Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-03-27 / 13. szám
grouBWHmrgj'^patniiwiinMiiiwii hmíii a\ m imn 5 riß1! • p ' ravei.in. tfwwwamjtfl'i %iliM.M'.T;ll k'líMF Zs inati Híradó 1994. március 27. Gondolatok az egyházi bíráskodásról Három nem Igehirdetés a Fasori templomban 1994. február 27-én, a 11 órai istentiszteleten (rövidített szöveg). Zsinatunk legutóbbi ülésszaka ismét foglalkozott az egyházi bíráskodással. Az erről szóló törvénytervezet feletti általános vita folytatódott. Tekintve, hogy ez a törvénytervezet nem áll az érdeklődés homlokterében, s mert az egyház bíráskodásáról amúgy sem sokat tudni, ezért röviden ismertetjük a megvitatás alatt álló törvény- tervezetet. A tervezet felöleli a bíráskodással szorosan összefüggő anyagi és eljárási szabályokat. Koncepcionálisan szakít a régi - jelenleg is hatályos! - szabályozással, amikor állami mintára a hatalmi ágak éles szétválasztására épülve, mindenekelőtt deklarálja az egyház bíróságának függetlenségét, ami azt jelenti, hogy az egyházi bíróság, illetve annak tagjai konkrét ügyekben eljárva - tehát a bíráskodás során - kizárólag a törvényeknek vannak alávetve, konkrétan „kívülről” senki nem avatkozhat döntéshozatali eljárásukba. A tervezet ezen alapelvi rendelkezés végigvitele érdekében kimondja, hogy az egyházmegye, illetve az egyházkerület, továbbá az Országos Egyház presbitériumának tagja, illetve ezen testületek tisztségviselői az egyházi bíróságok tagjai nem lehetnek. Alkalmazni igyekszik a tervezet számos, a demokratikus államok bíráskodásában bevált több alapelvet is. Ilyenek a bíróságok hierarchikus egymásra épülése, a bíróságok egyházkormányzati szervek melletti szervezése, a háromfokú bírósági szint, a kétfokú eljárás és az ezt involváló egyfokú fellebbezés. Ezek annyit jelentenek, hogy a bíróságok az egyházkormányzati szervek területi beosztása szerint, azok mellett szerveződnek, hogy a „komolyabb”, „nagyobb” ügyek feljebb, magasabb fokú bíróságnál indulnak, mint a törvény által egyébként megszabandó átlagos ügyek. Ez azt eredményezi, hogy az Országos Bíróság konkrétan csak a legkiemelkedőbb ügyekben jár el, így tevékenysége nem apró- zódik fel szükségszerűen. A kétfokú eljárás azt jelenti, hogy minden érdekeltnek alanyi joga az ügyében hozott bírói ítélet felülvizsgálatát kérni a fellebbviteli bíróságtól. Széles körű érdeklődést vált ki a Zsinaton, hogy mi legyen a bíróságok hatásköre. A jelenlegi tervezet a bíróságok hatáskörébe utalja a fegyelmi vétségek, a választási panaszok feletti, és az egyházi hatóságok jogerős rendelkezései elleni keresetek elbírálását. Törekvés mutatkozik az iránt, hogy a bíróságok hatásköre terjedjen ki olyan - egyébként az egyház belső életével összefüggő - vagyonjogi keresetek elbírálására is, amelyeket az 1934-1937. évi Zsinat is egyházbírósági hatáskörbe utalt. Itt kívánunk rámutatni, hogy az egész bíráskodás sarkalatos kérdése pont ezen legutóbbi ügyfajta kapcsán domborodik ki legerősebben, nevezetesen, hogy az egyház kényszerítő erővel döntései keresztülviteléhez nem rendelkezik, az állam és az Egyház éles szétválasztása miatt ezt a közhatalomtól sem igényelheti. Márpedig a döntések kulcskérdése azok végrehajthatósága, illetve azok ellenkezéssel szembeni keresztülvihetősége... A tervezet igyekszik meghatározni a fegyelmi vétségeket. Az egyházi elöljáró általa vélt ilyen vétség fennforgása esetén, az egyházi bíróságtól kérheti a vétség megállapjtá_sá,t,,_ és az elkövetővel szembeni joghátrány alkalmazását. Ez a konstrukció azt is jelenti, hogy az egyházi felsőbbség úgymond „önkényesen” maga nem állapíthatja meg senkivel szemben sem fegyelmi vétség elkövetését, és értelemszerűen emiatt büntetést sem szabhat ki. Az, hogy az egyházi hatóságok jogerős rendelkezései keresettel támadhatók, azt jelenti, hogy bármilyen döntés, amit az egyházi felsőbbség hoz, csak akkor hajtható végre az érdekelt részéről emelt kifogás esetében, ha a kérdésben a független egyházi bíróság jogerősen döntött. A választási panaszok feletti bírósági döntések fontosságát - úgy vélem - éppen a jelenlegi időszakban külön magyarázni nem kell, azok önmagukért beszélnek. A törvénytervezet felhasználja továbbá azokat a jól bevált, demokratikus igazságszolgáltatási alapelveket is, mint a közvetlenség elve, ami azt jelenti, hogy csak a bíróság által megvizsgált bizonyítékra alapítható ítélet; továbbá a társas bíráskodás elvét, a szóbeliség elvét is. Ugyancsak lényegesnek ítéli a tervezet, hogy senki (semmilyen ügy) illetékes bírósága elől el nem vonható. A törvénytervezet igyekszik felhasználni azokat a normákat, amelyeket a demokratikus jogállamok alkotmányos igazságszolgáltatásuk során évszázadok alatt kiépítettek, s melyek hivatva vannak bármilyen önkény, vagy egyéb törvénytelenség alkalmazásának garantáltan útját állni. Reméljük, hogy a törvénytervezetet - annak részletes vitája után - Zsinatunk mihamarabb törvényként fogadja el, hogy a jövőbeni ügyekben ezen törvény mielőbb alkalmazásra kerülhessen. Valamennyien kéijük Isten áldását e körben is olyan törvény megalkotására, amely Egyházunk életét kedvező irányban tudja befolyásolni. Dr. GaUi István, zsinati bizottság elnöke Máté 12,14-21 1951-ben egy neves Bach-kutató egy stuttgarti könyvtárban megtalálta Bach elveszettnek hitt Márk- passiójának töredékes partitúráját és hamarosan elő is adta együttesével. Életre kelt az addig könyvek és iratok között meglapuló remekmű. A zsidóság kincsként őrizte a Törvényt és a próféták írásait, közöttük a legtitokzatosabb próféciákat az Úr Szolgájáról és a Sza- badítóról, akit az Úr Leikével megajándékoz és elküld hozzájuk. Amikor azonban ez a prófécia szemük láttára „életre kelt”, nem hittek neki, nem értették meg, sőt: halálra szánták, istenkáromlás vádjával. Azóta is gyakran ismétlődik ez az emberi dráma: Istent ismerő, szavára figyelő emberek nem értik a nekik szóló üzenetet, nem ismerik fel „meglátogatásuk idejét”. Amikor holt betű marad az írás, nem kel életre, nem hatja át életüket. A mi időnkben is egy-egy gyülekezet vagy éppen az egyházunk jövőjét formáló zsinat munkájában is ez a nagy kérdés: felismerjük-e a közöttünk lévő Jézust, akit Isten megajándékozott telkével ?.A prófétai szó negatívumokat fogalmaz róla, azért, hogy ennek pozitívumát jobban értsük. 1. Nem kiáltoz, nem szít viszályt, hangját utcákon nem hallani. - A megelőző történet gyógyítása után a farizeusok kimennek, hangot adnak haragjuknak és gyilkos elhatározásuk híre hamar eljut Jézushoz is. Ma is a hírek, zajok és viszályok korát éljük. Reklámok, információk zajkulisszák vesznek körül. A szarajevói piactéren robbanó akna pusztítása után azonnal megszólalnak a különféle „információk”: a harcoló felek egymást vádolják az akna kilövésével! A legjobb védekezés - a támadás... A reklámok behatolnak a tudatalattinkba, így befolyásolják a gyanútlan hallgatót. A különféle médiumok, írott vagy képi eszközeikkel manipulálják az embert, így manipulálták a zsidó vezetők a tömeget is nagypénteken a „feszítsd meg!” kiáltásra. Jézus azonban sem akkor, sem ma nem kiáltoz és nem szít viszályt, senki sem hallja hangját az utcán! Csendben gyógyít és halkan szól, viszályokat szüntet. A kereszt felé indul csendben, imádsággal. Lecsendesíti a kiáltozókat, békességét kínál a túlfeszített idegzetűeknek, a nagy zajok és lármák közepette halkan szólít meg, mindenféle betegséget gyógyít. A negatív fogalmazás nem passzivitást rejt, éppen ellenkezőleg: így mutatja meg aktivitását, szüntelenül munkálkodik. Hisszük, hogy zsinatunkon is... 2. Nem tör el megrepedt nádszálat, nem olt ki füstölgő mécsest. — A „megrepedt nád” képnél most nem elsősorban a testi-lelki elesettekre, az élet kárvallottjaira gondolok, bár Jézus ezekkel is foglalkozott és. sokakat újra éppé tett. Elp.ttem most a j;őplái százados alakja jelenik meg, aki a kivégző osztag parancsnoka és szinte korlátlan hatalom birtokosa és képviselője. Ő a kereszt tövében ébredt rá töredezettségére, vélt hatalmának semmi-voltára. Arra, hogy Jézus imádsága a kereszten őérte is szólt. Ezért tudott, ő egyedül, vallást tenni Jézusról: „Bizony, Isten Fia volt ez!” - Ahhoz, hogy Jézus rajtunk segíthessen, előbb fel kell ismernünk töredezett voltunkat és azt, hogy mennyi füst, olykor mérgező füst veszi körül életünk mécsesét. Jézus a használhatatlanból tud újra használhatót teremteni. Építésre alkalmas nádat, világításra alkalmas mécsest. Családunkban, egyházunkban, hazánkban, világunkban nagy szükség lenne ilyen használható életekre! 3. Nem a Törvény betűjét hirdeti, hanem igaz ítéletet. - Hányszor kötötték és kötik gúzsba az embereket, népeket hamis törvényértelmezésekkel. Hányszor éltük át, hogy még a jónak látszó törvények is holt betűvé, kegyetlen ítélkezéssé válnak emberek kezében. Az ember szeret ítélkezni, kegyetlen törvényeket alkotni, hogy hatalmát érvényesítse. Ezek nyomán igazságtalan ítéletek, gonosz indulatok születnek. Jézus igaz ítéletet hirdet a népeknek. A földbeeső búzaszem elhalása nyomán születhet az új élet. Ez az az ítélet, amely nem összetör és megsemmisít, hanem új reménységgel tölti el a népeket... Ezt a rendhagyó ítéletet képviselhetjük és hirdethetjük szüntelenül, szavakkal és életünkkel, csendesen és gyógyítva, feszültségeket oldva, viszályokat szüntetve. Hogy életre keljen - Ézsaiás kora és Jézus kora után most harmadszor is az ősi prófécia: „Az Úr Szolgája bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. Az Úr akarata célhoz jut vele.” Szirmai Zoltán Az egyház szervezeti reformja A | zsinat 3. számú bizottságát J gyakran röviden csak Struktúra bizottságnak szokták nevezni. Ez a bizottság kapott megbízást a zsinattól arra, hogy az egyház célszerű szervezetének kidolgozásával foglalkozzon. Azóta folyik e kérdés körül műhelymunka a bizottságban, s ennek eredményeiről a zsinat általános vitákon tájékozódik, és irányítja véleményével a bizottsági munkát. Először a hatodik ülésszakon hangzott el Zászkaliczky Péter alapvetése az „Egyházkormányzati szintek és a területi rendezés” címmel. Ezeket a gondolatokat a Zsinati Híradó is közzétette. Ugyanezen az ülésszakon a 3. bizottság előterjesztésében még egy gondolati alapvetés hangzott el „Az egyházi struktúra kérdései” címmel, mely a Lelkipásztor hasábjain vált pubiikussá. A bizottság a fenti előterjesztések általános vitájában több olyan megerősítést kapott, amely az egyházközségekkel és a lelkészi szolgálattal foglalkozó törvények megalkotása során irányt mutatott. Aki rendszeresen figyelemmel kíséri az elfogadott törvényszakaszokat, azt tapasztalhatta, hogy azokban az egyházközség önállósága jelentősen megnövekedett a mai törvényekhez képest. Azt, hogy az egyházközség szervezeti szempontból kulcshelyzetbe kerüljön a strukturális kérdések között lehetett megalapozni. Az 1993 februárjában tartott nyolcadik ülésszakon újra napirendre került az egyházi struktúra kérdése. Ezen a legfontosabb elvi szempontok kerültek elő. Az előterjesztés nyomán élénk, megtermékenyítő, időnként éles vita alakult ki főként a decentralizáció kérdései és a korszerű pénzelosztási módszerek szükségessége körül. A zsinat döntést hozott arról is, hogy a bizottság a négyszintű, vagyis a maival számban megegyező szervezeti modellt dolgozzon ki. Ilyen előzmények után került a mostani ülésszakon a zsinat elé az a kérdéskör, mely a működés és a feladatok oldaláról közelítette meg a kérdéskört. Olyan modellrendszert dolgozott ki, melyben az egyházmegyei, kerületi és az országos szint hatáskörét és működését ösz- szefüggéseiben tárgyalta, több testületi változattal. Ennek alapján az egyes szinteken az alábbi változatok közül lehetett választani. Egyházmegyék 1. változat az egyházmegyére: csak a lelki életre kialakított megye Az egyházmegye szinte kizárólag a lelki (spirituális) élet szempontjából lényeges egyházigazgatási egység. Elsősorban a lelkészek communiójának (fraternitás) ad teret. Szervezeti keretet biztosít egyes szolgálatok szakosítására, így hatékonyabb és szonvonala- sabb betöltésére. Ezen túl azonban lehetőséget nyújt a nemlelkészek közösségi élete számára is (korosztályi, presbiteri és egyéb szolgálatokhoz kapcsolódó közösségek területi rendezvényei, konferenciái). A változat szerint az egyházigazgatási és munkajogi területek közül a vizitáció került súlypontiig az egyházmegyékhez (természetesen a püspöki vizitációs jogkörrel összhangban). Strukturális kiépítést igénylő munkaágak e változatban misszió, diakónia, ifjúsági és hitoktatási ügyek és a gazdasági ügyek (a szűkített jogkör miatt egyetlen gazdasági kérdéseket előkészítő szakterület). 2. változat az egyházmegyére: lelki és egyházkormányzati szempontból is jelentős egyházmegye Az egyházmegye az adott területen élő evangélikusok lelki (spirituális) életének (1. az 1. változat valamennyi kitétele), valamint a közösségi élet és a szervezeti rendszer lényeges igazgatási egysége. Az egyházigazgatási feladatok erősítése csak az önkormányzat és a hatáskörök kibővítése mellett lehetséges. Ez a jelenleg országos vagy kerületi szinten megvalósuló döntések egy részének egyházmegyei szintre történő átcsoportosításával történhet. Ehhez az egyházkerületi és az országos egyházigazgatási szint szervezési és adminisztratív szolgáltatásait veheti igénybe (pénzkezelési szolgáltatások, tájékoztatók kiküldése az összes gyakorlatban tipikus jogi és adminisztratív kérdésben, eszközök és szakemberek rendelkezésre bocsátása. ..). Szükségszerűen a mainál nagyobb önállóság és aktivitás alakulna ki a belső szervezés, a gazdálkodás és a közösségi élet terén. Rossz szervezés esetén a működés zavarainak is nagyobb esélyt ad a nagyobb önállóság. Ez utóbbi elkerülésére a rendszer változtatást igényel a magasabb egyházigazgatási szintek működési mechanizmusában is. Szükségesnek látszik, hogy az egyházmegye is önálló jogi személy legyen. Strukturális kiépítést igénylő munkaágak, misszió, diakónia, ifjúsági ügyek, szabályrendeletalkotás és gazdasági ügyek vagyonkezelő, döntés-előkészítő és ellenőrző kollégiumokkal. A fenti változatok mindegyikénél felvetődik, hogy egy vagy két testület vezesse az egyházmegyét. Az egyes variánsoknál már a területi egységeket meghatározó paraméterekre is javaslat hangzott el a bizottság részéről. Egyházkerületek A kerületek működésére három hatásköri változatot dolgozott ki a bizottság. 1. változat: kevéssé jelentős, de a speciális feladatok megoldására létrehozott kerület A javaslat szerint ez csak az olyan munkaágak hatékony működtetése érdekében fenntartott egyházigazgatási szint lenne, melyet regionálisan lehet jól végezni. Élsősorban az öntevékeny egyház- megyei életet támogatja, de- egyes regionális lelki események szervezése- a tanítás tisztasága és a lelkészek pásztorolása,- a lelkészvizsgák,- a regionális szinten működtethető intézmények (konferencia- központok, diakóniai intézmények, könyvkiadás...)- a bíráskodás területén jelentős önálló feladatokkal és önkormányzattal 2. változat: jelentős, az egyházmegyékre „szabott” kerület Az egyházmegyék spirituális életét fontos igazgatási feladatokkal támogató egyházkormányzati szint. Feladatai részben az 1. változat minden eleme, valamint- a megyékben megjelenő gazdaságijogi, műszaki problémák intézése, szervezése és megoldása, az ehhez kapcsolódó források kezelése, és a jogkörök gyakorlása,- a regionális szabályrendeletek megalkotása. 3. változat: a jelentős jogkörökkel rendelkező kerület, amely az országos funkciókból a célszerűen át- vehetőket is ellátná. Az egyházvezetési feladatok fő területe (történelmi példák vannak az önálló egyházkerületre, melyek csak az indokolt esetekben fogtak össze „országos” ügyekben). Ónálló adminisztrációt folytatna „kifelé” (ökumenikus kapcsolatok, külföld, állam...) és az egyházmegyék, valamint az egyházközségek irányában. Feladatai a 2. változatnál felsorolt fukciókon kívül- a külső kapcsolatok ápolása (ökumenikus kapcsolatok, külföld, állam...)- kiadványok kezelése és sajtómunka,- önálló munkaágak szervezése (missziói, ifjúsági, diakóniai és egyéb munkaágak szervezése, esetleg függetlenített munkaerők foglalkoztatásával, a jelenleg országosként szervezett feladatkörök intézése). fi közoktatási intézmények irányítása. A kerületszámokat is behatároló jelentősége van a testületek számára megfogalmazott variánsoknak, vagyis hogy egy vagy két testület irányítsa az egyházkerületet. Az országos (egyetemes) egyház Az országos szinten kidolgozott hatáskörök is fokozatok szerint kerültek a variánsokba. Az országos egyház hatáskörébe tartoznak az országos, csak közösen intézhető, vagy célszerűen közösen intézendő ügyek. Ennek alapján országos szintű a törvényalkotás és a legmagasabb fokú bíráskodás, melyek a hatalmi ágak szétválasztása jegyében szervezhetők. A kerületek közösen intézhető ügyei, az országos politikai megnyilvánulások, az országosan szervezhető munkaágak strukturális kiépítése (országos bizottságok) tématerületenként jelentős eltérésekkel is elképzelhetők. Az egyik legfontosabb kérdés az Országos Egyházi Iroda szerepe, vezetése, a benne dolgozók létszáma és hatásköre. 1. változat az országos egyház működésére: a szolgáltató (szolgáló) egyházkormányzati szervezet Az országos szint ez esetben csak- egyes szolgáltatások, mind a pénzügyek és a csak országosan szervezhető munkaágak (az országosan szervezhető szakterületekben országos bizottságokkal javaslattevő jog- és feladatkörrel) színtere (országos iroda, mely szervez, előkészít, szolgáltat „hatósági” jogkör nélkül).- a gazdasági elosztását főbb kereteit kijelölő kormányzati szint az állami és a külföldi pénzeszközök vonatkozásában.- a kerületek közös elhatározása szerinti országos ügyek képviselete. Több gazdasági és adminisztrációs ügyintézés folyhatna ezen a szervezeti szinten, amelyekről a megyei és kerületi szintek rendszeres kimutatásokat kapnának. Ez az adatszolgáltatás jobb szervezését, szigorúbb számonkérését és az adatok hatékonyabb felhasználását teszi lehetővé. 2. változat az országos egyház működésére: egyes jelentős igazgatási és koordinálási feladatokkal, a megyék és a kerületek felé nyújtott szolgáltatásokkal Jelentős feladatkörökkel a döntéshozatal területén. Azon kérdésekben, melyeket az országos szinten a leghatékonyabb irányítani (ez tételes mérlegelés után dönthető el az egyes „munkaágakra”, és valószínűleg a jelenleginél kevesebb területet érint) központi szak- apparátus munkáltatása, valamint a gazdasági és szervezeti kérdések idetartozó részének az országos szintre történő koncentrálásával. Feladatai- az országos szinten szervezhető munkaágak csúcsszintje (országos bizottságok, országos iroda, mely szervez, előkészít, és szolgáltat, egyes kérdésekben „hatósági” jogkörrel (vagyis dönt, számon kér és előír az országos testület(ek) döntései szerint).- a gazdasági javak felhasználásának, a kerületi és megyei költségvetési keretek koordinátora az állami és a külföldi pénzeszközök vonatkozásában- a politikai reprezentáció fontos színtere 3. változat az országos egyház működésére: központosított határozathozatal és ügyitézés. Jelentős feladatkörökkel a politikai reprezentáció és a döntéshozatal területén Központi szakapparátus munkáltatása a gazdasági és szervezeti kérdések jelentős részének az országos szintre történő koncentrálásával. Feladatai- minden jelentős munkaág csúcsszintje (országos bizottságok, országos iroda, mely szervez, előkészít, szolgáltat „hatósági” jogkörrel, vagyis dönt, számon kér és előír),- a gazdasági javak részletes elosztását végző szint az állami és a külföldi pénzeszközök, vonatkozások- a politikai reprezentáció elsődleges színtere,- a törvényalkotás és a legmagasabb fokú bíráskodás tere Ezen a szinten a testületek számán kívül az országos tisztségviselők számáról és feladatairól és a zsinat jövőbeli működéséről is dönteni kell. Az előterjesztést követően a zsinat változások mérlegelését és az előterjesztés javaslatait vitatták meg. Voltak, akik az előterjesztés szakszerűségét dicsérték, mások egyes állításainak helyénvalóságát vitatták. A decentralizálás szükségességét és az ehhez kapcsolódó gazdasági és egyéb döntéshozatal kiterjesztését eltérően ítélték meg a hozzászólók. A zsinat miután a vitában kifejtette véleményét, a bizottsági munka orientálására nem kötelező, de irányt mutató szavazással javaslatot tett a részletes kidolgozásra érdemes szervezeti és hatásköri variánsra. Ennek eredménye alapján elmondható, hogy a megyei szint hatásköri megerősítése és az országos szint decentralizálása várható az elkövetkező zsinati határozatokban. A következő üléseken már szövegszerű törvénytervezet foglalkozik az egyes egyházkormányzati szervezetekkel és működésükkel. Koczor Zoltán .' T i
