Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-03-13 / 11. szám
Evangélikus Elet 1994. március 13. BEI jfts GYERMEKEKNEK FIATALOKNAK BÚCSÚSZÓ Feri barátom viszi tovább ezt a rovatot, ezért most szeretném megköszönni leveleiteket, segítségeteket, kedvességetek számtalan formáját. Nekem tényleg sokat jelentett a Veletek való együttjátszás öröme. Segítsétek Ferit is, hogy öröme teljen ebben a munkában. Sziasztok! Koczor Tamás KISISKOLÁSOK BIBLIÁJA FERI BÁCSI JÁTÉKAI Talán Te is felveszel engem, Istenem. Sokszor nem bírom már a lábamat emelni, túl nehezek az emelkedők, túl gyorsak a lejtők, túl nagyok a gödrök, túl kemények a kövek. Kezemet nyújtom feléd. Kiáltok, bálid meg hangomat! Te rám nézel szelíden. Nem kérsz számon semmit, nem kérdezel, nem bírálsz, nem nevetsz ki, nem teszel nevetségessé. Aztán lehajolsz hozzám, mint apa a fiához. Nyújtod kezedet és fölemelsz. Mint mindig, ha elfáradok... Mária és Márta Képforgató Jézus barátainál van. Csak a két testvér, Mária és Márta van otthon. Márta felszolgál, Mária pedig Jézus lábainál ül, és hallgatja a tanítást. Márta elégedetlen: „Jézus, a testvérem magamra hagyott a szolgálatban. Jó lenne, ha segítene nekem!” Jézus azonban mást mond: 1 s % % ; , <L t: Gondoltunk egy bibliai történetre, melynek egy-egy jellemző képét nyolc egyforma darabra vágtuk szét. A négy képből igy 32 darabot kaptunk. Hétről hétre közzéteszünk nyolc részletet, képenként kettőt-kettőt, persze alaposan ösz- szekeverve. A feladat: minél kevesebb darabkából felismerni, hogy mit ábrázolnak a képek, és melyik történethez kapcsolódnak. Segítségként azt eláruljuk, hogy mind a négy történet valamelyik evangéliumban olvasható. Ha csak egyre is rájöttél, már akkor is érdemes elküldeni a megfejtést, mert a pontokba az is beleszámít, hogy milyen gyorsan jössz rá az egyes történetekre. így az újság megjelenését követő keddig .postára adott válaszok több pontot érnek, mint amik ez után kerülnek beküldésre. „Márta, túl sokat fáradozol. Nem ez a fontos. Mária jobban döntött. Amit hall tőlem, azt nem lehet elvenni tőle többé.” f A gyerekrovat készítői stábjának címe: Koczor Tamás, 2373 Dabas-Gyón, Luther u. 14. A leveleket és a játékot a következő címre küldjétek: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyönk, Petőfi u. 359. PRÓBÁLD MEG! Szőlőszem-jelvény egy vonallal Akár a Szőlőszem Klubotok jelvénye is lehetne ez a rajz. Próbáld meg egyetlen vonallal végigrajzolni egy másik lapon! 400 ÉVE Balassi Bálint halála A hányatott életű, jobb sorsra érdemes költő, kit indulata és vére sokszor magával ragadott, s igy otthoni- hazát vesztve, nem egyszer bujdosni volt kénytelen, 1593 őszén Lengyelhonból hazatérve bekapcsolódott a török elleni újra fellángolt küzdelmekbe. Ott jeleskedett vitézi módon kardjával a nógrádi Divény várának visszafoglalásában, s lelkesen indult az új tavaszon Esztergom alá gyülekező nemzetközi táborba, hogy személyes jelenlétével buzditsa-segítse az ostromló sereget. Életével sem törődve, vakmerőn rontott a törökökre, mikor halálos sebesülés érte a lábán 1594. május 19-én. Bajtársai siettek segítségére és a felcserhez vitték. Roppant erős akaratából tellett még arra, hogy - miként Rimay János feljegyezte - az operáló tábori orvosnak Vergiliust idézte. Végvári katonaként Balassi nemcsak a latin, német és lengyel, de még a török irodalmat is ismerte. A súlyos műtét utáni napokban pedig az 51. zsoltárt lefordította kortársa, a francia származású Theodor Béza zsoltárparafrázisából. Ez a vers voltaképpen Balassi Bálint utolsó költeménye, végső imádsága, mégis legelőször látott nyomtatásban napvilágot, mert hűséges tanítványa, Rimay beleszőtte a költőt dicsőítő emlékversébe 1598-ban. A 12 szakaszos költemény-imádságból hadd álljon itt az első és az utolsó kettő: „Végtelen irgalmú, ó te nagy hatalmú Isten légy már kegyelmes! Onts ki mindenestől jódot rám kebledből, mert Iá’ mely veszedelmes bűnöm miatt lelkem, ki titkon rág engem, mer nagy sebbel sérelmes. / _______________________ Im é kioldoztam s te elődben hoztam fene ötté sebemet, Kit csak te gyógyíthatsz, életre fordíthatsz , szánd keserves fejemet. Bűneim kínjával, testem fájdalmával ne gyötörd életemet. Ha előbb nem hattad, sőt hozzád fogadtad, tehát mostan se hadd el jóvoltodból szegént, jó szokásod szerént Sión falát támaszd fel, hogy mint áldozatot, adjak úgy hálákot, ki néked leginkább kell.” Bencze Imre Ceruzasorok Kálmán Attila államtitkár és Makovecz Imre építész előadása után... Egyház és politika - kereszténység és közélet címmel rendezte meg a KÉSZ (Keresztény Értelmiségiek Szövetsége) már hagyományossá vált kerekasztal- beszélgetését, mely alapgondolatán és tartalma mondanivalóján túl, lebonyolításában is követendő példa lehet a hasonló találkozást, előadást szervezők részére. Két tudós - jól ismert közéleti emberek öt-tíz _____________________________L_________„ HE RVAY GIZELLA: PSALMUS Mindig van egy koszorúkkal felvirágzott föld-darab, amit hazának nevezünk, ahol a bánat az arcra fagy és mindig megmarad Mindig vagy egy lábnyomokkal agyondöngölt föld-darab, amit hazának nevezünk, ahol mosolyogva kél fel a nap és mindig megmarad Mindig van egy marék göröngy, ha más már nem marad, liftbe-szorult, fuldokló remény, amit hazának nevezünk és mindig Mindig van egy Haza, egy Otthon, ahova vissza-visszatérünk kalandozásaink után, ahova mindig vezet egy út. Mindig van egy ismerős táj, amit nem feledünk, ha mesz- sze szakadunk is tőle. Van egy föld, amit hazánknak mondunk, és ilyen csak egy van, egyetlenegy... Azoknak a legszomorúbb az élete, - azt hiszem -, akik hazátlanok, mert nincs gyökerük. Otthontalanul kóborolnak a világban, hol itt, hol ott kapaszkodnak meg, de az élet továbbsodorja őket: nincs maradásuk. HAZA - különös csengésű ez a szó. Hiszem, hogy még ma is, amikor inkább így szoktuk haliam, mondani: Magyarország, állam, Köztársaság. Ellaposodott, szürke szavak: szürkévé lesz tőlük az életünk is. Hiszen egy államban, egy köztársaságban egy tíz és félmilliós közép-erópai országban nem érezhetjük otthon magunkat. Csak a Hazában. Nem kellenek nacionalistajelszavak ahhoz, hogy hazaszeretet ébredjen bennünk, nem kellenek hatalmas zászlók, hangos ünneplések, nagygyűlések, ceremóniák. Talán inkább szükségünk lenne lelkesedő és lelkesítő Petőfikre, megfontolt és áldozatos Széchenyikre, névtelen hősökre, akik a hétköznapok egyre pergő egyhangúságában vállalták, elfogadták a magyar sorsot ezen a sokat szenvedett talpalattnyi földön. Eltek és harcoltak - reményért, jövőért, a következő nemzedékek boldogulásáért. Hazaszeretet - talán azt jelenti: vállalom a helyem. Ott, ahol sokszor a bánat az arcra fagy: gazdasági válság, gondok, nehézségek követik egymást, de ahol a nap mosolya az oly gyakran fuldokló remény ellenére is megmarad - mégis. Mihdig. KRISZTUSOM! Szeretnék találkozni Veled az úton, amelyen elindultál újra, most is, a kereszted felé. Szeretném lábnyomod kísérni, jelenléted örömében élni, és mégis érezni magányosságod, fájdalmaid, gyötrő aggodalmaid, és az arcodról legördülő nehéz izzadságcseppe- ket. Szeretném, Uram, megérteni, hogy mindez értem történt, azért, hogy életem legyen. A Tiédet adtad oda, a bűntelent és tisztát, az én értéktelen, vétkekkel terhelt életemért. Hogyan is köszönhetném meg ezt Neked? Újra böjt ideje van, és Te megint elindulsz Jenizsálem felé, váltadon a kereszttel, amit mi magunk ácsoltunk, és tettünk rád. Szó nélkül viszed, cipeled és roskadozol, közben pedig egyre rakjuk, rakjuk válladra a terhet: kő nehéz bűneinket, kicsinyhitű kétkedéseinket, szürke, fáradt életünk gondjait, sebző, gyilkoló szavainkat, a mozdulatokat, amelyeket harag és gyűlölet jár át, a sötétség leplével takart gondolatainkat... Nem»szólsz? Még ezért is képes vagy nekünk megbocsátani? Hogy lehet, hogy ennyire szeretsz? Nem tudom a választ, de köszönöm Neked! Szeretnélek most elkísérni, Uram, hogy ne legyél egyedül a bűnökkel, az én bűneimmel. Szeretnélek elkísérni, hogy ne legyek egyedül. Te mész előttem, egy nagy kereszttel, és én a nyomodban járva szeretném szeretni a magamét. Segíts, hogy elfogadjam, add erődet, hogy bátran felvegyem és hordozzam. Tudom, Uram, hogy csak az a szenvedés érdemli meg á „Kereszt” nevet, amelyet szeretettel hordozok, mint Te. így válhat fájdalmasan szép diadallá, hiszen a kereszt, amelyre az élet lassan-lassan fölfeszít, felemelkedhet a földről az ég felé... A kereszt, amely két vonalból: egy vízszintesből és egy függőlegesből áll, azt jelenti: életem nagy mínuszát átszeli a Te végtelen kegyelmed: a mínuszjel pluszjellé vált, és ez egyedül szereteted által lett. Az összeadás keresztje összekapcsol Veled: nincs többé akadály, ketten vagyunk, Te és én. Utadat járom, Te mész előttem. Köszönöm, hogy elkísérhetlek, hogy elkísérsz. Köszönöm, hogy az út ott, a Golgotán nem ért véget: feltámadtál, és ezért élhetek én is Veled, Benned, aki maga vagy az Élet, Uram. Ámen percenként váltva egymást, egymás gondolataihoz, véleményéhez kapcsolódva beszélt a témáról. Az időszerű problémák felvetése elgondolkoztató, mindenki számára érthető, sőt továbbgondolásra késztető volt. Másfélórán keresztül lankadatlan figyelemmel, érdeklődéssel hallgatták a jelenlévők. A sok kérdést összefoglaló beszélgetésbe bekerült a most megjelent Nemzeti alaptanterv is, és nem kevés szó esett a családról. Mindkét előadó saját gyermekkoráról kezdte mondandóját: a családi élet eléggé nem hangsúlyozható, jövőt formáló erejével, a szülő-gyermek közötti kapcsolat őszinteségének, az egymáshoz tartozás érzésének mindent megszépítő, a nehézségeket áthidaló kötelékével. - Amit nem a vagyon jelent. Egyikük sem palotában nevelkedett, falusi otthonban, vagy egyszerű városi környezetben, de a családi élet, az összetartozás, az otthon melege, a tiszta légkör tette gazdaggá gyermekkoruk éveit. Beszéltek az iskola, a pedagógusok felelősségéről példamutatásáról: nem mindegy, hogy otthon vagy az iskolákban milyen benyomások érik a gyereket, milyen példaképet lát maga előtt, kit akar utánozni? Ezek a mondatok egy régi tanítót juttattak eszembe, akinek naplóját féltve őrzöm. Németh Ferenc sárszentlőrinci tanító 1913-ban, már reszkető kézzel, tintával, válogatott kifejezésekkel, szép magyar mondatokkal leírta több évtizedes tanítósága minden emlékét. (Nagyapja, az ugyancsak Németh Ferenc nevű tanító, aki Sárszentlőrincen Petőfit tanította és a kis Petrovics Sándor másfél évig nála is lakott.) Nevelésben, tanításban példaképe nagyapja volt; s hogy a jó példát mennyire tudta követni, arra bizonyíték az alábbi levél,'melyet tanítványa, Péterfy Sándor irt néki Budapestről, 1897. november 12-én. (.Péterfy Sándor pedagógus, tanügyi író, a tanítóság egyesületi szervezésében és irányításában korának egyik vezető alakja. 1875-ben kezdeményezésére alakult meg az Eötvös-alap, létrehozta a magyar tanítók két főiskolai internátusát, szerkesztette a Népnevelők lapját stb.) JELENTKEZÉSI FELHÍVÁS A Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) várja az általános iskola 4. (esetleg 5.) osztályába járó tanulók jelentkezését a nyolcosztályos gimnáziumba. A már két éve folyó magyar tannyelvű képzés mellett - minisztériumi hozzájárulással - az 1994/95. tanévtől német nemzetiségi nyolcosztályos gimnáziumot is indítunk. Jelentkezési lapok az iskolában kérhetők (Sopron, Széchenyi tér 11.) vagy telefonon igényelhetők (99/312- 250). Jelentkezési határidő: 1994. március 16. RÓNAY GYÖRGY: Róni 6,3-11 Te keresztre feszítettél magadban, hogy, régi ember, meghaljak veled, s holtodban elvérezve halhatatlan kínodból nyerjek örök életet; S én megfeszitlek, és minél vadabban verem beléd a bűnös szögeket, annál inkább egy leszek veled abban, , , [ $ő kereszted, amit szenvedek: :: i ,.A K ilKíHYl ytJO» j flAlTM&V 0 halálod halottját, válts meg engem, hisz irgalmad holtunknál is nagyobb, s engedj a szived sírjában pihennem, míg halálodból föl nem támadok, hogy holtod társa, haláltalan éljek dicsőségedben, ahogy megígérted. „Van-e élet a halál előtt” összefoglaló címmel 1994. március 26-án, 10-től 15 óráig ifjúsági csendesnap lesz Óbudán a III. kér. Dévai Bíró Mátyás tér 1. sz. alatt. Megközelíthető: Batthyány tértől a, 86-os, Moszkva tértől 84-es, Nyugati pályadvartóli a 6-os busszal a Kiscelli utcáig. Fellépnek: Gryllus Dániel és Gryllus Vilmos He-i gyi beszéd című szerzeményükkel. „Kedves Bátyám, szeretve tisztelt Mesterem! ...Mivé lettem volna én?! ha ezelőtt 40 évvel nem emel magához, ha előttem soha meg nem homályosítható nemes példával nem buzdít, nem serkent arra, hogy magamat tovább képezzem, tanulgassak, kötelességeimet híven teljesítsem, elöljáróimat tiszteljem, tanulótársaimat személyválogatás nélkül megbecsüljem... Megelevenül előttem Németh Ferenc alakja, aki még az iskolából kibocsájtott gyermekeket is óvta, védte a veszedelemtől s el-elkisérte s velem is elkísértette őket a zivataros időben a távol fekvő falvaikba... Szép geresdi emlékeim is úgy hatnak rám, mint an- nakelőtte mindenkor... Maradtam mély tisztelettel hálás híve és tanítványa Péterfy Sándor." Németh Ferenc nagy élményt jelentő naplóját s levelek másolatát a hatvanas évek elején, 90 évéhez közeledő unokájától kaptam, aki sokat mesélt nagyapjáról és Petőfit tanító ükapjáról. Akkoriban csak a rádióban sikerült rövid megemlékezést felolvasnom a nagy tanítókról és munkásságukról. Csaknem két évtized után közölte hosszabb emlékezésemet Németh Fe- rencre a KÖZNEVELÉS (1972. VI. 2.) és a Magyar Nemzet. A Napló kiadását mindenütt visszautasították, még az országos Pedagógiai Könyvtár is „ilyen írásokra most nincs szükség!” szavakkal adta vissza. Vajon ma sincs még szükség ilyen szellemi értékre? Amikor a KÉSZ előadótermében Kálmán Attila és Makovecz Imre a nevelői, oktatói példaképekről beszéltek, erre az évtizedek óta féltve őrzött naplóra gondoltam (70-80 gépelt oldal), melyet néptanító írója e sorokkal fejez be: „.. .A legtöbb ember jzt tartja, hogy jutalom alatt aranyat, ezüstöt, drágaságokat kell értenünk. Ha ez igaz volna, akkor az én hosszú életemnek semmi jutalma nem volna? de én a csengő ércnél becsesebbnek tartom ezt a drága kincset, amit a közjó érdekében történt fáradozásunkért nyújtanak: az elismerést, a hálát, a köszönetét...” Schelken Pálma I 9*'
