Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)

1994-04-03 / 14. szám

Evangélikus Elel 1994. Április 3. Rendhagyó templomrenoválás Egyházmegyei presbiteri csendesnap Hartán „Ti se kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok és ne kételkedje­tek. Mert mindezeket a világi pogá­ny ok kérdezik; a ti atyátok pedig tudja, hogy néktek szükségetek van ezekre. Csak keressétek az Isten országát, és ezek mind megadatnak nektek. Ne félj te kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy nék­tek adja az országot." Lk 12,29-32. Valahol itt van elrejtve az önzet­lenség titka. Sokáig halogattam ennek a cikknek a megírását. Va­jon nem tűnik-e majd dicsekvés­nek, amiről írok? Mégis elszántam magam, mert történetünk bátorí­tás lehet mások számára. A felső­petényi gyülekezet (Nógrád me­gye) alig több mint 300 lelket számlál. Valóban kicsiny nyáj. Mégis olyan, mint amilyennek Jé­zus láttatta az övéit; Isten iránti bizalommal teljes. Néhány évvel ezelőtt nagy áldo­zattal és még több munkával új parókiát építettek abban a re­ményben, hogy a gyülekezetnek 17 év szünet után újra lesz helyben lakó lelkésze. Az ezért mondott imádságok meghallgattattak, s alig egy évvel ideköltözésünk után a gyülekezet templomrenoválásba fogott. Festői környezetben, a Cserhát hegyei között meghúzódó falucskában, egy kis patak partján épült 1784-ben a gyülekezet temp­loma. A hívek szomorkodva nézték külső állapotát, amely igen lerom­lott az utóbbi évek során. Bár két éve a tetőszerkezetet kijavították, a többire már nem futotta a költ­ségvetésből. Azóta az árak csak felfelé kúsztak és a gyülekezet va­gyona tetemesen nem gyarapo­dott. A gyülekezet vezetősége elha­tározta, hogy belefognak a temp­lom felújításába. Az anyagra még csak-csak tellett a pénzből, de mes­terembereket fogadni már nem tudtunk volna. Ekkor jött a „cso­da”. A gyülekezethez tartozó ipa­rosok Janecskó Pál irányításával vállalták, hogy szabadidejüket fel­áldozva, ingyen, szeretetből elvég­zik a munkát. S ez az, amiért tollat ragadtam, mert úgy gondolom, hogy ez nem mindennapi. A mun­ka 1993 őszén példaszerűen el is készült. Hiszen a sajátjukat építet­ték ! önzetlenül. Időt és fáradságot nem kímélve. Az állványozás anyagát összehordták házaktól, a helyi TSZ-től kölcsön. Az asszony­testvérek főztek a munkásoknak. Valóban úgy voltunk együtt, mint egy család, amelyik a közös ott­hont építi, szépíti. Sokan, sokfélék, nem is mind evangélikusok, mégis jókedvvel, a szívükben Isten iránti hálával és imádsággal dolgoztak másfél hónapon át. Aki a kezével nem, az adományaival segített. Ezen a tavaszon már szépen ra­gyog a hófehér templom a napsü­tésben. Bizonyára jó érzés ránézni a készítőknek kezük munkájára. A gyülekezet két fiatal gondnoka: Hvizsgyalka Zoltán és Hugyecz László, valamint másodfelügyelő­je, Brnyicki Pál szinte minden szer­vezést magukra vállaltak. Ez nagy segítség volt számomra, mert a szervezési munkák nem vették el lelkészi teendőimtől az időt. Sokan önként is ajánlkoztak, se­gítettek. Senkinek sem kellett kö­nyörögni. Oyanok is adtak, jöttek, akiktől talán nem is vártuk volna, akik a templomban is ritkán for­dulnak meg, de él bennük a biza­lom Isten kegyelmében és szeretik az anyaszentegyházat. Nemcsak ez a gyülekezet, de egyházunk is kicsi. Anyagi lehetőségei is behatárol­tak. Különös jelentősége van az öntevékeny áldozatkészségnek. Ennek örülhettünk a múltrévben, de ezzel még nincs vége a történet­nek. A gyülekezet idén még nagyobb munkába fogott. Mivel a tavaly kapott közegyházi segítséget sike­rült nagy részben félretennünk, hozzáláttunk a templom belső fel­újításához is. Bízunk benne, hogy mennyei Atyánk megáld minket ebben az igyekezetünkben és ad nekünk hitet, hogy amit elkezd­tünk, méltóképpen fejezhessük be. Ma még vannak ugyan aggodal­maink, a pénzünk sem elég, de valljuk, hogy minden lehetséges annak, aki hisz. Zólyomi Mátyás KÜLFÖLDI HÍREK 20 millió ember él menekültként a világon Az ENSZ legfrissebb jelentése szerint a menekültek száma múlt évben 10%-kal nőtt, és elérte a 20 milliót. Csak a volt Jugoszláviából 4 millió embernek kellett elmene­külnie. De tömegesen menekültek az emberek egyes afrikai országok­ból is (pl. Burundiból és Szomáliá­ból) valamint bizonyos közép­ázsiai országokból is. A menekült- áradatok legfőbb okozói a politi­kai instabilitás és a nemzetiségi konfliktusok. Nagy gondot okoz az ENSZ Menekültügyi Bizottságának a menedéket keresők elleni támadá­sok szaporodása, az idegen- és faj­gyűlölet terjedése, ami lassan a de­mokratikus rendszerek alapjait is megingatja, s ami ellen az egyhá­zaknak erőteljesebben küzdeniük kellene. Hogy terjednek a világvallások? 1980 és 1992 között a világon az iszlám és a keresztyénség tábora gyarapodott a legerőteljesebben (mindkettő 30,5%-kal).. Mindkét vallás gyorsabban terjedt, mint ahogy a világban a népszaporulat nőtt (az iszlám terjedését a muzul­mán népek magas születési aránya nagyban segítette). A világ mintegy 5,3 milliárdnyi lakosa közül 1,7 milliárd a keresz­tyén, ugyanennyi az iszlám köve­tője. Kb. 1,2 milliárdnyi ateista él a világon, 720 millió hindu és 296 millió buddhista. Csekély a növe­kedés a zsidóság köreiben (18 mil­lióan vannak). A római katolikus egyház ag­gódva figyeli a hagyományosan katolikus Latin-Amerikában az evangelikálok szaporodását. Szá­mítások szerint az évszázad elejé­től a század végére 40 000-ről 100 millióra nő a táboruk. Évente kétszer kellene ilyen ösz~-^ szejövetelt tartani, fogalmazták meg többen is, 1994. február 19-én, a hartai csendesnap végén, amikor barátok, ismerősök, presbitertár­sak, szolgatársak búcsúztunk egy­mástól. Miért kezdtem a végével? Az a magyar közmondás, hogy „min­den jó, ha a vége jó” erre az össze­jövetelre is érvényes. Jó volt együtt lennünk. Jó volt minden áldozatot meghozni azért, hogy egy egyház­megye, a Bács-Kiskun Evangéli­kus Egyházmegye gyülekezeteinek felelős munkatársai, a presbiterek együtt hallgassuk az igét, együtt tanuljuk a szolgálatunkat és együtt vegyünk úrvacsorát. De menjünk sorjában. A meg­nyitó áhítatot Nagy Veronika Csengőd, Páhi, Kaskantyú lelké­sze tartotta, Jézus Boldog mondá­sai alapján. „Mitől lesz csendesnap a mai? Kérdezett mintegy a mi ne­vünkben. - Attól az áldott csend­től, mely Jézus ajándéka, mely az 0 igéjéből fakad.” Dudla Imre egyházmegyei fel­ügyelő a szeretet melegével kö­szöntötte a presbiteri nap minden résztvevőjét, megköszönve az es­peres és a helyi lelkész szervező munkáját. A hartai gyülekezet presbitereinek, asszonyainak mun­káját, a terített asztalokat, a szíves kínálást. Gyors felmérés készült az egy­házmegye gyülekezeteiből: hányán is jöttünk össze? Volt, ahonnét ketten, volt, ahonnét 50-en. ösz- szességében kétszázan. A csendesnap gerincét dr. Reuss András az Evangélikus Teológiai Akadémia dékánjának előadása jelentette, „Esketési szolgálatunk, vegyesházasok esetében.” Mennyire tágabb, mennyire ösz- szetettebb ez a kérdés, mint ahogy mi általában gondolnánk. Köszö­net a bölcs, csendes, mély hitről tanúskodó és a lutheri teológia va­lóságát, szépségét sugárzó előadá­sért. A hozzászólások sokasága, nem egy felszólaló a maga életéből mondta, vallotta, hogyan lehet együtt élni- biblikusán, egymást hordozva, megértve, elfogadva, se­gítve, Jézus által, igen, Jézus által. Három csodát éltünk át - fogal­mazta meg felszólalásában Ká­poszta Lajos esperes a csendesnap ajándékait. 1. A rossz idő ellenére - nagy hó esett, síkosak voltak az utak -, ilyen sokan voltunk, azaz jöttünk össze. 2. Hogy oly sokan szólaltak fel. Bizonyságául annak, hogy itt nem egy elméleti téma hangzott el, ha­nem egy olyan kérdés, mely igen sok családot érint. 3. A harmadik, maga a légkör, a hangulat. Ahogy testvérek egy­mást köszöntötték, ahogy a szüne­tekben beszélgettek, ahogy a fehér asztalnál, a baráti, testvéri szálak tovább erősödtek. Délután került sor a gyülekeze­tek beszámolójára. Felügyelők, gondnokok, presbiterek beszéltek színesen, okosan, nagyon tárgyila­gosan gyülekezetük örömeiről, gondjairól. A kétszázlelkes gyülekezettől a 10 ezer lelkes gyülekezetig. A gon­dok nem egyformák. A terhek sem, de az öröm igen, Élő Urunk van! Aki ugyanúgy Gazdája a ki­csi, küszködő nyájnak, mint éppen a nagysága miatti gondjaival küsz­ködő gyülekezetnek. Jó volt megerősödni így is, Jézus szeretetében! A téli nap hamar elszaladt. Gon­dolni kellett a síkos utakra, a haza­utazásra. Mielőtt búcsút vettünk volna egymástól, meghallgattuk espere­sünk úrvacsorái előkészítőjét, Jn 20,19-23 alapján. Álló úrvacsoravétel volt, az es­peres és Szabóné Piri Zsuzsanna osztották az úrvacsorát. Kétszá­zan éltünk az Úr kegyelmi ajándé­kával, bűnbocsátó szeretetével. Köszönjük Kecskeméti Pál test­vérünknek a kántori szolgálatot. Köszönjük, kedves hartaiak a vendéglátás minden munkáját! Uram! Köszönjük Néked, hogy így is együtt lehettünk. Szabó István Erős vár a mi Istenünk! Ez az ének csendült fel február 6-án Borsodnádasdon az evangéli­kus templomban tartott hálaadó is­tentiszteleten. A zsúfolásig megtelt templomban volt miért hálát adni Istennek. Tóth Melinda lelkésznő fáradhatatlan munkájának eredményeként a hívek és a püspöki hivatal anyagi támoga­tásával bevezették a gázfűtést a templomban. Borsodnádasd köz­ségben e kis templom a hegy lábánál a táj legszebb gyöngyszeme. Örö­münkre szolgál, hogy télen már me­legben tarthatjuk istentiszteletein­ket, ahol a hívő lélek lelki nyugal­mat, békességet kap az Ige hirdeté­sén keresztül. Meghívásunkra eljött a reformá­tus ózdi lelkész házaspár is, kik lel­készünk hálaadó igehirdetése után köszöntötték híveinket és velünk együtt örültek a fütött templo­munknak. Az ózdi gyülekezetből is többen eljöttek, hogy a borsodná- dasdi testvéreinknek eredményes küzdelmükért meleg kézszorítással fejezzék ki szeretetükel. Az ózdi gyülekezet énekkara „Halld, az ég harangi zengnek" kezdetű énekkel, és két borsodná- dasdi kisleány „Engem szeret Jé­zusom” eléneklésével köszöntötték a híveket. Egy református testvé­rünk Túrmezei Erzsébet „Temp­lomban" című versének szavalatá­val tette emlékezetessé istentiszte­letünket. Befejezésként fehér asztalnál a borsodnádasdi testvérek vendégsze­retetével sokáig tartó beszélgetés­ben találtak egymásra rég nem lá­tott ismerősök. Szeretetben egybe­forrva bizakodással és reménység­gel tekintünk a hitben és lélekben egyre erősödő, a templomot gyak­rabban felkereső hívek istentisztele­ten való részvételükre. Az Úr csodásán működik kez­detű szép énekünkkel búcsúztunk el a gyakori viszontlátás remé­nyével testvéreinktől. Az ének utolsó szakasza - „Ne félj tehát kicsiny csapat” - adott a bizako­dáshoz erőt. Burghardt Eta Vigasztalás a kereszt alatt- De én mindenkor veled vagyok. 73. zsoltár 23. Ha Isten igéjéért háborúság, nyomorúság vagy üldöztetés ér - mint ahogy ez a szent kereszttel vele jár - vigasztald magadat Is­ten kegyelmével, ügyedet pedig bátran és nyugodtan bízd Isten atyai jótetszésére. Hiszen annak a kezében vagy, aki azt mond­hatta: „Senki ki nem ragadja őket az én kezemből." Isten ments, hogy ügyünk a saját ke­zünkben legyen, mert mi gyalá­zatosán elvesztegetnénk azt. Aztán ott van a vigasztaló ige, amely igaz és nem hazudik: „Is­ten a mi oltalmunk és erőssé­günk.” Aki Istenben reményke­dett, még sohasem szégyenült meg. Ki benne bízik, nem csalat­kozik. Vagy: „Nem hagytad el, Uram, akik keresnek téged." Az­tán Isten nemde tulajdon Fiát is odaadta értünk. De ha ez így van, akkor minek a csüggedés, gond és szomorúság?! Aki egyetlen Fiát is értünk adta, hogy’ nézhetné résztvétlen a nyomorúságunkat ?! S az Isten sokkal erősebb, mint az ördög. Ahogy János mondja: „Nagyobb az, aki ben­netek van, mint az, aki e világban van.” Ha összeroskadunk, Krisztus­nak, a királyok Királyának is ve­lünk kell szenvednie. Már pedig inkább lent - Krisztussal, mint fent - az ördöggel. Luther Márton Száz éve született Zsedényi Béla Evangélikus egyházunknak ebben az évben két neve­zetes évfordulója is van: alig hogy Kossuth Lajos örök álomra hunyta le szemét, néhány nappal később, 1894. április 5-én született Zsedényi Béla, ennek az évszázadnak evangélikus államfője, aki nehéz időkben való helytállásával, mártíromságával mindnyájunk pél­daképévé vált. Családi örökségül kapta a haza- és egy- házszeretetet, hisz unokabátyját: Zsedényi Edét, a ké­sőbbi egyetemes egyházi és iskolai felügyelőt a pátens elleni tiltakozása miatt börtönbüntetésre ítélte a csá­szári önkény és mindenétől megfosztja. Zsedényi Béla életútja is megpróbáltatásokkal teljes, akárcsak a nemzeté. Megjárja a harctér minden poklát, megsebesül, vitézségéért hét ízben részesül kitüntetés­ben. A csehszlovák állameszme elleni izgatás miatt internálják, majd kiutasítják. 1925-ben választják meg a miskolci jogakadémiára Maiéter Pál örökébe tanár­nak, ahol kivételes tehetsége hamarosan kibontakozik közjogi, nemzetközi jogi, egyházjogi és társadalomtu­dományi munkáin keresztül, melyek ma is maradandó értéket képviselnek. O indítja el az első sajtótudományi szemináriumot az országban. A német megszállás után tevékeny részt vállal az üldözöttek védelméért s mint Langlet Valdemár, a Vöröskereszt svéd megbízottja „ Verk och dagar i Budapest” c. könyvében megállapít­ja: őt „igen bölcs embernek" ismerte meg. 1944. dec. 21-én az ideiglenes nemzetgyűlés elnökévé választják, és az államfői jogokat is egy éven keresztül gyakorolja. Fáradhatatlanul küzd a jogállamiság fenn­tartásáért s később a Függetlenségi Párt egyik alapító tagja lesz, de Rákosi a kedvező választási eredmény láttán a párt összes képviselői mandátumát megsemmi- sítteti. 1950. május 24-én történt letartóztatásáig ügyvéd­ként működött. Kővágó Józseffel és Almássy Pállal és több társával együtt „kémkedés, háborús és népellenes bűntett miatt” koncepciós per keretében életfogytiglani fegyházra ítélték hosszú kihallgatások és kínzások után. Számára ez halálos ítéletnek bizo­nyult, mert 1955-ben a börtönben halt meg. Holttestét titokban a 301-es parcellában helyezték el. Csak 1963- ban került sor ügyében az eljárás megszüntetésére az 1956-ban újra indult eljárás kapcsán, s ezt a tényt az IM csak 1989-ben hozta a család tudomására. Exhu­málás után csak 1990. december 22-én került sor a köztársasági elnök és a miniszterelnök, valamint az országgyűlés elnökének jelenlétében ünnepélyes bú­csúztatásra és végső temetésre. Egyházi tisztségeinek nagy száma is arra utal, hogy az evangélikus egyház életében meghatározó jelentőségű szerepet vitt. Fontos szerepet játszott az 1934-37. évi zsinaton, ahol több ízben is kifejtette véleményét a paritásról, szót emelt a kerületek ösz- szevonása ellen, kifejtette álláspontját a reverzális kérdésben és előterjesztette a. jogakadémia megúju­lását biztosító törvénycikk vonatkozó részét, melyet el is fogadott a zsinat. Tagja volt az egyetemes presbitériumnak, az egyetemes törvényszéknek, a jogügyi és külügyi bizottságnak, a közös protestáns bizottságnak, a miskolci egyházközség presbitériu­mának és ezen felül a tolcsvai evangélikus egyház- község felügyelője és a tiszai egyházkerület világi főjegyzői tisztét is betöltötte. A miskolci jogakadémiának a háborús események lezárulása után ő volt a vezetője és sokat tett jövőjének biztosítása, nemkülönben Túróczy Zoltán per­törlése érdekében. Külön fejezetben kellene foglalkozni egyházjogi vo­natkozású irodalmi munkásságával, köztük elsősorban a „Hierarchia és kyriarchia a magyarhoni ág. hitv. ev. egyház alkotmányfejlődésében” címmel az Ágostai Hitvallás négyszázados évfordulójára a jogakadémiai tanárok részéről irt emlékkönyvben megjelentetett ta­nulmányról. Ebben végigkíséri a hierarchia és a kyriar­chia jelentkezését a protestáns egyházaknál és megálla­pítja, hogy négy évszázados csírából bontakozott ki s vált a harcok, küzdelmek és szenvedések füzében, hom­lokára égetett sajátos, nemzeti bélyegévé, törvényévé a magyar protestantizmusnak, amely eltér a világ minden más egyházalkotmányától. Zsedényi Béla hű maradt Istenéhez, nemzetéhez, egyházához. Mártírhalála azt a bizonyosságot erősíti meg ben­nünk, hogy akik egyházuk és nemzetük szabadságáért vérüket ontani készek, azokat nem lehet erőszakkal megsem­misíteni, mert örök életre hivatottak. Dr. Boleratzky Lóránd A Női Imanap után Az idei első imanapi szolgálatomra indultam — egy héttel március 4-e előtt -, amikor megdöbbenve értesül­tem a rádióból a hebroni véres eseményekről. Talán még soha sem volt az imanapi felhívás: „informáltan imádkozni” - ennyire aktuális. Talán azok a vádak is elnémultak, amelyek az imanap liturgiáját egyoldalú­nak, elfogultnak, „túlpolitikusnak" találták! Egy tűz­fészekből jött segélykiáltásként a kérés palesztin asszo­nyoktól: „Jöjj, láss, cselekedj!” Hadd idézzem egy palesztin keresztény asszony, Su- ad Younan kívánságát hozzánk, akik azr idei imanap résztvevői voltunk: „Figyeljetek ránk! Értsétek meg szenvedéseinket! Ne értünk és valakik ellen, hanem csupán az igazságért tegyetek meg mindent! Értsétek meg, hogy életünkben a hit és a politika elválaszthatat­lan egymástól, hiszen a hit a mindennapi élettel van összefüggésben, s nálunk a mindennapokat a politika határozza meg. Kérjétek velünk együtt Istent, tanítson bennünket hazánkban, mint testvérek együtt élni, egy­mást tisztelni és megbecsülni!” Hiszem, hogy az együtt ünneplő és imádkozó közös­ségek megértették és magukévá tették ezt a kívánságot. A magam tapasztalatai és mások beszámolói alapján kitűnt, hogy az asszonyok a képeken és beszámolókon keresztül kapott gazdag információkat milyen hálásan fogadták, milyen részvétet ébresztett bennük a mene­külttáborokban élő gyermekek és felnőttek szenvedés­teli sorsa. Hiszem, hogy ez az alkalom sok közösséget és egyeseket is indít rendszeres, felelős imádságra ezért a népért. Az istentisztelet igéi végigvezettek bennünket a fájdalmak útján a sir némaságáig. Húsvét üzenete azonban reménységről, az élet győzelméről tanúsko­dott. Örömünkre ismét bővült azoknak a száma, akik az imanapi istentiszteletet velünk együtt ünnepelték. Sok jelzést kaptunk erről itthoni gyülekezeteinkből, valamint a határokon túlról is. Küldtünk anyagot Szlovákiába, Erdélybe, a Vajdaságba. Külön örömöt jelentett a németországi Stuttgartból érkezett kérés: Gyökössy Kinga, az ott élő magyar gyülekezet egyik tagja kért tőlünk magyarnyelvű anyagot, hogy együvé tartozásunkat kifejezve, magyar nyelven is megtarthassák az imanapot. Néhány héttel ezelőtt nagy meglepetésünkre elküldték az istentisztelet perselypénzét a magyarországi Női Imanap költsé­geire. Hálásak vagyunk érte! Közös elhatározásunk értelmében imanapunk beér­kező ojfertóriumát vajdasági magyar testvéreinknek küldjük el, az ökuménikus női munka céljaira. Örülnénk annak, ha testvéreink imanapi istentiszte­leteikről készült felvételeket küldenének szerkesztősé­günkbe, közölni fogjuk őket. Addig is legyen még egy­szer előttünk az imanap'nagyon kifejező, szép címképe: egy népnek, mindnyájunknak a reménység zöld ágát hozó fénylő, fehér galamb. Keveháziné Czégényi Klára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom