Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)

1994-01-16 / 3. szám

Régi értékes orgonáink megőrzése Olvadó jéghegy Dél tengerén? Ez év október 14-én nyolc orszá­gos hatáskörű világi és egyházi szervezet, intézmény - köztük a Magyarországi Evangélikus Egy­ház - zenei konferenciát rendezett Budapesten, az MTA Zenetudo­mányi Intézetének nagytermében. A tanácskozásra a résztvevő egy­házzenészeket, lelkészeket, orgo­nistákat, orgonaépítőket, zenetu­dósokat és műemléki szakembere­ket ezúttal a régi értékes orgonáink iránti felelősségérzet gyűjtötte egy­be. A rendezvényt a megnyitó kö­szöntések után több történeti tár­gyú előadás vezette be. Az előadók - köztük néhányan a szomszédos országokból - egyrészt a műem­lékorgonák védelmének immár év­százados fejlődését elemezték, másrészt a hazai orgonakultúrá­hoz sok szállal kötődő felvidéki és erdélyi orgonatájat mutatták be. Az itthoni orgonafelmérés eredmé­nyeit korábban már több szakmai fórum is megismerhette, ezúttal a magyarországi hangszereket a fel­mérés anyagából válogatott, s az előcsarnokban felállított kamara- kiállítás reprezentálta. A konferencia legfontosabb ese­ményére a délutáni és esti órákban került sor. A résztvevőkből alakí­tott két munkabizottság megvitat­ta az „Irányelvek műemléki és mu­zeális értékű orgonák megőrzésé­hez és használatához” című doku­mentumtervezetet és az ahhoz írás­ban előzetesen elküldött módosító javaslatokat. Az előkészítő bizott­ságok szövegváltozatát végül a zá­ró plenáris ülés újabb vita és több módosítás után egyhangúlag elfo­gadta. - A tanácskozást a vízivá­rosi Szent Ferenc Sebei templom­ban orgonahangverseny követte. A százesztendős hangszeren Men­delssohn, Liszt és Schumann mű­vei hangzottak föl. A körülmények, amelyek között lehetővé válhat műemlékorgonák hatékony védelme, idehaza nap­jainkra kezdenek kialakulni. - Már a 60-as években megjelentek azok a műemléki és múzeumi jog­szabályok, melyek megteremtették régi hangszerek megóvásának tör­vényes alapját. A gyakorlatban azonban ez csak a míves orgona- szekrényt védte, a hangszer lényegi részét képező belső szerkezet felú­jításakor az orgonaépítő vagy a tulajdonos elképzelései szabadon érvényesülhettek. Ugyanebben az időben kezdődtek meg az orgona­történeti kutatások, majd néhány éve elkészült Magyarország teljes orgonakatasztere. Ennek megszü­letése a műemléki orgonajegyzék összeállításának fő feltétele volt. Az utóbbi években lendületes fej­lődésnek indult a hazai orgonaépí­tő ipar is, mely a háború után évti­zedekig csak vegetált: mind több a jól képzett szakember, s kezeik kö­zül gyakran valóban kiváló, művé­szi alkotások kerülnek ki. - Zenei életünk változásai szintén kedvez­tek műemlékorgonáink sokáig mostohán kezelt ügyének. Egyre népszerűbbé vált a régi zene korhű előadásmódja, s ez felkeltette az érdeklődést a történeti hangszerek iránt. A közelmúltban pedig újabb egyházi és világi zenei érdekképvi­seleti szervezetek alakultak meg, programjaikban régi értékes orgo­nák megóvását is szorgalmazzák. Ilyen előzmények után került te­hát sor az orgonás műemléki állás- foglalás kidolgozására. A széles szakmai körben egyeztetett doku­mentum alapvetően ajánlás, mely az általános műemlékvédelmi szempontokra és nemzetközi meg­állapodásokra, valamint a Nyu- gat-Európában az utóbbi három évtizedben megjelent hasonló út­mutatókra és bőséges szakiroda- lomra épül; ugyanekkor tartal­mazza hazai hatályos jogszabá­lyok egyes vonatkozó részeit is. Az állásfoglalás hazánkban e szakte­rületen elsőként próbál pontosan definiálni olyan alapfogalmakat, mint például műemlékorgona, res­taurálás, kiegészítés. A hozzá kap­csolódó útmutató az orgonák tu­lajdonosait, használóit kívánja el­igazítani, hangszerük használatá­ban, megóvásában segíteni. A do­kumentum már címében is megfo­galmazott egyik fő erénye, hogy régi orgonáinkban nem porosodó múzeumi tárgyakat lát, hanem azokat a liturgiát ma is szolgálni kívánó, évszázados kulturális örökségünknek tekinti. Templomainkat az utóbbi évti­zedekben elárasztották az ipari társadalom tömegcikkei, az álmű­vészet. A liturgiába is a valódi mu­zsika helyébe betolakodott a negé­des, „korszerű” álzene, sok karza­ton pedig valódi hangszerek he­lyett talmi és kérészéletű pótlékok kelletik magukat. Ma még csak re­mélhető, hogy az elfogadott irány­elvek a csatolandó műemléki orgo­najegyzékkel együtt ezen a terüle­ten egy régóta kívánatos szemlélet- váltás segítői lesznek. E becses em­lékek fennmaradását ugyanis első­sorban nem a sokfelöl hangozta­tott pénzhiány akadályozza. Érté­keik felismerése, a hangszerek egy­szerű karbantartása, javíttatása hosszú időre megőrizheti azokat, míg költségesebb felújításukra, restaurálásukra sor kerülhet. A dokumentum teljes szövegét és a történeti előadásokat a most induló „Magyar Egyházzene” fo­lyóirat első számai közük, (edi) D. P.* A templomépítő város Dunaújvárosban a reformáció ünnepén Túrmezei Erzsébet verse hangzott: „Erős vár a mi Istenünk! S ha diadalmasan felzeng az ének, mintha templomépítő, hitvalló őse­ink velünk énekelnének.” Áldottak őseink, nagyszüleink, szüléink, keresztszüleink szerte az országban, sőt azon kivül is! Hi­szen mi, a gyülekezet tagjai, külön­böző vidékekről származunk: jöt­tünk Somogyból, Bács-Kiskunból, Hevesből. Az idecsalogatott, lete­lepített embereknek valósággá vá­lik az álmuk: templomunk lesz. így nemcsak lakhelyünk, hanem lelki otthonunk lesz a városban. Áldottak templomépítő őseink, kik erősitették bennünk a hitet, hogy kell, hogy lehet e kicsiny gyü­lekezetnek is templomépítőkké válnunk. Épül a templom. Már nem búj­hatunk ki e feladat alól. 1993. ok­tóber 4-én megkezdődött az épít­kezés. Épül a templom. Nem mi emel­jük a falakat, de építenünk kell magunkat, hogy lelki házzá épül­jünk. A gyülekezetét, hogy a falak között majd élet is lehessen, hogy adományainkból a templom elké­szüljön. Az Országos Egyház viseü a kiadások nagy részét, de a gyüle­kezet tagjai is áldozatot vállalnak. S most kérjük az ország evangéli- kusságát, hogy adományaival se­gítse terveink valóra váltását. Épül a templom. Folyik az ala­pozás. Az alap erős. Biztos talajon áll: Isten igéjén. Hamarosan Du­naújvárosban is egy kicsiny torony hirdeti, hogy minden emberi eszme változik, az Ő igéje örök. Most hívjuk és kérjük az ország evangé- ljkusságát, hogy imádságában vi­gye Isten elé építkezésünket. ♦ Az adóalapból levonható ala­pítvány számlaszáma: MHB RT. Dunaújvárosi Igazgatóság 292- 88883. Venezuelában három-négyezer magyar él, jórészt a fővárosban, Caracasban, ahol egy szolgálati évet töltöttem. A számbecs­lés azért is bizonytalan, mert magyar vol­tára nem mindegyikük ad, sőt esetleg felej­teni igyekszik, aminek több oka is lehet. Nyerni aligha nyerhetnek ezzel - ahol egy kisebbség jó beilleszkedése mellett is őrzi és éli nemzeti hagyományait s nyelvét, ott a befogadó ország is gyarapszik ezzel, amit egyébként már Szent István királyunk is hangsúlyozott. Caracasban a magyarság­nak mintegy a negyede tagja a Magyar Háznak, mely főként anyagilag egyre ne­hezebben tartható fenn, hiszen az 1945 és ’56 után kikerülteknek már a gyerekeik is felnőttek, házasságaik nyelvi szempontból jobbára vegyesek, s a második, sőt netalán harmadik generáció mikor mennyit tud vagy akar átvenni magyar származásának értékeiből. Az emigráns sorsot sem olyan könnyű feldolgozni. Idővel a nyelv is meg­kopik, ha nem használják, vagy kevésbé ügyelnek rá, s annyi spanyol szót fűznek bele, hogy nehezen érti, aki nem tud spa­nyolul. A több mint négy évtizedig tartó hazai megszállottság s az irdatlan földrajzi A Magyar Egyházzenei Társaság, mely keresztény és zsidó egyházzenészeket tömörítő szakmai szerve­zet, 1993 ádventjében indítja Magyar Egyházzene című negyedéves egyházzenei és liturgiái folyóiratát, az egyetlen tisztán ilyen tematikájú magyar lapot. Három szám 128, egy szám 144 oldal terjedelmű lesz. E szakmai fórum színvonalának kialakítása és megtartása érdekében a Társaság vezetősége olyan ismert egyházzenészeket és liturgikus érdeklődésű lel­készeket kért föl a szerkesztőbizottságban való rész­vételre, akik a különböző egyházak-felekezetek irányzatait nagyrészt megjelenítik: hat római és két görög katolikus, öt református, egy-egy zsidó, orto­dox és baptista egyházzenész mellett Ferenczi Ilona, Pröhle Károly, Trajtler Gábor és a kolozsvári Kovács László Attila képviseli az evangélikds egyházzenét. A szerkesztőbizottság elnöke Dobszay László zene­tudós, karnagy, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főis­kola egyházzenei tanszakának tanszékvezető egyete­mi tanára. A felelős szerkesztő Déri Balázs klasszikus filológus, karvezetö. A nyomdai munkálatokat a Református Egyház Ráday Nyomdája végzi. A terjesztés postán keresztül ill. egyházi és zeneműboltok révén történik. Az első szám tartalmából: Augustinus zsoltármagya­rázata - Philipp Harnoncourt (Graz) és Dobszay László távolság is megtette a magáét. Tisztelet és megbecsülés mindazoknak, akik a nem ép­pen kedvező viszonyok ellenére ebben is derekasan megállták a helyüket. Élő pél­da: magyar anya nagykorú gyereke na­gyon jól beszél magyarul, sőt német félje is meglehetősen bírja nyelvünket (s ismé­telten látjuk őket istentiszteleteinken). A magyar protestáns gyülekezetnek is megvannak a fogyással kapcsolatos gond­jai; hit és élet dolgában szintén állandó „renoválásra” szorulunk, mint bárhol má­sutt a világon. Fővárosi egyháztagjaik kö­zött alig hihetően sok a felsőfokú végzett­ségű. Többüknek sokat köszönhet(ett) a régebben még szakemberekben eléggé szű­kölködő Venezuela. Vívóikat is magyar katonatiszt vitte olimpiai szintre. A gyüle­kezeti mozgást pedig így vázolta egy alkal­mi versike: , Ez a magyar gyülekezet, nagy benne az igyekezet. S mi férfiaktól nem telhet, majd elvégzi a nőegylet! Ez így igaz, a presbitérium is elismeri. Mindemellett megszűnhetnének az anyagi gondok, ha a tehetősebbeknek legalább a az egyházzene felekezeti sokszínűségéről ill. a felekezet- től független egyházzene normáiról - Máté János, Tar- dy László és Trajtler Gábor az egyházzenészek mai helyzetéről - tanulmány az aDeluják történetéről - Ferenczi Ilona és Pásztor János református teológiai tanár a XVI-XVI1. századi magyar protestáns grego­riánról ill. felelevenítésének feladatairól - Karasszon Dezső a genfi zsoltárok helyes énekléséről - Dávid István a nagykőrösi orgona felújításáról - Jobbágy István a magyar baptista egyházzene első évtizedeiről - Raj Ta­más főrabbi a hanuka ünnepéről - ortodox és görög katolikus ádventi énekek - az új egyházzenei tanterv dokumentumai - a Theologiai Szemle egyházzenei és liturgikai vonatkozású cikkeinek bibliográfiája - hírek, évfordulós megemlékezések, könyvszemle. Mindezek számos kép- és kottaillusztrációval, ízléses kivitelben. Az éves előfizetési díj a Társaság tagjainak 600, másoknak 800 Ft. A lap előfizethető csekken, melyet az előfizetési szándék jelzése után kapnak meg. A le­vélben pontosan tűntessék fel a megrendelő nevét, címét és a példányszámot. A lap közvetlenül is meg­rendelhető (csekken) az OTV V. kerületi fiókl 218-98055 / Magyar Egyházzenei Társaság 508-042879-2 számlaszámon. A Magyar Egyházzenei Társaság (kizárólag levele­zési) címe: Budapest 1093 Lónyay u. 3. V/2. nagyobb fele kereseti, illetve vagyoni vi­szonyaival arányosan venne részt egyházá­nak fenntartásában. A magyar „jéghegy” is lassabban olvadna. Más ez a világ. Nemcsak azért, ólért r venézek 6-8 fokkal később kezdenek iz zadni, „visszafelé” pedig ugyanannyivá hamarabb fáznak, mini az európaiak. Ami ott kellemetlen lármának számit, az is jó­val feljebb kezdődik. (Csak most tudom igazán, Caracas után, hogy budapesti la­kásunk voltaképpen milyen csendes!) Az egész élet harsányabb, akár csak a színek. Több a mosoly és az udvariasság, a kedély és a hangulat, a nagyfokú kiszámíthatat­lanságig menően, amibe még intézményes lelkiismeretlenség is belefér, például a pos­táé: egyik lányomnak három leveléből egyet kaptam csak meg, a nem légi posta pedig akár nyolc hónapig is „úszik", ha ugyan vizbe nem fúl. De legalább sokkal drágább a miénknél. Az infláció 40% kö­rüli. A bűnözés, főként pedig a korrupció messze meghaladja a magyarországit. Is­kolarendszerük gyenge. Érzelmi világuk erős: ahol mi magyarok siránkoznánk, ők dallal űzik el a felhőt. > Tipikus venéz kép tárul elém egy biztosi-* tó társaság épületében várakozva: fiatal hölgy magyaraz telefonon valamit az ügyfél­nek, mégpedig olyatén buzgósággal, hogy a kagylót a vállával szorítja a füléhez, kü­lönben nem tudna mindkét kezével-kaijával szélesen gesztikulálni, még rágyújtani is csak később tud szegény emiatt... Autópályarendszer hálózza be Caracast, ami még jobb volna, ha a jelzőtáblák min­denütt kielégítően ott lennének. Nem egy eltévedést köszönhettünk feleségemmel ilyen hiánynak. De ennél is jóval nagyobb bökkenő, hogy - elsősorban régibb, sokat használt útvonalakon - igen veszélyes nagyságú gödrök várják vendégmaraszta- lóan a beléjük roggyanó kereket. Hogy akkor aztán kell-e vagy elég-e a darusko­csit hívni, az esetenként változik. Akarni senki sem akarja, de a gödör ott van, s ami megeshet, előbb-utóbb megesik. Minden rosszakarat nélkül. A tervezett három év helyett azért jöt­tünk haza egy év múltán, mert az Evangéli­kus Életben megjelent caracasi hirdetésben „évente hazautazási lehetőséget és rendes szabadságot” biztosítottak, és csak ott tar­tózkodásunk harmadik hónapjában derült ki: az évi hazautazást fatális sajtóhibának tekinti a vezetőség - amiről viszont minket nem értesítettek, csak az összes többi jelöl­tet, még lelkészválasztás előtt. Mi viszont ama pár szó nélkül semmiképp sem jelent­keztünk volna, egynél több, igen nyomós okból. Az ezután felajánlott egyszeri haza­utazás sem volt számunkra megoldás (rész­letezhetném, miért). így aztán hazajöt­tünk. Én azt hiszem. mindemellett azzal az egy évvel is lehetett Istennek célja. Itthon mindenesetre bőven akad tennivalónk. Caracasban, ahol sok kedvességben, se­gítségben, szerctetben lehetett részünk, gyülekezeten kivül is, tavaly ilyenkor, ha meghívás révén úszómedencés nagy kertbe szabadulhattunk ki, még arra kellett ügyelnünk, nehogy (összesen) 15-20 perc­énél többet legyünk a napon. Most itthon „reklimatizálodunk". Venezuela magyar protestáns és minden más egyházának, va­lamint új kormányának, főként népének a trópusokhoz illő virágzást kívánunk. Bodrog Miklós CANTATE DOMINO! A lutheri reformáció az istentiszteletek zenei nyelvét is megújította. Maga Luther Márton is sok szép éneket alkotott, zenét, szöveget komponált, amelyek ma is köztünk élnek, legszebb énekeink közé tartoznak. Éneklő egyház lettünk. A közös éneklés öröme ma is áthatja liturgiánkat. Kántori múltam egyik legnagy­szerűbb élménye: a békéscsabai öreg templomban 4000 torokból szólalt meg az Erős vár a reformációi istentiszteleten. Ez a vár bizony erős volt. Az ének a csecsemősírástól szeretteink búcsúztatásáig végigkíséri egész életün­ket. Hány embert vigasztalt meg egy temetésen a felhangzó „Jézus én bizodal­mám” kezdetű énekünk. Ezért nem hiányozhat a lutheránus temetésről a közös éneklés! Minden közös éneklésnek közösségformáló ereje van. Gyülekezetformáló ereje van, a keresztény embernek örömöt, hitet ad. így lehet a zenével építeni Isten országát. Az ember társas lény. A közösen végzett munka vagy az éneklés egy cél, egy hit felé összefogja a közösséget. Édesapám gyermekkoromban az énekórákat a templomban tartotta, ahol a következő vasárnapi istentiszteleten megszólaló korátokat gyakoroltuk. És vasár­nap zengett az ének. Sajnos, ma az ember elfelejt énekelni. Életünkre rátelepedett a gépzene. Ifjsúságunktól elvette az élő, egyéni muzsikálás örömét és csukott szájjal, közömbösen ülnek a templompadokban, még csak nem is restelkednek, amikor a mellettük ülő bácsik vagy nénik gyakran fejből énekelnek. így vannak jelen az istentiszteleten, de csak félig. Ezért volt számomra nagyon szomorú a fasori templomban az elmúlt reformációi istentiszteleten, hogy az Evangélikus Gimnázium közel ötszáz tanulójának a szája zárva maradt, pedig az Erős várat énekeltük, és az Erős vár egy vacak kis bódé maradt. Peskó György orgonaművész ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS IMAHÉT A KERESZTYÉN EGYSÉGÉRT, 1994 Isten népének feladata, hogy egy legyen „szívében és lelkében” - ApCsel 4,23-37 Isten házanépe: Egykor szétszóródva, ma összegyűjtve Isten békét ígér népének A büszkeség elidegeníti az embereket Istentől és a kommu­nikáció lehetősége megszűnik A Szentlélek újjáépíti a közösséget Jézus azért halt meg, hogy Isten szétszórtan élő gyermekeit újra összegyűjtse ELSŐ NAP Zsolt 85 lMóz 11,1-9 ApCsel 2,1-11 János 11,47-52 Ahogyan a zsoltáros írja, az egész emberiség vágyakozik egy olyan közös­ségre, amelyben szeretet es hűség, igazság és béke van jelen (Zsoltárok 85,11.). Isten válaszolt nepe sóvárgására. A keresztyé­nek örömmel tapasztalhatják, hogy Isten Krisztusban újjateremti azt a közösséget, amelyre teremtettünk, de egy sokkal tö­kéletesebb formában. És mint Isten háza- népének tagjai (Ef 2,19) részesülhetünk ebben az új életben, a Szentháromság által teremtett „koinonia”-ban. A bűn azonban belépett a világba: az összegyűjtés és a szétszóródás szöges ellentétben áll egymással. E két szó rendkívül modern és aktuális ma is, azonnal népekre gondolhatunk, ame­lyeket a háború, az éhezés, természeti katasztrófák, erkölcsi összeomlás, vagy identitásuk elvesztése szétszórt a világban; csoportok, közösségek, csa­ládok juthatnak eszünkbe, amelyeket különböző viták, konfliktusok szembe­állítottak egymással. A Mózes első könyvéből választott igeszakasz (11, 1-9) rámutat ennek a döbbenetes szétszóratásnak az okára: a büszkeségre. Ez a szimbolikus beszá­moló bemutatja, hogy a nép hogyan próbált meg fellázadni Isten ellen Bá­bel tornyának építésével. Az egy nyelv­ből sok lett a büszkeség bűne miatt. Pünkösd csodája (ApCsel 2, 1-11) ar­ról beszél, hogy ezt a szétszórt népet Isten hogyan ajándékozza meg a Szent­lélek ajandékaval, amelynek eredmé­nyeképpen új közösség születik. Az egyház történeteben ugyanazzal a szétszórtsággal és megosztottsággal találkozhatunk, mint ami a kinyilat­koztatás történetét jellemzi. A keresz­tyének is engedték, hogy megérintse őket a bábeli büszkeség szelleme. Pün­kösd Szelleme azonban az ökumenikus mozgalmat hívta életre. Azóta is él az egyházakban a közösségre való vágy, a megbékélés új útjai nyílnak meg. Re­ményünk megújulhatott. Imádság Atyánk, add, hogy Szentlelked meg­taníthasson bennünket az Evangélium új nyelvére, a megbocsátás’és kegye­lem, a törődés és szeretet nyelvére, hogy részt vehessünk Isten népének nagy építkezésében. Halld meg a ke­resztyének imádságát most, amikor összegyűltünk előtted, szerető Atyánk, és vezesd szétszórtan élő gyermekeidet újra magadhoz. Jézus Krisztus nevében kérünk, aki él és uralkodik,veled és a Szentlélekkel mindörökké. Ámen. MÁSODIK NAP Zsolt 148. 1 Mózes 9,8-17 Róm 8, 18-23 János 1,1-5; 9-14 Isten házanépe: Az egész teremtett világ Az egész teremtett világ együtt dicsérje a Teremtőt Isten szövetséget köt a föld minden teremtményével A teremtett világ is megszabadul a romlandóságtól „Minden általa lett... Az Ige testté lett, itt élt közöttünk” Isten szavával megteremtette a világ­mindenséget. Az Igével (Logos) Isten mindent egybeköt, szövetséget köt minden teremtményével, hogy semmis­sé tegye ezáltal az emberi bűn követ­kezményeit. Noé képviseli az embert, akinek megbízatása, hogy az emberiséget a te­remtett világgal harmóniában tartsa. De a történelem tanulmányozása során megláthatjuk, hogy ugyanaz az ember önző módon kihasználja a természetet, ahelyett, hogy jó pásztora lenne annak, és csak növeli fájdalmait, amelyeket az új világ létrejötte okoz. , Ezért „a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését” (Rom 8,19). Megosztottságuk miatt azonban a keresztyének tanúskodása nem lehet igazi: nem hirdethetik az Evangéliumot minden teremtménynek úgy, hogy minden, „ami a mennyben, ami a földön van” egybefoglaltasson Krisztusban, aki az egyház feje. Imádság Teremtő Isten, Kezed alkotása a menny és a föld, minden élőlény és mi is valamennyien. Együtt dicsérünk Té­ged szeretetedért. Add, hogy az a Szó, amely a világot is megalkotta, lehessen bölcsességünk és iránymutatónk, ami­kor világunkról gondoskodunk. Add, hogy a Lélek, amely a teremtés hajna­lán a vizeken lebegett, ébressze ben­nünk az egységre való vágyakozást. És jöjjön el a Te országod. Amen. (Egy ír ökumenikus csoport') Isten házanépe: Minden népért „Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek” Istened az én Istenem lesz Minden nép közössége egység és sokféleség Egy samáriai asszony a Megváltóról beszél né­pének HARMADIK NAP Zsolt 96. Ruth 1,1—9;16 ApCsel 15,13-18 János 4,39-42 Amikor Isten kiválasztott egy népet magának, akkor ezt minden nemzet üdvösségéért tette. Isten az idők kezde­te óta készíti azt, hogy szövetségre lép­jen velük. Ruth az idegen asszony, aki „Moáb mezején született”, miután özvegy lett, ragaszkodott hozzá, hogy anyósa, Na­omi magával vigye őt otthonába, a jú- deai Betlehembe. Ugyanazon a földön az idegen és a helybeli asszony egyetér­tésben, ugyanabban a hitben él: „Né­ped az én népem, Istened az én Iste­nem.”; ez Ruth örömteli és bizalomtel­jes válasza annak az asszonynak, aki otthonába magával viszi. A samáriai asszony is megértette, hogy Krisztus a világ Megváltója. El­ment és beszélt népének arról az em­berről, aki befogadta őt. (János 4, 39-42). Az Evangélium hirdetése a sa­máriaiaknak Krisztus missziójára mu­tat rá, amelynek célja, hogy egységre gyűjtse össze Isten sokféle, szétszórtan elő gyermekét. A jeruzsálemi gyűlés elfogadja azo­kat a pogányokat, akik csatlakoznak az egyházhoz. Szóba se jött az, hogy alávessék őket a törvénynek. Hiszen Isten gondoskodott arról, hogy: „a po- gányok közül népet szerezzen az ő ne­vének.” (ApCsel 15, 14-17) „Mert Isten azt akarja, hogy külön­böző fajú, korú és nemű, különböző kultúrában, illetve szociális rendben élő emberek ,koinoniá’-ban, közösség­ben éljenek egymással - azok az embe­rek, akik a Szentlélek munkája által Jézus Krisztusban közösségben élhet­nek az Atyával és egymással (Ef 2.)” (A ,Koinonia’ felé Hitben, Életben és Ta­núságtételben”, részlet a Hit és Egy­házszervezet ötödik világgyűlésére ké­szített vitaanyagból, 11. paragrafus) Az ökumenikus mozgalom arra bá­torít bennünket, hogy figyeljünk arra, amit a Szentlélek mond az egyházak­nak, valamint az egységet teremtő munkájára. Az ökumenikus mozgalom egy olyan egyház felé tart, amely a Szö­vetség és az emberek Istennel és egy­mással történő megbékélésének jelképe lesz. Imádság O, Istenünk, aki a föld sarkainak is teremtője vagy, akiben nincs faji, vagy földrajzi megkülönböztetettség, akiben mindannyian egyek vagyunk; Könyörgünk, rombold le a bennünket elválasztó válaszfalakat, hogy együtt, összhangban munkálkodhassunk egy­mással es veled, Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Ámen. (Egy ír ökumenikus csoport) NEGYEDIK NAP Zsolt 122. 2Sám 7,1-5,12-16 1 Péter 2,4-10 János 2,13-22 Isten házanépe: Élet Krisztusban „Az Ür házába megyünk” Ház az Űr nevének tiszteletére Élő kövek a lelki házban A templom, amelynek élő kövei vagyunk - a Krisztus teste Húsvétkor Jézus Krisztus Isten e vi­lági jelenlétének szent templomává lesz: „Romboljátok le ezt a templomot és három nap alatt felépítem... o azon­ban testének templomáról beszélt.” (János 2, 19-21) A hit és a keresztség által, amelyek Krisztus Húsvétjával egyesítenek ben­nünket, mindannyian e templomnak élő köveivé válhatunk. így készít Isten szállást magának mindannyiunkban. Isten házanépének tagjai lehetünk, Krisztus testvérei lehetünk már most. Ez az új élet megtérésre ösztönöz ben­nünket; olyan szent harmóniában kell élnünk, amely Isten házanépét jellemzi. A keresztyének, akiket a húsvéti hit egyesít, az egység felé haladnak és arra figyelnek, ami inár most összeköti őket. így igyekezhetünk afelé, hogy a teljes ,koinoniá'-t elérjük. Imádság Megváltó Istenünk, aki közöttünk lakozol, Te megszenteled népedet, ami­kor egyházad templomának élő kövei­vé teszel bennünket. A Szentlélek aján­déka által egyesíts bennünket Krisztus­sal, hogy őbenne növekedhessünk a szeretetten és együtt hirdethessük cso­dálatos müveidet a világban. Ámen. (Egy ír ökumenikus csoport) ÖTÖDIK NAP Isten házanépe: Otthon „Mily kedvesek a te hajlékaid” Égy család az Úr szolgálatát választja Hit a családon belől Jézus neveltetése Názáretben Zsolt 84. Józsué 24,1 14-15 2Tim 1,3-7 3,14-15 Lukács 2,41-52 A Család Éve (1994) a családnak a modem társadalomban betöltött fon­tos helyét hangsúlyozza. A keresztyén egyház mindig is úgy tartotta számon a családot, mint amelyet Isten arra ren­delt, hogy a szeretet és egység beteljesü­lésének helye legyen. Sajnos emberi hi- (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom