségbe egy- lással, az is bizonyos. Mindig kézenfekvő gyanis, mert könnyebbnek tűnik, az érvek logi- ai erejét, a bizonyságtétel belső sodrását, a hit lángját kész formulákkal helyettesíteni, és az eredményt erőnek erejével kicsikarni. De ha valamely korban belsőleg üresedik meg a hit és veszíti hitelét a Krisztus-követés, akkor ezt a rosszul használt szabadság korlátozásával sem lehet feltartóztatni. Ha egyszer belül meggyengült az ellenállóképesség, akkor nem segítenek igazán a külső tilalmak. Luther abban foglalja össze a Szentírás tartalmát, hogy olyan történet, amely elmondja, hogyan engedelmeskedtek és hogyan voltak engedetlenek, hogyan hittek és hogyan nem hittek az emberek. Az Ó- és az Újszövetség jellemzője az, hogy Isten szólítja a népét, szól és választ vár, megadja a tévedés és elesés keserves és veszedelmes szabadságát, de nem hagyja magára népét. Ezekben a válságos helyzetekben az egyháznak, nekünk, keresztyéneknek arra kell gondolnunk, hogy mi az egyház lényege, mi a keresztyén élet alapja, mi a hitnek a bizonyossága. Vagyis hitünk alapjai felől kell elgondolkodnunk, azaz: Isten szavara kell figyelnünk, Isten igéjét kell hallgatnunk és megszólaltatnunk. Mindezt abban a reménységben és várakozásban, hogy szava, a Krisztus evangéliuma nem üres fecseges, hanem valóban dünamisz, erő. Az embernek ezt a szabadságát, amelyet Isten is megad az embernek, nagyon különbözően értették a századok folyamán. Gyakran hivatkozunk mi magunk is Lutherra, akit wormsi vallástétele miatt a lelkiismereti szabadság hőseként is szoktak emlegetni. Nem volna szabad felednünk, hogy ennek az embernek a szabadsága, az akkori hatalmasokkal való szembenállásához a bátorsága abban gyökerezett, hogy Isten igéje foglyának vallotta magát. Hatásában felbecsülhetetlen jelentőségű az első emberi jogi nyilatkozat, a Bill of Rights of Virginia 1776-ból, amely a törvény előtti egyenlőséget mondta ki, s amely indoklásában nem Istenre, hanem a természetre hivatkozott. Úgy látom, nemcsak sajátosságunkat, hanem lényegünket veszítjük el, ha nem merünk Istenről olyan egyszerűen és bátran szólni, mint Luther teszi a Kiskátéban : „teremtett engem, ... ő adta testemet, telkemet, ... és ezeket most is fenntartja. Ezért ad nekem ... Testemet s életemet naponkint mindennel bőven ellátja s táplálja ...” s még hosszan folytathatnám. Isten nem a dolgok megmagyarázásának elve. Nem puszta szó vagy fogalom, hanem cselekvő Isten. Szent és szerető Isten. Nem én, az ember, és nem is én, a teológus vagyok, aki meghatározom, hogy kicsoda O, és mi az akarata, hanem Ő szólít, Ő parancsol, ő ajándékoz meg, Ő tart igényt rám, O kegyelmez. Éppen az embernek Istennel való viszonyát tekintve megdöbbentő érvelés a terhességmegszakítás kérdésében a pro choice, tehát a liberális álláspontot képviselők részéről, a saját testhez való jog hangoztatása. Természetesen semmiképpen sem lehet arról szó, hogy valaki másnak legyen döntési joga a nő testéről, mint neki magának. Az emberi test, az én testem azonban nem tulajdon, nem birtok, amellyel én rendelkezem, s amely felől én döntök. Az én testem én vagyok saját magam (Franc Rodé, Vigília 1993, 6, 410). Nem kétséges, sok keserves tapasztalat bújik meg a mögött a tény mögött, hogy az ember, s a mai ember különösen, inkább kerüli az elkötele- zést. Szeretné a szabadságát megőrizni, szabad maradni. Félti az identitásának az elvesztését, ha elkötelezi magát valaki, vagy valakik mellett. A szabadságot negativen értelmezi: szabad vagyok „valamitől”. Ez többet ér számára, mint a pozitív szabadság, a szabadság „valamire”. Mintha többre becsülné a puszta lehetőséget a szabadon elhatározott tettnél. El kell azon gondolkoznunk, hogy az ember éppen ott lehet igazán szabad, ahol kötelezettséget vállal magára. Hiszen az embernek egyébként sem adatott meg a teljes választási szabadság. Az ember Isten teremtménye. Rendeltetése van, amellyel szembefordulhat ugyan, és szembe is fordul, hiszen bűnös, de akármit még akkor sem választhat, még ha nagyon akarja, akkor sem. Ez a lehetőség egyszerűen nem adatott meg az embernek. A szabadság, amelynek egyetlen és fő jellemzője, hogy szabadság a másik embertől, a fogalomnak nem keresztyen értelmezése. Egyébként is, az így értelmezett szabadság, tehát a szabadság mint az emberek közötti versengés, és az egyenlőség, kibékíthetetlen ellentétben állnak. A kettőt nem lehet egy nevezőre hozni. Nem lehet egyszerre mindkettőt maximálisan megvalósítani. Az egyik csak a másik rovására valósítható meg. Nincsen tehát receptünk a megvalósításra. Azt jelenti vajon ez, hogy az ember vagy szabadságban él, de igazságtalanságban és egyenlőtlenségben, vagy igazságban ugyan, de szabadság nélkül? Az ellentét feloldására, a probléma megoldására több program fogalmazódott meg, amelyeket ilyen jelszavak képviselnek, mint szociális állam, a szociális piacgazdaság, szociális háló, részesedés, szolidaritás, sharing. Mindezek mellett azonban megmarad a kérdés: hogyan lehetne elérni, hogy az egyik ember a másikat ne saját szabadsága korlátjának tekintse, hanem a felebaráttal való összetartozást gazdagodásnak, kiteljesedésnek tartsa? Ezt az embertársi viszonyt - hitem szerint - létrehozza Jézus Krisztus evangéliuma. Az egyházban a liberalizmusnak, a szabadságnak az alapja az, ahogyan Isten bánik az emberrel. Szól hozzá és válaszát akarja. Tanítványság nem képzelhető el másképpen, mint Krisztus szavára adott szabad válasz. A szabadság megvonása, erőszak elképzelhetetlen, és értelmetlen akár a hit születésénél, a hitvallás kimondásánál, a keresztyén élet tetteinél. Az eretnekekkel folytatott küzdelem a századok során szemléletesen mutatja, hogy amikor az egyház világi hatalmat vehetett igénybe ellenük, ezzel is legtöbbször csak átmeneti eredményeket tudott elérni, ha egyáltalán valami eredménynek mondhatót így elért. Luthernak 1522 böjtjén elmondott nyolc prédikációja, mely a közelmúltban jelent meg először magyar fordításban, teológiai szempontból is ragyogó példája annak, hogy lehet erőszakoskodás es fenyegetőzés nélkül, de mégis elkötelezetten és elkötelezően vitában részt venni. A képrombolókat szelíd szóval, érvekkel, nyugodt hangon, és az ellenfelek szabadságát nem korlátozva győzte meg. A mai emberi jogi viták idején is érdemes elolvasni. Az elnyert szabadságon őrködni az egyházban és a társadalomban ma is feladatunk. Meg kell tanulnunk vele élni. Jó lenne ezt a szabadságot nem elkótyavetyélni. Ez a veszély ma is fennáll. Az egyházon belül is fennáll. Éberségre van szük- ség. Mindenkivel szemben, aki más véleményen van, akinek más a hite, vagy a hitében megrendült, az a feladat lehetséges, hogy Isten ügyét. Krisztus és az evangélium ügyét érvelve képviseljük. Az érvek sokkal szükségesebbek és sokkal hatásosabbak, mint a tiltakozások. A missziói parancsban az egyház azt a parancsot kapta, hogy aktívan, offenzív módon és érvelve hirdesse az igét, azaz tanítson. A keresztyén szabadságunk tehát csak Krisztushoz és a felebaráthoz kötöttségben képzelhető el. S a másik ember szabadságának tiszteletben tartása nem jelentheti, hogy ne lennénk adósai az evangéliummal.