Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-04-17 / 16. szám
Evangélikus Élet 1994. április 17. E3 jfflS GYERMEKEKNEK FIATALOK NAK Esténként az utcánkban mesés fényekkel ragyognak a kirakatok. Teli csillogó-villogó árukkal. Sokszor nem is olyan jók, de a kirakatban minden megszépül a sok dísz, és a sziporkázó fények hatására. így talán hamarabb elkelnek a silányabb dolgok is. Mi, emberek is sokszor szebbnek, nagyobbnak, csillogóbbnak szeretnénk látszani annál, mint amilyenek vagyunk. Segíts Istenem, hogy el tudjuk fogadni egymást olyannak, mint amilyenek valójában vagyunk, s ne akarjuk becsapni egymást a magunkra aggatott csillogó díszítésekkel, hazugságokkal! BARANGOLÁS BIBLIAI TÁJAKON A múlt alkalommal Jézus gyermekkorának fontos állomáshelyével, Názárettel ismerkedhettünk meg. Most egy olyan településre látogatunk, ahol Jézus szintén sok időt töltött, ám ez a város fekvésében, nagyságában és épületeiben is különbözik Názárettől. Kapernaum Az evangéliumok többször csak úgy említik Kaper- naumot, mint Jézus városát, ahol otthon volt. Sokszor szállt hajóba a tanítványokkal a kapernaumi kikötőben, hogy ellátogassanak a Genezáret-tavát környező városok egyikébe, vagy egyszerűen csak azért, hogy a Mester a hajóból beszéljen a partra sereglett sokasághoz. Számos csodajel tanúi lehettek a kapernaumiak. Egyszer Jézus meggyógyította egy százados szolgáját. Más alkalommal vakokat, s egyéb betegségekben szenvedőket tett ismét egészségessé. Kiemelkedik a csodák közül Jairus, egy zsinagógái vezető halott kislányának feltámasztása ......... , 4 . Genezáret-t^yárój, szólva már megemlítettük, hogy a környék lakossága nagyrészt a halászatból élt. Hogy az eredményesebb halászathoz meg tudják teremteni a szükséges feltételeket, hogy legyenek hajók, hálók és elegendő dolgos kéz, a embereknek össze kellett fogniuk. így alakítottak családok, barátok egy- egy közösséget, amelyben együtt halásztak, és közösen vették meg a munkához szükséges eszközöket. Sőt, a szó szoros értelmében egy fedél alatt éltek. A régészek, akik a Jézus korából való város romjait vizsgálják, olyan házak nyomaira bukkantak, melyek sok egymásba nyíló helyiségből álltak. Egy-egy ilyen nagy, közös lakóházban akár hetvenen is lakhattak, egyetlen nagy családot alkotva. Közös lehetett a konyha, s még igazán csukható ajtók sem választották el az egyes szobákat. Ilyen házban lakhatott Péter, András csakúgy, mint Zebedeus és családja, és nem kizárt, hogy Jézus is Kapernaumban tartózkodva náluk szállt meg. A házak fala kőből épült, tetejük pedig valami 425 ÉVE SZÜLETETT könnyű anyagból, mint például fából és agyagból. Ha megpróbáljuk elképzelni, szinte megelevenedik a történet, melyet Márk evangéliuma vetít elénk: Néhány nap múlva ismét elment Kapemaumba, és elterjedt a híre, hogy otthon van. Erre olyan sokan gyűltek össze, hogy még az ajtó előtt sem volt hely: ő pedig hirdette nekik az igét. Oda akartak menni hozzá egy bénával, akit négyen vittek. Mivel a sokaság miatt nem fértek a közelébe, megbontották annak a háznak a tetejét, ahol ő volt, és nyílást vágva leeresztették az ágyat, amelyben a béna feküdt. Jézus pedig látta a hitüket... Akkor így szólt a bénához: „Kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza!” Az pedig felkelt, fogta az ágyát, és azonnal kiment mindenki szeme láttára... FERI BÁCSI JÁTÉKAI Ki mondja - kinek? Ebben a játékban ismert bibüai mondatokat kell megtalálnotok. A kitalálandó mondatot egy négyzethálóba írtam be úgy, hogy minden betű, írásjel és szóköz egy-egy külön négyzetben foglal helyet. A szóközöket fekete négyzetek jelölik. Az így kapott négyzethálót feldaraboltam négy részre. Hetente megismerhettek egy-egy újabb darabot. A ti feladatotok: rájönni, hogy melyik ismert bibliai mondatról van szó. Beküldendő a teljes mondat, és az, hogy ki mondja és kinek. Ha egy újabb rész megismerésekor rájössz, hogy a már beküldött megoldásod nem jó, nyugodtan küldhetsz újabb megfejtést, de a hibás tippekért pontlevonás jár. Egy mondat megfejtéséért a maximális elérhető pontszám 8 pont. Most az első mondat második darabját közlöm. Segítségként elárulom, hogy a négyzetháló 3x12 négyzetből áll. A megfejtést a lap megjelenése utáni keddig adjátok postára! A gyerekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyönk, Petőfi u. 359. Az élő Rimay (2) Rimay írói munkásságának legrokonszenvesebb, és egyik legértékesebb vonása: nagy mestere emlékének és hagyatékának ápolása. Röviddel Balassi halála után eleget tett utolsó kérésének, és versciklusban emlékezett meg hősi haláláról. Rimaynak ez a halotti emlékverse, 1595 körül, nyomtatásban is megjelent („Az gyarmati Balassa Bálintnak Esztergom alá való készületi ..." címmel). Ebbe a ciklusba elhelyezte Balassi 50. zsoltárát, amelyet halálos ágyán írt, és Balassi Ferencnek, a költő öccsének hősi haláláról is megemlékezett, amely néhány héttel Balassi halála után következett be. Az emlékciklus mellett Rimaynak több, latin és magyar nyelvű töredéke maradt fenn, amelyben a rágalmazóktól védi meg mesterét, és igyekszik értékelni emberi és költői nagyságát. Rimay János Balassi-értékelésének két lényeges pontja van: a) beállítja őt a reneszánsz és a reformáció, tehát az európai kultúra nagy, 15-16. századi megújhodásának vonulatába; b) mint a magyar nyelv nagy fejlesztőjét, ékességének legméltóbb bizonyítékát, értékeli. Rimay védte meg először, elvi és történeti érveléssel, a szerelmes vers jogosultságát, éppen Balassi költészetével kapcsolatban: világirodalmi példákra hivatkozott - ezek nyomán szabad volt Balassinak is szerelmes versekkel gazdagítania a magyar költészetet. Az első. költői próbálkozásait Balassi környezetében megtevő Rimay is valószínűleg szerelmes versekkel kezdte költői pályáját. Lehet, hogy ő is az egyike volt azoknak az „ifjú legényeknek”, akik Balassival költői vetélkedést folytattak szerelmi versekkel, Balassi buj- dosása idején (pl.: „Nyolc ifjú legény... kezdetű Balassi-vers). Rimay ilyen jellegű versei azonban távolról sem érik el mestere verseinek szintjét: erősen érződik rajtuk Balassi hatása, és hiányzik náluk a szerelmes versek „vitézi háttere" is. Költészete akkor fejlődött ugrásszerűen, amikor a századvégi romlás, hanyatlás jelenségeinek folytán azokról a tényekről versel, amelyek szemléletét átalakították: a századforduló táján kiélesedö ellentétekről, politikai feszültségekről, az élet szinte minden területén bekövetkezett romlás tényeiről. Nagy valószínűséggel a század első éveire rögzíthetjük vallásos verseinek egy részét. Ezekben a hitében sértett és abban veszélyeztetett protestáns ember tiltakozó hangja szólal meg. Hittestvéreit a felismert hitigazságokban való állhatatos megmaradásra bátorítja, kitartásra a „kicsiny, rongyos sereg” mellett. Ezekben a versekben - vallásos fordulatokba rejtetten - egyúttal a nemzeti tiltakozás is jelentkezik. Azonban olyan vallásos verse is van, amely egészen nyíltan kifejezi a kérdés politikai hátterét. Ez a verse a 16. zsoltár átdolgozása („Tarts meg Uram, engem ..." kezdettel). Ezekkel a versekkel a reformáció költészetét és Balassi vallásos líráját továbbfejlesztette. Ő teremtette meg irodalmunkban a nemzeti nyomor ábrázolását, amely majd a kuruc versekben, és később is, irodalmunkban annyiszor helyt kapott; szinte új költői stílust teremtett. Költészetében a Bocskai előtti évek jelentik a csúcspontot; később a szemlélődés, a szomorúság jellemzi verseit. Életének utolsó, hanyatló szakaszában a formalista, élettől elszakadó, barokkos költészet alapjait vetette meg. Kétségtelen hibái mellett sok értéket is tartalmaz költészete. A részletes elemzés és értékelés tiejn e rövid megemlékezés feladata. Átdolgozva két énekét énekeljük gyülkezeteinkben. A „Mi Urunk, édes Atyánk ..." (Kér. Ékv. 233.) kezdetű éneke cseh eredetű. Prágában jelent meg először, szerzője Boszák Kelemen königgrötzi cseh lelkész. RiMISERICORDIAS DOMINI Sírkőre Letekint a mennyből az Úr, és lát minden embert. Lát - és szeret. Mindenkit egyformán. A gyerekeket és a felnőtteket, a kicsiket, fiatalokat és időseket, fehéreket és feketéket, az elfoglaltakat és rá- érőket, a rohanókat és a pihenőket, az éheseket és a jóllakottakat, a tékozlókat és nélkülözőket, a betegeket, és azokat, akik majd kicsattannak az egészségtől, a békében élőket, és a háborútól szenvedőket. Lakóhelyéről rátekint a föld minden lakójára - az Övéire, a gyermekeire, hiszen ő formálta mindnyájuk szívét, ismeri minden tettüket. Az Úr tudja: szükségünk van rá - neked és nekem is. Mindenkinek. Kezéből vesszük életünket, minden új napot, minden új lehetőséget. Kezeink telve vannak ajándékaival, a világ, amelyben élünk, csodáiról beszél. Az Úr szeretetével tele van a föld. Még akkor is, ha nem vesszük észre. Elhomályosítja előttünk a világ, a sok sebből vérző élet, a szenvedés, bűn, halál. Az Úr szeretetével mégis tele van a föld! Hiszen szeretete szegezte Öt a keresztre. Fel, magasra, a világ fölé, az idő fölé... De feltámadt és él - és nem tudják eltemetni! Nem tudják szeretetét kiirtani ebből a világból. Itt van, közöttünk van — bennünk él. Az Úr szeretetével tele van a föld. Elér mindenkit, betölt mindenkit, aki nyitott szívvel áll előtte. Ugye, Te is ismered szeretetét? Valaki egyszer odalépett melléd. Valaki egyszer megszólított. Azt akarta, hogy Vele, Benne élj. Valaki egyszer odalépett hozzád, és azt mondta: szeretlek. Valaki egyszer meghalt a Golgotán ezért a nagy szeretetéért. Hogy élet támadjon a sír mélyéből. S hogy Te is élhess. Boldogan. Szabadon. Megszólított, hogy az Élet hírnöke légy. Mert a sir üres. Aki meghalt, él - feltámadt! És megígérte: veled marad minden napon a világ végezetéig. Megígérte, hogy nem hagy el. És Ö hűséges az ígéreteihez. Ezért énekelhetjük, kiálthatjuk bele a világba: Az Úr szeretetével tele van a föld! Lelkünk az Urat várja, Ö a mi segítségünk és pajzsunk. Benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk. Maradjon velünk, Uram, szereteted, mert mi is Benned reménykedünk! Egyedül Benned, akinek szeretetével tele van a föld, tele van ez a világ, és tele az életünk is.- Intés az élőkhöz Megszületünk. Istentől jövünk. Minden csecsemő hasonló. Csak a szülők látják másnak őket. Mert az ő gyerekük. Pedig mindannyian az ő gyermekei vagyunk. És ő mindig lát minket. Olyanoknak, amilyenek vagyunk. Minden csecsemő hasonló. Ráncos bőrrel, véresen, levegő után kapkodva megérkezik. Egy helyről érkezünk mind. Istentől. A teremtés nem csak az anyaméhben játszódik le. Megérkezünk egyformán. Aztán ahogy növekszünk, mindenki sajátos jellemvonásokat vesz fel. Megváltozik az arca. Megváltozik a lelke. Mindenki cipel valamit: ármányságot, ördögi hitet, lustaságot, állati félelmet, ál-boldogság-, és valóságperceket. Mindez kiül az arcra. Ahogy közeledünk földi pályafutásunk végéhez, úgy válunk megint hasonlóvá. Hisz az idős emberek is egyformák. Ráncosodnak, amit nem rejtenek el kozmetikai bravúrok. Lassul mozgásuk, az élet gyorsul körülöttük. És ők lemaradnak... Ahogy Istenhez haladunk, hasonlóak leszünk. Úgy is érkezünk meg. A csecsemők, kisgyermekek hasonlóak. Arcuk már hordozza jövendő vonásaik képét, és mi nem látjuk még benne a jövőt. Valaki már tudja... Az öregek is hasonlóak. Mégsem található meg bennük az a tisztaság, amely egy palántában. A vénülő ember arcán megjelenik az egész élete, és így már nem lehet tiszta. Egyvalaki tiszta arccal tudott meghalni. Pedig élt harmadszázadot. A két szélsőség magába foglalja életünket. Mi alakítunk. Sok minden ránk van bízva. Mi döntjük el, hogy milyen arccal közeledünk Istenhez. A lélek arcára is gondoljunk! Miért fáradunk bele? Miért nem szánunk időt az alakítására?! Ez lenne a legfontosabb. Igenis fontosak a nagy eszmék, az úgynevezett népboldogító gondolatok. Nem fogunk beleőrülni, ha egész életünkben nyitottak vagyunk egymásra. Azt a véleményt, hogy nem szabad, és nem is lehet mindig másokkal foglalkozni, el kell vetni. Ha nem is lehetséges, állandóan kell próbálkoznunk!!! És a mások iránti figyelmünk, mosolyunk, kedvességünk, szeretetünk alakítja a lelkünk arcképét. Ettől fog változni a külső mázunk is. Siessünk, nehogy keserű, belefájdult, önsajnálatunkban megfeszített arccal következzen el az a nap. Amikor megérkezünk. „Istentől jössz, Istenhez mégy, sehol sem vagy otthon, csakis Istennél!” Sz. E. Ifjúságunk szolgálata Nógrádon és Felsőpetényben A karácsonyi ünnepek után gyakran hallottam gyermekeimtől: „Kár, hogy vége már az ünnepeknek, olyan megható volt!” Ezt az ünnepi hangulatot vitték a szügyi evangélikus fiatalok január 30-án a nógrádi és felsőpetényi gyülekezetekbe. A hittantanulók és a nagyobb ifjúság örömmel indult el egy autóbusszal bizonyságot tenni Jézus születéséről és Isten szereteté- ről. A versek, jelenetek, énekek és Záborszky Csaba lelkészünk igehirdetése mind-mind Isten végtelen jóságáról és kegyelméről szóltak. Továbbá arról a nagy örömről, amit mindnyájunknak — keresztyéneknek a karácsony ünnepe jelent. Gyermekeinknek könnyű volt a szeretetről beszélni olyan testvérek között, akiktől azonnal sokszorosan visszakaptuk a szeretetet. Tükröződött ez a testvéri fogadtatásban, mosolyukban és vendégszeretetükben. Számomra a legmeghatóbb az volt, hogy az egyes műsorszámok után - ha az csak pár soros vers volt is - mindig elhangzott a testvérszívek soraiból a „köszönjük” szó. A nógrádi gyülekezetben a felügyelő meleg szavakkal köszönte meg szolgálatunkat, Felsőpetényben pedig Zólyomi Mátyás lelkész adott hálát Istennek a testvéri találkozóért Benyusovics Ervin felügyelővel együtt. Azzal a hittel indultunk haza, hogy Isten áldása volt ezen a találkozón és a három gyülekezet testvéri kapcsolata még szorosabbá vált. Gyülekezetünk lelkésze köszöntésében megemlékezett arról a 18 esztendőről, melyet örömben és bánatban együtt töltött a felsőpetényi testvérekkel. Kovács Józsefné (egy édesanya) may fordította magyarra. Az ének hátterében a pozsonyi evangélikus templomok ügyében folytatott küzdelem húzódik meg, így „szolidaritás-jellege" is van. A „Reménységem te légy nekem ...” (Kér. Ékv. 409.) kezdetű énekét Kovács Sándor átírásában tartalmazza énekeskönyvünk. A szöveg 4. és 5. versszaka Kovácsnak szinte önálló hozzáköltése. Személyes könyörgése, íme, évszázadokat átívelve, serkenti a jelen nemzedéket is a Forráshoz, ahol örök értékkel gazdagodhatunk. Rimayval, mint prózaíróval, irodalomtörténet- írásunk nem foglalkozott, pedig szerepe van a magyar próza fejlődésében. Balassi költeményeihez írt előszava feltétlenül irodalmi igényű, nagy gonddal megírt próza, a magyar irodalmi tudat kialakulásának fontos dokumentuma. Ezenkívül írt naplót, és nem érdektelenek irodalmi szempontból sem követi jelentései, a szultán előtt tartott beszédei, terjedelmes levelezése. Nyelvünk 17. századi fejlettségéről tanúskodik, és érdekes színt jelent a kor gazdag prózájában. Személyes hangvételű vallásos tárgyú prózája is van. A „Nagypéntekbeli meditatio.. személyesebb hangvétele miatt eredetinek tekinthető. Balassi, Rimay és főúri követőik müvei többnyire kéziratban maradtak, és terjedtek. Balassi kéziratai, Rimay nyomtatásban is megjelent Balassi-emlékverse, valamint Balassi és Rimay istenes énekeinek kiadása („Istenes éneki..." - Balassi verseivel kerültek kiadásra, először Bártfán, 1632 kör. Szlovákul is szerzett énekeket.) eljutottak a Dunántúlra is, ahol a Batthyány- és Zrínyi családok őrizték meg a két költő hagyatékát. A főúri Balassi Rimay költői iskola részeként kezdte meg a 40-es években Zrínyi Miklós is költői munkásságát; ő azonban a két költő pozitív örökségét fejlesztette tovább, új irányt szabva a magyar irodalom fejlődésének. Hittel átszőtt hazafiságra, a nemzet gondjaiban való osztozásra, biztos reménységre tanít Rimay János, évszázadok múltán is, verseiben, énekeiben, és arra, hogy őrizzük, becsüljük a reánk testálódott, drága örökséget! B. B. 400 ÉVE „Párizs megér egy misét!” A lutheri reformáció hamarosan tért nyert Franciaországban is, hiszen ehhez ott Vald Péter és a nyomába szegődő valdensek egyházújító, hitéletet ébresztő szellemisége jó talajt készített elő. A nemesek mellé csatlakozott főnemesség élén ott találjuk Antalt, Bourbon hercegét is, de a reformáció népét támogatta a harcedzett Coligny tábornok maga. Az üldözések és megpróbáltatások is az ellenfeleiktől „hugenották"-nak nevezett protestánsok megerősödéséhez és táboruk növekedéséhez vezetett. 1559-ben azonban a lutheri irányzattól egyöntetűen a genfi, kálvini reformációhoz kapcsolódtak. A katolikus klérus nem egyszer kemény törvényeket harcolt ki ellenük, sokakat közülük még halálra is ítélt. Az „enyhébb" időszakokban is csupán a városok falain kívül engedélyezték számukra a vallásuk gyakorlását. így történt ez a katolikusok uralta Párizsban is. Navarrai Henrik a párizsi vérnász (Bertalan-éjszaka) alkalmával a katolikus egyházba való áttéréssel mentette meg életét, de később visszatért a hugenottákhoz, s azok élére állott. Nem sokáig, mert amikor a királyt orvul megölték, hogy beülhessen a királyi székbe, újra katolizált. Fontosabbnak tartotta a maga egyéni érdekeit, és opportunista megalkuvásból megtagadta a hugenottákkal való kapcsolatát. Ez a hitehagyás nyitotta meg számára Párizs kapuját és az utat a trónhoz. Kész volt vállalni a katolikus szertartású koronázást, hogy 1594. február utolsó napjain fejére kerülhessen a királyi korona. Akkor mondotta az azóta közismertté vált szólásmondást: „Párizs megér egy misét!" Az áttérés és a mise mégsem biztosította Henriknek Párizst, mert néhány év múlva éppen egy fanatikus katolikus oltotta ki az életét. Gondoljuk meg, mennyi kísértés éri az embert, amikor döntenie, választania kell. Ha nem is trón, de egy előnyösnek ígérkező házasság, a családi többséghez tartozás, az „otthoni béke" megőrzése ma is sokakkal elmondatja: „Párizs megér egy misét!” - És elhagyják hitüket, lemondanak gyermekeik evangéliumi hitben való neveléséről, önös érdekből megtagadják templomukat, vallásukat, egyházukat. Vajon megéri-e? Bencze Imre
