Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)

1994-01-16 / 3. szám

ORSZÁGOS / ^ > EVANGÉLIKUS t~Í / HETILAP M -J l/Ks g/ 59. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 1994. JANUÁR 16. VlZKERESZT ÜNNEPE UTÁNI 2. VASÁRNAP Milyen imádságot hallgatna meg az Isten, ha nem azt, amely a bizalom miatt egészen a szíve szerint való Augustinus A TARTALOMBÓL RÉGI ÉRTÉKES ORGONÁINK MEGŐRZÉSE OLVADÓ JÉGHEGY DÉL TENGERÉN IMAHÉT A KERESZTYÉN EGYSÉGÉRT, 1994. _ A dunaújvárosi templom _____ és a hozzátartozó épületek tervrajza AN TALL JÓZSEF MINISZTERELNÖK TEMETÉSÉN egyházunk is jelen volt. Hivatalos képviseletünk, - az Országos Elnökség - lerótta kegyeletét az Országházban a miniszterelnök ravatalánál. A temetésen a történelmi egyházak vezetői imádsággal szolgáltak a Kerepesi temetőben. A gyászkíséretben ott volt dr. Harmati Béla és Szebik Imre püspök, valamint Mózes Árpád kolozsvári evangélikus püspök is. Dr. Harmati Béla püspök az alábbi imádságot mondta el a ravatal mellett: Gyászoló testvéreim! A Magyaroszági Evangélikus Egyház nevében ennél a ravatalnál János apostol 1. levele 3. fejezetének 16. verse szólaljon meg: „Abból ismerjük meg a szeretetet, hogy Jézus az életét adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk tesvéreinkért.” Imádkozzunk! Mindenható örök Isten! Te jó vagy minden teremtményedhez és javunkra fordítod a szenve­dést, ezért hálát adunk neked miniszterelnökünk kopor­sója mellett, akit elszólítottál ebből a világból. Hálát adunk neked mindazért, amit atyai szereteted szerint cselekedtél rajta, minden áldásért, bánatért és örömért, minden megpróbáltatásért és vigasztalásért és mind­azért, amivel megajándékoztad őt földi életében és hálát adunk mindazért a jóért, amit általa adtál övéinek: családjának, népének, országának és ennek a világ­nak. Életünk a kezedben van, áldozatra hívtál Krisztus szerint, az áldozatos élet Jézus Krisztus példájából a szeretet prédikációja. Jézus te mondtad: „Én vagyok az út, az igazság és az élet”. Krisztus Urunk, hadd járjunk mind a te utadon, hadd keressük igazságodat, hogy miénk legyen az örök élet. Ez ádventi időben a prófétai vigasztalás azt mondja: „Elküldöm a Messiást, a Meg­váltót, akinek az lesz a neve: Immanuel, azaz velünk az Isten”. Testvérem, aki veled,volt életedben, maradjon veled az örökkévalóságban! Amen. A Hetvényi Lajos Evangélikus Líceumi Diákotthon avatása Határőrlaktanyából Istennek szentelt otthon Olyan diákott­hon avatására gyü­lekeztek hazaiak és külföldiek, evangé­likusok és más egy­házakhoz tartozók, tanárok és diákok, szülők és gyerme­keik, amely még épülőben, bővülő­ben van. De ez ben­ne a jel is, mert azo­kat a fiatalokat fo­gadja meleg falai közé, akik ugyan­csak „épülőben” vannak. Akiket ne­velni, vagyis növel­ni akarnak a neve­lők. Szebik Imre, egy­házkerületünk püs­pöke, a 91. Zsoltár 1.-2 verse alapján ezt a nevelést húzta alá igehirdetésében, amikor feltette a kérdést: Mire akar nevelni a magyar evangélikus egy­ház? 1. Istenféle­lemre, hogy Isten akaratát és igéjét komolyan vegyék és féljék elkövetni a bunt, mert az büntetést von maga után. De jelenti azt is, hogy teljes bizalommal nézze­nek Őreá, mert ő megajándékoz re­ménységen felül. 2. Fészekmeleg sze­rété tre akarunk nevelni. Mert nem­csak a madárfiókának egyetlen élet- lehetősége a fészek melege, hanem az emberi életnek is a családi otthon, mely itt is megvalósulhat, mert „az Isten közelében lesztek”. így válnak a falak otthonná és sugározzák a meleget. 3.. Egészséges tudományra kívánjuk nevelni ifjainkat. Mindkét szó hangsúlyos. Hegel mondta: mi­ként a tó vize poshadttá lenne, ha szelek nem mozgatnák, azonképpen a népek is tespedésbe süllyednének, ha nem lennének háborúk. Ez nem egészséges tudomány, mert az sínpá­ron halad, melyben a tudás és hit ikertestvérek és nem ellenségek. Higgyetek a meghalt és feltámadott Krisztusban, készüljetek fel a tudo­mányban a haza javára és Isten di­csőségére. Öröm, hogy úgy mehe­tünk az örök otthon felé, hogy ebben a világban otthonra lelhetünk, amelyben vannak kétségbeejteni akaró kórjelek, de nem esünk kétség­be. - Majd következett a szentelés „Legyen az Úrnak szentelt ez a Diákotthon..- A liturgia szolgála­tában a püspök mellett részt vettek: Bárány Gyula esperes, Alpár Geyza, Jakob Kruse, Szimon János és Welt- ler Sándor lelkészek. Az ünneplő gyülekezet énekét Csizmadia Béla kántor kísérte és az avatást színesí­tette a Líceum énekkarának több énekszáma. Dr. Lampérth Gyula, a Líceum igazgatója, köszöntve a jelenlévőket, összefoglalta a Diákotthon felújítá­sának eseményeit. Visszautalt a rég­múlt időre, amikor a zömében vidék­ről a Líceumba kerülő diákok főként a német családoknál kaptak szállást. Amikor Hetvényi Lajos - akiről az Otthon nevét kapta - kezdeményezé­sére megalakult a Líceumi Diákszö­vetség (1918), általa a diákotthon terve is megszületett. 1934-ben avat­ták fel a LIDO-t (Líceumi Diákott­hon), melyet 1948-ban államosítot­tak. Ezt a laktanyát a Magyar Állam adta csereként a volt Teológus Ott­hon helyett. Az átépítés eddig 35 mil­lió Ft-ba került és 6 millió volt a berendezés. Amikor október 10-én beköltözhettek a diákok, jó volt tu­datosítanunk, hogy az Úr is építette a házat. - Platty Iván miniszteri főta­nácsos, főosztályvezető hangsúlyoz­ta: 5 évvel ezelőtt még senki sem gondolta, hogy ez a csoda megvaló­sul. De örülünk, hogy mint eszkö­zök, ezt a történelmi pillanatot meg­érhettük. Ugyanakkor kiemelte, hogy hazánkban az alapvető emberi jogok biztosítása homloktérben áll, ezért valósulhatott meg ez a Diá­kotthon. Vigyázásra intve a diáko­kat, Isten áldását kérte az Otthon életére. A névadó Hetvényi Lajos déduno­kája meleg szavakkal emlékezett meg a vallástörténészről és humánus gondolkodású tanárról és örömét fe­jezte ki, hogy dédapjáról nevezték el az Otthont. Ezután Magassy Sándomé, Vilma nénink, az első diákotthon igazgató­jának az özvegye idézte fel fetje szol­gálatát, aki tiszta lutheri tanítást és a Bibliából táplálkozó hitet közvetí­tett a diákok felé. - E kedves szava­kat követően Katona Bálint 2. c. ta­nuló szavalta el Magassy Sándor „A Lélek otthona” című versét. Majd dr. Stand László, a Diákott­hon igazgatója mondta el „Székfog­laló” beszédét. Beiktatása közel há­rom hónapja a líceumi tanévnyitó istentisztelet keretében történt szep­tember 5-én, e sorok írójának szolgá­latával, mely után a beiktatott igaz­gató igei alapvetéssel (lTim 1,12) Krisztus elhívása alapján vállalva és az ő kezéből elfogadva a szolgálatot, megköszönve a megválasztást és a bizalmat, bibliai igéket idézve (Gál 5,13; 6,2) így imádkozott: Uram! Ifjú életeket bíztál rám. Szent Lelked késztessen, hogy örömmel szolgáljak a Tőled kapott adományokkal. Adj szolgálatomhoz látást és bölcsessé­get. Tedd, hogy a Benned gyökerező élet derűjét sugározhassam. Gyer­tyatartóvá tettél, ne engedd, hogy világosságod fényét véka alá rejtsem. Add inkább, hogy hálatelt szívvel, találékony szeretettel, türelemmel, szent neved dicsőségére, akaratod szerint végezzem a Tőled kapott fel­adatokat. Add ehhez bőségesen Szent Lelkedet! Ámen. - Most be­szédében törekvését így summázta: az egyetemes emberi értékek megbe­csülésére, a keresztény értékek elsa­játítására, az evangélikus hagyomá­„KÖVETJÜK ŐSEINK HAGYOMÁNYÁT, TEMPLOMOT ÉPÍTÜNK” Alapkőletétel Dunaújvárosban 1950-ben határozták el, hogy „szocialista várost” kell építeni a dunapen- telei fennsíkon. Elkezdődött az építés. Az egész országból jöttek az embe­rek, nagyrészt olyanok, akiket földjeikről elüldöztek, és itt találtak kenye­ret. Az alföldi nagy evangélikus gyülekezetekből épp úgy toborozódtak, mint a Duna-Tisza közéről, a közeli Kiskőrös, Soltvadkert, Dunaegyháza és Harta gyülekezeteiből. Templomuk nem volt és szó sem lehetett templom építéséről. Évtizedeken át „templom nélküli városnak" nevezték az újonnan épült várost. A dunaföldvári lelkész, néhai Mihácsi Lajos gondozta egykor Dunapentelét, ő vette gondjába az újonnan települt város evangéli­kusait. Akkor még Sztálinváros volt a neve. Nagy önfeláldozással járta a háztömböket és kereste a nyájat. Istentiszteleti helyük a reformátusoknál volt, akik egy kicsiny lakóház két szobájából rendeztek be imatermet. A lelkészek sűrűn váltották egymást. De me Dávid és Deme Zol­tán után Bízik László, Schreiner Tamás, majd Nagyné Szék er Éva következett. Kisapostagi lelkészként gondozták e város gyülekezetét. Jelentős változást hozott a rendszerváltás, felvillant a templomépítés lehetősége. 1989-ben készült egy szándéknyilatkozat és kértek a várostól telket, melyet meg is kaptak. Bár 1987-ben külső segítséggel vásároltak egy parasztházat istentiszteleti célra, de ez most már kicsinynek bizonyult és a nagy múltú gyülekezetekből jött és templomhoz szokott híveknek „kevés" volt. A templomépítést 1990-ben határozták el, megalkották a „Dunaújvárosi evangélikus templomért" alapítványt és megrendelték a tervezést. Nagy Tamás Ybl-dijas építész ellipszis alakú templomot terve­zett, 750 lélek befogadására, karzattal és toronnyal. A várossal olyan megállapodást is kötöttek, hogy rendelkezésre állnak majd komolyzenei hangversenyek befogadására. 1993. október 6-án indult meg a munka és december 4-én gyűlt össze a helyi gyülekezet és a Bács-Kiskun Egyházme­gye számos gyülekezetének népe ünnepélyes alapkőletételre. imádság, hívjon bűnbánatra a ha­Dr. Harmati Bé­la püspök ádvent- böl kiindulva hir­dette: Jézus eljött, itt van közöttetek Isten országa. Ez a vállalkozás Isten felé irányítja a fi­gyelmet... Ez a templom itt épül, ahol sokáig nem épülhetett, mert másfajta világné­zet és ideológia ha­tározta meg az éle­tet, mely az anyagit, a materiálist helyezte előbbre... Amikor e fala­kat építjük, az a reménységünk, hogy ez a ház az igére, imádságra és fölfelé irányítja majd figyelmün­ket, arra az Istenre, aki a vas, az acél és az ipar fellegvárában, Du­naújvároson is a miénk marad, kö­zel lép hozzánk és ezt a házat Isten imádására, szeretette, békességre nevelő hajlékká akarja tenni... Szóljon itt az ige, szólaljon meg az rang abban a környezetben, ahol szeretetre rendelt az Isten, hogy megértsük egymást és ahogy az ád­venti prófécia szól: „igazítsá lá­bunkat a békesség útjára.” Túrmezei Erzsébet: Harangok hívnak c. versét Rákosi Réka, a gyülekezet egyik „fasori diákja” szavalta el. Reisch György segéd­lelkész, aki most a gyülekezet gon­dozója, felolvasta az alapkőbe el­AZ ÖKUMENIKUS IMAHÉT MEGNYITÓ ISTENTISZTELETE 1994. január 16-án, vasárnap du. 6 órakor lesz a Kálvin téri református templomban. Apostoli köszöntés: Molnár Miklós Kálvin téri lelkész. Nyitó imádságot mond: Révész Árpád baptista elnök. Hitvallást vezeti: dr. Hecker Frigyes metodista szuperintendens. Szentbeszédet mond: dr. Paskai László esztergomi érsek, bíboros, prímás. Igét hirdet: dr. Hegedűs Lóránt református püspök. Záró imádságot mond: dr. Harmati Béla evangélikus püspök. Miatyánk: Bencze Márton unitárius püspökhelyettes. Áldás: Berki Feriz ortodox esperes-adminisztrátor. Énekel a Budapesti Összevont Református Énekkar, dr. Máté János vezetésével. Az ökumenikus gyülekezetét szeretettel várjuk. helyezendő okmány szövegét. „Mi, a huszadik század végén Du­naújvárosban élő evangélikusok, el­határoztuk, hogy követjük őseink hagyományát és templomot épí­tünk. Hirdesse ez a templom Isten dicsőségét és jóságát. Legyen ez a templom a hívek testvéri közösségé­nek helye, ahol egy szívvel, egy lé­lekkel dicsérjük Istent. Emlékeztes­se majd az utókort a hívek összefo­gására, áldozatkészségére. Beszél­jenek e kövek, ha a földön már más nem beszél róla, hogy a sokat gya- lázott, üldözött, sokszor elveszett­nek hitt ügy, Isten ügye örökké él!" Részt vett az ünnepségen és kö­szöntötte a gyülekezetét Lukáts Miklós miniszterelnökségi állam­titkár, aki történelmi eseménynek nevezte az alapkőletételt, mely szimbolizálja ebben a városban a történelmi változást. Bízunk a jö­vőben, hogy erős gyülekezet lesz itt! Dudla Imre egyházmegyei fel­ügyelő e szavakkal fejezte ki örö­mét: „Isten nem csúfoltatik meg, Ő adta ezt a napot, hogy emlékez­tessen szeretetére. Káposzta Lajos esperes jelentősnek tartotta, hogy az egész egyházmegye népével együtt ünnepelhettünk ma. Ez ígé­ret a jövőre nézve is, részt veszünk az építés munkájában is. Az istentisztelet után a fémtokba zárt okmányt Harmati Béla püspök elhelyezte az alapkőben, majd az ilyenkor szokásos három kalapács- ütéssel az Atya, a Fiú és Szentlélek nevében megáldotta azt. tszm. nyok ápolására nevelni. Mindezt nyitottsággal és toleranciával. Mi­után egy bécsi vendég - tanintézmé­nye bútordarabokat adott az Ott­honnak - köszöntése után képet adott az igazgatónak, zárszóként Szebik Imre püspök egyházkerülete ajándékát nyújtotta át, az 1984. évi Evangélikus Világszövetség nagy­gyűlésén először használt úrvacsorái készletet. Majd aláhúzta Hetvényi Lajos névadónak pedagógiai szolgá­latát, aki korában a legtöbbet tett az evangélikus hitoktatásért és nagyon szerette diákjait. A himnusz eléneklése után az alag­sorban lévő kápolna felszentelésére került sor püspökünk szolgálatával, licisták énekével koszorúzva. A vé­gén felcsendült a kedvelt ifjúsági ének: Áldásoddal megyünk, me­gyünk innen el... Hadd álljon befeje­zésül egy katolikus líceumi tanár gondolatfüzére az áldással induló if­júságunkról : „ők a mustármag, akik nyerik a tanulmányi és sportverse­nyeket, akiknek többsége már az érettségi előtt nyelvvizsgával rendel­kezik,'akikből orvosok, mérnökök, lelkészek, vagy hivatalnokok lesz­nek. Mi lehet nagyobb öröme az is­kola, a tanárok számára, ha nem az, hogy évről évre nő az iskolába jelent­kezők száma... A nyugati határszél ősi iskolája évszázadokon példát adott a vallási és emberi tolerancia irányában. Ennek elismerése, az evangélikus szellemiség megbecsülé­se hozza ide a tanulókat.” (Erdei László). - Imádkozzunk azért, hogy fiataljaink növekedjenek az új Ott­hon fészekmelegében, istenfélelem­ben és egészséges, szélsöségmentes tudományban: Legyenek egyházunk „határőrei” Krisztus határtalan sze- retetének átélésében és továbbadásá­ban! Szimon János / V arn inti ii .í*hf» imi tmüím iimwMB II 'UIIUMÍKi:* *11 Ki U-4aJH*r'iT«ttíl: Kt1 ..í«ni fkUflifiiS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom